- Részletek
-
Készült: 2020. július 26. vasárnap, 17:02
-
Találatok: 1547
Mark Rutte gyűlöli a mi politikánkat….Ez Szijjártó Péter tegnapi gondolatkísérletének eredménye, ami olyan jelentőségű, mint akár a kerék vagy a balta meglelése az emberiség számára. A jövőbe vivő biztos út, ébredés a fügefa alatt. Ám hiába vált elméje tisztává és csendessé, mint Sziddhartha hercegnek Bodh-Gajában, ahogy elnézzük a futsalost, ez még csak a bódhiszattvaságra elég, arra is alig, de azért mégis. Mert gondoljuk meg, micsoda teljesítmény, elképesztő tisztánlátás kell ahhoz, hogy végre rádöbbenjen, ez a libernyák holland gyűlöli az ő politikájukat.
Nem a magyarokat, nem Jóska bácsit a talponállóból, sem a rónaságainkat, nevető hegyeinket, hanem a politikájukat. Szijjártó bódhiszattva úton van poroszkál, nem ordította le senki fejét kivételesen, hanem megtette az első óvatos lépést a valóság felé, és rádöbbent a tényre, a libernyák érzéseire. Szijjártó lelki útja azonban nem teljes, nem látja még, hogy nem csak a holland libernyák, hanem mindenféle lenézett alakok a világban, sőt, uszkve hétmillió magyar a kerítés innenső oldalán is gyűlöli a politikájukat. Elég lett volna pénteken este kinézni a Karmelitákból Isten szent és szabad ege alá.
Az a pár ezer ember sem azért volt ott, mert szereti őket, hanem éppen ellenkezőleg. Ezért állapítható meg, az a tiszta pillanat, amely előidézte a gyűlöletre döbbenést, mindenképp biztató, de még csak az út eleje. Messze még a cél, amelynek végén visszaemlékszik előző életére, amelyben futsalos volt, fiatal és bohó, míg most ilyen összeaszott, rikácsoló papagáj, akiben tényleg nincsen semmi szeretetre méltó. Lehetne dagadt is, mint a főnöke, akkor sem lenne, vagy akár szőke is, akkor sem. Akárha Vladimir és Estragon, elveszítette a jogait a szeretetre és tiszteletre.
Jelen állapotban az van, és ezt nem látja, hogy Ruttéval ellentétben, aki úriember, ezért nem mondja ki, a magyar proletár viszont igen, hogy nem a politika gyűlöletéről van immár szó, hanem ez az érzés mélyebb és terjedelmesebb. Kiterjed az emberi valójukra is, mert szaralakok. Ezt még nem tudja, vagy nem meri tudni az előző életében futsalos, máma kakadu, hogy úgy, ahogyan vannak, amivé váltak, cuzammen utálatosak és gyűlöletesek, amire akkor fog rádöbbenni, amikor megindul a birnami erdő. De mondom, fejlődésnek lehetünk tanúi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 25. szombat, 20:00
-
Találatok: 1721
A magam részéről álszent dolognak vélem, amikor a magyar nyelv egyes szavait a sajtótermékekben álruhába bújtatják, s úgy tárják a közönség elé, mintha valami szégyenlős szűzlányok volnánk. Holott cafatokban lóg leginkább is a lelkünk, más készségek mellett természetesen. Ezt a létállapotot – mármint a cafatosságot – az AE Bizottság tánczenekar Használt dal című örökbecsűje fösti le számunkra, s abból a kontextusból semmi elítélendő nincs abban – legalábbis budoári szempontból –, ha egy honfitársunk Győr alpolgármesterét „egy fasznak” nevezi.
Ehelyett olvashatjuk a szemérmes tudósításokban, hogy f@sz, pedig ez a hangalak is csak azt a képzetet kelti, mint a betűhív, lelki szemeink előtt megjelenik egy lingam a maga valójában. Ennyit az erkölcsökről és az illemről, közelebbre utalva a történelemben Kádár apánk is megmondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Így minálunk, noch dazu szerte az univerzumban a fasz legyen fasz, amit Orbán Viktor bölcsessége szerint minden más nyelven másképpen mondanak, ha emlékezünk a Lebensraum vs élettér vitára, amiből az derült ki mégis, hogy a kettő egy és ugyanaz.
