- Részletek
-
Készült: 2020. március 18. szerda, 23:35
-
Találatok: 2312
Akkora a siker megint, hogy beleremegnek a bércek. Mint tegnap operálós törzsünktől megtudtuk, csak itt, csak most és csak a kipcsakok izolálták a vírust, és jó esély mutatkozik arra, hogy nemzetünk, bár cudarul bántak vele Trianonban, mégis megmenti a világot. Ehhöz képest izolációs jelentést máshonnan már februárban kaptunk, azt is hallani, hogy már készül a vakcina. Összevissza beszél mindenki mindent, miközben az olaszok hullanak, akár a legyek, mint mi is hamarost. Azt azonban a vén Európában egyedül minálunk nem árulják el nekünk, hol vannak a betegek, mennyire azok, és mért nincs szájmaszk, ha a szlovákoknak viszont adunk. Ilyenek.
Káoszos a dolog, miközben a hadsereg arról ábrándozik, hogy cégek irányítását veszi át, s ha Németh Szilárdon fog múlni, az összes vagy görög-római tankot, vagy velőspacalt fog gyártani, aztán jó lesz nekünk. Reggel hétkor már nem lehet kiflit kapni, csirke lesz viszont elég, és trianoni emlékmű is. Születik egy bazi nagy gödör, meg még egy másik obeliszk, most pályáztatják, ez az Emmi gondja, nem ám a veszedelem. Máma volt a boltban kifli, ellenben az eladók maszkban voltak. Ez derék, de az egyik úgy köhögött, hogy majdnem behorpadt a háta, majd udvariasan megkérdezte, mit parancsol a kedves vevő, és adott neki. Ebből is kitetszik, nem vagyunk mi ilyen vírusos élethez szokva.
De a jóisten segedelmével belejövünk, mint a kiskutya az ugatásba. S róluk jut eszembe, egész tévéműsorok szólnak arról, ők hogyan sétáljanak vírus idején, hová vigyék a gazdájukat, hogy életben maradjon nekik. A gazda viszont nem a betegségbe pusztul majd bele, hanem éhen veszik, mert nem lesz pénze. Egy tavalyi felmérés szerint, bár a NER szerint mindenkinek tízmilliója van otthon, ennek ellenére szorgos népünknek annyira nincs megtakarítása, hogy jövedelem hiányában egyharmaduk egy hónapig sem húzza ki. Normálisabb országokban már most kormányzatilag gondoskodnak az ily módon bajba jutott embertársukról, itt az a fontos, hogy több mise legyen a tévében.
Lesz, meg lehet nyugodni, mint ahogyan sportsikerektől is hangos lesz a doboz. Mivelhogy élő sportesemény nincsen egy darab sem, ezért bejelentették, hogy a közelmúlt és régmúlt hatalmas győzelmeit vetítik. Ma kezdik. Ez is legalább annyira alkalmas a köldöknézésre, mint Trianon, megóv attól, hogy szembe kelljen nézni a valósággal, ami elég kiábrándító. Állnak le a gyárak, fuldokolnak a vállalkozások, megy gajra a gazdaság. Hozzáértők átmeneti, de azonnali, ráadásul tetemes adó-, és járulékcsökkenést javasolnak, de, gondolom ez is csak politikai hangulatkeltésnek minősül, mint az orvosi kamara javaslatai, hogy ki ne pusztuljon a magyar.
Viszont ilyen Kovács szóvivőktől hangos az éter, s őt legtalálóbban tán Tóta W. kolléga írta le, mint terjedő húgyfoltot a kormány gatyáján. Mások más metaforával föstötték le őt karakánul, de ennél a plasztikusnál maradva ugyanez alkalmazható mind az összesre, akinek most is a pofája jár csak politikai megfontolásokból. Akik csak azt nem veszik figyelembe, miközben futják az ámokot a szemünk előtt, hogy a vírus nem vizsgálgatja, hogy szóvivő az ember, utcalány vagy miniszterelnök, egyként dögöleszt meg mindenkit. Toldi vagy nem Toldi, hull előtte sorban Arannyal szólván, amivel a költő arra utalt, hogy hőse cseszheti az erejét, ha más veszedelemmel áll szemben, mint egy másik lovag.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 17. kedd, 20:49
-
Találatok: 2037
A neheze még hátravan, napokon belül új szakasz kezdődik, jönnek a csoportos megbetegedések. Ezt mondta Orbán Viktor hétfőn a parlamentben. Fáradtnak és megviseltnek tűnt a miniszterelnök, még a kezén sem látszottak a tintától származó kékes-lilás foltok. Pedig, akár jól is jöhetne ki a Vezénylő Tábornok a vírus elleni ütközetből, hiszen az igazi terepe a háború. Ő a tökéletlen katona: háborúban megfelel, békében alkalmatlan.
