- Részletek
-
Készült: 2018. június 21. csütörtök, 19:36
-
Találatok: 1433
Még az előző parlamenti ciklusban döntött úgy a Fidesz, hogy nem molyol a szavazatvásárlásokkal, nem vonja magára a népharagot közvetlenül választások előtt, és elhalasztja a „Stop Soros” törvénycsomag vitáját. Akkoriban még szó sem volt ugyan „Alaptörvény”- módosításról, gyülekezési törvény módosításról, a hajléktalanság verbális megszüntetéséről, csak a civilek kriminalizálásáról, de Orbán már akkor azzal számolt, hogy az általános és titkos választások következménye ismét a Fidesz 2/3-os többségét hozza majd.
Nem remélte – tudta. Mert így volt megbeszélve. Így volt előkészítve. Számos jel mutatott erre a Stop Soros demonstratív elhalasztása mellett is, csak éppen a demokráciába vetett hittel szavazni induló magyar választópolgár nem vette észre, vagy egyszerűen elhessentette az intézményes választási csalás lehetőségét. Gondoljunk csak arra a váteszi fél mondatra, amely Kövér László nagy bajusza alól kerekedett ki, bugyogott elő: még legalább egy ciklusra szükségünk van.
Nem hittük el, mert nem akartuk elhinni. Úgy gondoltuk, hogy 1989-90-ben nem azért fordult fel a világ (ma már sokkal többen mondják azt, hogy bár maradt volna minden a régiben), hogy mára belezuhanjunk ebbe a korrupt, fasisztoid, féktelenül romlott maffiaállamba. De megtörtént. Itt állunk most egy elcsalt választás utáni 2/3-al. Itt állunk, mást nem tehetünk.
Bölcsen mondogatják néhányan, hogy csak magunkra vethetünk „mi”, választók, hiszen „mi” „szavaztunk nekik ismét bizalmat”. A helyzet valójában az, hogy „mi” nem tudjuk, hogy hogyan szavaztunk. Igazából csak „ők” tudják. „Mi” csak az országgyűlési választásoknak azt a végeredményét ismerjük, amit „ők” hoztak nyilvánosságra. Gyorsan sietek megjegyezni, hogy ez a „mi” és „ők” distinkció nem azonos a magunkfajták és a magukfajták Morvai-féle cezúrájával. A „mi” és az „ők” között világok vannak. Nagyobb kulturális szakadék, mint a földgolyó mostanra már alaptörvény szerint is elátkozott összes többi kultúrája és a kereszténynek mondott „Fidesz-kultúra” között. Különösen figyelemre méltó ez annak tudatában, hogy „a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak” (Parragh László fajvédő és kamaraelnök, a magyar oktatási rendszer megújítója).
Hozzátennék még egy nem elhanyagolható motívumot ehhez a mi kis választási színjátékunkhoz. Többen több helyen megfogalmaztuk, hogy a „nyugat” magára hagyta a magyar demokráciát. Mások józan fővel röffentek ránk, hogy a „nyugatnak” nincsen, kérem, ezzel semmi dolga. Ezt a problémát nekünk, magyaroknak kell tudnunk megoldani. No, persze. Csakhogy a két állítás egyáltalán nem ugyanazt jelenti. 1956. november 4-én például senkinek meg nem fordult a fejében azt mondani, hogy a nyugat nem hagyott cserben minket, magyarokat. Utána persze nagyon ment a propaganda, hogy így leverés, úgy megtorlás ésatöbbi. Most, az elcsalt választások után az OECD meglehetős pánikszerűen hagyta el az ellenőrzött területet, s mindössze annyira futotta, hogy voltak ugyan kisebb hiányosságok… Nem ragozom. Az egyedül hitelesnek tekinthető eredményt szolgáltatni hivatott informatikai rendszer „összeomlásáról” egy büdös szó nem sok, annyit nem ejtettek. Az Európai Unió évek óta látja, hogy hogyan megy szembe a fasizálódó magyar politika az egyetemesnek mondott, és az Európai Unió által vallott és a kötelező érvénnyel felvállalt értékekkel. Nem mellesleg ezek voltak a felvételünk alapfeltételei. A Fidesz 12 szavazata az Európai Néppártban azonban mindent felülír. Még akkor is, ha az említett Néppárt hazárd politikai magatartása megrendíti Európát. (Nota bene, ez nem magyar belügy, amibe nem illik beleavatkozni!)
