Hírek

Magyar gazdaság: mocsárban, beleragadva

Részletek

Készült: 2014. június 14. szombat, 18:20

Találatok: 1702

Az IMF szerint reformok nélkül vánszorgásra van ítélve a gazdaság. A magyar gazdaság potenciális növekedése akár vissza is térhetne a 2000-es évek 3,5 százalék körüli szintjére, ha a kormány reformokra szánná el magát. A költségvetési politika minőségének javítása, a piactorzító adók kivezetése, átlátható és kiszámítható gazdaságpolitika, vagyis kedvező üzleti környezet megteremtése volna a feladat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint.

Az IMF a minap hozta nyilvánosságra Washingtonban elemzését s a budapesti beszélgetésekről készült beszámolót. A vaskos tanulmány – amelynek a növekedés tényét rögzítő rövid sajtóközlemény-változatát akként értékelte a Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy „az IMF is elismeri a kormány erőfeszítéseinek eredményeit” – részletesen kifejti: a visegrádi térségben alulteljesít a magyar gazdaság. Többféle – a valutaalap szerint is bizonytalanságokat tartalmazó – modellszámítás alapján arra a következtetésre jutnak a nemzetközi pénzügyi intézmény szakértői, hogy a magyar gazdaság lehetséges növekedési üteme a 2013-as nulla százalékról 0,9–1,7 százalékra kapaszkodhat fel 2019-re. Ez igen lassú ütem, s jócskán elmarad a visegrádi régió országainak potenciális növekedésétől.

– Ez a helyzet sokáig fennmaradhat – mondja Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató tudományos főmunkatársa. – Egy-két százalékos növekedéssel hosszabb ideig el lehet lenni, a külső környezet sem kényszerít ki mélyreható változásokat, de a gazdasági növekedés szerkezete romlik.

Az első negyedévben a termelékenység, valamint a bruttó felhalmozás és a beruházás rátája is csökkent. Az export az egyetlen húzóerő az uniós forrásokkal serkentett állami beruházások mellett, s az ipar javuló teljesítménye mögött is a kivitel húzódik meg, mert a belső értékesítés a kilencvenes évek szintjére esett vissza. Ennyit az újraiparosítási álmokról –tette hozzá.

Bővebben ...

Kepes András: "Sokan úgy érzik, már megszólalni sem érdemes"

Részletek

Készült: 2014. június 13. péntek, 23:21

Találatok: 1691

Egy kritikát nem tűrő rezsim elbutul, a józan ész helyett indulatok vezérlik – Kepes András szerint a magyar média a pénztárcájában hordja a sajtószabadságot, a politikai elit forszírozta teljes fojtás pedig előbb-utóbb társadalmi összeomláshoz vezethet. Ki lopta el a kultúrát? Mire kell berendezkednie a sajtónak? És mi lapul Magyarország ágya alatt? Interjú.

hvg.hu: Egy 2013-as interjúban úgy fogalmazott, nem hiszi, hogy az ön által képviselt televíziózásnak ma helye lenne a képernyőn. Valóban csak a kereskedelmi csatornák monopolhelyzete okolható a fogyasztói szokások megváltozása miatt?

Kepes András: A televízió és a művészeti élet működése minden társadalomban a kulturális és a gazdasági környezet függvénye. Nagyon sok országban számos olyan műsortípus fut a képernyőn, mint amilyeneket én is készítettem. Itthon viszont az én egykori nézőim már nem néznek tévét, mert az állami csatornákat felszínesnek, elfogultnak és túlpolitizáltnak, a kereskedelmi csatornákat pedig alacsony szellemi színvonalúnak tartják. A televíziós csatornák műsorkínálatából mindig pontosan látszik, mi a véleményük a közönségükről. Nekik nyilván ez.

hvg.hu: A lakosság nagy részét ez látszólag nem igazán zavarja.

