- Részletek
-
Készült: 2020. április 23. csütörtök, 20:13
-
Találatok: 1976
Bencsik János, független képviselő megsértette a kocsmák jó hírét. Negatív színben tüntette fel a műintézményeket, amikor az ország házát hozzájuk hasonlította, mondván, kormánypárti képviselők a bezárt egységek helyett használják tivornyázásra a parlamentet. Az ivók ezt az összevetést kikérik maguknak, mert egyrészt ők kormánypárti képviselőket nem tűrnének meg a falaik között, másrészt pedig a kocsma nem egyszerű töltőhely, ahol hiphop bedűttünk valami szeszt, mint a parlamenti büfében, hanem ott filozófia is van, az élet nagy kérdései, az életé meg a halálé, valamint a csapos lány csöcsei.
Sok mindent lehetne még sorolni a parlament és a kocsma evolúciós, etimológiai, szakrális, spirituális és ontológiai különbségeiről, amiből mindig az ivó jönne ki jobban, de ebben a helyzetben nem ez a lényeg, hanem a kormánypárti képviselők. Akik felőlem annyit isznak, amennyit akarnak, de azért menjenek az édes anyukájukba. Egy nappal ezelőtt tapssal fojtották belé a szót Szabó Tímeába, most pedig a sarokba okádtak a tisztelt házban, vagy valami ilyesmi. Mert nem tudható, mit takar Bencsik képviselő fogalmazása, miszerint a „Ház” méltóságát sértően viselkedtek. Más kérdés, hogy magam már nem sok méltóságot látok a „Ház”-ban.
És megint csak kósza meglátás, hogy Kövér házmester szigora sehol sem volt. Igaz, nem ő elnökölt, de a szelleme csak ott lebegett, mégis, a kormánypárti képviselők csinálhatták a fesztivált zavartalanul, mert övék volt a világ. Még erre sem kapná fel a fejét az ember, bunkók mindenhol vannak, még a kocsmában is akadnak, ez ellen tenni nincs mit. Ámde ezek a kormánypárti képviselők akkor dajdajoztak, amikor épp azon ment a diskurzus, hogy húszezer kulturális területen dolgozó honfitársunk életét miképp tegyék tönkre, és ez azért érdemel valami figyelmet talán. Vagy pedig fideszi szempontból ez sem, de akkor tényleg elmennek az anyjuk csúnyájába.
Az ember nem idealista, tátott szájú óvodás, tudja, hogy mennek mifelénk a dolgok, így azt is tudja, hogy a húszezer kultúra területén dolgozó honfitársának már akkor megpecsételődött a sorsa, amikor először szóba került, hogy jogfosztottak lesznek. Innentől már csak az volt a kérdés, illetve az ma is, hogy mikor. A többi csak móka és kacagás, főleg a kormánypártiaknak, hogy az ember már arra kíváncsi szíve szerint csak, hogy vajon azt is részeg vigyorral a szájukon szavaznák meg, hogy mondjuk ötvenezer traktoristát főbe kell lőni, vagy, ami delikátabb, hogy saját magukat. Ez abszurd elképzelés, de Godot is megjön majd egyszer.
Amit most látunk egyébként, azt leginkább haláltáncnak nevezhetnénk, ahogyan ez a motívum a középkorban a pestisjárványok után volt aktuális, és most is az van épp. Félreértés ne essék, nem erre a Covid19-re (vagy mi neve van) gondolok, ami a világban arat, hanem a tényleges pestisre, aminek Fidesz a neve. Ez úgy beborítja kies hazánkat, hogy megfulladunk tőle, mert, hogy visszatérjünk Szabó Tímeához, nem elég, hogy tapssal fojtották belé a szót, másnap Orbán egyik kedvenc lapja olyan ordenáré hangon írt róla, aminek az előzménye, a minta, amiből merített, a Völkischer Beobachter lehetett csakis.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 23. csütörtök, 05:30
-
Találatok: 2206
Totális káosz jellemzi a – rendelkezésre álló, az országba már beérkezett, s a majd beérkező – lélegeztetőgépek számáról és költségéről nyilvánosságra hozott információkat. Orbán Viktor április 10-én azt mondta, hogy „lélegeztetőkészülékből körülbelül 2000 van, ezt kell felfuttatni 8000-re” – ám három nappal korábban, Szijjártó Péter arról beszélt, hogy 14 490 lélegeztetőgépet rendeltek. A különbözettel megegyező, több mint hétezer gép pedig – a többi nyilatkozat alapján biztosan állítható – nincs az országban. Csak nem véletlen a homály? A gyanút erősíti, hogy a rendelkezésre álló kevés információból kiindulva, az látszik, hogy akár 4-6 milliós túlszámlázás sem kizárt gépenként.