Egy pillanatig sem tessék azt hinni, hogy Orbánnak és politikai bűnbandájának a migráció a fő problémája. Az a helyzet, hogy emögött jól meg lehet bújni, el lehet terelni a figyelmet az intézményesített lopásokról, a politikai és gazdasági korrupcióról és az ezt védelmezni hivatott diktatúra intézményrendszerének megteremtéséről. A fasisztoid államhatalom megszilárdítását célozza az a fennkölt célkitűzés is, hogy „ki kell építeni a magyar nagytőkét”, mint a magyar kapitalista társadalom fejlődésének alapját. Vagyis a magyar társadalom elszegényedése és néhány kiválasztott meggazdagodása a magyar társadalom létérdeke. Tessék csak nyugodtan röhögni. Vagy zokogni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 20. szerda, 22:13
-
Találatok: 1380
Tegnap még az MTI is megírta – a propagandaoldalakon ugyan nem találtam nyomát sem, az állampárt különböző álhírkanálisai és hivatalos kommunikációs fórumai egyáltalán nem tartották hírértékűnek -, hogy a V4-ek alappillére, Európa gazdasági-szellemi-erkölcsi-kulturális-vallási gőzmozdonya, Európa keresztény megmaradásának utolsó reménysége, a Fidesz-KDNP által nyolc éve hergelt-butított, keresztény kultúrájára és csavarintos észjárására oly büszke, a valósághajlítás nevű sportágban világbajnok Magyarország jelen pillanatban az EU legcsóróbb, legrosszabb helyzetben lévő tagállamai között található.
Igaz, nem én csaptam a hasamra statisztikailag, az Eurostat volt szíves közzétenni az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), valamint az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) tekintetében rangsorolt uniós tagországok listáját.
Jaja, listáznak a vergődő, haldokló, migráns zombik által leigázott, dekadens, senki által meg nem választott brüsszeliták. Igaz, ők – Schmidt Máriával ellentétben – a gazdasági adatokból, számokból, tényekből állítanak össze ilyen típusú listákat, és hát mindegyre kiderül, hogy a helyzetünk változatlan, de legalább reménytelen is.
Tavaly decemberben ugyanezen a listán ugyanilyen előkelő helyen szerepeltünk: mindkét fent említett kategóriában a lista utolsó negyedében tudniillik.
A jó hír az, hogy más listák szerint is ugyanolyan szar a helyzetünk, csak így kapásból hoznék szóba néhány friss adatot. Valamennyi adat április 8-a utáni, az meg nem volt olyan régen, hogy sikerült volna maradéktalanul kiheverni. Szóval nem az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc évről mesélek, a jelenben történik mindez:
Mindezt azért citáltam ide a tisztelt olvasó untatása, illetve az értő olvasásra képtelen fapados és prémium kategóriás trollok megbotránkozása végett (ha nem hurcolunk ide konkrét adatokat és tényeket, az a baj, ha idehurcoljuk őket, azért vagyunk faszfejek), hogy megteremtsem az értelmezési keretét a megvan a többségünk, tehát elfogadjuk kezdetű, a mocsári trollkodást, az ügyeskedést, a politikai túlélést garantáló hatalmi görénykedést piedesztálra emelő alkotmányfércnek és dicstelen Soros-fóbiának. Amiről kiderült, hogy egyáltalán nem egy szélsőséges választási hecckampány volt, hanem ez lett (alap)törvényi szintre emelt rögvalóság.
Erről jut eszembe, ha már kontextualizáljuk a dühöngő elmebajt:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 18. hétfő, 23:04
-
Találatok: 1364
A sor végén, mint azt J. A. valahai csudálatos költő, ellenben élhetetlen fráter elbeszéléséből tudjuk, az alhatás óhajtása áll, szíve mélyén azonban mégis inkább libasültek, cukrok és kuglerek után epekedett. Ő abban a korban élt, amelyet most Orbán Viktor Mihály visszaálmodik nekünk, a nagyméltóságú kormányzó úr alatt, s bár bele is halt, az az előnye velünk szemben mégis csak megvolt, nem dörgölték a képibe óránként, hogy ez a világ a lehetők legjobbika, meg, hogy ő mennyire boldog benne.
