- Részletek
-
Készült: 2014. december 17. szerda, 09:54
-
Találatok: 1962
Orbán Viktor személyes fellépése kellett ahhoz, hogy a Fidesz rábólintson, vasárnaponként bezárjanak a boltok és megszűnjenek az éjjel-nappali üzletek. Demján Sándor most szövetségeseket keres a vasárnapi népszavazásához, mások a Facebookon szervezkednek.
Orbán Viktor és a Fidesz vélhetőleg a magyar társadalom döntő többségének az akaratával szemben is keresztülvitte az üzletek vasárnapi bezárását, illetve az éjjel-nappalos üzletek gyakorlatilag teljes betiltását. Dacára annak, hogy piaci szereplők arra figyelmeztettek, hogy a vasárnapi bezárással 15-20 ezer munkahely szűnik meg, továbbá a piaci feltételek torzulása miatt a magyar háztartások 15-30 milliárd forinttal többet kell, hogy kiadjanak élelmiszerre.
Orbán mégis inkább a semmiféle valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező KDNP ötletét karolta fel, a kormánypárti mamelukok pedig némi ellenkezés után kedden – két fideszes tartózkodással – elfogadták, hogy jövő márciustól vasárnaponként zárva legyenek a boltok, ezzel együtt nagy valószínűséggel bezárjanak a plázák, továbbá megszűnjenek az éjjel-nappalos üzletek. Márciustól csak a tej- és pékboltok, pályaudvari, repülőtéri és benzinkúti üzletek nyithatnak ki.
A döntés után Harrach Péter KDNP-frakcióvezető szerint a döntés a „magyar emberek sikere", mivel így a dolgozók megválaszthatják, hogy mivel foglalkoznak vasárnap. Harrach szerint a kormány és a szakszervezetek is készítettek hatástanulmányokat, és azok nem támasztották alá az aggodalmakat.
Kerestük a javaslatot támogató CBA kommunikációs igazgatóját is, ám lapzártáig nem értük el. A döntés után Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára elmondta: bár az üzletek zöme zárva lesz, így a piac szereplői közötti erőviszonyok nem módosulnak, ám piacromboló hatású a döntés. Az áruházláncok közül egyedül a Tesco nyilatkozott eddig, a láncnál a Financial Timesnak (FT) elmondták, Magyarországnak eddig előnye származott a vasárnapi nyitva tartásból, ahogy a Tesco-alkalmazottak is profitáltak a hétvégi bérpótlékból. Az FT szerint nevének elhallgatását kérő kormányzati tisztségviselő elmondta, a magyar társadalom többsége nem támogatja a vasárnapi zárva tartást, így egy erre irányuló népszavazást valószínűleg elveszítene a kormánypárt. Ezzel egybehangzóan a keddi döntés után a Facebookon elindult a „Népszavazást a vasárnapi boltbezárásról" nevű közösség, amelynek néhány óra alatt 2400-as támogatottsága lett.
Ilyen népszavazást eddig Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke helyezett kilátásba. A keddi döntés után Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár elmondta: most végig kell gondolniuk, hogy kik lehetnek a VOSZ szövetségesei a népszavazás lebonyolításában. Dávid a civilekre, szakszervezetekre, társadalmi és munkaadói szövetségesekre számít.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 16. kedd, 07:04
-
Találatok: 1909
A magyar gazdasági modell bizonyította, hogy a kétkedőknek nincs igazuk - mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Bloomberg amerikai hírügynökségnek adott interjújában, amelyben arról is beszélt, hogy a kormány azt tervezi: legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét.
A kormányfő úgy fogalmazott, hogy a gazdasági növekedés 3 százalékot meghaladó mértéke és az, hogy a költségvetési hiány az Európai Unió által meghatározott korlát alatt van, igazolta, hogy gazdaságpolitikája működőik.
"Ezt magyar modellnek nevezzük, és olyan mint egy dongó. A tudósok szerint súlya, mérete és szárny-fesztávolsága miatt a dongó nem lenne képes repülni, de mégis repül" - mondta a hétfőn ismertetett interjúban. Kiemelte a gazdasági bővülést, a csökkenő munkanélküliséget és a szilárd költségvetést, nem értett egyet viszont azokkal a statisztikákkal, amelyek szerint az országban nőtt a szegénység és csökkentek a közvetlen külföldi befektetések.
