Kénytelenek vagyunk közvetlenül üzenni, mert magukkal nagyon elszállt a csodaszarvas.
Tisztelt magyarok, ha már tiszteletet követelnek!
Ezúton tájékoztatjuk Önöket arról, hogy a csodálatos, jólétben dagonyázó kontinens, ahova a lószagú vakszerencse, illetve a Szovjetunió összeomlása sodorta önöket, választásokat tart. Most vasárnap.
Szíveskedjenek a mélyen tisztelt seggüket felemelni, és szavazni. Ezáltal válnak tiszteletre méltóvá. Egyelőre csak megelőlegeztük.
Eddig még olyan nem volt, hogy a magyarok negyven százalékánál több méltatta volna ennyi figyelemre az Európai Uniót. Máshol is vannak ilyen gondok. Szelíd fegyelmezésként azt tervezzük, hogy a jövőben nem a lakosság, hanem a szavazók arányában osztjuk a mandátumokat az EP-ben, aztán amelyik nép nem bír elmenni választani, az ne csodálkozzon, ha az aktívabbak kerülnek többségbe. Végül is így működik a választási rendszer önöknél is, nem igaz? Néma gyereknek nincs képviselete. Hátha lesz ennek valami tanulsága helyben is.
Bizonyára szokatlanul hat ez a felhívás, mivel az Európai Unió eddig közvetlenül nem állt szóba a magyarokkal, hanem udvarias leveleket küldött, amelyeket aztán a kormányuk ismertetett meg velük. Innen tudják Önök, hogy mi mind buzik vagyunk, szabadon akarjuk engedni a gyilkosokat, és kiirtani az akácot. Na ennek a bohóckodásnak szeretnénk véget vetni azzal, hogy helyi képviseletünk aktivitását legalább az orosz nagykövetség szintjére fejlesztjük. Még olyan is lehet, hogy adott esetben bemegy a tévébe a szóvivőnk, és ékes magyarsággal elmagyarázza, hogy a gyilkosokat nem az unió, hanem a strasbourgi bíróság sem akarja szabadon engedni, merthogy az önök miniszterelnöke kettőt is hazudott, mire tolmácsolta az üzenetet. Meg hogy mi a helyzet az akáccal és a rezsivel. Ja és ha már beszélünk: a korrupcióval.
Muszáj ezt meglépnünk, rá kellett ébrednünk intézményes válságunkra. Magyarország, mint mindig, megbízhatóan és tünetszerűen jelzi a járványveszélyt. Olcsó és könnyen eladható taktika minden rosszat Brüsszelre fogni, a pénzt felmarni, a jótékony hatásokat meg eladni saját teljesítményként. Eléggé félelmetes vízió, hogy ez a gyakorlat elterjedhet az egész földrészen.
Mindig is messze volt, most meg lassan olyan, mintha Hegyeshalomnál megnyílt volna a föld, és mint a földrengésnél, egyre tágulna a hasadék, lassan már át sem lehet ugrania annak, aki Európában szeretne élni.
Ettől persze még Európában fogunk élni, hiszen ez elsősorban földrajzi kategória, de mi azért tudjuk, hogy több ez a térképek színes foltjainál, mert Európa nem csak földterület, hanem történelem, hagyomány, kultúra, gondolkodásmód, politika, viselkedés és szemlélet.
És nem, nem keresztény történelem és hagyomány, mert Európa nem csak keresztények otthona, mégkevésbé egyetlen egyetemes egyház híveinek otthona, hanem a kiüldözött mórok, askenázi és szefárd zsidók, flagellánsok, husziták, taboriták és kelyhesek, a gályarab protestáns prédikátorok, keresztesek és ateista kommunisták, a buzilobbi és a turulbanszületettek otthona. Meg a fasiszták és nácik mellett mindenféle demokratáké, kezdve a szociáldemokratákon, a kereszténydemokratákon át a szabaddemokrata liberálisokig.
