- Részletek
-
Készült: 2020. július 17. péntek, 18:41
-
Találatok: 1613
Napvilágra kerültek a jól sejtett adatok, hogy a magyarok jelentős része kórházakban kapta el a koronavírust és kórházakban fertőződött meg a vírusban elhunytaknak majdnem a fele. Mindez Müller Cecília tisztifőorvosnak a Főpolgármesteri Hivatalnak írott leveléből derült ki. Eszerint a fertőzöttek mintegy negyede kórházi fertőzésként kapta el a koronavírust, és a halálesetek csaknem fele is ilyen intézményi fertőzés nyomán következett be. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi kórházak nemcsak jelentős terjesztői voltak a vírusfertőzésnek, hanem a vírus okozta elhalálozások majdnem fele is a kórházi fertőzések következményei. Az 595 halálesetből 260 kórházi fertőzés miatt történt.
Lapunk március 7-én számolt be arról, hogy “Magyarországon többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint autóbalesetben” a TASZ honlapja szerint, amelyet a kórházi vírusfertőzések megszüntetése érdekében indított kampány érdekében hoztak létre. Még a koronavírus megjelenése előtt azzal volt tele a magyar sajtó, hogy a magyar kórházakban gyakori a vírusfertőzés, a betegek egy része akkor kerül életveszélybe, ha kórházba kerül, mert azok egy része a vírusfertőzések gócpontjai. Az Orbán-rezsim a harmadik világ szintjére süllyesztette a magyar egészségügyet, és ezzel néz szembe egy világjárvánnyal.
Ezért komoly életveszélyben vannak a magyar betegek, idősek, legyengültek, mert a koronavírus maga is életveszélyes, de az a kormányzat, egészségügy, a Mészáros Lőrinc strómanságáig terjedő intelligenciával bíró vezérrel, amely arra hivatott, hogy a legszakszerűbb ellátással kezelje, a legprofesszionálisabb módon a vírus terjedését megakadályozza, talán még a koronavírusnál is nagyobb veszélyt jelent. A magyar kórházakban a vírusfertőzés veszélye a koronavírus előtt is ismert volt, és nem tudunk semmiféle komoly intézkedésről, amely arra irányult volna, hogy a kórházi fertőzésveszélyt megszüntesse. Milliárdokat kaptak a strómanok mindenfélére, de komoly kórházi vírusmentesítés nem történt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 16. csütörtök, 18:56
-
Találatok: 1769
Szijjártó látogatóba ment türk testvéreihez Kirgizisztánba, s mint jó vendég, vitt ajándékot is. A hóna alá vágott húsz lélegeztetőgépet, és azzal kopogtatott illőn, mint jó rokon, mert ugyanis ez a Kirgizisztán egészen közel van Afganisztánhoz, ahol Kásler megtalálta III. Béla nagypapáját, minden magyarok ősapját, az Orbánban tekergő DNS-t, tehát a téboly forrását. Hanem, hogy lélegeztetőgép. Míg régebben disznó, birka, tehén, ilyenek voltak a gazdagság forrásai és bizonyítékai, máma a lélegeztetőgép, maszk, kézfertőtlenítő a cserealap és hivalkodás tárgya.
Nekem tizenhatezer lélegeztetőm van – mondhatja Szijjártó –, neked mennyi? És mindenki porig sújtva eloldalog meglátva az ilyen nagyságot, hogy minálunk az szlopálhatja a zoxigént az állam jóvoltából, aki csak akarja. De nem szlopálja. Amikor az ormokon volt a járvány, dübörgött mintegy az érettségi idején, akkor is csupán nyolcvan honfitársunk vette igénybe ilyen gépek segítségét a bizonytalan létezéshez, viszont a kedves vezető meghatározta az öt hónapos tervet, hogy nyolcezer. Ennyit akart a gépekből, a csürhe pedig meglátva a boltban a csörgő aranyakat, megduplázta a tétet.
