- Részletek
-
Készült: 2014. március 24. hétfő, 17:44
-
Találatok: 1312
Az Átlátszó birtokába került újabb dokumentumok nemcsak azt bizonyítják, hogy a NAV egyes vezetői állítottak le vizsgálatokat, hanem egész konkrétan azt is, hogy a kiemelt ügyekért és adózókért felelős főigazgató ténylegesen megakadályozta egyes áfa-csalás gyanús ügyekben a felderítést. A tavaly megszüntetett, eredetileg többek között épp a hálózatos áfa-csalások felderítésére létrehozott KÜIG revizorai 2010-ben például egy cukor-importőr kapcsolatain keresztül próbálták több millió kiló cukor útját felderíteni. Somos Katalin, a központosított ellenőrzésért felelős főigazgató azonban megtagadta a láncolat feltárásához szükséges ún. kapcsolódó vizsgálat lefolytatására az engedélyt.
Ez a történet ráadásul nem is tűnik olyan bonyolultnak, hogy bármi kétséget ébreszthetett volna a vizsgálat indokoltságát illetően. A Kiemelt Ügyek Igazgatóságának (KÜIG) revizorai 2010 nyarán kezdték ellenőrizni egy kft. előző évi áfa-bevallásait. Az ellenőrzés során derült ki, hogy a milliárdos forgalmú cég iratanyagának nagy része eltűnt. A társaságot az eljárásban képviselő korábbi ügyvezető a revizoroknak elmondta, hogy a vizsgált 2009-es év vonatkozásában csak a negyedik negyedévi iratokat tudja az adóhatóságnak átadni, az év első 9 hónapjában keletkezett dokumentumokról nem tud semmit. A rendelkezésre álló iratokból az viszont kitűnt, hogy a kft 2009-ben százmilliós nagyságrendben importált kristálycukrot, és azt itthon értékesítette.
A KÜIG ezek után fordult Somos Katalin ellenőrzési főigazgatóhoz kapcsolódó vizsgálati kérelemmel a kft. állandó fuvarozó partnere ellenőrzése érdekében. A revizorok tehát egy erősen áfa-csalás gyanús láncot próbáltak felgöngyölíteni – ennek első lépéseként ellenőrizni kívánták a fuvarleveleket, hiszen – más iratok híján – csak ezekből lehetett volna megállapítani, honnan és kinek szállított (és szállított-e egyáltalán) a fuvarozó cukrot a kft. megrendelése alapján.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 24. hétfő, 06:28
-
Találatok: 1534
Miután a Fidesz nyolc évnyi szocialista kormányzás után hatalomra került, sokan sok mindenre számítottak, de arra az ámokfutásra kevesen gondoltak, ami végigsöpört az elmúlt négy évben. A kétharmadtól mindenki (így a befektetők is) stabilitást és a gazdaság felvirágoztatását várta azután, hogy a gazdasági és politikai válság gyakorlatilag lesöpörte az előző kormányt. Ráadásul el kell ismerni, az mszp-szdsz páros gazdaságpolitikája a válságtól függetlenül is - több ponton - hibás alaptételekre épült 2002-től kezdve. Azonban 2010 óta egyáltalán nem történt előrelépés, sőt, a többség erejét kihasználva a kormánypárt olyan törvényeket fogadott el, amelyek minden jó érzésű emberben visszatetszést kelt.
Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztári vagyon államosítására. A folyamatot a tagok vagy elfogadták, vagy önként és dalolva kénytelen lettek volna lemondani az állami nyugdíjról - "nem kényszerből". A trafikmutyiról még hangfelvétel is kiszivárgott, mégsem lett ügy az egészből, pedig tízezrek vesztették el a megélhetésüket. És amikor még mindenki a trafikügyről beszélt, már jött is a takarékmutyi, amely odáig fajult, hogy a Fidesz a korábbi tagokat félresöpörve titokban kiépített egy saját állami bankot. A médiában kevés szó esett az utóbbiról, hiszen mindenki Paksról és az titkosított szerződéséről beszélt, amelynek az lett a végeredménye, hogy végül az orosz féltől kellett a magyar közvéleménynek értesülnie a paksi megállapodás pontos finanszírozási hátteréről.
