Légy jó mindhalálig
- Részletek
- Készült: 2021. június 03. csütörtök, 09:38
- Találatok: 2536
Csütörtök van, tegnap meg szerda volt, tehát a hét harmadik napja, azaz innen nézvést már majdnem a fele, máshonnan pedig alig telt el belőle valami. Ehhöz képest megtudtuk, hogy a NER „krémje” közül ki dolgozott ügyesen, verte kenterbe a Zuckerberget, volt nála sokkal okosabb, szerette őtet a jóisten, ahogyan a gázszerelő delirálta az üzleti sikerek feltételeit annak idején. Nos, Rákay Philip közel négyszázmillió forintos hasznot termelt a cégével, Szijjártó-Nagy Szilvia (külügyminiszterné) cége közel háromszáz milliárd adózott eredmény produkált, Sarka Kata és Rogán Cecília egyik cégének nyeresége közelíti a hatszáz milliót.
Sokan vannak még, akikre másképpen süt a nap, szerdáig ezen a héten ennyi került nyilvánosságra azzal a különös jelenséggel, hogy a képződött nyereségből senki nem fejleszti a céget, hogy letarolja a világpiacot, hanem úgy szedik ki a pénzt, mintha nem lenne holnap. Ez, ami immár a saját számlán csücsül, tisztára van mosva, rá lehet fogni, hogy izzadságos, kétkezi munka eredménye. Zuckerberg azonban olyat tényleg nem tud, mint a Sarka-Rogán páros, akik elképesztő hatékonysággal dolgoznak. Olyat egészen ritkán lát a közgazdaságtan, hogy az árbevétel több mint nyolcvan százaléka profittá válik, de nekik ez is sikerült. Sarka Kata for president – vagy nem. 
„Minden év márciusában egy ágrólszakadt cigánycsalád vert sátrat a falu végén, és sípok, dobok fülsiketítő lármájával hirdette a legújabb találmányokat. Először a mágnest mutatták be. Egy testes, torzonborz szakállú, verébkezű cigány, aki Melchiades néven mutatkozott be, harsány hangon bocsátotta közszemlére a macedóniai alkimista bölcsek nyolcadik csodáját, ahogy ő nevezte. Két fémrudat hordott házról házra, és mindenki rémülten látta, hogy az üstök, fazekak, parázsfogó vasak, tepsik leesnek a helyükről, a fa kiszakadni kívánkozó szögek és csavarok elszánt igyekezetétől recseg, a régóta elkallódott tárgyak is sorra előbújnak onnan, ahol a legjobban keresték őket, és eszeveszett kavarodásban vonszolják magukat Melchiades bűvös vasai után. – A dolgoknak is megvan a maguk élete – hirdette a cigány érdes kiejtéssel –, csak fel kell ébreszteni a lelküket.”
Azt mondta a kedves vezető tegnap a parlamentben, ha veszít is jövőre, akkor is marad a nyakunkon, illetve a mostani ellenzék nyakán, és még húsz évig fog ücsörögni képviselőként az ódon falak között. Vajda ugrott be elsőként, meg a hegyei, akiknek a jege húsz év múlva az ő szíve voltak, amit nem bántott már a szenvedély. Másodjára a most megült születésnap, az ötvennyolcadik, ami alapján Orbán azt delirálja, hogy hetvennyolc évesen még ott rontja a levegőt. Aztán sorban az ellenzéki léte kordonbontással, a haza ellenzéki létének tagadásával, és mindazzal, ami ebből fakadt.
Én nem tudom, Gulyás Gergely honnan gondolja, hogy az őt kérdező gyerek, aki aziránt érdeklődött, a minisztereknek milyen volt a bizonyítványuk, miniszter akar lenni, és nem mondjuk tűzoltó vagy katona. Vadakat terelő juhász esetleg. Mindenesetre Gulyás megnyugtatta a gyereket, mindegy, milyen a bizonyítványa, ő is lehet miniszter, ergo, nem baj, ha hülye vagy, legfeljebb olyan leszel, mint én – sugallta. Hogy ki terelgette a szerencsétlen gyerekeket minisztereket és pláne a kedves vezetőt kérdezgetni a rendkívüli kormányinfón gyereknap alkalmából, vagy ki találta ki ezt a borzalmat, azt én nem tudom. De óvatos volt, mert tizenhárom évben húzta meg a kérdezési korhatárt.
Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy na gyerekek, hónap sétálunk, kirándulunk a városba ki, most, hogy lehetmá mer monta a bácsi a tévébe, hogy legyűrtük a vírusot mind, hogy győsztünk nagyon. Montahogy a teraszok is nyitva mind, makszot se kell hordani, úgyhogy őttözzünk melegen meg rakjon mindenki anyuja uzsonát, mer egész délelőtt kiránduva sétágatunk majd máma. Mire a Pityu, hogy minek vigyük az uzsonát, ha aszt délután kell megenni, mire az Ibojnéni aszonta nekihogy fogja be a száját, merha rosszalkodik, hátraköti a sarkát neki.
Nagy huncut ez az Orbán Viktor és az ő rendszere. Permanensen csak a győzelmek éltetik, ezért mindenre képes, ferdíteni, hazudni, elhallgatni, de ismerjük a sánta kutya legendáját, egyszer úgyis minden kiderül. Huncut Orbán a pénteki szeánszon a Kossuthon nagy hangon bejelentette, hogy ezer alá csökkent a kórházban ápolt covidosok száma, és hallottuk, ahogyan a nyála mindeközben a szájpadlásához klaffan, a felszopó kisasszony pediglen becsurrantott a gyönyöröktől. Átjött a mikrofonon és éteren át a csöpögés. Mindenki benyelte az adatot, még Orbán saját MTI-je is, reggel tele lett az éter meg a szájber hogy hurrá megint, Orbán lekardozta mind a vírusokat.
Munka alapú társadalomban élünk, vagy mi a bánat, aki nem dolgozik, ne is egyék, ámde, aki nem eszik, az ne is dolgozzék. Ehhöz képest tette közzé a KSH az adatait, miszerint a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 12,5 százalék. Tudjuk, hogy jobban teljesít, nade ennyire azért nem kéne. Mindemellett ebben az adatban nem a százalék a mellbevágó igazán, hanem a korosztályi besorolás, hogy olyanok vannak benne, akik nem választhatnak, nem választhatók, nem házasodhatnak, egy horrorra a moziba be nem ülhetnek a korhatárok miatt, s ha iskolába járnának, szülői engedély kellene ahhoz, hogy osztályfőnök bácsi elvihesse őket kirándulni vagy múzijomba.
Tegnap nem lehetett úgy KESMA lapra nézni, Orbán tévére kapcsolni és Orbán rádiót hallgatni, hogy azokból ne Gyurcsány neve látszott, hallatszott, olvasódott volna. Tele volt az éter és mind az összes nyomdagépek Gyurcsánnyal, minden fideszista feje és szája, egy Gyurcsány volt a világ, és vélekedésem szerint lesz is még jó ideig. Május 26. volt, évfordulója az őszödi beszédnek, amiről a nagyvilág csak ősszel szerzett tudomást. De tegnap az összes fideszista megemlékezett az anyukájáról, akinek Gyurcsány kilövette a szemét, az apukájáról, akinek letépette a körmét, egyáltalán, az a csoda, hogy valaki még életben van közülük, aki mindenki hős forradalmár volt annak idején.
Az az érdekes helyzet állott elő, hogy van nekünk itt egy vizsgálandó jelenségünk, ami nagy általánosságban azt mutatja, aki fideszista, annak előbb-utóbb fura, delejes képzetei támadnak. Maga az állapot – amiben a többség leledzik – nem tudható, hogy ok, avagy okozat, mi van előbb, a degeneráció vagy a fideszizmus. Nem látjuk, melyik fakad a másikból, feltétele-e a fideszizmusnak a debilitás, vagy a narancslátás okozza a romlást, ez még tudományos vizsgálat tárgya kell legyen. Mindenesetre legújabban itt áll előttünk Reviczky Gábor, aki saját bevallása szerint rezeg. Belsőleg és titokzatosan.