A lefittyedő ajakban benne vannak a kérlelhetetlen elvek, az elsőáldozás és bérmálkozás, számtalan húsvéti körmenet és karácsonyi éjféli mise. Ám a fittyedésbe merevedett ajak, mint egy élet maszkja azt mutatja, hogy gazdája igazi örömöt alig is ismert, mosolyogni nem szokott, mert az árt a tekintélynek, most pedig már nem is tud. A mosoly dolgát végző izmok elsorvadtak, mert az öröm maga a restség, elvonja a figyelmet a haza dolga fölötti szünet nélküli aggódásról. Aki mosolyog, az elvtelen élvhajhász: az arc fejezze ki a hitet, szigorúságot, erényeket, méltóságot, tekintélyt, ahol nincs helye a nevetésnek, a mert a nevetés gyengeség. A szigor az erő. Önmagunkkal szemben, gyermekeinkkel, asszonyunkkal szemben. Az élet rend, a mosoly rendetlenség, az erény az arcon ül, messziről virít, az erénynek nem sáros a cipője.
Ahogyan öregszünk, az ajak úgy húzódik egyre lejjebb, lassan már a mellet veri. Ilyet látván a kutyák nyüszítenek, a postás haptákba áll, gyermekeink pedig kézcsókkal illetnek, miközben a vesztünket kívánják, hogy fordulnánk már föl. Köröttünk hangos szó, zene nem eshet, szellenteni nem lehet, nemiségről nem beszélünk, hálóingünk pedig a földig ér.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 27. kedd, 16:37
-
Találatok: 1920
Végre megtudhattuk, mivégre született a nagy hirtelen összegrundolt PestiTV. Azért, hogy abban összegyűljön a NER legalja, és kiteregesse a mocskos lelkét olyképp elsősorban, hogy bármi elképesztőséget művel az elit, annak ott rögvest akadémiai alapokat adjanak Bayer stílusában. Mint annak idején, amikor Lékai bíboros magyarázta nekünk, hogy zsenge ifjú korában a hitét tudományosan megalapozták a szemináriumban, így hullatva le a leplet arról az elépesztő világról, ami a fejében gőzölgött.
Ebben a televízióban azért gyűlt össze tegnap Bayer Tagkönyv, Semjén Vadász, meg valami Szarvas Szilveszter dupla prostisrácos igazgató, hogy megvilágítsa annak az ideológiai hátterét, miért csinált hülyét magából a kedves vezető Európa előtt megint a genderezéssel, és miért kapott 4,4 milliós büntetést a jobbikos Jakab Péter. Előre is összeegezve arra jutott a három szellemi méltóság, hogy Jakab pszichopata, a gender tilalmát pedig be kellene vezetni az Alkotmányba, ami nincs, Semjén viszont mégis emlegette.
Ne feledjük, hogy Semjén de jure miniszterelnök-helyettes, így, ha ő sem tudja, hogy az alaptörvénynek van asztala, meg azt szokták foltozgatni, illetve, ha ebbéli minőségében kurvaanyázik egy televíziós műsorban, az méltatlan, mert nincs szokásban kultúrállamokban. Csak minálunk, és ezzel már minősítettük is a rendszert, amire az, hogy korcs demokrácia, még nagyon hízelgő jelző. Leginkább fasiszta trutymó, de még találóbb volna csak tébolydaként emlegetni, mivelhogy leginkább éppen az egészen.
