Hírek

Útban a lelki szegénységhez

szerbaKellemetlen, ha azt mondják nekem, irodalomtörténész vagyok. Én író vagyok, akinek témája átmenetileg az irodalomtörténet volt.” – Ezt Szerb Antal jelentette ki, és ez teszi érthetővé, miért olvassa (ha olvassa) oly elámulva az ember. Meg persze a mérhetetlen, elképzelhetetlen tudástól is, amit épp emiatt porcukorral meghintve ad elénk, hogy tömhessük magunkba. Attól, hogy Szerb Antal nem poros professzorként, hanem hajnali, játékos napsugárként vezet be minket az irodalom (egyetemes és magyar) világába, még baja nem lehet annak, aki nem olvassa. És mégis van.

Mint most például ifj. Lomnici Zoltánnak, aki a Századvég jogászaként a butaság bátorságával érzett késztetést, hogy Szerb Antalba belerúgjon, amit így abszolvált Orbán pincsije: “Az irodalomban is, azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom, a nemzetközi irodalom sok esetben, mint például a hazai. Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz.
 
Ez a Lomnici ott tart, vette a fősodort, miszerint Szerb Antal rossz, Wass Albert jó, s ha már a belbecshez fingja nincs – mi szerepel abban –, a külcsínbe köt bele, az egyik vastagabb, mint a másik, és a kötése is biztosan szebb amannak. Hogy ez a Lomnici mennyire hülye, már az is megmutatja, hogy az egyharmad terjedelembéli különbséget nevezi többszörösnek, ám, akik kijelölték Szerb Antal indexre tevésének irányát, ennél azért alaposabbak, és éppen ezért elborzasztó látni azt, hová jutottunk. A könyvégetések előszobájába, s ha ugyan fizikailag még ugyan nem, de a lelkekben már rég ez folyik.
 
Amikor Szerb Antal pályázott a magyar irodalom történetének megírására, azt is a előadta folyamodványban, hogyan tekint anyagára: „Meg kell változtatnunk a csillagos égbolt rendjét az irodalomban. A régiek úgy szemlélték a világot, hogy Magyarország volt a világ közepe, és a többi ország csak arra való volt, hogy Magyarország más-voltához az ellentétet szolgáltassa.

Bővebben ...

Az élet csodaszép

photo_eszSzékely Sándor, független országgyűlési képviselő csűrdöngölőst jár a rózsaszín babaszobájában, és „Csoda a parlamentben” felkiáltással annak örül, miszerint a NER zombijai, úgy is mint Fidesz-KDNP, támogatja, hogy ő módosítaná a KRESZ-t, mert sok a baleset a zebráknál. Nem azoknál, akiket Semjén halomra lőne, hanem a róluk elnevezett közlekedési kellékeknél. Székely Sándor derék képviselő, és nem érdemli meg, hogy cafatokra szedjem, pedig ezt fogja elszenvedni.

Úgy tudnám jellemezni kisded örömét, olyan ez, mint mikor a lángokból álló házból a mesebeli hős a mozgásképtelen nagypapa helyett annak tolószékét hozza ki boldog felkiáltással, hogy na, ez megvan, míg a drága papa bent nyüszít, mert épp hamuvá ég. Hogy ki mit tart fontosnak, az habitus dolga, és normális országban a zebrás közlekedés törvényi szabályozása is az lehet. De ez nem ilyen hely, és azzal, ha Székely képviselő zebrázik, áttételesen támogatja, hogy szétlopják az országot, és félanalfabéta hülyét csinálnak a gyermekeinkből.
 
Hozhattam volna más példákat is, hogy mit művelnek a kollégisták a Fidesz-KDNP nevű rohamcsapatuk segítségével. Ám az ilyen független zebrás akciók arra adnak módot nekik, hogy verjék a mellüket a nagyvilágnak, milyen olajozottan működik a parlamenti demokrácia itt, holott mi is tudjuk, ők is tudják, és Székely Sándornak is kellene, hogy ez hazugság. Mielőtt azt vágnák a fejemhez, én azt akarom, hogy a zebráknál halomra gázolják a magyarokat, ez ellen én határozottan tiltakozom. Dehogy.
 
