- Részletek
-
Készült: 2014. március 30. vasárnap, 06:36
-
Találatok: 1661
Mit nem adnék érte, ha április 6-ika - egy unalmas vasárnap lenne csupán. Ha a törvényhozási választások tétje alig lenne nagyobb, mint hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját. Ha az ország alkotmánya széles konszenzust élvezne, a demokratikus értékeket pedig a honi politikai élet minden szereplője tiszteletben tartaná. A pártok között lennének persze viták, de ezek megmaradnának bizonyos hangsúlyeltolódások szintjén. A hatalomért vetélkedők egyetértenének abban, hogy kívánatos a piacgazdaság és a jogállam védelme, s az euroatlanti tömbhöz való tartozásunk szükségességét sem vonná senki sem kétségbe. Így működik ez minden normális európai országban, illetve így működött nálunk is egy rövidke kegyelmi állapot idején.
Néha magam sem értem, a demokratikus ellenzék miért nem bojkottálja a de facto tisztességtelen parlamenti választást néhány hét múlva. Hogyan lehet egy olyan választási rendszer keretei között ringbe szállni, amelynek szabályait a Fidesz az utolsó betűig úgy alkotta meg, hogy saját esélyeit nagymértékben növelje, a választókerületek határainak átszabásától kezdve a külföldön dolgozó magyar állampolgárok szavazati jogának korlátozásáig? Versenyre lehet-e kelni egy olyan kormánypárttal, amelynek világos és számon kérhető programja nincs, melynek vezetője, okulva korábbi keserves tapasztalataiból, nem meri vállalni a nyilvános vitát legfőbb kihívójával? A Fidesz igencsak megsínylené egy esetleges ellenzéki bojkott következményeit. A magyarországi választások eredményét a demokratikus világ egyöntetűen elutasítaná, ahogyan a krími referendumot is törvénytelennek tartja. Orbán mozgástere egy lényegében illegitim kormány élén csaknem a nullára csökkenne.
Hogy a kormányváltó szövetség miért próbálja meg mégis a lehetetlent, azt alighanem Gyurcsány Ferenc március 15-ikén elhangzott szavaiból hámozhatjuk ki. Tudniillik Orbán Viktor Magyarországa már régen nem a normalitás szabályai szerint működik.
/ Beck Tamás
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 29. szombat, 11:15
-
Találatok: 1503
Ahogy arról az előző részben már írtunk, a 2014-es választásokon minden szempontból jobbra lejt a pálya: bár a választási regisztráció elbukott az Alkotmánybíróságon, a Fidesznek jó pár egyéb terve volt még a tarsolyában. A választási rendszer immár a győztest kompenzálja. Választójogot kaptak a (többségében jobbra szavazó) határon túliak, miközben a magyar lakhellyel rendelkező több százezer külföldi magyar hozzájuk képest csak óriási nehézségek árán szavazhat. A kisebb parlament miatt növekedni fog az egyéni mandátumok aránya az országgyűlés mandátumaiban, az egyéni választókerületeket viszont úgy szabta át a Fidesz, hogy az új határok mindenütt a kormánypártnak kedvezzenek.
A kampányt kiszervezték baráti "civilszervezeteknek", akik közpénzből folyatják a kormányzati propagandát. A pártok médiamegjelenését korlátozták, a közszolgálati médiát lényegében propagandagyárrá silányították. Az óriásplakátolási szabályokat szigorították (de csak a pártok esetében, a kormány és civil szervezetek bárhol hirdethetnek).
A kormány is beszállt a kampányba, 1000 milliárdot ígértek a kormányzati vezetők különböző rendezvényeken az elmúlt hónapokban. A Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság vezetését is lényegében átvette a kétharmad. A protest szavazatok elaprózását pedig kis bizniszpártok felélesztésével oldották meg, ami 7,635 milliárd forintjába került a költségvetésnek.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Fidesz nem legyőzhető, de azt igen, hogy sokkal nehezebben: mivel a kormánypárt messze a legerősebb párt, az új rendszer alapján nem lesz elég, ha az ellenzék összes pártjainak összeadott eredménye erősebb a Fideszénél.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 28. péntek, 21:19
-
Találatok: 1468
A második Orbán-kormány egyik legfontosabb, önigazoló állítása, hogy 2010-ben az államcsődből rántották vissza Magyarországot - minden későbbi intézkedésüket ez legitimálja. Az archívumokban kutattunk: igaz-e ez az állítás?