Hogy az ember látogatóként elképedve meredne rá, viszont benne él, ezért inkább elszörnyed. Főleg ezt a hármat nézve, és belegondolva abba, milyen tripet jelent egy ilyen szeánsz a jómunkás magyari embernek, megengedően göcögve mégis, hogy nézője úgysincs, akkor viszont kár bele az adóforint. De erre a ritmusra kár a királyi tévébe is, a királyi lapokba és rádiókba, egyáltalán hogy jönnek ahhoz, hogy az én pénzemen szidják az én kurva anyámat. Ilyen is csak a NER-ben lehet, ahol lazacon tenyésztenek futballistákat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 26. hétfő, 16:16
-
Találatok: 1742
Nem lennénk most Donald Tusk helyében, aki emberként is megbukott Szijjártó külügyes szerint. Tette mindezt azért, mert korcsnak nevezte a magyar demokráciát. Tévedett. Kár volt eufemizálni, nem tanult Kádár apánktól, miszerint ha krumplileves, akkor krumplileves, ergo, ha fasizmus, akkor fasizmus. Mindjárt egyszerűbb így, nem kell jelzőket használni, mert abból csak a félreértések meg a sértődés van, mint kitetszik. De rossz az, aki rosszra gondol, a korcs nem feltétlenül dehonesztáló, mert például kutyában milyen aranyos keverékek vannak, sokszor meg kell őket zabálni szinte.
Tusk viszont kétféle módon bukott meg, hogy el ne feledjük, mégpedig pártvezetőként és emberként. Pártvezetőként szerintem is, mivelhogy a Fideszt még mindig nem vágta ki, mint macskát szarni. Szeretné ő, de nem elég erős hozzá. Kisebbségben van az efféle buzgalmával, és ez meg is fekszi a gyomrát, hogy még mindig egy asztalnál kénytelen ülni például ezzel a Szijjártóval is. Az élet nem habostorta, Donald, csapásokat adunk és kapunk, ráadásul az ürgékre is figyelni kell. Emberként viszont a lélegeztetőgépek miatt bukott meg ez a Tusk, mert nem vett magának.
Manapság a lélegeztetőgép az emberség mértékegysége, ami miatt pedig a magyar ellenzék a bűnös. Addig-addig nyüszögtek, hogy ennek a stadionnak az árából mennyi ilyet lehetett volna venni, míg fogták magukat ezek, és beszereztek tizenkilencezret, most meg úgy osztogatják, mint a Mikulás a szaloncukrot. Mindebben az a delikát, hogy a magyar adófizetők pénzén boltoltak okosba, hogy tele legyen a zseb is, meg mutogatni is lehessen, milyen szépen csillognak azok a lélegeztetők. Hogy Tusk ilyet nem tett, azt inkább nem vetném a szemére, de nem vagyunk egyformák.
Nekünk a lélegeztetők okán a lopás fáj, de ezt ugyan fölfogják, de be nem vallják, valahogyan úgy, mint mikor Gulyás miniszter csavarta úgy a valóságot, hogy az SZFE diáksága érte és a kedves vezetőért tüntet. Ez ugyan egy logikai bonmot, de az aljasság szüremkedik ki belőle mégis, az eltorzult, beteg gondolat. Mert ha már lélegeztető, akkor említsük meg egy másik szívünk szerelmét, bizonyos Menczer Tamást, aki már annyira belelovalja magát a degenerációba, hogy valószínűleg nem csak úgy csinálja, hanem tényleg úgy is maradt, és végleg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 25. vasárnap, 16:29
-
Találatok: 1681
Doktorminiszterelnök úr szombatra virradóra maszkokkal álmodott. Olyanokkal, amelyeket ő maga és bájos csinovnyikjai csupán olykor-olykor viselnek. Doktorminiszterelnök úr is elsősorban videókonferenciákon hord ilyen készséget, amikor egyedül ül a monitorral szemben, ilyenkor aggódik, hogy a taknya rá ne folyjon a gépre, és ezért maszkot ölt. Különben nem igazán. Viszont a nép elkezdett hullani, mint ősszel a mindenféle alapbetegségektől szenvedő legyek, így eszébe ötlött, hogy nem is olyan régen azt ígérte, mindenki ki lesz gyógyítva a kórból, ezt ő személyesen garantálja. Mindenki gyógyultan ücsöröghet az út szélén.
Ez viszont nem megy, ez a gyógyítás, döbbent rá álmatlanul, izzadságtól csatakosan forgolódva a dunna alatt, mint a rét egészen. Maszk, ugrott be neki aztán, ahám, a maszk, világosodott meg, hogy a doktorok ezt hajtogatják minduntalan. Így hát arra jutott, intézkedik azonnal is. Szeretett intézkedni nagyon, az intézkedés volt az élete, élvezte, hogy még ki sem mondja, ki is alig gondolja, mi volna a kedvére épp, és máris kész, előterjesztve, megszavazva, végrehajtva. Maszk lesz tehát, ült föl az ágyában tegnap korán, hogy a törzshöz siessen. Csak még egy kis könnyű früstököt vett magához, pörköltöt, kalbászt, kirántott húst ugorkával (kovi).
