– Nem gondoltam korábban, hogy a „nemzeti önbecsülés és büszkeség” jegyében ilyen ütemben zajlik majd a szellemi népirtás, ahogyan látjuk. Azt hittem, lassul, megállítható, de most azt kell mondanom, hogy drámai gyorsasággal sikerül manipulálni a népet. A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk.
– Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.
– Olyan emberek vannak döntési pozíciókban, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy néz ki a világ. Van egy rendkívül provinciális beállítottságuk, amit részben urizáló, részben a másként gondolkodókat elnyomó, sőt kiátkozó magatartással próbálnak kompenzálni. Ezzel szemben a globalizáció a 21. században olyan mértékű és gyorsaságú változásokat érlel, hogy ha azt egy ország népe és vezetése nem érti meg és nem készül fel rá, akkor nagyon nagy baj van. Ha pedig a vezetés épp ez ellen lép fel, akkor meg különösen nagy a veszély.
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 30. csütörtök, 21:29
-
Találatok: 2254
Vészesen gyorsul az idő. Ahogyan kinéz az ember az ablakon, röpködnek a percek, az órák, a napok, mindjárt ősz van, és a tél is közelít. A NER, ez a tébolyult, részeg és debilis őrmester felvette ezt a ritmust, és úgy tűnik, mindent el akar végezni, mire leesik az első hó.
Azt írja az újság, hogy felpörögtek a kilakoltatások, a második negyedévben 1355 ilyen cuki kis színes történt a bulvárok címlapjaira kívánkozva, de még ők sem bírják az iramot.
Gondoljunk csak bele, egy negyedév az kilencven nap, osztunk és szorzunk duci vagy szálkás, göcsörtös ujjainkon a hátunk megett, és azt adja ki a művelet, hogy átlagosan naponta tizenöt családot szórtak ki az utcára. De nem kerülhet mindenki bele az újságba, nem mindenki lesz híres, Warhol is cseszheti a bölcsességét, na, ugye.
Meg különben is, az átlag csalfa egy dolog, mert eszerint minden egyes magyarnak, a csecsemőkig bezárólag van négymillió megtakarítása. Így a hajléktalanná vált négytagú családnak van tizenhat misije, csupán titkolják, ott van a hónuk alatt, csak fejre állítva meg kéne őket rázni. De ezek direkt rakatják ki magukat az utca kövére, hogy rossz színben tüntessék fel a rendszert, áskálódnak, hazaáruló libsi bitangok, sorosbérencek, akik megérdemlik a sorsot, amelyet számukra a király kínál.
Viszont ez egyáltalán nem ilyen mókás. Sőt, egyenesen tragikus és gyalázatos, főleg, ha belegondolunk abba, még hányan várnak ilyen életre. Hogy az utcára hajigálódó ipar nem bírja az iramot, abból is kitűnik, az Origo nagy örömökkel számolt be arról, harminc új bírósági végrehajtót nevezett ki a miniszter, akik 27-én letették az esküt.
Ebből is látszik, hogy a hatalom nem szarozik, nem cicózik, nála van a slukker, és nem fél használni. Ám megnyugodhatunk, hiszen az új hóhérok magasan képzettek, és prominens vendégek részvétele mellett fogadtak hűséget, csak utána indultak vadászatra. Így nem hagyja az út szélén az alattvalókat az állam, ez a válasza a bajokra, hogy buldogokat nevez még ki a vérontáshoz.
Viszont, ha belegondolunk, a maga módján a kilakoltatottakkal még kegyes is. Egy metszéssel vágja át a torkukat, egyértelművé téve, hogy megfeledkezett róluk, sőt, eztán üldözni is fogja az utcára került állampolgárait. Ahogy eljön az ősz ugyanis, élesedik a hajléktalanokat vegzáló törvény. Mehet mindenki a levesbe tehát, illetve a fogdára, vagy Sopronkőhidára gusztus szerint, vagy, ahol még nincs teltház.
