Hírek

Minimum kétmillióan lesznek, ahogyan számolja majd a sok milliókért számoló Rákay, integet nekik majd az emelvényről, lengeti a kalapját, olyan lesz a dzsembori, mint valami decens, komcsi május elseje, hogy otthon érezzék magukat a rajongók, a végén ringlispíl, céllövölde és virsli jegyre. Mindemellett hogy „soha nem látott” legyen, azt másképpen is el lehet érni. Amikor Hitler bácsi hatalomra került, a barnaingesei _ úgymint SA – tartottak soha nem látott mértékű fáklyás felvonulást. Szemtanúk szerint viszont (William L. Shirer: A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása) körbe-körbe meneteltek, hogy soha nem látott sokan legyenek. És ott még nem is voltak lengyel hülyék gyarapítani a nyájsokaság élményét. Szép is lett volna, de mindegy.

A kormány nem akar beleszólni, mire költi a pénzt az Akadémia; nem akarja a kutatóintézetek irányítását átvenni, és nem akarja megmondani, hogy az egyes kutatók mivel foglalkozzanak – mondta Palkovics László nem sokkal azelőtt, hogy Lovász László MTA-elnök és gyakorlatilag a teljes akadémiai közvélemény ellenében végigvitte a kutatóintézetek elvételét és kormányzati irányítás alá helyezését, rátéve a kezét egyúttal az Akadémia költségvetésének 70 százalékára.

 

Palkovics László szavahihető ember – mármint orbáni értelemben: konfliktushelyzetben gyakorta mondja az ellenkezőjét annak, amit ténylegesen csinál. És most ennek a megbízható (ítélet)végrehajtónak kellene elhinnünk, hogy a Fidesz – illetve leginkább Orbán Viktor – primer politikai haszna helyett valamiféle össztársadalmi, nemzeti érdeket követ majd annak az újonnan szerzett jogosítványának a birtokában, amellyel beleavatkozhat a magyar média tulajdonviszonyaiba.

Kis túlzással óránként kapjuk a jelentést a nagy ojtási hadjáratról, és most, hogy a kapuban a diadal, kellett valami, amivel a bávatagoknak demonstrálni lehet a győzelmet, ami csak az övé, s ami érettünk van csakis. Ez jutott eszébe, a sörözés a rigófüttyben. Az az idea, ha az ember leülhet, beülhet valahová, más vágy sincs, mint a sör azonnal. Nem süti, kávé vagy kóla, sör. Sőt és pláne hol vannak a fröccsösök, a napfényben kannás bort szlopálók, illetve végül az a halmaz, amelyik nem akar vagy nem bír a teraszon sörözni, mert üres a brifkója a vírus miatt, és épp a kedves vezetőt okolhatóan, aki az út szélén hagyta őtet. Mindebből is kitetszik, menyire szegényes a lelke, ha van neki egyáltalán.

Huszonhatezer honfitársunk családtagjai, barátai és ismerősei, anyja, apja gyerekei, unokái és dédunokái, és még mik szoktak szerepelni a gyászjelentésekben. S ez nem ad okot felhőtlen örömökre, őméltósága azonban a stúdióban, és a seggében lubickoló újságírás szégyenével ott göcörésztek a stúdióban cseszmeg, majdhogynem lapogatták egymás hátát nagy röhögtükben. Ez nem komilfó, illetőleg az ótvarság csimborasszója, egészen egyszerűen a taplóság legalja. A kedves vezető őméltósága részletezte nekünk a mától ránk váró teraszos örömöket utalva arra, hogy a kijárási tilalom is azért kezdődik eztán tizenegykor, mert, idézem: “Tízig nem fognak hazaérni az emberek, mert jobb kedvük lesz”. Boldogságban fog fetrengeni az ország. Meg részegen.