K. A.: A kereskedelmi csatornák mindenütt a profitról szólnak, de az igényes polgári réteg számára is készülnek magas színvonalú politikai, gazdasági elemző és kulturális műsorok is. Számomra üzletileg is nehezen magyarázható, hogy nálunk a célközönség szinte kizárólag az – a sajnos egyre szélesebb – réteg, amelynek se vásárlóereje, se magasabb igénye nincs, és már régóta nem a reklám hatására vásárol, hanem azt nézi, mi a legolcsóbb. A reklámozó cégek és a médiavásárlók mániákusan ragaszkodnak a nézettséghez, de hogy ezek mögött milyen valóságos vásárlóerő áll, arról alig ismerek kutatásokat. A médiavásárlókat és a kereskedelmi csatornákat mindez addig nem érdekli, amíg megvan a profitjuk, a reklámozó cégek marketingosztályai pedig kényelmesen beletespedtek ebbe az állapotba, és úgy tűnik, ez a tulajdonosokat sem zavarja.
Fotó: MTI / Czimbal Gyula

hvg.hu: Hogyan zuhanhatott ekkorát a magyar lakosság kulturális ingerküszöbe?

K. A.: Nem gondolom, hogy a magyar lakosság kulturális igénye csökkent volna. Rendszeresen hívnak író-olvasó találkozókra, és azt tapasztalom, hogy még kis falvak művelődési házai és könyvtárai is zsúfolásig megtelnek olyan emberekkel, akik igényelnék a magasabb színvonalat, csak – különösen vidéken – a tévén kívül alig van más szórakozási lehetőségük.

Bővebben ...

Reklámadó: most Orbán hazudik

Részletek

Készült: 2014. június 13. péntek, 17:17

Találatok: 1692

Komoly kihívások elé állította a Fidesz kommunikációs csapatát a reklámadó: a párt vezető politikusai a jelek szerint képtelenek összehangolni nyilatkozataikat az ügyben. Ahogy telik az idő, egyre furcsább, és a korábbiakat cáfoló indoklások látnak napvilágot. Ma Orbán hazudtolt meg mindenkit - saját magával együtt.

A kérdés egyszerű: miért van szükség reklámadóra? A válasz a jelek szerint meghaladja a Fidesz kommunikátorainak képességét. A héten már összeszedtünk néhány indoklást: Lázár János kancellária-miniszer szerint azért, mert őt zavarja, hogy a filmeket reklámok szakítják meg. Kósa Lajos, Debrecen erős embere ezt a reklámok káros hatásával indokolta. Gulyás Gergely, parlamenti alelnök a kereskedelmi tévék társadalmi károkozásával vágott vissza - igaz, három éve még ő is X-Faktor jegyért sündörgött az RTL Klubnál.

Az elmúlt napok is változatos indoklásokat hoztak. Kósa Lajos például felülvizsgálta álláspontját, és a reklámadó hatálya alól az utolsó pillanatban kivont, Fidesz-közeli tulajdonba került TV2 reggeli műsorában kijelentette: a gazdasági válság miatt kellett kivetnie az adót, amelybe Magyarország az Európai Unió miatt keveredett. A magyarázat diszkrét bája: mind az EU, mind Magyarország minden elemző és szakértő szerint (ide értve a kormányzatot is) túl jutott a válságon. Másrészt: Varga Mihály gazdasági minisztertől Orbán Viktor miniszterelnökig bezárólag minden megszólaló kijelentette, hogy nincs költségvetési indoka az új adónem kivetésének.

De megszólalt a héten L. Simon László is, a törvényjavaslat benyújtója. A Heti Válasznak adott interjújában kijelentette: a 2010-es médiatörvényt a kereskedelmi médiumok minőségjavulásának érdekében hozták, hogy a hírműsorok ne legyenek tele bűnügyi, baleseti és katasztrófahírekkel, de ez végül nem valósult meg. Vagyis a kétharmad ízléspreferenciája alapján a bevezetett sarc egy büntető-adó. De L. Simon azt is kijelentette: a jogszabályt nyugodtan "lehet egyfajta politikai provokációnak tekinteni", amelyet - mint mondta - nem utolsó sorban a Jobbik nyomására hoztak. A szélsőséges párt korábban is harcot hirdetett a kereskedelmi médiumok ellen, bár ők nem adószedőt, hanem buldózert küldtek volna a kertévék székházaiba.

Ma reggel, a közrádió mikrofonállványának jelentette ki Orbán Viktor, hogy "ahol magas a profit - a bank, az energia-, a telekom-, és a médiaszktor -, azoknak több adót kell fizetniük. Szerinte az arányos közteherviselés jegyében ez "így igazságos". A kormányfőtől azt is megtudtuk, hogy a reklámadó bevezetéséhez szükséges háttérszámítások megtörténtek, az egyeztetések 2013 második felében lezajlottak.

