- Részletek
-
Készült: 2014. október 15. szerda, 21:32
-
Találatok: 2958
Lassan csöpögnek az információk arról, milyen és mekkora átalakításra készül az állami kiadásoknál az Orbán-kormány. Varga Mihály után Kósa Lajos is nagyszabású költséglefaragásokról beszélt, a részleteket azonban egyelőre homályban tartják – talán nem véletlenül.
Valami készül a közszférában – ennyit biztosan tudunk, mert maga a kormányfő is többször beszélt arról, hogy nagy változások várhatók. Ennél némileg konkrétabb dolgokat említett nemrégiben a gazdasági miniszter, a választások másnapján pedig a Fidesz alelnöke tett hozzá mindehhez néhány homályos mondatot. Hogy konkrétan mi várható, egyelőre titok fedi, aminek vélhetően két indoka is lehet.
Az egyik az, hogy egyelőre maguk Orbánék sem tudják pontosan, mit és mikor akarnak tenni, szokásukhoz híven ezt menet közben fogják részleteiben kialakítani, függően a belső vitáktól és érdekérvényesítési törekvésektől, amelyek bármikor módosíthatnak az eredeti elképzeléseken. A másik megfontolás az, hogy minél jobb kommunikációs taktikával nyomjanak le mindent az érintett tömegek torkán, ahogy ezt eddig is tették, elhitetve sokakkal, hogy nem az az igaz, amit látnak, hanem amit mondanak nekik.
A közvélemény felkészítésének első komolyabb lépése Varga Mihály kijelentése volt arról, hogy három év alatt a GDP 45 százalékára akarják csökkenteni az állami kiadások arányát. Ez felettébb ambiciózus cél, tekintettel arra, hogy tavaly még 53 százalék volt, és az idén is 51 százalék körülire várható, arról nem is beszélve, hogy az arány az Orbán-kormány alatt nőtt meg. Ahogy az várható volt, az ellenzék és a média egyből ráugrott erre, és alapszintű, félrevezető számítással 1700 milliárdos megszorítást vizionált. E rovatban már akkor megírtuk, hogy ez így nem igaz, hiszen például az állami kiadások arányát a GDP növekedése önmagában csökkenti, azaz a költséglefaragás szükséges mértéke alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ.
A Varga-féle taktikai húzás bejött, mert a légből kapott számokon csámcsogott mindenki, a választások kimenetelére azonban ez gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt. A szavazás másnapján tehát jöhetett a következő kommunikációs lépcső a közvélemény tesztelésére, Kósa Lajos célozgatása az állami bürokrácia kiadásainak felére csökkentésére. Kósa szavait nagyon nehéz értelmezni – ami aligha véletlen –, mert egyrészt nem állított semmit konkrétan, másrészt a számai nem stimmelnek. Arról beszélt, milyen sokat nyerhetnénk, ha a bürokrácia költségei a jelenlegi 10,6 százalékos GDP-szintről az uniós átlagra, 5 százalékra csökkennének.
Ma több mint 700 ezren dolgoznak a közszférában, a közvetlen állami működésben csak egy részük, és nagyon nehéz megítélni, kiket érintene leginkább a csökkentés. Hogy tömeges elbocsátásokra számítani lehet, azt maga Kósa is jelezte azzal, hogy a felszabaduló munkaerőt a piac szívja majd fel. Ugyan hogyan?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. október 14. kedd, 23:12
-
Találatok: 2595
A "közvélemény tájékoztatása érdekében" hosszú dokumentum- és szakvélemény-gyűjteményt állított össze az Ökotárs a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő alapítványok elleni kampányról. Ennek első részeként a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) eljárásáról hoztak nyilvánosságra információkat a norvegcivilalap.hu-n.
Mint írják, a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) és a támogatások elosztását végző konzorcium gyanúba keverése/lejáratása 2013 júniusában kezdődött, amikor egy kormányközeli hírportál senki által meg nem erősített forrásokra hivatkozva azt állította, hogy az Európai Unió egyik biztosa „külföldről pénzelt magyarországi civil szervezeteket is bevetne az Orbán-kormány lejáratására."
