Hírek

Holott, mint kiderült, csak a csicskasajtó gondolatmenetét vittem végig, amiből ez a következtetés fakad. Orbánt nagyon sok minden miatt lehetne – és teszik is – hazaárulónak nevezni, ebben a konkrét esetben azonban a sajátjai ítélik el, de annyira hülyék, hogy észre sem veszik. A köztévé – amely M1 néven híresült el – is így van ezzel. Ők is kialakítottak egy mechanizmust, amivel a diktátor valagát nyalják és propagandáját terjesztik, ami módszer annyira rájuk jegecesedett, hogyha a felgyorsult világra reagálni kell, képtelenek rá. Ott is az orosz propagandát nyomták akkor, amikor az idoljuk már más húrokat pengetett.

Ha jól emlékszünk, pár hete Orbán azért ült Moszkvában a hosszú asztal végén, hogy békemissziót teljesítsen. Legalábbis így adta elő hazatérvén a látogatásról, ahol Putyin őt voltaképpen megalázta, a békemisszió tehát sikertelen volt, ha volt ilyen egyáltalán – nem –, de az a látogatás is bebizonyította, milyen egészen apró porszem a világszínpadon a mi kedves vezetőnk. És azt is, hogy Magyarország az Unió nélkül voltaképp nem létezik, mint ahogyan Oroszország nélkül sem, csak viszonyrendszerekben értelmezhető, vonzódásokban és irányokban, amit köznyelvre úgy fordíthatnánk le, hogy kihez csapódik a bolhafing, ami mi vagyunk.

Oda, ahol a világot az M1, a Kossuth és a megyei lap jelenti, és ezért jelennek meg Orbán Viktor ájlávjú táblák a placcon, és ezért csókolnak kezet a köpcösnek jobb sorsra érdemes nagymamák, akik amúgy Márki-Zayt püfölik izomból. A „Nyomtass te is!” kiadványt magánpénzből állítják elő, és aktivisták társadalmi munkában terjesztik a magyar sajtószabadság dicsőségére azért, mert egyéb módját már nem látják annak, hogy az alattvalók agyát a hatalom ne mossa ki teljesen, öblögesse át propagandával, majd tegye ki száradni a napra a totális szikkadásig.

Így hív meg már évtizede lengyeleket a békemenetre, mintha a két ország nagy, közös ünnepe volna a Fidesz-hatalom, de tudjuk, hogy ez hazugság. Pénzért megvett és lebutított vonulások ezek, mintha futballmeccsre menne a tömeg, ami jól ugyan kinézhet, de amúgy megüli a propaganda. Minden csak propaganda, az erdélyi fiatalok lefizetése is, ez is zacskó krumplival egyenértékű, de annyi pénz áll a Fidesz rendelkezésére – az ország teljes GDP-je –, ami ellen ilyen téren fellépni lehetetlen, nekünk a lelkesedés, a száraz puskaporban bízás érzete marad.

Magunk is így vagyunk, hogy tartjuk a Bálint György által megjelölt irányt, miszerint „az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk”. S habár az ő kora sem volt babazsúr, ez a miénk erkölcsiségében még annak is bőven alatta marad, így az intés betartása egyre nehezebb, de próbáljuk meg mégis. Abban a pillanatban, amikor az irodák megszállása megtörtént, senki nem tudta, mi indokolja az akciót, hogy aztán később az MTI tálalásában egy, a Czeglédy-ügyhöz erősen hasonlatos indoklással állt elő a hatóság itt is feltételes módban, hogy miszerint költségvetési csalásra gyanakodnak.

Lékai bíborosnak volt más érdekes kijelentése is, amikor a tanulmányairól azt mesélte, hogy a szemináriumban az ő hitét tudományosan megalapozták, ami feloldhatatlan ambivalencia. Ugyanis a kereszténységet – valamint sámánizmust és a többit – azért nevezik vallásnak, mert hiten alapul, a hit pedig tudományosan nem megalapozható. Ha az lenne, nem hitnek volna nevezhető, hanem relativitáselméletnek. Ilyképp, ha tudós papokról és nagyszerűségükről olvas a halandó, akkor egy félig kész embert lát maga előtt gyötrelmekkel az életében, aki, ha útja következetes, előbb-utóbb meghasonlik, ha egyre mélyebbre ássa magát az anyagi világ megismerésében.

Iránymutató bóják ők, útjelző cövekek a vérzivatarban, akikre figyelünk, isszuk szavukat, akik megszabják, mit véljünk a világról és mit együnk benne, velős pacalt például vagy férgeket. Pár héttel ezelőtt a kedves vezető ipponnal diadalmaskodott egy malac fölött, mint maga is beszámolt róla kockás ingben, munkásmellényben és gumicsizmában, de nem tudtuk még akkor (akkor még nem tudtam, by: Pelikán), hogy a röfi leipponozása a magyari nép ünnepe, nemzetkarakterológiai aktus. Ahogyan a futball művészet és a disznósajt készítése hasonlatos egy vakcináéhoz.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, ahogyan a költő mondja, Wass Albert vagy Donászy Magda verse, másképpen a Walesi bárdok. A költő pediglen az indulattól, meghatódástól vagy akármitől szaggatottá váló beszédet mutatja nekünk csudálatos képekben, és lám, meg is történik a varázslat, mert megjelenik nekünk a tarajos képe, ahogyan küzd a nyelvvel. Mert vagy gyorsabban akarja kimondani a fejében toluló tartalmakat, mintsem a szája bírná, vagy netán a hadarással a tartalmi hiátusok töltődnek ki. Gondolj, én nyájasom magára Szijjártóra, és ítélj magad.

Az ilyen intézkedések azt a képzetet keltik az emberben, a Fidesz öröknek érzi magát, és legszívesebben nekilátna a piramis építésének – megfelelő keleti tájolással –, ahonnan az istenkirály újjászületve irányíthatná a birodalmat az idők időtlen végezetéig. A Fidesz, Orbán és a hívők már régen elveszítették a kapcsolatukat a valósággal, a diadalmi jelentésektől permanens békemenet-állapotban vannak, és így sugározzák a Demeter által építeni óhajtott jobboldali szellemi és erkölcsi fölényt, ami végignézve rajtuk heroikus feladat. Mármint a sugárzás matéria nélkül.