A f@sz tehát fasz, ha kifordítom, ha be, akkor is. Témánk megközelítésekor azonban még Svejk mesterre is utalnunk kell, aki – mint emlékezhetünk – a fogdavagonban utazva oktatta ki a rájuk vigyázó katonát, mert sérelmezte, hogy csúnya szavakkal illeték őt. Mire Svejk továbbgondolásra azt javasolta neki, mélázzon el azon, megsértődhetne-e, ha pézsmapocoknak hívja, amivel a felvigyázó katona szívébe akkor tőrt döfött, hogy az végleg elhallgatott, és csak nézte a kietlen, szétlőtt tájakkal együtt tovasuhanó póznákat. S itt jutottunk el oda, hogy ki milyen megnevezés miatt sértődik meg.
Illetve tovább haladva, hogy emiatt perel-e, és a per nyomán a bíróság milyen ítéletet hoz. Mert ez a viszonyrendszer nagyon sokat mesél magáról az emberről, és nem utolsósorban a társadalomról, amelyben az ilyen fennforgás előfordul. Radnóti Ákos győri alpolgármestert B. Zoltán nevezte „egy fasznak” egy Facebook kommentben, ami miatt a bíróság őt három év próbára bocsátotta, mint a napokban kiderült. Ez így komplexen elég sokat elmond nekünk az alpolgármesterről, kies magyar hazánkról és a bíróságról is. Mondhatnánk, hogy házmester-nívónk minden ismérve benne van.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 24. péntek, 23:36
-
Találatok: 1813
Sosem lesz vége. Úgy hírlik, az Index újságíróinak közel fele a főszerkesztő kirúgása után felmond. Derék, öngyilkos dolog, mert ennek következtében mindannyian vagy éhen halnak, vagy mehetnek katonának, iskolaőrnek, bár ezzel a múlttal még az is bajos. Ám végül is, kubikos mindenki lehet Mészáros építkezésein. Mint emlékezhetünk, Bibó is elrakosgatott a könyvtár pincéjében, de, hogy ez a tróger galeri az ő nevéből türemkedett elő, ez mindennek az arculcsapása. Vagy épp Hamvas Béla is kertészkedett és raktároskodott, mert vannak ilyen sorsok a diktatúrákban, ha épp életben marad az ember. Alkalmasint azt sem.
Láttuk már más redakciókban, hogy újságírói állás betöltetlen nem marad. Amint megtörténik egy-egy lap átállítása, átcsatornázása a kollégistákhoz, jönnek a csattogó fogú vérebek, akik alanyt állítmányt egyeztetni ugyan nem tudnak, ellenben megbízható elvtársak. Az élet más területein is így megy ez, ezt nevezik kontraszelekciónak. Vannak degenarált iskolaigazgatók, málészájú igazgatósági tagok mindenféle cégeknél, vagy épp Németh Szilárd, mint katona, és ezzel mindent el is mondtam. Momentán azonban koncentráljunk az újságírásra, mert itt folyik a dúlás, épp a szemünk előtt gazolnak ki egy brandet, egy hajdanvolt szellemi műhelyt.
Ha szertenézünk kietlen hazánkban, látjuk, mindenütt ez van kevés kivételtől eltekintve, de előbb utóbb minden és mindenki elesik. Ha másképp nem, gazdaságilag véreztetik ki a nekik nem tetsző orgánumokat, aztán megszüntetik (Népszabadság), vagy lealjasítják (Origo). Ép erkölcsű, olvasható, tájékoztatni óhajtó lapjuk nincs ezeknek, pedig van belőle nekik dögivel. Csak a KESMA-ban több száz. Majd az Index is becsatornázódik oda, és válik belőle olyan orgánum, amelyet a KESMA volt kuratóriumi elnöke egyszer minősített őszintén, hogy villámgyorsan le is kellett mondania. Azóta viszont zavartalan az üzem, a gép dolgozik, az alkotó mégsem pihen.