Hanem hát most igazi ellenféllel áll szemben. A koronavírus ugyanis nem kitalált ellenség, itt nem az általa vizionált seregek ellen kell szájkaratézni. Mert azokat – kommunikációs kommandója segítségével – legyőzhette: földre kényszerítette az IMF-et, legyőzte az oligarchákat (kivéve azokat, akik az ő zsoldjában állnak), megfékezte a filozófusokat, a kockás inges tanárokat, a fekete ruhás nővéreket.
Csak hát a koronavírus nem ismeri a Magyarországon honos harci rendet. Ez a rohadék nem egy kitalált ellenség, ellene sem a mágia, sem a ráolvasás nem bevethető. Hiba az ősmagyar agysebészet, a magyar és a japán gyerekek fenekére álmodott piros pöttyök, a vírus más szabályok szerint játszik.
A kommunikációs trükközésnek vége, most már kormányozni kellene. Nem lesz könnyű, sőt, majdhogynem lehetetlen, mert az elmúlt tíz év nem erről szólt. A nagyon eredeti tőkefelhalmozásról szólt az elmúlt tíz év, vagyis, hogy Orbán Viktor és csókosai kormányzásnak kinevezett elfoglaltság címén, megszedték magukat.
Most meg jött ez a vírus, amely nem ismer irgalmat, és könyörtelenül véget vet a dalnak. A tízparancsolat ellene kevés, tizenegyedik pedig legföljebb Orbán képzeletében létezik. Milyen jól jönne, ha csak minden második lopott forint ment volna stadionra és valami csurrant, cseppent volna oda is, ahová kell. Lélegeztető gépre, orvosi, ápolói fizetésre, maszkra, kórházi vécépapírra.
Hétfőn a parlamentben látszott a rémület a kormányzati szemekben. Hogy most már kormányoznának a derék urak, csak hát nem tudják, hogyan kell. Lett volna rá tíz esztendő, plusz az ellenzékben töltött elmúlt nyolc év, amikor felkészülhettek volna arra, hogy mit kezdhetnek az országgal, ha majd ők kapják kézbe a kormányrudat. Mi lesz az egészségüggyel, az oktatással, a külföldi kapcsolatokkal?
„Az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is jó időben született újszülöttek”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 16. hétfő, 16:24
-
Találatok: 2243
Nemzeti összefogás kéne? Akkor ne egy hülyegyereket küldjetek!
Vészhelyzetben közbizalom kell és összefogás. Ezt minden kormány szereti hangoztatni, némelyik direkte vészhelyzeteket kreál, hogy újra és újra mondhassa. Nehezebb azonban ilyet követelnie annak a kormánynak, amely egy évtizede bizonygatja, hogy egyáltalán senkivel nem óhajt összefogni a saját táborán kívül.
És amely a vészhelyzet közepén ennek az alkalmatlanságnak a címerállatát állítja ki a nyilvánosság elé. Azt, aki semmilyen bizalomra nem bizonyult méltónak.
Kovács Zoltán államtitkár nem kapott bonyolult kérdéseket. Mi a protokoll? Tesztelnek-e tünetmentes embereket kontakt alapján, és ha nem, akkor Pintér Sándort miért? Mi lesz azokkal az orvosokkal és ápolókkal, akik védelem nélkül kezeltek koronavírusos betegeket?
Az ő egyetlen feladata, hogy ezeket a jogos és értelmes kérdéseket megválaszolja. Ehelyett ez az ember egy rohamosan terjedő húgyfolt a kormány gatyáján. Akiben eddig megvolt a bizalom, az most már okkal gyanakszik, látva a hisztérikus idegrohamot, amit a kommunikációs zseni produkált.
Ne akarjanak okosabbnak lenni a szakembereknél – akik nincsenek itt, és nem válaszolnak. Azért, mert csak, mindig eggyel több de. Ennyi telt tőle.
Mondhatta volna, hogy a belügyminiszter fontos, ezért őt naponta ellenőrzik, és már a fejébe verték, hogy ne fogdosson gyanús arabokat. Mondhatta volna, hogy a Jahn Ferenc kórházban hibákat követtek el, folyik a vizsgálat, és még egyszer nem fordulhat elő. Ehelyett megsértődött és toporzékolt, amiért érdemben kérdezték.