A koronavírus-járvány elleni védekezésre szánt kassza felülről nyitott – mondták Orbánnal az élen többször is, kormányzati emberek. Ennek persze nem azt kellene jelentenie, hogy nyitott a trükközésre, a túlszámlázásra, a mutyira és a magánzsebek tömésére. Pedig erős a gyanú, hogy ez mind előfordul ezekben a napokban Magyarországon.
Ahogy tegnap már megírtuk: utánaszámolva: a lélegeztetőgépekre, sebészi maszkokra, ruhákra és izolációs köpenyekre, továbbá maszkokra, sapkákra, kesztyűkre és tesztekre fordított kiadások nem haladhatták meg a 140 milliárd forintot. Ha pedig igaznak vesszük Szijjártó Péter állítását, miszerint április 16-áig bezáróan, „az elmúlt csaknem másfél hónapban 500 milliárd forintot költött a magyar állam egészségügyi eszközök beszerzésére, védekezésre” (Hír TV Magyarország élőben, 2020. április 16.), akkor bizony sok százmilliárd forintnyi hiányzik (s azóta eltelt egy újabb hét, ami alatt folyamatosan a beérkező újabb és újabb szállítmányokról szóltak a hírek).
Egy kis lélegeztetőgép-matek
Némi segítséget kértünk a lélegeztetőgépek nemzetközi piaci áraival tisztában lévő, a nemzetközi kereskedelmet ismerő szakértőtől, aki elmondta, hogy az olasz gyártmányú egyszerűbb gépeket már 3 millió forintért be lehet szerezni, a legprofibb amerikai gépeket mintegy 8-9 millió forintért adják, s e kettő között kínálja – 4-4,5 millió forintnak megfelelő dollárért – számos ország is a kínainál jobb gépeket, a többi között Tajvan, Malajzia és Dél-Korea.
Azt tudni kell, hogy a kínai gépekért általában feleannyit adnak a világpiacon, mint a hasonló paraméterrel rendelkező, másutt gyártottakért (általában is, nem csak az egészségügyben használtakért). Ebből kiindulva, kimondható, hogy normál – és nem túlszámlázott – áron 3-3,5 millió forintnál többe egy kínai lélegeztetőgép nem kerülhet. Azaz a mintegy tízmillióért beszerzett gépekre 6,5-7 millió forint plusz adódik. Legyünk megengedők: mondjuk azt, hogy a mai keresleti piacon a kínaiak alaposan megnyomják az árakat, de még így sem képzelhető el, hogy a normál ár kétszeresénél többet kérnének érte. Ebben az esetben pedig gépenként 3-3,5 millió forint továbbra is hibádzik.
Az már csak hab a tortán, hogy az elmúlt negyven napban az európaiak által vásárolt kínai lélegeztetőgépek jelentős részét – 30-40 százalékát, esetenként (például Olaszországból) akár a felét is – használhatatlansága miatt, vissza kellett küldeni Kínába vagy ki kellett dobni. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 21. kedd, 18:52
-
Találatok: 1943
„A helyzet most is nehéz, és még nehezebb lesz. Mindegy, hogy az ellenzék mitől fél, az legyen az ő dolguk. Nekem százharminchárom bátor ember kell, az ország százharminchárom legbátrabb embere. És azok önök itt, a kormánypárti oldalon.” – Ez a szózat a kedves vezető szájából hangzott el janicsárjai felé a felhatalmazási törvény elfogadásáért vívott heroikus küzdelem során-közben, ami, mint tudjuk, végül győzelemmel zárult. Hogy a francba ne zárult volna azzal, ez a százharminchárom gondosan válogatott hős ugyanis.
