Hírek

Egy rakás krumplipaprikás

szijjarto-kiSzijjártó minisztériuma mint munkaadó abban következetes, hogyha már nem engedi a home office-t, legalább bevásárol az alkalmazottaknak, igaz, a képzelete eléggé szegényes. Illetve ajándéka jelzi azt, mit is gondol a Micikékről, Mancikákról és Kiss kartársakról, ugyanazt, mint a nyugdíjasokról a Párt. Zabálj, hallgass, szavazz. Mindenesetre elég mókásan nézhet ki majd, amikor a külügyesek megkapják a krumplijukat, s midőn lejár a hivatali idő, kitódul az utcára mind az összes, hónuk alatt neccben a krumpli, mintha a piacról jönnének nagybevásárlás után.

Ennek ellenére ne nézzük le a krumpli hatalmát. Már elmeséltem egyszer családunk Ili nénijét, anyám nagybátyjának verébszerű feleségét, akinek a tél közeledvén mindig kellett vinni egy zsák krumplit, elrendezgetni a pincében, hogy meg ne fagyjon, és akkor jöhetett jég, hó, szél, biztosítva volt, hogy Ili néni megéri a tavaszt, ha csak más okból meg nem hal. De ő különös tehetség volt. Azt is meséltem már, hogy el tudott felezni egyetlen tojást, amiből rántotta és levestészta készült egyszerre, hogy a dőzsölés meg ne feküdje a gyomrát. Hogy mitől maradt életben, máig sem tudom.
 
Viszont már meghalt szegény, ott fekszik anyám mellett. Egy kupacban vannak mind az egész őseim, egy családregény fekszik abban a kriptában elképesztő történetekkel, amelyekből most épp ez a minden őszi krumpli ugrott be, köszönhetően Szijjártónak. Így belegondolva csupa Ili nénik dolgozhatnak a külügynél, és pár nagyköveti berendelés postázásán kívül csak a körmüket reszelgetik egész nap, dolguk más nincs, mert a főnökük mindent személyesen intéz. Mindenhol ott van, még a jachtról is érettünk dobog a szíve, gyárat avat, alapkövet tesz le, ilyenek.
 
Most is volt olyan, hogy huszonnégy óra alatt három országban három széljobberrel is diskurált, együtt szidták az Unió kurva anyját, ami nem országos ügy, hanem pártfeladat, de ezen megütődni nem kell. Fölhorgadtak sokan, hogyan lehet az, hogy közpénzen intéz pártügyeket, röpköd, jachtozik, s akik így vélekednek, nem tudják, hol élnek. Minálunk párt, állam, törvényhozás, végrehajtás, buksza mind egy és ugyanaz, minden Fidesz, így minden Orbán Viktor, ő az, aki ott van minden kilométerkőnél, ő a négy páncélos meg a kutya is, olykor csóválja a farkát a gatyájában.

Bővebben ...

Időutazás

Vm_3000Kubatov pártigazgató szerint ha egyetlenünk tárgyalt volna Trianon-ügyben, nemhogy megcsonkították volna kies hazánkat, hanem fél Európát idecsatolták volna. Ezzel elhívott minket egy időutazásra az igazgató, aminek pedig az a vége, hogy nem lenne jó akkor Kubatov pártigazgatónak, mert imádatának tárgya nem jött volna erre a fura világra. Vannak determinációk ugyanis, s ha a fentebbi aktus bekövetkezett volna, másképp forog a történelem kereke, nem lettek volna itt az oroszok, nem lett volna Kádár sem, így nem lehetett volna párttitkár Orbán Győző, és máris ott a luk a történetben.