Innen nézve még őszintébb is az az állattartás, mert kihajtotta ugyan az embereket a híd alá, de nem tiltotta meg, hogy aztán ott éljenek. Mert valahol csak kell, ha már ilyen materiális formát adott az embernek az úristen. Ha asztráltestünk volna, egyből nem is lenne baj, az ember libegne, mint az őszi szél, falakon át, kulcslyukakon keresztül, és O. V. M gyűrött zakójának zsebéből előbújva a fülébe sikítaná, hogy húúú, amitől ő a nagy farával meg tokájával együtt kapna szívszélhűdést. Ilyen tehetsége azonban a magyarok többségének nincsen, következésképp utcára is teszik őket ezrével.
Azt már egyszer elmeséltem, milyen álságosan illetlen dolog ilyen környülállások közepette ugyanakkor be is tiltani a homlesszlétet, mert valahol már csak a fizika törvényei miatt is kell lenni annak az anyaghalomnak, amely átmenetileg ember névre hallgat. Annyi börtön nincs is, amennyiben elférne az utcára toszott sokaság. Lakás még csak-csak lenne, de olyat valami különös ok miatt ilyen szerencsétlen proletárok meg nem kapnak, így a végkövetkeztetés, amellyel a birodalom szolgálni tud: annyit is érnek. Ördöginek mondható kör ez a Magyarország, a Belzebub terepe.
Ebben azonban semmi sincs véletlenül, még a Rétvári Bence névre, meg az elnyújtott füttyre hallgató molekulaszerkezet, atomtobzódás is okkal kapott magas hivatalt. Az ő létezésének indoka, a szerepe mintegy a gépezetben a győzelmi jelentések hozatala és világgá kürtölése. Minden hét végére jut valami örömhír tőle, erre a mostanira például az, hogy “egyre kevésbé megterhelő a háztartások alapvető kiadásainak előteremtése, és egyre nagyobb arányban jut a családokban pénz fogyasztásra, kényelmi kiadásokra”.
Az szerepelt még az e heti evangéliumban, hogy itt, a Kárpátok alatt jobb, mint az Unióban en bloc, sőt, hogy “a pozitív változás elsősorban a rezsicsökkentésnek, az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek köszönhető.” Már alig van olyan magyar család, “ahol a lakhatás költségei a teljes bevétel több mint negyven százalékát teszik ki”, és továbbá: “kevesebb mint a felére csökkent azoknak az aránya, akiknek gondot okoz otthonaik megfelelő fűtése”, sőt és pláne: “a rezsicsökkentésnek köszönhetően több mint ezeregyszáz milliárd forint maradt a családoknál”.
Mindenki azt mond, amit csak akar, Rétvári et. is. Még az is lehet, hogy abban az univerzumban, amelyben ő éppen szuszog, így vannak a dolgok, viszont akkor ez egy másik, olyan húrelméletesen párhuzamos. Mert nem elég, hogyha én kimegyek az utcára, meg bele a jószomszéd boltba, akkor azt látom, mint Kafka Kastélyában a narrátor, hogy ezen a környéken más még az emberek koponyájának formája is, sőt, visszatérve J. A. munkásságához, a fejükön is másképpen tapad a haj, ergo, ez egy másfajta faj, mint amiről a rezsim tud.
Fösthetnék most ide szívszaggató képeket a sorban álló éhezőkről, síró, taknyos orrú kisdedekről és megfagyott polgártársakról, de ezt már megtettem, másrészt meg minek. Úgy van az ember ezzel egy idő után, akár az őrült Nietzsche a hősével: “…Mikoron Zarathustra im-ígyen szólott, valaki a tömegből elkiáltá magát: Eleget hallottuk már a kötéltáncost, hadd lássuk is már! És mindenek nevettek Zarathustrán. A kötéltáncos pedig, a ki azt hitte, hogy néki szól a beszéd, dolgához láta… És mindenki ujongott és csettentett nyelvével. Zarathustra azonban elszomorodott és így szóla szívéhez: Nem értenek engem: nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való…”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 17. vasárnap, 16:17
-
Találatok: 1535
A magyar kormány minden korábbinál erősebb kontrollt szerzett a sajtó felett 2017-ben azzal, hogy számos médiumot felvásároltak kormány közeli oligarchák – írja a 2017-es Digital News Reportjában a Reuters Institute. Az oxfordi egyetem médiaelemző intézetének tűpontos és átható tanulmányát a Ténygyár vette végig, s arra jutott:
mivel egyre kevesebb magyar bízik a hagyományos médiában, sokan a közösségi médiához (elsősorban a Facebookhoz) fordulnak, ami tovább növeli a társadalmi-politikai megosztottságot az országban.