A portál szerint az „Orbán-ellenes nemzetközi kampányt szervező Liberális Fiatalok Egyesülete ugyanakkor épp most áll nyerésre az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap pályázatán." Egy ilyen, a pályázati eljárás menetében jogsértő módon kiszivárogtatott információra alapozva indulhatott meg mintegy 10 hónap múlva az a kormányzati hadjárat, amelynek célja a független civil szervezetek ellehetetlenítése Magyarországon.
A lejáratás érdekében az alapítványokat hol sikkasztással, hol illegális párttámogatással, hol lopással, hol pedig jogosulatlan pénzügyi tevékenység folytatásával, utóbb hűtlen kezeléssel igyekeztek hírbe hozni. Csepreghy Nándor államtitkár ellen az Ökotárs 2014. július 22-én polgári pert indított jó hírnév megsértése miatt.
Mint az közismert, a politikai nyilatkozatokat jogi lépések követték. 2014. május 21-én Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a Miniszterelnökség felkéri a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) a Norvég Alap felhasználásának teljes körű vizsgálatára.
Mi az a KEHI és mire nem terjed ki a vizsgálati jogosultsága?
A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal a kormány saját ellenőrző szerve, amely a kormány döntése, a miniszterelnök vagy a miniszter utasítása alapján végez közpénzügyi ellenőrzéseket. Az államháztartásról szóló törvény szerint a nem-költségvetési szervek, így az Ökotárshoz hasonló alapítványok tevékenységére csak akkor terjed ki a KEHI vizsgálati jogosultsága, ha azok költségvetési támogatásokat használnak fel, vagy az államháztartás központi alrendszeréből nyújtott más támogatást kapnak, ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is.
Nem kell jogásznak lenni, elég a magyar nyelv szabályait ismerni ahhoz, hogy értsük: az alapítványok által nemzetközi szerződés alapján kezelt források csak akkor tartoznak e körbe, ha azokat az államháztartás központi alrendszeréből nyújtják, azaz a magyar szervek osztják el. Az NCTA esetében pedig erről szó sincs: a támogatásokat koordináló brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda (angolul: FMO – Financial Mechanism Office) és az Ökotárs Alapítvány által kötött szerződés értelmében a támogatási összegek az FMO bankszámlájáról közvetlenül, a magyar költségvetés és az Ökotárs érintése nélkül kerülnek a kedvezményezett szervezetekhez.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. október 10. péntek, 23:20
-
Találatok: 2408
Rég hallottam-olvastam élő politikus tolmácsolásában - választások előtt négy nappal - akkora pofátlanul arrogáns kijelentést, mint ami Kósa Lajos száját el bírta hagyni a Heti Válasznak adott interjúban, ama konkrét kérdésre válaszolva, hogy vajon nem aktuális az aránytévesztés bizonyosságával jellemezni Szijjártó Péter luxusvillájának ügyét? Ezt attól a Kósa Lajostól kérdezték, aki a nagyobbik kormánypárt második számú embere, és aki következésképpen ma Magyarországon a legilletékesebb megválaszolni ezt a költői kérdést. Attól a Kósa Lajostól, aki ugyanannyira átlátható módon jutott ingatlanhoz, mint tejfelesszájú, magát szégyellni nem hajlandó Péterünk.
Aljas módon kiragadom a kontextusból Kósa mellbevágó megállapítását:
„Az úszómedence nem státuszszimbólum, inkább oltári macera: agyon kell vegyszerezni, olyan mintha az ember klórban úszna. Sosem vennék ilyet.” Szijjártó nem tehet arról, hogy medencés háza van, a külügyminiszter „akart venni egy jó helyen lévő házat”, és pechjére pont medencével árulták. „Mit csináljon? Hordassa tele sóderrel?”
És a legszebb: "Majd akkor lesz vége a Kádár-rendszernek, ha ez a végtelen irigység kivész a társadalomból."
Kérdeznék én valamit: nem szégyellitek magatokat ti, végtelenül irigy kutyák, ti itt felejtett maradványai az úszómedencés villákról híres Kádár-rendszernek? Nem értitek, hogy nem arról van szó, hogy gátlástalan tolvajok odaszabadultak a húsosfazékhoz, egy primitívo-naiv nép öntudatlan felhatalmazása által, és nem győzik abbahagyni a két pofára zabálást? Nem értitek, hogy ezek menekülnek a fűtött úszómedencékkel ellátott, több tíz milliós villáktól, mint ördög a szenteltvíztől, de mit tegyenek, ha minden második 170 milliós luxuslakással együtt az ember után dobnak egy ilyen oltári nagy macerát?