Orbán Viktor ugyanis determinisztikusan egy kommunista párttitkár gyereke kell legyen, aki őt gyerekkorában erős pofonokkal neveli. Elvetélt focista kell legyen, és tyúkszaros udvarban kell tölteni kantáros gyerekkorát, különben nem fejlődik ki elragadóan bájos személyisége, amelyet ismerhetünk. Sajátos időutazó paradoxon, ha a múltat megváltoztatjuk, megváltozik a jelen is, nincs hát módunk visszatérni, et cetera. Belenyúlni abba tehát nem lehet. Viszont értjük Kubatov pártigazgató gyermekes buzgalmát, amellyel a főnökét héroszi magasságokba óhajtja emelni, nekünk, kívülállóknak azonban olybá tűnik, hogy a szaros segge mindig lehúzza őtet az anyaföldre.
 
Hasonképp Varga igazságügyis is örömódákat zengett, és előadta, hogy Orbán állhatatos küzdelme nyomán kies hazánk, de Egész Európa is hozzájuthat a pénzéhez, amire oly kiéhezve vágyakozik. Az egyenletből most már épp csak az marad ki, hogy a pénzek áramlását pont Orbán akasztotta meg személyesen. Mindezek ellenére most már ott tartunk, hogy Orbán verte ki az Unióból a pénzt, amit az amúgy nem adott volna, azaz, ha Orbán nincs, éhen veszik az összes osztrák paraszt és olasz operaénekes. Most már Orbán mentette meg a nyüves életét azoknak is. Ilyen könnyű átkalibrálni a valóságot, ami aztán a bávatagok sima agyában megragad erősen.
 
Az ilyen Kubatovok és Vargák ezekkel a megnyilvánulásokkal építgetik a már amúgy is izmos személyi kultuszt. Hogy a Kubatovok, Vargák miért ennyire hülyék és ez miért jó nekik, az sem teljesen világos, illetve felfoghatatlan. Bár, ha felidézzük Varga igazságügyis beavatási fényképét, amelyen Orbánnal pezsgőzget, és emlékszünk a behódoló kutyaszemeire, a mindjárt bepisálok testtartásra, azonmód megértjük a Fidesz mai természetrajzát.

Bővebben ...

Szaros csizma az asztalon

tajparasztMár a belépő is olyan volt, ahogyan partra szállott a manneken pis tócsájában, ellenfeleit semlegesítve mind, és valamennyi összes egy barátját maga köré gyűjtve, kezében hatlapos ultival, hogy a kanok is értsék, indulva alámerülni a farkasverembe, mint valami ótvar mese, amit egy félrészeg falusi párttitkár ad elő az italboltban, amelyhez biciklik vannak támasztva. Ez a partra szállás, hatlapos ulti meg a farkasverem ez Orbán dumája volt a tegnap történt gyalázatok előtt, amiből is kitetszik, hogy ez egy tajparaszt, hímsoviniszta, hóttbunkó organizmus, aki ilyen körülmények között megint győzött.

Hiába harsogja a honi ellenzék, hogy veszített. Levegőt, és ami lényegesebb, szabad kezet kapott 2022-ig, a választásokig, és ennyi neki bőven elég. Mert távlatos víziói soha nem is voltak, csak taktikák a hatalom megkaparintására és megtartására, ezekkel táncikált ide-oda, és a maga szemszögéből, ami tegnap történt, az a totális győzelem. Szüret, lehet lopni zavartalanul, lehet leépíteni a jogállamot tovább, egyáltalán, ezután is azt csinál, amit csak akar. Hogy aztán egyszer esetleg számon kérhető lesz, elszámoltatható, ki nem szarja le, a lényeg mindig az itt és most.
 
Aztán majd megint kitalál valamit, amibe így szép lassan beledöglünk. Most újólag, mint eddig mindig is, kiderült egyébként, hogy nincs európai vízió, nincs közös eszme és nincsenek közös értékek, hanem csak egyéni érdekek vannak. Minden egyes ország minden egyes vezetőjének a saját kis pecsenyéje a holland fickótól Merkel mamáig bezárólag, akik elnézik, hogy Orbán kicsapta a szaros csizmát az asztalra, sőt, vállalták azt is, hogy még kitartóan szagolgatják. Viszont tényleg nem tudják, mit cselekedtek, mert emiatt nem egyéb vár a magyar szabadságszerető emberekre, mint maga a pokol.
 