Kósa Lajos és Szijjártó Péter voltak azon, akik nem néhány hónappal a 2010-es kormányváltást követően több fórumon is kijelentették: Magyarország, az éppen akkor részleges csődöt jelentő Görögországhoz hasonlóan, a pénzügyi összeomlás határán billeg. A pénzpiacok a hír hallatára azonnal reagáltak: mélybe taszították a forint-euró keresztárfolyamot. A magyar fizetőeszköz pillanatnyi romlása ahhoz is elegendő volt, hogy a nyár elején számolt államadósság-ráta a sem ez előtt, sem ezt követően nem látott, 85,5 százalékos szintre ugorjon. (Ezt a magasságot most először közelítette meg a ráta machináció nélkül. Bár pontos adatok még nincsenek az idei első negyedév végéről, de szakértői számítások szerint most is 85 százalék körüli a szint.)
Amikor az államcsőd-közeli helyzetet már külső szemlélő, adott esetben a lakosság is meg tudja ítélni, régen rossz a helyzet. A kormányváltáskor ezért is lepett meg mindenkit a bejelentés, hiszen semmi nem utalt arra, hogy a Bajnai Gordon nevével fémjelzett 2009-es válságkezelés ne hozta volna meg az eredményét.
Mivel mindenkét politikai oldal saját érdekeinek megfelelően kommunikál a négy évvel ezelőtti helyzetről, inkább a szakemberek véleményére koncentráltunk, valamint azokéra, akiknek a mindennapi megélhetése függ egy-egy ország gazdasági helyzetének pontos megítélésétől.
A csőd-közeli állapot egyik, nemzetközileg elfogadott mérőszáma az úgynevezett CDS-felár. A CDS az állampapírokra kötött biztosítást jelenti, vagyis: ha egy adott ország CDS-mutatója 50, akkor egymillió euró értékű állampapír-mennyiségre 50 ezer eurós éves díjjal köthet biztosítást államcsőd ellen.
/ trencséni
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 27. csütörtök, 22:37
-
Találatok: 1546
Korábban N. úr néven emlegetett forrásunk, azaz dr. Vancsura István, a NAV volt főosztályvezetője a nyilvánosság elé állt – ma Horváth Andrással közösen tartott közös sajtótájékoztatóján ismertette azokat a szervezeten belüli vezetői lépéseket és intézkedéseket, amelyek végül a távozásához vezettek. Vancsura 2011. nyarán hagyta el az adóhivatalt, miután ő és közvetlen felettesei hiába próbálták megakadályozni a központosított ellenőrzési rendszer, illetve a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának szétverését.
Vancsura beszámolója számos ponton alátámasztja Horváth András állításait az egyes adózókkal kapcsolatos kivételezett eljárásról – tanúként ezt el is mondta az ügyészségen a Horváth András feljelentése nyomán indult eljárásban. Ezzel együtt is, a két volt NAV-dolgozó alapvetően nem ugyanarról beszél: Horváth saját közvetlen tapasztalataira hivatkozva azt állítja, hogy az adóhatóság évente ezer milliárdos nagyságrendben enged ki áfa-bevételeket azzal, hogy bizonyos kedvezményezett cégeket és tulajdonosokat nem vizsgálnak, illetve nem engednek vizsgálni.
Vancsura István viszont a központosított ellenőrzésen dolgozó középvezetőként azt volt kénytelen végignézni, ahogy a NAV kiemelt ügyekért és adózókért felelős felső vezetői 2010 őszétől kezdődően fokozatosan szétverik azt a korszerű módszertannal és szervezeti struktúrában felépített ellenőrzési rendszert, amely képes lehetett volna eredményesen felvenni a harcot hálózatos áfa-csalásra specializálódott bűnözői körökkel.
