- Részletek
-
Készült: 2015. január 23. péntek, 00:35
-
Találatok: 2148
A Világgazdaság konferenciájának kerekasztal-beszélgetésén volt gazdasági és pénzügyminiszterek beszélgettek az idei gazdasági kilátásokról. Egyszintű bankrendszer vár Magyarországra, és nem lesz felzárkózás sem?
Azt hallottuk Varga Mihály tól, hogy létezik magyar modell, működik, de működhetne jobban, ezzel egyetértek – mondta Bod Péter Ákos, volt miniszter és jegybankelnök. Régiós összehasonlításban a magyar növekedés gyenge, és nem érte el a válság előtti szintet. A lengyelek 20 százalékkal feljebb vannak, mint a válság előtt, Magyarországon azonban 2006 után nincs növekedés – fejtette ki Bod Péter Ákos, aki szerint és egy évtized telik el úgy, hogy nincs igazán növekedés.
A kormányhirdetések azt sugallják, hogy ha valami működik, akkor a kormány jól csinálta a dolgát. Bod Péter Ákos kiemelte, nem a kormány tevékenysége miatt működnek a dolgok, hanem annak ellenére.
„Nekem nem tetszik annyira az újraiparosítás” – mondta a korábbi miniszter. Nem bánom, hogyha valaki szóba hozza az újraiparosítást, de akkor modern értelembe tegye, mert most „tudás alapú társadalomban élünk”, nem „kerék alapú társadalomban”. Nem az a modern ipar, mi pöfög és zörög – tette hozzá. Szerinte nagy vagyoni átrendeződést készít elő a kormányzat, de óriási kételyek vannak ennek kapcsán. Ha az állami tulajdon megnő olyan kockázatos ágazatokban, mint a pénzügyi szektor vagy a szolgáltatási ellátórendszerek, abból baj lehet. A gazdaságtörténészek meg fogják írni, hogy ez hiba volt, és tankönyvi példa lesz.
Kupa Mihály volt pénzügyminiszter szerint a nyugati megfigyelők már most aggódnak amiatt, hogy az állam bevásárol egyes szektorokba, amik miatt majd megszorítások kellenek, és a költségvetésbe még idén újabb forrásokat kell bevonni.
Varga Mihály azt mondta, nem kell újabb bankvásárlás, mert megvan az 50 százalék, ezzel szemben MNB tisztviselői Bécsben és mindenhol máshol azt mondják, hogy nem állunk meg a vásárlásokkal – emelte ki Kupa Mihály.
„Én végig élveztem azt a rohadt egyszintű bankrendszert, ami ma megint kezd kialakulni” – mondta Kupa Mihály, aki azt vetítette előre, hogy a kereskedelmi bankokat majd az MNB viszi. „Ez egy életveszélyes mozzanat”, aminek negatív következményei lesznek a jövőben – vélekedett. Varga Mihály ugyanakkor előadásában közölte: nem akarja hosszabb ideig megtartani a vásárolt bankokat az állam.
Kupa hangsúlyozta: a régiós országok lehagytak bennünket. A szlovákok lehagytak, a horvátok sok mutatóban azonos szinten vannak, a románok jönnek a nyakunkra – fejtette ki. Lemaradunk, aminek egy pozitív oldala van, mégpedig az, hogy mindegyik ország jobban fejlődik nálunk és ez nagy piacokat biztosít nekünk – ironizált a volt miniszter, aki hozzátette: nem kell keletre, messzire menni a piacokért.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 16. péntek, 23:38
-
Találatok: 1798
Mostanra nincsenek ábrándjaink: az elmúlt évekhez hasonlóan az idei év is a mutyizásról fog szólni. Lassan már nem marad olyan piac, ahová a Fidesz csápjai ne érnének el, kedvezve a haveroknak, hátráltatva és ellehetetlenítve a piacot, az abból élő tisztes állampolgárokat. Ráadásul a legfrissebb strasbourgi bírósági ítélet alapján a kormány az olyan alapvető jogokat is semmibe veszi, mint a tulajdonhoz való jog.