Tizenhatezer, hullt alá az égből az új jelszó, és úgy szórták az adófizetők pénzét eltéve a vastag fölét, mintha erre valaki megbízást adott volna nekik. De nem adott nekik ilyet senki sem. Igaz, vietnámi gyárakra, szerb futballcsapatokra, afrikai templomokra sem, mellékesen hazai kastélyokra, gyárakra, ilyesmikre sem. Ebből is kitetszik, a polgárnak (úgy is mint szavazógépezet) semmiféle kontrollja nincs, hogy a kiflije után leszedett ÁFA sarcból, meg még százféle adóból beszedett lóvéból mire költ a galeri. Többnyire nem arra, amire kellene.
Hiszen, ha nem ellopja, akkor elcseszi, és a polgár bávatagon nézi kiflicsücsökkel a kezében, hogy nem adott felhatalmazást sem arra, hogy lélegeztetőt vegyenek, sem arra, hogy elosztogassák. Egyáltalán fölmerül a kérdés, kié az a lélegeztető, egy kormánynak lehet-e ilyenje, hogy úgy osztogassa, mint valami bonbont. És a végső dilemma, miért bánnak úgy a polgár pénzével ezek, mintha a sajátjuk volna már akkor, amikor a közpénz-elvesztés bűvös aktusán keresztül sem ment a lóvé, hogy ez valami királyság, vagy mi a rosseb.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 15. szerda, 11:47
-
Találatok: 1805
Tegnap óta Európa pöcegödre lettünk. Eddig csupán különös, vad, civilizálatlan népek voltunk, akik mindenkit elküldenek az anyjába, leordítják a nagykövetek fejét, vezetőnk zsebrebaszott kézzel jár, kel a világban trottyos gatyában és félretaposott cipőben, ráhasalva csókolgatja a nők kezét. Az európai népek röhögtek rajta vagy szörnyülködtek, de az európai népeket nem nagyon érdekelte, mit művel ez a félázsiai dagadék. Messze volt, ők pedig élték a maguk életét a megszokott tempójukban, délen lassabban, északon kimérten, de rendezetten mégis. Nem volt befolyással a sorsukra, voltaképp felőlük azt csinált, amit csak akart.
Erre most kiderül, nem elég a bajuk járvánnyal, gazdasággal, meg, hogy döglenek a nyulak, erre ez a köpcös itt hepciáskodik, hogy nekik is keresztbe tesz. Ne juthasson a pénzéhez a német paraszt, miatta veszítse el a munkáját az olasz munkás, egyáltalán egy egész kontinens szenvedje meg, hogy neki nem tetszik valami. De mi nem tetszik neki vajon? – Kérdezhetné a német paraszt, az olasz munkás vagy az osztrák irodista, és kiderülne minden titok. Hogy ez a magyar tahó azért szívatja őket, mert nem lophat zavarok nélkül. A galeri ugyanis a hetes cikkely leállításához, a jogállamhoz nem kötött kifizetéshez köti a nem vétót.
Ezzel pedig nem egyebet mond, mint, hogy e téren bajok vannak vele. Ezt vallja be. Eddig meg lehetett oldani, hogy amikor erről tanácskoztak volna, akkor pökhendien üzent, nem ér rá, miközben Szerbiában pózolt, a levelezője, az igazságügyis biorobotja pedig elküldött mindenkit az anyjába, kioktatták az egész világot a felsőbbrendűségükről. Kárt eddig csak a saját népüknek okoztak, de annak sokat, most azonban megismerheti az egész nyüves világ, kik is ezek. Ezek, ezek. Másképpen mondani nem lehet. Olyanok, akik egy egész kontinenst nyektetnének és nyektetnek is, ha nem úgy fütyöl, ahogyan nekik tetszik, és erre már csak fölkapja a fejét a német paraszt.