Eddig is az volt, de fokozni is lehet, és meg fog történni. Most ugyanis nem csak az fog eljönni, hogy szabad kezet kapnak, hanem a megszállottságuk fog erősödni, igazolva látják mintegy, hogy amit csinálnak, az helyes és azt szabad. Mától tessenek majd figyelni a nagyképű, kioktató hangnemet, hogy visíts csak libernyák, és lehetőleg dögölj meg. Tessenek permanens arcul köpésekre számítani, tessenek kioktatásokra és eltaposásokra felkészülni, tessenek a hangnem brutális durvulására számítani, hogy végül már csak menekülni támad az embernek kedve, holott eddig is azt kellett volna.

Bővebben ...

Partraszállás

afb9f06476eNagyurunk megegyezett Merkellel. A jogállamiság követelménye marad, de a történetre került még egy-két vitézkötés, meg bírósági eljárás, miegyéb, és ez elég arra, hogy minden fideszes szájból és éppen használaton kívüli seggből győzelmi induló harsogjon.

Megvédtük a magyar emberek pénzét, kiáltják, jóllehet csak haladékot kaptak:
Persze ez is eredmény, hiszen még másfél évig lehet orrba-szájba lopni, utána meg ki tudja, ki lesz kormányon - lehet, még jól is jöhet, ha a majdani koalíciós kormányt lehet vádolni a jogállam lebontásával is.
Olyan szánalmas ez az egész.
Ha magyarembert akárcsak érintőlegesen is érdekelné a külpolitika, akkor beárazhatná ezt a hatalmas győzelmet,  akkor talán megértené, hogy ez olyan gesztus, mint amikor a halálraítéltet addig nem végzik ki, míg a törött lábán gipsz van, továbbá bejelentheti igényét, hogy mit kér enni a villamosszék kipróbálása előtt.
Nem kell renénykednünk, errefelé elég, ha kihirdetjük a nemzet győzelmét az elnyomó brüsszelita maffia felett, a többit meg elrendezik majd a jogászok.
Ezzel együtt a demokratikus oldal csalódott, nem rúgták szaros bakanccsal pofán szeretett vezérünket, és ez azért fáj egy kicsit, talán érthető módon...
 
A szörnyű az, hogy tulajdonképpen indokolt a csalódás, bár tudjuk, hogy az államok vezetői is elsősorban a saját országuk érdekeit helyezik előtérbe, és a németek nem tartanák szépnek, ha éppen a német uniós elnökség alatt kerülne sor kenyértörésre Lengyelországgal, ahol egyébként is felettébb utálják a németeket, meg Magyarországgal, ahol a német autógyáraknak egymásba ér a kipufogójuk.
És akkor még itt van Merkel közeli visszavonulása, akinek nem mutatna jól az életrajzán pályafutásának egy viszonylag viharosabb lezárása.
Persze meg lehetett volna kicsit mogyorózni a Zsírmalacot és lengyel kollegáját is, de nem érte volna meg - verekedésbe nem jó keveredni, vagy le kell ütni az ellenfelet és mentőt hívni hozzá, vagy egérutat kell adni neki, de ne sározódjon be a nadrág, mert az nem túl elegáns.
Emellett a németek megtanulták, hogy egyszerre egy fronton érdemes harcolni, először le kell zárni a Brexitet, aztán ki kell alakítani valamiféle elfogadható viszonyt a Biden adminisztrációval, utána jöhetnek sorra a renitensek.
Hogy mit összeröhögtünk Ceausescun, a Világ Eszén, és lám, nekünk is jutott egy példány a fajtájából, a gigantomániás szociopatából, nagyobb szégyen, hogy megadóan tűrjük a kártékonykodását.