Az orvosi kamara javaslatai, az szerinte gyurcsányizmus. Ennyike. Körülbelül minden az orvosokon és az ápolókon múlik, akik mellesleg kétharmaddal választották meg a kamara elnökét – mármint tényleg annyival, nem ötvenegy százalékból gyurmázták mögé a kétharmadot. De ez a sötét alak hirtelen okosabb náluk, meg az összes virológusnál, az okossága pedig gyurcsányozásban merül ki. Többet sosem tudott – kár volt belé Soros pénze.
Bizony, nagy szükség lenne az együttműködésre. Választást eddig lehetett nyerni kétmillió hívővel meg trükkök százaival. Egy kóbor szocit fel lehet tartóztatni kopaszokkal, csak egy kicsit fasisztának kell lenni hozzá. A vírus ettől nem szarik be. A magyarok pedig válaszokat várnak ezúttal, még a fideszesek is. Kovács Zoltán csak arra biztosíték, hogy bárhol máshol keressék, csak ne a kormánynál. A nemzeti konszenzushoz vezető első lépés, hogy eltakarodik.
Nincs értelme a helyén tartani. Most az egész országgal kéne kommunikálni, ez az idióta viszont NB2-es lakossági fórumokon kívül halott ember. Biztosan elég lesz ehhez a harchoz is a B-közép? Biztosan elég lesz annyi hitelesség, amit egy Kovács Zoltánnal össze lehet söpörni?
Rendkívül gyors változások közepén vagyunk, és ugyanilyen gyorsan kell alkalmazkodni. Az egyik életbevágó mozdulat lejönni arról a tripről, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Tudósok, orvosok, tanárok, vállalkozók, polgárok kooperációja szükséges ahhoz, hogy valahogy megússzuk.
Kelleni fog a szoci orvos, a liberális sztártanár, kell a primitív hülyék által kiszorított, digitális tananyagokat fejlesztő stúdió. Kellenek az oktatáskutatók, akik eddig hiába mondták, merre van a valóság. Kellenek a tudósok, akikkel eddig felmosta a padlót a hatalom. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 15. vasárnap, 21:07
-
Találatok: 1997
A Nemzet Megmentője arcmaszk nélkül, ám gondterhelt képpel ecsetelte a vírusválságot követő évek, évtizedek, évszázadok nehéz gazdasági helyzetét, a magyar gazdaságra váró megpróbáltatásokat és az ezekből adódó gatyamadzag-szorítás majdani fájdalmát.
Az arcmaszkra pedig nagy szükség lett volna, hiszen köztudottá vált, hogy ez a védőeszköz egyirányú utca, nem azt védi, akinek a fülét húzza, hanem tulajdonosától védi a többi embert.
Minden rosszban van valami jó, ez esetben az, hogy kiderült, ha a nemzet egészséges akar maradni, akkor nem nekünk kell arcmaszkban szaladgálnunk, elég, ha a Nemzet Lángeszét fülezzük fel, ami azért kényelmesebb, lássuk be.
Az arcmaszk talán tompítaná a pofátlanság látványát is, ez esetben viseléséből az is nyilvánvalóvá válna, hogy ki tartozik a mai elithez.
Érdekes, hogy a jogállam és a demokrácia szétverői milyen erősen bíznak abban, hogy esetleges bukásuk esetén jogállami elbírálásban részesülnek majd, fel se merül bennük, hogy esetleg sokan úgy gondolják, hogy bűneikért a bibliai időket idéző büntetésben kell, hogy részesülnek.
Azért arra még oda kell menet közben figyelnünk, nehogy úgy járjunk, mint a Habsburgok trónfosztásával, melynek során
Kossuth a debreceni Nagytemplomban nemzeti konzultációt tartott és anélkül mondta ki a trónfosztást, hogy az erre felhatalmazottak szavazhattak volna róla, vagy akár csak érdemben megvitathatták volna a lépést, esetleges következményeivel együtt.
A következmények közismertek, Kossuth női ruhában, hóna alatt a koronával és a pénztárral farokfelcsapva rohant ki az országból.
Ha Megmentőnkre a jelenlegi dózis már nem hat, könnyen lehet, hogy úgy lépteti ki az országot az Unióból, mint '56-ban Nagy Imre a Varsói Szerződésből - annak sem lett jó vége...
Ezzel nem szeretnék hamis párhuzamot vonni a két politikus között, hiszen bár mindketten ártalmasak voltak, de Nagy Imre legalább nem lopott.