Csupán arra utalok, hogy az ellenséggel semmilyen együttműködés nem megengedett, nincs bocsánat, nincs félrenézés és nincs kegyelem. Valamikor lehetett volna, de odáig jutottunk, már az is a kollaborációhoz közelít, ha mindenféle ellenzékek egyáltalán bejárnak a parlamentbe, ami régóta cirkusz csupán, ahol szavuk nem lehet, az ilyen zebrásoknak meg értelme nincs. Hogy ott csap el egy autó, vagy a Fidesz úthenger megy át rajtam, nekem egylényegű, mert tudni kell a halál felől szemlélni a dolgokat.

Bővebben ...

Napelemes vakondriasztó

kisvakondAzt mondja nekem egy spamben érkező visszautasíthatatlan üzleti ajánlat tegnap, hogy vásároljak napelemes vakondriasztót. Ilyenekkel van tele rendszerint a spam mappa, hogy vegyek slagot, motoros fűnyírót, kenderolajat vagy ferdefogsor egyenesítőt, illetve a kismalac kunkori farkát. Mostanában kivénhedt NBA játékosok, feltörekvő ifjak ajánlgatják magukat, mintha kosárlabda csapat volnék tele dollárokkal, és ez új. Hogy hogyan találtak ezek rám, mármint a játékosügynökök, az a világ megfejthetetlen rejtélye, de nem nagyobb, mint az összes többi, miszerint mért zargatnak slagokkal, motoros fűnyíróval, kenderolajjal vagy motortalan fogsoregyengetővel.

Hanem a napelemes vakondriasztó. Ez az elevenembe hatolt, a húsom mélyibe úgymond. Nem tudom, hogy vannak önök ezzel, de bennem működik valami, hogy elibém kerül egy szó, egy dallam vagy illat, egy pillanat akkor, és kész is az idő egésze. Így most is. Már ez a jelzős szerkezet így pőrén már maga az abszurd, hogy egy csillag erejét vetjük be a vaksi bányász ellen, hogy meneküljön a kertésznadrágjában, fusson – már amennyire tud –, amerre lát. Illetve hát, nem lát, tudjuk és érezzük a vakondi lét bizonytalanságait, hogy köznapi NER szinten le sem írható az összetettsége. Magunk vagyunk már a vakond, és szívlapáttal hajkurásznak minket.
 
A spam föladója, aki nekem ajánlgatja a napelemes vakondriasztót, rossz helyen kopogtat. Nem vagyok én Bakondi, járőröző hadsereg a kerítésnél, nem én fedezek fel lukakat a földben, hanem ők. Hogy amire Pelikán gátőr csak legyintene, hogy ürgeluk, ezek egy egész filmgyárat csődítenek oda sztárokkal és statisztákkal, hogy azon a lukon keresztül száll el a nemzet bozontos kipcsak lelke. Hülyék ezek? Perszehogy, viszont ha nekem volna raktáron pár millió napelemes vakondriasztóm, akkor tudnám, kivel levelezzek. Szijjártó küldné érte a gépet, venné át a kedves vezető rámutatva a sajtó munkatársainak, hogy ím, megmenekültünk mindenféle turbános hordáktól.

Bővebben ...

Az sem segítene rajta, ha újjászületne

kossuthradioVerőfényt, bort, búzát és sok világosságot a szellemi és morális nyomorban! Szombat van, de remélem, senki nem vetemedett arra, hogy valami tenger felé vegye az irányt. Még akkor sem, ha "a magyar ember az olyan, hogy ha nem látja legalább évente egyszer a tengert, akkor úgy érzi, hogy börtönben van. (…) Ez egy nagyon erős érzés a magyarok szívében, de lehet, hogy most inkább a Balatont érdemes választani."

Ennek a súlyos tudásnak a magamba szívásáért tegnap nem volt érdemes felkelnem – meg mindenki másra is érvényes ez, aki örömmel le tudott volna mondani az élményről -, amikor a legbátrabb 133 magyar legbátrabbja hagyományos, rendes, soros pénteki igehirdetését tartja a 100 milliárdos közmédiában. Az a helyzet, hogy a többi maradandó agykárosodást okozó súlyos állítása mellett ez tűnt a legocsmányabbnak, úgyhogy csak közhelynek tűnő, de nyomdafestéket alig-alig tűrő evidencia jutott eszembe. A magyar emberről, de főleg minden magyar emberek legnagyobb politikai elvetemüléséről. A börtönnel összefüggésben. Is.
 
