Hírek

Rendezett sorokban

Részletek: Készült: 2021. április 02. péntek, 14:47
Print; Találatok: 1938

vm_sor Valamikor kollégiumi nevelő is voltam halványuló emlékeim szerint. Nohát, az volt ám a móka és kacagás. Így visszanézve, akárha Hans Castorp a hóviharban, én is elmondhatnám, hogy „sokat tanultam itt a fentiek között kicsapongás és a józan ész terén, mindent tudok az életről”. Mert ha ugyan nem is varázshegyen, de egy kis dombocskán állott az épület, ahol laktunk mi a fiúkkal, külön az iskolától és a nagyüzemszerű igazi kolesztól. Vacsorázni, meg reggel iskolába úgy kellett leballagni, át az utcákon, keresztül a csábos külvilágon, és hát, az én kedveseim úgy vonultak mint a kamaszfiúk, azaz, akár valami disznócsorda vagy legalábbis egy hömbölgő hódító hadsereg.

Egy bazi nagy naplóban kellett dokumentálni, mit is csinálunk mi ott fönt a dombon, és az ilyen utakat a suliba úgy rögzítettem az utókornak és az igazgató bácsinak, hogy rendezetten, fegyelmezetten, jól fésülten, frissen és illatosan, szolidan, mozgalmi dalokat dudorászva haladtunk a reánk váró étkezésre vagy felemelő iskolai feladatok elvégzésére. Azt mégsem tűrte volna a napló, hogy az én drágáim bagóztak, csajokról dumáltak ordenáré stílben, és minden olyat elkövettek, amit kamaszfiúk el szoktak úgy általában. A napló mást mutatott, és mindenki boldog volt: igazgató bácsi is, hogy komoly nevelő munka folyik a dombon, és a fiúk is.

Mert nem nyektették őket, amikor egyébként semmi rosszat nem tettek. Jó gyerekek voltak amúgy, de megvoltak a domb szabályai, mit lehet, mit nem, és soha nem lépték át a Rubicont. Csakhát az a napló. Ami arra való volt, hogy elfödje az igazat, és úgy mutassa a világot, mint valami idilli kifestőkönyvet, amelyben az élet olyan, akár decens illemórákon vagy vecsernyén a lebukó nap csalfa fényeinél. Permanens és általános, ész és érzelem nélküli bambaság tükröződött belőle, amit azonban így követelt meg a rendszer. Minden bizonnyal azt is tudtuk a rendszerrel, hogy egymás képébe hazudunk, az élet pedig máshol van, nem a bazi nagy naplóban.

Ilyen képzetek ültek meg, amikor tegnap az operatív törzs termelési jelentését olvastam halottakról és haldoklókról, vezérünk héroszi munkálkodásáról, a vírussal küzdésről, kard ki kard, és hát a rohadt nagy győzelmekről szünet nélkül. Egészen pontosan ezt írta a törzs: „Az oltási program rendben, ütemezetten zajlik, Magyarország a második az uniós oltási ranglistán.” Ettől a rendtől meg ütemezettségtől szálltam vissza én a koleszba, illetve annak naplójába és az útjainkhoz a fiúkkal az iskolába, mert egyértelmű volt, hogy ilyen nyelven csak hazudni lehet. És hazudnak is. A rend és ütemezettség szellemében kígyózó sorokat lehetett látni megint, mint mi a fiúkkal az utcán.

Nem megy ez nekik sehogyan sem. Hiába kapnak tippeket, hogyan lehetne jobban és veszélytelenebbül, oda se neki, csak terelik a népeket, mint a birkákat, s ami a delikát, a népek terelődnek is. Állnak ott rendezett sorokban, pofon ritkán csattan, a káromkodások is halkak, várnak az utcán a sorukra, kórházban ágyra, lélegeztetőre, s ha nem jut, csendben megboldogulnak. Akinek van szíve és emlékei még az emberi éthoszról, kavicsokat rakosgat sorba a Margit-szigeten, azokon számok, ami maradt egy-egy életből. Kora, születésének, halálának dátuma, mint a cipők a Duna partján. Ezek a mindennapjaink, miközben „az oltási program rendben, ütemezetten zajlik”.