Történelmünk a téves, hibás döntések történelme, mindenkori vezetőink rendszeresen összetévesztették saját érdekeiket az ország érdekével, ki király akart lenni, ki csak kormányzó maradni, de olyan vezetőnk, aki a nép érdekeit a saját érdekei elé helyezte, igen kevés volt - egy ujjon meg lehet számolni.
És akkor még a kihagyott vagy elfuserált lehetőségekről nem is beszéltünk.
Az én nemzedékem meg volt győződve arról, hogy a fejlett Nyugattól való lemaradásunk fő oka, hogy Sztálin a II. Világháború után nem engedte elfogadni a Marshall-segélyt, ami jólétet és fejlődést hozott Ausztriának és Németországnak.
Most - átszámítva a mai árakra is - több támogatást kaptunk, mint anno a Marshall-segély volt, de nemigen lett belőle fejlődés, nem lett belőle jólét, leszámítva természetesen a rendszer kedvezményezettjeinek jólétét.
Nem lett belőle ipar, informatika, nem lett belőle oktatás, egészségügy, környezetbarát energiatermelés sem lett, még életszínvonal-emelkedés sem lett belőle, csak stadionok, betonkockákkal burkolt főterek, favágás és eliszaposodó Balaton, melynek partján nem neked épülnek a szállodák.
Már maga az is, hogy a Köztársaságból a NER - konkrétan Orbán - rendszere lett, jellemző korunkra, mára olyan a ország, mintha egy elfuserált időutazáson vennénk részt, állandó háborús helyzetben - amerre nézünk ellenséget látunk, még szerencse, hogy Nagyurunk megvéd minket, mint a magán-nyugdíjpénztárakat, az utolsó leheletünkig.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 14. szombat, 16:17
-
Találatok: 2112
Minden sokkal egyszerűbb volt, amíg a távoli migránsok ellen kellett csatát nyerni, és nem a közeli vírust legyőzni.
A brit miniszterelnök
beszédet intézett népéhez tegnapelőtt a „nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket” retorikai hagyomány jegyében. Mondanivalója tömör volt, fellépése azt sugározta, hogy mindent amit lehet, el fog követni a károk csökkentése érdekében, de eközben nem titkolta, hogy "sokan fogják idő előtt elveszíteni szeretteiket."
Angela Merkel hasonló
szónoklatban készítette fel a németeket arra, hogy akár a lakosság 60-70 százalékát is megfertőzheti a vírus. A francia államfő a bevezetett intézkedéseket
magyarázta el részletesen, de kitért arra is, hogy a nacionalista válaszokat el kell utasítani, mert a „vírusnak nincs útlevele.”
Eközben a magyar kormány képviselői összevissza hablatyolnak, egyszerre bagatellizálják a fejleményeket és használnak háborús retorikát, a nyilatkozataik ellentmondásosak, tárgyilagos és hiteles tájékoztatás helyett lassítás nélkül tolják az egybites primitív politikai propagandát. Amin nem lehet csodálkozni. A kormányzati tájékoztatást tíz éve folyamatosan a Hollik Istvánok, Dömötör Csabák és Hidvéghi Balázsok jelentik, ez a feladat az ő alkatukra és jellemükre lett szabva, ezért most, amikor helyzet van, nem képesek, feltehetően nem is akarnak váltani. Eddig a legösszetettebb gondolat, amit ki kellett fejteniük, az volt, hogy Soros. Meg az, hogy Brüsszel. És az, hogy migráns.
A járvány és a védekezés azonban egyszavas lózungokkal nem intézhető el. Összetett mondatokat, árnyalt megközelítést, szakszerű megfogalmazást tőlük viszont nem lehet elvárni, mert nem így lett a rendszer megtervezve. Ha véletlenül leírnának egy őszinte sort, akkor hibaüzenetet küldene a gép.
Boris Johnson két szakértővel az oldalán jelent meg, és hármasban válaszoltak az újságírói kérdésekre. Ami nem úgy zajlott le, hogy a szakértők csak akkor szólhattak hozzá, amikor erre a miniszterelnöktől engedélyt kaptak, és válaszadás közben nem lesték fél szemmel a kormányfő arckifejezését alázatosan. Ellenkezőleg. Azt fejezték ki ezzel a szereposztással, hogy a kormány vállalja a nehéz politikai döntéseket, de azokat szakmai mérlegelés alapján fogják meghozni. „A tudomány megállapításai alapján kell cselekedni a politikában” – emelte ki a német kancellár az ő sajtótájékoztatóján.