Gyönyörű földrész, elképesztően gazdag történelemmel, melyben az ember nagyszerűségére éppúgy lehet példákat találni, mint az embertelenségre, a bölcsességre és a szinte alulmúlhatatlan ostobaságra. Európa volt a magyarság legjobbjainak vágyálma, a távoli ködbe vesző célkitűzés, a megvalósíthatatlan álom, mert mi mindig kívül estünk Európa aktuális határain, és nem csak területileg.
... Közben Európa megy a maga útján előre. Nem túl gyorsan, mert a butaság azért arrafelé is nagy visszahúzó erő, de azért halad. Mert haladni kell, mert ott is össze kell fogni azokkal, akikkel össze lehet, hogy el ne vesszünk az emberiség egyre növekvő óceánjában, hogy meg tudjuk őrizni az értékeink többségét, hogy megmaradjunk, mint európaiak. Ehhez persze kevés a szándék, ehhez az kell, hogy alkalmazkodjunk a világ változásaihoz, a milliárdos új nagyhatalmakhoz, Kínához, Indiához, Afrikához, hogy tudjunk élni a létükből fakadó előnyökkel és az ugyancsak a létükből fakadó veszélyek közepette.
"A magyar kormány részéről semmilyen előzetes értesítést vagy hivatalos megerősítést ezzel kapcsolatban a jelen pillanatig nem kaptunk, mi is a sajtóból értesültünk a hírről. Ezt rendkívül sajnálatosnak tartjuk, mert az ilyen típusú ügyeket minden esetben célszerű közvetlenül egymással tisztázni."
– nyilatkozta az Indexnek Tove Skarstein, Norvégia budapesti nagykövete. A diplomata arra reagált, hogy Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára szerdán bejelentette, teljes körű vizsgálatot kezdeményeznek a Norvég Alap pénzfelhasználásával kapcsolatban. A Miniszterelnökség a vizsgálat lefolytatására a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) kéri fel.
A Norvég Alappal kapcsolatban a kormányzat már hetek óta furcsa háborút visel a norvégokkal.
A magyar fél azzal vádolta meg a pályázati támogatásokat nyújtó alapot, hogy az ellenzéki LMP-nek juttat bújtatott pénzeket. Csepreghy Nándor akkor azt mondta, a közreműködő Ökotárs Alapítvány, amelyen keresztül érkeznek a pénzek, a felszínen ugyan civilnek tűnik, de látszik, hogy az LMP szatellitszervezete, vagyis politikai szervezet és nem civil.
Arra a kérdésre, hogy hadüzenetnek értékelik-e a politikai célú költések utáni nyomozást, a nagykövet azt mondta:
"Amennyiben az értesülés igaz, és valóban indul egy vizsgálat a Kehi részéről, mi ennek semmilyen okát vagy szükségességét nem látjuk. Meglepődve tapasztaljuk, hogy a magyar kormány továbbra is fenntartja a Norvég Civil Alappal kapcsolatos vádjait, melyeket Vidar Helgesen EU-ügyekért felelős miniszterünk Lázár Jánosnak írt hivatalos levelében határozottan visszautasított."
Nem helytállóak a Magyar Nemzeti Bank bankszektorra vonatkozó elképzelései - mondta Bodnár Zoltán, az MNB korábbi alelnöke az ATV Startban. A Liberálisok gazdasági főtanácsadója szerint a Szabadság téren sok rendetlenség van a fejekben, elemi közgazdasági ismeretek hiányoznak.
Bodnár Zoltán szerint nem igaz, hogy a magyar emberek érdekeit jobban védi, ha magyar kezekben vannak a pénzintézetek. A szakértő szerint a bankok kivonulása sem olyan egyszerű kérdés, ahogy azt az MNB képzeli, az ugyanis nem kívánságműsor, hanem komoly tulajdonosi döntés.
Mi lesz a magyar bankokkal? - Közzététel: 2014. máj. 21. - Az ATV Start vendége Bodnár Zoltán gazdasági szakértő, MLP, az MNB volt alelnöke.