Ennél nagyobb vádirat nem kell, ennél jobban semmi nem mutatja, hogy a hatalom számára csak egy számhalmaz vagyunk. Legyen meg a két és félmillió oltás, pipa, szüret, a sorba rakott kavicsok pedig nem zörögnek. Az operatív törzs kitölti a naplóját, benne azzal, amit látni óhajt az igazgató bácsi, de ennek semmi köze a valósághoz. Mi, a kollégista fiúkkal tudtuk ezt, ergo a napló jóságos takarásában éltük az életünket, de az csak játék volt. Ez viszont egyáltalán nem az, ez életre-halálra megy, mostanában leginkább az utóbbira, aminek a naplóban nyoma alig van. Húszezer, az unió a hibás, ugorgyunk. Rendben, ütemezetten. Nem lesz ennek jó vége.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2021/04/02/rendezett-sorokban/

nepszava.hu

Az orvosi kamara és a szakszervezet beengedné a kórházakba az újságírókat / 2021.04.02.
Orbán Viktor egyértelműen jelezte, nem most van itt az ideje kamuvideókat készíteni. - A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöksége messzemenőkig elkötelezett a transzparencia mellett, a járvánnyal kapcsolatos kérdésekben számtalan alkalommal kértük a kormányzatot ennek megvalósítására - közölte a köztestület az Alfahír érdeklődésére. A portál az követően kereste meg a kamarát kérdéseivel, miután több szerkesztőség - többek között lapunk is - aláírta azt a miniszterelnöknek címzett nyílt levelet, amelyben azt kérik, az újságírók a kórházakból számolhassanak be a járványhelyzetről. A MOK most közölte, az emberek döntését segítené, ha szembesülnének azzal a valós helyzettel, amit az egészségügyi dolgozók nap mint nap átélnek. Ugyanakkor hangsúlyozták azt is, hogy ellenzik a tájékoztatás mindennemű politikai felhasználását …

Kapcsolódó cikkeink:

Számmisztika / Készült: 2021.03.21
Most képzeljük el, midőn Tállai elvtárs tépelődik az ő lelkében, hogyan fejezze ki hűségét a Párthoz és “Ő”hozzá. Hogyan is bizonyíthatná, hogy együtt dobban a szíve, vagy nem tudom, minek kell történni még, amikor szervilis csinovnyikká válik az ember. Nincsen nekem ehhez moslékom. De lennie kell ennek egy lejtmenetes lélektanának, amikor szétmállik a manus személyisége, és föloldódik az arctalan, ámde degenerált tömegben. Mondjunk valami örömteli nagyot a talpasjobbágyoknak – gondolja ez a Tállai, midőn változik át arctalan, ámde degenerált tömeggé –, abból baj nem lehet. Dehogynem, mindenből lehet baj, csak amikor a szervilis csinovnyik az élet napos oldalán feredőzik, hajlamos mindezt feledni, de majd emlékeztetjük rá.

Orbán megalapozottág nélkül ígérget, remélve, utóbb nem fognak rá emlékezni / Készült: 2021.03.20
„Helyes a megközelítés, ígérget az embereknek, hogy ne keseredjenek el” – reagált nem kis iróniával Orbán Viktor péntek reggeli okfejtésére Falus Ferenc. A korábbi országos tiszti főorvos komolyan pedig úgy fogalmazott: az emberek számára rettentő nehéz elviselni a bizonytalanságot, amit nem lehet enyhíteni nem reális tájékoztatással és ígérgetéssel. „Orbán nyitásra vonatkozó fejtegetésének semmi tudományos alapja nincs, abban bízik, hogy mire odáig eljutunk, senki nem fog emlékezni az ígérgetéseire”. Ami pedig azt illeti, hogy Orbán szerint van még sok szabad kórházi kapacitás, s a kórházigazgatók szerint is kezelhető a helyzet, Falus szerint ezt a kórházak nem tudják, „az újonnan kinevezett kórházigazgatók feladata ugyanis a valós helyzet elfedése”.

Nincs másik autó / Készült: 2021.03.14
Nyolc évvel ezelőtt, március 14-én egyszer csak lehűlt az idő, betört mintegy a sarkvidék az egymás talpára lépni készülő országba, amelyiknek kokárda volt a feje helyén, és elkezdett hulldogálni a hó. Majd rákapcsolt, baromi hideg lett, fújt a szél piszkosul, balesetek voltak, hóban rekedések idusra, totális volt a káosz, aminek nem volt gazdája. Ha belegondolunk, nyolc évvel ezelőtt is volt egyfajta oltakozás, csak nem az utcán álltak az emberek, hanem az autók az utakon, és már akkor is kiderült, hogy az állam nem működik. Semjén Kézdivásárhelyen lovagolt a pörge kalapjában, Orbán Brüsszelben sorosozott, Pintér pedig, nos, Pintér sms-t küldözgetett, miszerint „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium”.