Egy Semjén gyerekkora
- Részletek
- Készült: 2020. december 15. kedd, 20:48
- Találatok: 1824
„A magánéletben mindenki azt csinál, amit akar, de ebből nem formálhat politikát.” – Ez a mára adott semjéni tételmondat, illetve ennek toldásai, cifrázásai és más szakrális kurvaságok szenteltvízzel locsolgatva. Semjén, úgy is, mint KDNP elnök, és másrészt pedig, mint miniszterelnök-helyettes, tehát egy bazi nagy kisember, mint porbafingó óriáshangya mutatta meg a feje mélyit tegnap. A Marianna-árkát és még annál is lejjebb. Hallván őt föltettük az obskúrus kérdést, hogy hát hülye ez, és láttuk, tapasztaltuk, az szegény, de egészen. És most in medias res.
Képzeljük el közös erővel a klottgatyás pici Semjént, aki 1971-ben vadászati világkiállításon jár, és tátott szájjal nézi a neki csodát. Már ebben a pillanatban megfogalmazódik benne életének egyetlen célja, hogyha nagy lesz, házi rénszarvasokra lövöldöz, belovagol Kézdivásárhelyre pörge kalapban, és imádja az urat. Ez a háromság Semjén élete. Hogy a teremtő mikor érintette meg őtet, azt momentán nem tudjuk, viszont a vér szaga 1971-ben, mert, mint beszámolt róla, akkor járt – klottgatyában – vadászati világkiállításon, ami máig hatóan megérintette a kicsi kis lelkét.
Olyannyira, hogy felcseperedve rendez magának egyet ötven milliárdért. Erről és még sok másról adott számot a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes az országgyűlés igazságügyi bizottsága előtt, akik biztosan nem kérték, hogy előadja a gyerekkorát, de, ha ez indoknak megteszi, hogy miért cseszi az adófizetők pénzét a hobbijára, akkor biztosan jól volt ez így. Ám csak úgy elábrándozásilag, ha a ’69-ben megrendezett Woodstock csapja meg a bimbózó semjéni lelket, akkor most mit rendezne kies hazának, na, az lenne a delikát. Vagy lehetne fokozni a mókát, de minek.
Mindenesetre kitetszik, milyen apróságok határozzák meg egy nemzet életét és halálát, milyen kölökkori traumák. Például, hogy a kedves vezetőt meg verte az apja, de az egy másik sztori. Semjén még azzal is büszkélkedett, hogy tíz év alatt százharminc templomot építettek, háromezret megújítottak, tehát az élet csodaszép. Nem, nem az. Mert ugyan azt még megértjük, hogy a NER szereti a bávatag hívőket, de mindegyiknek külön adni egy egész templomot túlzásnak tűnik, mint ahogyan az is – mint amivel szintén dicsekedett –, hogy tíz év alatt ötszörösére nőtt az egyházak támogatása. 
Most az a képzet (Vorstellung) telepedett meg miniszterügynök elvtárs léha tudatában, hogy miután nem vágták ki a klubból, mint macskát szarni, immár ő ül annak közepében, és hajlítja a teret meg az időt. Biztonságban érezvén magát pénzügyileg és a ganyéban egyaránt, Sorost felszólította, hogy takarodjon Európából, és azért ez már döfi, emberek. Ez már a pata kivillanása a reverenda alól, illetve a csótány sötétben bujkáló öntudata. Mert ezek szerint miniszterügynök elvtárs egy napon arra ébredett, hogy bogárrá változott. (Mi pediglen majd egyszer almát hajítunk a páncéljába.)