Bővebben ...

Bárhonnan is nézzük, itt nagy szegénység van

Részletek

Készült: 2014. június 12. csütörtök, 22:07

Találatok: 1761

Nyolcvanhétezer-ötszáz forint. Ennyi lenne az az összeg, amire egy szerény életvitelhez – létminimum – ma szüksége van egy főnek a statisztikai hivatal szerint. Szakértők szerint hivatalosan több millió ember él ez alatt a szint alatt, a helyzet ráadásul 2009 óta folyamatosan romlik, a kormány pedig elengedte a legelesettebbek kezét.

Probléma ugyanakkor, hogy a minimálbér nem fedezi a létminimum összegét, erre megoldás lehetne az, hogy a minimumjövedelem szintjét a létminimum szintjére emelnék. A cégek ezt ki is tudnák fizetni.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) idén is közölte, hogy pontosan mennyi az az összeg, amelyből havonta a különböző háztartások meg tudnak élni. Egyfős háztartásnál a havi létminimum értéke 2013-ban 87 500 forint, míg egy két felnőttel, két gyermekkel rendelkező családnál majdnem 240 ezer forint volt ez az összeg. Azt ugyanakkor a KSH 2011 óta immár negyedszerre sem közölte, hogy hány százezer ember is kénytelen ennél kevesebb pénzből megélni.

A titkolózás feltehetően nem véletlen, a szám minden bizonnyal igen nagy lehet. Elég lehet csak abból kiindulni, hogy Magyarországon a nettó minimálbér 66 ezer forintra jön ki – családi adókedvezmény nélkül –, vagyis a hivatalosan megszabott minimumbérből a KSH számítása alapján nem igazán lehet a a "folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését" biztosítani. Bár arról megoszlanak a vélemények, hogy a létminimumérték alatti jövedelemszint mennyiben hoz magával anyagilag deprivált (megfosztott) életkörülményeket, az biztosnak tűnik, hogy egy pár ezer forintos eltérés nem változtat azon, hogy mennyi magyar van rendkívül nehéz helyzetben.

Romlik a helyzet 2009 óta, de árnyalni kell a képet

A létminimum nem tekinthető szegénységi küszöbnek, Magyarországon a legutóbb, 2011-ben nyilvánosságra hozott adatok szerint majdnem 4 millió ember élt e szint alatt – mondta Bass László, az ELTE egyetemi tanára. A szegénységi küszöb a mediánjövedelem – az emberek felének e felett, másik felének ez alatt van a jövedelme – 60 százalékánál meghúzott szint jobban mérheti, ez alatt durván 1,5 millió ember él Bass szerint.

Bővebben ...

Elmúlt a Válság!

Részletek

Készült: 2014. június 12. csütörtök, 02:08

Találatok: 1701

“Panta rhei!“, azaz “Minden mozog!” – állította az antik filozófia. Igaz ez a modern korra is, különösen az egykor “Magyarország“-nak nevezett, 93 ezer négyzetkilométeres alapterületű … khm … “Elvarázsolt Kastélyra“. Itt is minden mozog: különös figurák a különböző minisztériumok között, különös minisztériumok különböző városok között. Közben pedig …

Elmúlt a Válság! Már csak néhány területen (oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ellátások) köll takarékoskodni, de egyébként minden a legnagyobb rendben, s van pénz az eddig halogatott Nagy Tervek megvalósítására. Mindez azért lehetséges, mert Magyarország jobban teljesít! Világraszóló és követendő példáját adta annak, hogy Nemzeti Együttműködéssel és Patrióta Kormányzással, mindössze négy esztendő alatt ki lehet javítani két évtized hibáit, vissza lehet szerezni az ország megbecsültségét, önállóságát, amely így immáron a saját lábán áll. Nem mások pénzéből él. Nem szorul rá az autonómiáját folytonosan korlátozni igyekvő, nemzetközi szervezetek könyöradományaira. Működésének finanszírozását képes biztosítani azon szabadpiaci forrásokból is, melyek tiszteletet tanúsítva a Magyarság iránt, elismerik önrendelkezéséhez való jogát. Mindezeken túl pedig nem csak felismerte, hogy összeomlott a Liberális Demokrácia elmélete, meghaladottá vált a Jóléti Társadalom ideája, hanem cselekedett is! Bevezette a sokkal fejlettebb Néppárti Kormányzást és a Munkaalapú Társadalmat.