Ezek a sajtótermékek az oktatás mellett élénken részt vesznek a társadalom elhülyítésében, feladatuk voltaképp ez az egy, annak viszont tökéletesen meg is felelnek. Ezen az állapoton, ha vért pisálunk sem tudunk változtatni, illenék tehát azon gondolkodni, mit hagynak ezek maguk után a valamikor – nem tudni mikor – szükségszerűen bekövetkező bukásuk után. Felperzselt földet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 23. csütörtök, 21:30
-
Találatok: 1610
Mondhatnám épp azt, hogy az Index főszerkesztőjének kirúgásával a Fidesz átlépett egy határt, befejezett valami borzasztót vagy elkezdett egy iszonyatot, de akkor nem lenne igazam. Bármilyen lehangoló, a tegnapi sajnálatos esemény egyáltalán nem különleges, hanem épp mindennaposan általános. Egy olyan folyamat része, amely évtizede tart, és természetéből fakadóan soha nem is lesz vége, míg a NER és még hét nap. A diktatúrák sajátossága, hogy a nyilvánosságot propagandává alakítják, ez folyik itt is, néha nagyobb áldozatokkal, néha nem annyira látványosan.
Mert ugyanis szép dolog, hogy a Momentum péntekre tüntetést szervez az Index elé, hogy aztán a Karmelitákhoz vonuljon, azonban ez egyrészt halottnak a csók, másrészt nem most kellene, hanem már nagyon régen szükségeltetett volna. A média elfoglalásában a kritikus tömeget száz éve átlépte a Fidesz, s ha pofán nem vágnak érte, sokkal inkább elkelt volna a tüntetés, amikor a vidéki sajtót ledarálták. Mert ugyanis a lakosság döntő többsége onnan tájékozódik, arrafelé a dúlás pedig teljesen zavartalan. Ez azonban nem érdekli a tüntetőt. Az Index brand, a Békés Megyei Hírlap nem.
Ezzel nem a jó szándékukat vonom kétségbe sem a bátor kiállásukat olyan időkben, amikor egy dudálásért elvihetnek, hanem arra mutatok rá, hogy késő. A daráló folyamatosan és kérlelhetetlenül dolgozik, mindent fölaprít és egyenszecskává tesz, csak vannak benne látványosabb falatok, mint a Népszabadság akkor és az Index most. Kegyetlen leszek, akik most pénteken kimennek az Index miatt tüntetni, azoknak a Népszabadság már nem is hiányzik. Pedig kellene. És ugyanígy egy év múlva az Index sem fog, még későbben valami más orgánum, ami elveszett vagy ezután fog.
Rendszert váltani nem az Indexért folyó tüntetéssel kell és nem is lehet. Ha pedig arról volna szó, hogy a világ figyelmét vagy az ország bávatag többségének érdeklődését fölhívjuk az aljasságokra, rossz hírem van: a lila fejű értelmiségen kívül az ég egy világon senkit nem érdekel a nyomorunk. Mercedes gyár, gondolja a konzervatív kapitalista, mi az az Index, tenné föl Mária néni a kérdést a Hortobágyon, ha hallott volna róla egyáltalán, de nem volt ehhez tehetsége és szerencséje sem. Rendszert más okból kifolyólag lehet váltani, mert a többség nem löveti le magát holmi újságok miatt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 22. szerda, 20:31
-
Találatok: 1541
Csűrdöngölőst jár Orbán ezer újságja a világra szóló diadaltól, amit a gazdájuk Brüsszelben aratott, hogy mindent és mindenkit legyűrve mentette meg a nemzetet, illetve legfőképpen annak büszkeségét. Büszkeségünk forrása most éppen az, hogy bár jobban teljesít, reálértéket véd meg, valamint, hogy a KSH szerint az átlagjövedelmek percről percre kúsznak fölfelé de úgy, hogy kilukasztják a papír tetejét a grafikon nyilával ahogyan törnek a magasba, aztán mégis csak a lakosság egyharmada él az uniós szint ötven százaléka alatt. A kecskepásztorok nívóján mondjuk, habár a szegénység is eltűnt kies hazánkból már évek óta.
Illetve a lexika a minisztériumi szókészletekből, mert azért néha hallatszik a vár erkélyén a mélyből jövő gyomorkorgás, ezt azonban elnyomja a hegedű hangja meg Nagy Feró danászása. Viszont ez mindegy. Orbán ezer újságja azonban annak örül, hogy három milliárd euróval többet kap az ország. Viszont ezért. Felzárkóztatási forrásnak nevezik a lóvét, amit ezek lobogtatnak, amire olyan rohadt büszkének nem kellene lenni. Felzárkóztatásit eddig is kaptunk, mégsem jutott előbbre senki egy tapodtat sem, mert a pénzecske stadionra, szavazatra ment el, vagy a sógor-koma-cimboraság zsebében landolt. S ha valaki ellenőrizni akarja a felhasználást, akkor ő kommunista.