A volt főosztályvezető név szerint is említette Somos Katalin főigazgatót, Rákosa Melinda főigazgató-helyettest és Kedves Lászlóné kockázatelemzési főosztályvezetőt. Vancsura azt állítja, több, a központosított ellenőrzés hatékonyságát javítani próbáló javaslatot is eljuttatott Csillag Dezsőnéhez, a NAV elnökhelyetteséhez, de ezekre választ nem kapott. Hasonlóképp járt a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékeseivel, végül államtitkárával is, akiknél jelezni próbálta az adóhivatalban folyó törvénytelenségeket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 27. csütörtök, 17:45
-
Találatok: 1629
Bocsánat azért a talán rendkívül hülye címért, mellyel ezt a posztot bevezetem, de az alábbiakból – remélem – kiderül: miért torzítottam el a katolikus liturgia egyik legjellemzőbb mondatát, az “Ego te absolvo“-t, azaz az “Én téged feloldozlak“-ot ippeg és punkt erre. … Segítségül annyit: a hangsúly a “Feloldozás“-on van!
Az elmúlt három napban, némi “lakhelyelhagyási kötelezettségek”-ből kifolyó költözködés okán, nem csak Abszurdoorbanisztánban, hanem még Diszkomfortiában is lakni voltam kénytelen - lévén nem volt internetem. Ez pedig számomra olyan volt, mint ha levágták volna a másik lábamat is. … Hogy? … Mi? … Hogy miért “a másik”-at is? Nos azért, mert többek között megélhetési okokból kénytelen voltam az Ugocsauruszág egyik (keleti) oldaláról a másikra (nyugati) átvándorolni, ami meg egyenesen hozta magával a megszokott környezetemtől, de legfőképpen a Családomtól való elszakadást. (Nem akarok panaszkodni … azaz mégis, de csak “lájtosan” … a “keserűt” pedig igyekszem kiköpködni, bár évekig fog tartani és semmi nem garantálja, hogy sikerülni is fog!)
“Áber nyicsevó!“ – ahogyan azt a bad-pyrnborni “német” munkás szokta volt mondani egy erdőmélyi sajtüzem hátsó udvarán. Ez pediglen meg erősen hajaz az ezerkilencászötvenes évekbeli “Józsi bácsi” hozzáállására. Utóbbi alakját A Géza véste bele minden korombéli (meg annál idősebb) ámbör emlékezetébe: “Az elvtárs nem lép be a Téeszcsébe?!” – kérdi a hosszú, barna bőrkabátot viselő “aktivista”. “Dehogyis lépek, há’ nem mént el az eszem!” – hangzik a válasz, mire kap egy akkora “ijesztést”, hogy a fal adja a másikat. “Jajajj! Há’ mé’ nem ezzel kezdték rögtön az eetársak! Ha muszáj, akkó’ szívesen!“.
Így köll tehát a Szükségből Erényt kovácsolni! Vagy legalább is azt hiszem, s ezt a “receptet” nem csak az ötvenes évek Józsi bácsija követte annó. Hanem bizony azon, “kábé” hatvan évvel későbbi, de a föld- helyett (elvileg) az agyművelésre áttért utódai is, akik ma azt akarják bemagyarázni nekünk(!), a szerintük Ostobáknak: jelenlegi állapotjainkért (tehát az orbáni, ezerharmados Maffia-kormány regnálásáért) nem ők, az önálló véleményalkotásra (elvileg) képes, kvalitatív értelmiségiek a hibásak, hanem a Zemberek … no meg persze Agyurcsánybajnaimegabaloldal!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 26. szerda, 20:39
-
Találatok: 1454
A válság mély nyomokat hagyott a magyar gazdaságon és a társadalmon. Ennek hatása a mai napig tart, az elszegényedés pedig gyorsuló ütemben növekszik. A Policy Agenda az OECD és az EUROSTAT adatai alapján azt nézte meg, hogy a versenytársainkhoz képest hogyan állunk.
