Lakner Zoltán: Az ország eltulajdonítása
- Részletek
-
Készült: 2018. március 22. csütörtök, 13:50
-
Találatok: 1556
Utasok nélküli kisvasút gördül be az Elios-lámpák halvány fényében fürdő, stadion-alaprajzú kastély parkjába, felette a vadászzsákmányt magasba emelő helikopter zúg el, egy másik pedig esküvői mulatságra indul előkelő utasaival. A folyton táguló lakosztályok előterében örökösnők várakoznak forintbedöntő miniszterek befektetési tanácsaira várva, s közben mindent beleng a családi hizlalda mással összetéveszthetetlen bukéja.
A NER Disneyland maga a valóság, és mintha most olyan napokat élnénk, amikor ismét valamivel többen tudnak meg valamivel többet arról, mi folyik az országban.
Nem ismerünk minden tényt, összefüggést, a negyedét se, a tizedét se tudjuk a feltehetően megrázó valóságnak. De abból, amit legalább látunk, mégiscsak kirajzolódik, miként képzelik az úgynevezett választott vezetők a hatalomgyakorlást.
A korrupció létezése nyilván nem újdonság, nem 2010-ben találták fel. Talán még a legelvakultabb párthívek sem gondolják, hogy a sajátjaik között nincsenek enyves kezű machinátorok, a közhatalmat közvetlenül pénzre váltó politikusok. Az Orbán-rendszer azonban nem a „hagyományos” értelemben korrupt, ez az, amire talán egyre többen rájönnek országszerte. Vagy legalábbis jó lenne, ha rájönnének, ha sokakhoz eljuthatnának az abszurd méreteket öltő, mégis valóságos tolvajlásról szóló információk.
Ezek révén annak a felismerésére is esély nyílhat a Tiborcz-, a Kósa- és a Semjén-ügyek nyomán – hogy csak a legaktuálisabbakat említsük –, hogy
mennyire hétköznapi a hatalommal való visszaélés az orbáni Magyarországon, mennyire magától értetődően tekintik a hatalmat megkérdőjelezhetetlen kiváltságnak a káderek, s milyen felkészületlenül éri őket, ha ez olykor kiderül.
Amit mások korrupciónak tartanak, az a kormány legfőbb politikája, világosította fel a közvéleményt a rendszer egyik ideológusa évekkel ezelőtt. Bizony, nem úgy van, hogy zajlik a kormányzás, és közben afféle súrlódási együtthatóként kell számolni az ilyen-olyan százalékokkal, hanem eleve arra megy a döntéshozás, ahonnan árad a pénz szaga, ahol lenyúlni, elvenni, elbitorolni lehet. Jóformán nincs az a korrupció, amit ne lehetne lepapírozni, akár közjegyzővel, akár törvénnyel.
Bár Orbán egy 2015-ös parlamenti vitában kijelentette, ő maga semmiféle korrupciót nem tűr el, valójában a funkcionáriusok privát gazdagodása a rendszer működésének szervező elve. A pénzügyi függőség önálló hatalmi dimenzió, a hűbéri lánc elemei között ez a kapcsolat. Az alárendelteket a közhatalmi függésen túl a személyes egzisztenciális kiszolgáltatottság még inkább igazodásra kényszeríti. Az elöljárók pedig maguk is foghatók és számonkérhetők a viselt, mert viselni engedett dolgaik révén a legfőbb NER-úr által. Akinek hatalma szintúgy nemcsak a közjogra, hanem a strómanokra bízott javakra is látszik épülni. Aki kreatívan és hatékonyan lop, előrelép, hiszen a rendszer által befogható territóriumot tágítja.
Amiről itt szó van, nem „szimpla”, ámbár ipari méreteket öltő lenyúlás. Összefüggő földrajzi területek, komplett gazdasági ágazatok kerülnek állami és uniós pénzen, jogszabályalkotással magánhasználatba, ma még szinte felmérhetetlen torzulásokat előállítva a hazai gazdaság és társadalom szerkezetében. Történik mindez a magyar történelem egyik legnagyobb forrásbősége idején, végső soron a magyar és az európai adófizetők pénzén.
