- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 20. csütörtök, 05:46
-
Találatok: 4866
A „legmagasabb piaci áron” adná el a kormány az állami földeket – miután körültekintő intézkedésekkel saját maga szorította le az érintett földterületek árát a minimumra. A legújabb földreform ötletét az ellenzéken kívül a kormánytól független társadalmi szervezetek is elutasítják.
Ahogyan a Napi Gazdaság kormányzati forrásokra hivatkozva megírta, az Orbán-kabinet 400 ezer hektárnyi, állami tulajdonban lévő termőföld kiárusítására készül. A hivatalos indoklás a családi kisgazdaságok földhöz juttatása és megerősítése, a valóságban azonban a konstrukciót nem nekik, hanem az elmúlt évek földpályázatain kedvezményezett helyzetbe került nagygazdáknak találták ki. A tervek szerint a földeket licittel értékesítenék, és a legmagasabb árat ajánló vevő lesz a győztes. Tíz hektár alatt várhatóan nem lesz licit, ott egyszerűsített pályázattal döntenének, ez azonban csak az említett 400 ezer hektár kis töredékét érinti majd. A javaslat a kormány keddi ülésén is szerepelt, a szünetben tartott tájékoztatón újságírói kérdésre az hangzott el, hogy erről a napirendi pontról még nem tárgyaltak.
Az eddig kiszivárgott információkban hangsúlyosan szerepelt, hogy a megvásárolt földeket húsz évig nem lehet majd eladni – ez a gyakorlatban ugyanúgy árleszorító tényezőként működik, mint az, hogy az említett földek döntő többségét az Orbán-kormány az elmúlt években bérbe adta, méghozzá az Ángyán-jelentések és a kiperelt pályázati dokumentációk tanúsága szerint irányított, sokféleképpen manipulált pályázatokon.
A meghirdetett területek kevesebb mint egyharmada került a helyben élő családi gazdálkodókhoz, a nagyobbik hányadot olyan új földesurak vitték el, akik nem is indulhattak volna a pályázatokon, és többségük korábban nem foglalkozott földműveléssel. Így lett nagybirtokos például a kormányfő földije és barátja, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester is. Ráadásul a jelenlegi bérlőknek elővásárlási joguk is lesz – igaz, ez csak abban az esetben érvényesül, ha a bérleti joggal rendelkező kínálja a legtöbbet. Csakhogy egy húszéves bérlettel és eladási tilalommal terhelt földért, aminek ilyenformán a hasznait, többek között az agrártámogatásokat is a bérlő kapja, mások valószínűleg nem is fognak indulni.
A lapunk által megkérdezett szakértők szerint a körültekintően kitalált rendszer a politikailag torzított eredményű földpályázatok nyerteseinek kínál soha vissza nem térő olcsó földszerzési lehetőséget, mindenki mást pedig gyakorlatilag kizár a vásárlásból.
A megbundázott földeladás ellen hétfőn a parlament előtt demonstrált az Élőlánc Magyarországért nevű szervezet, Ángyán Józsefék másokkal nem egyeztetett megmozdulását azonban elmosta a Budapestre lecsapó vihar.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 18. kedd, 20:35
-
Találatok: 4403
Érett megfontolás után rájöttem, hogy a kultúránk veszélyben forog. Nem, kérem, nem álltam be a migránsellenesek sorába, habár manapság divatos és állítólag jövedelmező foglalkozás – de idegen tőlem ez a pálya. Mi magunk veszélyeztetjük a saját kultúránkat, éspedig a tulajdon hanyagságunkkal, figyelmetlenségünkkel, azzal, hogy beengedjük a közbeszédbe a lopakodó kirekesztést, mondjuk ki: fasizmust.
