Covid-monológok
- Részletek
-
Készült: 2021. december 26. vasárnap, 10:31
-
Találatok: 2501
Akik alább megszólalnak lapunknak, a frontvonalból látják az immár majd' két éves birkózást a járvánnyal. Csak nevük említése nélkül beszélhettek, ugyanis az egészségügy irányítói a vírusnál is jobban félnek a nyilvánosságtól.
A mentőápoló
"A sürgősségi ellátásban kiélezett a helyzet, az emberek nagyon kimerültek. A mentőknél a kapacitásproblémák feszítőek. Tudomásom szerint minden megyéből naponta indulnak kocsik budapesti munkavégzésre. Ez például itt nekünk az ország déli megyéjében azt jelenti, hogy reggel a műszak kezdetén indulunk és maradunk a végéig. Gyakran 12 órás a távollét, de van, hogy egy-két órát még rá kell húzni. Előfordul, nem is ritkán, hogy a következő napon reggel újra munkába kell állni. Március, április környékén rendelték el ezt a távoli szolgálatot a járványhelyzetre hivatkozva, de nyáron – amikor alig volt covidos – sem enyhültek a körülmények, menni kellett. Eközben naponta több covidost hordunk be a sürgősségire. Ha valaki oltott, és nincs szüksége tartós oxigénterápiára, azokat egy nagy adag Favipiravirral hazaküldik.
A saját ismeretségi körömből is van olyan, akit magam vittem be mentővel, és többé nem láttam a saját lábán kijönni az épületből. Az úton arról beszélgettünk, hogy kap egy is rásegítést és aztán már otthon is lesz. A covidosok napi szállítása alaposan megviseli az embert, még akkor is, ha önvédelemből megpróbál minél személytelenebbül viselkedni. Láttam sok tragédiát, a gyerekek sikertelen újraélesztése a legrosszabb, mert az megmarad az ember fejében, attól nem szabadul. Aztán egy nehezebb nap után, amikor az ember hazaindul és útközben a benzinkutas, a tanár, a pincér arról kezd el beszélni, hogy ez a vírus nem több, mint egy influenza-mese, az végképp kiborít. Szűk két éve van a nyakunkon ez a járvány, a vírusról továbbra sem tudunk túl sokat, baromi fáradtak vagyunk.
A gyermekápoló
"Speciális, rákos gyermekeket kezelő osztályon vagyok ápoló. Amikor ez kiderül, az emberek többsége arra gondol, hogy szegény gyerekek meg fognak halni, milyen lelki teher lehet ez számomra. Pedig nem! Rengeteg a mosoly, a köszönöm mikor a kicsik hazamehetnek, mert 90 százalékuk meggyógyul. Nagyon jó úgy dolgozni, hogy tudom: a szakmám egyik csúcsán vagyok, és helyt tudok állni. A járványhullámok alatt sokkal többet dolgoztam, mert a mi kórházunkból sok kollégát vittek el Covid-osztályokra. Sok lett a helyettesítés. A párom a Covid miatt elvesztette a munkáját, én lettem a családfenntartó. Rengeteget túlóráztam, éjszakáztam, kellett a pénz. A párom meg vitte a háztartást, főzött, mosott, takarított. Az elején jól viselte, de egy idő után eléggé frusztrálta ez a helyzet. Amikor kiderült, hogy magam is megfertőződtem, az a munkahelyemen keltett pánikot. Legyengült immunrendszerű, daganatos gyerekek mellett dolgozom, így gyakori a munkába állás előtt a teszt. Minket nem is vezényelnek át másik osztályra, speciális a szaktudásunk, itt van ránk szükség. Pedig én szerettem volna Covid-osztályon is dolgozni. Nekem kell a pörgés, kifejezetten spannolnak a veszélyesebb helyzetek. Akik visszajöttek az ilyen osztályokról, szinte nem mesélnek semmit. Vagy ha igen, akkor csak a rossz élményeiket: mennyire elviselhetetlen a gépek állandó zaja, és az is, hogy milyen sok embert veszítenek el. Kíváncsi vagyok arra, hogy ez tényleg csak ennyiről szól."
Vidéki kis kórház intenzíves szakápolója
"Január körül, amikor Kásler Miklós elrendelte, hogy minden kórháznak fogadnia kell a Covid-betegeket, az intenzív osztály, ahol dolgoztam, erős létszámproblémákkal küzdött. A műszakonként optimális három helyett évek óta két szakápoló vitte az osztályt. Erre a helyzetre jött az utasítás, hogy a »tiszta intenzív« osztály mellé meg kell nyitnunk egy covidosat is. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy kiürítettünk egy másik sima kórházi osztályt és berendeztük a Covid-intenzívet. A feltételek egy sima intenzívnek sem feleltek meg: nem volt olyan központi hely, ahonnan ráláthatunk volna valamennyi betegre, de nem volt központi monitor sem. Nagyon sok betegbiztonságot szolgáló szabályt nem lehetett betartani, nem volt tisztességes zsilipelési lehetőség sem.
