Orbán kutyái
- Részletek
- Készült: 2021. július 08. csütörtök, 11:30
- Találatok: 2160
Tegnap megjelentek a köztereken a legújabb nemzeti konzultációt kísérő kék plakátok. Ezek pedig annyira primitíven abszurdak, hogy a róluk tudósító sajtóorgánumok megírták, először tréfának, a Kétfarkúak heccének hitték a dolgot, és jó időnek kellett eltelnie, mire felfogták, rádöbbentek mintegy, hogy ez nem vicc, móka és kacagás, hanem a valóság. Annak viszont a legalja. Ha majd egyszer, ennél boldogabb időkben visszaemlékszünk – vagy a szerencsés utókor – az Orbán-korszakra, akkor a kék plakátok előkelő helyet foglalnak el a rettenetben, így ezek is.
Mert és ugyanis a kék plakátok evolúciójában eljutottunk a holocénba, ahol lassacskán eltűnnek a szavak, lecsupaszított érzelmek vannak csupán, amelyek bizonyos ingerekre működésbe lépnek, mint Pavlov kutyáinak nyáltermelése a csengőszóra. Ezeken a kék plakátokon a legfrissebb nemzeti konzultációból kiragadott kérdések, állítások, sugalmazások szerepelnek, és egy hozzájuk illesztett emoji, amely a maga egyszerű módján mutatja, mit kell reagálnia rájuk a nemzeti érzelmű delikvensnek, hogy reakciói a rezsimnek tetszők legyenek. Ilyet még Goebbels sem tudott. 
Orbán Viktor megtekintette az ország aranytartalékát, amitől az átlényegült nemzeti aranytartalékká. De erről majd később. Nem tudjuk, miért kellett hirtelen megtekinteni a nemzeti aranytartalékot, fölmérni, megvan-e, hány kiló, ha vinni kellene, de inkább ilyen diadalmi jelentésnek lett eladva ez megint, hogy a térségben, vagy mit tudom én kihez viszonyítva megint győztünk. Most épp az arany felvásárlásában, mert az oltakozási versenyben rég lemaradtunk, így az le is került a faliújságról. Viszont megtudtuk, hogy a kormány kiadta a jelszót, legyen több arany, és mit ád Isten, lett.
Meg vagyunk nyugodva. Lesz kötcsei piknik, ami felemelő eseményt, a jobboldali keresztény erkölcsi fölény bográcsozását tavaly a járvány nem engedte megrendezni, de most, hogy már lehet sörözni a teraszokon, semmi akadálya, hogy Németh Szilárd a velőspacalba csapjon. Igaz, ne igyunk előre a nemzet vejével a zavartalanságra, tavaly is így volt, hogy jachtok, kevesebb Adria és több Balaton, aztán láttuk az őszt, ami most kezd véget érni a harmincezer halottjával, és mindjárt itt lehet a másik ilyen deltákkal, sőt, már gammákkal is.
Mint azt Kocsis Mátétól megtudtuk, ezúttal Soros György fia hergeli a világot kies hazánk ellen. Ez az a szint, amikor belefáradunk abba, hogy Kocsis Mátét lehülyézzük, aztán még meg is sértődne, így az ember elábrándozik azon, van-e értelme egyáltalán akárminek is. Józan szavakra, érvelésre és tényekre, amikor jól kivehetően eláradt az aljas gonoszság ostobasággal elegyest, és ebben hancúroznak a polgártársak, hogy csak úgy fröcsög. Sprickolnak a hülyeséggel, alámerülnek a habjaiban, összefoglalva tehát az a méla, hogy Arany Jani tanítása szerint félreálljunk, letöröljük, vagy pöröljünk, míg el nem fehérül a száj is.
A kedves vezetőnek tegnap nem volt különösebb rohama, csak az elmúlt hetekben kialakult monomániáját hajtogatta megint és újra, miszerint neki senki nem mondhatja meg, hogyan is éljen. Ha le akarnánk higgasztani, akkor a fülébe súgnánk, miszerint nyugodjál meg, senkinek eszében sincs előírni, hogyan éljél, hogyan pörgeted a nyomorult napjaidat. Eheted a szotyidat, lesheted a meccset, ha eddig terjed a horizontod, mert már rég tudjuk, hogy menthetetlen vagy. Így sóhajtanánk a fülébe mintegy a varázsigéket, hogy ne rázza már a nyüves, korlátolt ketrecét, de tudjuk, hogy ennek értelme nincsen semmi sem.
Európa DNS-e a tegnapi rádiós szeánszon megrovóan említette, hogy a holland fickó (Mark Rutte) „übermensch tempóban” beszélt Magyarországról, mint egy régi gyarmattartó. Pedig a holland fickó csak annyit mondott, Orbánnak semmi keresnivalója az Unióban. Ez nem gyarmatosító tempó, nem akarja Orbánt mintegy bekebelezni és kiszívni az összes zsírját, éppen hogy annyit mond csupán, kívül tágasabb. Európa DNS-e ezen túl nehezen viseli azt is, hogy a holland fickó térdre akarja kényszeríteni őt, holott, mint tudjuk, a magyari hős csak a szerelme és a hazája előtt térdepel, meg a jóisten előtt.
Varga Judit beosztása szerint igazságügyminiszter. Hogy valójában mi is ő, az nehezen meghatározható, mint ahogyan az is nehezen eldönthető, Semjén Zsolt a miniszterelnök-helyettesi titulusa alatt, mögött, rejtekében micsoda is, az szintúgy nagy feladat a Brehmnek. Hogy ők a NER ága-boga, belőle nőttek, mint fatörzsből gyönge ága, oder ők a zömök törzs, ki tudja már ebben a kuplerájban. A dolgok összekavarodtak a hangzavarban, ami kibogozható a tébolydából, az nem egyéb, mint az, ezek magukra zárták a középkor ajtaját. Ez egyéni szociális problémának volna mondható, ha magukkal együtt az egész országot is nem akarnák sötétbe burkolni. De ezt akarják.
Szijjártó Péter, ősmagyar honfitársat el kellene küldeni egy kis űrutazásra. Nem túl közel, de igazán messze sem, csak a Marsra, hogy ott leülvén egy stokira visszatekinthessen a Föld nevű bolygóra, amelyet túl szűknek talál ahhoz, hogy azon emberek szivárvány színű zászlóval rohangásszanak, mert ez zavarja az ő kényes kis orrát. Szijjártó, ősmagyar honfitárs onnan a stokiról láthatná a Föld nevű bolygót kis fénylő pöttyként, és rádöbbenne arra, hogy ami miatt ő habzik, az teljességgel érdektelen, hangja nem hallatszik, csak látszik a fehér tajték a száján.
Minden kiskölöknek életre szóló élmény a meccs előtt egy futballista kezét fogva kisétálni a gyöpre. Ezért találták ki a játékoskísérőket a nagy meccseken és nagy tornákon, amikor a kis krapekok vagy büszkén, vagy halálra vált tekintettel, egy világsztár kezét fogva bandukolnak a stadion közepére, és érezhetik, hogy a több tízezer ember nekik ordít. Nagy valószínűséggel hatalmas elszánások születnek ilyenkor, a kis manusok elhatározzák, hogy ők is világsztárok lesznek, s pár év múlva ők fogják majd egy gyerek kezét. Erről szól a Pettyes labda a világkupában című regény, s ha a mai futballban valami pozitívumot lehet találni a rengeteg visszataszító mellett, akkor ez az.