De gondolhatunk Farkas Flóriánra vagy a régen látott Hegedűs Zsuzsára is. Sok mindenkire gondolhatunk, egy valamire azonban nem, hogy erre rohadt büszkének kéne lenni. Hazudni viszont tudni kell, és ez a képesség bőven buzog a NER-ben, ez az éltető eleme meg az uniós pénzek. Amire Orbán és a csürhéje most olyannyira büszke, azt tarhálásnak hívják hozzáértő körökben. Ismerjük azt a fajta kéregetőt, aki éhenveszés ellen kéri a pénzünket, viszont, ha megkapja azonmód issza el, ami ellen nekem a mindennapokban nincsen kifogásom. Mindenkit más tart életben, van, akit az alkohol. De állami szinten művelni ezt illetlenség. Vagy bűncselekmény, ha más a főügyész.
Orbán és bandája most arra büszke, hogy kapott egy kis aprót parizeres zsömlére emberi gesztusból, viszont azt előadni, hogy kiverte belőlük, nagyfokú pofátlanságra utal. De az is, hogy Brüsszelben koldulok, itthon viszont azt sulykolom, soha ilyen jól még nem éltünk, sőt továbbá,
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 21. kedd, 16:22
-
Találatok: 1659
A katonák Karácsony Gergely munkáját végzik el. – mondta Rezsiszilárd, miközben fölemelt egy ilyen határoló madzagot, hogy vegyvédelmis cuccban, hátukon permetelő készségekkel bocsásson be embereket a veszélyes területre, miközben a képről jól kihallatszóan türemkedik ki a madarak csácsogása és a nap zúgása. Hát, én nem tudom, Karácsony főpolgármester munkaköri leírásában benne van-e a permetezés vagy a kertészkedés, de nem hiszem. Mint ahogyan Rezsiszilárdéban sem, hogy katonákat engedjen be akárhová is, mi több, ő ezeknek a katonáknak egyáltalán nem a főnöke, így voltaképp keresnivalója ott semmi sincs.
Rezsiszilárd egy rosszul faragott bábu csupán Orbán Gepetto műhelyéből, aki a velőspacaltól életre kelt, és itt rezeg nekünk. Karácsony főpolgármester pedig a megtestesült gonosz, aki nyugdíjasokat gyilkol, üzeni nekünk Rezsiszilárd, miközben a katonákat bebocsátja a nyugdíjasotthonba vírust permetezni. Holott előtte két nappal derült ki, hogy a járvány leginkább a kórházakban terjedt, de ott nem locsolkodik senki. És azt is tudjuk, azoknak ki a főnöke. Kásler munkáját akkor ki végzi el? Nem ártana valakinek azt is, ha egyáltalán van neki valami a sámánkodáson kívül, mert leginkább abban utazik, azon fáradozik mostanában szuszogva.
Belegondolva most ebbe a kettőbe, úgymint Rezsiszilárd és minden magyarok főpapja vagy varázslója, ezeknek a létét semmi sem indokolja a bábkészleten kívül, bármelyik, bárhol és bármikor behelyettesíthető vagy lecserélhető. Simicskából is minden különösebb megrázkódtatás nélkül lett Mészáros, ahogy egy kihullik vagy kilöknek egyet a kondér mellől, máris ott az újabb, a dudva, muhar és gaz úgy burjánzik a magyar ugaron, mint soha máskor, és szép lassan mindenki beáll a sorba. Egy másik képen drMáriás gazsulál Gulyás Gergellyel. Belőle is Nagy Feró lesz végül, ő is elfelejti, hogy ezekkel egy felvételen nem mutatkozunk, és végül nem eszünk egy tálból velük.