A meglévő két szakápoló mellé a kórház belgyógyászatáról, sebészetéről delegáltak hozzánk további ápolókat, akik – miután nem értettek az intenzíves munkához – segédápolói feladatokat tudtak csak végezni. És olykor hat lélegeztetett betegre voltam egymagam. Órákon keresztül csak rohangáltam, mint a mérgezett egér. A másik szakápoló társammal négy vagy hat óránként váltottuk egymást: ez a váltás sem úgy működött, mint más covidos osztályokon, hogy kijön az ember és elmegy a pihenőbe, hanem az történt, hogy a gyors vetkőzés, fertőtlenítés után, irány a másik, a tiszta intenzív, ahol szinten várt jó néhány beteg. A két osztály között sétálhattunk pár száz métert. Békeidőben soha nem dolgoztam úgy, hogy háromnál több betegre kellett volna felügyelnem. Az intenzív ápolásra szorulók körül sok a feladat, ez a munka állandó koncentrációt igényel. Folyamatosan monitorozzuk a beteg vitális paramétereit: azaz mérjük a vérnyomását, figyeljük az EKG-görbéjét, a testhőjét. Ha már lélegeztetik, akkor figyelni kell a gép és a páciens szervezetének összhangjára, szükség esetén állítani az eszközökön, vagy leszívni a légcsövébe dugott tubusból a váladékot. Táplálni a gyomorszondáján keresztül. Figyelni a folyadékháztartására, mert ha az borul, könnyen a halálát okozhatja. Összeállítani a gyógyszereit, az infúziós folyadékokat. Ha vizsgálatok is történnek nap közben, akkor abban is segédkezni kell, asszisztálni ultrahanghoz, röntgenhez, légcsőtükrözéshez. A napi munka része a kanülcsere. Ha kialakul a légmell, ami nem ritka szövődmény a lélegeztetőgépen, akkor a mellkas becsövezésében is szükség van a szakápolóra. Plusz egész nap, ahányszor csak lehetséges mozgatni kell a beteget az ágyában, hogy ne alakuljon ki felfekvése, mert az újabb olyan szövődmény, ami nagyon megnehezítheti a gyógyulását. Mi például, ezen a kényszer Covid-intenzíven a protokollban előírt, a tüdő működését segítő hason fektetéseket nem csináltuk. Egy ilyen feladathoz alapból három-négy emberre van szükség, különben életveszélyessé válhat a mutatvány. Mi meg, mint említettem: a legjobb pillanatainkban is csak ketten voltunk.
Miután a tiszta és a fertőző intenzívre is ugyanaz az egy orvos jutott, ő csak akkor jött be, amikor arra feltétlen szükséges volt: vizitelni, vagy ha szóltunk, hogy valamilyen beavatkozás miatt kellene jönni. Egyébként magunkra voltunk hagyva. Ezen a kényszer-nyitott intenzíven valamennyi beteg meghalt. Hiába jeleztük a kórházvezetésének, hogy sem morálisan, sem szakmailag nem tartható a helyzet, a válasz hárítás volt, hogy nem akarjuk a feladatunkat elvégezni. Talán emlékeznek még Orbán Viktor elhíresült videójára, amiben megkérdezte egy orvostól a Korányiban, hogy van-e elég lélegeztetőgép. És amikor ő elkezdte mondani, hogy gép az van, csak ember nincs hozzá, a miniszterelnök belefojtja a szót. Na, így működik ez az egész rendszer." ...
Kapcsolódó cikkeink:
Magyarország előre megy, vagy hátra! / Készült: 2021.12.23
A kormány szerint sikeres a Fidesz gazdaságpolitikája, hiszen uniós összehasonlításban is gyors a növekedés. Ennek köszönhetően, emelkednek a minimálbérek, a nyugdíjasok prémiumot és 13. havi juttatást kapnak, a családok pedig visszaigényelhetik az szja-t. Ennek viszont gyökeresen ellentmond a gyorsuló infláció, az emelkedő árak és a forint folyamatos gyengülése. A gazdaságpolitika sikeréről vagy kudarcáról beszélgettünk Király Júliával, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnökével.
Ne piszkáljad az adatot / Készült: 2021.12.21
Most képzeljük el, hogy szenteste, midőn Kovács kartárs otthonában pátoszokkal telten két pofára tömi a hallevest/töltött káposztát bejglivel kis családja körében, eltelve szeretettel, szól a mennyből az angyal, a csillagszórók fényes csillagokat szórnak, akkor megcsörren az ő telefonja, hogy mindezt a keresztényi boldogságot hagyja oda. Iramodjon a hivatalba be, mert a Hadházy már megint nem bír magával, és adatokat kért ki, hogy még ilyenkor is folytathassa lázító és felforgató tevékenységét, hazánk és a Fidesz, a kedves vezető és minden alattvalója indokolatlan mocskolását teljes erővel.
Teli pofával / Készült: 2021.12.20
A gyerekek megtudhatták a héten, Orbán Viktor azt szereti a karácsonyban, hogy együtt énekelhet a szeretteivel. Ebből a mondatból feldereng talán, hogy advent jegyében folytatódott a kis magyar politikai pedofília. Nekem viszont, mivel már nem járok oviba, Orbán és az éneklés kapcsán a legutóbbi elcsalt választás utáni danászás jutott eszembe, amikor a kedves vezető jól láthatóan félrészegen óbégatott a színpadon Semjénnel. Akkor tehát érezték a karácsonyt ők, vagy csak annyit mondtak, szüret, folytatjuk. Mármint a lopást, az örömök tehát indokoltak voltak, viszont ezek szerint Semjén is a szerettek közé tartozik, akivel énekelni oly jó.