Mindenesetre, az a pár tíz- vagy százezer ember, aki utcára kerül, már minden reményét elveszti. Megszűnik a bizonytalanság tehát, mint amikor a gyilkos is megnyugszik, ha kimondják a halálos ítéletet. A görög tragédiák tempója ez, vagy Shakespeare-é. De vannak itt másféle alakok is, akik meg Ibsen után kiáltanak a permanens szenvedésükkel. Ártunk és ormányunk ugyan nincs nagyon otthon a drámairodalomban, mégis a lehető legváltozatosabb módon, szakmányban gyártja a színpad számára a tragikus hősöket.
Magyarországon 2017-ben a lakosság harminc százaléka élt olyan háztartásban, ahol a családi jövedelem nem érte el a létminimum szintjét, de létminimum alatt élőnek számított a gyermeket nevelő családokban élők negyvenkét százaléka. – Ezt is az újság írja. – Ez kétmillió ember, hétszázezer gyerek.
Ők kapták meg most a mézesmadzagot, amikor a Novák nevű államtitkár, mint valami jótéteményt, adta elő, hogy ezen a héten kézhez vehetik a családi pótlékot. Nagy ügy, szeptemberen meg nem kapnak, és az újság azt is írja, hogy ez a kétmilliós réteg az, aki most színes ceruzákra költi a pénzt, szeptemberben emiatt meg enni nem tud. Ördögi kör ez és gyalázatos.
Nem tudom, a nyájas olvasó leledzett-e már olyan igazi pénzhiányban, kilátások nélkül, remegve. Az ilyen létállapot megeszi a lelket, beszűkíti a tudatot, és persze, hogy jótevőként néz így arra, aki odalök neki egy zsák krumplit. Az emberhez méltatlan élet emberhez nem méltó tudatokat gyárt, és kész is a szavazóbázis, még csak különösebben hülyíteni sem kell. A hajléktalanná tett százezrek meg lakcím híján nem szavazhatnak. Íme, hölgyeim és uraim, a hatalom foglalata kifulladásig.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 29. szerda, 22:06
-
Találatok: 1734
Tulajdonképpen biztos, hogy lehetett volna hivatalos mérés során is 30 fok feletti hőmérsékletet regisztrálni a Dunában a Paksi Atomerőműtől 500 méterre, de egy jogi kiskapunak köszönhetően végül sikerült ez alatt maradni. A hivatalos mérés szerint 29,88 fok volt a csúcs, ám ezt nem abban a napszakban mérték, amikor a legmelegebb a folyó.
Múlt hét végén
lapunk számolt be elsőként róla, hogy ha csak egy kicsit is tovább melegszik a Duna, akkor csökkenteni kellett volna az áram termelését Pakson, sőt akár a létesítmény leállítása is felmerülhetett volna.
A jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis az atomerőmű addig működhet gond nélkül, amíg a hűtésére használt víz folyóba engedésének pontjától 500 méterre nem éri el a Duna hőmérséklete a 30 fokot. Efölött vissza kell terhelni (azaz csökkenteni kell a teljesítményét), vagy le kell állítani.
Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója lapunknak korábban azt mondta, hogy ettől a legforróbb napon is elmaradtak egy hajszállal, akkor 29,8 fokot mértek. Azóta kiderült, hogy az a bizonyos hajszál ennél is vékonyabb volt. A MVM Paksi Atomerőmű Zrt. ugyanis
megküldte a hivatalos mérési adatokat az Energiaklubnak, ebben pedig az szerepel, hogy a 29,8-as értéket többször is átlépték, a csúcs 29,88 volt.
Ezeket az adatokat ráadásul órákkal azelőtt rögzítették, hogy a Duna elérte volna a napon belüli legmagasabb hőmérsékletét. Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója a
24.hu-nak azt mondta, hogy a jelenleg érvényes előírások szerint az atomerőműnek naponta 11 és 14 óra között kell méréseket végeznie az úgynevezett melegvízcsóvában, 50 és 150 centiméteres mélységben.
Augusztusban pedig a mérések jellemzően ennek a három órának az első felében, egészen pontosan 11.30 és 12.30 között voltak. Tehát nem akkor, amikor a Duna a legmelegebb.