Pár fényévvel és néhány üresen zakatoló kisvasúttal tőlük keletre a magyar miniszterelnök a probléma lényegét
abban ragadta meg, hogy „az illegális migráció és a koronavírus-járvány között egyértelműen kapcsolat van.”
Zutty. Annyira kínos, hogy mi szégyelljük magunkat, mégis muszáj kitérni rá, mert nem maradhat a levegőben ez az állítás. Tehát: az illegális migráció és a koronavírus-járvány között természetesen nincs kapcsolat, a fertőzést legálisan utazó turisták, üzletemberek, politikusok hordták szét a világon, és nem azok a földönfutó menekültek, akik hosszabb időn keresztül gyalogolnak, mint amennyi a betegség lappangási ideje.
A mi államférfink áll a tükör előtt, ő, akiről máris korszak van előre elnevezve, nézegeti magát, a baljós időkhöz igazítja komor arckifejezését, hiszen a történelem nagy színpadán kellene felemelő szózatot intézni a magyarokhoz, mint tette egykor Kossuth vagy Nagy Imre, csapataink harcban állnak etcetera, oszt ebből a drámai sűrűségű pillanatból lett a rutinból színre vitt ostoba migránsozás. Évek óta ebbe a témába csimpaszkodik, leépülő szókinccsel ennél értelmesebb megfejtést a világról már nem tud elénk tárni, tulajdonképpen lemondhatnánk róla, ha nem ő lenne éppen a teljhatalomnál is nagyobb jogkörökkel felhatalmazott, legfőbb döntéshozó. Aki
rácsodálkozik a repülőtéren arra, hogy az utasok hőmérsékletét megmérik, mert ennyire azért nem követi az eseményeket. Tőle függ a sorsunk.
A meglepődése persze jogos volt, mivel az égvilágon semmi értelme nincs annak, hogy a határoknál lézeres hőmérővel bohóckodjanak egy olyan járvány esetén, amelynek két hetes a lappangási ideje, és már a tünetek megjelenése előtt fertőz. Értik, ugye? Ez a módszer legfeljebb azokat szűri ki, akik már lázasak; akik még nem lázasak, de már fertőznek, mehetnek nyugodtan tovább. Ami valóban segítene, az a laboratóriumi teszt, csak hát abból nincs elég, elvtársak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 13. péntek, 19:03
-
Találatok: 1996
Megnyugtató azért, hogy vannak a világban állandó dolgok, amelyek akkor is működnek, amikor minden összedőlt. Az entrópia kutyatöke ahhoz képest amekkora káosz van mostanság a vírus miatt, a mi kedves vezetőnk azonban óramű pontossággal dirigálja mindeközben is a pénzmosodát, ami azt mutatja, bízik a jövőben. Csak az lop, aki úgy hiszi, élni fog, aki a halálra készül, felhagy a pénzgyűjtéssel, fosztogatással. Az útonállók is inkább már papot hívnak a vége felé, Orbán Viktor viszont nyögve-szuszogva viszi a pénzt akkor is, amikor az ország torkán a kés, ami azt mutatja, tényleg nem nagyon érdekli ennek sorsa.
Éppen csak kihirdette a veszélyhelyzetet, függőben hagyva annak valós tartalmát, mi zárjon be mi nem, ki mehet és hová, ki meg sehová, tényleg teljes a zűrzavar. Orbán Viktor Mihály azonban hamar-hamar beleült a nem is kormánygépbe, és elrepült a messzi Moldáviába harminc milliárdot vinni nekik, amiről tudjuk – mert elmondták – azért hasznos kihelyezés, mert ennek a fele landol a saját zsebekben, és nincs vele annyi macera, mint idehaza. Igaz, már itt sem sok. Ez a harminc milliárd az elmúlt évek kihelyezései és bevételezései tükrében nem tétel, csak két kisebb stadion, de kötöttek már föl kevesebbért is észéreket.
Fontos lehetett az út, a moldávok ugyanis a vírus miatt nem igazán fogadnak népeket, a mi köpcösünket viszont igen. A moldávok engemet nem igazán érdekelnek, hogy mért kockáztatják, hogy valami szittya vírust vigyen nekik oda az, aki egy órával előtte záratta be az országát – kivéve iskolák –, engemet a köpcös lelke érdekel, ha van neki. Ha meg nincs, akkor annak a hiánya, mindösszesen, hogy mi van ennek a fejében, vagy épp mi nincsen egyáltalán. Hogy milyen a lelke annak, akinek az első dolga a veszélyhelyzet kihirdetése után külföldre pénzt cipelni, efölött vitát nyitni fölösleges. De, hogy a gazdaságot is unortodox módon nézi, az is bizonyos. Ha nézi valahogyan egyáltalán.