De mielőtt részletezném, mire is gondolok, lássuk, hogy jutott eszembe ez az ötlet?Nos, olvasom ám a New Statesmanben Laurie Penny kiváló írását, melynek címe hevenyészett fordításban annyit tesz, hogy „Európának nem a migránsoktól kell tartania, hanem a lopakodó fasizmustól” A szerző ugyanis egy évet távol töltött Nagy-Britannia partjaitól, és mikor hazaérkezett, döbbenten tapasztalta, hogy a közbeszéd gyökeresen megváltozott. Korábban elképzelhetetlen kifejezések ütöttek benne tanyát, olyan eszmék váltak elfogadottá, közkeletűvé, sőt, szalonképessé, amelyek azelőtt még négyszemközt is vállalhatatlanok voltak – sőt, aki ilyen kifejezéseket használt volna, annak felfüggesztették volna a klubtagságát is, ami egy fokkal rosszabb a halálnál, legalábbis angol földön.
„Migrációs krízis”, „bevándorló martalócok”, „bevándorlók rajzása”, „áradat” – ezeket kifogásolja Laurie Penny, amiből világosan látható, hogy Britannia még mindig kulturáltabb hely, mint Hunnia. Mi ezekre már a bajszunkat sem pödörjük meg. Mi, kérem, előrébb járunk a süllyedésben, nálunk mocskosabb és gonoszabb a közbeszéd. Nálunk már szabad nyíltan mészárlásra uszítani, mint tette azt a minap B. Zs. kiemelten rossznevű jobboldali publicista a következő szavakkal:
„Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel. Mert ha minden így marad, akkor elkerülhetetlen lesz a vérontás.”
Hát, kérem, ezért már nem csak a klubtagság felfüggesztése járna, ezért már ebrúdon vezetnék ki az embert egy londoni klubból. Ez uszítás, és lám, nem szól senki, néhányan felháborodnak, de az általános vélemény mégis az, hogy hiszen a jobboldali sajtó már csak ilyen, az ellenzéki-demokrata-baloldali meg amolyan. És átsiklanak a dolog felett.
Mintha csak egyensúlyban lennének a két oldal érvei – mintha egy jótékonysági felhívás ellensúlyozhatna egy uszítást.
Nem kéne így gondolni, kérem.
Ugyanis a fasizmus nem színes ingben masírozik be az életünkbe, horogkeresztes lobogók alatt, az már bőven akkor jön, amikor már győztek – az első dolga az, hogy alattomosan beépül, belopózik a hétköznapjainkba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 17. hétfő, 16:51
-
Találatok: 3856
A vendéglátó- és a szálláshelyek bevételi adataival tupírozza fel a kiskereskedelmi forgalom alakulásáról közölt statisztikákat a kormány. Mivel az online pénztárgépekből nyert adatokról nem tudni, melyik származik egy áruházból és melyik egy szállodában működő kasszából, a vasárnapi boltzár hatásait is könnyebb elfedni.
Csúsztat a kormányzat az online pénztárgépekből nyert információkkal. A rendszerint elsőként a baráti sajtóban közzétett és a hazai kiskereskedelem töretlen bővülését igazolni hivatott forgalmi adatokról kiderült, hogy nemcsak az üzletekben, hanem a vendéglátóhelyeken és a szállásadóknál működő pénztárgépek adatait is tartalmazta. A hivatalos közlésekben ezt a tényt eddig nem említették, pedig a különbség óriási, különösen hogy a vendéglátó- és szálláshelyek vasárnap is nyitva lehetnek.
Sőt ezeken a helyeken éppenséggel a vasárnapnak kiemelt jelentősége van, így a kiskereskedelmi adatokkal való összemosás minden bizonnyal azt eredményezte, hogy az összevont online kasszaadatokban sokkal szebbnek tűnt a szektor helyzete a március közepén hatályba lépett vasárnapi boltzár után is. A KSH becslése szerint júniusban csaknem 90 milliárd forint volt a két kategória együttes bevétele, ez a havi pénztárgépforgalom 10-15 százaléka, vagyis a kiskereskedelmi adatokkal való összeügyeskedése meglehetősen torz képet ad az üzletek helyzetéről.