Bővebben ...

Sitt karácsonyra

4c00164fbf27WC-papír tartó lestrapált negyvenesnek. Kozmetikai tükör reménykedő harmincasnak. Ilyesmi ajánlásokkal képzelhető Mészáros Lőrinc jótékonykodása, amikor a hoteljei leselejtezett törölköző szárítót, kozmetikai tükröt és WC-papír tartót osztogatnak egyszülős családoknak. De nem csak úgy feltétel nélkül elvihetően, hanem kérdőívben jelezve az igényeket, feltehetőleg adatokkal, hogy a választások során kérhessenek tőlük valamit. Ez melléktermék, az aljasság másik szintje, mert maga ez az ajándékozás az egyik. Illetve jótéteménybe burkolt takarítás.

Mert értjük mi, hogy a járványhelyzetben kapott súlyos közpénzmilliárdokból épp felújított szállodákban szemét keletkezik, amit sittnek is lehet nevezni, s mint tudjuk, ennek drága az elszállítása. Ha letörölgetjük a WC-papír tartót, kisuvickoljuk a szemetest, nagylelkű ajándék válik belőle, amire karácsonytájt múlhatatlan szüksége van a rászorulónak. Csakis erre, semmi egyébre. Isteni szerencse, hogy felújított WC-kefe nincs a kínálatban, és ez nem a gonoszság szava belőlem, hanem a megvetésé. Mint amikor Balog páter kurválkodott a Hiltonban.
 
Akkor is ilyesmi jött elő, mert, mint emlékezhetünk, hét évvel ezelőtt az akkor még miniszter negyven nehéz körülmények között élő gyereket látott vendégül a puccos hotelben – ahol libaerőleves zöldséggel, lúdgége tésztában, csirkemellfilé Calvadossal ízesített gombamártással, zöldséges lasagne-val, brokkolirózsával és párolt rizzsel, desszertnek pedig joghurttorta eper öntettel volt a menü –, és ott kaptak ajándékot szegények ilyen feliratokkal, hogy “6-7 éves fiúnak“; “10-14 éves lánynak“. Innen gondolható ma a lestrapált negyvenes és a reménykedő harmincas.
 
És innen van az az ellenállhatatlan és szorító érzet, hogy ezeknek a szegénység csak egzotikum, a szegények bazári majmok, az irgalmasság álca, az adakozás feladat és nem szükséglet. Az is mutatja ezt, hogy kizárólag adventi időszakban szállja meg őket a szentlélek, az év többi negyvennyolc hetében föl is fordulhatnak az éhezők, amire a papjaik intik is a templomból kitóduló decens úri közönséget. Csirkemellfilé Calvadossal ízesített gombamártással jut az eszükbe, meg lestrapált kozmetikai tükör. Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot, mint az rég ismert hozzáállás.

Bővebben ...

Fatal error

KKKTegnap is olyan jó volt a T. házban. Ott, ahol ellenzékünk halált megvető bátorsággal döntögette a rezsimet. Egyikük még egy ereszdarabot is lengetett, mint a romlottság szimbólumát. Volt itt már, e falak között minden: krumpli neccben, illetlen feliratú táblák, és még térdre, imához beszólás is a hőskorban, mint emlékezhetünk. Az ellenzéknek igaza volt egyébiránt, hogy három K-t emlegetett, mint a Fidesz szimbólumát, úgymint kokó, kurvák, korrupció. Eljutottunk hát a K&K-tól a K&K&K-ig kies hazánk evolúciójában úgy, hogy voltaképp nem jutottunk sehová. Magyarország a történelem porában egy helyben tapod, mocorog, s indulni erőtlen.