Mindeközben több száz milliárd forint közpénzt sikerült a kormánynak elszórnia: több mint százmilliárdért modern, de a jövőben kihasználatlanul álló stadionok épülnek, illetve olyan infrastrukturális beruházások valósulnak meg, amelyek a korábbi időszakhoz hasonlóan a reális ár sokszorosába kerülnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 23. vasárnap, 19:39
-
Találatok: 1645
Olcsó éjszakai árammal töltjük föl az osztrák erőműveket, majd sokszoros áron vásároljuk vissza nappal. - A lapunk birtokában lévő dokumentumok, illetve a Népszabadság által megkérdezett szakértők szerint a paksi atomerőmű tervezett bővítése – a régi és az új blokkok néhány évig tartó párhuzamos működtetését feltételezve – nem oldható meg a Duna duzzasztása nélkül.
Ezzel a ténnyel a bővítés előkészítését végzők is tisztában voltak, sőt az elengedhetetlen vízügyi beruházások politikai kockázataira is felhívták a döntéshozók figyelmét. – A paksi atomerőmű tervezésénél elszúrták a hűtővízrendszert: nem elég mély az a csatorna, amelyik a Dunából a hűtővizet a reaktorokhoz szállítja, és a kiemelő szivattyúk is túlságosan magasan vannak. Emiatt most, a meglévő blokkoknál is vannak vízellátási krízisek a Duna alacsony vízállása esetén, annak ellenére, hogy a térségben évtizedek óta kotrási tilalom van, ami már a hajózást is veszélyezteti – állítja egy idős, már az erőműépítés idején is a paksi cégnek dolgozó építőmérnök.
Azt, hogy a vízellátással gondok lesznek, a Teller-projekt keretében készült megvalósíthatósági tanulmány (amelyet az MTA Atomenergia Kutatóintézet készített) is rögzíti: ebben az áll, hogy bár a csatorna kapacitása elvileg 220 köbméter másodpercenként, és a régi blokkokhoz csak 110 köbmétert kell kivenni, alacsony víz idején most is problémás a vízellátás.
A dokumentum a hűtőtornyos megoldást javasolja, ám informátorunk szerint ez egyértelműen politikai megfontolásból került a tanulmányba: a hűtőtorony túlságosan drága – darabonként 100 milliárd forint, és kettő kellene belőle –, ráadásul ilyen méretű és technológiájú berendezést Magyarországon még soha nem építettek, gyakorlatilag mindent (a tudást, a felhasznált anyagokat és a szakembereket is) importálni kellene hozzá. 
/ Hargitai Miklós
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 23. vasárnap, 06:23
-
Találatok: 1519
Tömegkommunikációs trükk - Érdekes levelet kaptam egy magát „mérsékelten jobboldalinak” nevező úrtól. Azt állítja, hogy hallgatóm volt valamikor az Újságíró Iskolán, amikor „a sötét Kádár-korszakban” a szakmai elfogulatlanságról, a kiegyensúlyozottságról és a kötelező arányérzékről „bátor előadást” tartottam.
Bezzeg most: „...lapítasz, mint szar a fűben, kussolsz a Zuschlag-ügyről, Simon Gáborról, és nyilván hallgatni fogsz majd, ha Hagyó is kipakol.” A kiegyensúlyozottság szakmai követelményére figyelmeztet liberális kollégám is, aki fölidézi „harcos publicisztikámat”, amelyben azt üzentem a „kedves hatalomnak”, hogy „közlésre szakosodtunk, nem elhallgatásra!”. Kollégám azt írja: „A baloldali balf...kodások, sőt bűnök elhallgatásával lapod presztízsét kockáztatod.”
Mindkettejüknek (és persze másoknak is) szól a válasz.
A most sem teljesen mellőzött témákra még lesz alkalmunk visszatérni. Ez idő szerint ugyanis Zuschlag és Simon a címlapsztori, a vezető hír szinte minden orgánumban. Róluk szólnak a vizuális ráerősítést szolgáló „lebilincselő” híradóriportok, őket mutatja valamennyi internetes portál és a minden botrányra boldogan rámozduló bulvársajtó. Ezt a történetet zengi a rádió, ettől kap mag- vagy epeömlést az interaktív műsorok közönsége – attól függően, hogy jobbról vagy balról esik önkívületbe a betelefonáló.
