Novák keresztanyu
- Részletek
- Készült: 2021. március 02. kedd, 18:53
- Találatok: 2476
Eddig csak elborzadva röhögött az ember, hogy Novák Katalin – aki papírzsepivel is tud ablakot pucolni – mennyire otthon van a bugyogók, boxerek, spermiumok és petesejtek, nászéjszakák meg válások világában. Erről a területről szokott diadalmi jelentéseket közzé tenni, emlékszünk, ahogyan csattogtak a budapesti hidakon a családok évének zászlajai. Tudjuk, hány milliárd maradt a családok zsebében, mennyi csokos autót vásároltak, egy nagy, szocreál mosolygás a magyar család. Anyu főz, apu meccset néz, a kisdedek a napon vannak, vasárnap misére mennek, hét közben lövészklubba, jó éjszakát gyerekek, búcsúzik a Füles mára.
Hogy az embernek hány gyereke van és miért, az normális társadalmakban magánügy szokott lenni, mint ahogyan az is, hogy kit szeret az ember, kit nem, kivel élné le az életét és legfőképpen, hogyan. Aki nagyon vágyik gyerekre a természet kényszere és csalfasága miatt, de nem lehet neki, az tragédia szokott lenni. Ilyenkor érzi úgy a biológiai kényszerektől megvert ember, hogy ott áll a sivatagban, semmi értelme az életének, és nem tudja, mivégre van a világon. Elönti őt a nihil érzete, ilyen mókák. Ezen az áldatlan állapoton szokott segíteni az örökbefogadás, ami azoknak a kisdedeknek is jó, akiket az út szélén hagyott az édes jó anyukájuk. 
Nem fog szerepelni a magyarok oltási bizonyítványában, hogy kibe milyen anyagot pumpált a NER. Lepapírozott, igazoltan hatékony mixet, vagy vásári fürkészbóvlit, ami csak úgy lepottyant egy napkeleti szekérről. Orbán unja a járványt, azt tűzte ki célként, hogy mindenkit oltsanak be, mindegy, mivel, s onnantól fogva ő széttárhatja petyhüdt karjait, mindent megtett, ennél többet nem lehet, mit csináljon, szarjon sünt? Viszont ez nem ilyen lineáris történet, mert hamarosan eljön az idő, amikor a nagyvilágban csak oltási igazolvánnyal lehet közlekedni.
„Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte Sz. Gábornét, hogy egy Uniós projekt kapcsán járó pénzösszeget utalhassanak Sz. Gáborné számlájára, mert Kósa Lajos a pozíciója miatt nem kérheti a saját számlájára. Elmondása szerint Kósa Lajos megkérte őt, hogy a könyvelés miatt írja alá, hogy ez az összeg kölcsön és hivatkozzon az örökségére. Kósa Lajos és sofőrje felváltva mentek a pénzt átvenni Sz. Gábornétól több részletben.” – Ilyenek állnak a nyomozóhatóság irataiban, amely szerv a hasát vakargatja és a körmét reszelgeti. Még csak meg sem akarják hallgatni Kósa Lalit, hogyan is volt akkor, milyen uniós projekt, milyen pénz, hogy hol van a nokiás kamion.
Boross Péter aggódik. Ez onnan derült ki, hogy a Magyar Nemzet interjút készített vele, ám, hogy mi alkalomból, az nem tudható, csak sejthető. Hogy aggódhasson, nyilván azért. Aggódása viszont összetett, többrétű gyomorfájás, amit úgy foglal össze a vendéglátós: új helyzet adódott. Az új helyzetet a rossz tévék és az internet okozza. Ezek fertőzik a romlatlan magyarságot, pumpálják beléjük a felforgató eszméket, amely Budapesten kulminálódott, ahol a vendéglátós szavaival „az emberek képesek voltak egy hozzáértő, komoly szakember helyett egy amatőr pozőrt választani főpolgármesternek”. Ha Tarlós a hozzáértő és komoly szaki, akkor értjük, hogy a vendéglátóst miért emlegetik hóbagoly néven.
