Hírek

Egy óvodás naplója 35. – Zsufi

Részletek: Készült: 2022. október 09. vasárnap, 11:18
Print; Találatok: 1620

logi Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, mi lesz gyerekek, holnap, na mi, de most se tuttuk kitalálni, hogy mi is lesz velünk holnap, hogy mit akar mondani. Mert csak nézett a szemével, ahogyan szok mindig, amikor eztazt bejelent, amikor asztán mindig furán sülnek el a dolgok, most is éppen úgy nézett miránk, meg mosolygott, de csak annyit mondott asztán, hogy vendégek jönnek mihozzánk megint. Gondolkoztunk, ki lehet az, ki jöhet, de semmit nem mondott többet, úgyhogy az anyunak se tuttam megmondani, hogy ki is jön mihozzánk, csak az apu vélekedett, hogy biztos megint valami képviselő vagy ilyen.

De már nem is morgott és nem bánatoskodott, ahogy szok, nem is ment ki a konyhába se, csak ült, és nézett maga elé, mostanában nagyon sokszor néz így, és már az anyu se mondja neki, hogy ne a gyerek előtt, mert csak néz, aszt meg lehet a gyerek előtt, gondolom. Mentünk asztán reggel az oviba az anyuval, de nem látszott, hogy jött volna valaki vendégségbe, megettük a reggelit, a Kisböske se volt szomorú, mert a dadus sokat adott neki, a Pityu se csinált semmi rosszaságot, ahogyan szok, gondolom, nem akarta, hogy a vendég megkérdezze majd tőle, mint mindig, hogy ki az apuja, mer ez is mindig így van.

Sokáig nem jött senki, amikor egyszer csak asztán a mindenes bácsi jelent meg az ajtóban, és elkezdett rakodni be a szobánkba ilyen összehajtható kiságyakat, mint amilyen a miénk is, csak hordta be sorba, és még ekkor se tudta senki, hogy ki kis jön mihozzánk, amikor egyszer csak kopogtak, és a Pityu ordittott, hogy jön a Mikulás biztos, a Kisböske egy kicsit sikkantott, nem is sikittott, ahogy szok. De csak a Márti néni feje jelent meg az ajtóba, aki a másik csoportnak az Ibojnénije, és ő is úgy mosolygott most, mint a miénk, a mi Ibojnénik, na, gondoltam, de jó, már kér Ibojnéni van, de lettek ennél nagyobb bajok is.

Mert a mi Ibojnénink már megint azzal a szemmel, mint tegnap ő, ma meg a Márti néni elkeszte mondani, hogy jön a tél gyerekek, jön a hideg, és nincsen pénze az ovinak, hogy fűccsön, hiába a kályha a sarokba, kiderült, hogy semmire se jó, hiába gyűjtögettünk már rőzséket is hozzá, és hosztuk haza a hátunkon mind. Nem lehet mindenhol fütteni gyerekek, mer a szankciók, kezdte, de a Pityu kérdezte, hogy milyen szankciók, de észre se vette ezt az Ibojnéni, csak mondta, és együtt mosolyogtak a Márta nénivel már, egy nagy mosolygás volt mind az egész szoba, de ekkor elkezdett a Kisböske szája görbülni lefele.

Látszott, hogy baj lesz megin, de az Ibojnéni nem vette észre, mert soha nem veszi észre, és csak mosolygott és monta, hogy milyen jó lesz nekünk, gyerekek, mert mostantól a másik csoport is itt lesz velünk, és akkor jó meleg lesz, és megértettem a mindenes bácsit, meg az ágyakat is, és a Kisböske is kezdte megérteni, a Pityu is, és mind az összes többi gyerekek, amikor kiszakadt az ajtó, és bezuhant a szobába a másik csoport, mind a sok gyerekek, hogy akkora lett a hangzavar, hogy a kereszt leesett a falról, és az Ibojnéni csak vetette magára szintén a keresztet, mintha attól változna valami, de nem változott semmi se.