Személyesen fáradtak annak idején Felcsútra, ahol a gazda megnézte a szemüket, fülüket, fogazatukat, vizsgálta kitartásukat, keresett bennük erkölcsöt, érzést, gondolatot, jóságot, s ha ilyen utóbbiakat nem talált föl lettek véve. Kizárólag akkor. Ilyen alapos válogatás után jó, hogy bátrak, ez a minimum, aminek ékes tanújelét adták tegnap is, amikor Szabó Tímea – aki szép lehet, de okos nem – azt pedzegette, hogy a mi járványunk egészen más, mint a szomszédok járványa, ugyanis itt minálunk indokolatlanul magas a halálozási ráta, tehát baj van.
A bátor százharminchárom tapssal fojtotta belé a szót, ütemesen verték össze a tenyerüket, mint előző életükben Rákosinak, azt megelőzően Horthynak, de tapsolnának ezek egy halom szarnak is, ha arra lennének dresszírozva és megfizetnék. Most viszont annak tapsoltak, hogy honfitársaik hullanak mint a legyek. Ha nem is örömüket fejezték ki efölött, de így jelezték, az ilyesmi hidegen hagyja őket, mert nem Szabó Tímeának bátrak, hanem Orbánnak csakis, az esküjük ellenére is. Az ilyen embereket sokféleképpen lehetne jellemezni, az aljas gazember tán elég, de mégsem kifejező kellőképpen.
Mellé kell tenni a ganyé, köpedelem, ótvar, etc. jelzőket is, hogy képünk megfelelően árnyalt legyen, és akkor még Kövér pedellusról nem is beszéltünk, aki eltelten mosolyogva várta, hogy a taps közben Szabó Tímea ideje leteljen, aztán másnak adta meg a szót. A képviselő asszony így nem tudta föltenni a kérdést, hogy a magyar fertőzöttek miért hullanak, mint a legyek, de mindegy is lett volna, hogy fölteszi avagy sem, válasz nem érkezett volna rá. Mert ugyanis nem az a lényeg a járvány elleni küzdelemben, hogy az sikerre vezessen, hanem az, legyen jól dokumentálva, lehessen kábítani vele a bávatag népet.
Már amelyik életben marad a vérzivatarban. Az írás innen két irányt vehetne, szidhatnám a fideszesek édesanyját, de már évek óta ezt teszem, másrészt a fenti történet után már felesleges, hiszen mindenki vérmérséklete szerint gondol azt róluk amit akar, mondja ki átkait, mormolja a foga közt csak, vagy – mert ilyen is akad – elégedetten csettint, hogy jól megkapta ez a Szabó Tímea, megérdemli a bevándorlás-, és víruspárti. Ilyen is van.
Viszont most már tényleg fel kell tennünk a kérdést, hogy Szabó Tímea és sorstársai mi az anyám valagát keresnek a parlament falai közt, mert tudtuk, és napról napra ki is derül, hogy jelenlétük ott indokolatlan, haszon nélkül való.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 20. hétfő, 17:10
-
Találatok: 2039
Cili néni eléggé meggondolatlanul tegnap délelőtt még azt operatív törzsezte, hogy hosszú lesz a járvány, az elején vagyunk, nem látni a végét, szóval mondta bele a bizonytalanságait a kamerába, meg azt határozottan, hogy a panelproli levegőzzön az erkélyen. Napsütéses, szeles tavaszi nap volt, a madarak csivatoltak, felhők szálltak az égen, és közöttük megbújva ott settenkedett a szentlélek, aki suttyomban megszállta Orbán Viktor Mihályt. Beléje költözött mintegy, és megadta neki azt a képességet, amit amúgy embernek soha, hogy biztosan lássa a jövendőt, ilyképp hatalmat nyerjen a halál felett. Mert az élet fölötti minden jogok és igazgatások már amúgy is a birtokában vannak immár tíz, kurva hosszú éve.