"Rendkívül magas a bankadó Magyarországon"
Orbán Viktor elmondta, hogy a kormány vissza akarja szerezni Magyarország befektetői besorolását, és azt tervezi, hogy legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét és már jövőre felülvizsgálhat más adókat is. Szavai szerint a bankadóról azt követően születik majd döntés, hogy fokozatosan kivezetik a devizaalapú jelzálogot, és függ a hitelezők bővülő hitelkínálatától is.
"Tárgyalásban állunk a bankszektorral a bankadó mértékének normalizálásáról, mert az rendkívül magas Magyarországon" - mondta a miniszterelnök. "Ez 2016 vagy 2017 körül válik lehetővé, ha jó megállapodást kötünk, amire nagyobb az esély, mint bármikor a 2010-es hatalomra kerülésünk óta" - tette hozzá.
A több milliárd dollárnyi devizahitel 2015 közepéig való forintra való átváltása és a külföldi fizetőeszközök részarányának csökkenése az államadósságban Orbán Viktor szerint csökkenteni fogja a külső sebezhetőséget és növelni fogja "a monetáris politika manőverezési terét".
"Meg kell néznünk a közvetlen külföldi beruházások dinamikáját, és az minden évben javul. Senkit sem akarunk kiszorítani, az ágazati adókat azért vezettük be, hogy nagyobbak legyenek az állami bevételek, nem azért, hogy kisebbek" - fogalmazott.
A miniszterelnök szerint a kormány "keresi" azt a pillanatot, amikor csökkentheti majd az adókat. Mint mondta, arról folyik a vita, hogy ezt a jövő év közepén vagy 2016-ban kell-e megtenni...
... "Nem nő a szegénység"
A kormányfő védelmébe vette a "jólétiről a munkaalapúvá" való átalakulás programját, rámutatva, hogy a közmunka csökkentette a munkanélküliséget és az abban részvevők bére több mint a duplája lehet a segélynek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 15. hétfő, 04:17
-
Találatok: 1801
Nem pontosan értem, mi az a potenciális beépítés, ezért aztán tanácstalan vagyok Boross Péter ma elhangzott bölcsességei ügyében: szerinte a Horthy-rendszerbe nem volt „potenciálisan beépítve” az antiszemitizmus. Ezt azzal „bizonyítja”, hogy ő nem tapasztalt ilyesmit. A „közrádió” Vasárnapi újság című izéjében beszélt erről – ó, mennyi minden hangzott ott már el!
Az persze nagyon fontos, mit tapasztal egy tizenéves (Boross 1928-ban született), de talán egy korszak megítélése szempontjából mégsem perdöntő. Én például 1947-ben születtem, és egészen 1950-ig vagy tán 53-54-ig, el kell ismernem, alig tapasztaltam valamit a Rákosi-éra jellemzőiből – legfeljebb annyit, hogy alakuló polgári ízlésemhez képest túl gyakran ettünk rántott levest. Pár évvel később ez a tény töprengésre késztetett: valahogy értelmeznem kellett, mit is jelent, hogy munkás szüleimmel az uralkodó osztályhoz tartozunk.
Azért 1956-ból már emlékszem néhány elgondolkodtató dologra, és ma is fel tudom idézni magamban azt a dermedtséget, amelyet egy 1958-as nyári napon éreztem, hallgatva a szomszéd fölhangosított rádióját…
Persze, e korai élmények még nem indítottak arra, hogy eltöprengjek azon, mi is van a rendszerbe „potenciálisan beépítve”. Anélkül, hogy szerénytelenül Boross Péterhez mérném magam, elmondhatom: megértem, hogy kamaszként – nyilván voltak érdekesebb dolgok az életében – nem érzékelt semmi potenciálisan beépítettet. Legalábbis semmi különösen föltűnőt.
