Orbán is megmondta
- Részletek
- Készült: 2022. február 03. csütörtök, 11:07
- Találatok: 2280
Olyan országban élünk, amelyben áprilisban, az országgyűlési választással egy időben lehet népszavazni ilyen kérdésekről: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?” Továbbá: „Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?” Illetve még másik kettő, amelyek azt akadályozzák meg, hogy az iskolában voltaképp szó essen a szexualitásról, hagyva ezt a túlképzett szülőkre, akik majd meglepődnek, ha a tizenhárom éves lányuk egyszer csak terhesen tér haza. Bár a haza mint nemzet az ilyesminek örül.
A két idézett kérdés kapcsán büszkeség tölti el Orbán sajtóját minden porcikájában amiatt döngetve a mellüket, hogy Neria az első ország a világon, „ahol az embereket megkérdezik arról, mit gondolnak a genderideológiához kapcsolódó kérdésekről”. Hogy ennek így, ebben a formában örvendeznek, azt mutatja, egyáltalán nincsenek tisztában a gender fogalmával, hanem olyan szitokszóként használják, mint amilyenné Orbán a liberálist tette, jelezve ezzel is helyünket a középkori világban, ahová egyre inkább belesüppedünk. Lehangoló az a sötétség, amit a Fidesz áraszt magából, ám, ami miatt szólani kell újólag, az a bíróság, amelyik szintén kezdi elveszíteni az eszét. 
Mindeddig úgy tudtuk, illetve Bözsi nénnye és Feri bátyám úgy tudta az M1-Kossuth–megyei lap szentháromságból, hogy Brüsszel azért fenyeget a „nekünk minden körülmények közt járó” pénzek megvonásával, mert nem engedjük be a migránsokat szent hazánkba, az LMBTQ aktivistákat pedig az ovijainkba. 
Ha valaki organizmus másfél milliót keres havonta, ámde egy év alatt félre tesz mégis húszat, ott valami nem stimmel. Megjelentek az idei képviselői vagyonnyilatkozatok épp azon a napon, amikor az OLAF is közzé tette, csalás volt a kilencmilliárdos CT beszerzés, az uniós pénzt ezért visszakérni javasolják. Ezt majd a magyar adófizető finanszírozza, míg az ellopott összegek brifkókban pihennek következmények nélkül, mert a magyar rendőrség és ügyészség ebben az ügyben sem jutott semmire. Ezek nem látnak és nem hallanak, nem olvasnak és legfőképp nem csinálnak semmit sem.
Doktorminiszterelnök et. tegnap egy cukrászdában nyüzsizett kampányilag, holott csak februártól gyúr a szavazatokra, mint mondta előtte. Ám, mint tudjuk, azzal nem nagyon kell foglalkozni ami a száján kijön, hanem inkább az a mérvadó, amit teszcsinál. Mostanában zabál. De nem is ez. Hanem emlékszünk arra a sztorira, amikor egy buszsofőrt az egyik kedves utas gyengéden agyba-főbe vert, mert arra kérte őt, tegye fel a maszkot, és ez a kérés a bájos utazót erősen felzaklatta. Nem tudni, ontológiai volt-e a baj, a szabadság tobzódása az utazó lelkében, miszerint nekem te nem mutogatol, vagy egyéb héroszi maskara az egyéniség védelmében a tömeglét ellen, de ez a reakció akkor sem komilfó.
Édes volt tegnap és egyben gyomorforgató az a pont, amelyen Kásler minisztériuma – mint a tanárok kvázi munkáltatója – elkezdett vergődni, hogy a hétfői pedagógussztrájkot valahogyan megakadályozza. Voltaképp akkor jött a felhívás az írásra, amikor kiadták közleményüket, amelyben a bíróság ítélete ellenében jogszerűtlennek nevezték a tanerők tervezett demonstrációját arra hivatkozva, hogy a talárosok döntése erről nem jogerős. Azt javasolták a tanerőknek, hogy halasszák el a munkabeszüntetést, és felhívták a figyelmet a jogkövető magatartásra, amitől én lefordultam székről. Most mászok vissza épp.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, ki jön a holnap mihozzánk, na ki, és nézett a szemével meg vigyorgott, mint a Pityu szok, amikor rosszat csinál titokba, és a Pityu monta is nekihogy bisztos a Mikulás vagy a Télapó. Mire az Ibojéni ingatta a fejéthogy nem is, nem is, na ki vajon, és már a füléig ért a szája neki, mire a Kisböske, hogy a papbácsi bisztos, de nem de nem, hogy akkor a képviselő bácsi, de az se, és az Ibojnéni már nevetett meg göcögött, hogy sohase láttuk még ilyennek. De asztán nem is monta meg, hogy ki lesz az, hogy legyen meglepetés, de monta, hogy öltözzünk szép ruhába, meg mosakodjunk meg nagyon, hogy illatosak legyünk a máma reggel.
Nem tudom, értesültünk-e róla, de, ha eddig nem, akkor ezek olvastán tessenek nekilátni csűrdöngölni, hogy a hivatalos listán, amelyen a rögzített áru csirkealkatrészeket sorolják, a szárnyvég is rajta van. Most már tényleg nem eshet semmi bajunk, ha a Párt velünk, ki ellenünk. Ezt, hogy a szárny vége is nap mint nap az asztalunkra kerülhet őkegyelmessége jóvoltából, azokról a plakátokról lehet megtudni, amelyeket a boltok kötelesek kifüggesztvén a vásárlók képibe tolni, hogy rögzüljön a tudatalattiban, mindezt a temérdek jóságot kinek köszönheti a farhátzabáló porbafingó. És hát, a Fidesznek, következésképp az örökös elnökúrnak.
Többször elmeséltem már – de nem árt megismételni – a Ferencváros futballcsapata legendás edzőjének, Dalnoki Jenőnek hajdani nyilatkozatát kőkemény védőjéről, miszerint tizenegy Vépivel végigverné a világot. Hasonképp vélekedünk magunk is Hadházy Ákosról, aki monomániás alapossággal, és kérlelhetetlen rendszerességgel számol be a Fidesz korrupcióiról, következésképp meggyőződésünk, ha az ellenzék csupa Hadházyból állna, egészen másképp festenének a dolgok a vidékünkön. Hogy inkább nyerhető lenne így a tavasz vagy sem, az nem egészen bizonyos, de a lelkiismerete mindenkinek patyolatos lenne.
A kedves vezető ismét spontánul, a hasára ütve elugrott Kónyba. Úgy gondolom ezt, hogy ül az asztalánál, előtte Nagy-Magyarország térkép, szeme fekete kendővel bekötve alaposan, és duci ujjával bök egyet, kijelöl egy pontot a papíron, hogy akkor most induljunk el oda, de azonnal. Ülnek akkor a páncélozott járműbe bele a sötétített üvegével, és haladnak Feri bátyámék, hello röfiék meg mind a magyar valóság felé, és a célhoz érve bekopognak egy házba illedelmesen. Viszont én nem tudom, hogyan telik egy tűzoltó, a becses neje és három csemetéjük egy kedd délelőttje, de, hogy se munka, se oskola, se ovi, az már delikát, vagy ők is spontánul várták a kedves vezetőt kifürödve és illatosan, rőzsedalokkal, zsoltárokkal a szívükben.