Nem túl nehéz megmondani, hogy mennyit melegszik a Duna a nap folyamán, mivel a Vízügyi Főigazgatóság elvileg óránként rögzíti az adatokat. Bár épp a paksi mérési ponton a hőmérő augusztus elején elromlott, így is volt néhány olyan nap az elmúlt három hétben, amikor sikerült több adatot is rögzíteni.
Ezeken a napokon pedig dél és délután kettő között minden alkalommal 0,3 fokot emelkedett a Duna hőmérséklete. Tehát nyugodtan számolhatunk úgy, hogy amikor a viszonylag korai mérésekkel 29,8 foknál magasabb hőmérsékletet rögzítettek, akkor négy órakor már 30 fölötti értéket jelzett volna a mutató. Márpedig az Energiaklubnak megküldött adatok szerint augusztus elején hat ilyen nap is volt.
Ráadásul ez még véletlenül sem a csúcshőmérséklet, kettő után ugyanis még órákig tovább melegszik a víz. A csúcsot jellemzően négy és hat óra között éri el, további 0,3-0,4 fokkal magasabban. Ez azt jelenti, hogy amikor dél körül 29,8 fokot mértek, akkor délután ötre csak a napon belül változás miatt 30,5 fokra emelkedhetett a hőmérséklet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. augusztus 28. kedd, 22:55
-
Találatok: 1780
Egy esős vasárnapon K. József épülettisztasági menedzser és operátor úgy délután tájt arra lett figyelmes, hogy szúr a tüdeje, zihál, alig kap levegőt, ömlik róla az izzadság, össze-vissza ver a szíve és forró a feje. Közkeletűbben ezt úgy mondják, hogy rohadt szarul volt K. József, de annyira, hogy lelkében épp halni készült, és kalapkúrán gondolkozott, hogy ezt a végső, mindent lezáró megoldást azért még elodázza kicsit.
Ekkor kopogott be hozzá J. Erzsébet, magyarán Bözsi egy kis sóért, mint jó szomszédhoz, de elég volt csak ránéznie K. Józsefre, hogy jöttének okát elfeledje, és előbújjon belőle a gondoskodó anyatigris.
– Maga meg hogy néz ki? – ilyen közvetlenül szegezte neki az érdeklődését K. Józsefnek, mert az tényleg ramaty formában volt. Csapzott hajával, beesett, láztól csillogó és karikás szemeivel, a sípoló légzésével látszott, hogy nem tréfadolog ez ember, és J. Erzsébet, magyarán Bözsi épp ezekkel a szavakkal összegezte, amit látott, állította fel a diagnózist, majd zavarta el egy kosszal K. Józsefet az ügyeletre, és ezzel kezdődött el minden.
Az ügyelet úgy nézett ki, mint a szarrá vert 2. Magyar Hadsereg a Donnál. Sóhajtozó, átvérzett kötésű, felkötött karú, mankós és tolószékes népek töltötték meg a várót, a termet megülte a halál édeskés bűze, ezen kívül izzadság, némi szar-, és fokhagymaszag terjengett. Ez utóbbiról nem lehetett megállapítani, kiből-miből árad, de ott lebegett. K. Józsefnek mázlija volt, és talált ülőhelyet egy leharcolt széken, csak arra kellett vigyáznia, hogy szálka ne menjen a seggébe, egyébként minden rendben lévőnek mutatkozott.
Így telt ez idő, de, hogy mennyi, azt nem lehetett tudni, odakint néhányszor elvirágzott a fa és le is hullott a lombja, K. József mindösszesen háromszor esett ájultan a földre vagy a betegség vagy az éhség miatt, de ez mindegy is volt, mert jótét lelkek mindig visszatuszkolták a székre. Sőt, ki is támasztották jobbról egy húgyszagú torzonborzzal, balról pedig egy szétrúzsozott, dagadt nénivel. Úgy néztek ki, mint a szentháromság, később kicsit, mint a Laokoón csoport, amikor K. József már sorra is került.