A korrupció mára nem a rendszer velejárója, hanem a rendszer maga. Ráadásul a Fidesz-úthenger olyan nagy léptekben halad, hogy lassan már nem maradt olyan réteg, amelyen nem gázoltak volna át. Kezdetekben a lapítás tűnt a legjobb ellenszernek, mára azonban bebizonyosodott, hogy előbb-utóbb minden szegmenst utolér a mutyiszivattyú. Ez pedig nemcsak rövid, hanem hosszú távon is tönkreteszi az országot, hiszen racionális befektető/beruházó nem hozza olyan országba a pénzt/tőkét, ahol egyik nap jön egy egyéni képviselői indítvány, és máris államosítottak egy piacot.
A közbeszerzések és az állami megrendelések szintén haverok zsebében landolnak. A gazdasági hátországban hatalmas vagyonok találtak gazdára. Mutyiország virágzik, és ki tudja, melyik piac lesz a következő áldozat.
Mutyiország 2010-2014
Sokan, köztük mi is megírtuk, hogy 2010 és 2014 között számtalan nagy horderejű mutyizás történt az országban. Néhány közös tulajdonsága ezeknek az ügyeknek:
- több százezer ember mindennapjait érintették,
- több milliárd, akár tízmilliárdos üzletekről volt szó,
- megkerülve a normális országgyűlési vitát, egyéni képviselői indítványok útján tették tönkre a piacokat,
- ahol éppen nem újraosztottak, vagy új koncessziós szerződéseket kötöttek, ott államosítottak,
- a transzparencia teljes hiánya,
- minden egyes piac felosztása/újraosztása során Fidesz-közeli személyek voltak a nyertesek.
Ezek közül is kiemelkedő volt a földmutyi és a trafikmutyi. Ezek ugyanis természetükből fakadóan látványosak és kézzelfoghatóak, közelebb állnak a mindennapok emberéhez. Miközben a trafikmutyi során több tízezer ember vállalkozását vette el a kormány, megsértve a szabad vállalkozáshoz és tulajdonhoz való jogot, addig a földmutyi során rengeteg tisztes gazdálkodót tettek tönkre, dél-amerikai mintára tovább erősítve a nagybirtokos rendszert olyannyira, hogy mára két balatonnyi terület a földesuraké.
Tágabb kontextusban vizsgálva pedig nem csupán arról van szó, hogy tisztes emberek több tízéves munkáját tették tönkre egyik napról a másikra, vagy sokak szemében a korrupció szó egyenlő lett a Fidesz kormányzásával (nem mintha előttük nem lett volna), hanem közben a gazdaságnak is hatalmas károkat okoztak ezzel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 15. csütörtök, 08:20
-
Találatok: 2019
A MET hatalmasat keresett a földgázon 2011 óta. - Kellett ehhez a kormány és az állami MVM sok segítsége.- Az oroszok is benne vannak. - Miközben a MET sok pénzt fial, addig a vele üzletelő MVM állami támogatásra szorul.
Olyan lehetőséget kapott az államtól egy svájci központtal működő, részint offshore hátterű cég az utóbbi négy évben, ami egészen egyedülálló módon tudta gazdagítani a tulajdonosait.
A MET magyarországi leánya úgy csinált rengeteg pénzt (2012-ben például adózott eredménye közel 50 milliárd forint volt), hogy az állam rendeletekkel és nagyszerű szerződésekkel biztosított számára kivételes helyet a hazai földgázpiacon. Annyira nagyvonalú volt a kormány, hogy három ellenzéki párt (MSZP, Jobbik, LMP) is feljelentést tett az ügyben, többek között hűtlen kezelésért, csalásért és pénzmosásért. A Nemzeti Nyomozóiroda azonban nem talált bűncselekményt, úgyhogy nem indítottak nyomozást egyik feljelentés nyomán sem. Az MSZP már egy éve, az LMP most kérte ki közérdekű adatigényléssel az MVM-től a MET gázüzleti szerződéseit, a pártok a bíróság döntésére várnak.