Mindenkinek lazulnak fel az elvei. Meg lehetne írni az Idealizmus alkonya című dolgozatot, amely nem csak arra mutatna rá, hogyan anyagiasodik el kies világunk, hanem arra is intene feddőn, azt ne feledjük, hogy ami az embert a majomtól megkülönbözteti végül, az az álmodozás lehetősége, a zene és a vers, meg, hogy képes látni a jövőt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 20. hétfő, 19:12
-
Találatok: 1688
Tegnap – mint mostanában sokszor és egyre többször – ültem a gép előtt munkálkodási szándékkal, szólattam a zenét mert másképp nem megy, s amikor az öreg spanyol nő magyar cigányos hangon szakította ki a lelkét egy dalban, miközben néztem a falat üveges szemekkel, majdnem elsírtam magam. Ennyire szentimentális vén hülye csak nem lehetek még, így vélekedtem, miközben kapart a torkom, és le kellett vennem a szemüvegemet, hogy ne lássak annyira tisztán, mert ez eltakarja a szív elől a megismerés mélységeit. És akkor rájöttem.
1981-ben Sopronban éltem legfőképp mint kosárlabdázó, emellett kultúrház igazgató, illetve gondnok, így felváltva a dolgokkal olykor egymást vagy párhuzamban, de ez mindegy. Délelőttönként az úgynevezett dobóedzést nem az egyetemi csarnokban tartotta nekünk az edző bácsi, hanem a Lokomotív szálloda tornatermében, ami szálloda presszójában-bárjában a mozgás után el lehetett szopogatni egy kávét vagy kólát, merengve ki az üvegen, nézni a hegyet, hallgatni a fák lehulló levelének lágy neszét. Olyankor, a délelőtti órákban elég üres szokott lenni az egység.
Egyik nap viszont nem, egyik nap tömve volt mindenféle ismeretlen népekkel, akik úgy vedeltek a korai órán, mintha nem lenne holnap. Ültek ott üveges, könnyes szemekkel férfiak és nők vegyesen, mígnem az egyikük rákezdte – az összes többi pedig folytatta –, és énekeltek ott aztán, akár egy siratókórus, és olyan hangon, mint az én tegnapi spanyol-cigány hangú öregasszonyom. Aztán el is sírták magukat mind, úgy folyt ki belőlük a lelkük, és semmit nem lehetett érteni, csak a sorok végén búsan fölhangzó polszkát. És az ember ekkor rájött, hogy ezek lengyelek, és itt siratják a hazájukat.
És magukat is. Menekültek Jaruzelski elől, migránsok voltak, akik arról a földről, ahonnan még visszafordulhattak volna, készültek átlépni arra, ahonnan nem volt visszaút, a pár száz méterre lévő Ausztriába. Mielőtt ezt megtették volna, leitták magukat, és a szálloda presszójában vegyeskarként búcsúztak el mindentől, múlttól, jelentől és talán jövőtől is, mert menekülniük kellett a hazájukból, ahol nem volt maradásuk. Amikor tegnap hallgattam a spanyol-cigány öregasszonyt, ilyen búcsúzó lengyelként lestem a légyszaros falat és kapart a torkom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 19. vasárnap, 18:38
-
Találatok: 1540
Pintér belügyes a nemzeti közlönyben közzé tétette az igényeket, aminek meg kell felelni, ha iskolaőr lenne az ember. Voltaképp nincsenek követelmények, nem kell szépnek lenni, okosnak pláne nem, ha tud fekfőtámaszozni az ember, meg jól futja az ezerötöt, föl is van véve. Mindenki válogatás nélkül, aki húgyos ovisként arról ábrándozott, hogy iskolaőr lesz meg katona, vadakat terelő juhász, miközben altatta el őt anyuka. Kap az ember egyenruhát, amiért a cselédlányok állva pisálnak, gyerekriasztó sprét meg gumibotot, és ő az élet császára. Többet keres, mint egy kezdő tanár, az igazgatónak nem felel semmiért, egy személyben az iskola fura ura, a Pink Floyd Fal-filmből előlépő rémalak.
Már tudjuk, mert Pintér belügyes kikötötte az igények között, hogy a kölkeknek csak a végtagjait ütheti az iskola zsandárja. Ebből kitetszik, hogy Pintér belügyes szarik a hagyományokra, miszerint csak a fejét, hogy meg ne sántuljon. Fölrémlik az emberben, midőn a fegyelmezés nyomán mankós, gipszelt kezű tanulók iramlanak az iskolába, ez lesz a bicebóca generáció, amelyet kiköp a nemzeti nevelde. S ha most azt vetik a szememre, túlzok, majd akkor gondoljanak rám, amikor ilyesmiről megjelennek az első tudósítások a lapokban. A nemzeti közlöny nem popperpétereket keres, hanem foglárokat, így teljesítve ki az iskolarendszer NER-béli küldetését. A NER az iskolában nevelni kíván csakis, idomítani úgymond.