Zuschlag, Simon vagy a „kipakolni készülő” (?) Hagyó valóban bőven ad nekünk gondolkodni- és megbeszélnivalót. Ám szerintem legalább ilyen fontos eltűnődni azon, hogy az Orbán-kormány egypárti, álparlamenti látszatdemokrácia kiépítésén buzgólkodik, feladva régi – valaha közös! – eszményünket: a jogállamot. Egyszóval időszerűbbnek tartok most – tetszik érteni: most! – néhány más témát a lapban.
/ Mester Ákos
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 22. szombat, 18:49
-
Találatok: 1602
Hiába minden propaganda a középosztály erősítéséről és erősödéséről, a számok mást mutatnak. A lecsúszók a szegények táborát gyarapítják, a magyarok harmada küszködik valamilyen fokon nélkülözéssel, majdnem kétszer annyian, mint négy éve.
A héten került nyilvánosságra a fejlett ipari országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD azon jelentése, amely a társadalmak jelenlegi és a válság előtti helyzetét hasonlítja össze. De nemcsak ez az összehasonlító adatsor áll rendelkezésre, folyamatosan bővülnek az Eurostat adatai is.
Mindkét forrás Magyarországra vonatkozó tényei megdöbbentők, de a szakembereket egyáltalán nem érték váratlanul. Míg a kormány minden eszközzel próbálja az emberek tényleges helyzetéről szóló tényeket eltüntetni – idén például azért nem jelenik meg a Tárki által készített, 1990 óta minden évben megjelenő, átfogó Társadalmi riport, mert a kormány ezt a munkát nem támogatta –, az OECD adataiból kiderült, hogy a válság előtti évekkel (2006–2007) összehasonlítva 2011–2012-ben 13 százalékkal nőtt azoknak a magyaroknak a száma, akik különböző szintű megélhetési nehézségekkel küzdenek.
Ez óriási romlás: hat év alatt tizenhétről harminc százalékra emelkedett a nélkülözéssel valamilyen fokon küszködők aránya, ez az ország harmadát jelenti. Ezekből a számokból azonban nem csak a mélyszegénységben élők helyzetének romlására következtethetünk – ez már nem is lenne meglepetés. Van egy másik, ennél kevésbé látványos, ám szintén megrázó trend: zuhanásnak indult a középosztály. Ferge Zsuzsa számításai beszédes adatsort hoznak elő, amelyből kiderül, hogy a középosztály csúszása nagymértékben rontja a magyar szegénységi mutatókat.
Igaz, a nagyon nagy baj „lent” van. Míg 2007-ben az alacsony iskolai végzettségű szülők hat éven aluli gyerekeinek 73 százaléka élt valamilyen fokú nélkülözésben – ez az arány az összes uniós ország átlagában 26,7 százalék –, addig 2012-ben már 78,5 százalékuk. Hozzá kell tennünk, hogy a romlás nagy része 2010 és 2012, tehát az Orbán-kormány alatt következett be./ Ónody-Molnár Dóra
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 21. péntek, 18:38
-
Találatok: 2074
Ha az oroszok nem kampányolnának a kumulatív baloldalnak, elég langyos időszak lenne ez a finoman, de stílusosan melegedő március vége, ám szerencsére az oroszok beszálltak, és mintegy két héttel a választások előtt a legrosszabb arcukat mutatják, Putyin konkrétan vicsorog az egész világra, köpköd és tankokat küld. A hisztériára jellemző, hogy egyesek már a magyar utakon is orosz tankokat vélnek látni, amit megosztanak a Facebookon, és innentől kezdve nincs megállás, a mókavonat elszabadul.
Aki a Fideszre szavaz, Putyinra szavaz – kampányolna egy némileg potensebb baloldal, de nem csak az akarat hiányzik, hiszen Magyarországon ténylegesen betiltották a kampányt, mármint az ellenzék részére. Ebből kell ostort fonni.
