Tudsz focizni?
- Részletek
- Készült: 2021. június 09. szerda, 09:41
- Találatok: 2278
Új igazgatója van a Karinthy Színháznak. Üde és harmatos, de nem biztos, hogy meg tudja védeni Bástya elvtársat a sprickoló tömegektől, bár túl nagy veszélyek nincsenek. Bástya elvtárs ugyanis színházba nem jár, mert ott nem árulnak szotyolát. Hogy Berettyán Nándortól egyszer majd kérnek valamit, vagy már kértek is, illetve, hogy már erre sincs szükség, azt tudni nem lehet. Ugyanis, hogy a huszonnyolc éves ember miért került a színház élére, nem egészen világos, viszont a hogyan, az nyílegyenes. Elmondása szerint a zöldségestől battyogott haza, amikor csörgött a telefonja, és kereste őt Szabó László, a Teátrumi Társaság főtitkára.
Hősünk először azt hitte, focizni hívja, ehelyett azonban igazgatni invitálta a Karinthyba. A fiatalember pedig kezében egy szatyor krumplival, rábólintott. Mi mást is tehetett volna, merengett még hősünk huszonnyolc évének minden romlott ártatlanságával, „hát kit nevezzen ki, engem ismer”. Világos. Bár és ugyan kiderült, hogy a Karinthyban még életében nem járt, darabot ott nem látott, igazgatási, gazdasági tapasztalata nincsen, csak Vidnyánszky-tanítvány. Ez a bizonyság arra tehát, hogy ideológiailag kellőképpen képzett, másra pedig a magyar színházi világban manapság szükség nincsen. Igaz, nyüves életünk egyéb területein sem kell a hűségen kívül egyéb készség. 
Lehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de ma reggelig nem tudtam, hogy Kocsis Máté a bátor valamennyik frakcióvezetője a parlamentben. Illetve nem érdekelt, hogy micsoda. Föltűnt, hogy a szükségesnél többet ordibál, de ezt betudtam a lojális túlbuzgóságnak vagy hitnek. Mindig vannak ilyenek, akiknek be nem áll a szájuk, akkor is beszélnek ha szükség arra nincs, illetve, ha az ég egy világon semmi értelme nem mutatkozik. Ez utóbbira Deutsch a legjobb példa, ő általában nem tudja, mit pofázik, de be nem áll a szája. No most, hogy ez a Kocsis frakcióvezető, az abban a tudósításban tűnt fel, amely arról számolt be, miféle hadat üzent ez a Kocsis fontosságának összes tudatában Jakab Péternek.
A hét végén szerkesztési dolgozóm volt, ami azzal az irgalmatlan feladattal jár, hogy át kell nézni, foglalkozni kell minden olyan hírrel és írással, amire amúgy az ember köznapokon rá sem nézne, mert elokádná magát. Ilyenkor azonban gumikesztyűben muszáj, mert ki olvasna prostisrácokat amúgy, ha nem szorítanak pisztolyt a fejéhez, akkor sehogyan sem, és innen nézvést egészen elképesztő, hogy valakinek ez az élete. Másrészt pedig olyan őszinte is az érdeklődés, mint Amynek az Agymenőkben, aki, amikor látta, hogy Rajes szelektív némasága egy korty sörtől megszűnik, kijelentette, úgy felvágná az agyát, hogy megnézze, mi játszódik le benne.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy ünneplősbe jöjjünk, mer ünnepülünk a tavaly fölállított timpanoni emlékműné, amit a Béla bácsi éppittett, akit azóta se láttam. Eltűnt a Béla bácsi a nagy járványba, nem hallottuk, hogy ojtakozott volna, se azt, hogy nem, senki nem tudja, mi van a Béla bácsival. De az emlékező timpanoni oszlop ott áll, lóg rajta a zászló, egy kicsit koszos, egy kicsit szakatt, de a miénk. Összetartozunk nemzetileg, aszonta az Ibojnéni, azért kell ünneplősbe jönni, hogy itt lesz megin a papbácsi celebrálódni, meg a képviselő bácsi is, aki labdát szok hozni meg vinni minket migráncsnézőbe.