A szemünk előtt dől össze lassan a globális piac, aminek szittya nemzetünk minden ezt tagadó állítás ellenére része, és mindeközben hurcolássza a kedves vezető a pénzünket. Már megy a visítás az idegenforgalom miatt, akkor én hozzá teszem a vendéglátást, ezek beszállítóit, a belföldi turizmust, színházakat, múzeumokat, mozikat koncerteket, aztán szép lassan, a begyűrűzések miatt az ipart, meg úgy általában mindent, és előttünk is áll egy jóképű recesszió, ez meg viszi a pénzt másnak. Aztán majd hazajön, és valami akcióterv alapján a haveroknak adja a maradékot, mondván, megmenti a gazdaságot. A zavarosban mindig jó halászni, miniszterügynök elvtárs pedig ezt teszi épp.
Épp csak nem kézigránáttal horgászik, hogy megmaradjunk a képnél. Akcióterv, operatív törzs, röpködnek a harcászati kifejezések, miközben rohad szét minden. Ha a napokban valami érseket fogad az erkélyén és egy csekket nyom a kezébe, vagy a vírus miatt kárt szenvedett olasz templomnak ad perselypénzt, az lesz csak móka és kacagás, de még az is lehet. Szokták mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember. Káoszban pedig a vezető – teszem hozzá én –, s a mi köpcösünk mindkét minőségében kudarcot vallott: embernek szaralak, vezetőnek alkalmatlan, kérdezzük már meg tőle, mi a francot keres a várban egyáltalán.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 12. csütörtök, 18:52
-
Találatok: 1951
Ha a vírus miatt minden közösségi ténykedést lefújnak és megtiltanak, akkor tartsunk több misét a templomokban. – Így véli doktor Semjén miniszterelnök-helyettes, akinek a címe azt mutatja, ha a kedves vezetővel valami történnék – elvinné őtet a rézfaszú bagoly-, akkor rá lenne bízva az ország sorsa. Nem irigylem magunkat, de őt sem. Nehéz lehet két neuronnal leélni az életet, amelyek közül az egyik azt mondja, Isten, a másik pedig azt, puska, és ezzel készen is van doktor Semjén egész elcseszett élete.
Ha járvány fenyeget, akkor sokszor kell sok embert egymás mellé zsúfolni, vélekedik doktor Semjén, de ez sem elég. Az állam, míg mindenféle színházakat, meccseket, koncerteket, mindent betilt és leállít, az egyházak felé még csak ajánlást sem tesz, rájuk bízza, mit művelnek a hívekkel, aztán ez jön ki belőle, hogy megdögölesztik őket. Mondhatnám, az ő bajuk, mindenki abba pusztul bele, amibe akar, de a miséről boltba mennek a népek, metróra, villamosra, és viszik magukkal a dögvészt.
Ezen túl azon sem ártana révedezni pöttyet, hogy az egyházak – mármint az Orbánnak kedvesek – miért rendelkeznek annyi előjoggal, hogy kívül és felül állnak mindenen, rájuk más erkölcsi (pedofília), anyagi (adómentesség), és ezek szerint egészségügyi előírások és törvények vonatkoznak. Államok ők az államban, romlások a trágyában, minta nem lett volna pár száz éve felvilágosodás, de erről már rengeteget meséltem, és minek. Összegzésül elég Voltaire-re emlékeznünk: Ecrasez les infâmes!
Nem magyarítom, mert doktor Semjén beszarik. Ezen kívül a miniszterelnök-helyettes mellékesen megemlítette azt is, odahatnak a köztévére, hogy ezekben a vészterhes időkben fontolják meg a szentmisék, istentiszteletek megfelelő közvetítését, ami azt jelenti, hogy a csapból is a szerencsétlen Krisztus folyjék. Tehát összegezve: legyen több mise a templomokban és azt mutassák a tévében. Ez jut a járványról doktor Semjén eszébe, tényleg mindmeghalunk.
Feltehető lenne a kérdés, hogy egy köztévére miért és mi alapom akar odahatni doktor Semjén, de ez a NER, az ilyesmi még kétségek és tépelődések formájában sem jön elő doktor Semjén neuronjaiban (mondom: Isten, puska). A köztévé úgy nézne ki a vészhelyzetben, hogy lenne benne mise, zárt kapus futballmeccsek, Bakondi és az operatív törzs. Meg a kedves vezető természetszerűleg, bár, ha jobban belegondolok, köznapi működés során sincs ez másként, akkor meg nincs miről beszélni.