Igaza volt az ellenzéknek persze felhorgadásában, de, ahogyan ott lengette az ereszdarabot, azzal a lendülettel ki is törölhette volna vele az arschát (ha már K&K), mert odáig jutottunk, hogy a T. házban történtek totálisan érdektelenek, a dolgok nem ott dőlnek el ugyanis, hanem a karmeliták erkélyén, amire még visszatérünk. Cirkusznak megtette az ereszes pörformansz, és még egy haszna volt, hogy újólag rávilágított arra, a fideszisták egy másik univerzumban élnek, ahonnan nincsen kilátás, sem átjárás ebbe a miénkbe. Egy csinovnyik válaszolt a Szájert szimbolizáló ereszrázásra ugyanis, de abban nem volt köszönet, csak a tömény megvilágosodás.
 
Amikor elhangzott a három K vádja, a csinovnyik ezt nem kérte ki magának egyáltalán, mintegy jóváhagyva ekképp, hogy lopunk, drogozunk, kurvázunk, mert elhangzott a mindent elsöprő, feloldozó indok, hogy: de legalább bocsánatot kért, a baloldal mikor kért bocsánatot valamiért is. Ez volt a lehengerlő visszavágás, és ebben felfedezhető a rendszerhiba, mert ugyanis ez a fidesz-csinovnyik nem vette észre, hogy cakkpakk a rendszer lett le K&K&K-zva, tehát azzal, ha Szájer bocsánatot kér, nem oldódik meg semmi. Nem Szájerrel van a baj, hanem a NER-rel. A NER álnok hazugságának Szájer csak a szimbóluma, és érvénytelenségének bizonyítéka.
 
Ezt még mindig képtelenek felfogni. Szájer kilép, lemond, eltűnik, mert lebukott. Ha nem bukott volna le, baj nem volna semmi. Azaz, mindent lehet, csak ki ne derüljön, ha kiderül, akkor pedig azt mondjuk, bocs, és minden el van intézve. Ez a „de legalább bocsánatot kért” a totális romlottság bizonyítéka. Persze, aki ahhoz van szokva, hogy a gyóntatószékben kirónak rá tizenöt szűzmáriát meg húsz miatyánkot, és azzal minden elrendeződik, attól mit várhatunk, semmit sem igazán. A Fidesz erkölcse a relativizált erkölcs, máz azzal a vallással együtt, ami a züllöttséget takarja. Ezért kell eltakarodniuk, nem azért, mert Szájer meleg. Bocs. Ja, nem.

Bővebben ...

Egy óvodás naplója 19. – Lengaszakálla

miku-Aszonta a Zibojnéni a tennap, hogy máma jön mihozzánk a Mikulás. Tanultunk is éneket, hogy télapóittvan, de a Pityu megkérdezte, hogy akkor most ki jön, a Télapó vagy a Mikulás, mire a sarokba kellett menni neki gondolkozni a pimaszságán, de csak vigyorgott ott is.

Ahogy éneketünk hogy hójasubája, télacipője, lengaszakálla, mutogatott a Pityu a sarokba meg bohóckodott. A Kisböske az örűt, mer kap csokit, és a Zibojnéni aszonta, hogy akkor aludjunk nagyot, és jöjjünk ünneplősbe, hogy így köszöncsük a Télapót vagy Mikulást, csinossan. Az apu morgott otthon, hogy minek glancba vágni a gyereket, de az anyu monta neki, hogy nem ő vasajja az ingemet, tehát ne morogjon. De morgott.
 
Mentünk asztán máma reggel a zoviba, fujt a szél nagyon, csak úgy csattogott a zászló a timpanonos emlékműné a homokozóná, vitte a szél a maszkokat a levegőbe, szállt a sok maszk, amit elhagytak a zemberek valahol, a zászló meg a maszkok szálltak a szélbe, és azon gondókoztam, hogyan tud így jönni ide a Télapó vagy Mikulás, elfújja a szánnyát a szél, meg a rénszarvasokat is, de erős bisztos a Télapó vagy Mikulás, és nem lesz bajj.
 
