A teremben lévő nyunyókák, rendőrök és szagemberek pedig büszkén mutogathatják gyermekeiknek és hites társuknak, hogy lám, itt a bizonyság, egy levegőt szívhattam vele, majdnem éreztem a reggelire fölzabált kolbász fokhagyma szagát, a szétsprickoló koviubi ecetjét.
- Részletek
-
Készült: 2020. szeptember 26. szombat, 20:04
-
Találatok: 1979
M. néni a városszéli utcában élt magában az otthonában és otthonkájában mindig csak. Hogy mennyire egyedül és milyen régóta, azt már senki se tudta a kietlen, légvezetékes, töredezett aszfaltú tájékon. Azok, akik a legrégebben költöztek ide, ők is úgy emlékeztek, hogy akkor már rég itt volt, amikor ők jöttek. De voltaképp M. néni sem tudta, mióta van itt, mióta van egyedül, lassan már önmagát is úgy látta, mint egy döledező villanyoszlopot, amit valakik valamikor fölállítva itt feledtek, s ahogyan azokon az elektronyosság, őrajta az élet áramlott át akadályok nélkül és nyomtalanul.
M. néni gondozgatta a kertjét, benne a virágokat, rózsát, tulipánt, őszirózsát, meg ami jött, vegyesen, megfőzte naponta a kis farhátot, csirkelábat pár szem krumplival, reggel a kis cikóriát, vagy köménymagos levest, és M. néni ezen kívül nem is volt. Olvasgatta az újságját, amihez negyven éve ragaszkodott, nézegette benne a halottakat, tanulmányozta a gazdaság szárnyalását, a nála maradt milliárdokat, elmondták neki, hogy a fiataloknak soha jobb dolga nem volt sehol, így neki sem, a megbecsült öregnek, és mért ne hitt volna ebben, amikor kandikált a csirkeláb a fazokából kifelé.
Na, ugye, szokta mondani magában, mert ez nagyon megtetszett neki annak idején, ahogy tetszett minden is. A szépséges erő, ami áradt a miniszteres úrból, aki ezen kívül mondta azt is, hogy minden csurig migránccsal, de ne féljen senki, csapataink vele együtt őrzik a határt, és jól őrizhették, mert nem látott egyet sem soha, hogy sikítva kelljen menekülni neki. Nappal a rádió nyugtatta őt szüntelenül, este a televízió, és rájött az ő nagy szerencséjére, hogy éppen itt és éppen most adatott élnie, s ha módja nyílt volna rá, kezet csókolt volna a miniszteres úrnak, aki azonban messzire volt.
Ha lett volna bakancslistája, akkor azon első helyen szerepelt volna ez a miniszteres úr kezire lehelt hálatelt csók, vágyott rá, ahogyan arra is, hogy nála is lehetne egyszer, az ő ólja mellett is mondaná, na mi van, röfi. De belátta józanul, hogy ilyen kiváltság csak az arra nagyon érdemeseknek juthat, ezért úgy temette el a vágyát, mint a Karcsi kocsis utáni epekedését süldő korában. Ilyen lemondásos volt M. néni élete, de elégedett volt vele, csirkeláb, cikória, krumpli. Mi kellhet még, semmi sem egyáltalán. Csakhogy ez a járvány, ettől olyan különös lett az élet tavasszal hirtelenül.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. szeptember 25. péntek, 19:13
-
Találatok: 2047
Menczer álomtitkár elirigyelte Fekete Pákó ékesszólását, ránézett az országra az ő erkölcsi magaslatáról, és megállapította: múkodik. Fel is ordított, múkodik, kiáltotta. Vélhetőleg, ha a gazda azt kívánná, dalra is fakadna, gajdolná az adideadidit, a diditnemadom-féle örökbecsűt, megmagyarázva, hogy az pedig a kívánatos szaporulat miatt történik. Hogy az ország múkodik, annak köszönhető, Szijjártó elvtárs helikopterrel jár borászatokba ebédelgetni. Csakis ez a titok nyitja.
Hadházyval mostanában csak a baj van. Amióta egyszemélyes forradalmi hadseregként éli az életét, annyi ganyét leplezett le, hogy más főügyészek plecsnit adnának neki a felderítő munkáért, Poltnak viszont nagyon sok munkába kerül mind az egész szemetet a szőnyeg alá söpörni. Nem véletlen, hogy a momentumos Fekete-Győr őt név szerint is megemlítette, mint olyat, akinek börtönben kell megrohadnia, ha valami isteni csoda következtében békés rendszerváltás következne be hazánkban.
A Menczer-féle taknyoknak is ott a helye. Mert ugyanis az in medias res indítás után elmesélem, ez a kötözködő Hadházy ország-világ elé tárta azt, hogy drágaegyetlen külügyesünk egyszer csak leszállott valami helikofferrel egy bizonyos Bodri borászat lóistállójánál vagy -ban, aztán ebédelgetett más magas rangú szaralakokkal ott. Kép is van a helikofferről, Szijjártóról is, igaz, a jachtról is volt, és mégis süt a nap meg csácsognak a madarak. Szijjártó is rabosítandó a mézédes jövőben.
Menczer álomtitkár – mint Szijjártó csinovnyikja – ezután lendült akcióba, ekkor mondta, hogy múkodik. „Magyarországnak működnie kell, akkor is, ha Hadházy úrnak ez nem tetszik.” – üzente Hadházy Ákosnak ez a rossz életű, hozzá téve, a volt állatorvos csak a lukas zoknijáról és a parlamentben mutogatott trágár tábláiról ismert. A lukas zoknit nem értjük ebben a kontextusban, ebben tán Menczer takony azt mutatta meg, hogy akinek lukas a zoknija, az annyit is ér.
Valamiféle képzelt, saját bejáratú magaslatról nézett le a permanensen milliókra büntetett Hadházyra, akinek a kisujja körme alatt több tisztesség van, mint az egész helikofferező, seggnyaló bagázsban államtitkárostól miniszterekig bezárólag.
Bővebben ...