Orbánság, 2021. április 28.
- Részletek
- Készült: 2021. április 28. szerda, 12:48
- Találatok: 2803
Tegnap szintet léptünk kiszolgáltatott életünkben. S mivel mára ébredve, az ablakon kitekintve nem láttam, hogy zaklatott tömegek vonultak volna ott, a macskakő sem volt föltépve és a tévészékház sem lángolt, szintet lépek én is krónikási mivoltomban, és mindenféle cifrázás nélkül jegyzem fel, mi dolgok történtek, hogy a fentebb jelzettekre kellett volna ébrednem. Eddig vett az ember egy mocskot, amit Orbánságban kitaláltak hatalmuk építésére, vagyonuk gyarapítására vagy züllött és pállott eszméik terjesztésére, ezt kiforgatta, mint egy rossz bekecset, összefüggéseket keresett, és bemutatta aljasságukat. Ha jó kedve volt, még élcelődött is rajta, igyekezett megformálni mondandóját és mívekbe önteni, de ennek ma semmi értelme.
A mennyiség túlcsapott a minőségen és annak igényén, ma puszta felsorolás lesz, hogy egy nap alatt mivel törtek a civilizációra, s ha úgy tetszik, majd a net megőrzi, mint dokumentumot és bizonyítékot egy eljövendő tárgyalásra. Ha nem is földi, legalább égi hatalmak számára, bár ezek, illetve egy személyben a teremtő ítéletében kevéssé lehet bízni. Ez majd az evilágiakra marad. Amiről szó van most: elképesztő mennyiségű közvagyon került ki az állam kezéből kedd délelőtt. Az alapítványokat irányító kuratóriumok tagjait a kormány ezután nevezi ki, a nekik juttatott vagyon vagy támogatás sem számít már közpénznek. Bárkinek, bárhol, bármennyiért eladható, és tudok ennél jóval többet is rögzíteni a tekintetes bíróság számára. 
Annyi volt a dolog, olyan rengeteg a mesélni való ojtási hadműveletekről, ebből fakadó diadalokról, teraszokról és krigli sörökről az elmúlt napokban, hogy nem jutott idő s kellő figyelem erre a mi CÖF-ünkre, ami képződmény elborzasztóan röhejes, szánnivalóan félelmetes, s egyben az emberi hülyeség pöcsétes dokumentuma. „Soha nem látott” békemenetet terveznek a járvány utánra, ami mennyiségi meghatározástól elkezdett reszketni az inam, vagy beleszállt abba a bátorságom, midőn fölrémlett bennem, akkora lesz az a békemenet, hogy itt masírozik az ablakom alatt is hullámozva. Jönnek majd a sarkon fordulva be esernyős nénik, savas bácsik és a Kossuth-díjra ácsingózó mindenféle nagyferencek, ákosok, és föltűnik majd maga Csikidám Robi is.
Nem költözik a CEU, nincs CEU-ügy. A kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése vagy elköltöztetése – mondta Palkovics László, nem sokkal azelőtt, hogy a CEU amerikai elitegyetemi diplomát és tudást adó képzését egy országgal – és sajnos ez az igazság: egy rendszerrel – nyugatabbra üldözték.
Egy életet leélni kampány üzemmódban megterhelő foglalatosság. Netán az ember bele is gárgyul, mint a kedves vezető, ez a mi egyetlenünk. Amikor pénteken a teraszon való sörözést megalkotta, mint a vírus legyőzésének szimbólumát, nem gondolta volna az ember, hogy ebből is akció lesz, mint mindenből mostanában, illetve harminc éve már. Ennek a vírusos csatározásnak, mint kampányelemnek megvan a maga törzsfejlődése. Mint emlékezhetünk, a kezdetekben kórházakba rohangált ez a szerencsétlen földönkívülinek öltözve, a reptéren fogadta a cuccokat, hőmérőztetett és hajnalban tanácskozott az operatívokkal. Új fázis lett aztán az ojtás számlálása, ami még most is tart.