No most, az a dilemma, hogy két hét az mennyi idő. A végtelenhez képest semennyi, egy légynek a fél élete, Cili néninek meg elég sok ahhoz, hogy ne lásson a mélyire, vagy csak titkolják előle a kimeneteleket. Mert csak ez magyarázhatja, hogy amit ő nem tudott délelőtt tizenegykor, azt Orbán Viktor Mihály meg délután háromkor igen, és itt jön képbe a szentlélek hatalma. Mert jótevőnk kijelentette ekkor, hogy a járvány május harmadikán tetőzik, egy perccel sem előbb vagy később. Jön a járvány, mint a víz, amit hajdan Bakondival néztek, hogy mikor tetőzik, várták a csúcspontot teli szakértelemmel, hogy nem állhatom meg iderakni pöttyet, hogyan volt akkor, mert így lehetett most is, csak gumicsizma helyett szkafanderben.
Öblözet – mondja Orbán Viktor
– “Az állomány ebben a pillanatban a vacsorát hajtja végre” – jelenti Szabó őrnagy a miniszterelnöknek.
– Mennyi ez még? – kérdi Orbán Bakondit.
– Már hogy értve? – kérdez vissza a tábornok. – Időben?
– Amíg fel fog jönni – mutat a Duna felé Orbán.
– Erre még nem hogy még egyszer ennyi, hanem még… – próbálja magyarázni a helyzetet egy szakember külsejű férfi, de Orbán Bakonditól várja a választ:
– Mennyi a víz? Szerinted mennyire jön még föl? Másfél méter?
– Onnan? Igen! – feleli Bakondi.
Nem volt ez másként ezúttal sem. A szakértő gárdával álltak ott, számolgatták a duci ujjaikon a vírusokat, egy, kettő, mennyi, hogy harmadikán lesznek a legtöbben, délután negyed ötkor épp. Svejk jutna eszembe, ha meg nem sértődne az összevetés miatt, úgyhogy inkább nem jut. Cili néni ezért megint, aki még délelőtt, amikor sötétben tapogatózott csak az összes operatív ember, alig is tudtak valamit, mert a méltóságos úr még nem világosodott meg, szóval tizenegykor azt mondta, hogy kies hazánkban hatvanegyen vannak lélegeztető gépen. Viktor Mihály pedig az igazság birtokában azt delirálta, hogy harmadikára meglesz a hatezer gép, amire szükség lesz, később pedig nyolc. Mármint ezer. Mármint gép. Mármint lélegeztető. Mármint meglesz.
No most, ha Viktor Mihály kijelölte, hogy május harmadikán tetőzik a járvány, mint hajdan a víz, akkor hatezer embernek kell szörcsögnie a gépeken, akárha Hermine Kleefeld kisasszony tüdeje a Varázshegyben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 19. vasárnap, 20:05
-
Találatok: 1708
A Semmelweis Egyetem rektora interjút adott a prostisrácoknak, amelyben pajkosan kifejtette, hogy a kórházi ágyak felszabadítása hadgyakorlat volt. Magam inkább mindenfajta okot, indokot, észszerűséget, erkölcsöt és empátiát nélkülöző, ógörög tragédiákkal övezett aktusnak látom testvér-, és anyagyilkossággal, plusz még nemzethalált vizionáló romantikus festménynek. Különös idők a mostaniak. Minden napunk ilyesmikkel van tele, az ember szíve nehezen bírja, olykor meg is szakad. Úgy kell megstoppolni, összeöltögetni, hogy verdessen, kalimpáljon még kis időre.
A katona lényegénél fogva, mintegy a szubsztanciájából fakadóan csörtet, csattog a talpa, eltipor gyerekjátékokat, handabandázik, ütemre énekel meg ordibál. A katona nem épít, hanem elfoglal, rombol és birtokba vesz, a katona nem gondolkodik, hanem cselekszik, a katona nem ember, hanem gép. Hogy rektor úrnak szervilizmustól verdes a nyelve, az az ő egyéni nyomora, hogy a kórházakat hadgyakorlati terepnek tartja, az meg a miénk. Ebbe fogunk beledögleni, hogy a kedves vezető valami perverz, infantilis vágyaktól irányítva és vezérelve katonásdit játszik, s közben szuszog.
