Milyenek a tehenek?
- Részletek
- Készült: 2021. február 07. vasárnap, 16:15
- Találatok: 2644
Nemzeti anyatehén tartására kapott támogatást Orbán Viktor veje, Tiborcz István. Volnának itt kaján áthallások, amiket azonban jólnevelt szendeségünk okán nem bocsátunk a nagyközönség elé. Viszont bízunk abban, hogy a nemzet veje keze alatt élő anyatehén még pislákol, gondolván ezen a ponton az OLAF-ra és sötétségbe borult városainkra, amelyek sorsa példázza azt, mivé lehet egy támogatás, ha nem a jó gazda gondosságával használják az unió és a haza adófizetőinek pénzét. Következésképp reményleni tudjuk csupán, hogy az anyatehén jól táplált, boldog és csinos, kérődzés közben pedig a himnuszt dúdolgatja, ha pedig ihajj-kedve van, tán még a Nélküledet is.
Mindeközben, amikor csócsálgatjuk ezt a jelzős szerkezetet, miszerint nemzeti anyatehén, megül minket a szinesztézia átka vagy áldása, és élénken érezzük a trágyaszagot, amely hogy hogynem, nemzeti színű gőzökben inog előttünk, ilyképp a nemzeti anyatehén maga a magyar ugar. Pálinka és fokhagymaszagú böfögés roggyantott öltönygatyában, kézcsók és Orbán Viktor avas szagú parasztudvara. Jelzős szerkezetünkben egyképp járatódik le, mállik ganyévá a nemzeti, az anya és a tehén, így ez a halom, ami a romlás által létrejön, a NER maga a kokárdájával, ájtatos gonoszságával, az ereszen tornázó Szájerrel, elsőáldozással, a szent szánkókkal, etc., etc. 
Miniszterügynök elvtárs vagy hadakozik a magyar nyelvvel – és miért ne azzal, ugye –, vagy pediglen olyan hatalmasra növekedett sötétségében, hogy nem tekinti embernek alattvalót, amit ugyan nagyon régóta sejtettünk, de már egyre inkább tudunk is. Tegnap péntek volt, az a nap tehát, amikor heti monológjai elhangzanak az éter bitorolt hullámain. Száll a kappanhang elektronyos jellé alakítva, majd pediglen visszaváltozik, materializálódik úgymond Büdös Józsi táskarádiójában, hogy megtöltse annak fejét mindama bölcsességgel, ami a kedves vezetőből fakad. Mégpedig teljesen.
Orbán Viktor lengyel elvtársai, úgy is mint bratankik, akikkel vállvetve menetel szembe a civilizált világgal, átlépték a Rubicont. S ha most ők azok, akik miatt el kell gondolkodnunk életről és halálról, sőt, keresztény kultúránkról is, azért van, mert a mi rezsimünk szellemiségében épp megfelel a lengyelének, s ami ott történik, az bármikor megeshet velünk is. Másrészt a humánum és – urambocsá és sajnálatosan – a felvilágosodás nevében kell megmutatni és tiltakozni az ellen, ami ott már valóság, viszont a fentiek miatt ránk is bármikor várhat.
Megjött az ez évi gumicsont-szállítmány, lehet rágcsálni bolodogan, lehet szörnyülködni, és lehet jó nagyokat röhögni. Politikusaink vagyonbevallanak.
A kormány a legnagyobb titokban költene el 5700 milliárd forintot az uniós helyreállítási alapból, a Brüsszel által kért konzultációknak nyoma nincs.
Tegnap Kásler kihantolási miniszter egy röpke pillanatra megfeledkezett összes királyaink dohos csontjairól, sőt, magáról Jézusról is, és egy kisded jutott az eszébe. Az egy éves szülinapját ünneplő operatív törzs, mint a nemzet megmenekülésének záloga. Olyan kis aranyos az operatív törzs, ahogyan már jár, tipeg az ő kis talpain, örül a tortájának. Viszont még beszarik. Kásler miniszter összegezte is a szülinapos érdemeit, hogy a kisded „korábban soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesülve, a magyar emberekkel együtt, rendkívüli munka közepette érte el, hogy az ország a járvány legkritikusabb pontján is kitartott”.
Tüntetni készülnek ma a megalázott és megnyomorított vendéglátósok, és nem úri passzióból, hanem, hogy éhen ne haljanak. Azért az már delikát, ha egy fogadóst fenyeget ilyen veszedelem, most azonban az a sajátos helyzet állott elő, hogy ő szíve szerint etetné a népeket, a jámbor halandók pedig tömnék magukba, amit eléjük raknak, de nem lehet, mert a hatalom nem engedi. Fura ez a hatalom, hogy milyen megfontolásai vannak, mert a tüntetők olyan felindulással is indulnak a térre, nem szeretnék, ha ők és cégük teljesen kivérződve aztán valamely nerlovag zsebében végeznék, mert most már azt feltételezik, hogy erre is fut a dolog.
A kedves vezető bájos kappanhangja mostanában nem a régi. Kiérződik belőle a népének és érette, általa élés szorítása, ahogy nyomja agyon őtet a mahomet nagy felelősség mázsás, szörnyű súlya, midőn meggyógyít mindenkit, miközben senkit sem hagy az út szélén, és más efféle furfangok a ládafiából, a falvédő alól. Hát hol máshol, a Kossuthon lehetett hallani tegnap, midőn népe felől aggódott, mit szabadjon neki, mit sem, gondosan szem előtt tartva 2022 tavaszának egy ma még ismeretlen napját, mikor is elvárható, hogy holtomiglan hatalmát újólag szavazatukkal jóváhagyólag megerősítik mindannyian azok, akik őtet a trónuson szeretnék látni az idők végezetéig. És még két nap. Vagy esetleg három, mert minden lehet.