De azért egy ideje már mégiscsak felnőtt, sőt, meglett ember, olvashatott is egyet s mást – tehát csak tudnia kellene, hogy bizony a rendszerbe be volt építve az antiszemitizmus, s egyáltalán nem potenciálisan, hanem nagyon is valóságosan. És idővel egyre inkább. Erről elég sokan szereztek megbízható tapasztalatokat akkoriban, s azok egy részét némelyek meg is írták. Meg hát születtek bizonyos törvények is – már akkor, amikor még Boross Péterről a szülei sem igen gondolkodtak; s aztán a későbbi években, de még a Kormányzó Úr idejében…
Felnőtt emberként talán arra a belátásra is juthatna, hogy legalábbis némi előzetes potenciális beépítettség nélkül nem lehetett volna Magyarországról oly sok embert deportálni, halálba küldeni, a németek csodálatát is kiváltva.
Azért érdekes: ez a sajátos tompaság mintha később is megmaradt volna Borossban. Például nyilván nem érzékelte – már felnőtt emberként – azt a valamit, amit én kisgyerekként szintúgy nem vettem igazából észre – ezért lehetett 1951-57 között a Fővárosi Tanács tisztviselője. Ebben teljesen biztos vagyok: ha fölfigyelt volna arra, mi történik az országban, alighanem inkább csaposnak áll.
Később, 1965-ben sem voltak olyan tapasztalatai, amelyek birtokában ne vállalhatta volna el a vendéglátós igazgatóhelyettesi állást...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 14. vasárnap, 07:17
-
Találatok: 2108
A héten volt a korrupció világnapja, ennek okán egy kétrészes blogban foglalkozunk az EU egyik legkorruptabb országával, Magyarországgal. Tény, hogy az állami szektor korrumpálódása nem 2010-ben kezdődött, mégis a Fidesz második kormányzása új szintre emelte ezt a jelenséget, az elmúlt négy év az intézményszintű korrupció elburjánzását hozta magával. Írásunkban ennek a jelenségnek egy szeletét, az eddigi mutyikat vizsgáljuk. Az alkalmazott képlet minden alkalommal ugyanaz: jogszabály-módosításokkal átrendezték a tulajdonviszonyokat és (államosítás helyett) baráti kezekbe játszották át az adott piacot a klientúra „kitöméséért”.
Az elmúlt négy évben kialakult a „foglyul ejtett állam” állapot. A 2010-ben még az elszámoltatással kampányoló Fidesz módszeresen szállta meg a közintézményeket és számolta fel a fékek és ellensúlyok rendszerét. Kétrészes blogunk első részében a dohánypiacot, a bankszektort és a kaszinókat érintő mutyikat mutattuk be, második részében a földmutyival, a nyelviskolamutyival és az élelmiszerlánc-mutyival foglalkozunk.
Az élelmiszerlánc-mutyi miatt a nagyobb szupermarketek kezdhetnek csomagolni, egyszerűen agyonadóztatják őket, majd ha emiatt nem nyereségesek, egyszerűen bezáratják őket. Persze a CBA mindebből kimarad. A földmutyival is nagyot szakított a Fidesz-hátország, az állami földbérleti pályázatokból már két Balatonnyi terület a földesuraké. A nyelviskolamutyiban uniós pénzből állami megrendelésű nyelvoktatási program zajlott, miközben 300 nyelvoktató cég kimaradt a bizniszből. Öt olyan cég kapott milliárdos megrendelést, amelyek közül az egyik nem is foglalkozott nyelvoktatással, és a többi is cég is erős politikai szálakkal rendelkezik.
Élelmiszerlánc-mutyi
November közepén nyújtotta be a kormány azt a törvényjavaslatot, amely alapján egyszerűen megtiltanák a két évig nem nyereséges hipermarketeknek (50 milliárd forintnál nagyobb éves bevételt produkáló, napi fogyasztási cikkeket árusító cég), hogy napi fogyasztási cikkeket áruljanak. Magyarul, ezek a cégek egyszerűen lehúzhatják a rolót.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 12. péntek, 21:30
-
Találatok: 2583
A kormány nem támogatta, de végül csak megjelent - közösségi támogatással - a Tárki Társadalmi riport 2014 című kiadványa. Ebből kiderül, hogy Magyarország szinte minden témában a leszakadók közé került. Mi a magyar társadalomban a szegénységnél is sokkal súlyosabb probléma?