Elmúlt a Válság! Ezért osztán végre van elegendő anyagi forrás az eleddig bölcsen takarékos megfontolásokból halogatott Nagy Tervek megvalósítására. Ezek egyike “Európa legmodernebb és leghatékonyabb” kormányának megalakítása. Ennek azonban nem csak expeditívnek, de olcsónak is lennie köll. Mert ugyan van már elegendő pénzük (csak itt-ott szorulunk átmeneti kiigazításokra – lásd fentebb!), ámde a Miniszterelnök Úr – közismert szigora, s már-már aszketizmusba hajló pompa- és pazarlásundora okán – nem tűri a pocsékolást!

Így osztán a lehető legszükségesebb keretek közé szorították az államapparátust. Elegendő mindössze nyolc Szaktárca, a szintén minisztériumként működő Miniszterelnökség, no meg egy (nemzetpolitikai) államtitkárságot irányító Miniszterelnök-helyettes (Semjén apostol, a Nemzet Pacsirtavadásza Dr. Semjén Zsolt). Ezért lesz ez az egész olcsó … a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Bővebben ...

Így zúzhatna oda még jobban a kormánynak az RTL

Részletek

Készült: 2014. június 11. szerda, 14:58

Találatok: 1757

Volt kedden az RTL Klubnak ez a remek híradója, amiben kínos magyarázkodásra kényszerítették a kertévéket kártékonynak tartó Gulyás Gergelyt, aki igazából csak akkor tartja kártékonynak a kertévéket, amikor épp nem az X-faktor döntőjének élő felvételén izgulja végig Kocsis Tibor és Muri Enikő párbaját.

Persze lehetne írni arról is, hogy miért csak akkor kezdi szorongatni a saját maguknak ellentmondó fideszeseket az RTL, amikor a parlament már épp hurkot vont a csatorna nyaka köré a reklámadóval, de most inkább tippeket szeretnénk adni az RTL-nek, hogyan gyakorolhatna még ennél is nagyobb nyomást a kormányra.

1. Politizálni kezdenek a Barátok közt szereplői

- És mit szól a rezsicsökkentéshez, Vili bácsi?
- Rezsicsökkentés? Parasztvakítás! Mi lesz így a közműcégekkel? Nézze, mutatom!

És Kertész Vilmos már hozza is a grafikont, amin a csökkentett hatósági árú közműszolgáltatások fenntarthatatlanságát mutatja be pengeéles kormánykritikával.

Néhány nap múlva kiderül a híresen nagy fideszes Barta Zsoltról, hogy az EU-s pénzt, amit a Rózsa integrált közösségi térré alakítására nyert, londoni luxusutazásra költötte, és fiktív számlákat adott le az NFÜ szerepét átvevő Széchenyi Programirodánál. A DK-szimpatizánsnak tartott Novák Laci nem mulasztja el megjegyezni, hogy amikor ő volt a programirodában, bizony elég gorombán bántak vele.

Miklós trafik- és kaszinókoncessziót nyer, szegény Zsófit persze veri. Néha átmegy a szomszédba, és elveri Nórát is.

2. A következő X-faktorban az új választási rendszer szabályai szerint lehetne szavazni

Maga a módszer mindegy, a lényeg annyi, hogy bármi van, rommá nyerhesse magát az a versenyző, akire a zsűri is szavazott.

Bővebben ...

KIHÍVÁSSAL KÜZDŐ

Részletek

Készült: 2014. június 10. kedd, 17:19

Találatok: 1876

Azért ehhez is kell tehetség – mármint, hogy ennyi szellemileg kihívásokkal küzdő politikust összeszedni ebben az árvalányhajas, pitypalattyos kis országban. Magam sem tudom, hogy miért ez jutott eszembe, amikor Balog Zoltán Lánchíd rádiónak adott interjújáról olvastam, valószínűleg tudat alatt kerestem valami pozitívumot, mellyel ellensúlyozni tudom Lámpásunk és Iránytűnk Tisza István szobrának leleplezésén elmondott veretes gondolatait.