Aki sajnálatos módon arról nem ejtett szót, hogy az olyan magyar emberekkel mi van, akiknek a köztulajdonból magántulajdonba került Balaton partjának elérése is kihívást jelent. Nem évente legalább egyszer, bazmeg, hanem egész életük során. Akiknek nem az a kérdés, hogy a Balatont választják, hanem a meleg étel, a villanyszámla és a gyógyszer között próbálnak egyensúlyozni és értelmesen választani. Szerintem ha egyszer majd a sok magyar ember olyan magyar embert választ a nyakára miniszterelnöknek (jó, tudom, nem választunk miniszterelnököt technikailag, de a lényeg a lényeg), aki nem akarja állandóan megvédeni és megmondani, hogy ő, a magyar ember, valójában milyen, és mi van az ő szívében, akkor szerintem sokkal kevesebb magyar ember fogja magát börtönben érezni, ellenben sokkal több magyar ember fogja látni a tengert. Ha nem is minden évben.

Bővebben ...

Anyahajót veszünk talán

vm_FordBazi nagy hajó az USS Gerald Ford. Háromszázharminchárom méter hosszú, száztízezer tonna, és elfér rajta Felcsút apraja-nagyja két és félszer, a magyar légierő összes Gripenje háromszor, és annyi bomba, amennyivel a középkorba lehetne rombolni fél Magyarországot. Most képzeljük el, midőn ez a jószág a Rákos-patakon lavíroz, végez mutatványokat fedélzetén egy ellentengernaggyal fehér lovon, miközben szól a Nélküled. Akinek ilyen hajója van, az a világ ura, vagy legalább azt hiheti.

Kicsit drága, tizennyolc milliárd dollár, de egy lebutítottat vagy kis gyári hibásat jóvanazúgy felkiáltással tizenkettőért már csak adnak. Maximum motor nem lesz benne, és eretnekek, filozófusok, valamint elfajzott költők hajtják majd lapáttal, ami dupla haszon: a hajó halad, és nem lesz erejük gondolkozni, amiből csak a baj van mindig. Háromezer milliárd forint jó árfolyamon tizenkét milliárd dollár, ezért vélem, hogy futja rá így, mert a rezsim venni akar valamit, csak azt nem árulja el mit és kitől.
 
Ülésezett nemrégiben ugyanis az országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottsága, amely aktusról Harangozó Tamás (MSZP) és Vadai Ágnes (DK) úgy menekült el, mintha valami szörny üldözte volna őket, hogy vissza sem néztek. Megértők vagyunk velük, magunk sem lettünk volna vitézebbek olyan helyen, ahol Németh Szilárd bármikor fölbukkanhat. Biztonságos helyre érve számoltak be arról, hogy milyen képtelenségek történtek velük a gyűlésen, hogy látni, hallani sem bírták tovább.
 
Az egyetlen napirend az volt – mesélték a rémülettől még mindig vacogva –, hogy háromezer milliárd forintnyi vásárlást akarnak a fiúk közbeszerzés nélkül abszolválni. Kérik a pénzt, de nem árulják el, kitől, mit, mikor, mennyiért és hogyan vesznek. A gyűlés célja annyi volt, hogy a lóvé zsebben legyen, s onnantól a pofád befogod. Nem újság ez Neriában, itt így mennek a dolgok, viszont az ellenőrizhetetlen pénzek kezdenek olyan irdatlan mennyiségűvé válni, ami már elgondolkodtatja az embert.

Bővebben ...

Sötét oldal

33007208_d4xKaleta, volt perui nagykövetnek azért volt közel húszezer pedofil képe az ügyvédje szerint, mert megkísértette őt a sötét oldal. Mindemellett mélyen vallásos, és rendszeresen gyakorolja a hitét. Ezt büntetését érintő enyhítő körülményként adta elő ügyvéd úr, de túl sok szükség nem volt rá, ugyanis az ügyészség, úgy is, mint vádló, gondoskodott róla, hogy ne kapjon túl szigorú ítéletet. Nem hagyták őt az út szélén, de adott időben, a végső harsonaszókor vagy rendszerváltás esetén mindenki elszámol majd az életével Isten vagy egy másik bíróság előtt.

 
Hogy ez a Kaleta húsz évet kap, ötöt vagy életfogytot, esetleg ejnyebejnyét, mint most, az engemet máma éppen hidegen hagy. Sokkal jobban fölfigyeltem – nagyon – ügyvéd úr érvelésére, mert azzal bizonyítottan megérkeztünk a középkorba, a strigák, démonok, ártó szellemek, bukott angyalok közé, bár Kásler miniszter egynémely megnyilvánulása már előre vetítette, hogy ez lesz. És ez is lett, mint vasaló Daraboséknak a hülye reklámban. Hogy Kaleta ugyan pedofil, de emellett mélyen vallásos, az arra utal, hogy a vallás és az erkölcs nem férnek meg egymással.
 