Kakaót adott a dadus, ahogy vártunk meg énekeltünk, hogy itt van, pedig nem is volt ott, amikor egyszer csak csöngetés volt a folyosón meg pusmogás, és asztán bejött a Télapó vagy Mikulás, de a képviselő bácsi volt az, aki vitt már minket migráncsnézőbe, meg kaptunk tőle pöttyös labdát meg imakönyvet is.
 
Teli volt a zsákja, de nem volt se pirosalma se aranyág, hanem megin pöttyös labda csak, rengeteg. A Pityu monta, hogy biztos labdagyára van neki, de súgta csak, hogy ne kelljen a sarokba menni neki, mert hátha lesz csoki is azért. A Kisböske is csak nézett kámpicsorodva, hogy hola csoki, de nem volt sehol, csak a labdák.
 
Asztán bajj lett. A Zibojnéni megkérdeszte egyszer csak, hogy mit gondolunk, hogyan jött a Mikulás bácsi, akinek a Télapót énekeltük, hogyan vajon, mire a Pityu rávágta, hogyhát az ereszen jött el mihozzánk. Erre a Mikulás vagy Télapó letépte a szakállát, és tényleg a képviselő bácsi volt, és kérdeszte a Pityut, hogy miféle ereszen, hol hallotta eszt az ereszt, ki monta neki, hogyan monta, és megin érdeklődött, hogy ki a Pityu apukája.

Bővebben ...

Szijjártó habverője

csahosok„Fejezzed be…” – Így inti belga kollégáját meghunyászkodásra Szijjártó külügyesünk. Hogy mit fejezzed be, arról még beszélünk. Most csak ragadjuk meg ezt a nyelvi pillanatot, amelyben Szijjártó külügyesünk mint Vargáné materializálódik előttünk, aki épp káposztát főz, a kontya alá üt a gőz, és a fazoka mellől, kezében fakanállal inti az urát (Varga urat), miszerint fejezzed be az ivást, vagy letépem a töködet. Más látomásunkban Szijjártó külügyes Győzikeként, zebrás jachton óbégat Beja asszonynak, hogy fejezzed be a kárálást má’. Mindegy is tán, csak a nyelvi közeget föstöttem le ekkép, ami nem a diplomácia nyelve, és még csak nem is úri budoároké, hanem a futsalé vagy a sarki ivóé keverttel a kupicában a sörfoltos abroszon.

Szijjártó külügyes zaklatottnak tűnik, amit jó szívünk miatt megértünk, hiszen érzelemdús héten vagyunk túl. Úgy is mondhatnánk Mocsai módján, hogy magas hőfokú volt ez a mi hetünk nekünk. Mert emlékszünk még a Fidesz rektorának kézilabda-kapitányi időszakára, amikor vereségek után ordítástól eltűnt hanggal nyilatkozott rend szerint magas hőfokokról, szakmáról viszont soha. Nála a mérkőzés szimfónia volt, fortissimo meg andante, viszont meccselni nem tudott. Ezért lett rektor, holott nem lehetett volna. De ez mellékszál, csak Szájer, Deutsch, Orbán, vétó, lengyelek, Weber és a többi miatt jutott eszembe, bemutatva, hogy a Fidesz vesztésre áll, amitől, mint Mocsai hangja, ezeknek az esze kezd elmenni. És itt tartanak, hogy fejezzed be.
 
Didier Reyndersnek híják a belgát, akinek annyi volt a bűne, hogy azt mondta, ha a magyarok és a lengyelek szarakodnak, vétózgatnak, „úgy Magyarország és Lengyelország nélkül kell tovább haladni”. Ezt fejezzed be Szijjártó szerint, mert, s itt bővebben mutatom: „…engedd figyelmedbe ajánlanom a tényt, hogy mi, lengyelek és magyarok biztosan harcoltunk annyit diktatúrák ellen a szabadságunkért és tettünk annyit Európa egységéért, mint a Téged az Európai Bizottságba delegáló ország. Kérlek, fejezzed be a lengyelek és magyarok lenézését, sértegetését!” – Az első kérdés ezzel kapcsolatban a he, meg a mi a rosseb. A másik pedig az a tátott szájú elcsodálkozás, hogyan kerül a disznószaros csizma az asztalra, a kistányér mellé.
 