Török Ádám szerint a tőkebeáramlás valahol Eger–Szolnok vonalában megállt - A magyar potenciális növekedés üteme alacsony lehet, mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia új főtitkára. A közgazdász szerint az oktatás mellett az egészségügyi rendszert is fejleszteni kellene, hiszen nem egy kisebb város népessége is súlyosan csökkenhet, ha tovább romlik a helyzet
– Négy éve nem volt olyan alacsony a magyar államcsőd valószínűsége, mint most. A befektetők egyre jobban bíznak az országban?
– A CDS-felár csökkenése két tényezőnek tudható be. Az egyik, hogy a magyar gazdaság teljesítménye tényleg javult az elmúlt egy-két évben, a másik az általános nemzetközi hangulatjavulás. A korábban több ezres görög CDS-mutató már csak 3-400 bázispont körül van, a magyar pedig a legrosszabb időben, 2008 őszén 800 volt, már csak 300 alatt van. Vagyis a nemzetközi hangulat javult, és bízzunk abban, hogy nincs buborék a piacokon.
– A forint árfolyama viszont tartósan 300 felett van az euróval szemben. Mennyire optimális ez az árfolyam?
– 12-14 éve a forint ereje miatt panaszkodott számos vállalatvezető, akkor 220-230 volt az euró ára. Az exportőrök most nem látszanak annyira elégedetlennek, bár jelentős részük kis hozzáadott értékű termékeket visz ki, vagyis nem járnak annyira jól a leértékelődéssel, mint ahogy sokan gondolják. Néhány hete 320-340 forintos eurót jósoltak sokan, ahhoz képest erős a jelenlegi árfolyam. Persze, a tankönyvi közgazdaságtan alapján el lehet gondolkozni azon, hogy mi lehet a forintnak az egyensúlyi árfolyama, ez jelenleg szerintem a 300-310 közötti sávban képzelhető el. Ez valószínűleg a gazdaság szereplői által elfogadható szint. Az utóbbi néhány évben a 250 helyett inkább a 300-hoz szoktak hozzá, és kezdtek alkalmazkodni.
– Jelenleg az infláció már kiveszett a gazdaságból, a foglalkoztatottság és a beruházások is növekednek. Mégis, a legtöbb közgazdász azt mondja, hogy a magyar potenciális növekedés 1 százalék körül van. Miért ilyen alacsony?
– Félek, hogy igazuk van, és tényleg 1 százalék a potenciális növekedés.
Az első negyedév végén 84,6 százalékos volt a GDP-arányos államadósság Magyarországon. Ez lényegesen magasabb, mint a tavaly év végi 79,2 százalékos mutató. A növekedésben több tényező is szerepet játszik, szerencsére ezek közül több olyan is van, ami nem tartós. Ezzel együtt az államadósság trendpályája finoman szólva sem meredeken csökkenő.
Ez bizony magas
A magas államadósság-rátát több tényező magyarázza. Az egyik, hogy valójában már a tavaly év végi szám is "kozmetikázva" volt, ugyanis a csökkenő mutatót csak úgy lehetett elérni, hogy az állam a pénzügyi tartalék apasztásával finanszírozta a lejáró adósságát. Az idén az első negyedév a leapadt tartalék feltöltéséről szólt, vagyis az állam jóval több állampapírt adott el, mint amennyi lejárt. Ennek eredményeként az állam likvid tartalékai egy negyedév alatt 752 milliárd forintról 1787 milliárd forintra duzzadtak vissza - ez azonban csak az adósság növekedésével járt.
A másik fontos tényező a forint gyengülése. Ez önmagában is majdnem 1,5 százalékponttal emelte a GDP-arányos adósságmutatót, hiszen a devizában jegyzett adósságon átértékelődési veszteség keletkezett.
Megkezdődött a Jobbik haláltánca. A “KágéBéla-ügy” ennek csupán első felvonása, de már látszik, hogy a valódi célpont maga Zazrivecz! Ő is, a pártja is megérdemlik sorsukat, s nem csak azért, mert “paci alapon” ótvaros eszméket terjesztettek, kihozva több százezer emberből a legrosszabb énjüket (ezt teszi a Fidesz is, s majdan ugyanez lesz az “ő” végzete is!).