A machináció, ami megnyitotta az utat
Az nem világos, hogy a KÁT megszüntetése már a MET helyzetbe hozásának része volt, vagy csak egyik következett a másikból, de a történet itt kezdődik.
A KÁT (kötelező áramátvételi rendszer) egy sajátos támogatási konstrukció volt, amelyet a megújuló technológiát használó, illetve a hőt és áramot egyszerre termelő erőművek kaptak. Itt most a KÁT második pillére az érdekes, aminek köszönhetően számos önkormányzat kedvezményes áron vehette a távfűtéshez a hőt. Az elv az volt, hogy ez az úgynevezett kapcsolt termelés, amikor egyszerre keletkezik áram és hő is, környezetbarát, mert hatékonyabban használja fel az energiát. Így a gázüzemű erőművek is bekerültek a kedvezményezettek körébe, és olcsóbban biztosítottak hőt.
A KÁT ára benne volt a rezsiben, beépítették az áramárba, de 2011-ben, hosszas viták után a rendszer kapcsolt termelőkre vonatkozó részét megszüntették. Nagy botrány volt körülötte, például ezen veszett össze a törvényt benyújtó Lázár János frakcióvezető az akkori energetikai államtitkárral, Bencsik Jánossal. Lázár a csatát megnyerte, és 2011 júliusától az áramot és hőt egyszerre termelő erőművek nem kaptak a KÁT-ból, és ezzel nem tudtak tovább kedvezményt adni sok tucat városnak.
A kormány ezért úgy kompenzált, hogy rendeleti úton biztosít olcsó gázt a pórul járt településeknek és intézményeknek. Erre felszabadítottak összesen 585 millió köbméter biztonsági tartalékot a tárolókból. Ezzel meg lehetett úszni a távhő árának emelését több tucat városban, ám a kivett gáz pótlásáról gondoskodni kellett.
Pótolgatunk, pótolgatunk
Nézzük először a tartalékból kivett gáz pótlását, mert ez volt a nagyobb üzlet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 09. péntek, 05:39
-
Találatok: 1918
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország kezdeti lehetőségeihez és a mérvadó összehasonlítást jelentő visegrádi országokhoz képest egyaránt messze alulteljesített - állapítja meg Oblath Gábor. A közgazdász a Tárki Társadalmi Riport kiadványában minden korábbi kutatásnál alaposabban járja körül, hogy a magyar gazdaság a régiós társaihoz képest miként teljesített a rendszerváltás óta.
Az 1991 és 2013 között eltelt 22 évből 8 évben egyáltalán nem mutatható ki felzárkózás, a maradék 14-ből pedig mindössze 6 évben - a teljes időszak alig több mint egyharmadában - mutatkozott gyors hazai konvergencia. Mindez régiós összevetésben is szerény eredmény, állapítja meg Oblath. A teljes tanulmány letölthető innen, mi a főbb megállapításokat ismertetjük.
- Kezdjük rögtön egy fontos, de kevéssé ismert ténnyel! Amikor a felzárkózást, lemaradást az egy fő jutó, folyó vásárlóerő-paritáson számolt GDP alakulásán keresztül akarjuk megragadni, akkor valójában tévedünk. (A folyó PPP-n alapuló összehasonlítások csak egyes években mutatják a relatív szinteket, a vonalak viszont azt a hamis látszatot keltik, hogy valódi - vagyis évek között is összehasonlítható adatokat tartalmazó - idősorral van dolgunk.) Mindez sokkal érthetőbb lesz az alábbi ábrából:
- Folyó PPP-n mérve (bal oldali ábra), Magyarországnak az EU15-höz viszonyított fejlettségi szintje az 1991. évi mintegy 45%-ról több mint 60%-ra emelkedett 2013-ig. Ez lényegesen gyengébb Lengyelország, különösen pedig Szlovákia felzárkózási teljesítményénél, de sokkal jobb a magasabb szintről induló Csehországénál.
