Hírek

Egy bohóc nézetei

vgy_bohoc– Nézd csak – mutatott körbe a dombon ülve a bohóc a nagy, piros orrával és esetlen, hatalmas cipőjével, átölelve az öltönyös ember vállát magyarázó szeretettel a hangjában –, nézd csak az alábukó napot a hegyek orma fölött. Ahogyan melegen ontja a fényt, koronája lobog, mint egy koldus haja a téren, aki üres tenyerét tartja feléd egy falatot kérve csak, és a nap melegétől olvadozó aszfalton van a batyuja, ami a háza, a szeme megtört és esengő. Nézd a hegyek sörényét, a szikrázó ormokat, ahogyan a sziklák alatt a moha nő, aztán a fenyvesek és majd a drága tölgyesek alább, és nézd a csermelyeket, amik ott csak csobognak, de itt már szétterülve hozzák az életet, benne a halak és mindenféle rákok eljutva az óceánig, dübögve ott a habjai vagy elsimulva gyönyörűn.

Amire azt felelte az öltönyös:
Én jogász vagyok.
De átölelte őt még szorosabban a bohóc, hogy meséljen még, bár – tegyük hozzá – a nagy piros orrától náthás volt a hangja, és a cipője is hogy szétterült, akár a palacsinta vagy száradt tehénlepény.
– Nézd csak a falvakat, ahogyan a kémények pipálnak, ott nagymamák sütik a rétest és gyönyörű fiatal lányok az ételeket, a férfiak bajszukat pödörve, zsír törölve arról ülnek komolyan iddogálva és elégedetten teljesen, az udvaron tyúkok kárálnak és libák feleselnek, és ó a malacok, a malacok szőnek omló álmokat az óljaikban, színes tintákról álmodnak és végtelen utakról, amelyek szalagként kanyarognak a térképeken. Ott meg egy anyóka sírogat halkan a temetőben, eres kezeivel gyűrögeti foszladozó zsebkendőjét, ujján két gyűrű már, az övé és a volt uráé, aki hejj, de fess ember volt a kazal melletti első lopott csóknál, és most itt fekszik kiterítve. Látod-e?
Kérdezte a bohóc átölelve még az öltönyöst, aki megint csak azt felelte:
Én jogász vagyok.
– Nézd csak – mondta a bohóc lankadatlan – a lányok haját, ahogy megcsillan rajta a nap, hogy egyik éjfekete, a másik búzamező vagy haragvó vörös, nézd a ringó szoknyáikat, ami hosszú combjaikat takarja, az arcuk gödreit a mosoly alatt, gyöngy fogaikat és a tündér nevetést. Nézd, ahogyan a kutya szalad, kergeti a postás, aki teker, teker, hogy izmai szakadnak, és a gyerekek, ó, a gyerekek hogy kacagnak ezen és játszanak ő is postást és kutyát, vagy az apróbbak, ahogyan surrannak a műanyag dömpereken és buknak föl vele apró kavicsokon, és futnak aztán zokogva az anyjukhoz, aki fújja nekik, kenegeti és mosolyog, amitől elnyugszik a gyerek, el az élet és kávé illatát hozza a szél, ahogyan traktor pöfög el mellettük. Látod-e?
Kérdezte megint a bohóc immár bánatosan, de az öltönyös csak rázta a fejét:
Én jogász vagyok.
– Nézd csak – próbálta újra a kenderhajú, fehérre mázolt arcú bánatos alak –, nézd csak a felhőket, habokat és pomponokat a nagy kékség peremén lógva és suhanva, nézd, ahogyan az árnyékuk rajtunk átszalad, vagy a harmatos esőt. A bömbölő vihart, tetőszaggató szeleket, kavargó havat, ahogyan lapátolják szorgosan, vagy ülnek a tavaszon hallgatva az első madárdalokat, nézik a rügyek roppanását, a barack hamvasodását, a mező ringását, és hogy jön az ősz megint meg a ködök, és a szelíd öregek köhögetnek. Hogy hűl az idő, be kell fűteni újra, várni a karácsonyt és a fényt hozó tavaszt, ahogyan forog körben az élet ismételve önmagát a bölcsőtől a koporsóig és a értől a óceánig. Hallod a fák suhogását, a gyerekkacagást, a labda puffanását a strandon és a szerelmesek zokogását?
Érdeklődött a piros orrú, de csak ezt hallotta megint:
Én jogász vagyok.
– Nézd csak – mondta lankadatlan a bohóc még mindig ölelve az öltönyöst, de már nem a kezdeti lágysággal, hanem belekarmolva mintegy –, nézd csak a hegy fölött előbukó repülőket, és a terhüket, a bombát, ami aláhull tépve szét embereket, halomba döntve házakat. Nézd csak a süvítő rakétát, ahogyan sehol nincs aztán itt, és becsapódik, és a helyén, ahol színház volt valaha, egy nagy gödör marad. Nézd a síró embereket, a bömbölő gyereket és a zokogó nagymamát, a távolban fénylő tüzeket és a mérhetetlen szenvedést. Nézd a föltűnő tankokat, ahogyan nyikorgó és csikorgó lánctalpaikkal mennek át mindenen, és hallgasd a gépfegyverek ugatását, és érezd a halál édeskés szagát, lásd a poklot. Látod-e? Érzed-e? Érted-e?
Tette fel végezetül a bohóc elkínzott szemekkel, de az öltönyös csak ránézett a bamba, üres szemeivel, és ezt mondta:
Én jogász vagyok.
 