Nem értitek, hogy Magyarország az a helye a földnek, ahol jómódú családtagok bármikor szívesen adnak több tízmilliós kölcsönt kizárólag politikából élő, ágrólszakadt rokonaiknak? Nem értitek, hogy itt mindannyiunk vagyonbevallásában benne lehetne, hogy meg nem nevezett magánszemélyek által hitelezett pénzből élünk, és a kutyát nem érdekelné, hogy miként fizetjük vissza? Irigykedés helyett inkább ezekre gondolhatnátok!
És égjen le a pofátokról a bőr, hogy nektek nincs 100 milliós családi házatok, hogy képtelenek vagytok hivatalos keresetetek többszörösét megspórolva gyarapodni-sokasodni? Nekem ne mondjátok, hogy nem kapnátok szívesen klórmérgezést, ha ti is Szijjártó Péterek lehetnétek!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. október 04. szombat, 16:45
-
Találatok: 1883
Elmeszelte a washingtoni választottbíróság az izraeli befektetők kártérítési igényét Sukoró ügyében. Mindannak dacára, hogy az egész ügy úgy volt hányinger, ahogy volt, azért nem kell szomorkodnunk. Ronald S. Lauder nem kispályás játékos, száz milliárd forintot követelt kártérítésként azért, mert a magyar állam ellehetetlenítette a King's City névre hallgató, csak az Euro-Disneylandhez mérhető beruházást.
Ami azt illeti, ha veszítünk, akkor az ugyan politikailag nem tett volna jót Orbánnak, viszont a pénzt nekünk kellett volna kifizetnünk, ez pedig azért nem hiányzik az adófizetőknek.
Varga miniszter is megnyilatkozott az ügyben, szerinte a bíróság egy nagyon jó döntést hozott. "Elismerte azt, hogy Magyarország jogszerűen járt el ebben az ügyben, másrészt pedig az ítélet azt is érzékelteti, hogy itt semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Egyszerűen a kormány nem tartotta célszerűnek ezt a beruházást részben ebben az övezetben, részben pedig a kaszinó iparban megvalósítani. Semmiféle politikai megfontolás az ügyben nem volt" - szögezte le Varga Mihály. "A magyar állam meg tudta védeni a magyar adófizetők érdekeit, a magyar polgárok érdekeit, és egy rossz beruházást nem kellett az országra kényszeríteni" - hangsúlyozta a nemzetgazdasági miniszter.
A nemzetgazdasági miniszter egyébként egy segg, ha ilyet nyilatkozik – sajnos, merthogy rá van bízva az ország gazdasága.
A bíróság egy dolgot állapított meg, nevezetesen azt, hogy a kormány nem sértett jogszabályt.
A többi, amit itt a miniszter úr volt kedves hozzáhablatyolni, azt tekintsük írói munkássága részének.
A bíróság ugyanis ítéletet hoz egy konkrét kérdésben és nem „érzékeltet” semmit, hanem dönt: volt joga ahhoz a kormánynak, amit tett?
Volt.
Ennek utána jammerolhat Lauder, meg nézegethet méltatlankodó ábrázattal a miniszter mint a gúnár, mely elől el akarták lopni a kukoricát, ezek a megnyilatkozások teljességgel érdektelenek, a bíróság döntött és kész.
Namármost a helyzet az, hogy a miniszter hazudós is.
Egyre inkább azt érzem, hogy ez a jelenlegi kurzusnál egy valamirevaló poszt betöltésének előfeltétele.Azt mondta: semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Szerintem is, inkább anyagi megfontolások játszottak szerepet.
Viktor méltatlankodott is még ellenzékben, mikor nélküle akarták megcsinálni a beruházást – micsoda dolog, hogy őt – Őt, sőt ŐT meg sem kérdezték az ügyben, tűrhetetlen!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. október 03. péntek, 03:17
-
Találatok: 2018
Civileknek tett üres ígéretek, álkerekasztalosdi, végsőkig kiállás az EU által kifogásolt magyar jogalkotás mellett – a területi közigazgatást átszervező Navracsics Tibor igazságügyi miniszterségéből egyebek mellett ezekre emlékezhetünk. Mindez tökéletes ellentétben van azzal, ahogy a magyar uniós biztosjelölt önmagát próbálta meg beállítani szerdán az Európai Parlamentben a bizottsági meghallgatásán.