A
Magyarországról szóló tanulmány felidézi, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz 2018-ban harmadszor szerzett kétharmados többséget a parlamentben. Az áprilisi választás után szinte azonnal bezárt a Simicska Lajos – Orbán korábbi szövetségese, majd ellenfele – tulajdonában álló Magyar Nemzet (majd később a Heti Válasz is), ezzel pedig még kevesebb független médium maradt az országban. A Reuters Institute hivatkozik az Átlátszó cikkére, amely szerint:
Magyarországon már több mint 500 médium áll a kormány(párt) közvetlen befolyása alatt, a jobboldal túlsúlya különösen a vidéki lapok tekintetében egyértelmű – ma már egyetlen megyei hírlap sem független a Fidesztől.
Az állami vezetők ráadásul hatalmi fegyverként használják az állami hirdetések piacát: a kormánykritikus lapok, televíziók és online portálok nem kapnak tőlük megrendelést, a kormánypártiak pedig akkor is, ha alig képesek nézőket, hallgatókat vagy olvasókat vonzani. Előbbiek ezért kénytelenek a piacról megélni, ami egy tízmilliós országban nem könnyű, különösen, ha a hirdető magáncégekre is nyomást gyakorol a kormány.
A Reuters Institute felmérést is készített a magyarországi médiafogyasztási szokásokról és azok változásáról. A hazánkra vonatkozó következtetéseket egy 2005 válaszadóval rendelkező online kérdőíves kutatásra alapozzák. A kutatás elsődleges eredménye, hogy
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a média megbízhatóságába vetett bizalom: 37 ország közül a 35. helyen szerepel az ország, összesen csupán az emberek 29 százaléka bízik a sajtóban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 16. szombat, 13:20
-
Találatok: 1418
Migránsok betelepítését készíti elő Szeged, írta a Pesti Srácok egy óvodapedagógusoknak tartott képzés hallatán. Pedig elég sok külföldi gyerek jár állami iskolákba - megtudtuk a pontos számokat, a főbb származási országokat. El sem hinné, hány migráns hátterű gyerek jár állami óvodába.
Muszlim gyerekek fotójával illusztrált,
Szegeden már érzékenyítik az óvónőket a migránsgyerekekre című cikkel
hergelt a Pesti Srácok egy szegedi képzés ellen, amit a Menedék - Migránsokat segítő Egyesület tart óvodapedagógusoknak. A kormányközeli lap azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista Botka László által vezetett önkormányzat már a migránsok befogadására készül.
Szeged város visszautasította a vádakat, sajtóközleményben tudatta, hogy a KSH kereste meg egy a Duna-völgyének vándorlásait vizsgáló Duna Transznacionális Programban beadott pályázaton való részvételre. A projektben nyolc Duna-völgyi ország vesz részt.
A program sem érzékenyítő tréning, javítja ki a Pesti Srácokat Kováts András, a Menedék igazgatója, hanem kulturáliskompetencia-fejlesztés. A célja az, hogy egy óvodapedagógus elsajátítsa, miként tud egy eltérő kultúrájú gyerek speciális igényeivel, eltérő kulturális hátterével dűlőre jutni. Bognár Kata, a Menedék munkatársa pedig azt mondta el a hvg.hu-nak, mi is zajlik. A négynapos képzés elején először is fogalomtisztázás: kik is azok a migránsok, milyen háttérintézmények foglalkoznak velük - mert a politika összezavarta, megkavarta a fogalmakat. Sokan megijedtek a migráns szótól, de megnyugodtak, amikor kiderült, ez csak annyit jelent: olyan gyerekek, akiknek a szülei 3 hónapnál többet töltenek Magyarországon. Akár munkavállalás miatt, akár azért, mert letelepedési kötvényt vásároltak.
A képzésben főként kompetenciafejlesztés, szakmai önismeret-fejlesztő munka zajlik: milyen helyzetek fakadhatnak abból, ha a többségtől eltérő kulturális hátterű gyerekek járnak az intézménybe, és hogyan lehet a konfliktusokat kezelni?
Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy egy szimpla, két ember közti konfliktusról van-e szó, vagy az az eltérő kulturális háttérből fakad. Az óvódapedagógusok megtanulják, mik azok a szabályok, amikre tekintettel kell lenni, hogy tényleg fontos tiszteletben tartani, ha egy muszlim kisgyerek nem ehet disznóhúst. Arról is gondolkodnak közösen, hogy mik azok a többségi szabályok, normák, amiket pedig következetesen be kell tartatni és elmagyarázni az intézménybe járó külföldi gyerekeknek és szüleiknek. De önismeretről is tanulnak a pedagógusok, illetve arról is, hogy miként lehet beszélni a gyerekekkel a kulturális sokszínűségről. Szeged amúgy nyílt felhívást hirdetett a programra, azon indult Menedék, nem a város kérte fel őket. A képzésre pedig önként lehetett jelentkezni.
A külföldi gyerekek óvodai jelenléte egyébként nem elszórt jelenség, minden óvónő tudott személyes példát mondani: vegyes házasságokból érkező, diplomata, Szegeden tanuló diákok, és egyéb ott letelepedni szándékozó külföldiek gyerekeivel kapcsolatban lehet szükség a képzésen megszerzett tudásra, mondja Bognár. Ezen a négynapos kurzuson 18 óvodapedagógus vesz részt, de a fővárosban még nagyobb az érintettség, hiszen van olyan óvoda, ahol akár 40 százalékos is lehet a délkelet-ázsiai migráns gyerekek aránya. A pedagógusok visszajelzése egyértelműen pozitív volt.
Megkérdeztük az Emmit, hogy 2017-ben hány külföldi állampolgárságú gyerek járt magyar állami fenntartású óvodába. Ez a szám 2017. október 1-jén 2396 volt. A minisztérium megyék szerinti megoszlást is küldött:
|
Megye
|
Külföldi gyermek
|
|
Bács-Kiskun |
86 |
|
Baranya |
47 |
|
Békés |
13 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
71 
|
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 14. csütörtök, 21:06
-
Találatok: 1633
■ Egy tavaly novemberi brüsszeli ellenőrzésen több mint 40 magyarországi EU-s beruházás bukott el, de erről csak most értesítették a magyar kormányt. ■ Az Európai Bizottság visszaköveteli az ezekre elköltött pénz egy részét, átlagosan 10 százalékát, legalább 100 milliárd forint értékben. ■ A bukott pályázatok közül a legnagyobb tételek útépítésről és vasúti felújításról szólnak. ■ A problémás pályázatok győztesei között Mészáros Lőrinc cégei és Bajkai István fideszes képviselő ügyvédei irodája is ott vannak, de nagy nyugati multik is, a Strabagtól a Colason át a Swietelsky-ig.
Június elején írta meg a 24.hu, hogy egy tavaly novemberi ellenőrzésen igen sok magyarországi EU-s pénzből menő beruházás bukott el, és körülbelül 100-150 milliárd forintot kellene visszaadnia Magyarországnak a közbeszerzési szabálytalanságok miatt. 2015 és 2017 közötti EU-s pályázatokat vizsgáltak, és átlagosan 10 százalékot vennének vissza ezekből, írta a lap. Hogy mely pályázatok buktak el a vizsgálaton, az akkor még nem derült ki.
Most sikerült hozzájutnunk a feketelistához. Azt sajnos nem tudjuk egyelőre, hogy melyik pályázattal mi volt konkrét probléma, bár már a kiírások felületes átfutása alapján is megjelennek gyanús dolgok.
44 problémás pályázatról van szó, de mivel ezek között vannak részekre szabdalt kiírások, ezért valójában 24 nagyobb projekt van a listán. (A 24.hu 34 problémás közbeszerzésről írt, ám mivel van a listánkon 10 darab azonos összegre kiírt pályázat a szegedi lézerközponttól, így valószínűnek látszik, hogy az ő forrásuk ezt egyetlen ügynek kezelte, és így már érthetővé válik az eltérés.)