De aztán rájöttem, hasonló a hasonlónak örül, így aztán nem volt nehéz dolga, amikor felfedezte Balog minisztert, aki orbánizmusból őstehetség, hiszen egy interjúban képes kétszerannyi baromságot összehordani, mint amennyit egy miniszterelnök egy szoborleleplezésen.

Pedig ott is lett volna mit leleplezni, jóllehet a Sztálin legjobb hagyományait követő szónok történelmi fejtegetései valóban szórakoztatóbbak voltak, mint a szikár tények.
Végtére is a Parlament előtt igazán célszerűbb az országot a világháborúba vivő vad, geszti bolondnak, a gyujtogató, csóvás embernek, az úrnak, magyarnak egyként rongynak szobrot állítani, mint a két világháború katonai és polgári áldozatainak és az állami közreműködéssel halálba küldött zsidók százezreinek.

Szóval a Mi Reménységünk is kitett magáért, és bár veleszületett szerénysége tiltotta, hogy a saját nevével fémjelezze, de meghirdette az új korszakot, mint mondá: Miért is ne következhetne a darabjaira hullott liberális korszak után egy felívelő és lelkesítő nemzeti korszak?”
Tényleg, miért is ne?
Jelzem, itt már bármely új korszak felívelő lesz, ami onnan, ahova jutottunk nem egy nagy kunszt, habár, mint jelenség arra emlékeztet, mint amikor a sült liba kitárja szárnyait a serpenyőben és felível, fel, a magas égre, hogy szakadna rá erre az idiótára, ugye…

Na, de vissza Balog miniszterre, aki világmegváltó terveivel szórakoztatta a Lánchíd Rádiónak a bölcsességek e tárházától elalélt hallgatóit.
A miniszter szerint a szociálpolitikának különbséget kell tennie a problémás családok és terheket hordani képesek között, ezért az új kormányban két külön államtitkárság foglalkozik majd a rászorulókkal és azokkal, akik "a vállukon viszik Magyarországot". Mint mondta: így a szociális és felzárkózásügyi államtitkárság gondoskodik az önhibájukon kívül vagy önhibájukból rászorulókról, köztük a fogyatékkal élőkről, a gyermekvédelmet igénylő gyerekekről és a cigányokról.

Bővebben ...

Alakul a szocialista állami tervgazdálkodás

Részletek

Készült: 2014. június 08. vasárnap, 22:17

Találatok: 1668

Lassan egy éve a magyar gazdaság makroszámai azt jelzik: elindult a növekedési folyamat, magunk mögött hagytuk a válságot, működik a gazdaságpolitikai unortodoxia. Elemzők és szakemberek mégsem értékelik az eredményeket. Itt az újabb támadás Magyarország ellen?

Bár a kormányzat már egy éve arról beszél: hamarosan a hitelminősítőknek is észre kell venniük a magyar gazdaság vitathatatlan eredményeit, a várva várt felminősítés még mindig várat magára. Az ellenzékhez sorolt gazdasági elemzők és intézetek évek óta kiáltják a farkast, hamarosan bekövetkező összeomlást jósolva, ami évről évre elmarad.

Sőt, az alap makroadatok rendre cáfolni látszanak a jóslatokat: a tavalyi enyhe növekedés után idén már 2 százalék fölött lehet a GDP-bővülés, az infláció (amelyet a szegények adójaként szokás emlegetnek) eltűnt, a számok szerint csökken a munkanélküliség, nő a foglalkoztatottság, rohamtempóban gyarapodik az ipar, tartjuk a költségvetési hiányt. Mindezek ellenére a hazai és nemzetközi szervezetek, elemzők csak fanyalognak. Újabb összeesküvés? Védjük meg eredményeiket? Béke menetet a közgazdászok ellen?

Egy ország gazdasági folyamatai a valóságban sokkal bonyolultabbak, mintsem hogy pontos képet lehessen róluk festeni egy-két makroadat vagy sommás kijelentés segítségével. Ennek ellenére - elsősorban a sajtó hibájából, amely mindig a leegyszerűsítések felé húz - a polgárokban joggal alakulhatott ki ez a kép. Az unortodoxia rossz, a gazdaság gyengélkedik - kontra minden remek, száguld a naszád, mindenki minket irigyel.