Ő kezdeményezte az elmúlt években az EU és más szervezetek által vitatott magyar jogszabályok (médiatörvény, új alkotmány, bírósági reform) módosítását, mindig támogatta a hazai civil szervezeteket, akikkel kifejezetten jó viszonyt ápol – ezek voltak Navracsics Tibor legfontosabb érvei a neki szegezett kritikus kérdésekre.
A baj csak az, hogy Navracsics Tibor nyilvános megszólalásait tekintve nem tudjuk megragadni azt a pontot, ahol komoly nyomást gyakorolt volna saját kormányára a vitatott törvények módosítása céljából, sőt, még csak olyat sem, ahol esetleg kezdeményező jelleggel vetett volna fel bizonyos változtatási lehetőségeket. Ezzel szemben az igazságügyi miniszter és miniszterelnök-helyettes minden esetben védte a kormánya lépéseit. Azt hangoztatta, a bírálók nem értik vagy „félreértik” bírálatuk tárgyát, vagy végső esetben azt mondta, hogy a kormány kvázi külső nyomásnak engedve változtat.
Ha azt vizsgáljuk, hogy a módosító előterjesztéseknek aztán ki volt a gazdája, akkor természetesen igaza lehet Navracsics Tibornak. De ki másra szignózta volna a kormányfő ezt a feladatot, ha nem a minisztériumok közötti egyeztetésekben is a jogalkotói munkában koordináló szereppel bíró igazságügy-miniszterre?
"Nem ezt ígérte"
Vegyük a médiatörvényt. Ezen az Európai Bizottság nyomására változtatott a kormány, azt követően, hogy az Alkotmánybíróság is több pontban alkotmányellenesnek találta a jogszabályt. Navracsics Tibor kételyeit nem hangoztatta előzetesen, sőt igazságügy-miniszterként az Ab-határozat után még külön kérte az Alkotmánybíróságot, hogy értelmezze saját határozatát, mert a kormány csak ennek ismertében tud változtatni a törvényen.
A médiatörvénnyel kapcsolatban vívta egyik legemlékezetesebb „csatáját” is, természetesen a jogszabály védelmében Navracsics Tibor, amikor az Európai Parlament bizottsági ülésén szólalkozott össze Neelie Kroes telekommunikációs biztossal. Kroes ugyanis azt mondta, négyszemközt teljesen mást ígért neki a magyar miniszter, mint amiről végül is a bizottságban beszélt (nevezetesen, hogy a magyar kormány kikéri az Európa Tanács teljes körű véleményét, és ennek értelmében változtatja meg a jogszabályt). Navracsics Tibor ehhez képest csak annyit ígért meg, hogy csak akkor módosítanak, ha az ajánlások nem ütköznek a magyar alkotmányba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. október 01. szerda, 18:10
-
Találatok: 2050
Én szívesen szégyellem magam Szijjártó Péter helyett, ha neki nem megy. - Szijjártó Péter nem hajlandó szégyellni magát. Érthető az ő helyzetében, ezernyi dolga van, például meg kell írnia az amerikai elnöknek, hogy hüje majom. És ahogy a rezsije kinéz, még az is lehet, hogy másodállást kell vállalnia valami toplessbárban, ha nem akar hó végén megint apukánál kuncsorogni.
Ezúton szeretnék jelentkezni a feladatra. Én bármikor hajlandó vagyok szégyellni magam Szijjártó Péter helyett, sőt miatt.
Ezt körülbelül helyettes államtitkári állásnak képzelem, de nyitott vagyok háttérintézményi megoldásra is. Gründolhatunk egy Szégyenkezelő Intézetet titkársággal, Gömbös Gyula-szoborral – helyette is szégyelljük majd magunkat –, beszerzünk űrlapot, hivatali autót, feladatütemező szoftvert. A piruló galóca lesz a címerünkben. Amikor Szijjártó Péter körül véletlenül nem akad szégyellnivaló, besegíthetünk az Emberi Erőforrások Minisztériumának, látványosan sajnálkoznánk mindenféle ejtőernyős iskolaigazgató meg idióta tankönyv kapcsán, és Hoffmann Rózsa bűneiért megszaggatnánk a köntösünket. Balog Zoltán ügyében a reformáció genfi emlékműve előtt szégyellnénk össze magunkat, de úgy, hogy mentő vinne el.