- A folyó PPP-n alapuló relatív szintek időbeli alakulását azonban az egyes években összehasonlított kosarak összetételének és az árarányoknak a változása, valamint módszertani revíziók is befolyásolják - ezeket a hatásokat szűrik ki a konstans PPP-n alapuló idősorok. Magyarországot tekintve az a fő különbség a folyó és a konstans PPP-n számított idősorok között, hogy amíg az előbbiek 2006-tól folytatódó felzárkózást jeleznek, utóbbiak a felzárkózási folyamat elakadásáról tanúskodnak (jobb oldali ábra).
- Így az elmúlt 22 év során Magyarországot csupán egyetlen rövid időszakban, 2000 és 2005 között jellemezte a GDP/fő volumenváltozásával mért gyors felzárkózás, ez azonban fenntarthatatlan eladósodáson alapult.
- Az EU-tagországokat a vizsgált két évtizedben úgynevezett béta-konvergencia jellemezte, vagyis az, hogy minél fejletlenebb volt egy ország, annál gyorsabb volt a felzárkózási ütem. (Vagyis a kezdeti fejlettségi szintek és aGDP/fő átlagos növekedési üteme közötti összefüggés negatív.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 08. csütörtök, 13:55
-
Találatok: 1934
Ennyit fialt az illiberális állam: nincs vásárlás vasárnap. Nem lesz ez fenntartható, ha ennyien szívnak ilyen kevesek kedvéért. Biztos erre célzott Áder János is.
Az illiberális kísérlet meghozta gyümölcseit. A magyar narancsból ezúttal nem citrom lett, hanem kaukázusi medvetalp. Ez egy vad zellerféle, invazív özönnövény a nemzeti értéknek nyilvánított akáchoz hasonlóan. Rettenetes sebeket, vakságot és még rákot is eredményez már az is, ha hozzáérnek. Sajnos az utóbbi években megjelent Magyarországon is. Haszna nincs, megenni nem lehet semmijét, fájdalmat és maradandó károsodást viszont okoz.
Innen indultunk, a szabadság visszavonásától. Ez volt az ígéret: hogy az erős kézzel vezetett ország sikeresebb és boldogabb lesz, mint ahol mindenki csak úgy a maga feje után megy.
Például vasárnap vásárolni. Vagy dolgozni. Mondjuk úgy dönt, hogy ő vállalja a túlórát a pótlékért, vagy egyszerűen azért, hogy megtartsa az állását. Na de az erős kéz, illetve medvetalp attól erős, hogy ezt is jobban tudja nála, és megtagadja ezt a döntési lehetőséget. Amikor szólnak neki, hogy ebből elbocsátások lesznek, akkor nagyot sóhajt: bizony, nehéz az élet, ez sajnos ezzel jár, de hát a családok a legfontosabbak. Akit emiatt rúgnak ki, az nyilván hálás lesz, hogy most nemcsak a hétvégéket töltheti otthon, hanem a hétköznapokat is. Már ha lesz még otthona.
A kaukázusi medve nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz a méhecskékkel. Neki csak a méz kell. Nem tűri az ellentmondást: neki ne próbálkozzon senki, hogy akkor majd a neten bevásárol, mert betiltja azt is. Csak hogy igaza legyen.
Az illiberális államot nem tavaly Tusnádfürdőn ismertük meg, hanem lehetett rá következtetni már 2010 előtt. Részben a Fidesz szervezeti kultúrájából, részben meg a hátországában dühöngő alufóliasapkás téveszmékből és kapzsiságból. A remények arról szóltak, hogy a voluntarizmus megfelelő intelligenciával párosulva tényleg jobb lehet, mint az a korrupt anarchia, amiben havonta buktak le és vonultak sittre kormánypárti politikusok.