Az olasz munkás és az osztrák irodista. Kik ezek? – Kérdezi ránk nézve, ahogy szaros zombiként előbukunk a pöcegödrünkből, és mögöttünk decensen kiköp. Ne lopj, magyar, írja majd ki a boltjában újra, vagy lehúzza a redőnyt, ha a parkolóba begördül egy busz, csurig lapos fejű, trágyaszagú magyarokkal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 14. kedd, 18:52
-
Találatok: 1499
Pride fesztivál lett volna Linzben nemrégiben, de a járvány miatt elmaradt. Ezen okból és ez alkalomból a helyi katolikus gyülekezet ifjúsági csoportja szivárványos zászlót pakolt a templomára, ráadásul nem forradalmárként, suttyomban, hanem egyházi engedéllyel. Azaz, a helyi plébános, püspök, vagy én nem tudom milyen rangú Isten szolgája jóváhagyásával. Isten pedig, aki mindent lát, nem sújtotta haragjával őket, nem volt se mennydörgés se villámlás, hanem nyájasan sütött a nap. Hiába hisszük másként, Szodoma sem a kurválkodás miatt pusztult el, hanem, mint Ezékiel könyvéből kiderül, a gőgösség volt a bűne, hogy az ottaniak jólétük ellenére sem segítették a rászorulókat. Innen is lehet nézni, mert máshonnan minek.
Itt ugrik be oldalsodorként az a magyar templomi cetli, amely arra int, hogy ne adakozzanak a koldusoknak, következésképp a linzi fiatalok rá sem szolgálnak a mindenható büntetésére, míg viszont a magyar egyháziak pedig igen. A linzi sorosista katolikusok tovább is mentek istentelenségükben, mert még ezt is írták a szivárványos zászlójuk mellé: „Az evangéliumi örömhírnek a szeretet az alapja, és nem tesz különbséget az emberek között a szexuális orientációjuk alapján. Mindenki Isten szeretett gyermeke. Kitartunk amellett, hogy a saját nemükhöz vonzódó emberek és a nemi identitások elleni semmiféle diszkriminációnak nem lehet köze a keresztény princípiumhoz. Mi mindenkit várunk, hogy velünk ünnepeljen, mindenkit befogadunk, nálunk lelki hajlékra talál.”
Ilyeneket látva és hallva az ember tanácstalanná válik, mert érzékei a magyar, avas szagú, fennakadt szemű és ájtatos pátoszba merülő katolikus ifjakhoz (és vénekhez) szoktak. Illetve még olyanhoz, hogy Bayer tagkönyv, valamint a hasonszőrűek az ilyen ifjakat leköcsögözik vagy leköcsögöznék, mindenféle lapokban és televíziókban pedig elképesztő leleplezések látnának napvilágot a bűnben tocsogó, elhajló keresztényekről, akiket ki kellene közösíteni a nyájból. Néhányukat pedig elhagyott utcákon vernék meg nagy-nagy szeretettel. Jobban belegondolva már az maga a tragédia, és mutatja, hol is élünk, hogy egy ilyen hírre az ember fölkapja a fejét, sőt, csodálkozik, hogyan mennek a dolgok a világ más tájain, mert nem ehhez szokott itthon. És ilyenkor önmagán is elképed, hogy furcsa neki a természetes.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 13. hétfő, 20:36
-
Találatok: 1609
A dicsőséges és főként rettentően bátor százharminchárom ma megszavazza, hogy a gazdájuk vétózza meg az EU költségvetését, ha az olyan passzusokat is tartalmaz, miszerint annak elfogadása esetén ne legyen zavartalan a lopás és a társadalom nagy többségének nyektetése. A dicsőséges százharminchárom – meg a gazdájuk – ezzel megszegi az esküjét, hogy úgy segítse őket a jóisten, de ez a kisebbik rossz. Mert nem nagyon érdekel, ha majd pokolra kerülnek, ennél sokkal aggasztóbb, hogy az ország romlásba döntésének újabb dicstelen grádicsa előtt állunk most már olyan következményekkel, hogy az egész Unió mind az uszkve négyszázmillió lakosa megszenvedi a mi pökhendi, elvetélt futballistánk tébolyát. (Velünk együtt.)
