Még egy mohikán
- Részletek
- Készült: 2020. december 03. csütörtök, 16:29
- Találatok: 2277
Deutsch Tamás kizárását kezdeményezi az Európai Néppártból harminc képviselőtársa, mert besokalltak a tőle. Szó szerint: „Döbbenettel és növekvő türelmetlenséggel figyelik a Fidesz EP-képviselőinek radikalizálódását és verbális támadásait”. A kizárás kezdeményezői szerint a frakció minden egyes tagját sérti, hogy a jogállam tiszteletben tartásához való ragaszkodásukat a nácizmushoz, illetve a kommunizmushoz hasonlítják. Sokkolónak és szégyenteljesnek nevezik Deutsch nyilatkozatait, így december 9-én szavazhatnának arról, hogy a magyar csődört kipenderítik az EPP-ből.
Mindez lehetséges, mert míg egy egész párt kizárása – mint azt a Fidesszel való monyolás is bizonyítja – macerás és nehézkes, az egyes tagoké nem. Deutsch tehát röpülhet, és képzeljük el azt a mókát, hogy en bloc kivágni őket nem lehet, tehát darabjával rakosgatják ki őket a partra a mi gyönyörűségünkre ugyan, de kies hazánk még nagyobb dicsőségére. Bár Szájer után nehéz túlteljesíteni jó hírünk öregbítésének buzgalmát, de még az is sikerülhet. Mert míg az alkotmányozó fideszes egy perverz drogos, ez a másik pedig egy tutuló vadbarom, akinek a jelek szerint már szaga van a szalonban.
Deutsch valami mérhetetlen önbizalommal azt feltételezi, vélelmezi és terjeszti, hogy ez Brüsszel összehangolt támadása a vétó miatt, ami különös idea. S azt mutatja, képtelen belátni, vele személy szerint van a baj. Ő is, mint a pártja, az országgal azonosítja önmagát, hogy meghurcoltatását az érette való munkálkodás miatt szenvedi el, holott csak torz, kultúrnépek közé nem való gőzös gondolatai miatt, amelyeknek még hangot is ad, és nem irodalmi stílusban. Deutsch személyes tragédiája, hogy az EP-ben nem áll mögötte a dicsőséges százharminchárom, hogy minden ganyéságát eltussolja.
Ilyen az, amikor szembe jön a jogállam, amiben a Fidesz szerint mi itthon szügyig járunk. illetve a gyerekszoba. Mert kitetszik, ha Európában viselkednek úgy, mint azt itthon megszokták, mindig csak a baj van. S ami ebben az egészben a legérdekesebb, azt hiszik, direkt pikkelnek rájuk, pedig nem, csak kezdik kiismerni őket. Lassan, sokára és most már talán későn is, de mindenképpen azzal a tanulsággal, hogy kultúrnépként viselkedni ezek nem tudnak. Deutsch története ennyi csupán olyan messzire mutató következtetést levonva, hogy helyük ott tényleg nincs. 
Szájer József ősfideszes alapító atya, a kollégiumi szobatárs szombaton lemondott EP mandátumáról, mert, mint önmagát elbocsátó szép üzenetében írta: „…Egy ideje a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent számomra…”. Ez kiegészült pártja hálanyilvánításával, miszerint köszönetet mondanak neki, annak az embernek, „akinek döntő szerepe volt abban, hogy a magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai politikai térképen”.
Hülyék mindenhol vannak. Nekik áll a világ. Az történt tegnap, hogy a Barcelona láblabdásai az FTC-hez indulva útra keltek Bukarestbe, legalábbis a klub százmilliós látogatottságú Facebook oldala szerint. Nem először esik meg ilyen malőr olyanokkal, akik Békásmegyeren túl laknak, elég volt csak megnézni tegnap az Észbontók című szuperprodukciót, amely műsorban két NER-lány, nemzetünk bimbajai, leendő CSOK-os édesanyák kies hazánk lakosságának számát uszkve öt-hatmilliárdra saccolták, és mindent megértünk azonnal.
