Önbizalomnövelő és önnyugtatás-fejlesztő tréningeket tart majd a nemzetközi balliberális média által rendszeresen alaptalanul vádolt orosz hírcsatornáknak. A jogállamiság alapelveinek védelmében test-test elleni küzdelemben leszereli Pókmálcsikot, Betment és a társaikat, akik a nyugati szuperhősbojkott ellenére be akarnak jutni az épületbe. Meghívja Bayert, Bencsiket (nem a Gábort) és Gajdicsot, hogy Sajtóklub workshopokat tartsanak, és Fábián „feel-good” Barnát, hogy elmesélje az oroszoknak az internetet, az 1994-ben ott talált képek alapján. Beszél majd sünimünikről, csecsebecse vállacskákról, cukiri-mukiri kiscicákról, miközben a háttérben egy alig látható képernyőn, zavartalanul, a teljes orosz lakosság támogatásával folyik a speciális katonai hadművelet.

 

Szerencsére így Bende Balázsnak már nem kell látnia, hogy egyszerre tömegesen mászhatnak be a lyukaszoknis ellenzékiek a köztévébe, miután kormányzati tudóscsoportok kiderítették, a sok jogállamisági kifogás közül a közmédia kisajátítását olcsóbb orvosolni, mint az uniós pénzek állítólagos elkorrumpálását. Ráadásul a tönkreverten vekengő, egymásra mutogató ellenzékiek olyanok, mint élő adásban a vonatbaleset, csak be kell őket mutatni, hogy maradéktalanul biztosítsuk a kormánypárti szavazókat, jól döntöttek.

 

Miközben a fővárosban már egy hete szervezkednek a sorosista civilek, hogy a Vatikán mintájára létrehozzák Budapest városállamot, és valahogy leválaszthassák az ország többi részéről. Bencsik (még mindig nem Gábor) a vidéki kontra városi lét ontológiájáról közölt korszakos tanulmányt, melynek lényege, hogy „a vidéki ember – nevezzük inkább természetes embernek – számára a felelősség a legfontosabb életelv. (…) A városi ember – nevezzük mesterséges embernek – alapvetően a felelőtlenség elve szerint él. (…) Annyi csodára voltunk képesek, valahogy a városi embert is élő, szeretetre és szépre fogékony, harmonikus emberré kéne tenni.” A szerző máris elindult Pokióba a tervekért, hogy a Macskafogó zárójelenetének átnevelő robotkutyáját a városi embertömegre optimalizált verzióban megépítsék.

 

Hidegzuhanyként érhetette a magyar nyilvánosságot a hirado.hu információja, hogy Bencsiket – csupán egy nappal a Sajtóklub felvétele után – sajnos utolérte és elragadta a baloldali hisztéria, bár azt írták, ő már korábban is Horn Gyula embere volt, csak az álláspontja újságírói pályafutása alatt a saját érdekeinek megfelelően többször is változott. Megbotránkoztató, hogy az újságíró figyelmét elkerülte, már eddig is számos, az ellenzéki oldalhoz köthető, volt baloldali politikus és politológus Gábor, valamint a szocialisták négy kormányfője alatt is dolgozó, jelenleg miniszterelnöki megbízottként a magyar népnek dolgozó Szili Katalin is vendégeskedett a tévében Lánczi Tamás sötétben beszélgetős, világmegváltós műsorában. Ezek után Bencsik úgy tette szóvá, hogy a kampányban kellett volna több megszólalási lehetőséget adni Márki-Zaynak, hogy az általa egykoron főszerkesztett (mert most már ugye a testvére sikeréből él) Magyar Krónika működése során évente több tízmillió forintos nagyságrendben kapott támogatást az államtól! Nagy kérdés, hogy ezek a pénzek mire mehettek el, ugye, a Híradó szerint például arra, hogy az egykori SZDSZ-holdudvarhoz tartozó szerzőknek is szerepet szánt a konzervatívnak mondott havilapban, ami persze sokmindent megmagyaráz.

 

A hét legszomorúbb híre, hogy kihalófélben van Putyin. Miután a medve Putyin és a tigris Putyin is elhunyt, a németországi vadaspark átnevezte a náluk lakó Putyint, a vaddisznót. Eberhoferre. A Zelenszkij túl nagy sokk lett volna.

 

Cikk: https://nepszava.hu/3153653_heti-abszurd-bende-balazs-putyin-hiszti