Az Unió viszont tehetetlen, mert amikor alapszabályait megalkották, nem gondolták, hogy egy diktátor minden aljasságával kell felvenniük a küzdelmet, mégpedig a kebelükön belül, holott épp ezek ellen (is) alakult volna meg az egész. Gondolhattak volna efféle forgatókönyvre is, de Hitler után úgy vélekedtek, olyan szörnyeteg nem lehet még egy az emberiség történetében, s lám, a szemük előtt szökik szárba épp, és semmit sem tehetnek ellene. Sajnálatunkra, momentán mi sem, és itt be is lehetne fejezni a sanyarú helyzetünkön való gondolkozást, mert innentől az írás a l’art pour l’art fennhatóságába csúszik, de így vagyunk ezzel már ezer éve. Mentségünkül felhozhatjuk Füst Milán után szabadon, írni akkor is kell, ha nem derül ki belőle, miképpen kell köszönni egy miniszternek.
A kilátástalan tanácstalanság azért ülte meg balga szívünket, mert már százszor elmondtuk sanyarú helyzetünk okát, ezerféle megoldást javasoltunk, és mégis itt állunk anyaszült meztelenül a történelem előtt, amely épp készül felfalni minket (ez ilyen Bosch kép, tessenek úgy képzelni). És azért nem fog történni semmi sem, mert a bávatag népek döntő többségének fogalma sincs arról, mi történik épp az életével, a másik halmaz pedig felállva tapsol, miközben elevenen nyúzzák le a bőrét (megint Bosch). A kedves vezető voltaképp saját népe ellen tevékenykedik, mondván, ha ő nem kaphat, az egész nemzet se kapjon, sőt, tovább menve a saját önös és aljas céljainak rendel alá most már teljesen mindent. A járványhelyzetet is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 12. vasárnap, 19:18
-
Találatok: 1726
Kásler sámán belenézett az üveggömbe ojtott asztrolábiumába, tizenkét miatyánk után megidézte Hermész Triszmegisztosz szellemét, suttyomban elmondta Albertus Magnus varázsigéit, és meglátta a kopár afgán hegyek között minden magyarok négyezerötszáz éves DNS-ét, amely aztán III. Bélában is föllelhető. Így az az öröm forrása most, hogy afgán kecskepásztorok ivadékai vagyunk, feltehető viszont, hogyha a Pireneusokban kutakodott volna vagy az orosz rónaságon, ott is talált volna ugyanennyit egy muzsikban vagy egy campesinoban is. Hogy mit akar bizonyítani azzal, közli a nyilvánvalót, az nem bizonyos, a végén azonban kiderülhet, hogy az Árpád-háziak minden emberek ükükük apái, így jogunk van a felsőbbrendű világuralomra, mert ötezer éve mi szartuk a spanyolviaszkot.
Mélységes mély a múltnak kútja, mint azt Thomas Manntól tudjuk, s ha Kásler sámán venné a fáradságot, hogy ne négyezer-, hanem hetvenezer évre visszamenőleg nézzen bele a gömbjébe, ott látná az Árpád-háziakat Afrika sztyeppéin vagy szavannáin abban a pár száz emberben, akik készülnek átkelni Európába, s aki pár százból mind a mai összes emberek származnak Amerikától Ausztráliáig, Amazóniától a Hortobágyig, és azokban van az őse Orbánnak, és – urunk ne hagyj el – Gyurcsánynak is. Közös ősük van nekik, és ebben a pillanatban dől össze minden, lehullanak a csillagok és elhervad a pitypang, pedig alig is nyílott ki. Hetvenezer évre viszont azért nem megyünk vissza, mert urunk hatezer éve teremtett mindent, és csorbát szenvedne a hitünk.