Régi mániája ez, csak most látta elérkezettnek az időt, hogy szabadjára engedje az ösztöneit, sőt, megszerezte hozzá a korlátlan és fékek nélküli lehetőséget is, amitől konszolidáltabb helyeken már nácinak tartják. S ha másutt épp nem is annak, de elborzasztó tankönyvi példának, hogy látod, Jürgen, mivé fajulhat demokrácia hiányában egy ember. Sápítoznak, és pénzelik, miközben a csürhe a képükbe köp. Hogy ez meddig mehet, az is hangszórót érő kérdés, ha megérjük egyáltalán. Háborúban ugyanis meg szoktak halni az emberek, mi pedig harcban állunk, bár nem tudjuk, kivel.
Operatív törzs, kórházparancsnok, cégtábornok, egyenruhások mindenütt, meg az Orbán lázáros agyában. Szép ez a permanens harsonaszó, főleg, ha már valami eredményét vagy hasznát látnánk, olyan viszont nincs neki. Amihez érnek, szarrá megy, hajfestőkesztyűt küldenek beteggondozásra, élőhalottakat hajítanak ki az utcára, fertőzött öregeket küldözgetnek vissza a kórházból, miközben folyik a féktelen, gát nélküli gyalázkodás. Mert a veszélyhelyzet értelmezésükben arra való, hogy megbüntessék a nem fideszes polgármestereket, s rajtuk keresztül az engedetlen lakosságot.
A katonai fegyelem erre szolgál. Hogy az egész úgy nagyjából egy kuplerájt takar, azt a Mária néni úgysem látja, ha meg esetleg igen, akkor ki nem szarja le. Amiben flottul mennek a dolgok a harsonaszóban, az a szerzés. A dobozos vállalatot állami felügyelet alá vonták, egy nap múlva fideszesek irányították, és megtehetik akármivel, csak odabiggyesztik, hogy nemzet meg érdek, s már viszik is. Olcsóért adnak a cimboráknak, drágán vesznek tőlük, Orbán beszerzője a saját apjától rendel ötmilliárdért maszkokat, ami pénzt einstandolnak a járványra hivatkozva, futballistáknak adják.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 18. szombat, 19:53
-
Találatok: 2017
Mert mostanában ez külön tantárgy az iskolákban. Hogy osztályozni is fogják, lehet-e megbukni hazafiasságból, még nem tudni, ahogy azt se, két ff-y-nal írandó helyesen, vagy elég az egy f-i is.
Igazából azt sem lehet tudni, mi is a hazafiasság, és ki a hazafi, és lehet-e azt tanítani? Elég nehéz a hazafiságot definiálni, mindenhol és mindenkinek mást jelent, ráadásul mindenhol más és más az elvárás. Persze, ha lehántjuk cifra héját, kiderül, hogy a fene nagy hazafiság a hatalom részéről csak a feltétel nélküli hűség, a bólogatás és engedelmesség elvárásáról szól.
Persze, az erőszakos hazafiság szervezhető. Stadionbeli rigmusokkal, országos plakáterdővel, médiás hazaárulózással, egymásba érő talpakkal, megéneklünk, Magyarország, Nélküled, sőt, aug. 20-án akár díszmagyarba öltözve, válladon a nemzeti zászlóval ülhetsz a tv ünnepi műsorát megkönnyezni, attól még nem leszel hazafi. Pláne, hogy még nem is tanították.
Nade, majd most! A NAT immár kötelezővé teszi a hazafiságra nevelést. Minél fiatalabb korban, annál jobb. Igaz, hogy a fogalom ismeretlen egy nagycsoportos óvodás számára, de milyen bájos, amikor hazafelé jövet a nemzeti dal első versszakát fújja, valahogy így: jabok legyünk, vagy sabadok? Ez a kéjdés, válassatok! Igaz, egy szót sem ért belőle, pláne nem a vers mögöttes üzenetéből, konkrétan a hazafiság mibenlétéből, de olyan cuki, ahogy kántálja!
De hát papagájként ismétli, mert benne van a tantervben. Aztán csodálkozunk, ha korán megöregszik, mert Benedek Elek, Romhányi, vagy Török Sándor meséi helyett a hazafiság mibenlétéről kell a fejét törnie.