Esésnek nyoma sincs
Dacára, hogy a kiskereskedelem egyes szereplői szerint (legutóbb a Coop egyik regionális igazgatója beszélt erről) mióta a boltok vasárnap bezárnak, tíz százalékkal esett a forgalmuk, a kormányzati adatsorokban ennek nincs nyoma. Sőt: „az első negyedévi online pénztárgépi adatok azt bizonyítják, hogy nem csökkent a hazai kereskedők forgalma a vasárnapi pihenőnapról szóló jogszabály március 15-i hatályba lépését követően” – számolt be a Napi Gazdaság még áprilisban az online kasszák forgalmának heti átlagaira és az adóhatóságra (NAV) hivatkozva. A cikkben hozzátették: „A korábbi várakozásoknak megfelelően az üzletek vasárnapi zárva tartásának gazdasági hatásai minimálisnak tekinthetők, a forgalom napok közötti átrendeződése a fogyasztói szokások gyors alkalmazkodására utal.” A NAV ezzel kapcsolatos elemzését ismertető cikk egy szóval sem utal arra, hogy nemcsak a kiskereskedelmi adatokat tartalmazták az online pénztárgépekből származó információk.
A KSH-nál tudták
Egy hete Szatmáry Kristóf, a területért felelős miniszteri biztos – ismét csak a Napi Gazdaságnak – az online kasszák adataira hivatkozva azt állította, hogy jelentősen nőtt a fogyasztás Magyarországon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 17. hétfő, 00:45
-
Találatok: 4110
Kérem, ha azt tetszik hinni, hogy Andrej Alekszandrovics Zsdánov elvtárs 1948-ban halálra itta magát, és feldobta a halinacsizmát, nagyon tetszenek tévedni. Él ő, közöttünk jár, és bölcs útmutatásokat osztogat, mint életében is tette volt, mégpedig az élet minden területére vonatkozóan. Csak most Balog Zoltánnak hívják és emberminiszternek szólíttatja magát.
Megkapó, hogy ez a kormányhivatalnok mennyire ért mindenhez, oktatástól történelemig, sporttól külpolitikáig vagy akár az irodalom elméletéig és gyakorlatáig. Még Zsdánov korában kezdte az irodalmi szakértést, de akkor csak annyit mondott, lapidárisan: “Írók, alkossatok remekműveket”. Mármost, aki csak közepes műveket alkotott,vagy kevésbé sikerültek remekre a művei, az jobban tette, ha magától, gyalogmenetben elindult Kolima felé, pár év alatt oda is ért, mert ha nem ment, hát vitték. Mára sem lett sokkal bölcsebb ez a mi kis Zsdánovunk, legfeljebb nincs neki Kolimája – lám csak, mit mondott a tokaji írótáborban az irodalom céljáról és eszközeiről:
“Azt várjuk el, hogy az általunk nem beszélt művészet és kultúra nyelvén mondják el, kik vagyunk és kik lehetnénk: emberként, a magyar nemzeti közösség tagjaiként és az európai zsidó-keresztény civilizáció részeként – fogalmazott Balog Zoltán, aki nem elégedett meg ennyivel, így folytatta: az íróknak sajátos nyelvezetük segítségével kell elmondaniuk, amit nem tudok és tudok a körülöttem lévő és a tágabb világról, a magyar világról szavakba kell foglalniuk a megszerzett tudást és az emberi ösztönt, illetve fel kell ébreszteniük a kíváncsiságot is. ” (Népszava)
Hát, kérem, ez egyszerűen megkapó. Elvárják. Kik várják el? Nyilván a kormány és a nemzet, mármint az, amit kormánynak hívunk, és az, amit ez a kormány nemzetnek tekint. Mármost, ha történetesen nem úgy sikerül, ahogy a szerencsétlen magyar bárd akarja, és nem azt mondja el, “kik vagyunk és kik lehetnénk”, hanem azt, hogy mit csinált a Sátán Pétervárott, akkor baj van, és a szerző nem tekintendő írónak, legfeljebb abban az esetben, ha talál olyan értő olvasót, aki rájön, hogy a Mester és Margarita bizony pont az említett kritériumokról szól. Csak éppen nem a magyar, hanem a korabeli szovjet közösség tagjaként tárgyalja az említetteket. No, mindegy, Balog elvtárs, nem fenyegetésként mondom, de Annuska már megvette az olajat, ki is öntötte…
Hanem, kérem, rendben van. Akkor lássuk, a tegnapi híranyagban mit lehet Balog páter, a magyar Zsdánov igényeinek megfelelően megírni. Hogy valóban arról szóljon, kik vagyunk, kik lehetnénk, emberként, magyarként, európaiként. Én benne vagyok a játékban, de Balog mester, most már maga se szálljon ki. Hogy szebb legyen, nem is én írom meg, hanem vegyük az Index kész tudósítását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 16. vasárnap, 08:46
-
Találatok: 3878
Nézzük az adatokat. Nem azért, mintha nem hinnék a kormánynak, azon belül is a végtelenül okos és tehetséges Németh Szilárdnak. Inkább csak úgy, játékból. Hogy jobban alá lehessen támasztani azt a grandiózus fejlődést, amit a rezsibiztos úr hatékony közreműködésével megélhettünk az elmúlt 5 évben.