Hanem azért is, mert annak ellenére kötöttek titkos szövetséget Orbánnal, annak ellenére támogatták a Maffia-párt hatalmi-gazdasági törekvéseit (nem ingyé’!), annak ellenére lettek eme Galád Vállalkozás (harsogóan!) csendestársai, hogy pontosan tud(hat)ták: elébb-utóbb ennek meg lesz a böjtje, s a végszámla alján óriási összeg fog szerepelni.
A bölcs mondás szerint: “Az a nép, amelyik nem ismeri a történelmét, arra kényszerül, hogy azt újra és újra megismételje!“. A magyar politikum népének – no meg a választóknak is – a közelmúlt (bő két évtized) eseményeiből például azt köllött volna megtanulni: Orbánnak nem szabad adni semmit, mert csak egyre többet fog követelni!; Orbánnal nem szabad semmiféle megállapodást kötni, mert úgyis megszegi!; Orbánnal nem szabad semmiben együttműködni, mert az mindenki számára egyenes út a Végromlás felé!
Aki ezt nem hiszi, az nézzen csak végig az Országon! Majd pártirányultságától függetlenül mondja meg: valóban ezt akarta-e négy, nyolc avagy huszonnégy esztendővel ezelőtt?! Avagy: fogja meg most a kezemet, s kísérjen el az alábbi rövid, “Párttörténeti Túrá“-mon!
Viktor, pszichés alkatából kifolyólag mindig és mindenkor Győztes akar lenni. Már a kezdetektől fogva kitartóan menetel a Kizárólagos Hatalom felé vezető, általa választott és annak hitt Útján. Eme “Durchmarsch” során pedig gátlástalanul köt bárkivel és bármivel szövetséget, gátlástalanul használ ki embereket és szervezeteket, majd ha azok a Továbblépésben immáron haszontalanná (horribile dictu: kolonccá!) válnak, gátlástalanul dobja félre avagy tapossa el őket.
Aki még nem vette volna észre, annak hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy a politikai mozgások nem ötletszerűen, nem véletlenszerűen következnek be. Hónapok, sőt évek óta le-leírja valaki, hogy az ellenzék – nevezzük akár demokratáknak, akár baloldaliaknak őket – a Fidesz nótáját fújja és Orbán kottájából játszik.
Mégsem történt semmi ennek megváltoztatása érdekében, jöhetett itt tavasz, nyár, ősz, tél, tarthattak választásokat, alakulhattak és megszűnhettek pártok, a nóta szinte semmit nem változott.
A választó meg egyre inkább belecsömörlött ebbe a helyzetbe, merthogy minimális sikerélménye sem volt, helyette inkább hülyeségekkel tömték a fejét. Ha valaki azt képzelte, hogy a vesztett választás majd lezár egy fejezetet, hát tévedett, ugyanis Orbán partitúrájának csak egyik tétele a választási győzelem, a mű maga hosszabb lélegzetű, és a Nagy Karmester majd akkor inti le a zenekart, ha a demokratikus oldal lábának nagyujjára odakötözte a cédulát és rácsukta a hűtő ajtaját. Így aztán a munka tovább folytatódik, fel a végső győzelemre!
Most éppen két dolog van soron: az egyik a Szocialista Párt megsemmisítése, a másik pedig Gyurcsány eltakarítása a politikai színtérről. Megölni se lenne hátrányos, de őt azért kockázatos lenne valamiféle ismeretlen azeri kígyó mérgével megmerényelni – túl sok a külföldi ismerőse, - a jégcsákány sem jöhet szóba, de a minimálprogram sem rossz: beletolni a bukott politikus skatulyájába és rácsukni a dobozfedelet. A Szocialista Pártot pedig el kell takarítani, hogy még csak eszébe se jusson senkinek, hogy váltópárt lehet belőle, addig kell farigcsálni, ameddig csak akkora nem lesz, hogy a Fidesz baloldalára állva remek ellensúlyává nem válik a jobboldalán álló jobbiknak. Két szélsőség között maga a konszolidált nyugalom – és ha valaki azt hiszi, hogy ez viccnek is rossz, hát az hallgassa meg a Fidesz szóvivőjét és álmélkodjon el. Szocialisták, mint szélsőség – úgysincs min röhögni már jó ideje…
Pénzének és nem a nemzeti érzelmű elkötelezettségének köszönhette Kovács Béla, a párt EP-képviselője, hogy viszonylag gyors karriert futhatott be a Jobbikban. Tisztázatlan múltját és zavaros ügyeit a pártvezetés elnézte, mert egy időben a tagok közül ő támogatta a legtöbb pénzzel a Jobbikot.