A kormány nem támogatta, de végül megjelent közösségi támogatással a Tárki Zrt. Társadalmi riport 2014 című kiadványa, amelyben most "bónuszként" vendégkommentárok is szerepelnek - olyan szerzőktől, mint Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa, Kornai János közgazdász, Nádas Péter író, Szelényi Iván szociológus, Tölgyessy Péter alkotmányjogász. A friss kiadványból kiderül: Magyarország szinte minden téren a leszakadók közé került. Azonban az sem igaz, hogy a rendszerváltozás óta eltelt időszakot egy az egyben kárhoztatni kellene - vélekedett Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója -, annak komoly pozitív hozadékai is voltak. A mostani kötet azonban nem épp a pozitív hírek tárháza, a magyarországi folyamatok az európai, illetve a régiós trendekkel ellentétes irányúak.
Felzárkózásban alulteljesítők
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország a kezdeti lehetőségeihez és az - ebből a szempontból mérvadó összehasonlításként tekinthető - visegrádi országokhoz (V4) képest is egyaránt messze alulteljesített - derül ki Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézegének tudományos főmunkatársának nyitóelemzéséből. Az 1991-2013 közötti időszak alig több mint egyharmadában mutatkozott gyors - az EU-15-ök GDP-jét legalább 1,5 százalékponttal meghaladó ütemű - konvergencia. Magyarország az EU régi tagországaihoz viszonyított fejlettségi szintje 1991-2013 között 45 százalékról 60 százalékra emelkedett. A visegrádi országok közül az alacsonyabb szintről induló Szlovákia és Lengyelország felzárkózása ennél sokkal jobb, míg a magasabb szintről induló cseheké jóval rosszabb volt. A 2000-es évek elején tapasztalt gyorsabb felzárkózás erős eladósodottságon alapult, amelyet 2006 után drámai lemaradás követett. A leszakadás 2014-re állt meg, amikor elkezdtek érződni az uniós transzferekből származó forrásbővülés hatásai.
A jólét elemei közül a rendelkezésre álló háztartási jövedelmek középértéke a V4-ek között leggyorsabban Szlovákiában nőtt 2005-2013 között a legkevésbé pedig Magyarországon. Míg 2005-ben csak Csehország előzte meg hazánkat a régió országai közül, addig ma már Lengyelország és Szlovákia is jobban áll, azaz sikeresebben emelte a lakosság jólétét - derül ki Szívós Péter, a Tárki programvezető kutatója tanulmányából. Lengyelország és Szlovákia ugyanis úgy hajtotta végre a felzárkózási "nagy ugrást", hogy közben csökkent az egyenlőtlenség. A magyarországi adatok ezzel ellentétes képet mutatnak, a felzárkózási sikertelenség az egyenlőtlenség növekedésével járt együtt. Emellett a szegénységre és kirekesztettségre vonatkozó indikátorok is hasonló képet mutatnak, vagyis a magyar trendek a legkevésbé biztatóak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 09. kedd, 23:28
-
Találatok: 2317
Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik?
"Ön szerint abszurd, hogy mint politikus elmegyek Új-Zélandra egy magyar közösséghez?" (Kósa Lajos az Indexnek)
"Ha valakinek azt mondják, rohadj meg, az az én életemben konfliktusnak számít." (Lilu, VV7)
Az áttörés néhány hete hivatalosan is megtörtént, a gyorsnaszád egyértelműen léket kapott. A kitiltásgate, az adóhivatal morális megrendülése elérte, amit tucatnyi tényfeltáró cikk nem: fókuszba került az állami szintű korrupció, tömegek kezdték felfogni, milyen típusú kormányzás is intézményesült itten. És a legszebb, hogy már régen nem csak az utcákon hetek óta tüntető, "Orbán takarodj!"-ot kiabáló tömegekről van szó, az események elérték, majd ünnepélyes keretek között átlépték a kormányzati és Fidesz-közeli véleményformálók ingerküszöbét is.
Parlamentbe, kormányba, egyéb magas közfunkcióba került, tehát általunk fizetett és meghatározott közcéllal útnak indított polgártársaink látványos vagyonosodásával azonban néhány embernek nem az a gondja, hogy vagyonosodás, hanem hogy látványos. Miközben észre sem veszik, hogy az "urizálás" (© Pokorni Zoltán) egy dolog, a másik viszont az, hogy eközben komolynak szánt intézkedések, tervek egész sorával sértenek meg és közösítenek ki egyre többeket a nemzetből, a középosztálytól (oktatási rendszer lebutítása, magánnyugdíj, bolti zárva tartás) a fiatal generációkon át a mélyszegénységben élőkig (szociális segély megvonása, hajléktalanság kriminalizálása).