“2002-2010 között a Gyurcsány-Bajnai-kormányok tizenötször adtak engedélyt földgáz és villamos energia árát emelésére. Az Orbán-kormány viszont három lépcsőben csökkentette a rezsiárakat. A gáz, a villany és a távhő ára 25 százalékkal csökkent, így a magyar családok ma már Európában a második legalacsonyabb díjat fizetik a gázért és villanyért… odajutottunk, hogy a magyar családok bevételeik 30-35 százalékát rezsire kellett, hogy fordítsák”,
arról nem is beszélve, az adórendszer is jelentősen megnyirbálta a fizetéseket.” (Németh Szilárd, Fidesz)
Jelzem, szó szerint másoltam be a fidesz.hu-ról az anyagot. Nem én nem tudok helyesen írni.
Nézzük az adatokat. Nem azért, mintha nem hinnék a kormánynak, azon belül is a végtelenül okos és tehetséges Németh Szilárdnak. Inkább csak úgy, játékból. Hogy jobban alá lehessen támasztani azt a grandiózus fejlődést, amit a rezsibiztos úr hatékony közreműködésével megélhettünk az elmúlt 5 évben, miután sikerült lerázni magunkról az álnok GyurcsányBajnai-kormány rabigáját és a diadalmas Orbán-kormány felszabadított minket. Hogy ne legyen zűrzavar, minden adat a KSH nyilvános adatbázisából származik.
Tehát nézzük a háztartások kiadási megoszlását 2010-ből.
2011-ben: 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 14. péntek, 23:37
-
Találatok: 4435
Kérem szépen, én már időnként azon kapom magamat, hogy szeretném békén hagyni a Civil Összefogás Fórumát, nem járja, hogy állandóan a dolgaikkal foglalkozom, van még széllelbélelt társaság a hazában épp elég – de mikor már elfeledném őket, mikor megfeledkeznék róluk, mindig tesznek róla, hogy megint a közbeszéd tárgyává váljanak. Mintha tudatosan terveznék.
De hiszen valószínűleg tudatos, ám nagyon ostoba tervezéssel is állunk szemben, minden pillanatban ki akarnak állni a kormány mellett, feltűnően, nyilvánosan, hadd lássa mindenki: ez az ő kormányuk és senki másé! Mondjuk, ebben hajlandó is lennék kiegyezni velük, vigyék, legyenek vele nagyon boldogok, és a kormány határozatai azon túl csak rájuk vonatkozzanak, de hát ez közjogilag kissé abszurd volna. Azonban a kormány továbbra is mindenki sorsáról határoz az országban, nem csupán a kedvenceivel foglalkozik – és ki tudja, a CÖF mennyi ideig lesz kedvenc?