Ez a mutató tényleg javult, mert lebukni, azt egyszerűen nem bírnak. A leghajmeresztőbb cliffhangerek is azzal végződnek, hogy a családi összefogás helikopterrel kimenti a bajba került hőst. Na ugye, milyen fontos a család.
Az elveszett aranytojás fosztogatói
Szóval ezt az úgynevezett történelmi tévutat járjuk be 2010 óta. Adjunk fel egy kicsit a szabadságunkból, cserébe a kormányunk elrendezi az életünket. Nesztek, rendezi. Ahogy neki tetszik. Leginkább azzal van elfoglalva, hogy saját embereinek biztosítsa a jólétet. Szektorokat, iparágakat néznek ki maguknak vizenyős szemek, és aztán elkészül a törvénytervezet, amely kinyírja a konkurenciát. A tranzakciót végül beletekerik egy darab nemzetiszín zsírpapírba, előadják, hogy ez itten megvédi a családokat a dohányzástól, a vasárnapi bevásárlástól meg az RTL Klubtól, úgyhogy nemzeti érdek, uff, böff. Egész sokáig működött ez, majdnem azt írtam, hogy fügefalevél, de valahogy a kaukázusi medvetalppal jobban tetszik ez a jelenet, mármint ahogy takargatják magukat vele.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 07. szerda, 11:23
-
Találatok: 3000
Csökken a népszerűség, állandó probléma a kommunikáció, egyszerűn nem akarják megérteni az emberek azokat a remek kormányzati intézkedéseket, amiket értük, értünk tesznek, azokat az eredményeket, sikereket, amiket együtt, összefogva érünk, értünk el!
Hiába van egy “géniusz” Habonyuk, egy “zseniális” Orbánuk, nem megy át az “üzenet”, hiába jobboldali a média nagy része és a közszolgálati média. Sajnos a jobboldali médiát még nem Habony Árpád, hanem Simicska Lajos irányítja, akivel mostanában problémás a viszony.
A közszolgálati média meg majd beledöglik, annyira igyekszik, ontják a jó híreket, jó számokat, a termelési híreket, magabiztosan, páratlan önszorgalommal és vastagbőrrel, az a pár óra Ma Reggel, Híradó és Ma Este egyszerűen nem elég. Alig jut a képernyőre Rogán Tóni vagy Harrach Péter, kevés a lehetőség.
Ezért március 15-től az M1 átalakul Nemzeti Hírtelevízióvá és egész nap és egész éjjel híreket fog adni.
Jó híreket, természetesen!
Csak az elmúlt pár hónapból egy kis ízelítő:
“Az eddig vegyes műsortartalmat sugárzó M1 csatorna teljes kínálatában megújul. A továbbiakban folyamatos hírszolgáltatást biztosít, továbbá hírháttér- és magazin műsorokat sugároz. Az alkotók számára tematikában a BBC, a brit közszolgálati aktuális csatorna, míg a napi adásszerkezetben az amerikai CNN televízió műsorszerkezete jelenti a mintát.”
M1 a magyar BBC, Gulyással, Oberszovskyval, Papp Dániellel, Németh Balázzsal …
„Cohn-Bendit megfutamodott a kínos kérdések elől Budapesten” - a vágatlan (nem nemzetiesített) részlet
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. január 03. szombat, 13:10
-
Találatok: 2024
Amennyiben a háztartások anyagi biztonságát nézzük, úgy hazánk uniós sereghajtó, de az sem jó hír, hogy 2006 óta közel 80 ezer forinttal csökkent az egy főre jutó éves nettó jövedelem értéke. A KSH "A jóllét magyarországi indikátorrendszere" elnevezésű kiadványából szemezgettünk.