A páncélozott géperejű jármű röpítette őtet a setét hajnalon a kihalt, ködgomolyos utcákon, ahol előtte nap tízezrek vonultak lelkesen éltetni és dicsérni őt. Legalábbis ezt mondta neki Gulyás minisztere, és, amilyen hülye volt, el is hitte neki, illetve érezte is legbelül. Szerette azt is, ha imádja őt a népe, kezet csókol neki, a nevét skandálja kétmillióan a Kossuth téren, békemenetel érette, bemutatja a disznajának vagy megszoborloja őt. Az élet apró örömei ezek. De máma munka van, gondolta a törzs felé suhanva a páncélozott géperejű járműben a hajnalon, csak a kevlár nyomta a gyomrát kicsit. Azt az utolsó pár sült kalbászt nem kellett volna, vélekedett.
Fölsietett a lépcsőn tehát tőle telvén, belépett a szobába, ahol a törzs már várta. Olybá tűnt, a törzs élete értelme ez a várás. Hogy arra vannak. Várni őt. Egyikük az ajtóban figyelt tehát, s amint meghallotta a lépcsőn szuszogását, elrikkantotta magát, törzs, vigyázz, fogadás balról, zászlónak tisztelegj. Így lépett be a kétszárnyú ajtón, és jóindulata jeléül intett kedvesen két karral nyugtatva mindenkit, és kappanhangon szólva, hogy szagyítyesz továrisi. Ami a legérdekesebb volt, értették, rajtuk ragadt még ennyi tudás az MSZMP-ből, mielőtt ifjak lettek volna és demokraták. És megőrizték akkor is, amikor polgárok voltak, most meg, hogy keresztények, pláne.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 25. vasárnap, 01:08
-
Találatok: 1764
A Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy az SZFE-n folyó sztrájk jogellenes. Erre a sztrájkolók, a hallgatók, és minden lázadó reagált, hogy nem. Nagyon okos nyilatkozatban magyarázták el, miért is, ami szövegből kitűnt, a renitens fiatalok érettebbek, higgadtabbak és felkészültebbek mint a komplett, őket bekebelezni kívánó kormány. S hogy még morálisan is messze azok fölött állnak, az nyilatkozatuk befejező, megsemmisítő mondatából világlik ki, bár eddig sem volt kétséges:
„A munkáltatói jogkörökkel való hatalmi visszaélés lehetőségének fitogtatását nemzeti ünnepnapon, amikor egy önkényes elnyomó rendszer ellen hősi forradalmat vívott magyarokra emlékezünk, nem csak ironikusnak, de méltatlannak is tartjuk.” – Innen nézvést a tegnapi összes hamis pátosz semmisnek mondható. Bár eddig is az volt, ha belegondolunk abba, Orbán Viktor Nagy Imre koporsóján tapodva kezdte meg kétséges és mára gyalázatossá vált politikai pályafutását.
Hogy ne dőlhessen hátra elégedetten böfögve sem ő, sem a talpasai, arról pedig az esti tüntetésen Vilmos Noémi gondoskodott, aki megüzente a despotának, hogy forradalmat csinálni lehetséges. Nagy valószínűséggel Vilmos Noémit a napokban ocsmány ódon fogja megtalálni az Orbán-média és a Bayer félék, mint előtte már oly sok más társát, azzal az alapvető különbséggel, hogy az SZFE – és ő – már most szabad, kívül esik a NER-en, és nemcsak azért, mert különálló tanköztársaságot alapítottak.