Az Intézet valószínűleg gyorsan bővítésre szorulna, Fazekas Sándort már látom is egy egymilliárdos csekkel a kezében integetni, hogy ő mindjárt elsírja magát a hűtlen kezeléstől, ha nem segítünk. L. Simon Lászlónak állandó díványa lenne nálunk, elmondhatná nekünk minden héten, micsoda egy alkalmatlan, kétségbeejtően buta alak is ő, és milyen szívesen lenne inkább költő, ha nem lett volna annak is szar. Az ügyeletes munkatársunk pedig lelkesen helyeselne: igazad van, Laci, tényleg elszomorító, mi lett belőled.
Az Intézet szívesen állna a sajtó rendelkezésére, sose vitatnánk, hogy a szóban forgó funkci egy érdemtelen seggnyaló, akinek egyetlen eredménye az életben, hogy horgas szájszervével meg tudott kapaszkodni. De azért nem is licitálnánk rá, hanem bólogatnánk szomorúan, és néha közbemotyognánk, hogy mennyire szégyelljük magunkat miattuk. Lehetne velünk pimaszkodni, kellemetlen kérdéseket feltenni, sőt még packázni is; ha egyszer a sajtó nem bírja ki packázás nélkül, akkor ne a jó Rubovszky úrral tegyék, mert neki gyenge az idegrendszere és különben sem érti, miért kellene kérdésekre válaszolnia, amikor ő a többség. Helyette is vállaljuk a szégyenkezést.
Azért a legtöbb közös munkánk mégis a külüggyel lenne. Ahogy Szijjártó Péter is említette, ő nagyon fiatalon lett külügyminiszter, ráadásul nagyon hülyén is, mivel egész élete arról szólt, hogy lihegve nyalakodja befelé magát a szentséges farpofák közé, szóval más tehetsége nem tudott kibontakozni (és egyébként emiatt is szégyelljük őt). Ez a legelső miniszteri megszólalásán is látszott, és nagyjából ez a színvonal várható tőle a továbbiakban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 20. szombat, 08:30
-
Találatok: 2025
Az Átlátszó által fellelt marketingbrosúra tanúsága szerint januárban 40 millió euróért hirdette tulajdonosa az Eiffel Palace irodaházat, tehát az épület kínálati ára 5,3 millió euróval kevesebb volt, mint amennyiért aztán a Magyar Nemzeti Bank júliusban megvette.
A nemrégiben kormányrendelettel Nemzeti Befeketési Ügynökségnek átkeresztelt korábbi Nemzeti Külgazdasági Hivatal nevű állami intézmény adta ki azt a brosúrát (PDF) januárban, amelyben értékes ingatlanokat ajánlanak külföldi befektetők figyelmébe. A befektetésélénkítéssel foglalkozó állami szervezet színes és informatív kiadványa nyolc projektet kínál megvásárlásra, 20 és 515 millió euró közötti árakon. Itt szerepel a felújított Eiffel Palace irodaház is, 40 millió eurós kínálati áron. Ez pont 5,3 millió euróval (több mint másfél milliárd forinttal) kevesebb, mint amennyiért július végén a Magyar Nemzeti Bank az épületet megvette.
Hétfőn számoltunk be arról, hogy az Átlátszó birtokába került részletes költségvetés tanúsága szerint az offshore hátterű befektetőnek kevesebb, mint 31 millió euróba került az Eiffel Palace irodaház megvásárlása és felújítása, amit aztán nettó 45,3 millió euróért értékesítettek a Magyar Nemzeti Banknak, vagyis mintegy 15 millió eurós profitot realizáltak a projekten.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 18. csütörtök, 23:46
-
Találatok: 1770
Mind a négy, a norvég alapot felügyelő magyar civil szervezet adószámát felfüggeszti a Kehi. A hivatal csütörtök délután adott ki nyilatkozatot, azután, hogy beszámoltunk az egyik norvég alapot kezelő civil szervezet adószámának letiltásáról. A Kehi lépését azzal indokolta, hogy „a konzorciumban részt vevő alapítványok több milliárd forint közpénz elosztását végzik, a tevékenységükkel kapcsolatban számos kérdésben titkolóznak, és egyes adatokat a vizsgálat többszöri kérése ellenére sem bocsátottak rendelkezésre.”