Arról azonban nem árt, hogy a járvány kapcsán Orbán migránsozik, Semjén (doktor) miséket szorgalmaz, Németh Szilárd pedig a katonaság babkonzervjeit nézegeti, újólag bebizonyítva, hogy a Fidesz – mint olyan – a lopáson és hörgésen kívül totálisan alkalmatlan mindenre. Ennek ellenére most a veszélyhelyzet kihirdetésével szabad kezet adott magának mindenre, hogy ennek mi lesz a vége, abba talán jobb nem is belegondolni. Ha eddig nem döglöttünk meg, most biztosan meg fogunk.
Mivel azonban doktor Semjén hitéből indultunk ki, térjünk is vissza oda. Illetve állapítsuk meg, hogy hite neki nincs, jobb esetben vallása csupán egyházzal elegyeset, amit az mutat, hogy a jelek szerint retteg attól, hogy kettesben maradjon Istennel. A randevúhoz szüksége van tömjénre, orgonaszóra és arany miseruhára, pénzre, paripára meg fegyverre, ami cirkusz miatt megállapítható, hogy ez cifrálkodás és kurválkodás Istennel csupán, aki, ha lenne, rohadtul megbüntetné ezért.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 11. szerda, 23:34
-
Találatok: 1748
Mint tudjuk, ugyanis ezt mondta egy államtitkár, mindjárt kezdődik a konzultáció a nemzettel, mert állítólag március közepén indul útjára a gyönyör, ez pedig vészesen közelít. Mindjárt kopog az ajtón. Azt is tudjuk, mert azt is mondták, hogy azért van égető szükség erre – és innen szó szerint –, mert „a kormány álláspontja határozott ezekben a kérdésekben, de szüksége van a társadalom támogatására ahhoz, hogy a meggyőződését képviselhesse hazai ellenzéki vagy nemzetközi szereplők, bírói fórumok, EU-s intézmények részéről érkező esetleges támadás esetén”.
Lefordítom, rád hivatkozva hazudoznak, magyarán, hogy Orbán is értse – akinek a nyelve egyre inkább egy zupás őrmesterére hajaz –, a te farkaddal verik a csalánt nyájas olvasó és egyben bávatag szavazópolgár. Ez a metódus amennyire aljas, annyira frappáns is, azt mondanak, amit csak akarnak ugyanis, voltaképp a konzultáció el sem indult, de már ismerjük az eredményt. Ilyképp – ha nem tudnánk a fenti elvetemült indokokat – fel is tehetnénk a kérdést, mi az anyám valagának van szükség erre, fölösleges demokráciásat játszani, amikor tudjuk, olyan nincs ezen a vidéken.
Ha csak ennyi volna a gondolkodni való, írni sem kellene róla. De ez a vírus, és az általa kialakított fennforgás azért teremtett egy új, eddig nem tapasztalt helyzetet, amire a megszokottól eltérő választ kellene adni. Azt netán, hogy van olyan dolog széles e világon, ami übereli az aljas, átlátszó, önigazoló színjátékot és gyűlöletgerjesztő szeánszot egyben. Hogy fontosabb netán a nemzet tényleges léte, amikor valóban fenyegeti valami, vagy ezt is felülírja a hatalomvágy. Ez fog eldőlni a hét végéig, amikor is eljön a hónap közepe, és startolnia kell a cipollai matinénak.
Az októberi önkormányzati választás előtt tudtuk meg, hogy a névjegyzékben egészen pontosan 8 millió 25 ezer 372 választópolgár szerepel, ennyivel kell konzultálni, ami ennyi – tehát kurva sok – levelet jelent. Ezekkel a levelekkel rohadt sok ember kerül kapcsolatba, akik rakosgatják, nyálazzák, címzik, szállítják, postáskisasszonyok, vasutasok, hivatalnokok meg a kismaci kunkori farka. S bár orvos nem, infektológus meg pláne nem vagyok, és még azt sem tudjuk pontosan, ez a bájos vírus hogyan képes terjedni, azért nem kéne kísérteni az Istent. (Így sem.)