Egy aranyszínű, bőrüléses Chryslerrel autózott a civilben tanárként dolgozó jobbikos, aki két évvel azután, hogy Kovács Béla Oroszországból hazaköltözött, bemutatta őt a pártvezetésnek. Amikor a tanárnál rákérdeztek, honnan az autó, azt mondta, Kovácstól kapta, mert neki már nem kellett.
Kovács egyből rákapott a politika ízére. Abban az évben, amikor belépett a pártba, már meg is alakította a Jobbik külügyi bizottságát, amelynek azóta is az elnöke. A főleg bölcsészekből álló jobbikos vezetés örült a több nyelven beszélő Kovácsnak , aki nem is rejtette a véka alá, hogy remek kapcsolatai vannak külföldön. Részben ennek, részben pedig annak köszönhette előmenetelét, hogy nem volt fukar, amikor a zsebébe kellett nyúlni. Volt egy időszak, amikor magánszemélyként hivatalosan ő adta a legtöbb pénzt a Jobbiknak, több millió forintot.
Az aprópénz is jól jött
Egy párt finanszírozásában néhány millió forint ugyan aprópénznek tűnhet, de nem a Jobbiknak, amelyik párt a kétezres évek közepén még nem jutott komoly állami támogatáshoz, így minden fillérnek örültek. „Soha nem gondolta senki róla a pártban komolyan, hogy meggyőződéses nemzeti ember lenne” – jellemezte őt az egyik pártbeli ismerőse.
Jobbikos forrásaink szerint a nyelvtudása és a kapcsolatrendszere mellett a bőkezűsége segítette abban, hogy viszonylag gyors karriert fusson be a párton belül. És emiatt az sem számított, hogy honnan jött és mit csinált korábban. Pedig a gyanú mindig körüllengte: moszkvai múltja miatt a háta mögött sokan csak Kágébélának hívták a pártban./ Dezső András
Kénytelenek vagyunk közvetlenül üzenni, mert magukkal nagyon elszállt a csodaszarvas.
Nem helytállóak a Magyar Nemzeti Bank bankszektorra vonatkozó elképzelései - mondta Bodnár Zoltán, az MNB korábbi alelnöke az ATV Startban. A Liberálisok gazdasági főtanácsadója szerint a Szabadság téren sok rendetlenség van a fejekben, elemi közgazdasági ismeretek hiányoznak.
Török Ádám szerint a tőkebeáramlás valahol Eger–Szolnok vonalában megállt - A magyar potenciális növekedés üteme alacsony lehet, mondta a Világgazdaságnak adott interjújában Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia új főtitkára. A közgazdász szerint az oktatás mellett az egészségügyi rendszert is fejleszteni kellene, hiszen nem egy kisebb város népessége is súlyosan csökkenhet, ha tovább romlik a helyzet
Az első negyedév végén 84,6 százalékos volt a GDP-arányos államadósság Magyarországon. Ez lényegesen magasabb, mint a tavaly év végi 79,2 százalékos mutató. A növekedésben több tényező is szerepet játszik, szerencsére ezek közül több olyan is van, ami nem tartós. Ezzel együtt az államadósság trendpályája finoman szólva sem meredeken csökkenő.
Pénzének és nem a nemzeti érzelmű elkötelezettségének köszönhette Kovács Béla, a párt EP-képviselője, hogy viszonylag gyors karriert futhatott be a Jobbikban. Tisztázatlan múltját és zavaros ügyeit a pártvezetés elnézte, mert egy időben a tagok közül ő támogatta a legtöbb pénzzel a Jobbikot.