A négy Visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország Szlovákia) és Szlovénia gazdasági teljesítményét összehasonlítva a válság kezdete óta Magyarország szenvedte el a legnagyobb zuhanást. Euróban átszámolva a GDP értékét Szlovákia 12 százalékos, Lengyelország 7 százalékos növekedést produkált. Ezzel szemben Magyarország 7,1 százalékotl veszített a GDP értékéből. Ebben a tekintetben Szlovénia a konkurenciánk, de még ott sem érte el a GDP csökkenése az 5,4 százalékos mértéket.
Egy ilyen gazdasági helyzet nyilvánvalóan költségvetési szempontból is kényszert teremt. Azaz a csökkenő bevételekhez kell hozzáigazítani a kiadásokat. Az OECD által készített felmérés szerint ebben a tekintetben Magyarország volt a legkeményebb, mivel a szociális kiadásokat kezdte el megnyirbálni. 2009 és 2013 között a GDP-hez viszonyítottan 10 százalékkal csökkentette a kabinet ezen költségvetési kiadásokat, miközben azok az országok, ahol a gazdaság nem állt helyre, inkább növelték azokat. Csehországban a 3,2 százalékos GDP csökkenés ellenére 5 százalékkal nőttek a szociális kiadások, míg a korábban említett Szlovéniában is 5 százalékos növelést hajtottak végre. Nyilvánvalóan ezzel akarták megelőzni, hogy a társadalom alsó szegmensében lévők a kelleténél jobban ki legyenek téve a válság hatásainak.
Növekvő szegénység
Magyarország esetében a szociális kiadások csökkentésének meglett a hatása. Az Eurostat felmérése szerint hazánkban 2013-ban 3 millió 285 ezer ember volt, aki szegény, vagy a szegénység által veszélyeztetett kategóriába sorolnak. Ez a válság óta 17 százalékos növekedést jelent, és azt, hogy a magyar társadalomnak immár egyharmada olyan anyagi helyzetbe került, ahonnan nagyon nehéz visszajönni önerőből.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 26. szerda, 17:54
-
Találatok: 1953
Tavaly újabb 1,5 milliárd forint jutott a felcsúti alapítvány számára a TAO-pénzekből. Ezzel a 2011 óta megkapott teljes összeg 6,8 milliárd forintra emelkedett.
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) interaktív térképet készített a TAO-pénzek felhasználásáról, mely alapján tavaly is A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány volt a legvonzóbb az "adakozó" vállalkozások számára. Toronymagasan a legnagyobb összeg folyt ugyanis a szervezet kasszájába.
A TAO-ról
2011. július elseje óta társasági adókedvezmény vehető igénybe, ha a vállalkozások támogatják a látvány-sportágakat (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong). A támogatás céljai törvényben meghatározottak, ezért a befolyó pénzt többek között utánpótlás-nevelésre, a képzéssel összefüggő feladatokra, infrastruktúra fejlesztésére, beruházásokra, felújításokra lehet fordítani. Az igénylő sportszervezetnek erről egy sportfejlesztési programot kell készítenie, aminek megfelelőségéről majd a Nemzeti Sport Intézet (NSI) dönt.
A térkép segítségével a TAO-programok szerinti lebontásban (Működés és tárgyi eszköz; Sporttelep-felújítás és Kiemelt projektek) nézhetjük meg, melyik klub, alapítvány mekkora összegben részesült. Az mfor.hu összesítése során a működési és tárgyi eszköz, illetve a kiemelt projektek szerinti lebontásra fókuszált. Utóbbi keretén belül tavaly 8 projektet összesen 4,5 milliárd forint értékben támogattak, ennek pedig 34 százaléka egyetlen szervezet "zsebében landolt."
/ Székely Sarolta
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 26. szerda, 05:41
-
Találatok: 2699
Miskolc — Újabb politikusrokon a trafikbizniszben! Csöbör Katalin fideszes képviselő és alsózsolcai alpolgármester férje, Mike György alapító kültagja egy olyan trafikos cégnek, amelynek fiók- és telephelyein dohányboltok működnek.
