Létforma és klubtagsági
- Részletek
- Készült: 2021. október 18. hétfő, 13:04
- Találatok: 2085
Fricz Tamás a CÖF kurátora. Hogy mit kur és mit átor, az bizonytalan, de szellemi képességekben már majdnem Csizmadia, viszont még így sem éri el a béka ülepét. Ebből a magasságból azonban sajátos szemszögből mutatja magát a világ, minden hatalmas és félelmetes, telis-tele az ég alja veszedelmes brüsszelekkel sorosokkal, akik rá akarják kényszeríteni a mimagyarokra az életformájukat, bár azt még nem tudjuk, ez milyen is volna. Nincs infónk, hogy a brüsszelek, sorosok szeretik-e a préshurkát (disznósajt) vagy a velős pacalt, mint a magyari übermensch kellékeit (vö: tsickhos, paprikasch illetőleg túrórudi és karikás ustor).
No most, Fricz apostol megszólamlásából tudjuk, hogy mindazok, akik ezeket nem szeretik, „végső leszámolásra készülnek”, meg akarják buktatni magát Orbán Viktort, ami idea az ilyen friczeknek, csizmadiáknak (úgy is mit jól fizetett Józsik) maga a végítélet, pokol, apokalipszis vagy bármi ilyesmi gusztus szerint. Azért fognak békemenetelni a mimagyarok Fricz szerint, hogy megmutassák, ellenállnak a globális elit nyomásának. Látom ebből, hogy a globális elit mint valami mahomet szumós nyomja és toligálja (miközben szórja a rizsát) a magyari létformát az előző bekezdésben jelzett kellékekkel, valamint család és gőgicsélő kisdedek. 
Van nekünk ez a két amazonunk, a Novák és Varga névre hallgatók. Orbán választotta őket magának saját bejáratú aljas céljaira, s míg a másodikról, aki a munkakönyve szerint az igazság ügyeivel kellene foglalkozzon, nyíltan is kimondatott, hogy doktorminiszterelök et. mire is tartja az istállóban: küzdjön meg Brüsszellel, védje a nagyságos úr hátát vagy pohos valagát a fronton. A másik, aki a CSOK-ot intézi a hivatalban, ezen túl szintén ilyen hazugságot és gyűlöletet okádó figura. Hogy önszorgalomból-e vagy felbérlés által, illetve az agy elborulása okán, az ugyan nem mindegy, de a végeredmény szempontjából mégis teljesen érdektelen.
A veszélyek, amelyek reánk leselkednek kívül-belül, hatalmasak és félelmetesek. Tudjuk, mert tapasztaljuk Pataky embertársunk elbeszéléseiből az ufókat, zöldeket, szürkéket meg pepitákat, akik hozzák, viszik őt és sorsosait mint valami kísérleti nyulakat, nézik őket a hatalmas szemeikkel, vizsgálgatják, s mint Pataky embertársunkon látjuk, agyának gőzeiből kiszagoljuk, módosítják a tudatát. S ha önálló életre akarna kelni, besugarazzák, ami ellen egy dolog véd csak, az alufóliasityak, amin a delej át nem hatol, és plánesőt szép is benne az ember gyereke. Fess nagyon. Igen ám és viszont, ha itt a pokol meg nem áll.
Újabb kis színessel gazdagodott az Orbán-összes, és hozta a megszokott nívót, amit annak idején a helló röfivel belőtt. Különféle színterei vannak a szavazatszerzési előadásnak, egyik közülük a vidéki, bukolikus, tiszta paraszti felvonás pálinkával, préshurkával röfivel és kocsmával, plusz a negédeskedés a nép egyszerű gyermekével a nép egyszerű gyermekeként, akinek azonban hatalmában áll elintézni, hogy Feri bácsinak jó legyen – „Ott loholok a pénzügyminiszter nyakán” –, tehát egy személyben küzd Feri bácsiért, röfis néniért és mindahányunkért, mert nem feledi, honnan jött. Avas szagú parasztudvarról, viszont a kedves papa párttitkár volt, ezért az igazi népi, falusi nyelvet Orbán nem tanulhatta, csak azt hiszi, hogy az ilyen.