Tegnap Orbán Viktor Mihály a maga zamatos és suttyó nyelvén a vírus okán kijelentette országunk gazdasági hatalmasságai előtt, hogy a vírus miatt a turizmusnak kampó. Arról majd később elmélkedek, hogy miként áll egy miniszterelnöknek az argó, jassz vagy akármilyen rétegnyelv, de maffiáéknál ez elmegy. Sőt, ahol a legnagyobb gazdasági hatalmasság egy Mészáros Lölő, ott mindegy, illetve lehet, követelmény, de mondom, erről majd máskor. Most arra volnék kíváncsi, miniszterügynök elvtárs mikor közli velünk, hogy a vírus miatt a konzultációnak kampó.
Fogja vagy nem fogja, meri vagy nem meri, ez itt a kérdés. Mert túl azon, hogy ugyan nem tudhatjuk, de még az is lehet, hogy a nyolcmillió levelével nyolcmillió helyre juttatja el a vírust. De, ha még ez nem is lenne így, azt a rohadt sok milliárdot, amit erre költ, fordíthatná mondjuk oxigénre, hogy a fertőzött beteg ne fulladjon meg. Vagy annyi hasznosabb dolog volna, mint bélyegre költeni ezekben a vészterhes időkben, amikor az apokalipszis közelít.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. március 11. szerda, 04:00
-
Találatok: 1714
Vácon két jámbor fegyverrajongó majdnem porig rombolt egy tízemeletes házat, amikor gránátot melegítettek a tűzhelyen. Röpültek a válaszfalak, tört az ablak, és végül több mint százan nem tölthették otthon az éjszakát, mert nem lehetett tudni, összeomlik-e az épület. Hogy miért sütötték meg a harci eszközt, azt senki meg nem fejti, lehet, hogy tojásgránát volt, és rántottát készítettek. A fegyverbuzi veszélyes állatfajta, ha mellette még hülye is, ez a vége. Kormányunk viszont most készül hazafiasan lőtérré változtatni az egész országot, meg fogunk dögleni mindannyian.
Ezek a váciak, akiknek el kellett hagyniuk az otthonaikat, nem a szabad ég alatt töltötték az éjszakát, mert a társadalom gondoskodik bajba jutott tagjairól, ha arra méltónak tartja őket, nem kerül sokba és nem tart sokáig. Akinek magyarok rombolják le a nappaliját a megsütött gránátjukkal, kapnak fedelet, akinek az egész országát bombázza szarrá Putyin, Erdogan és mindenféle csatlósaik, azok minden erkölcsi aggály nélkül pusztulhatnak a tengerbe, éhezhetnek a kerítés mögött, mert az irgalom ezek szerint nem egyetemes kategória, hanem csak a kiválasztottaknak jár.
Ennél még egy tigris is erkölcsösebb, az oroszlánkölyköt szoptató kutyába pedig több együttérzés szorult, mint az üldözött keresztényekbe. Ez abból is megmutatkozik, hogy kies városomban a belváros rohadtul keresztény képviselőjét zavarták a hajléktalanok, ezért leszereltette a padokat, hogy ne legyen hol ücsörögniük. Nos, ettől még ott vannak, csak most álldogálva hajléktalanok, és épp a templom előtt ácsorognak, ahová a decens keresztények járnak, akiket a padokon zavartak. Most azonban ők azzal vannak elfoglalva, hogy eltüntessék a szenteltvizet, mert attól is el lehet pusztulni.
Keresztényeink féltik a nyüves életüket, lefóliázzák a gyóntatószék rácsát, nem fognak kezet istentisztelet után, Krisztus testét sem dugiszálja a szájukba a plébános, és közös pohárból iszogatva sem dicsérik az urat. Mert kiderült, hogy a tízparancsolat szart sem ér, és Kásler is hiába adott milliókat az evolúció tagadására, amikor a vírus az orra előtt mutálódik, bizonyítva, hogy kinek van igaza. Einsteinnek vagy a kétezer évvel ezelőtt deliráló kecskepásztoroknak, amire teológia épül, hogy képtelen logikai csavarokkal igazolják a lázas vízióikat, s ha már nincs érv, akkor azt mondják: csak.
Ez a hit: a csak. Annyit is ér, mert például olyan mohamedán irániak, akiknek amúgy a vallása tiltja az alkohol fogyasztását, abbéli – ezek szerint magasabb rendű – hitükben, hogy az alkohol hatásos a koronavírus ellen, halálra itták magukat. S ha ez nem lenne tragikus, ironikusnak volna nevezhető, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Már csak az a kérdés, hogy ez a mi életünkben (halálunkban) bekövetkezik, vagy még várni kell rá egy kicsit. Nem lesz egyszerű, mert mindig azok visítanak a legjobban az elmúlás ellen, akikre állítólag a mennyország vár.
Bővebben ...