„Nincs homok??!! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!” – mondta Virág elvtárs Pelikán gátőr házának építése közben, s nagyjából ilyen vehemenciával követeli az UEFA a nézőket a nyüves meccseire is, nincs néző, akkor csinálunk elvtársam. Bilbao viszont elesett a vérzivatarban. És München meg Dublin is billegett, azért kapnak meccseket csupán, mert vonakodva, duzzogva, de beengednek pár nézőt. Mi viszont egyedül a nyüves világon garantáljuk a telt házat. Ez is micsoda ígéret már. S ha a magyari ember időközben megcsömörlött a futballtól, akkor karikás ustorral hajtjuk ki őt a fedett sportlétesítménybe tapsolni netán?

Egy éve mondta ki ugyanis az EU bírósága, hogy a civiltörvényük nem passzol az uniós joghoz, viszont semmi sem történt. Most azonban, hogy közeledik az uniós pénzosztás, illetve az is lengedez a levegőben, hogy elzáródnak a pénzcsapok, lépni kellett. Miből lehetne lopni, ha az Unió nem utalna, ugye. A dolgok ennyire egyszerűek, viszont P&K ügyelt arra, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mert abban a módosításban, amit azért eszközöltek a törvényen, hogy az Unió befogja a pofáját, egyáltalán nincsen köszönet. Semmilyen sem. Mert ugyanis egy oldalról lazítottak, egy másikon viszont akkorát csavartak, hogy a civil szervezetek épp fulladoznak vagy fulladozni fognak, ha ez nem lenne ordas képzavar, viszont nagyon kifejező.

A kérdés az viszont, hogy ennek a CÖF-nek miért épp most jutott eszébe ünnepet álmodni erre a napra, s nem mondjuk öt, tíz évvel ezelőtt, hogy miért lett most ez égbekiáltóan fontos. Az a meglátás, hogy mivel ez a CÖF Orbán valagából kukucskál kifelé, szándékai szerint a gazdatestet szeretné fényezni, mert kies honunkban immár felnőtt a jeles nap óta pár generáció, akiknek halovány fingjuk sincs az akkor történtekről. Így számukra elég megmutatni azt, amikor Orbán hőbörög, hogy ruszkik haza. S lám, mutatna rá ez a CÖF, el is mentek a felszólításra, mondta a Viktor, s már iszkoltak is kifelé. Ki emlékszik arra, hogy akkor már rég úton voltak, amihöz sem Orbánnak, sem egyetlen élő magyarnak köze nem volt.

Ugyanakkor viszont, amikor nyunyó néni ojtakozási telefoncsörgéssel tartja a lelket mintegy a talpasjobbágyokban, hogy mindjárt jövünk, megmentünk tégedet mind a vírusoktól, Hollik képviselő is megszólalt megint, hogyha az embernek addig nem lett volna elcseszve a napja, akkor az azonmód történjen meg. Hollik képviselő ilyen hatással van az emberekre, valószínűleg ezért kommunikációs igazgató ő. Benne van a munkaköri leírásában, hogyha egy aprócska mosolyt lát a környezetében, tartson egy sajtótájékoztatót, hogy a negatív energiák egyensúlyba kerüljenek a pozitívakkal, vagy legyőzzék azokat. Nem olyan időket élünk, hogy bárki is mosolyogjon.

Illetve egy, aki a karmelitákban böfög, és valamikor annyit mondott, két és félmillió. Eleinte senki nem tudta, miért ez a bűvös határ, a szám, ami megváltoztatja az életünket, aztán kiderült, hogy az UEFA az oka. Aki akkor akarta hallani, hogy a nyüves láblabdás Eb-jére mennek-e nézők vagy sem, amikor úgy nagyjából elértük ezt a két és félmilliós ojtást, amitől a kedves vezető azt mondta, szüret. Hogy ekkor nyitunk, táncra perdülünk, talpaink egymásra lépnek, de legfőképpen megüzenjük a futball fura urainak, hogy minálunk csurig lesz a stadion, még, ha beledöglünk, akkor is. Az UEFA miatt áznak ma szarrá a magyar kisdedek, ha már mutogatni kell valakire.