A hazafiság, úgy vélem, nem tanítható. Az vagy van az emberben, vagy nincs, ahogy a szülőföld szeretetét sem lehet senkibe plántálni. Főleg nem a külföldön élőbe, ahogy sarkosan definiálni magyarságukat se.
Magyar az, akinek fáj Trianon! Vagy aki zokog, ha Mohács alá é! Aki szilveszterkor vigyázzállásban megkönnyezi a már régen kiüresített Himnuszt! És, ha nekem nem fáj, még csak nem is sajog, akkor én már nem vagyok hazafi, vagy magyar? Ha nem bizonygatjuk, a magyar nyelv a legkifejezőbb, a magyar konyha a legjobb a világon, a magyar rovásírás ősibb, mit az egyiptomi, vagy az azték, sőt, mi már az ősrobbanás idején itt voltunk a Kárpát-medencében!
Ha Nyírőt, Vass Albertet, Tormayt olvastatunk gyerekeinkel erőszakkal, attól majd hazafi lesz? Aligha.
„De lehet magától az, jókedvvel, bőséggel, és nem a furmányosan agresszív NAT hatására. Az így erőszakolt hazafiságot már megette a fene. Magyarnak, hazafinak lenni természetes állapot (kellene legyen) és nem diktátum. „ (Papp Sándor Zsigmond)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 17. péntek, 19:49
-
Találatok: 2313
Barabási Albert László fizikus azt mondta erről az egész járványról, meg mindarról, ami vele jár, nem lesz olyan, hogy egyszer csak hirtelen vége szakad, hogy máma van, holnap meg nincs, hogy egy csapásra kivilágosodik a tajtékos ég. Elhúzódó bajokról, lassú gyógyulásról beszélt járványügyileg, gazdaságilag meg a lelkekben is, arról azonban nem, hogy teljesen más lesz minden, ha már nem az most is. A Fidesz, illetőleg Orbán Viktor a járvány ürügyén fejezi be az ország legyalulását, az atombombát már ledobták a felhatalmazási törvénnyel, náluk van minden, és most nézik, ahogyan a járvány a képükre szabja a világot.
Amiről mesélni akarok máma, azt a Népszabadsággal modellezték le, ha emlékszik még valaki arra, hogy valaha volt egy ilyen lap, pedig csak négy éve végezték ki. Kivéreztették, fölvásárolták, megszüntették arra hivatkozva, hogy ezt kívánta a gazdasági szükségszerűség, pedig csak veszélyeket láttak benne. Viszont a módszer és a recept működik. Akinek minden hatalom a kezében van, az képes arra, ne kelljen látványosan és saját kezűleg elvégezni a piszkos munkát, csak meg kell várni, míg az alany közelít a végelgyengüléshez, és máris könnyűszerrel bekebelezhető. Most elég lesz rámutatni a járványra, ő a bűnös, mert a rezsim azt ment meg, akit jónak lát.
Tegnap az egyik sajtóipari termékben egy eddig nagyon jól menő kávézó tulajdonosa öntötte ki a szívét arról, hogyan megy gajra minden, nullázódik le ő és jutnak koldusbotra az alkalmazottai. Részletesen elmesélte, hogyan nem menti meg az állam a vállalkozását, holott megtehetné, és más országokban meg is teszi, de valami ismeretlen és különös ok miatt itt nem. (Népszabadság) “Két munkatársam is kénytelen albérletét feladni, egyikük kisgyermekét egyedül nevelő anyuka. A többiek talán a májust kihúzzák majd még. És utána?” – így fejezte be panaszolkodását, és ezzel mindent elmondott kicsiben, ami nagyban is igaz sajnálatosan.
