Hírek
Minél többet lopnak a politikusaink, annál gazdagabbnak tűnik Magyarország
- Részletek
- Készült: 2017. július 30. vasárnap, 00:22
- Találatok: 2181
Egészen ügyes trükkel kelti azt a látszatot Magyarország kormánya, hogy szépen hasít a gazdaságunk. A megrázó kórházi élményeket, a vergődő oktatásügyet megszépítő sportesemények és pörköltfőző versenyek fényében komolyan kell vennünk azt a törvényszerűséget, hogy a korrupció egy bizonyos mérték fölött már szinte pozitív képet alakít ki a politikai elitről a lakosságban.
Lázár János bizonyára erre gondolt néhány héttel ezelőtt, amikor azt mondta, hogy ha ellopnák a pénzt, akkor nem állna ilyen jól a költségvetés mérlege. Csak azt nem tette hozzá, hogy milyen jól állna az államháztartás, ha tényleg igaz lenne az az állítás, hogy a politikusok nem nyúlnak a közöshöz.
Egészen elképesztő bűvésztrükköket lehet tanulni az Orbán-kormánytól, és talán épp ezek a mutatványok tartják ámulatban még mindig azt a mintegy kétmillió magyart, akik támogatásukról biztosítják a Fideszt a közvélemény-kutatások alkalmával. Azt mondta például Selmeczi Gabriella a magánnyugdíj-pénztárak államosításakor, hogy megvédik a nyugdíjakat, holott a fenekére csaptak annak az irdatlan összegnek, amit akkor einstandolt akkoriban a kormány. Azt mondták, hogy megmentik a devizahiteleseket, holott csak a jómódúak jöttek ki jól a kormány bankok ellen vívott háborújából. A kiskorúak védelmére hivatkozva adták oda a trafikokat a családtagjaiknak, haverjaiknak, ám a fiatalok egészsége érdekelte legkevésbé ebben az üzletben a döntéshozókat.
A legzseniálisabb mutatvány azonban a szemünk előtt zajlik már 2010 óta. A hihetetlen mértékűre felturbózott korrupció ma már nemcsak az életünk természetes részévé vált, de azt a benyomás is kelti, olyan mennyiségű pénz van ebben az országban, hogy bármennyit el lehet lopni belőle annak veszélye nélkül, hogy összeomlana a gazdaságunk. A túlárazott beruházások, a hatékonyság legkisebb jelét nem mutató állami cégek, a sokmilliárdos kormányzati sikerpropaganda és gyűlöletkampány ellenére sem romlottak a gazdasági mutatók olyan mértékben, hogy látványos megszorító intézkedésekre lenne szükség. A kormány így azt a benyomást kelti, hogy fényes pályára állította a gazdaságot, és ezért nem is olyan nagy baj, ha csurran-cseppen a haszonból Andy Vajnának, Tiborcz Istvánnak vagy éppen Mészáros Lőrincnek.
Persze túl szép lenne mindez ahhoz, hogy igaznak is tartsuk. Tény, hogy a kedvező világgazdasági folyamatok, a bőven érkező uniós források, no meg az egészségügyből, oktatásból, szociális ellátórendszerből kivont pénzeknek köszönhetően nem küzd a költségvetés filléres gondokkal, de a keletkező többletet épp olyan nagyvonalúan szórja el az állam, ahogy Matolcsy György bánt a devizatartalék egy részének átváltásából keletkező árfolyamnyereséggel. 
A jegybankelnök alapítványok segítségével veszejtette el e bevétel közpénzjellegét, a kormány pedig saját strómanjait, oligarcháit fizeti ki nagyvonalúan a költségvetési pénzek felelőtlen kezelésével. Nincsenek éhséglázadások, és bár a béreink elmaradnak a szomszédos országok átlagától, a kormány mindig dob egy csontot az elégedetlenkedőknek.
Így, ha kenyeret nem is, de cirkuszt mindig tud nyújtani a kormány a népnek, így a vizes világbajnokság megugró költségei sem irritálják már annyira a magyarokat, mint korábban. Ha egy országban sok a sportrendezvény ha olyan gigantikus méretű beruházásokra vállalkozik, mint egy olimpia, vagy paksi bővítés, akkor bizonyára van erre forrás is – gondolja joggal a keményen tájékozódó magyar polgár. Ám azt nem árt megjegyeznünk, hogy a magyar gazdaság veszített a versenyképességéből, az államadósságunk érdemben nem csökkent, a hatékonyságáról pedig nem is érdemes beszélnünk. Elvesztegetett évek voltak ezek, melyekben olyan esély úszott el, mely talán évtizedekig nem fog visszatérni. Magyarországnak ugyanis a saját lábára kellett volna állnia, és a nem alföldi kilátótornyokra, kisvasutakra, stadionokra pazarolnia az uniós támogatásokat és saját bevételeit.
Most, hogy a korrupció többnyire már át sem üti a magyar választók ingerküszöbét, már kezdi a kormány a maga javára fordítani ezt a demokratikusan működő államokban elképzelhetetlen jelenséget. Minél nagyobb szeletet hasítanak ki ugyanis maguknak az új elit tagjai a költségvetési pénzekből, annál jobban tudják demonstrálni, hogy Magyarország erős, büszke európai ország. Lefordítva ez annyit jelent, hogy minél erősebb egy országban a gazdaság, annál többet lehet ellopni a költségvetéséből anélkül, hogy megszorításokra kényszerülne az állam. Amilyen képtelenségnek hangzik ez az állítás, annyira hatásos. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Azért kell nagy bölényt elejteni, mert akkor senki sem veszi észre, hogy kétszer annyi húst viszel haza, mint amennyi járna neked.”
200 milliárdot lopnak el, de 300 milliárddal többet is lenyúlhattak volna, ha nem lépünk közbe / 2017.07.30.Néhány hónapja elértük, hogy jelentősen visszavegyen az 500 milliárdos gigaközbeszerzésből a kormány, de ahogy várható volt, a 200 milliárdos rekordközbeszerzést is fideszes haverokon keresztül lopják el. Ráadásul van olyan cég a nyertes konzorciumban, akinek anno komoly hibát talált a cég korábbi felújítási munkáiban a hazai építésügyi minőséget ellenőrző intézet, az ÉMI.
Kapcsolódó cikkeink:
Vakhitek kora – Síklaki István: Meztelenné válhat a császár / Készült: 2017.07.17
A kormány Soros-plakátja kétségkívül átlép egy határt, vagy talán visszalép egy határon: az idősebbeknél Titót, a láncos kutyát idézi meg, az imperialista Uncle Sam gonosz, vékony figuráját, vagy éppen az ’56-os ellenforradalmár reakciós alakját. A polgári máz utolsó darabkái is leperegnek a tömegpropagandáról, ami most már nyers, zsigeri, durva. Síklaki István szociálpszichológust arról is kérdeztük, hogy visszájára fordulhat-e az agymosás.
Ebben a tetves országban minden a lehúzásról szól! / Készült: 2017.07.07
Ez van gyerekek. Országunk napról, napra épül, szépül. Pákozdon például felépült, Magyarország legnagyobb szabadtéri szobra a "miskahuszár". Az egyszerű földi halandó, ilyenkor gondolom, mindig megkérdezi, hogy - mibű?