Érzi ezt Csizmadia László is, és görcsösen bizonygatja érzelmeit, a héten már a második bődületesen stupid iromány kerül ki a kezéből, hagyja el a pennáját – az elsővel már foglalkoztam volt ezeken a hasábokon, akkor arra jutottam, hogy a CÖF igenis végez aktív, termelő munkát, éspedig „Rémhírt termel, pletykát és közleményt.” És, mint minden munkás, minden őstermelő, jogosan várja el, hogy verejtékes munkáját tisztességgel megfizessék. Hogy lassan úgy néz ki, ezeket a terményeket senki meg nem rendelte, és piacuk, sőt, szezonjuk sincs? Nem baj. Akkor a hűséget, megbízhatóságot bizonyítják ezek a közlemények.
Meglehet, tévedtem.
Meglehet, hogy ennél sokkal többről van szó, mélyebb, emberibb dologról.
Érzelmekről.
Ugyanis a CÖF tegnapi nyilatkozatában élesen elítélte – Sólyom László volt köztársasági elnököt. Nem, nem az ellenzéket, nem a migránsok civil segítőit, á, dehogy – a konzervativizmusáról ismert volt elnököt. Ugyanis képes volt kiosztani a Köztéren egy zacskó háztartási kekszet a migránsok gyermekei között. Az igaz, nem csak migránsok voltak ott, hanem körülbelül három hadosztály fotós és a magyar tulajdonban lévő tévékamerák mintegy hetven százaléka is, tehát viszonylag olcsó volt a reklám neki – egy zacskó kekszért bekerült az összes címoldalra és híradóba, márpedig a stábok kiszállási költségeit ismerve, csak annyit mondhatunk: Sólyom nem rossz üzletember. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, mit szólt ehhez Csizmadia?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 13. csütörtök, 22:00
-
Találatok: 3962
„Az Orbán-rendszer káros Magyarország számára. Demokráciánk nem liberális, a sajtószabadság korlátozott, a hatalom elosztása elégtelen – de nem élünk sem diktatúrában, sem fasiszta államban”, jelentette ki Esterházy Péter a Der Freitagnak adott nyilatkozatában.
A balliberális irányultságú hetilapot Jacob Augstein, a Der Spiegel alapítójának fia szerkeszti. A Németországban is jól ismert írónak a magyarországi helyzettel kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiból idézünk: „A nyolcvanas évek végén Orbán Viktor rokonszenves, nagy reményeket keltő fiatal lázadó volt. Fordulata 1993 végén, Antall József halálával kezdődött. Felismerte, hogy Magyarország politikai térképéről hiányzik egy korszerű jobboldali párt. Nem volna ezzel semmi baj, ha nyugati mintájú konzervatív vagy liberális pártot hozott volna létre – de ehelyett populista mozgalmat épített fel. A magyarok szívesen merülnek el az önsajnálatban, s Orbán megerősít bennünket ebben. Ügyesen játszik a magyarok bizonytalanságával, ahogyan ezt már sok elődje tette századokon át – s felveszi ehhez a rebellis fiatal pózát. Ahelyett, hogy felelősséget vállalna, a magyarok indulataira épít és gerjeszti félelmeiket. Orbán nem államférfi.”
„A magyarok reggel acsarkodnak Brüsszel ellen, délután pedig megnézik, megjöttek-e számláikra az uniós kifizetések. Természetesen Európához tartozunk, ám egy ilyen kis országnak nehezére esik évtizedek elnyomása után mindjárt lemondani az önállóságról. Ez pedagógia kérdése. Orbán, ahelyett hogy megmagyarázná az országnak, mire használja kormánya az EU pénzét, nagy garral támadja Brüsszelt. Miközben egyes kérdések nagyon is jogosak: vajon az unió vagy az államok feladata bevándorlási kvótákat megszabni? S vajon csakugyan egyformák Németország és Magyarország érdekei?”
„Mit akar Orbán ma Putyinnal, rejtély. Bizonyára függünk az orosz gáztól és olajtól, de magyarázat ez arra, hogy Putyin fényes fogadtatást kap Budapesten, miközben a többi európai állam hátat fordít neki? Orbán nem is titkolja csodálatát a tekintélyuralmi rendszerek hatékonysága iránt – ugyanabból a kottából játszik, mint Erdoğan török elnök, ki maga sem makulátlan demokrata. Nem tudhatom, komolyan gondolja-e Orbán Putyinnal – úgy sejtem, mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogy Magyarország önállóan cselekszik.”