Úgy össze van keveredve a Fidesz, a fideszisták és rajongóik fejében a történelem, múlt, jelen és jövendő, mint kuktafazékban a péppé főtt étel, amiben minden benne van, de nem lehet kivenni, mi is az. Ilyen gőzölgő trutymó az egész. Hogy aztán az ostobaság és gonoszság szerzett vagy örökölt tulajdonság, az ugyan nem egészen mindegy, a végeredmény azonban ugyanaz. Viszont sejtünk erősen egy Cipollát a dologban, akinek teendője már alig is akad, mindenki megdelejezve, kiüresedett fejjel, tátott, nyálcsorgató szájjal és szívében gyűlölettel teszi azt, amire programozva van a bábszínházban.
Azt hiszem, tart még a vadászati, vagy pediglen nem. Nem is érdekes igazán, mert a végítéletet Semjén professzor már meghozta, miszerint annak végső üzenete a normalitás. És most ebből az aspektusból nézünk körül a Fidesz-univerzumban, ahonnan Semjén is megérkezett közibénk, egyszerű, porbafingó halandók közé. Azért, hogy egészen komolyan ne vegyük, és mintegy figyelmeztetésként, miszerint milyen katyvasz van nemcsak hősünk, hanem a fideszisták fejében mind, vegyünk ki egy egész mondatot az üzenetből.
„Az előválasztás – minden nyűgével együtt – azt bizonyítja, hogy már megvan azoknak a kritikus tömege, akik úgy gondolják, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok... A fő mozgató pedig a Fidesz gátlástalan féktelen korrupciója, a hatalommal való teljes visszaélése” – véli Horn Gábor, aki most lát arra esélyt, hogy a csehországihoz hasonló helyzet alakulhat ki nálunk is a jövő évi választásokon, azaz Orbán nem szerzi meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. A Republikon Intézet vezetőjétől azt kérdeztük, előfordulhat-e nálunk az ausztriaihoz hasonló – korrupciós ügyek miatt bekövetkezett – kormányfő-váltás, illetve a csehországihoz hasonló választási eredmény? Magyarország inkább hasonlít Csehországra, mint Ausztriára – szögezte le.
Gyorsan jött a hideg, ha nem is váratlanul. Tegnap volt olyan hely a Kárpátok alatt, ahol mínusz három foknál is kevesebb volt, a tócsák ilyenkor már hártyásodnak, a szelíd öregek köhögetnek, a hajléktalanok pedig valami melegebb helyre húzódhatnának, ha tudnának. De nem tudnak. És ilyenkor, amikor elgyújtjuk a gázt, megrakjuk a tüzet, hogy köréje gyűljünk melegedni, az előválasztás civiljei beülnek sátraikba sapkában és sálban, ahogyan az anyukájuk intette őket boldogult úrfikorukban, és nekilátnak fagyoskodni, hogy Orbánt el lehessen zavarni.
Nem tudom, emlékszünk-e még az általam régebben oly sokszor és olyan nagy szeretettel megénekelt Józsi szomszédra, akit elriasztásul szoktam a nagyközönség elé tárni, miszerint mivé lesz az ember, ha nem használja az eszét. Feltéve, ha van neki. Nos, ő jutott eszembe tegnap, mert már nem vagyunk szomszédok, és az ember ellágyulva gondol olykor az együtt eltöltött csudálatos időkre, ha nem is voltak felhőtlenek. De a múlt mindig gyönyörű, a jelen kiábrándító, a jövő pediglen félelmetes. Józsi szomszédot Orbán juttatta eszembe, illetve az ő rendszere, de a kettő egy és ugyanaz, a gonosz birodalma és a romlás maga.