Amikor majd fölébredünk ebből az álomból, apránként, ahogyan Barabási mondta, és körülnézünk a kietlen világban, azt fogjuk észrevenni, hogy minden ezek kezében van, még a legutolsó újságosstand is, mert életben csak az marad, aki lojális. Ahhoz, hogy támogatást lehessen kapni az államtól ebben a vérzivatarban, pályázni kell, és az kap majd, akinek a vállalkozását nemzetgazdaságilag kiemeltként értelmezi majd a döntéshozó testület. Ha valaki tehát rosszalkodott vagy most nem fér a bőrébe sorosilag, akkor úgy jár. S majd, amikor a fideszcápák fölvásárolják fingért-húgyért a boltját, akkor széttárják karjaikat, és azt mondják, csak a járvány.
Ahogyan a g7.hu portál fogalmazott szintén tegnap: „A kormányközeli vállalatok sok készpénzen ülve várják a nyomott áron kínálkozó felvásárlási célpontokat a gazdaság számos ágazatában.” Továbbá: „Nehéz nem észrevenni, hogy az a két szektor, amelyeket a kormány (teljesen fonák logikával) a válság idején adóztat meg, éppen azok között van, ahol a kormány korábban térfoglalásra készült.” – Magam sem mondhattam volna szebben, illetve én csak csúnyábban mondhattam volna, mert nem vagyok szenvtelen közgazdász, hanem író ember, aki olykor az érzelmek bevonásával próbálja meggyőzni olvasótáborát az igazáról.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 16. csütörtök, 19:30
-
Találatok: 2233
Egyelőre még korai kimondani, hová vezet Orbán és a Fidesz számára a koronavírus-járvány és annak a kezelése. Nagyon hosszú válság elé nézünk, hetekig-hónapokig eltarthat még a jelenlegi helyzet. Egy biztos: az utcára nem fognak kimenni tüntetni a felháborodott emberek – már csak a kijárási korlátozások miatt sem. Orbánék erre játszanak” – fejtette ki megkeresésünkre Szentpéteri-Nagy Richárd, aki szerint, a külföld már látja, amit a hazai közvélemény jó része még nem: a kormány nem válságot kezel, csak a politikai hasznot lesi. Az alkotmányjogásszal, politológussal arra is kerestük a választ, van-e értelme a parlament ülésezésének a felhatalmazási törvény idején.
„Mostanában kezd kiderülni, hogy minek volt az egész, hiszen közjogi értelme nem nagyon volt a felhatalmazási törvénynek: Orbán – a kétharmadával – eddig is azt csinált, amit akart, és ezután is azt csinálhat” – reagált kérdésünkre Szentpéteri. Hozzátette, hogy ennek fényében érthetetlen az áterőltetése.
Az ellenzéket akarta csőbe húzni
Emlékeztetett arra, hogy amikor a közelmúltban Szijjártó Péter
interjút adott a CNN-nek, az amúgy jól tájékozott sztárriporter, Christina Amanpour is annak okát próbálta firtatni, hogy ha mindenütt másutt dolgozik ebben a járványos időszakban a parlament, akkor Magyarországon miért nem. Szijjártó pedig jogosan válaszolhatta, hogy nálunk is tart üléseket, június 30-ig ülésezni is fog.
De mi szükség volt a felhatalmazási törvényre, ha a Parlament ugyanúgy ülésezik, mint eddig, akkor ugyanaz folyik, mint eddig? – tettük fel a kérdést. Szentpéteri szerint, „azok az értelmezések tűnnek igaznak, amelyek szerint a cél az volt, hogy behúzzák az ellenzéket a csőbe, mintha Orbán azért találta volna ki ezt az egészet, hogy kommunikálhassa: az ellenzék nem vesz részt az országmentő tevékenységben”. Szerinte az ellenzék azonban nem tehetett mást, mint hogy beharapta a horgot, s leszavazta nem csak házszabálytól eltérést, hanem a törvényre is nemet mondott. „Ez egy politikai csapda volt, de jó, hogy belement az ellenzék, morálisan ez volt ugyanis az egyetlen lehetősége” – vonta meg a tanulságot.
A magyarok nem...
