Nem lesz vita, mer’ nem lesz vita
- Részletek
- Készült: 2022. március 12. szombat, 09:48
- Találatok: 2312
Eléggé lehangoló látvány a kedves vezető kívülről is. Véreres, savós szemek, viaszos, hófehér, löttyedt bőr, ingnyakból kitüremkedő puha toka, kifejezéstelen tekintet. Nem Kásler az ember, de kár volna rá szavazni. Ebben az organizmusban ránézésre nincs benne négy év, még itt hagyna minket magunkra, és zokognunk kellene veszteségünkben, hogy mi lesz velünk nagymama, ki mutat utat nekünk az élet habos óceánjában, ugye. Nem. Ha arra gondolnánk, hogy a kedves vezető külsején élcelődünk, az tévedés volna.
Mert és ugyanis akkor idehoznánk trottyos gatyáját, hordónyi bendőjét és zsebrevágott kezét, sőt, bírálnánk fodrászát is az idióta módon középen elválasztott hajért, és még számos dolgot fölemlítenénk, ami nem tetszik ezen a mi mesebeli hősünkön, akit a köznyelv csak törpének nevez különféle lehangoló jelzőkkel cifrázva az amúgy sem előnyös főnevet. De ez már grammatika, a nyelv maga. És ím, már helyben is vagyunk, mert máma vezérünk ingatag belsejével foglalkozunk, ám nem buddhai, hanem inkább doktorbácsis-társadalomtudósi értelemben. 
Amikor tegnap Novák Katalin ott állt a parlamentben háta mögött Kövér két gyászhuszárával, arcán az önelégült vigyorral, abban a pillanatban a NER körbeért és beteljesítette önmagát. Kezdőpontja Orbán óbégatása volt az oroszok hazazavarásáról az újratemetésen, a vége pedig – legalábbis eszmetörténetileg – az orosz fegyverek ropogása közben Novák köztársasági elnöki kijelölése és méltóságba (innen nézvést méltatlanságba) emelése. Megválasztásról az ismert körülmények miatt kevéssé beszélhetünk, mint ahogyan Novák vigyora sem a feladat nemességéről, sokkal inkább egy karrierista alak életcéljának beteljesüléséről szólt. Novák öröme tehát önmagának való, nem a tágabb közösségnek.
Varga Judit igazságügyi miniszternek mostanában nem sok dolga lehet. A háború egy kicsit hátrébb tolta a jogállamisági cirkuszt, így a nacsaszonynak nem kell tűnődnie a definíción, amit állítólag sehol nem lel, viszont mégis azt állítja, hogy a NER az. Mégpedig hibátlanul. Ebben a magunk részéről ellentmondást látunk a logika oldaláról, de tizenkét év után tudjuk, hogy ilyesmit a Fidesz tájékán keresni nem kell, és akkor meggyógyul a mi lelkünk. Hogy Varga Judit mégis szóba kerül, az az, hogy nagy valószínűséggel a reá szakadt szabadsággal – hogy nem kell az Uniót teli pofával ócsárolni –, nem tud mit kezdeni, és társainak kampánybohócává szegődött.
A demokrácia jegyében és dicsőségére az eljövendő választásokra tekintettel minden országos listát állító párt ötperces bemutatkozási lehetőséget kap az M1 és a Kossuth Rádió reggeli műsorsávjában. Egészen pontosan ezt mondták a nagy hatalmú és nagy tudású Orbán-csicskák: a pártok képviselői március 16-tól, három héten keresztül minden szerdán és csütörtökön az M1 Ma reggel című műsorában a 8 órai híreket megelőzően, a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában pedig a 8 órai Krónikát követően ismertethetik választási programjukat.
Történelmi napot és órát élhettünk meg tegnap, mikor is az euró egyszer csak négyszáz magyar forintokat kóstált, ami már nem semmi. Igaz, a befagyasztott áru farhátra ennek hatása nincs, viszont minden másra nagyon is van. A történelmi pillanat és nap akként öblösödik ki, hogy az orrunk előtt megy szarrá a magyar fizetőeszköz, inflálódik el, amivel egyszer majd szembe kell nézni, és nem lesz kellemes a randi. Bohókás kedvű olvasók kitalálták a megoldást a bajra egyébként, ami a hatósági áras euró lenne, de épp erre a kedves vezető nem képes, hatalma itt véget ér, és éppen azért, mert szembe jön vele a lehengerlő valóság.
– Te Szilárd! A baloldal elzárná, elzárná a gázcsapot.
Formában volt miniszteres urunk, mi egyetlen örömünk a háború kitörése óta tartott első nyilvános beszédjén az agráristák előtt. Teli pofával migránsozott meg sorosozott, illetve kommunistázott megint. Hogy habzott-e a szája, és fröcsögött-e a mérgező nyála neki, azt csak az első sorokban ülők tudják, hogy mennyit kellett törölközniük, illetve hogy hagyták-e megszáradni a nedveket, mert azt a zakót ki soha nem mossák már, ugyanis rajta van az anyag, őrzi mintegy Európa DNS-ét. Mert ilyen is volt régebben mint emlékezhetünk, és hajjaj, még mennyi minden is történt, olyan rengeteg sok dolog, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele, és ezer oldalas vádiratot összerakni.
Mint azt megtudtuk, a magyar hírszolgáltató vállalat, az MTI – ahol valamikor újságírók dolgoztak, amikor ez még egy szakma volt (Monika) – a kormány csecsén csüng. Ez mondjuk nem nóvum tizenkét év NER után, a módja azonban annyira elképesztő, hogy a krónikásnak a Jónás imája első sorai jutnak eszébe, ahogyan dadog benne a lét türelme. „Hozzám már hűtlen lettek a szavak”, kezdi vallomását a halál-cet gyomrából Babits, és tudjuk, hogy ez az utolsó, kétségbe esett és visszavonhatatlan vallomás a lét kifejezhetetlenségéről, és ezen a ponton a krónikásnak is elakad a szava, de nem úgy, mint az MTI munkatársainak, akiknek soha nem is volt.
„Magyarország segít mindennel, szállás és ellátás van, munka pedig lesz.” – ezt mondta a mi kedves vezetőnk (szül: Orbán Viktor, 1963. május 31., an: Sípos Erzsébet) aktuális helikopterezése után tegnap a határon a menekülő emberek kapcsán, mert velük azért (gyermekeikkel ellentétben) nem találkozott. Napi rutin lett a háború kitörése óta a határra helikopterezés, és onnan szélfútta (rotorkergette) hajjal bejelentkezni a talpasoknak azt üzenve, hogy Viktorvezér megvédi őket, hacsak Márki-Zay és tettestársai nem sodorják háborúba az országot – mert már itt tart a propaganda –, és ezért kell a talpasoknak (vö: helló röfi és Feri bátyám) Orbánra és tettestársaira szavazni, ha szólít a haza. Itt tartunk.