Összesen hat olyan telephelye van a Trafik Management Bt.-nek Miskolcon, Alsózsolcán, valamint Felsőzsolcán, ahol trafikot jegyeztek be. A fél tucat boltból egynek a vámhatósági engedélye közvetlenül Mikéék betéti társaságának nevére szól, s a cég vélhetően nem is csinált rossz üzletet. Ugyan a dohánybolt még nem nyílt meg – a koncessziót csak októberben, a harmadik körben osztották ki –, de a miskolci Tiszai pályaudvar területén található, vagyis rendkívül forgalmas helyen. Ráadásul Szerafi Zoltánnak, a Mike üzlettársának ezen kívül van egy saját trafikja is.
A Trafik Management Bt. telephelyein további öt üzlet is működhet, amelyekhez első pillantásra sok köze nincs Csöböréknek. Csakhogy az öt üzlet tulajdonjoga egy kézben fut össze: Závodszki Andreáéban. Ő Csöbör Katalin földije, egy utcában lakik a honanyával, néhány háznyira tőle. Azt pedig nehéz lenne elhinni, hogy nem tudott Csöbör az üzleti vállalkozásról, mert Závodszki egyik dohányboltja éppen alsózsolcai háza mellett nyílt meg. Érdekesség, hogy egy másik pedig éppen egy gyógyszertár fölött működik. Kérdeztük Csöbör Katalint, hogy miért vágott bele a férje a trafikbizniszbe, és hogy volt-e köze az ő politikai kapcsolatainak ahhoz, hogy Závodszki, illetve férje üzlettársa trafikokat tudott elnyerni.
– Úgy tudom, a férjem tavaly ősszel, jóval a trafikpályázatok győzteseinek kihirdetése után egy gazdasági társaság kültagja lett. Mivel a társaság később alakult, mint a pályázatok lezárultak, ezért nem is segíthettem, és nem is segítettem a koncessziók elnyerésében – válaszolta a Blikknek Csöbör Katalin.
/ Kozák Dániel
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 25. kedd, 09:59
-
Találatok: 2045
A mezőgazdaságban a helyzet változatlan: az előző évekhez hasonlóan 2013-ban is a Mezort-, a Bonafarm- és a Forrás-csoport (azaz Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, Csányi Sándor és Leisztinger Tamás érdekeltségei) taroltak a területalapú támogatások kiosztásánál.
Az egyéb jogcímeken kapott támogatásokkal együtt 2013-ban Simicskáék érdekeltségei összesen több mint 5 milliárd forintnyi agrártámogatásban részesültek, ezzel maguk mögé utasították a mezőnyt. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által nyilvánosságra hozott adatokból kiindulva a nagyvállalkozók cégcsoportjai egyaránt milliárdos nagyságrendben részesültek mezőgazdasági támogatásban, de rajtuk kívül is találunk olyan cégcsoportokat, amelyek jelentős összegeket vittek haza.
Összevetve a két évvel ezelőttivel, csak kisebb változások történtek abban, hogy mely cégcsoportok kapták a legtöbb agrártámogatást. 2013-ban a harminc legnagyobb összeget elnyert cég (ld. az ábrán) közül az előző évben 22 szerepelt az első harmincban, 2011-ben pedig 24, egy-egy kivétellel pedig a 2013-as top 30 minden „helyezettje” benne volt az első százban a megelőző két évben is.
A mezőgazdasági támogatások rendszerével azonban nem az egyes érdekcsoportok kivételezett helyzete az egyetlen probléma. A számok tanúsága szerint a támogatási rendszer továbbra is a nagybirtokokat részesíti előnyben: a felső tíz százalék részesedése a mezőgazdasági támogatásokból kiemelkedően nagy, több mint 70 százalékos. Az igen súlyos aránytalanság az utóbbi két évben valamennyire mérséklődött, azonban még így is messze áll attól, hogy alátámassza a kormány hivatalos célkitűzését, azaz a családi középbirtok támogatását.
Bővebben ...
