Orbán, a bukott slapaj
- Részletek
- Készült: 2020. november 26. csütörtök, 16:39
- Találatok: 1820
Az Unió most készül folyósítani – függetlenül a vétótól – a járvány leküzdésére hivatott segély első részletét, kies országunk miniszterelnöke pedig mindeközben tele pofával szidja őket. Ennél lejjebb menni már nehéz, de a jövőben majd sikerülni fog Isten és a Párt segedelmével az is. Nem tudhatni mi folyik. Kármentés, tébolyda a köbön vagy a hívek szokásos cukkolása, de a civilizált világ megint röhöghet a magyar kormányzaton – és kizárólag rajta –, ha van még kedve hozzá. Ám minden bizonnyal ez a készség odaveszett már rég, mert eszementekkel vitatkozni, az minden életerejét föleszi az embernek. Főleg, ha már a saját bőrére is megy a méltatlan cirkusz.
Itt tartunk.
Soros György elmondta a véleményét az egész Uniót veszélybe sodró magyar és lengyel vétóról, és egy, a Project Syndicate-n közzé tett írásban kifejtette, hogy a Fidesz – élén Orbánnal – a járványt és a vészhelyzetet az ország kirablására és az ellenzék ellehetetlenítésére használja. Ezt mi is látjuk, számunkra ez nem újdonság. Ezen túl arról beszélt még Soros a két lator állam kapcsán, hogy: „Tisztában vannak azzal, hogy példátlan módon sértik meg a jogállamisági normákat, és eszük ágában nincs megfizetni ennek a következményeit.” Illetve rámutat arra, hogy Orbán és Kaczynski számára a jogállam nem elvont fogalom, hanem a személyes és politikai korrupció korlátja. Majd sorra veszi Orbán utóbbi hetekben elkövetett gazemberségeit.
Migránsokról nem ír Soros egy betűt sem.
Ellenben kijelenti, az EU nem engedheti meg magának, hogy kompromisszumot kössön a jogállamiság kérdésében. A magyar származású üzletember szerint az, hogyan reagál az EU a magyar és a lengyel kormány ellenállására, meghatározza azt is, képes lesz-e fennmaradni alapértékei mentén. Soros csak arról beszél, amiről az egész világ, amiről a magyar ellenzék és a gondolkodásra még képes magyar emberek. Arról beszél, amiről Orbán propagandájában szó nem esik. Orbán propagandájában most George Clooney a napirend, aki hasonlókat fejtegetett, s emiatt ő most Soros barátja, illetve lefizetett harsonája. Soros, ez a mantra, amibe beszállt Orbán is egy írásművel (levéllel).
És bár ne tette volna. 
“Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.” – Ezt tanácsolta a nem is taggyűlésen 2001-ben Orbán, mint emlékezhetünk, amikor a neje tokaji szőlejéről volt szó, aztán kaptak negyvenegy milliót. Mai szemmel ez már nem is összeg, ennyiért egy NER lovag (oder lovagina) le sem hajol. Annyi pikantéria még van a dologban, hogy a gazdasági ügyekkel nem foglalkozó Orbán olykor az ilyen nem is taggyűléseket a miniszterelnöki rezidencián rendezte meg, az indító mondat azonban arra utal, nem szerette volna, ha ez feltűnést kelt vagy kiderül.
Bajban van a doktorminisztrelnök úr, mert a Ross doki bántja őtet. Ross doki nem akárki, érette a nők állva pisáltak harminc (húsz) éve hozzávetőleg, ha rabszolga lett volna, mint Isaura, gyűjtést indítottak volna a kiszabadítására. De nem az volt, hanem az álmok férfija, összegyűrt kispárnákba szuszogott álmok titkolt gőze, amíg a Lajos a túloldalon pálinkától bűzösen böfögött. Az ilyen emlékeket nehéz démonizálni, ha alanya bántja a doktorminiszterelnök urat. Ez nem kommunista, nem egy Gyurcsányi, ez a tóparti villájában Martinit szopogatva küldi el melegebb éghajlatra a magyarok istenét. Ezen nem lehet fogást találni, így végső kétségbe esésünkben mondjuk azt, a Klúni a Soros baráttya.