Az igazság persze most is e két, szélső álláspont között található. A legfrissebb IMF, OECD és uniós elemzések is azt mutatják: Magyarország végleg a háta mögött hagyta a 2008-as és 2012-es válságokat. Örülünk. Abban azonban szintén egyhangú az elemzői konszenzus, hogy nem ideális módon, jó eszközök alkalmazásával másztunk ki a gödörből. Ilyenkor joggal vetődik fel a kérdés: számít-e, hogy éltük túl a nehézségeket, ha már megtettük. A gazdasági folyamatok - konjunktúra, válság, recesszió - szakaszolhatóak és nem kizárólag az időben visszafelé. A rövid- és hosszabb távú jóslatok múlhatatlanul fontosak ahhoz, hogy a szereplők - legyenek bár hatalmas vállalatok vagy egyszerű állampolgárok - megalapozott adatok és információk alapján alkothassák meg terveiket. Ezek hiányában könnyen kialakulhatnak olyan piaci disszonanciák - katasztrófák akár -, mint amit a devizahitelezés esetében is láthattunk.

Bővebben ...

Lipótmező lovagjai

Részletek

Készült: 2014. június 08. vasárnap, 20:06

Találatok: 1539

Még a Hidegháború idején létezett egy azóta feledésbe merült “tudományág”, melyet közkeletűen csak “Kremlinológiának” neveztek. Ennek “művelői” a szovjet párton és kormányon belüli mozgásokból (és pletykákból) igyekezték minél pontosabban megtippelni: kell-e, s ha igen milyen mérvű változásokra számítani a Birodalom ideológiájában, politikájában, stratégiájában, célkitűzéseiben. Nos, ez a “lógia” most ismét feltámadt … Magyarországon.

Nem is köll ezen csodálkozni, hiszen minden diktatúra jellemző sajátja, hogy a lehető legsűrűbb ködbe és homályba burkolja a döntéshozatali mechanizmust. Azt, hogy az uralt ország sorsát gyakorta milyen pitiáner intrikák, mocskos alkuk határozzák meg. Azt, hogy micsoda tehetségtelen, amorális gazemberek ücsörögnek a különböző főnöki posztokon. Ilyenkor meg ugyi nem marad más, mint a (gyakorta megalapozott) találgatás. Azt pediglen, hogy Magyarországon diktatúra van, csak a szépelgő hülyék és a sunyi rendszerszolgák tagadhatják.

Az egyik “kremlinológusunk” szerint, “rég nem látott hatalmi harc dúl” a Maffia-párton belül. A 444.hu oldalán publikáló “Véleményvezér” úgy véli, ez egyfajta “Proxy-háború” abban az értelemben, hogy az egymásnak feszülő párthatalmasságok nem nyíltan és személyesen (ezt nem engedhetik meg maguknak – lásd: Orbán!), hanem “csatlósaikon keresztül” vívják ütközeteiket. Ámde hogy kik is valójában eme összecsapás résztvevői, ki hová is tartozik, azt nagyon nehéz pontosan meghatározni … bár egyáltalán nem lehetetlen.

Az elénk táruló kép azt mutatja, hogy itt két “palotaháború” dúl. Az egyik a Maffia Gazdasági és Politikai szárnya között. Ennek harci kürtjét még maga Orbán szólaltatta meg a majd’ két esztendővel ezelőtt, Sárvárra kihelyezett, “szezon-nyitó” frakcióértekezleten. A Töpszli ekkor jelentette ki, hogy a kabinet az addigi “szakmairól”(?!) áttér a “politikai” kormányzásra, melynek legfőbb célja “a 2014-es választások megnyerése”. Ekkor már Lázár volt a miniszterelnökségi államtitkár (a “Szolnoki Klán” környékén sündörgő Varga Misu helyett), aki egyértelműen a Politikai brancshoz tartozik, s aki még azt is elérte, amit Vargának nem sikerült: az inkább a Gazdaságiakhoz tartozó Pintér kezéből kicsavarta a titkosszolgálatok felügyeletét.

Bővebben ...