Nem állom meg, hogy fel ne idézzem Orbán Viktor egyik kis színesét, amit a Terror Háza avatásakor szíveskedett előadni nagy gyönyörűségünkre – ha már a kommunizmus elleni lázadás –, mikor is Szabó Lőrinc szerelmes verséből idézett a bávatag, politikai tartalmúnak vélve, vagy próbálva meg beállítani azt. „Mint lámpa, ha lecsavarom,/ Ne élj, mikor nem akarom”- csillogtatta meg akkor irodalmi műveltségét miniszterelnök elvtárs mindezzel a nép ellenségeire utalva, holott csak egy lányról van szó.
Ilyen horizonttal érthető a szotyola, a trottyos gatya meg a demizson vőmurammal, de én hajlandó vagyok belemenni ebbe a játékba, és folytatom a szerelmi vallomás társadalmiasítását. Ugyane versben (Semmiért egészen) található ugyanis ez is: „Törvényen kívül, mint az állat,/ Olyan légy, hogy szeresselek” – És íme, el is érkeztünk Neriába a képzelet szárnyain, és éppen oda, hogy az SZFE sztrájkját jogellenesnek ítélte a bíróság, kívül helyezve mintegy a törvényesség keretein az ott folyó dolgokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 23. péntek, 17:39
-
Találatok: 1754
Kövér házelnök a házban büdös bunkózott. Jakab Péter jobbikos frakcióvezetőt büdös bunkózta le, és ezt most megvizsgáljuk szenvtelen hűvösséggel. Nem a Kövér mondjon le meggondolatlan indulatával – úgysem fog –, hanem esztétikai szempontból, amelyhez a muníciót Hauser Arnold adja nekünk, aki A művészet szociológiája című alapművében egy egész fejezetet szentelt a spontaneitás és konvenció kérdéskörének. Hogy mi ezek szerepe a mű létrejöttében. A mű esetünkben Kövér házelnök a csimbókos bajuszával, vérben úszó, puffadt szemeivel, de legfőképp azokkal a gőzökkel, amelyek a koponyája űrjét kitöltik. Gomolyognak a duzzadt szeme mögött.
Kövér házelnökből kiszakadt az énje a büdös bunkózáskor. Megmutatkozott a maga pőre valójában az, amit a társadalmi megszokás, a szerep, amit kapott, ennek kötelmei, hogy például késsel, villával eszünk a klubban, taknyunkat nem a földre kenjük és más formaságok amúgy eltakarnak. Ezek a konvenció részei, amit nevezhetünk civilizációnak is, ami az évtízezrek alatt a homo sapiensre ragadt, az Orbán által ideálul állított homo christianusra viszont ezek szerint nem. Az a pillanat, midőn Kövérből a büdös bunkózás kiszakadt, a spontaneitás győzelme volt a konvenció felett, leomlottak a gátak, és ott állott előttünk házelnök úr pőrén és csupaszon.
Az ilyesmi organizmust a sarki csehóban bekhendből vágják pofán, búcsúkban és ájtatos körmeneteken vasvellával hajkurásszák, ehhez képest hősünk glóriával a fején ücsörög a házban, mint közjogi méltóság, és egyre másra kiderül, hogy bő rá ez a gatya. Kibukik belőle a vadbarom úgymond, amikor nőket aláz meg, ellenzéki képviselőket egrecíroztat a kamaszok állatkínzó gonoszságával, vagy épp, mint a múltban, amikor negédesen megkért minket, hogy fáradjunk a padlásra fölkötni magunkat. Ezek mind az ő leglényege. Hogy olykor nem bőg, mint egy rossz tulok, az a megszokásnak – másképpen konvenció – köszönhető, civilizációs gátlásoknak, ostoba formaságoknak.