Az egy főre jutó éves nettó jövedelem értéke Magyarországon 2013-ban 528,4 ezer forint volt - derül ki a KSH adataiból. A jó hír, hogy ez kis mértékben növekedett előző évhez (522,6 ezer forint) képest, a rossz hír viszont, hogy igen jelentősen el van maradva a korábban mért értékektől. Hogy mást ne mondjunk, a 2006-os csúcsnál ez az érték 607,6 ezer forint volt, azaz közel 80 ezerrel (!) több mint 2013-ban.
A KSH anyaga szerint a jövedelem nagyságára az egyén gazdasági aktivitása (amire az iskolai végzettség jelentős befolyással bír), a háztartás típusa, a nevelt gyermekek száma és a lakóhely van főképp hatással. Az elmúlt évben a felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek 2,2-szeres havi átlagos jövedelemmel rendelkeztek a legfeljebb általános iskolát végzettekhez viszonyítva, a különbség pedig tovább nőtt az elmúlt nyolc évben.
A GDP és az egy főre jutó éves nettó jövedelmek alakulása - Forrás: KSH
Akárcsak a nagyvilágban itthon is a leggazdagabb réteg gazdagszik tovább: amíg 2009-ben a népesség felső 20 százaléka az összes jövedelem valamivel több mint négytizedét birtokolta (40,4 százalék), addig 2013-ra 43,3 százalékára nőtt e csoportnak az összjövedelemből való részesedése.
Uniós sereghajtók vagyunk anyagi biztonság szempontjából
A jövőben egy elképzelt, nagyobb összegű (66 ezer forint) kiadás szükségszerű kifizetésére képes-e a háztartás? - ezt is megkérdezte a KSH és az eredmény lesújtó: hazánkban 76 százalék állította azt, hogy nem. Ez sajnos uniós összehasonlításban az utolsó helyre volt elég: a 2012-es adatfelvétel idején a régióból többek közt a bolgárok (64,1 százalék), horvátok (65,1 százalék) és a románok (52,1 százalék) is sokkal jobb eredményt értek el nálunk, ahogy a hátulról második Lettország (69,5 százalék) is jóval a magyar statisztikák előtt van. És akkor még nem is említettük a listavezető norvégokat, ahol mindössze 11 százalék mondta azt, hogy nem lenne pénze egy nagyobb kiadásra. Az uniós átlag egyébként 39,7 százalék, a jól teljesítők között pedig még svédeket (18,2 százalék), a máltaiakat (22,8 százalék) és hollandokat (22,9 százalék) találjuk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 25. csütörtök, 06:01
-
Találatok: 2165
Amikor Orbán az ország szuverenitásáért folyó harcról beszél, a saját szuverenitásának, cselekvési szabadságának a megvédésére gondol.
A magyar miniszterelnök szerint a legfontosabb az ország szuverenitásának megvédése, de nem annak a szövetségi rendszernek az ellenségeitől, amelyhez tartozunk, hanem éppen a szövetségeseinktől, az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól. Orbán Viktor szerint hazánk ellen Brüsszel áskálódik, míg Washington egyenesen titkosszolgálati akciót folytat a kormánya ellen, amit korrupció elleni harcnak álcáz. Teszi ezt azért, mert nem amerikaiak építhetik az új paksi atomerőművet, mert a nyugat megorrolt, amiért Budapest nem hajlandó lemondani arról, hogy a nyugati világgal szemben, vagy legalább a nyugattól függetlenül fogalmazza meg a saját nemzeti érdekeit, ami – Orbán Viktor szerint -, jelenleg azt jelentené, hogy Magyarországnak az amerikai-orosz és az orosz-ukrán konfliktusból ki kell maradnia.