„Bármilyen csinos is az Orbán–Simicska-háború epizódja, nem jelenti, hogy a magyar demokrácia ügye jobban állna. Kettejük viszálya harc a Fideszen belül a két klán, a politikusoké és az üzletembereké között, a nagy pénzért, a hatalomért és a befolyásért.
„Nincs közvetlen nyomás az alkotókra, de a kormány ellenőrzi, hová jut a pénz, így közvetett a nyomás: melyik színház, melyik kiadó kap támogatást, milyen játék- és tévéfilmeket készítenek. Az Orbán-rendszer ily módon igen erősen beavatkozik a kultúrába, és ez nagyon veszélyes. (...) Jómagam írhatok, kiadhatok, amit akarok – ám nem ez a fontos.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 13. csütörtök, 09:17
-
Találatok: 4343
Felcsútra kerülhetnek a nyíregyházi kisvasút felújítás alatt álló kocsijai. A MÁV a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkozva nem árulja el, hogyan hasznosítaná a szerelvényeket. A kormányfő falujában mindenesetre már épül a kisvasút 857 millió forintból.
– Beszélgethetünk, az nincs megtiltva, de egyvalamiről nem beszélünk: erről – mutat az egyik munkás arra a vasúti kocsira, amelyet a Nyírvidéki Regionális Kisvasút végállomásán festenek. Kérdezem tőlük, kit szólaltathatnék meg a műhelyben folyó munkáról, mire azt válaszolják: „a főnököt". De a főnök nevét hiába tudakolom, a dolgozók a fejüket rázzák, „nem mondhatják meg". Azért ilyen titokzatosak, mert
Nyíregyházán nyílt titokként kezelik, hogy a felújított vasúti kocsikat a Felcsúton épülő kisvasúton fogják használni.
A Kelet-Magyarország írta meg, hogy a Nyírvidéki Regionális Kisvasút végállomásán elkezdődött a járművek felújítása, s ezek „néhány bennfentes" szerint hamarosan Felcsúton zakatolnak. Annyi bizonyos, hogy két felújított kocsit már elvittek, méghozzá Balatonfenyvesre a nyári időszakra. Ám már emiatt is felhördült a lakosság. A városban az idén 110 éves kisvasút érzelmi ügy: hozzá tartozott az elmúlt évtizedek mindennapjaihoz. Sokan nem is bocsátották meg a szocialistáknak, hogy 2009-ben ideiglenesen lezárták ezt a szárnyvonalat.
– Féltem a kisvasutat – ezt a helyi Városvédő Egyesület elnöke, Cservenyák Katalin nyilatkozta. Azt mondta: „Attól tartok, ha elszállítanak innen mozdonyokat és kocsikat, akkor a kisvasút újraindítása végleg lehetetlenné válik." Nagy László helyi szocialista képviselő, volt alpolgármester szerint az ügy újabb bizonyítéka a fideszes városvezetés tehetetlenségének. Mint mondta, a város három csatát idén már elvesztett – elvették az egyik gyakorlóiskolát, kizárták a focicsapatot az első osztályból, és a megyében máshová került egy képzési centrum –, így
a kisvasút feldarabolása lesz a „negyedik vesztes csata".
A polgármesteri hivatal még arról sem tudott, hogy a MÁV már elszállított két kocsit, legalábbis Rendes Sándor szóvivő megkeresésünkre ezt válaszolta: „Arról, hogy a kisvasút kocsijait bárhová is elvinnék Nyíregyházáról, nem érkezett információ a MÁV Zrt. részéről az önkormányzathoz." Hozzátette, hogy „az ipar- és közlekedéstörténeti értéket jelentő kisvasúti kocsik a város és a megye helytörténetének szerves részét képezik, megóvásukat az önkormányzat is kiemelten fontosnak tartja".