Viszont, ha kiterjesztjük vizsgálódásunk körét, ugyanezeket a késztetéseket találjuk mindahány nerhuszárban. Orbán közelebbről – szotyival, pálesszel és kalbásszal – egy falusi párttitkár képét mutatja, trottyos gatyája akár a barna öltönyhöz felöltött fekete cipő, vagy szandálhoz húzott fehér zokni. Németh Szilárd, nos, ő meg Németh Szilárd, hogy például Kósáról már ne is beszéljünk. Amikor lehullanak a díszletek, mind ott áll csupaszon mindenféle érték nélkül, mert képzelt fennköltségüket csupán a hatalomból nyerik. Ha nem méltatlan, Sziddharthát is idehozom igazolásomul, aki, amikor mindenféle hercegkisasszonyokat kínálgattak neki, csak elhúzta a száját.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 22. csütörtök, 19:40
-
Találatok: 1893
„Morális és esztétikai értelemben megtört Orbán Viktor hatalma…még nyerhet választásokat, de a lelkesedésnek, a tiszteletnek vége. Ezer oldalon látszanak a repedések.” Ezt TGM mondta tegnap szimbolikusan a halálra ítélt Klubrádióban, de sokra nem megyünk vele. Morálisan soha nem is volt hatalmon, a lelkesedés és tisztelet pedig 2010 derekára elszállt azokban, akik a megváltót remélték benne, de csak egy despotát találtak a mózeskosárban. Akinek volt szeme, már ’98-végére, sőt, ’94 körül látta miféle alak ez, a törzsközönségben pedig a lelkesedés és a tisztelet is a régi, vagy csak a behódolást álcázzák ezzel, a végeredmény ugyanaz. Ami változott, az az agresszivitás.
Az álca végleges lekerülése, a pőre fasizmus megmutatkozása. A széplelkek számára, akik ódzkodnak a tiszta víztől, iderakom – nem először és nem utoljára – a fasizmus jellemző jegyeit, és tessenek egyenként elgondolkozni rajtuk, hogy jellemzőek-e kies hazánkra és Orbán uralkodására: vezérelv, új civilizáció építésének akarata, a hatalom kultusza, elit- és küldetéstudat, militarista színezetű mozgalom, az ifjúság dicsőítése, juvenalizmus, etatizmus, az állam szerepének abszolutizálása, a forradalmiság és a tradicionalizmus sajátos keveréke, rasszista jegyeket viselő szélsőséges nacionalizmus, antimarxizmus, imperialista, birodalom-építő hódító, terjeszkedő törekvések.
Mondhatnám, hogy na, ugye. Na, ugye. A barna köd belepte az országot, amit immár nem esztétikai, nem is etikai, hanem pőre túlélési szempontból kell vizsgálni, teljes erővel kiállva az üldözöttek mellett, mint ahogyan azt a maga is üldözött Iványi Gábor tette az SZFE oktatói és hallgatói felé intézett levelében:
„Megrendít bennünket az az egység és hűség, amellyel összetartotok, hallgatók és mesterek…Kérünk benneteket, hogy számítsatok minket is a barátaitok közé. Tanácskozva szenátusunkkal, mely az augusztusi ülésén egyhangúlag szavazta meg azt a határozatot, amellyel kiállunk mellettetek, szeretnénk felkínálni, fogadjátok el azt a szerény, de valódi lehetőségeket kínáló ernyőt, amit az átmeneti időre felkínálunk: kollégiumunkban van még valamennyi szabad hely. Konyhánk most is kész a kérésnek megfelelően 30-40 ebédet biztosítani, de ez a szám akár az egész egyetemi polgárság rendelkezésére növelhető. A Wesley Magyarországon akkreditált felsőoktatási intézmény, így teljes szabadsággal oktassatok és jöjjetek, vegyétek igénybe egész infrastruktúránkat és élvezzétek vendégszeretetünket.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. október 21. szerda, 14:49
-
Találatok: 1703
Dúró Dóra ledarálta Müller Cecíliát. Tegnap megjelent egy videó a közösségi térben, amelyben Dúró Dóra kijelentette, hogy az országos tisztifőorvos a buzilobbi hatása alá került, meg kell tőle védeni gyermekeinket. Ezért ott a kamerák előtt előbb apró cafatokra tépte a főorvos asszonyt, majd a darabokat belegyömte egy húsdarálóba, és módszeres alapossággal tolta át rajta a nép ellenségét. Ami különös volt, hogy a főorvos asszony mindeközben egyáltalán nem vérzett, csak csodálkozva nézett, ahogyan forogva eltűnt a konyhai készség gyomrában.