Egyértelmű, hogy Orbán első reakciója az volt, miként tud ebből a járványból politikai hasznot húzni. És ez eddig be is jött neki, pedig még megindokolni és megmagyarázni sem tudta, hogy miért van erre szüksége. Mert ugyan nemzetközileg borzasztó károkat okozott ez a nagyon rossz szájízű törvény, s nem is lehet annyi fronton megvédeni, ahány oldalról –
Jean Claude Junckertől Ursula von der Leyenen át az
Európa Tanács főtitkáráig, a Néppárt elnökéig,
Donald Tuskig, sőt, már a németekig – támadják. Nemzetközileg tehát kifejezetten hibás lépés volt Orbán számára, ugyanakkor belpolitikai téren, a 2022-es választást szem előtt tartva, a saját szempontjából jó volt. Még akkor is, ha ezzel jottányit sem segíti a koronavírus-járvány elleni védekezést.
...de a külföld már érti
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. április 15. szerda, 19:56
-
Találatok: 2340
Azt hiszem, baj van. Tegnap a Szent Margit Kórház főorvosa sikított bele a büdös magyar éjszakába, és olyat mondott, amitől elhervadnak a csillagok:
„Szomorúan, tehetetlenül és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy az Emmi utasításának megfelelően az ország egyetlen fejlődésneurológiai osztálya a holnapi naptól nem fogadhat fekvőbeteget. A kórház biztosított egy csökkentett kapacitású járóbeteg-ellátási lehetőséget, ahol az osztály dolgozói megpróbálják a lehetetlent. A minisztériumi utasítás veszélyezteti mindazon újszülöttek, koraszülöttek, fiatal csecsemők egészséges élethez való jogát, mely a korszerű, komplex kivizsgálás és az így felállított diagnózison alapuló korai, intenzív kezelés elmaradása eredményez.”
Ezt mondta a főorvos, és csönd van mégis a vidékünkön. Itt a legfiatalabbakról van szó, Novák elvtársnő szíveszottya témáról, aki mostanság nem szaporítja annyira a nemzetet, miközben a haverjai irtják a jelek szerint, a legfiatalabbakat is.
Meg az öregeket. A főorvos mellett, aki szakmai, emberi, erkölcsi, akár még hitbéli meggyőződése miatt is szólalt meg, ugyanezt tette negyvenkét polgármester is, ők pedig ezt mondták:
„Városaink választott polgármestereiként, a polgáraink iránt érzett aggodalom miatt, az értük viselt felelősségünk okán felszólítjuk a kormányt, hogy haladéktalanul rendelje el az ország összes idősotthonában a lakók és a dolgozók koronavírus-tesztelését és történjen meg ez a teljes szociális ellátórendszer esetében is…A kormány szervei a törvényben rögzített és az emberéletek megóvásához szükséges feladataikat jelenleg nem látják el…Nincs több türelem! Kezdjék meg a tesztelést most!”
Aztán, ahogy magukhoz tértek az ünnepi kábulatból, megszólaltak a szakszervezetek is, mert a munka alapú társadalomban pártunk és kormányunk a dolgozókról sem feledkezett meg. Szívügye ugyanis, hogy nekik is jó legyen, ebből fakadólag a szakszervezetek a huszonnégy hónapos munkaidőkeretről meséltek:
„Most élesítik be igazán a rabszolgatörvényt, amelyre a döntéshozók érdekes módon éppen ezt a veszélyhelyzetet, az emberek kiszolgáltatottságát használják fel…Az intézkedés ünnepre való időzítésénél már csak az indoklás cinikusabb: a határozatot „a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében” hozták meg…Az ominózus határozatot, amely totálisan megfosztja a munkavállalókat a jogaitól, s drasztikusan lenullázza az elmúlt kétszáz év munkaügyi vívmányait, megint az érdekvédőkkel való előzetes egyeztetés nélkül, a járványügyi intézkedések égisze alatt hozták meg az illetékesek.”
Csönd volt egyébként mindeme dolgokról tegnap kormányzati körökben, ahol inkább azon morfondíroztak az öregek, gyerekek, dolgozók, tehát uszkve úgy a komplett magyar társadalom gondjai helyett, hogy ebben a különleges helyzetben kit kellene leginkább megmenteni, és többek között a pálinkafőzőket találták meg. Bizonyára azért, hogy legyen mit vedelnie a kedves vezetőnek, ha legközelebb is kihűlés közeli hőt mérnek neki páváskodása során.
Bővebben ...