Nenne anyám nagynénje volt. A családi viszonyrendszerben egy szóval ki sem fejezhető rokon, mert olyat nem ismerünk, hogy nagynagynéni. Így ő dédanyám lánya, nagyanyám testvére, anyám nagynénje vagy nagyapám sógornője volt, amúgy Mária néni, de nekünk csak Nenne. Hogy ez honnan került, ez a név, az titok. Az még kihüvelyezhető, hogy dédanyám miért volt Ómama, na de hogy a lánya mitől lett Nenne, már soha meg nem tudható. Egyébként kiérdemelte a nevét, minden ízében Nenne volt ugyanis, szimbiózisban élt az anyjával, a dédanyámmal, tehát Ómamával.
Tegnap a fatornyosomban úgy álltak sorban a népek a vakcináért, mint Rákosi pajtás idején húsért. Olyan életben maradási elszántsággal, kitartással és megalázottsággal is. Szerte az országban ilyen jelenetekről jöttek suttogó hírek már napok óta, mutattak fényképeket is a várakozó tömegekről, akik a mínuszokban epekedtek a szuriért, mert valaki odahívta őket, és nem tudott mit kezdeni velük. Azokat a kósza híreket mindenki kétkedve fogadta, hogy ez a Hadházy megint szórakozik, ennek az az élete, hogy lázít a rendszer ellen. Így véli a nép, míg maga bele nem kerül a sorba, és onnan kiabál kifelé, hogy mi van itt, milyen kupleráj.
Láttuk mi már a kedves vezetőt a Facebookon Tippmix szelvényt lóbálni is. Hogy kire fogadott, melyik csapatra, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, ugye, most meg a nemzeti konzultációhoz adott kitöltési útmutatót Zuckerberg oldalán. Hogy mért nem a Hundubon, mint a nemzet közösségi terén, vagy, ha Mészáros okosabb az amerikainál, mért nem nála, az a hangszórót érő kérdés. De nem is ez a röhej tárgya máma – meg a háborgásé –, hanem az az aktus, hogy a kedves vezető a Facebookon mutogatja, ő mit ikszel a konzultáción, ezzel sugallva, hogy mi az elvárt iksz, hogy a nemzet véleménye egybehangzó legyen és Orbánnak kedves.
A Párt harmadik számú hadosztálya, úgy is mint ökle, megint lesújtott Iványi Gáborra. Név szerint nem rá, hanem a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházra, kétszázötven millió forintot zárolva a számláján, ami voltaképp egyenlő a halállal. Minden ott kezdődött, hogy Iványi Gábor hajdan az azóta már nacsaszonnyá váló Ráhelt, és a hadvezérré avanzsált Gáspárt is megkeresztelte Orbán gyerekei közül, aztán viszont megromlott a viszonya az egyre inkább elboruló elméjű diktátorral, és csúnyát mondott neki. Nem annyira, mint Simicska, de a kevesebb is elég volt ahhoz, hogy vezérünk bosszúért lihegjen, aminek ez a NAV sztori az egyik, s lehet, az utolsó fejezete.
A Momentum tegnap bejelentette, hogy Fekete-Győrt indítja miniszterelnök-jelöltként. Ez alkalommal bemutatták az „Új Magyarország” tervet is, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de mégiscsak több annál, mint hogy „Folytatjuk”. Látjuk, ennek mi a vége, így az, hogy szükségből vagy józan belátásból, de az ellenzék végre eljutott oda, hogy közösen megy neki a Fidesz nevű Gólemnek, újság és talán üdvözítő is, vagy csupán az egyetlen lehetőség. A Fidesz – és nagytudású alakjai – viszont értelmetlenül állnak mindeme jelenség előtt. Nézik, mi a rosseb ez az előválasztás, ez valami bolsevista trükk, libernyák ámítás, egyáltalán az előválasztás mint intézmény és idea nem fér bele a világképükbe, a fejükbe pedig végképp egyáltalán.