Mármint az enyém kevéssé, de miniszter elvtársé mindenképp. Így most azon tűnődhet, vajon Ádám is magyar volt-e az Édenkertben, én pedig azon, hogy tán egy paleozoikumbéli trilobitához több közöm van, mint ezekhez itt, ám sajnálatosan ez nincs így, mert elmehetünk a legelső, három milliárd éves sztromatolithoz, és abból is Kásler arca köszön vissza közösen az enyémmel. Ez elől menekvés nincsen, és meglepő sem abban semmi sem, hogy III. Béla királyunk rokonságban van a kecskepásztorokkal, mert négyezerötszáz év az annyi sok generáció, hogy egyáltalán annak kell örülnünk, kecske DNS nincsen bennünk azóta, ha már, ismerve a tökös afgán ősmagyarok féktelen kanosságát. De ez mellékszál.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 11. szombat, 21:11
-
Találatok: 1713
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke bemutatta az új EU-költségvetésre vonatkozó javaslatait, amelyek NER szemmel nem kimondottan biztatóak. Pénz az lenne dögivel, mint eddig is, azonban Európa – mintha kezdene megjönni az esze – erősen hajlik afelé, hogy jogállami kritériumokhoz kösse a kifizetéseket, ami nagyon nem esne jól a kedves vezetőnek. Fejre állna a rendszere szó szerint, mert ugyanis a száguldozó gazdaság benzinje ez a pénz, benzin nélkül pedig az autó leáll, mint az tudvalévő. Mondjuk, hogy az Unió tökös gyerek lesz, és be is tartja azt, amiről most ez a Michel álmodozik, de erős reményeket ne fűzzünk hozzá, mert tudjuk, amit tudunk.
Azt jelesül, hogy hiába a lélek jó szándéka, amely arra sarkallná a tisztább fejűeket, hogy a német traktorista pénzéből ne épüljön fasiszta állam Európa köldökén, valami ismeretlen gazdasági, politikai, eszmei és még ki tudja milyen erősebb szándékok és érdekek miatt ezt mégis engedik. Hogy ez változzon a jövőben, az olyan reménytelen, mint hogy én táncra perdüljek egy discóban, de tegyük fel és engedjük meg az elmélet szintjén, mert a lehetőségek végtelenek, és egyelőre még van az embereknek szabad akarata is, bár ebben egészen biztos nem vagyok. Láthatják viszont felsőbb köreink is, hogy az a pénz, ami nincs zsebben, akár el is veszhet, ehhez képest viselkednek tehát.
Ezt nevezi a decens úri közönség pávatáncnak, aminek egy újabb fejezetét lengette be Novák Katalin a főnökével együtt, kijelentve, a Néppárt talán nem is a sorosista sátánok gyülekezete már, mint akár egy hónapja is, csak vannak benne véresebb szájúak, mint a Tusk. Így igazából a jövőjüket ennek kebelében képzelik el, az EPP az ő ringató anyukájuk, és más cuki kurvaságok. Ez az uniós belengetett keménykedés és a Néppárthoz való friss keletű dörgölőzés szimultán zajlik a színfalak mögött, csapásokat adnak és kapnak az elvtársak, ami bűnös folyamatokat kellő eufemizmussal politikának neveznek, pedig csak bandaháború. Vagy tornatermi kidobós.
Hogy a Fidesz átmenetileg a jobbik arcát igyekszik mutatni – legalábbis kifelé -, az ennek tudható be, viszont a helyzet semmit sem változott. Ismerjük már alaposan a galerit is, a módszereit is, de így megint és újra ott tartunk, hogy az ország sorsa ettől a döntéstől függ.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 10. péntek, 19:57
-
Találatok: 1648
“A magyar férfiember archetípusa a gazda. A vidéki ember ugyanis úgy gondolkodik, hogy van egy terület, annak van határa, világos kiterjedése, és az ottani életminőségért, rendért, a területből való megélhetésért, a dolgok menetéért ő a felelős.” – Tegnap ilyen lételméleti alapvetés böffent elő Orbánból, de ez nem meglepő. Ilyenek tonnaszám vannak benne, amikor előtör az az énje, amelyik gubbaszt a felcsúti budiban, és az ajtóra vágott szív alakú ablakocskán néz ki a veszedelmes világra.
