Gulyás G. és a sötétség
- Részletek
- Készült: 2022. február 21. hétfő, 09:19
- Találatok: 2340
Annak idején, boldogult úrfikoromban a kádári televízió vetített egy portréfilmet a néhai Lékai bíborosról. Érdekes műalkotást láthattunk, amiből megtudhattuk a magyar főpap jelmondatát, ami ez volt: „A megnyesett fa kizöldül”. A főpap azért választotta ezt élete iránymutatásának, hogy ezzel fejezze ki elgyötört és üldözött egyházának feltámadását, ma pedig látjuk, hogy nemcsak zöld lett az a nyüves fa, hanem már egy egész esőerdő borítja kies hazánk földjét. Tele papagájok és mindenféle zajos élőlények hangjával, akkora a kakofónia, hogy az ember a saját hangját is alig hallja. Szent szánkók állnak a téren, és nyolc pap szentel fel egy budit.
Lékai bíborosnak volt más érdekes kijelentése is, amikor a tanulmányairól azt mesélte, hogy a szemináriumban az ő hitét tudományosan megalapozták, ami feloldhatatlan ambivalencia. Ugyanis a kereszténységet – valamint sámánizmust és a többit – azért nevezik vallásnak, mert hiten alapul, a hit pedig tudományosan nem megalapozható. Ha az lenne, nem hitnek volna nevezhető, hanem relativitáselméletnek. Ilyképp, ha tudós papokról és nagyszerűségükről olvas a halandó, akkor egy félig kész embert lát maga előtt gyötrelmekkel az életében, aki, ha útja következetes, előbb-utóbb meghasonlik, ha egyre mélyebbre ássa magát az anyagi világ megismerésében. 
A Fidesz a NER élcsapata. Miként elődje, az MSZMP volt a munkásosztályé, ha élnek még olyanok, akik emlékeznek az Orbán előtti időkre, amellyel csak az volt a baj a kedves vezető kijelentése szerint, hogy nem ő terpeszkedett a trónon. Most azonban már teljesült az ifjúkori vágy, ott ül az erkély mélyén, él és uralkodik örökkön örökké, ámen. Mindeközben azonban a Fideszben is vannak az élnél is élebbek, a krém a pártban, a különösen szépek és okosak, mint amilyen például Németh Szilárd vagy épp Kövér László. (Hogy a többit ne is említsük, csak szőr mentén Kósát.)
Külügyminiszterünk jól láthatóan állapotba került attól a kijelentéstől, miszerint ő a hazánkba akkreditált nagyköveteket „finoman megfenyegette” volna, mert ez nem méltó a hátrafelé nyilazós habitushoz. Ezzel szemben, mint állapotban léve elmesélte, keményen elmondta nekik. Idézzük: „Én nem finoman megfenyegettem őket, hanem elég keményen elmondtam, hogy mi várható. Tehát kikérem magamnak, hogy bárkit, bárkivel finoman beszéltem volna ebben a kérdésben.” – Ismerjük magunkat is, ha épp állapotban vagyunk, amit viszont az ilyen Szijjártó-félék beszédje vált ki az emberből.
A választás előtt öt héttel, évekre előre gondolkodva kormányunk negyvennyolc (48) milliárd közpénzt csatornázott Demeter Szilárdhoz erősítve az ő „kultúrstratégiai tevékenységét”. Éves bontásban sorolja az Orbán által aláírt rendelet az utalni szükséges összegeket egészen 2025-ig, ami a világ optimista szemléletére utal, lévén, még az is lehet, Demeter Szilárd mint magyari kultúrfőnök már az idei orgonavirágzást sem éri meg. Természetesen Orbán is alább kell adjon akkor az örökös miniszterelnöki címéből, de nem úgy tűnik, mintha fölfognák, a jelenlegi status quo átmeneti.
Magyarország, illetve a NER, közelebbről annak kormánya, így végül is Orbán Viktor – nem először – pert veszített az Unió ellen, mégpedig az ítélethirdetést élő televíziós adásban közvetítve. Ez unikális dolog volt, ami azt mutatta, a luxemburgi bíróság is mennyire fontosnak tartotta azt, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történjen a dolog. Ebből viszont az következett, hogy a burgenlandi traktoroslegény ugyan tudja, mi is történt, magyar kollégája azonban nem, mert neki az M1 és a Kossuth jut. A magyar traktoroslegény és összeszerelő rabszolga Fidesz tálalásban ismerheti meg az Unió életében mérföldkőnek számító bulit, következésképp az igazat soha.
Nem volt olyan régen, amikor kormányunk előzékenyen megmutatta alattvalóinak azt, egyrészt mit kell gondolniuk a kajla világról, másrészt pedig, hogy mit érezzenek, ha szembe jön velük a liberális borzalom. Ez volt az a nap, amikor plakátokon szerepelt egy-egy hazug állítás, alája pedig egy nekik tetsző emojit biggyesztettek. Hogy például az illegális bevándorlástól a magyari fideszembernek a kormány által óhajtottan fel kell robbannia az agyának, illetőleg Soros György támadásai miatt orrán át gőzt fújtató bika mint létállapot az előírt érzelem. És még számos gyönyörök voltak láthatók a kék papírokon, ami bizonyság megint arra a Jose Arcadio Buendia által tett kijelentésre, miszerint az idő körben forog.
„Április 3-án lezárhatjuk a kudarcos Gyurcsány-korszakot.” – Ezt bírta mondani a Fidesz kommunikációs igazgatója, akit Hollik Istvánnak hívnak. Jegyezzük meg azt a nevet és ezt a kijelentést, amely hivatkozási alap lesz eljövendő történészek számára, amikor a tizenkét éves delíriumot szeretnék megérteni, ami a végéhez közelít. (Vagy nem, de ez csak rajtad múlik, nyájas választópolgár.) Ha jól értjük a kommunikáció mesterét (azért igazgató minden bizonnyal), akkor momentán és már évtizede Gyurcsány rémuralma alatt élünk és senyvedünk, a hamarosan eljövendő választás tétje tehát az, hogy Ferencünket eltávolítsuk a hatalomból.
Itt járt minálunk (vö: fatornyosom, szűkebb pátriám) Szijjártó et. pénzt osztogatni, s ezzel együtt törzsi életet élni is. Egy kosszal intéződött minden, már aznap megtelt a Facebook a képekkel, amelyek a helyi polgári kör szeánszán készültek egy tablóra montírozva Márki-Zayt és Bin Ladent, ahogyan ez polgáréknál szokásban van, ha fideszesek. Márai jut az eszünkbe, és a polgár mint szociológiai kategória az öblös foteljeivel brokátfügönyök mellett. És eszünkbe jut az orbántorgyánpolgárkormány, Jóska bácsi a chilei cseresznyéjével és hófehér öltönyével. Isten nyugosztalja most már a bohócot, aki olyan sokat ártott az országnak, de neki ilyen helyzetben tökmindegy.
Az delikátnak nevezhető minden bizonnyal, és hungarikum-fideszikumnak egészen biztosan, hogy a 2021-es év értékelőjében Neria örökös miniszterelnöke arról ábrándozott, hogy a választók tavasszal majd benyújtják a számlát a tizenkét éve ellenzékben lévő Gyurcsánynak, és az ugyanennyi ideje a politikának hátat fordító Bajnainak is. Ha ehhez még hozzá vesszük, nyergelésre szólította fel a rajongókat, hogy mintegy indiánok vagy cowboyok induljanak a harcmezőre, mindjárt megértjük, miért foglalkozom Orbán delirálásával, holott nem is akartam igazán.