Mégpedig annak ellenére, hogy a szövetségeseink az EU-ban és a NATO-ban ezt nem tekinthetik másnak, mint árulásnak, amit a maga tahó őszinteségével a legvilágosabban McCain amerikai szenátor fogalmazott meg egy szenátusi vitában, ahol amellett érvelt, hogy hozzáértő és ne politikai kinevezett diplomatát küldjenek a problematikus Budapestre. Az általa Magyarországról elmondottak teljesen egybeesnek más európai fővárosban megfogalmazott véleményekkel, csak az Európai Unióban ezt még vezető politikus nyilvánosan nem fogalmazta így meg, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy másképpen értékelnék Orbán Viktor négy éves hazai és nemzetközi ámokfutását, mint a republikánus szenátor.
Egyébként – ha az Egyesült Államok budapesti ideiglenes ügyvivőjét a magyarországi korrupcióról mondottakért bíróság elé próbáljuk rángatni és ötmillió magyar forintos kártérítésre kötelezni -, akkor a szenátusban elhangzott állításaiért McCaint legalább évekre internálnunk kellene a Hortobágyra, és nem ötmillió forintos, de dollármilliós kártérítésre kötelezni. Idézzük csak fel, miket mondott McCain a szenátusban, a Mandinerben közölt fordítás alapján:
„Magyarország sok tekintetben fontos szövetségesünk, de semmi kétség nem lehet afelől, hogy Orbán Viktor, mióta 2010-ben hivatalba lépett, központosította a hatalmat. Olyan intézkedéseket hozott, melyek csökkentették a magyar bíróságok függetlenségét, vitatott módon változtatta meg az alkotmányt és korlátozta a civil szervezeteket. Tehát egy nagyon fontos országról beszélünk. Egy nagyon fontos országról, ahol rossz dolgok történnek...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. december 20. szombat, 16:48
-
Találatok: 2041
Miközben a miniszterelnök zéró toleranciát hirdet a korrupcióra, családtagja sajátos versenyfeltétekkel zajló közbeszerzéseken nyer milliárdokat: veje, Tiborcz István és annak régi üzlettársa játszanak csikicsukit a uniós forrásból megvalósuló pályázati kiírásokkal.
Az urizálás-vita közepén végre megszólalt valaki az Orbán családból is:
„Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.” – írja Orbán Ráhel Facebook-posztjában. Az üzenet feltehetőleg a lausanne-i École Hoteliere-ben megkezdett MBA-kurzus 15 millió forintos tandíjának fedezetét firtató kérdésekre adott válasz akar lenni: „…ellenzéki pártok és politikusok rajtam keresztül intéztek támadást Édesapám, Magyarország miniszterelnöke ellen”.
Ha jól értjük, Orbán Ráhel vallomása kissé homályosan ugyan, de arra utal, hogy azt a 60 ezer svájci frankot ne a miniszterelnökön kérjék számon, azt férjével a saját jövedelmükből spórolták össze.
Disclaimer: eszünk ágában sem lenne a miniszterelnök lányának vagy vejének magánügyeivel foglalkozni, ha egyrészt nem éppen arról lenne itt szó, mint például Lázár János vagy Kósa Lajos esetében. Nevezetesen, hogy egy politikus családtagjainál jelennek meg olyan vagyonok, melyeknek az eredetét a mostani magyarázatoknál valamivel meggyőzőbben kellene tisztázni; másrészt fenti közleményével épp az érintett lépett be az Orbán család vagyonosodásáról szóló diskurzusba.
Kérdés tehát, honnét van a lausanne-i tandíj fedezete? Orbán Ráhel közleményének egy mondata mintha arra utalna, hogy ő maga is hozzájárult az MBA-kurzus költségéhez („Közgazdász diplomám van, több mint 3 évet dolgoztam a szálloda iparban és az idegenforgalom egyéb területein”). A KSH adatai szerint tavaly az ágazatban a szellemi foglalkozásúak nettó átlagkeresete 145 ezer forint volt, vagyis Orbán Ráchel a keresetéből – hacsak pályakezdőként nem volt a fizetése az ágazati átlag sokszorosa- érdemben nem nagyon járulhatott hozzá a svájci tandíj költségeihez.
Bővebben ...