Hazafias nevelést végez, honvédelmi nevelést, vallásos nevelést szervíroz. A tananyagot ehhöz válogatja, a tankönyveket ehhez írja, a tanórákat így alakítja. Testnevel, hittant gyöm a gyerek fejébe, lőtérre cipeli, egy kadétiskola az egész nyüves oktatási rendszer, amibe ékkövekként már belekerülnek a zsandárok is. Ahogyan a járvány alkalmat kínált arra, utcára tegyék a rendszernek terhes betegeket, a néhol előforduló iskolai erőszak meg arra, hogy az iskolából száműzzék az oktatást, és kaszárnyát csináljanak belőle. Van mire fogni a nyomorukat, hogy erre van igény, ahogyan a nemzeti konzultációval igazolják, rájuk van szükség, holott a népek jó része a háta közepére sem kívánja a maffiát. Mindenhez csak indokot kell találni.
Most az iskola militarizálására mutatkozik alkalom, amit maradéktalanul használnak ki. Hanem ez a passzus, ami voltaképp előhozta belőlem az erről szóló révedezést, hogy az iskola smasszerje csak a gyerek végtagjait ütheti a gumibotjával, teszi föl a kérdést bennem, milyen egy elcseszett ország lett ebből tíz év alatt?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. július 18. szombat, 13:37
-
Találatok: 1694
Orbán Viktor a V4-ekkel összefogva indul csatába Brüsszelben. – Így ismerteti a hadi helyzetet a hátországgal a 888 nevű bigyó, s az egész így egy kupacban olyan érzeteket kelt az emberben, mint amikor Svejk utazott a frontra a fogdavagonban. Ugyanaz a térdcsapkodásba ojtott ógörög tragédia. Mert ugyanis az egész mélységesen röhejes, ugyanakkor egyáltalán nem nevetséges, mint az egész, tíz éve hömbölgő magyar abszurd. A 888 nincs egyedül ezzel a hangnemmel, több száz KESMA orgánum harsogja ugyanezt és ugyanúgy, mást azonban nem tehetnek. Hiszen közkeletűen állunk hadban évtizede már az egész nyüves világgal, amely azért fogott össze ellenünk, hogy keresztény kultúránkat eltapossa, szüzeinket megerőszakolja és elvegye a munkánkat.
A harc hosszú, olykor véres és értelmetlen, kilátásaink pedig a messze jövendőben kudarcra vannak ítélve történelmi, anyagi és filozófiai okokból, s aki ennek ellenére mégis pörög a buzogányával, az minden bizonnyal idióta. Annak ellenére, hogy most hős katonának képzeli magát, nemzetmentő erőnek és buzgalomnak, s ha nem hazudja azt amit épp mond, akkor a maga szempontjából igaza is van. Ezt az igazságot azonban alapos mérlegelés után kiröhögi az ember. Más kérdés, hogy alkalomadtán belepusztul, megmurdel vagy csak esze megy el, de a végkimenetel akkor sem kérdéses. Mert a történelemben, csak úgy, mint a fizikában vannak törvényszerűségek. S ha olykor úgy is tűnhet, ez alól vannak kivételek, végül kiderül: á, dehogy.
A NatGeón megy egy sorozat a Második Világháborúról. Millió részes, de ennek ellenére az összeset láttam már százszor, de tegnap megint csak mutatták az Okinawáról szóló filmet, és most, hogy Orbán indul Brüsszelbe a csatába megint, egészen új megvilágítást kapott az egész. Ha nem szégyellném magam a Magasztos előtt, még azt is mondhatnám, megvilágosodtam, pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így, sőt, nem is lehet, ha a Hínajána a meggyőződésünk, bővebben lásd a buddhizmusról szóló bőséges tanokat. De ez itt nem hittanóra, hanem átoktan, ami reménytelen helyzetünket vizsgálja élénken kurvaanyázva a NER-t és annak minden szolgáját. Okinawa és az ottani iszonytató csata minden borzalma ellenére szimbólum, metafora, amely leginkább az emberi hülyeséget példázza.
Bővebben ...