Nem „egyszerűen” kifosztják az országot, hanem eltulajdonítják. Szó szerint.
Teszik mindezt a rendszer működtetői stallumukból, ambíciójukból és érdeklődésükből következő mértékben. Merthogy nem a jó ízlés és a gátlásosság szab határt, egészen világosan látszik.
Március 15-én Orbán azt mondta, a választás tétje, lesz-e a jövőben egyáltalán Magyarország. Ő persze a bevándorlók „inváziójáról” beszélt, hiszen másról se szokott. De ha úgy vesszük, tényleg az a tét, lesz-e országuk az állampolgároknak, vagy hovatovább az utolsó szöget is fideszes politikusok nevére fogják írni széles e hazában. Éppenséggel ennek az eldöntéséről is szólhatna a küszöbönálló választás.
hirtv.hu /
Orbán ördögként festi le az uniót, de a lopott EU-s pénz jól jön a családnak / 2018.03.24 .
huppa.hu
Reuters: 1,975 billió forint landolt Orbán haverjainál és családjánál / 2018.03.21.
Orbán Viktor 2010-ben történt hatalomra kerülése óta barátai és családtagjai egyre sikeresebbek a közbeszerzések elnyerésében – állapította meg a Reuters magyarországi közbeszerzésekről készült elemzése. Összesen 10 (tíz) üzletember – köztük Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, valamint veje. Tiborcz István kezében lévő cégek 2010 óta összesen 7,85 milliárd dollárnak megfelelő 1,975 billió forint értékben nyertek meg tendereket. Ez az adott időszakban kiadott közbeszerzési megrendelések több mint 10 százalékát teszi ki. Ebben közvetlenül, vagy konzorciumok útján, valamint konkrét, illetve keret-megállapodásokban elnyert szerződések egyaránt szerepelnek.
Kapcsolódó cikkeink:
Az ország érdeke nem az, hogy Orbán Viktor megmutassa apukájának, mekkora nagy ember lett, hátha a papa büszke lesz rá végre / Készült: 2018.03.20
A kormány agybaját egy komplett elmeorvosi konzílium se tudná ügyesebben összefoglalni, mint ők maguk, egy tegnapi sajtóközleményben:
Nekik tényleg sikerült az, ami a legkomolyabb és legkiterjedtebb bűnszervezeteknek is csak igen ritkán jön össze / Készült: 2018.03.17
Rövid ünnepi beszédet mondott Orbán Viktor. - Láttam egyik kedvenc szórakoztató képregényemben, a Facebook-oldalán, amikor írta a beszédét, á, persze hogy ő, naná, hogy ő írja, ja, és (hazai) tintahalból kivont tintával, lúdtollal, akár kollégája, Mátyás király… és állva, hú, te, olyan feszített a program mostanában, arra se jutott idő, hogy leüljön szerencsétlen… emberfeletti, amit végez, ezt meg kell adni, tényleg… napi húsz-huszonöt óra, évtizedek óta, elképesztő… és akkor ebben még az utazások nincsenek is benne.
A Reuters elment Keszthelyre, hogy megmutassa az európai adófizetőknek, hogyan építkeznek a pénzükből Orbán emberei / Készült: 2018.03.17
A Reuters az egyik legnagyobb hírügynökség, ahová az egész világot lefedő tudósítói hálózat szállítja a híreket a nap 24 órájában. De emellett havonta egy-két nagy oknyomozó anyagot is letesznek az asztalra. Hatalmas visszhangja volt például a mianmari népirtásról készített februári anyaguknak, ami után az ENSZ és a nyugati hatalmak is megmozdultak. Azóta írtak a venezuelai menekültválságról, a benzol egészségkárosító hatásáról, az indiai kulturális forradalomról