Ezek Kehi vádjai, és az Ökotárs válaszai
A Kehi a vizsgálatát azzal indokolta, hogy „a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke szerint [a civilek] közpénzeket osztanak, közfeladatot ellátó szervnek minősülnek, így a tevékenységükkel kapcsolatos adatok közérdekből nyilvánosak, vagyis azokat nem csak a Kehi, hanem bárki jogosult megismerni.”
Ökotárs: A pénz nem magyar közpénz, az Norvégiából, egy brüsszeli szervezeten keresztül közvetlenül a támogatott szervezetekhez kerül. Bár a téma szempontjából irreleváns, de a pénz még a most vizsgált négy civil szervezeten sem megy keresztül. A norvég állam sem magyar állami forrásként tartja számon a támogatást. Ha pedig nem az, akkor a Kehinek nincs joga vizsgálni ezen pénzeket.
A nyilatkozat azt sugallja, hogy a civil szervezetek titkolták az adatokat a Kehi elől, noha azok folyamatosan elérhetőek voltak az Ökotárs honlapján. (És itt is)
Kehi: A mai napig nem árulták el például, hogy kik és milyen eljárásban döntenek a Norvég Civil Alap keretében Magyarországra érkező több milliárd forint elosztásáról.
Foltányi Zsuzsa, az Ökotárs egyik vezetője: "Az állítás tényszerűen nem igaz, az eljárásrend fenn van a honlapon. Az értékelők nevét ennek megfelelően nem hozhatjuk nyilvánosságra, amíg a pályázat le nem zárul, hiszen különben akár a pályázók, akár más nyomást gyakorolhatna rájuk. A nevek jövő februártól már nem titkosak.
A Kehinek a neveket azért sem adjuk át, mert a tapasztalatok szerint ami hozzájuk kerül, az nem marad titok. Az ügyünkben többször előfordult, hogy a szervezetek által átadott anyagokból másnap a kormány közeli sajtóban jelentek meg részletek." (Az egyik ilyen esettel itt foglalkoztunk részletesen.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. szeptember 17. szerda, 21:08
-
Találatok: 1844
Tisztelt Szabadságharcos Centrumközpont! - A feladatot megkaptam, megértettem, elvégeztem. - A bankokról és civilekről, úgyis, mint harcos nemzetünk legfőbb ellenségeiről, jelentésemet a nagyon mélyen tisztelt Centrumközpont illetékes ügyosztályára elküldtem.
Az alábbi rövid levélben összefoglalom eddig kutatásaim lényegét.
Minden úgy van, ahogyan a tisztelt urak gondolták. Vagyis, Magyarországnak nem az a fő baja, ahogyan mi, egyszeri halandók hittük. Nem a kiszámíthatatlan és hozzá nem értő gazdaságpolitika, a bedöntött forint, a menekülő tőke, a hitelek hiánya, a minden korábbit meghaladó mértékű korrupció, valamint a fölösleges és nevetséges szabadságharc teszi tönkre az országot.
Korábban én magam is ezt gondoltam, mert ezt diktálta a józan ész. De ma már nem így gondolom, mert beláttam, hogy Magyarországnak valójában két igazi ellensége van: a bankok és a civilek.
A bankok, amelyek sanyargatják a magyar népet, kifejezetten abból a célból jöttek létre, hogy gyarmatosítsák a mi hős és bátor nemzetünket, leigázzák, és rabszolga sorba taszítsák a haza legjobbjait. (Talán még magát Rogán elvtársat sem kímélnék, ha hagyná magát.)
Ezért, és nem másért keletkeztek a bankok. Ezért találták ki a pénzt, a kamatot, a hitelt, a folyószámlákat, a bankkártyákról már nem is beszélve.
Vannak jó és tisztességes bankok is, de ilyeneket még senki sem látott. A dolgozatomban, amelyet elküldtem a Tisztelt Szabadságharcos Centrumközpontnak, javaslatot tettem e nemzetellenes pénzintézetek megregulázására. Mert szép dolog a különadó, az utólagos törvénykezés, ám ezek csak felületes megoldások – ha egy banknak levágjuk az egyik fejét, hét új nő a helyébe.
/ fsp
Bővebben ...