Bezúdultak a gyerekek, a két néni, az Iboj, meg a Márti próbálta túlkiabálni őket, de azt már nem lehetett, a dadus is csak állt tátott szájjal az ajtóba, hogy mi van itt, uramatyám, mi van itt. A gyerekek sikongattak, rohangásztak, át a játékokon, keresztül az ágyakon, törtek a babák meg az autók, hely se volt egyáltalán, nem fértünk el ennyien, hogy meleg legyen, a Kisböske már úgy visittott, hogy lila volt a feje, ahogyan szok neki mindig, már szinte semmi sem volt ép a szobában, sőt, meleg se volt egyáltalán, én meg az anyura gondolva mondtam magamnak, hogy na, vára dömperemmegyek.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2022/10/09/egy-ovodas-naploja-35-zsufi/

Kapcsolódó cikkeink:

Egy óvodás naplója 34. – Kiflicsücsök / Készült: 2022.09.23
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit, de elsőre nem tudta kimondani, hogy mit is, így hát nagyon elgondolkozott felőle, hogy micsinálunk holnap mi, gyerekek, meg ő, az Ibojnéni. Állt a dadus is az ajtóba, hogy megtudja, micsinálunk vajon, szurkolt, hogy na Iboj, mitis, mire az Ibojnéni aszonta, hogy kiflit fogunk vagdosni. Nézett a dadus nagyon, hogy ez hogyan lesz, a Kisböske meg tátotta a száját, ahogy szokja, csak a Pityu örűthogy hurá, kiflit fogunk vagdosni, és suhogtatta a műanyag kardját, hogy huss, kifli, huss, meg vigyorgott, ahogy szok ő is mindig.

Egy óvodás naplója 33. – Őtözzünk, gyerekek / Készült: 2022.09.15
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap gyerekek, na mit? De senkise tutta, hogy micsinálunk, mert nem mondta az Ibojnéni, ezér a Kisböske, a Pityu is, meg mind az összes gyerekek is nészték, hogy na mit. Láccott az Ibojnénin, hogy mondaná, de nem tudja mondani, hogy mit is fogunk csinálni holnap, asztán egyszer csak nagy nehezen kibökte, hogy öltözködni fogunk gyerekek, tanulunk melegen öltözködni, mer jön az ősz meg jön a tél, és hideg lesz nagyon, de legalábbis bisztosan, mer télen mindig hideg szok lenni rend szerint.

Egy óvodás naplója 32. – A szakállas bácsi / Készült: 2022.09.03
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, micsinálunk holnap, levelet írunk a mikulásnak gyerekek, mert futrohan az idő és mindjárt jönnie kell neki a szánkójával. A dadus kérdeszte, hogy nem lesz ez korán, Iboj, mire az Ibojnéni aszonta, hogy éppen most itt ennek az ideje. Mondtam otthon az anyunak, hogy holnap levelet írunk a mikulásnak, hogy jók voltunk nagyon, még a Pityu is jó volt, és kérdeztem az anyutól, hogy mit kérjek a mikulástól. Mire az apu, hogy mit szokott hozni máskor, és mondtam neki, hogy labdát, de akkor a képviselő bácsi volt a mikulás, bár nem volt neki se szakálla, se subája, se nagy hasa se egyáltalán.

Egy óvodás naplója 30. – Vaskályha / Készült: 2022.08.06
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na, gyerekek, micsinálunk mi holnap, na mit? Senkise tudta, micsinálunk, a Kisböske csak nézett a bociszemeivel, a Pityu is elfelejtett rosszalkodni, és a dadus is csak állt az ajtóba, kezébe a tálca, rajta a zsíroskenyerek, hogy egy le is esett a padlóra. Átunk tátott szájjal, hogy micsinálunk mi holnap, és az Ibojnéni kibökte aztán, hogy rőzsét fogunk gyűjteni, meg ágakat, hogy de jó is lesz nekünk. Mondtam az apunk este, hogy rőzsét gyűjtünk holnap az oviba, mire csak annyit morgott a foga között, hogy na, kezdődik, mire az anyu meg, hogy ne a gyerek előtt. Mindig ezt mondja az anyu, ha az apu morog.