A kormány azt üzeni nekünk, hogy rohadjunk meg. Ez a mi életünkben konfliktusnak számít.
Urizálás? A kitiltásgate miatt "már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek"? Mikor fért bele, és mitől van most új helyzet? Már ha eltekintünk attól, hogy az előző ciklusok kormányzati lenyúlásaihoz képest a mostani mennyiség már nemhogy átcsapott, de egyenesen tobzódik a minőségben. Ennyit a "sok apró, egyébként korábban csak bosszantónak gondolt tényről", mert nagyjából ez a minősítés, ez az, ami már nem fér bele.
Kit érdekel a drága óra, a gyereknek vett lakás, ha a hatalomba kerülés előtt vette? Semmi gond nincs üzletemberek, sikeres milliomosok kormányzásával, kerüljön csak némi racionális biznisz-szemlélet a közszférába (már azért is, hogy le lehessen építeni, amennyire csak lehet). De ez? Hogy életében nem dolgozott a versenyszférában, mindig félt a megmérettetéstől, már az angol kiejtése is piacképtelen, de kormányra, önkormányzatba kerülve egyszerre meggazdagszik? Flexibilis a lakás nagysága? Ez belefér, ezek szerint.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 08. hétfő, 22:42
-
Találatok: 2081
Átmenetinek ígérték őket, de tartósan velünk maradtak. Konkrét szektorokat céloznak és bizonyos vállalatokat büntetnek. A szelektív törvényalkotás mintapéldái. Vajon mik lehetnek ezek? A válasz pedig az elmúlt négy év gazdaságpolitikája alapján egyértelmű: a különadók. A kormány adópolitikájának "arányos közteherviselést" biztosító csodafegyverei olyannyira beépültek a számokba, hogy a költségvetés és így az állam működése már elképzelhetetlen lenne nélkülük. Összesítésünk szerint - mely már tartalmazza a jövő évi költségvetést átíró módosító javaslat hatásait - 860 milliárd forint (!) körüli bevételt vár 2015-re a különadókból a kormány.
Ennyi az annyi
2010-ben még válságadóként hívta életre a kormány az új, bizonyos szolgáltató szektorokat sújtó adónemeket, hiszen akkor még átmenetinek tervezte a sarcokat. Az idő elteltével azonban változott a helyzet, olyannyira, hogy a válságadók ágazati különadókká alakultak, az adórendszer szerves részévé váltak, és a kormány azóta minden évben meglepett 1-2 szektort egy-egy újabb különleges adóteherrel. Jövőre sem lesz ez másként. Elég csak a dohányipari cégeknek szánt rendkívüli egészségügyi hozzájárulásra, vagy a brutálisan megemelt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra gondolni.
Mindezek fényében elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvizsgáljuk: a kormány az elmúlt években mennyire épített a különadókból származó bevételre és mennyire függ majd ezektől az adóbevételektől jövőre. Kapóra jött ehhez az Állami Számvevőszék 2015-ös költségvetéssel összefüggő legutóbbi elemzése, melyben a számvevők összegyűjtötték a 2010 óta született szektoriális adókat. Ezeket az adatokat aktualizáltuk az Országgyűlés költségvetési bizottságának legfrissebb (csütörtökön elfogadott), 2015-ös évet érintő módosító javaslatában foglaltakkal.