Az orosz fenyegetés annyira nem vicces, hogy kicsit összerántotta Európát és a világ többi, rabszolgaságot felszámoló, nőknek szavazati jogot adó részét, persze semmit sem tehetnek, de legalább esélyünk van, hogy a vasfüggöny jó oldalára kerülünk, ha el nem csesszük. Mert még sikerülhet. Borotvaélen táncolunk, drága jó miniszterelnökünk kissé megzavarodva próbálja követni az eseményeket, de leginkább kussol, mert tisztában van vele, hogy neki az lenne a legjobb, ha április 6-ig kómában tartanák, nem szólalna meg, nem kellene Ukrajnával, Pakssal, lopott földekkel, elbukott perekkel és illegális kampánnyal foglalkoznia, csak pihenni, pihenni és pihenni.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Fidesz újfasiszta ifjúsági tagozata lelkesen csóválja képviselőit az orosz intervenció hírére, tapsolnak a megszállásnak, tévéjükben pedig olyan oroszbarát lihegés folyik, hogy Lars von Trier már fontolgatja a Nimfomániás újraszinkronizálását.
Az oroszok annyira jók lettek, hogy visszamenőleg meg van nekik bocsájtva Magyarország megszállása és fogságban tartása, hamarosan megint Felszabadulás térnek fogják hívni a Ferenciek terét, a szovjet emlékmű visszakerül a helyére és újragondolják a Kossuth teret, Nagy Imre és a többiek nélkül, vörös csillaggal, diszkrét Putyin-domborművel a sarokban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 21. péntek, 14:51
-
Találatok: 2452
Miért ne lennének Nemzeti Italboltok? Ezt kívánja a magyar nemzet.
„A mi programunk egyetlen szóban foglalható össze, és az úgy hangzik: folytatjuk.” (Orbán Viktor)
„A nemzeti italboltok terve sajtókacsa.” (Giró-Szász András kormányszóvivő)
Az ellentmondás azonnal érzékelhető: ha folytatják, akkor a nemzeti italbolt nemhogy kacsa lenne, hanem történelmi szükségszerűség. Ugyanis a pártok úgy működnek, hogy ha újraválasztják őket, akkor nemcsak a népszerű intézkedéseiket nyugtázzák elégedetten. Hanem a hátsó szobákban vidáman veregetik vállon egymást ritkán mutatkozó alakok, és már veszik is elő a ceruzájukat, hogy mi mindenre tehetnék még rá a mancsukat, ha egyszer erre kaptak felhatalmazást.
Hiszen erre kapnak. Megcsinálták a trafimutyit a lehető legpofátlanabb módon. Elmentek odáig, hogy amikor akadt egy hős, aki azt tette, amit ilyenkor gerinces embernek tennie kell, és nyilvánvaló bizonyítékot szerzett a korrupcióról, akkor az ügyészség nekilátott őt baszogatni. Nem azt, aki lebukott enyves kézzel a füstölgő pisztolyon. Maga a felelős miniszter sem szégyellte, hogy a tévében fapofával védje a nyilvánosság teljes kizárását. Aztán kerek perec megmondta a miniszterelnök is: teljesen természetes, hogy a sajátjainak osztja újra a dohánypiacot.
Erre is rákerül a jóváhagyó pecsét április 6-án, nemcsak a rezsicsökkentésre. Botrányokat, kudarcokat, hazugságokat és irdatlan léptékű lopásokat okéz le Magyarország. Ezzel biztosítja, hogy legalább ilyen legyen a következő négy év is.
A módszer ki van próbálva. Látja mindenki, hogy a trafiktörvény ártott a legális ellátásnak, felpumpálta a csempészetet, tönkretett évtizede működő kisvállalkozókat, és eközben egyetlen célja volt csak: biztos jövedelemhez juttatni a kiválasztottakat. Hogy senkinek ne lehessen kétsége, a koncessziók kiosztására létrehozott állami vállalat fidesznyik vezetője is kiosztott pár hűbérbirtokot a családban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 20. csütörtök, 20:36
-
Találatok: 1524
A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. Az álom, hogy utolérjük Ausztria fejlettségi szintjét, egyre távolabbinak látszik.