Szijjártó fejébe kellene látni, hogyan csúszik egybe abban az, hogyha a magyarok – lengyelek – ki akarnak maradni a buliból akkor kihagyják őket, így egyszerűen, ami sértés a taraj alatti ködben. Nem mondják nekik útszélien, hogy be is kaphatják, csak annyit: szevasztok, s mennek el.

Bővebben ...

Orbán és a szamizdat

szamizdatEgyetlen, drága miniszterügynök elvtárs erősen rázza a pofonfát, s mindeközben kitartóan azt mutatja, hogy most már nagy a baj vele és a valósággal. Végérvényesen elszakadtak egymástól, úgy is mondhatnánk, ágytól, asztaltól. Igaz, nehéz volt ez a hét: Szájer, Deutsch, a lengyelek ficánkolása, miniszterügynök elvtárs idegei sem lehetnek kötélből, s olykor – gyakorta – fölmondják a szolgálatot. Itt van ez a Weber, akivel ambivalens a viszonya, az erkélyi szerelmetes összebújástól, a másik legyilkolásának szándékáig. Klasszikus házasság, ami most fordulatot vett megint, ám ebben már az mutatkozik, hogy egyetlen, drága miniszterügynökünk nem egészen ura a gondolatainak, ha volt is valaha ilyen áldott állapotban.

Nos, ez a Weber, mint az EPP frakcióvezetője, ilyképp Orbán főnöke megint jogállamiságozott, igazságszolgáltatás függetlenségizett és sajtószabadságozott, mert nem bír magával. Deutsch is legestapózta ezért, de Tompika már bocsánatot kért, amikor belengették, hogy emiatt kivágják az ablakon. Ettől még röpülhet, de megmutatkozott a deutschi gerinc, aki addig, amíg azt hiszi, büntetlenül óbégathat akármit, mint valami galerivezér, tátott szájjal üvölt, aztán, amikor kiderül, ezért őt számon is kérhetik, elsompolyog. Erkölcsi, elvi és mindenféle magaslatok, hogy ő nem is úgy gondolta, s itt jön akkor, hogy Orbán meg hogy az anyám valagába gondolta, ha gondolta ezt egyáltalán, de nézzük azért.
 
„Orbán Viktor válasza Manfred Webernek (EU-szamizdat nro. 3.)” – Így kezdődik a dolgozat, amitől az ember elmélázik, hogy ez meg mi a rosseb, móka, szatíra vagy csak gondolatkísérlet, de komolyan gondolja miniszterügynök elvtárs, ami baj. Kiderült, hogy mély nyomokat hagyott benne, amikor a Project Syndicate nem jelentette meg az egyik sziporkáját, amire cenzúrát kiáltott, s a jelek szerint ebből még most sem keveredett ki. Igaz, utána a lap, amely elutasította, tételesen felsorolta, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy náluk megjelenő írásnak, és a formai követelmények mellett elvárják, hogy a náluk megjelenő szöveg intellektuális érvelés vagy egy stratégiai, politikai javaslat legyen.
 
Orbán műve ennek az elvárásnak nem felelt meg, most pedig az elnyomott és elhallgattatott szellemi nagyság gúnyáját veszi magára, akinek szamizdatban kell terjesztenie gondolatait. Van amúgy uszkve ötszáz újságja, számos tévéje, rádiója, de értjük ezt a szamizdatos takarót, ez olyan ifjú forradalmáros. Ezzel azonban vannak bajok.

Bővebben ...