Ezt nem én mondom, hanem a logika, és Kaleta ügyvédje, bár nem tud róla. Kaleta ügyvédje sok mindent nem tud, annyit tanult meg csupán, hogy ennek a rezsimnek a hitet kell emlegetni, az előzőnek a munkásosztályt, ha jót akarunk vagy akartunk. A bűn ettől nem lesz könnyebb, viszont látjuk, hogy már a kisdedek megrontását is lehet külső hatalmakra fogni, olyanokra, amelyekkel szemben védtelenek vagyunk, bár csak a képzelet szülöttei. Ha ezt a Kaletát megszállta a gonosz, akkor el kellene vinni őt egy kis exorcizálásra, az lenne csak a móka és kacagás.
 
De azért haladjunk tovább: azt is megtudtuk az ügyvédtől, hogy a pedofilkodás közben a hazát szolgálta, és mindeközben mintaértékű jogász életet élt a vádlott. Hogy milyen az a jogász élet, pláne, ha mintaértékű az bizonytalan, de kitetszik, hogy ez a Kaleta – legalábbis az ügyvéd szerint – minimum skizofrén volt.

Bővebben ...

Nagy, nemzetközi konferencia

konfJó, hogy van ez a XXI. század. Ha nem volna, zötykölődni kellene ide-oda, hogy szidjuk a kurvaannyát az EU-nak, Tusknak, vagy, akit a politikai gusztusunk és alávaló érdekeink kívánnak. Most a dolgozóban csak bekapcsoljuk a gépet, éppen csak a csipát töröljük ki a bedagadt szemünkből, és máris megválthatjuk a világot, lehetünk annak ura. S miközben mindezt a Facebookon közvetítjük a bávatag híveknek, duci ujjainkat áztatjuk a húggyal teli biliben, magyarán, belelóg.

Online nemzetközi konferenciát tart majd a kedves vezető egy hét múlva „Európa cenzúrázatlanul” címmel a szerb Vucic-csal, a szlovén Jansával, pedig ezek egy ugrás csak, mint a Sugár annak idején vagy a centrumhétfő. Pláne nem is kormánygéppel, ami még föl sem száll, már ereszkedik is lefelé, a virslit meg sem lehet enni, tehát elindulni sem érdemes ezek szerint. Viszont az irány, hogy volt eddig a keleti nyitás, most meg van a déli nyomulás, tehát minden mindegy is, csak ne nyugat legyen, ugye, ez azért érdekes.
 
Viszont onnan jön a pénz. De ne feledjük, meghívásunk is volt, mármint a kedves vezetőnek, hogy fáradjon oda, és mondja el a véleményét az Unió szemébe, de nem ért rá, szkafanderben szaladgált a kórházakban ugyanis. Viszont, mit ád Isten, ha jól emlékszem, amikor Európába nem ért rá elmenni, ehhez a Vucichoz meg igen, aki szép egy firma szintén, tessenek utána nézni a teteleinek, de hülye lehet ez is. Csak gondoljuk meg, Szerbia az Unióba óhajtozik orbáni támogatással, most meg majd közösen fogják ekézni.
 
Ehhez is kell egy jellem, illetve annak teljes hiánya. Épp erre utal Orbán egyik folyománya, Novák családügyes is, aki mindehhez a bevezető pörformanszt tartotta elképesztő dolgokat állítva. Például, hogy Európa nem szokott hozzá a nyers, egyenes beszédhez, ám mégis inkább – meglátásom szerint – ahhoz, hogy tőle több száz kilométerre nagy pofával szidják, mert szembe nem merik a nyers, egyenes beszédű gerincesek. Az lesz a szép, ha ezt a Vucicot így fogadják be, Orbánt pedig így nem rúgják valagba.

Bővebben ...