Írni kell. Sőt, egyenesen szükséges, úgy is mondhatnánk túlművelten, hogy schreiben necesse est. Mert az ember ha csak egyszer, és nem restség vagy bamba bámészkodás, hanem a rázúduló más feladatok súlya és akadályoztatása miatt csak egy napig is nem rögzíti a világ fürge folyását, az huss, szelel el mellette, mintha nem is lenne a része neki. Akárha bávatag Fidesz szavazó volna vagy kőszobor. Itt van ez a Demeter is épp, alighogy nácult, már vissza is vonta, s ha kicsit későn törli ki az ember a csipát a szeméből, mintha nem is történt volna semmi, pedig mennyire, hogy igen. Ebből is kitetszik, hogy a világ üterén kell tartani duci kis – oder göcsörtös – ujjaink koszos párnácskáit, mert lemaradunk.
Cikket írt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az Orgión.
Azt mondja Kásler sámán, hogy a kormány járványügyileg mindent a megfelelő időben, és mindent a lehető legjobban tett, egyenesen nem tudott hibázni. Mint ahogyan most is képtelen erre. Hogy a vírus letarolta az országot, annak kizárólagos oka, hogy az érettünk hozott intézkedéseket nem tartjuk be, mert fegyelmezetlenkedünk erősen. Mit mondjunk, nem vagyunk képzett utcai harcosok, ökleinket vigyorogva nem meresztjük magunk elé majomként pózolva, és olykor elfutunk a kutyánk után messzi vidékekre, majdnem a sarokig is. Fegyelmezetlenségünk határtalan. Nem imádkozunk illőn és kellő gyakorisággal, illetve a tízparancsolatot sem követjük minden alkalommal.
Nagy valószínűséggel mára mindenki, aki ad magára valamit Orbán seggében, megkávézott George Clooney-val, mert a tegnap nagyobb részt erről szólt. Az összes hülye meghívta a dokit, sőt, igazi kávéra, nem olyan kapszulás szarra, amit ez a sorosista a magyari emberek gigájába akar borogatni. A Heineken már volt tiltólistán, odakerülhet a Nespresso is, mert minden lehet. Ezt, hogy minden lehet, Nietzsche állapította meg, amikor Isten elhunytát bejelentette, aki szentséget azóta már cafatokra téptek a keselyűk, lecsupaszított, napszítta, kifehéredett csontjai pedig szanaszét hevernek a sivatagban.
Az Unió most készül folyósítani – függetlenül a vétótól – a járvány leküzdésére hivatott segély első részletét, kies országunk miniszterelnöke pedig mindeközben tele pofával szidja őket. Ennél lejjebb menni már nehéz, de a jövőben majd sikerülni fog Isten és a Párt segedelmével az is. Nem tudhatni mi folyik. Kármentés, tébolyda a köbön vagy a hívek szokásos cukkolása, de a civilizált világ megint röhöghet a magyar kormányzaton – és kizárólag rajta –, ha van még kedve hozzá. Ám minden bizonnyal ez a készség odaveszett már rég, mert eszementekkel vitatkozni, az minden életerejét föleszi az embernek. Főleg, ha már a saját bőrére is megy a méltatlan cirkusz.
“Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet.” – Ezt tanácsolta a nem is taggyűlésen 2001-ben Orbán, mint emlékezhetünk, amikor a neje tokaji szőlejéről volt szó, aztán kaptak negyvenegy milliót. Mai szemmel ez már nem is összeg, ennyiért egy NER lovag (oder lovagina) le sem hajol. Annyi pikantéria még van a dologban, hogy a gazdasági ügyekkel nem foglalkozó Orbán olykor az ilyen nem is taggyűléseket a miniszterelnöki rezidencián rendezte meg, az indító mondat azonban arra utal, nem szerette volna, ha ez feltűnést kelt vagy kiderül.