Útépítések és vasúti munkálatok a legnagyobb tételek a feketelistán, de számos vízügyi beruházás, a 3-as metró felújítása, középületek felújítása és minisztériumoknak adott jogi és PR munkák is vannak rajta. A legtöbb rossz szerződést a NIF, a Miniszterelnsökség és a szegedi EU-s lézerközpontnak dolgozó ELI-HU Kft. kötötte. A problémás pályázatok esetében a legtöbb esetben a győztesek között a Strabag valamelyik leányvállalata szerepel, összesen 10 esetben érintett az osztrák - orosz hátterű cég.
A legnagyobb falatok: 7 keretszerződés
A legnagyobb tétel messze az a hat keretszerződés, amit egy-egy régió útfelújítási munkáira kötött a Magyar Közút Nonprofit Kft. különböző konzorciumokkal, 2017 és 2020 közötti munkákra. Mindegyik keretszerződés 271,6 milliárd forintról szól. Ez elképesztő összeg, a hat szerződés keretösszege összesen több mint 1600 milliárd forint, ez nagyjából háromszorosa, mint amennyibe a 4-es metró került.
Hogy pontosan mi a baj ezekkel a szerződésekkel, azt nem tudjuk, ám lehetséges, hogy kartellt gyanítottak az auditorok, hiszen nagyjából ugyanazok a cégek pályáztak mindegyik régióban a munkára, de különböző felállásban alakítottak konzorciumokat: hol együtt, hol pedig egymás ellen indultak.
A legtöbb esetben a Strabag benne volt a győztes csapatban, a nagyok közül pedig a Swietelsky és a Colas, a kisebbek közül a Duna Aszfalt és az Euro Aszfalt jelenik meg hol a győztes, hol pedig a vesztes konzorcium oldalán, míg a náluk is kisebb magyar cégeknek egy-egy győztes csapat jutott. Ugyanakkor az se kizárt, hogy általában a keretszerződéssel mint műfajjal volt gondjuk a brüsszeli auditoroknak, és túlzásnak ítélték, hogy ennyire sok pénzt előre szétosztottak, konkrétan meg nem határozott munkákra. Itt biztosan az átlag alatti, vagy 10 százaléknál kisebb korrekciót írhattak elő a brüsszeliek, mert ez a hat csomag önmagában kitöltené ekkora büntetés esetében a 24.hu által említett 100-150 milliárdot.
Szintén keretszerződés, és szintén óriási összegről szól a "Középületek kiemelt épületenergetikai fejlesztései" című pályázat, ami 200 milliárd forint elköltéséről szól, de nem azt adták meg benne, hogy melyik épületeket kell ebből felújítani, hanem csak azt, hogy hány négyzetméteren kell ablakot cserélni, szigetelni vagy gépészeti munkákat végezni. A győztes konzorcium négy céget fogott itt össze, amiből kettő (ZÁÉV, West Hungária Bau) Mészáros Lőrinchez köthető.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 21:57
-
Találatok: 1543
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja őket. Vélemény.
"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."
( Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25/1.).
A hajléktalanok utoljára 2010-2011-ben voltak a NER célkeresztjében, akkor Pintér és Tarlós meg is honosította a hajléktalanbűnözés kifejezést. A budapesti főpolgár gyakran emelt szót a „konszolidált többség” védelmében; a Fidesz a főváros megtisztítását olyan – szociális értelemben közmondásosan érzékeny – személyre bízta, mint dr. Kocsis Máté (aki arról rendezett népszavazást, hogy elvigye-e az rendőr az utcalakókat, a józsefvárosiak meg hál' Istennek azt felelték, hogy ne).
Hát most újra elővették a hajléktalankártyát, olyannyira, hogy alkotmányos joggá emelik a hajléktalannélküliséget. Ennek a „konszolidált többségnek” joga lesz ahhoz, hogy ne kelljen húgyszagot éreznie az aluljáróban, valamint rissz-rossz matracokon fekvő emberek látványától borzadnia.
Egyébként tisztességeséknél a lakhatáshoz való jog a mindenkit megillető szociális alapjogok közé tartozik. Erről rendelkezik 1948 óta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az 1989-es Egyezmény a Gyermekek jogairól – ez úgy jön ide, hogy a fedél nélküliek közt, Magyarországon is, igen sok a kiskorú –, az 1966-es Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint több mint ötven ország alkotmánya (még olyan haladó nyugati államokéi is, mint amilyen Oroszország vagy Banglades).