Messze, messze

ma-1024x577Tegnap láttam egy videót. Nem volt különös, madártávlatból mutatott egy kikötőt, amelyben jachtok sorakoztak, ilyen milliomos-milliárdos játékszerek, kotyogott a szelíd tenger a tövükben, csillogott a nap a vízen, majd kisbusz érkezett a parthoz. Kiszállt három nő, akiket a kapitány, matróz vagy hajószakács puszival üdvözölt, mint jól ismert vendégeket, aki beszálltak abba a jachtba. Olyan békés és olyan távoli volt a kép, hogy az embernek kedve támadt valami sírós zenét keresni a jutyubon, beüzemelni azt, majd fönnakadt szemmel nézegetni a légyszaros plafont az élet értelmén merengve.

Engemet a tenger látványa, szaga, hangja leginkább melankóliára késztet, ahogyan látszik a meggörbülő horizont, és alatta érezni a végtelent. Érteni vélem Lévay-Mikes mormolását, futó szelét, annak zúgását, és nem harántcsíkos strandlabda nekem a tenger távolból hallatszó kacajokkal, hanem J. A. vad, habzó nyálú vize annak falatjaként. De ez az én nyomorom. A három nő Mészáros Lőrinc különgépén röpült oda, a Mészáros tulajdonolta vagy bérelte jachtba száll be, és útra keltek a való világtól még messzibb vidékre, Brac szigetéhez, mint a média azt nyomon követte.
 
Nagyjából akkor történt ez, amikor Hollik képviselő teli, fröcsögő szájjal szidott és mocskolt mindent és mindenkit, akik nem ők, s akiknek nincs joguk beszállni abba a jachtba, mert nem haverok és cimborák. Későn ugyan, és nem is nóvumként, de egybeállt a kép, hogy voltaképp ez a célja, értelme, mozgató ereje és rugója a reánk zúduló tébolynak, hogy ez a három a csillogó tengeren ringatózó jachtba szálljon, és elhajózzon nyugalmas szigetre, el a mindennapok elől, ami mi vagyunk az összes fájdalmunkkal és a mi szépségeinkkel csakis.
 
Ők hárman a nemzeti tőkésosztály, hovatovább az új burzsoázia vagy kékvérűek, most festegeti nekik a kedves vezető intravénásan.

Bővebben ...

Hollik malacperselye

Istockphoto4Nézzük Hollik képviselő lelkét, amit tegnap tárt elénk már nem először. És bár azt hittük, ismerjük setétségét és minden titkait, megtudhattuk mellbevágóan, hogy egyáltalán nem. Próbáljuk tehát rekonstruálni az ügyet, a bűncselekményt kezünkben nagyítóval, fejünkön pörge kalapocska, bajszunk hegyes, szívünk vidám. Hiszen csácsognak a madarak, és a kukásautó is elment már. Tegnap vasárnap volt, és közelítőleg negyven fok. Ilyenkor és így az emberek pihegnek, strandra vagy misére vágynak, esetleg klopfolják a rántott husi anyagát. Illetve fölteszik egyet rottyanni a farhátat, száraz zsömlét tördögélnek a cikóriás kávéba.

Ehhöz képest Hollik képviselő feladatok súlyától rogyadozva ébredt a feltehetően selyem pizsamájában. Konstatálta, a mise meg a strand máma feledős, mert várja őtet a megterhelő szolgálat ugyanis, a munka, ami a nemzet megmentéséből áll. Érettünk él képviselő elvtárs csakis, és azt hiszem, elsőre rosszul mértem fel, a szolgálat neki nem megterhelő, hanem szívbéli öröm és gyönyörűség. Így hát, midőn selyem pizsamájában a mosdóba fáradt, elégedett, de kissé csipás ember nézett vissza rá a tükörből, amit rendbe kell szedni, fényképezés lesz, netán kamera, veszik őt, midőn a nemzet érdekében végzi a föladatát.
 
Az asszonyka néha morog, hogy vasárnap is csak a munka, hol a pihenés, játszódás a gyerekekkel, akik ím, most is zsivatolnak, míg Hollik képviselő nézi magát a tükörben, illetve bőségesen, elégedetten vizel. Még nem válik szét sok apró ágra a sugár, gondok tehát nincsenek. Mondom, neki is süt a nap, neki is csácsognak a madarak, és érzi, most annyira jó, hogy ezt a jóságot meg kell menteni mindenféle veszélyektől, veszedelmektől, mint a migráncsok és a baloldal, amely, illetve akik rárontanának most is, ha nem lenne zárva a fürdő ajtaja. A gyerekek csivitelnek, az asszonyka a konyhában csörömpöl, Hollik képviselő pedig beretválja magát.

Bővebben ...