Hollik képviselő, a Fidesz egyik markáns esze tegnap bejelentette a Facebookon, hogy mától ő, valamint pártbéli cimborái idős honfitársakat fognak zaklatni telefonon, lelki támaszt nyújtva ezekben a nehéz napokban. Akiknek szükségük lehet néhány jó szóra – fogalmazott Hollik képviselő –, számíthatnak rájuk, és én szinte hallom is Kövér pedellus hangját a telefonban, hogy a panelproli nyugger kösse föl magát, és más efféle cuki kurvaságok. Mindezzel csak az álszent nyáladzást szeretném kivenni a képletből, mert mindannyian tudjuk, hogy ez 2022-ről szól, nem kell itt játszani az irgalmas szamaritánust, kiscserkészt vagy stílszerűbben úttörőt.
Bármennyire is a látszat az ellenkezőjét mutatja: nagyon nagy bajban van a kormány.
Olybá tűnik, hogy a fideszisták zömében lakozik egy Bayer Tagkönyv. Nem olyan mívesen mocskos a szájuk, mondataik és jelzőik nem pácolódtak fekáliában, de szívesen használnák az ő zamatos, útszéli nyelvét. Ám nem megy. Ezért nincsen tisztikeresztjük vagy más NER-plecsnijük, de a belsejük ugyanaz. Mert ugyanis nem csak a szem a lélek tükre, hanem a beszéd és írás is, mint ami csodák a gondolatok tükörképei, vagy éppen azok maguk. Nem mennék bele itt mindenféle szemiotikai elmélkedésbe, csak mintául hozom Szalay Ferenc szolnoki fideszista polgármester esetét.
Na, ugye. – Böffentette oda a kedves vezető a magyari népeknek négy éve, amikor a láblabdásai kijutottak az Európa-bajnokságra, utalva az agytörzsi megnyilvánulással arra, hogy mindez az ő érdeme volna, tehát lehet a pofákat befogni. Pedig dehogy tehetett róla a kedves vezető, sem a rengeteg magyari futballsámán, csupán az UEFA megemelte a nagy esemény létszámát huszonnégyre. Kis túlzással minden európai csapat alanyi jogon vett részt rajta, a felcsúti stadionnak azonban ehhez az ég egy világon semmi köze nem volt. Sem a többi soknak, és még a százmilliárdoknak sem, amit belépumpáltak a magyar adófizetők, bár nem önként és nem is dalolva.
Orbán ahelyett, hogy arra költené a pénzt, amire minden normális vezető, az országra és a benne élő emberekre, megint nekiáll kampányolni. Olybá is vehetnénk gondos háziasszonyként, hogy elissza a konyhapénzt, a szándék azonban ennél aljasabb és egyszerűbb. 2022-höz közelítve valahogyan az emberek fejébe kell verni, hogy csak a Fidesz, csak az Orbán, csak a kormány, aki érettük él. A módszer eléggé infantilis, de a hülyéknek megteszi, következésképp választást lehet vele nyerni. Az öntudatos magyari jómunkásembernek az is elég volt már egyszer, hogy „Folytatjuk”, ehhez képest a most bevezetni óhajtott szlogen, miszerint „Minden élet számít”, maga a választási program, órákig tartó kimerítő olvasmány.
Amikor a nagyvilág odafigyel ránk egy kicsit, mint most is a vétó miatt, akkor az történik, hogy elképesztő mennyiségben és töménységben bugyog fel az a mocsok, amiben amúgy élünk. Mintha egy falusi budi derítőjének fedelét vennék le, és hirtelen mellbe vágna a tömény szarszag. Momentán ez Magyarország, és ha, mint most is, mások szemén át látjuk meg önmagunkat, már indulunk is a kardunkért, hogy beledőljünk. Illetve, mivel cselédlányok vagyunk, de nem Édes Annák, keverjük a lúgot, hogy azt szopogassuk el idvezült képpel.