A számok brutálisak. Idén várhatóan 845 milliárd forintnyi bevétel érkezhet összesen a legkülönbözőbb különadókból, 2015-ben pedig ez az összeg már 855 milliárd forintra hízhat. Hogy érzékelni lehessen:
- jövőre szinte ezzel megegyező költségvetési hiányt tervezett be a kormány
- az államháztartás (önkormányzatok nélkül számolt) teljes 2015-ös bevételének az 5,2%-ára rúg
- a 2015-re tervezett (normál) társasági adóbevétel 341,4 milliárd forintos összegnek a két és félszerese
A fenti táblázatban már látható, hogy ezek a számok már tartalmazzák a Portfolio feltételezését a helyi iparűzési adó alapjának szigorítására vonatkozóan. 2013-tól lépett életbe az ELÁBÉ sávos leírhatóságának szabálya (pótolni hivatott a 2012 után megszűnt kiskereskedelmi különadót), mely szerint az árbevétel növekedésével párhuzamosan a kereskedő/közvetítő cégek egyre kisebb arányban vonhatják le az árbevételből az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatások értékét.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 07. vasárnap, 18:53
-
Találatok: 3169
A fiatal Orbán Viktort ismerők szerint a katonaság alatt megélt megaláztatás szinte vadembert faragott belőle az egyetemre. Balhék, fegyelmik, erőszakoskodás, leginkább Simicska Lajossal közösen. Úgy tűnik, azóta sem érti, hogy miért kellene visszafognia a haragját, sértődöttségét, elfojtott kisebbrendűségi komplexusaiból fakadó bosszúszomját.
Talán már tényleg csak egyetlen dolgot ismer: a saját előrejutását segítő kérlelhetetlen és könyörtelen törtetést. Ha nem tenné, összeomlana, depresszióba süllyedne. Áhítozza a konfliktust, hogy valakinek érezze magát, hogy értelmet lásson az életében. Azt hinné az ember, hogy mérhetetlenül cinikus, de nem az, legalábbis nem mérhetetlenül. Lázár János és a volt SZDSZ-es Kóka János, igazán cinikusak. OV automatizmusai, személyiségébe épített és elfojtott indulatai inkább a kétségbeesett, csapongó, minden elvet és értéket tagadó tökéletes önvédelem érdekében az ingatag bandavezéri identitás megtartására irányul. Karakteréből fakadóan képtelen megállni, izgatott, szorongó, kielégíthetetlen. Mint egy kisgyerekek, úgy csal a játékban. Nem fogja föl, hogy a csalással, térképek átrajzolgatásával megszerzett dicsőség hamis. Ez a hamisság azonban rendszerint csak a tudatalattiban jelenik meg: ezért frusztrált, ezért nyughatatlan, ezért vágyik újabb, valósnak ható dicsőségekre, amelyeket időről időre meg is szerez.
OV – hogy jobban fájjon – a sebeit kapargatja és ehhez a politika kiváló terep. Ez ugyanis olyan porondot kínál, ahol folyamatosan ingerelheti, feltépheti a varratokat, ami segít a nem felejtésben, és ami segít az árnyékkaraktere, a vágyott, hősies karaktere szabadságharcában, állandó makacs kitartásában, dulakodásaiban. Ezért provokál, és ellentámad, ha tetszik, vív szabadságharcot: karaktere arra kényszeríti, hogy az elfojtott önhibáztatást hősies opferkultusszal fedje el.
De előbb-utóbb elmar maga mellől mindenkit, és megéri saját rendszerének és karakterének összeomlását. Már most is szembefordul a régi bandatagokkal (a korábban megkérdőjelezhetetlen akaratú, érinthetetlen Simicska Lajossal és az aggodalmaskodva radikális, de még tűrő Kövér Lászlóval) és egyre inkább csak a leghűségesebb csinovnyikokat értékeli, ezért egyre hígabb tudású, igazi tekintélyelvű karakterek veszik körül. Ennek is az ideáltípusa Szijjártó Péter, akinek a miniszteri kinevezése a legtisztább bizonyítéka annak, hogy – ami a kóros bizalmatlanságot illeti – OV feltételezhető paranoiája a régi, jól ismert mintákat követi.
OV kifizeti a „barátait", aztán megpróbál szabadulni tőlük. Legfőbb gyengesége az elfojtott félelemből fakadó folyamatos önigazoló státuszépítés, a türelmetlenség és ebből fakadóan az egyre gyakrabban megjelenő meggondolatlanság. Láthatóan személyisége nem ismeri a csalás szót erkölcsi, csak jogi értelemben, illetve ma már úgy sem, hiszen a jogot úgy alakítja, hogy neki több esélye legyen, hogy legalább magát és – egyébként egyre kétkedőbb – híveit meggyőzze becsületes szándékairól. 2002-ben majdnem belepusztult a vereségbe, de 2006-ra már kiépítette a lengyel mintára a '80-as években már kipróbált hálózati összeroppantó rendszert és megtalálta a harcos, kérlelhetetlen, kompromisszumképtelen ellenzéki vezér bosszúálló szerepét. Talán jobban is élvezte, mint a hatalmat, ezért nem tört meg annyira 2006-ban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 07. vasárnap, 05:30
-
Találatok: 2344
A tudás alapú társadalom helyett, a hatalom érdekében épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük, miközben a lakosságot megfosztják a továbbtanulás lehetőségétől.
