Hírek

Illetve egy, aki a karmelitákban böfög, és valamikor annyit mondott, két és félmillió. Eleinte senki nem tudta, miért ez a bűvös határ, a szám, ami megváltoztatja az életünket, aztán kiderült, hogy az UEFA az oka. Aki akkor akarta hallani, hogy a nyüves láblabdás Eb-jére mennek-e nézők vagy sem, amikor úgy nagyjából elértük ezt a két és félmilliós ojtást, amitől a kedves vezető azt mondta, szüret. Hogy ekkor nyitunk, táncra perdülünk, talpaink egymásra lépnek, de legfőképpen megüzenjük a futball fura urainak, hogy minálunk csurig lesz a stadion, még, ha beledöglünk, akkor is. Az UEFA miatt áznak ma szarrá a magyar kisdedek, ha már mutogatni kell valakire.

Ez a vonal azonban messzire vezetne, el egészen Füst Milán etikájáig a Hábi Szádiban. De nem olyan időket élünk, hogy ilyen fölöslegességeken merengjünk, amikor a kedves vezető tegnap este, mintha az életben más nem is létezne számára már, bejelentette, hogy kies hazánkban beojtottak immár hárommillió kétszázötvenezer talpasjobbágyot, így mindjárt nyithatnak a teraszok. Ez az új szint, a terasznyitás. Mondta is a kedves vezető nemrégiben, hogy ennek szimbolikus jelentősége van, de, hogy minek a jelképe az, hogy Tercsi, Fercsi, Kata és valahány név a naptárban idvezült arccal hörbölheti a bambit a lemenő nap sugaránál, azt én nem tudom. Miközben hullunk, mint a legyek.

Mint kitetszik, halottaink egyre többen, az orbánsajtó győzelmi jelentései viszont folyamatosak. Zacher interjúja a Szabad Európában megrendítő hallgatni való volt egyébként. Egy orvos őszinte vallomása arról, hogyan győzi le őt, a munkáját a kór, hogy nem tudja, amikor a lélegeztetés miatt elaltatja a betegét, fölébred-e, illetve arról, hogy akadt olyan helyzet is, amikor nem jutott elég lélegeztetőgép. És ami a legfőbb bűne volt Zachernak, kijelentette, ilyen helyzetben nem kellett volna Orbánnak azt ígérgetnie, hogy mindenkit meggyógyít. Szóval nem diadalmi jelentés volt ez a beszélgetés, és az ilyenekkel csak a baj van. Nem passzolnak a megszabott irányhoz.

Illetve még ostobák is. Vagy csak úgy tesznek, hogy magukhoz hasonlatosnak érezzék őket az esernyővel kardozó matrónák, a savlocsolással fenyegető bácsik és a stadionok kopasz népe. Mind az összes szavazóbázisuk, és így és ekképp egymásra talál a mocsokban a Fidesz, ennek tolvaj ura és csürhéje. Gulyás Gergely, bárgyú képű minielnöki miniszter, amikor tömeggyilkos párt jogutódozott, nagy valószínűséggel az MSZMP-re gondolt, amelynek a Fidesz nagy öregjei a szolgálatában állottak, amiről megvan a lista, de most nem sorolom. Ehhez képest Karácsony főpolgármester a Párbeszéd tagja, akik viszont az LMP-ből váltak ki.

Innen következik, irreleváns az, hogy Semjén miniszterelnök-helyettest gólyagyilkosként, kisdedóvóként vagy bánatos Szűz Máriaként jelenítjük meg, voltaképp nem oszt és nem szoroz. Semjén miniszterelnök-helyettes nem gólyagyilkosként, hanem miniszterelnök-helyettesként bukott meg, viszont, hogy a napja végleg leáldozzon, arra várni kell egy évet, és választói akarat is szükséges hozzá. Viszont az Origo névre hallgató sajtóipari termék most fizet Márky-Zay Péter feleségének kétmilliós sérelemdíjat.

Semjén mostanában különben sem vadászik, mert nem olyan időket élünk. Inkább éjszakánként törvényjavaslatokat adogat be mindenféle aljas szándékkal, például pénzeket utalgat a vadászkiállítására, melegeket foszt meg örökbefogadástól, s ha Semjén gyilkolászós énjét akarjuk hangsúlyozni, innen kell közelítenünk megfejelve a járványidőben a hobbijára kiszórt súlyos tízmilliárdokkal, amiből ki tudja ki és mennyit lop el. Szeretjük ugyan a gólyákat, de ez nagyobb bűn, mint két szárnyas állítólagos lelövése még akkor is, ha tudjuk, a gyűlöletet zsigeri oldalról a legkönnyebb kelteni, amiről Semjén is tudna előadásokat tartani.

Nem az a baj, hogy szerelmes belé, hanem, hogy ostoba, mégpedig egészen menthetetlenül, ami idegesítő. Nem jön rá az összefüggésre, miszerint Orbánnak van köze ahhoz, hogy ő minden hónapban kuncsorog, de nem lehet mindenki közgazdász, csak normálisnak kellene lenni, s valljuk meg, ez a feladat a mai Magyarországon egyáltalán nem egyszerű. Úgy mosogatják az agyakat, mint nyunyó néni hypóval a tojásokat húsvétkor. Most is kapnak a nyugdíjasok ingyen újságot „Jókor” címmel, amit sok millió példányban szórnak ki nekik. Így, ha gonosz lennék, azt mondanám a Józsinak, hogy vegyen abból tojást, és köszönje meg Orbánnak.

Mókásan zseniálisat húzott egyébként az olimpia-álomgyilkos, bement Orbán ringjébe, midőn arra kérte nemzetünk fura urát, készítsenek egy felvételt, akárha cimborák, s azon közösen rimánkodjanak mind az összes mimagyaroknak, hogy iramodjanak oltakozni. No most, a forgatókönyv szerint Orbán ebből jól kijönni nem tudott volna sehogy, mert a filmalkotás bizonyság lett volna arra, hogy az ellenzék nem oltásellenes, mint ahogyan valóban nem az. Másfelől, ha Orbán nem áll vele egy kamera elé, akkor ez arra bizonyíték, hogy neki fontosabb a hatalom, mint a népe, mert nem hajlandó őket oltakozásra kérni.

Ilyenkor ez ember elábrándozik Pintér Sándoron mint belügyminiszteren, a magyari rendőrök főnökén, Varga Juditra gondol, mint az igazságügyek urára Neriában, és persze Orbán Viktorra magára. Ez utóbbira ebben a kontextusban akképp, hogy hányszor láttuk a malacképét maszk nélkül például az előírások ellenére, ahogyan ő is példát mutatott az ő népének. Varga Judit dekázós alakja azért sejlik fel, mert nem bírt még megbirkózni a jogállamiság definíciójával, egyfolytában az Uniót kérdezgeti, azt hogyan lehetne meghatározni. Nem kell, ez a norvég eset mutatja: abban például a törvények mindenkire vonatkoznak, s hogy ilyen eset fordul elő a fjordok népével, s ezen mi csodálkozunk, jelzi, milyen állapotban van ez mifelénk.