Sok minden fakad ebből a szövegből. A legelső, ami felfedezhető benne, az a szomszéd Józsi nívója, aki a gondolataival, illetve azok hiányával szokott birkózni, és akkor szeretném mindig pofán vágni, amikor a két nem elkülönítésére ilyeneket okádik, hogy valaki ember volt vagy nő. Ilyen nívóért és migráncsozásért párszor már kihajítottam, de a magyar férfiember archetípusának megvan az a tulajdonsága, hogy az ilyenekből nem tanul. Leginkább azért, mert nem bírja fölfogni, mi lehet a baj vele.
Ezek ilyen monolit világnézetek, fundamentumuk az éji sötét, épp ezért olyan megingathatatlanok. Orbán hányásában a sárgarépa mellett három fogalom, úgymint férfiember, archetípus és a gazda szerepel, amelyek közül az elsőről, a férfiemberről már mondtam hevenyészett véleményt. De helyet kap mindebben az is, amit csak a vak komondorral lehet alaposan körülírni, mert a vak komondor az a bunkó macsó, a hímsoviniszta állat, magyarán tenyészbika, annak minden intellektusával.
Többet ez nem érdemel, marad nekünk az archetípus és gazda, mint összevont ideák, amelyeket, ha következetesen alkalmazunk, akkor a múltban, jelenben de még inkább a jövőben elég kevés férfiembert találhatunk a Kárpátok alatt. Kiesik belőle a nincstelen zsellér, a napszámos, a feudális világ paraszti rétege, későbben a munkásosztály vagy a mutatóban itt-ott megjelenő értelmiség, mihaszna költők, tudósok, a színészekről nem is beszélve. Estig lehetne sorolni, ki mindenki nem tartozik az archetípusba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 09. csütörtök, 17:04
-
Találatok: 1669
Merthogy az rendben van, hogy Nagyurunk határozza meg, hogy hány koronavírussal fertőzött van aktuálisan ebben az országban, az is rendben van, hogy aki ebbe belehal, az mind öreg és krónikus betegségek boldog tulajdonosa, az is rendben van, hogy a járvány felfutásának időtartamát is ő határozza meg, mint ahogy az is rendjénvaló, hogy a járvány tetőpontjának dátumát se más közli hálás népével, ami egyébként olyan, mint angoloknál a nyár, mely idén egy csütörtöki napra esett.
Lehetett volna ezt pontosabban is meghatározni, például, hogy az adott napon tizenegy óra húsz és huszonegy perc között következett be ez a sajnálatos esemény, de Boldogságunk szerénysége közismert, csakúgy, mint mindenre kiterjedő hozzáértése, továbbá szépsége.
Bevallom, nekem a nép gyermekének egyszerű - egyben nagyszerű - gondolkodásmódja imponál legjobban - szevasz Röfi, ide nekem a koronavírust!
A Magyarok Atyja - miután lemúlt rólunk a rontás - bölcs intézkedések tucatjait hozta, például megszüntette a tömegrendezvények korlátozását, beleértve a labdarúgó mérkőzések látogatását is, melyeken ott ugrált a szurkolótáborok hülyébbik része (a nagy része...), de az intézkedéssel kicsit elkésett, így a Debrecen csak kiesett az első osztályból, ha kicsit gyorsabb, ki is halhatott volna belőle...
A strandok és sportlétesítmények kinyitása is indokolt volt, hiszen joggal bízhattunk abban, hogy minden látogató be fogja tartani az ajánlott védőtávolságot, és az arcvédő maszk helyett búvárszemüveggel védekezik a vírus támadása ellen.
A határok megnyitása is ésszerű intézkedés volt, például a szerb határ teljesen veszélytelen egészségügyi szempontból, onnan legfeljebb a migráncsok veszélyeztethetik az egészségünket, és persze szegény szerbeknek is kell egy határ, amely szabadon átjárható, ha már a többi országba csak leforrasztott fémkoporsóban utazhatnak.
Bővebben ...