Már az előző ciklusban hozzálátott az Orbán-kormány, most pedig folytatja, hogy elvegyék a magyar gyerekektől és fiataloktól a továbbtanuláshoz való jogot – nyilatkozta a HírArénának dr. Erőss Gábor, a szociológiai tudományok doktora (PhD), a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, a Párbeszéd Magyarországért (PM) elnökségi tagja. A továbbtanuláshoz való jog megfosztásáról dr. Erőss Gábor kijelentette:
- Ez egy egészen drámai fejlemény! Talán még a netadónál és a NAV-botránynál is nagyobb botrány! Arra számítok egyébként, hogy a következő hetekben és hónapokban ez fogja a legnagyobb figyelmet kapni. Ugyanis bevezették a tandíjat az előző ciklusban, most pedig a gimnáziumi férőhelyeket vágják meg és negyedével csökkentik a középfokú oktatás büdzséjét, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen azok az alsó-középrétegek sem fogják tudni megtaníttatni, még érettségihez juttatni sem fogják tudni a gyerekeiket, akik számára ez az egyetlen kitörési lehetőség.
Dr. Erőss Gábor visszatérően hangsúlyozta, hogy a magasabb iskolai végzettség lényegesen magasabb fizetést jelent. Azt állította, hogy magasabb iskolai végzettséggel – “minden ellenkező híreszteléssel szemben” – könnyebb munkához jutni.
- Tehát ha engedik továbbtanulni a fiatalokat, az mindenkinek jó. Ha nem engedik, az meg mindenkinek rossz – mondta.
A szociológus azt mondta: a fiatalok taníttatása “jó lenne az államnak is!”
- Ez a borzasztó – folytatta -, hogy az állam saját magának is árt, mert aki magasabb végzettséget szerez, az a magasabb fizetéséből többet is adózik. Tehát mindenki jól jár azzal, hogy ha a tudás társadalmát építjük. Ehelyett épül ez az egészen borzalmas rémálom, ez az úgynevezett munka alapú társadalom, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegeket közmunkára ítélik, és gyakorlatilag éhbérből kell megélniük; míg korábban a közmunkások a minimálbért megkapták, most már azt sem kapják meg. Nem segítik őket az elhelyezkedésben; statisztikák bizonyítják, hogy a közmunkások 90 %-a később sem tud elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Tehát nem segítik őket az elhelyezkedésben és ezt a felnövekvő új nemzedéket nem engedik egyszerűen továbbtanulni.
Tehát a szegényeket közmunkás-létre ítélik, a munkásokat pedig arra, hogy minimálbérből éljenek meg, bérrabszolgaként tengessék az életüket és mindezt csak azért, mert úgy érzi az Orbán-rezsim és annak a kiszolgálói, hogy úgy jobban tudnak uralkodni a társadalmon, hogyha megfélemlített és elnyomott bérrabszolgák tömegeiből áll az ország, és nem pedig ahogy Széchenyi mondta, “kiművelt emberfőkből”, mert aki továbbtanul, az megtanulja a kritikai gondolkodást – és végül is a középiskolának, gimnáziumnak és a felsőoktatásnak az is az egyik funkciója, és részben be is tölti, csak részben -, a kritikai gondolkodás pedig veszélyes minden zsarnoki hatalomra. Így az Orbán-féle zsarnoki hatalomra is veszélyes mindenki vagy bárki, aki kétségbe vonhatja az ő igazságukat.
Bővebben ...
Orbán Viktor személyes fellépése kellett ahhoz, hogy a Fidesz rábólintson, vasárnaponként bezárjanak a boltok és megszűnjenek az éjjel-nappali üzletek. Demján Sándor most szövetségeseket keres a vasárnapi népszavazásához, mások a Facebookon szervezkednek.