Tegnap jutottunk oda, hogy immár huszonhatezernél is több honfitársunk halt bele a járványba, ami egy kisváros. Az én megyém tizede, illetve majdnem egy fél stadion, hogy Orbán is jobban értse. Ezeket az adatokat a kedves vezető minden bizonnyal tudta, amikor befáradt a stúdióba a heti aktuális ánusztisztításra, viszont nem vett róla tudomást. Még csak ez sem lett volna baj tőle, hiszen megszokhattuk, hogy egészen más valóságban él, mint amit mi érzékelünk, nagy valószínűséggel a nap másképpen süt rá, és a csillagok is másképpen ragyognak, mikor este lesz. Mindezektől függetlenül, és attól is, hogy őméltósága fölöttébb elégedett a duci ujjain számolgatott ojtási milliókkal, van, aki az országban gyászol épp.
Bilbao elesett. Nem voltak elég tökösek ezek a baszkok, nem kardozták le úgy mind a vírusokat, mint a kedves vezető, és annyi tökük sincs, hogy ennek ellenére garantálták volna, hogy lesznek nézők a stadionjukban. Üres nézőtérrel óhajtottak Eb meccset rendezni, az UEFA viszont ezt nem hagyhatta, és azt mondta ezeknek a baszkoknak, lópikulát kaptok ti, nem Eb meccset. Elvették a rendezési jogukat három héttel a nagy láblabda esemény kezdete előtt, és viszik oda, ahol garantálják a nézőket, ha keveset is. Nem igazán értjük az UEFA hülyéit ezzel a nézőt követeléssel, amikor a Föld a vírustól hörög, és az UEFA hülyéi az okai annak is, hogy mi itt naponta ötvenszer halljuk a fene nagy oltakozási sikereket.
Pártunk és Kormányunk (a továbbiakban P&K) visszavonja a civiltörvényt, mivel az jogilag nem passzolt az Unió normáihoz. Így ezen a ponton meg is kérdezhetnénk az ez ügyben rendszeresen sivalkodó Varga Juditot, rámutathatnánk, íme a norma egy szeletkéje, amit annyira hiányolt, de láthatná az egész nagy tortát is, csak ilyen incselkedéshez most kedvünk nincsen. Mert P&K ugyan eredeti formájában megszüntetni készül a jogsértő passzusokat, hogy az Unió száját befogja, de olyan kitételek kerülnek az újba, amelyekben köszönet nincsen. Ám még mielőtt ezeken merengenénk, fel kell tenni ugyanazt a kérdést, mint tegnap a CÖF nemzeti ünnepes óhajtozása okán, hogy miért éppen most, ebben a pillanatban és sürgősen.
A CÖF nemzeti ünneppé nyilváníttatná június 19-ét, mikor is 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Önmagában ezzel különösebb baj nincs, csak ne feledjenek el szólni Putyinnak is, mert már a Moszkva tér átnevezésével is csak a baj volt. Sőt, azóta van ez a keleti nyitás is érthetetlen tartalommal. No most, a CÖF azt mondja, hogy “Június 19. olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma lehet”. Helyezzük ezt abba a kontextusba, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, és továbbá, hogy emlékeim szerint ugyancsak a CÖF tálalásában mi Brüsszel gyarmataként sínylődünk Akkor viszont az elalélós nemzeti ünnep létjogosultságát veszíti, így ott vagyunk, ahol a part szakad.
Most már bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja – biztat minket nyunyó néni meg az ő seregei, és nem mondanak hülyeséget. Tegnap is csörgött a telefonom többször, azaz, benne vagyok a mátrixban, de nem egészen úgy, ahogyan a fiúk szeretnék. Ez, hogy a telefoncsörgés – és a vele tartó ojtás – ígéretével kecsegtet nyunyóka és az ő csapata, képes beszédje annak, amit minielnökünk nem is oly rég vizionált, miszerint most ő jön a sisakjában és vértjében, kardjával szúrja tüdőn mind az összes vírusokat, levágja a hét fejüket mind. Reszkess vírusok, jövök, kiáltotta a levegőégbe minielnök elvtárs. Azóta úgy tízezren haltak meg, de kicsire nem adunk.