Rossi futballkapitánynak nagy valószínűséggel vége van. Lesz ez a három meccse az Eb-n és csomagolhat a jóisten hírével, mert bár ugyan még ki sem kapott, nem is győzött, ámde csalódást okozott a kedves vezetőnek. Ilyet pedig nem illik. Pontosabban nem szabad. Rossi kapitány ugyanis a nemzeti naugye és ez az éjszaka soha nem ér véget csapatunkba nem válogatta be legfrissebb láblabdás üdvöskénket, a Szoboszlai nevűt. A Szoboszlai nevű üdvöske fél éve meccset nem játszott, pályára nem lépett, s bár tényleg ügyes, de sérült, így pedig rohangászni bajos. A valósággal történő ilyen szembesülés viszont szokatlan a kedves vezető számára.
Varga igazságügyis valamikor tegnap délelőtt elkezdett sípolni, mint az összenyomott gumikacsa. Boszorkányüldözés, politikai játszma, ugyan már – és hasonlókat sípolt egy bírósági ítéletre, s ha gumikacsaként lett volna karja, keze, akkor felmutatta volna hatalmas középső ujját, kifejezve véleményét, miszerint az Európai Bíróság be is kaphatja. Varga Judit beosztása szerint igazságügyminiszter, akinek a NER-ből fakadóan ilyen a viszonya a joghoz. Ambivalens, képesebben kifejezve: le van szarva, ha nem a NER-nek megfelelően működik.
Csütörtök van, tegnap meg szerda volt, tehát a hét harmadik napja, azaz innen nézvést már majdnem a fele, máshonnan pedig alig telt el belőle valami. Ehhöz képest megtudtuk, hogy a NER „krémje” közül ki dolgozott ügyesen, verte kenterbe a Zuckerberget, volt nála sokkal okosabb, szerette őtet a jóisten, ahogyan a gázszerelő delirálta az üzleti sikerek feltételeit annak idején. Nos, Rákay Philip közel négyszázmillió forintos hasznot termelt a cégével, Szijjártó-Nagy Szilvia (külügyminiszterné) cége közel háromszáz milliárd adózott eredmény produkált, Sarka Kata és Rogán Cecília egyik cégének nyeresége közelíti a hatszáz milliót.
„Minden év márciusában egy ágrólszakadt cigánycsalád vert sátrat a falu végén, és sípok, dobok fülsiketítő lármájával hirdette a legújabb találmányokat. Először a mágnest mutatták be. Egy testes, torzonborz szakállú, verébkezű cigány, aki Melchiades néven mutatkozott be, harsány hangon bocsátotta közszemlére a macedóniai alkimista bölcsek nyolcadik csodáját, ahogy ő nevezte. Két fémrudat hordott házról házra, és mindenki rémülten látta, hogy az üstök, fazekak, parázsfogó vasak, tepsik leesnek a helyükről, a fa kiszakadni kívánkozó szögek és csavarok elszánt igyekezetétől recseg, a régóta elkallódott tárgyak is sorra előbújnak onnan, ahol a legjobban keresték őket, és eszeveszett kavarodásban vonszolják magukat Melchiades bűvös vasai után. – A dolgoknak is megvan a maguk élete – hirdette a cigány érdes kiejtéssel –, csak fel kell ébreszteni a lelküket.”
Azt mondta a kedves vezető tegnap a parlamentben, ha veszít is jövőre, akkor is marad a nyakunkon, illetve a mostani ellenzék nyakán, és még húsz évig fog ücsörögni képviselőként az ódon falak között. Vajda ugrott be elsőként, meg a hegyei, akiknek a jege húsz év múlva az ő szíve voltak, amit nem bántott már a szenvedély. Másodjára a most megült születésnap, az ötvennyolcadik, ami alapján Orbán azt delirálja, hogy hetvennyolc évesen még ott rontja a levegőt. Aztán sorban az ellenzéki léte kordonbontással, a haza ellenzéki létének tagadásával, és mindazzal, ami ebből fakadt.