Hírek

Ez az összetett mondat, amiben benne van az egész fasiszta, turulszaros NER, maga a borzalom. Azt mondja Demeter, hogy „újrahangoljuk a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”. Feltöltik közép-európaisággal cseszmeg. Huszonhárom milliárdból töltik fel, megint egymásra lépnek majd a halszagú talpaink. Mindemellett a valóság megerőszakolása kísérlődik meg majd ismét ideológiai maszlaggal leöntve. A könnyűzene, popzene, vagy nevezzük akárminek, ugyanis alulról szerveződik és szerveződött, hogy aztán iparággá álljon össze, és a technika fejlődésével a globalizáció áldásos hatásainak köszönhetően terjedjen el az egész sártekén.

Jegyezzük meg, hogy Jenei Zoltánnak hívják ezt a csinovnyikot, aki még azt is kijelentette a magyar egészségügy Mohácsánál, hogy „ebben a helyzetben minden garancia megvan arra, hogy az ellátás színvonala az ország bármely területén az eddiginek megfelelő marad, sőt akár javulhat is”. Ezt talán nem kellett volna, mert most itt állunk azzal, hogy Tatán nincs orvos, mert a tatabányai Szent Borbála Kórházban létszámhiány alakult ki, miután többen nem voltak hajlandóak a múlt hét eleji határidőig aláírni új szerződésüket. Tehát itt van Jenei elvtárs örömtánca, másfelől egy hét múlva a valóság, ami megint másképpen alakult, mint a Fidesz-álmok.

Sokat tettek a fiúk, hogy Weber gyűlölje őket. Ez már akkor is kiderült, amikor kijelentette, a magyarok (Fidesz) szavazatival nem akarja megszerezni az Európai Bizottság elnöki székét, amire a kedves vezető akkor úgy reagált, hogy miféle ember az ilyen. Efféle, aki aztán majd kihajítja a galerit a csukott ajtón. Már ebből is kitetszik, megvan a fiúknak az a képessége, hogy a legjámborabb alakokból is előcsalja a bennük rejtező vadbarmot, mert bánni velük csak így lehet. Ez szinte kódolva van abban, ahogyan a fideszesek járnak-kelnek a világban, mintha náluk lenne a bölcsek köve, amiből fakadóan erős übermensch tudatuk van.

A visszavonulásé, amikor a valóság pofán vágja minielnök urat, és be kellene látnia, hogy a jelszavak – mindenkit meggyógyítunk, újraindítjuk a gazdaságot, senkit nem hagyunk az út szélén és a többi – lószart sem érnek. Az sem vigasz, ha a hívek be is szopják, miközben éhen halnak és láztól fetrengenek, ez az ő nyomoruk. Hülyéken segíteni ugyanis nem lehet. Még boldogult úrfikoromban, a gimiben irkáltunk ilyeneket a füzetünkbe, hogy „Marx-Engels vegyesbolt, mindent beveszek, mindent beadok”, és ugyan nem igazán értettük, de elöntött tőle a forradalmár-lét izgalma.

Mert ugyanis mint kiderült, minden magyari jegyespár házasságköszöntő ajándéklapot kap a Párttól a nagy napon, így generálva azt az érzést, hogy maga Orbán Viktor bocsátja a fiatalokat a boldogságba bele. Elkíséri mintegy a Párt a párt, fennkölt gondolatokat ad neki nászajándékul, hogy el ne feledjék az ifjak, kinek köszönhetnek minden szépet és jót. A Pest Megyei Kormányhivatal küldött levelet a napokban a megye valamennyi jegyzőjének, amelyben utasítja őket, hogy ezek a lapok a házasságkötési ceremónián az anyakönyvvezetők rendelkezésére álljanak.

A kedves vezetőnek kellett kijelenteni aztán, hogy “az egész rendszert meg kellett állítani, ma reggel ezt el is döntöttük”. Kiderült hát, nemhogy egymillió, de hetvenezer embert sem képes beoltani a Fidesz egy hétvégén, hiába használ varázsszavakat, hogy szinkronizációs problémák adódtak. Már értekezem egyszer annak a tudományágnak a hasznáról, amely azt biztosítja, hogy a dolgok flottul menjenek, és amit logisztikának hívnak. Vagy, ha ezzel nem, józan paraszti ésszel is megoldható ez a szervezési feladvány, de nem megy nekik. Ez sem. A Fideszről és a kedves vezetőről keringett eddig az a téves állítás, hogy jó, csalnak, lopnak, hazudnak, de legalább kormányozni tudnak.

Közben kinyílik a kikelet, leveles lesz a liget, Jómunkás-Anyányiak pedig ülnek az autóban, ami családi böhöm. Nem izgulnak, a gyerekek egy része hittanon van, másik csoportjuk lövészklubban, a legkisebb meg labdarúgási edzésen. Reá vár a legfényesebb jövő, labdaszedő lesz, akárki meglássa, támasza öregségére Jómunkás-Anyányiéknak, a segedelmük nekik, akik viszont most ülnek az autóban. Várják a havat, és semmit sem értenek az iszonytató, mahomet világból, ami telve van veszélyekkel. Rézfaszú baglyok, lúdvércek, ilyenek.

Ránk nézvést ebből az egészből semmi sem fakad. Orbán – mint ahogyan eddig is – zavartalanul csal, lop, hazudik, ebbéli buzgalmát a Néppárt eddig sem akadályozta, ezután sem fogja. Annyi történt csupán, hogy a kedves vezető a helyére került, egyelőre a szemétdombra, de útja a pöcegödör felé nyílegyenes. Az a Salvini, aki azzal etette őt, hogy ketten együtt lesznek Európa urai, küldött neki egy puszit, és a helyére igyekszik a Néppártban, míg Orbán a szélsőjobbon keresgéli magát a pártjával együtt. Másfelé iránya nincs, a végéhez közelít az az egyedülálló életút, ami azzal dicsekedhet, hogy már két pártcsaládban – liberálisok, konzervatívok – telt ki a becsülete.

Mert például milyen siker lenne az, ha mondjuk a kedves vezetőből akárhonnan hiányozna öt százalék, ki lenne akkor boldog, ő biztosan nem. Ellenben rengetegen nagyon. Ha öt százalék ment, akkor kilencvenöt maradt, és ezt így harsogva el is lehet adni diadalmi jelentésként, csak az nem örül ennek, akinek az ágytál a segge alatt marad. Mindebből kitetszik, ahogyan a nagy egész mindig elfödi az egyéni bajokat, a NER tehát ilyenekkel nem foglalkozik, pedig a lényeg abban van. Ha az öt, ha a kilencvenöt százalékot nézzük, akik fenyegetésre, egzisztenciális kényszerből meg még ki tudja miért maradtak, tragédiák rejlenek mind mögött.