A művelet végén a négy gyermekes anyuka elmondta, mind az összes kisded meghasonlott a tisztifőorvos azon kijelentésétől, hogy: „Egy picit most másképp kell szeretnünk egymást”. Ettől furcsán szorongatták nyunyókáikat a kicsik, szivárványos lett a bőrük, a szekrényben önmagától felforrt a szenteltvíz, a falról leesett a feszület, a család macskája pedig kukorékolni kezdett. Az apuka elment félelmében zászlókat tépkedni, egyáltalán meghasonlott a világ. Vélekedése szerint – mondta a hős anyuka – a buziság cseppfertőzéssel terjed, és mindenáron meg kell állítani.
Ledarálta hát Müller Cecíliát, darabjait egy zacskóban átadta az operatív törzsnek, hogy alapos fertőtlenítés után akár újra össze is ragaszthatják, majd kijelentette, tovább küzd a buzilobbi ellen. Már beszerzett egy ipari darálót a harchoz, tűzifát a máglyákhoz, és fehér csuklyákat a szemek helyén nyílással, ilyen kis hegyeseket a sarki ősmagyar szabótól. Veres püspök üdvözölte a bátor kiállást, és látványosan, nuncsakuval tört ripityára néhány lombikot az Édes Jézus légy velünk, mi egyetlen örömünk dallamára, amitől Semjén Zsolt meghasonlott, és szarvasokat élesztett újjá szájból szájba lélegeztetve.
Mindeközben a ló meghalt, a madarak pedig kiröpültek. Budaházy csapatai élén nyunyókák után kutatott szerte az országban sikátorok mélyén és padlások homályában, s amikor Orbán Viktor kézbe kapta a zacskóban Müller Cecíliát, azon tűnődött, összeragassza-e vagy avassa szentté. De rájött, hogy akkor, amikor szólít az idő, nem lesz ki parancsba adja neki a szükségállapot bevezetését, fogott hát egy tubus technokolt, a konyhaasztalhoz ült, és nekilátott összeillesztgetni Cecíliát. Ilyen ezer részes puzzle volt a Cecília, és még a sarkai sem voltak meg.
Bővebben ...
Nem elég Vidnyánszky baja, a vírust is benyelte, meg még hangja sem volt, amikor Brüsszelnek kellett magyaráznia, mit művel az SZFE-vel. Képeket mutogatott piás üvegekről, amivel azt próbálta demonstrálni, hogy a színészpalánták, tanáraik és az őket kiképző Soros erkölcsi fertőben élnek. Isznak, dohányoznak, és – uram ne hagyj el – talán még a Meseország mindenkié című könyvet is lapozgatják. Ez látszott a képen, meg a nagy, lufiszerű feje, és amikor megtért hozzá a hang is, annyi hallatszott a szájából, hogy baloldal. No most, innentől nehéz volna megmagyarázni, hogy nem ideológiai háború folyik, mert már itt is vagyunk köznapjainkban, ahol a baloldal a mumus, a rézfaszú bagoly, a mitikus gonosz, a megfoghatatlan rontás maga.
Ahogyan ülünk ott a pulpituson alsó ajkunk lefittyedvén mintegy önmagunk örökkévaló szobraként, süt belőlünk a méltóság, a tekintély, az, hogy ismerjük és leginkább megvetjük a köröttünk nyüzsgő világot, mint egy kikezdhetetlen kődarab. Az ajak ilyetén állása hosszú évek kitartó erőfeszítéseinek köszönhető. Mint a testépítő az izmait, úgy alakítjuk ajkainkat egy életen át, földi létünk ormain már az arckifejezésünk készül ítéletet mondani élőkön és holtakon. Ebben a lefittyedésben benne van az erényes ifjúság, az Isten, haza, család szeretete, a tekintélyes apa, később nagyapa, aki féltő, igazságos ítélettel gardírozza a család és a haza dolgait. Ilyenek vagyunk, örvendünk a köztiszteletnek, kapjuk a kitüntetést, enyhe szappan és hintőpor szagunk van kávé-étcsokival elegyest, öltönyünk rendezett, cipőnket asszonyunk rendben tartja.