 

444.hu
Bödőcs: Mi nem küldünk halált okozó fegyvereket, hát persze baszd meg, vízipisztolyt kérnek tőlünk / 2022.03.28.
A humorista a közelgő választáson viccelődött. - „Máshogy alakul a kampány, mint tervezve volt. (...) Mert Vlagyimir előre megy, nem hátra. A kurva anyját!” - mondta Bödőcs Tibor humorista egy fellépésén, amiről most videót tett közzé …

youtube / videó
Bödőcs: Ruszkik, haza, család  / 2022.03.28.

hirklikk.hu
Orbán hazugsága Zelenszkijről / 2022.03.28.
Rákay Philip, Bohus Dániel és a Fidesz szellemi holdudvarának egyéb jelentős gondolkodói után Orbán Viktor is elérkezettnek látta az időt, hogy belerúgjon Volodimir Zelenszkijbe. Az ukrán elnök azzal vívta ki a magyar miniszterelnök haragját, hogy az uniós csúcson személyesen merészelte megszólítani, és felszólította arra, döntse el, hogy hová áll.

Orbán: Zelenszkij azzal a tudással dolgozik, amit színészként összegyűjtött - 2022.03.27. - Az ukrán elnök színész, aki azzal a tudással dolgozik, amit színészként összegyűjtött – ezt mondta Orbán Viktor Volodimir Zelenszkij őt kritizáló beszédére az állami rádióban. A miniszterelnök semmi rendkívülit nem lát abban, hogy az ukrán elnök élesen beszélt az uniós csúcson, és azt mondta, hogy szerinte nem csak őt támadta. Orbán Viktor úgy érezte, hogy a NATO-csúcson egyszerűbb dolga volt, mert a NATO szó szerint lemásolta a magyar álláspontot. Az RTL Híradónak nyilatkozó szakértő szerint a NATO-nak soha nem is volt olyan terve, hogy katonákat vagy fegyvert küldjön Ukrajnába. - Link: //rtl.hu/hirado/2022/03/27/orban-reakcio-rado-zelenszkij-szinesz

nepszava.hu
Az állítása szerint „jogász” Orbán megpróbálta leszólni a „színész” Zelenszkijt, de csak magát égette egy kicsit / 2022.03.27.
Az ukrán elnök is jogot végzett. - Volodimir Zelenszkij végzettségére nézve szintén jogász, 2000-ben diplomázott a a Kijevi Nemzeti Gazdaságtudományi Egyetemen. Igaz, jogászként ő sem dolgozott soha, a hivatalos életrajza szerint 1997 óta dolgozik színészként, forgatókönyvíróként és producerként. Világhírűvé váló vígjátéksorozatában, a Nép szolgájában egy fiatal történelemtanárt alakít, aki a körülmények összjátéka folytán elnök lesz. Amikor valóban indult az elnöki tisztségért, a mögötte álló párt a sorozata nevét kapta. 2019. április 21-én választották meg Ukrajna elnökének.