– Mi a panasza? – ezt kérdezte a doktor, pedig csak rá kellett volna néznie K. Józsefre, akibe tényleg már csak hálni járt a lélek. Betegünk azonban valami elképesztő lelkierőről téve tanúbizonyságot módszeresen előadta a szúrást, a szívét meg az izzadását. Ezt nem is kellett volna, mert kis tócsa gyűlt össze alatta, sőt, miközben beszélt, úgy sípolt, mint egy gumikacsa a játékos, habos fürdővízben.
– Láza van? – érdeklődött kedvesen a doktor, de most sem nézett rá K. Józsefre, csak a papírjaira, és onnan dirigált.
– Nem tudom. – felelt K. József, mert érezte ugyan, de nem tudta, így válasza megfelelt a formállogika követelményeinek, ez azonban az orvost nem hatotta meg egyáltalán.
– Hozott magával lázmérőt? – ezt tudakolta K. Józseftől, akinek beesett szeme ettől elkerekedett, és sípolt egy nagyot a száján át a mellkasa. Viszont a doktor szenvtelenül folytatta.
– A mi utolsó lázmérőnk két hete törött el, egy részeg vasutas izmozott vele, de, gondolom, ez magát nem érdekli. Viszont anélkül, hogy tudnám, mennyi a láza pontosan, mit kezdjek magával? – idáig jutott az elmélkedésben, amikor a folyosóról futkosás hallatszott, sikítozás, szörnyülködés, egy kéz föltépte az ajtót, és kétségbe esve hívták az orvost, aki kirohant az asszisztenssel együtt, csak egy hosszú légvonatot hagytak maguk után.
A felfordulás elnyugodott aztán, de K. József ugyanolyan rosszul volt, mint eddig, kis idő után nem is bírta tovább, és ájultan fordult le a székről. Arra ébredt, hogy az asszisztens csöcsei az arcába lógnak, és pofozgatja őt ez a jótét lélek, így akarta visszaverni belé az életet, ami aztán sikerült. Közös erővel valahogyan visszamászott K. József a székre, és azt látta, hogy az orvos mosakszik, mert csupa festékfröcsek a keze, az arca, meg mindene.
Bővebben ...
A német Spiegel internetes kiadása szerdán a magyar kormánymédiáról közölt cikket, melyben a szerző kifejti, a közmédia és a Fidesz-párti sajtótermékek következetesen csúsztatnak és hazudnak a németországi állapotokról annak érdekében, hogy a kormány bevándorlásellenes nézeteit alátámasszák. A cikk ezt számos példával alá is támasztja.
Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára. Mit lehet ilyenkor mondani? Az embert megbélyegzik, hogy prejudikál, de ennek a manusnak mégis csak a címében van a végzete, hogy szép lehet, de okos és ráadásul jó ember az biztosan nem. És így is lett. Viszont éppen ezért a gyerekekről levehetné azt a mocskos mancsát, mert, ha én érintett szülő lennék – ami nem vagyok, hála a nagy Manitunak -, akkor eltalálnám őtet a lába között.
Nem várt felháborodási hullámot indított el David B. Cornstein, az új budapesti amerikai nagykövet a Szombat című zsidó magazinban adott interjújával, amelyben azt állította, hogy Magyarországon nem sérülnek a demokratikus jogok, mindenki elégedett, és senki nem panaszkodott a jogállami normák megsértésére.
A vérmesebb nagypofájúak, mint amilyen magam is vagyok Isten segedelmével, már száz éve hajtogatjuk, visítjuk, hogy vezérlő csillagunk, egyetlen örömünk, maga első Orbán Viktor egy fasiszta mókus, mivelhogy ilyen rendszer kialakításán buzgólkodik nagy szuszogva.
Elkészült az új Nemzeti Alaptanterv tervezete. Hiába előremutató, meg gyerekközpontú, ha egyszerűen mindez szembemegy az Orbán-kormány elnyomó politikájával.
Magyarország valahol Vietnám és Pakisztán között. Példát mutatunk Európának! (
A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség – mondja lapunknak Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója. Szerinte már nemcsak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik, hiszen egyre többeket üldöz el külföldre a rendszer. A gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig javuló és fenntartható versenyképességre, valamint erősödő társadalmi kohézióra, ezért bármikor megroppanhat.
Fotó: Merész Márton