Kedvenc salátabárom tulajdonosa, Zoli szeretne venni egy kávégépet. Kávét is kínálhatna a vendégeinek, és biztosan lennének olyanok is, akik csak ezért térnének be. A gép 500 ezer forintba kerül és számításai szerint évi 25 ezer forint többlethasznot hozna. Mit tanácsoljak neki? A befektetésének öt százalékos hozama elegendő, ha ennél olcsóbban, mondjuk négy százalékon tud hitelt fölvenni. Ekkor érdemes beruháznia a kávégépbe. Ő azonban aggódik, hogy nem lesz meg az évi 25 ezer forint többlethaszna. Mi lesz, ha a kormány bevezeti a luxusáfát, és az emberek kevesebb kávét isznak? Vagy ha őt is különadóval sújtják? Esetleg a kávéfőzést engedélyhez kötik, és a tizedére csökkentik a kávézók számát?
Kirívóan alacsonyak a beruházások Magyarországon. A GDP-arányos beruházási ráta 2013-ban 18 százalék volt. Vagyis 100 megtermelt forintból 18-at költünk új gépekre, épületekre és a régiek javítására, pótlására. A rendszerváltás óta soha nem volt ilyen alacsony a beruházási ráta, mint az Orbán-kormány négy éve alatt. 1995 és 2009 átlagosan a GDP 24 százalékát költöttük beruházásra. (A korábbi adatok más módszertan szerint készültek, ezért közvetlenül nem összehasonlíthatóak, de a tendencia ugyanez.) Kormányok jöttek, kormányok mentek, de a vállalatok, a családok és az állam átlagosan minden negyedik forintot félretett a magyar gazdaság fejlesztésére.
/ Koren Miklós
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2014. március 20. csütörtök, 00:39
-
Találatok: 1405
Ez a választék, ha le akarjuk egyszerűsíteni a pártok ideológiáit. Már amelyiknek van ideológiája, mert sok pártnak nincs, de ez nem tűnik túl nagy bajnak, hiszem többségüknek programja sincs.
Van olyan párt, melynek programját most írja „egy neves ügyvéd”, van olyan párt, amelyik úgy csinál, mintha lenne programja, de nincs. Ez utóbbival sem lenne baj, ha nem az éppen regnáló kormánypárt lenne, melynek igen furcsa elképzelései vannak a világról, a modern polgári demokráciáról, Magyarországról. Ez sem lenne nagy baj, ha szavazótáborának zöme nem lenne hasonlóan zavaros gondolkodású, ha nem élnének lelkükben lobogó kis lángokként avítt ideológiákból összefércelt, tán végig sem gondolt, rendesen meg sem fogalmazott elképzelések arról, hogy milyen Magyarországot szeretnének.
Hogy vezetőjük milyen Magyarországot szeretne, az nyilvánvaló, hiszen kiplakátolta szerte az országban: olyat, melyben ő a nagybetűs miniszterelnök. Akik nem ismerik a történelmet, azok imádják Kádárhoz hasonlítani, pedig neki Rákosihoz van több köze, hiszen Kádár gyűlölte a személyi kultuszt. Orbán úgy állt most is a pécsi nyugdíjas nénikék között, mint Rákosi a búzában és átszellemült pofával jópofizott azon, hogy bár a csillagok állása is el van rendezve a választásra, de azért el kell menni, nehogy… Aztán meghallgatta az „Esik eső karikára, Orbán Viktor kalapjára” című nótát – de szép is tud lenni a világ...
Orbán szavazója a szívével szavaz, a demokraták az eszükkel, a nyilasok meg nyilasok, nekik sem eszük, sem szívük nincs, ők nem szavazni akarnak, hanem verni, ölni, gyűlölni. Ha valaki azt gondolná, hogy Orbán nem érti a demokráciát, hát nagyon téved. Érti ő, csak úgy van vele, mint egyszeri párttitkár a tréfával: ércsük mi a tréfát, elvtársak, csak nem szeressük! De hát miért is szeretné, hiszen egy rendesebb demokráciában nemigen lehet lopni, márpedig lopni szép, lopni jó, lopni oly jövedelmező.
Bővebben ...