Mint írta, a felröppent hír kapcsán a város megkereste a MÁV illetékeseit is, akik későbbre ígértek tájékoztatást. Lapunkhoz viszont megérkezett a MÁV válasza, de abból nem derül ki, hogy Felcsútra visznek-e kocsikat. A cég közölte, hogy a kisvasút „mozdonyain és kocsijain állagmegóvási munkákat végeznek". Ám a járművek későbbi hasznosításáról „a folyamatban lévő tárgyalások miatt" nem adhatnak tájékoztatást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2015. augusztus 12. szerda, 00:19
-
Találatok: 4059
Két nap után letisztult bennem: fölösleges fanyalognunk, az idei úszó vébé nem múlhatott el Orbán Viktor nélkül. Ha esetleg a rendezvény zárónapjára jól „időzült” aranyérmet nem a miniszterelnök aggatta volna Hosszú Katinka nyakába, valószínűleg nem csupán Kazany, de egész Tatárföld beleremegett volna. Orbán – 24 órából 25 órát dolgozó kisembert eszembe juttató – Facebook-oldalán landolt is a nagyszerű videó: az ország első embere az öltözőben kezet csókol az aranyérmesnek, és okoskodva, zsebre dugott kézzel, királyi többesben gratulál. Hogy miszerint nagyon örülünk. Mi magyarok, mármint. De főleg én.
Ez a poszt erről a nem hírértékű hírről emlékezik meg, és nem azért íródott meg, mert egyébként nem lehetne teljesen normális, hogy a következő úszó világbajnokság házigazda-országának miniszterelnöke átad egy érmet. (Persze, tudom: ennél sokkal fontosabb dolgok alakítják az életünket, amikről ildomosabb volna megemlékezni, de majd szépen, sorban.) Ez a poszt arról szól, hogy ami teljesen normális, természetes és magától értetődő lenne/lehetne, az mennyire nem az. Mert annyiféleképpen lehetett volna ezt elegánsan csinálni, de a porcelánboltban zavartan őgyelgő elefánt-effektus ezen a végtelenül kínos 40 másodpercen is átsütött.
Igaz, hogy – ahogy nagyon találóan fogalmazott valaki – ezúttal legalább nem evett bele, de ettől függetlenül, nagyjából egyetlen üzenet jött át: mások dicsőségéből politikai tőkét kovácsolni, minden áron, most, azonnal, mindenhol, ahol lehet. Persze azt azért értékelem, hogy nem „Aranyos Katinka” csókolt kezet a drága miniszterelnök úrnak, és nehezen bár, de azt is tudomásul veszem, hogy egyeseknek mániájuk idegen emberek mellső végtagjait erőszakkal összenyálazni.
Mégis volt valami végtelenül zavarba ejtő és arcpirító ebben a pár másodperces, nyilvánosságnak szánt, erőltetett párbeszédben. És tényleg nem a kihízott zakóba, a kilógó ingbe és a döcögő, esetlen járásba akarok belekötni, amely kép megelőzte az öltöző-jelenetet. Ellenben nehéz megemésztenem azt a bizonyos királyi többest, azt a fölényeskedő, önelégült hanghordozást, azt a zsebre dugott kezű álszakértelmet. A teljes joggal ünnepelt sportoló kicsit olyanná vált, mint egy alattvaló, akinek a mai és holnapi napon is jóval túlmutató sikerét két kézzel kezet markoló csók kíséretében a (fél)isten a nemzetnek adományozza: nesztek, dagadjon a kebletek, parasztok, én kegyesen odaadom nektek, örüljetek!
Semmi felemelő nem volt ebben az olcsó hatásvadászatban, nem egy miniszterelnök méltóságteljes, és a helyzetből adódóan, szerénységet megkövetelő gesztusa jött át Kazanyból. Hanem az ingujjban kezet csókoló pörköltevő visszataszító tahósága, akibe (ha már muszáj erőltetni ezt a divatja múlt udvariassági formulát) annyi tisztelet nem szorult, hogy lehajoljon a hölgy kezéhez ahelyett, hogy erőszakkal a szájához emelje.
Bővebben ...