Szijjártó minisztériuma mint munkaadó abban következetes, hogyha már nem engedi a home office-t, legalább bevásárol az alkalmazottaknak, igaz, a képzelete eléggé szegényes. Illetve ajándéka jelzi azt, mit is gondol a Micikékről, Mancikákról és Kiss kartársakról, ugyanazt, mint a nyugdíjasokról a Párt. Zabálj, hallgass, szavazz. Mindenesetre elég mókásan nézhet ki majd, amikor a külügyesek megkapják a krumplijukat, s midőn lejár a hivatali idő, kitódul az utcára mind az összes, hónuk alatt neccben a krumpli, mintha a piacról jönnének nagybevásárlás után.
Kubatov pártigazgató szerint ha egyetlenünk tárgyalt volna Trianon-ügyben, nemhogy megcsonkították volna kies hazánkat, hanem fél Európát idecsatolták volna. Ezzel elhívott minket egy időutazásra az igazgató, aminek pedig az a vége, hogy nem lenne jó akkor Kubatov pártigazgatónak, mert imádatának tárgya nem jött volna erre a fura világra. Vannak determinációk ugyanis, s ha a fentebbi aktus bekövetkezett volna, másképp forog a történelem kereke, nem lettek volna itt az oroszok, nem lett volna Kádár sem, így nem lehetett volna párttitkár Orbán Győző, és máris ott a luk a történetben.
Már a belépő is olyan volt, ahogyan partra szállott a manneken pis tócsájában, ellenfeleit semlegesítve mind, és valamennyi összes egy barátját maga köré gyűjtve, kezében hatlapos ultival, hogy a kanok is értsék, indulva alámerülni a farkasverembe, mint valami ótvar mese, amit egy félrészeg falusi párttitkár ad elő az italboltban, amelyhez biciklik vannak támasztva. Ez a partra szállás, hatlapos ulti meg a farkasverem ez Orbán dumája volt a tegnap történt gyalázatok előtt, amiből is kitetszik, hogy ez egy tajparaszt, hímsoviniszta, hóttbunkó organizmus, aki ilyen körülmények között megint győzött.
Nagyurunk megegyezett Merkellel. A jogállamiság követelménye marad, de a történetre került még egy-két vitézkötés, meg bírósági eljárás, miegyéb, és ez elég arra, hogy minden fideszes szájból és éppen használaton kívüli seggből győzelmi induló harsogjon.
WC-papír tartó lestrapált negyvenesnek. Kozmetikai tükör reménykedő harmincasnak. Ilyesmi ajánlásokkal képzelhető Mészáros Lőrinc jótékonykodása, amikor a hoteljei leselejtezett törölköző szárítót, kozmetikai tükröt és WC-papír tartót osztogatnak egyszülős családoknak. De nem csak úgy feltétel nélkül elvihetően, hanem kérdőívben jelezve az igényeket, feltehetőleg adatokkal, hogy a választások során kérhessenek tőlük valamit. Ez melléktermék, az aljasság másik szintje, mert maga ez az ajándékozás az egyik. Illetve jótéteménybe burkolt takarítás.
Tegnap is olyan jó volt a T. házban. Ott, ahol ellenzékünk halált megvető bátorsággal döntögette a rezsimet. Egyikük még egy ereszdarabot is lengetett, mint a romlottság szimbólumát. Volt itt már, e falak között minden: krumpli neccben, illetlen feliratú táblák, és még térdre, imához beszólás is a hőskorban, mint emlékezhetünk. Az ellenzéknek igaza volt egyébiránt, hogy három K-t emlegetett, mint a Fidesz szimbólumát, úgymint kokó, kurvák, korrupció. Eljutottunk hát a K&K-tól a K&K&K-ig kies hazánk evolúciójában úgy, hogy voltaképp nem jutottunk sehová. Magyarország a történelem porában egy helyben tapod, mocorog, s indulni erőtlen.
Aszonta a Zibojnéni a tennap, hogy máma jön mihozzánk a Mikulás. Tanultunk is éneket, hogy télapóittvan, de a Pityu megkérdezte, hogy akkor most ki jön, a Télapó vagy a Mikulás, mire a sarokba kellett menni neki gondolkozni a pimaszságán, de csak vigyorgott ott is.