Ezek az egyezmények, megállapodások abból az elgondolásból erednek, hogy az államnak, amely legyen e tekintetben az állampolgárok közössége, van felelőssége a lecsúszott, bajba jutott tagjaiért. Nem, nem azt jelenti, hogy az ember nem felelős a saját sorsáért, és hogy a heréket majd eltartják a dolgozók. Csupán annyit jelent, hogy szorult belénk is annyi altruizmus, mint a fejlett emlősállatok zömébe, vagy más levezetésben, hogy a nyugati, állítólag keresztény civilizációban a hajléktalan nem ellenség, akitől meg kell magunkat védeni, hanem embertárs, akin segíteni kell.
Hogy a tényekre is vessünk egy futó pillantást: Magyarországon sokkal több a hajléktalan, mint a hajléktalanszálló-férőhely, és előbbiek száma a lakásárakkal egyenes arányban nő. Nem lehet egzaktul kilistázni, de valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy az összes szálló 11 100 férőhelyére körülbelül kétszer ennyi rászoruló jutna, de a bizonytalan lakhatású emberek száma több százezer is lehet. Az elmúlt húsz évben háromszorosára emelkedett a fedél nélküliek száma, és ez az emelkedés az elmúltnyolcévben gyorsult, miközben több tízezer üresen álló, többnyire önkormányzati lakás van országszerte, mert még nem utalták ki mindet, mélyen ár alatt, a saját embereiknek.
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja azokat, nem is ügyelve az ebben rejlő, ordító önellentmondásra. Gondolom, nemsokára nyilván tilos lesz a szegénység és a munkanélküliség is, hiszen nem zengi a rendszer dicsőségét. Sőt, ezzel az erővel betilthatják a betegséget is. (A betegszám növekedése durván ellentmond a Nagyszerű Igazságnak, miszerint a magyar egészségügy a létező egészségügyek legjobbika.)
Ami a „menjen dolgozni ahelyett, hogy kéregetne”, illetve „menjen hajléktalanszállóra ahelyett, hogy az utcán aludna” hozzáállást illeti: sem kéregetni, sem életvitelszerűen utcán tartózkodni nem jó dolog. Senki nem választja ezt, ha van jobb lehetősége.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 00:38
-
Találatok: 1326
A kormány erkölcsi iránytűje örömtüzeket gyújtott. Megvan Európa egyik legkorruptabb országa és az – tadam! – Belgium! Bizonyám. Olvasták ők valahol, hogy valaki csinált valami felmérést – hogy kicsodamicsoda, az nem derül ki, de mindegy is – és ebből az derült ki, hogy a belga felsővezetők 20 százalékát érinti valamilyen formában a korrupció valamelyik formája. Naugye, hülye libsik? Ki a korrupt? Francokat a magyar kormány, mert a belga csokigyárosok! Tessék, lehet sivalkodni!
Drága kicsi bumfordi cukorborsók! Kurvára nem mindegy ám, hogy normáliséknál már az is korrupciónak számít, ha egy cég vezetője, pláne egy politikus elfogad egy üveg drágább bort. Ilyesmibe bukott már bele politikus a világ boldogabbik felén. Na, nem nálunk. Mert nálunk, a banánmaffia boldog kis országában még akkor sem rebben a polgár szeme pillája, ha a politikus egy komplett szőlészetet fogad el ajiba, a hozzá tartozó megyével együtt. Hát hiszen legalább nem a rohadék külföldi lopja el, hanem a mi kutyánk korcs kölyke!
Tündérbogaraim a korrupció erkölcsi megítélésében! Szerintetek ki a fasz hiszi el ebben az országban, hogy Mészáros Lőrinc a maga eszétől lett milliárdos és mindjárt családostul, hogy Rogán feltalált bármit a lopáson kívül, hogy Vajna Timike az eszével keresi a luxusautóra valót, hogy férjuram a tehetségével keresi a Timikére valót, hogy A Tiborcz család megtáltosodott, mióta István elvette a trónörököst, hogy Ráhel az egyik saját lábával az idegenforgalmon, a másikkal a divatbizniszen állva az ország legokosabb üzletasszonya? Még a hívek se hiszik el, csak éppen úgy vannak vele, hogy legalább a mieink lopnak rommá, nem a rohadt komcsik.
Szóval itt a korrupció nem olyasmi, ami beleütközne a társadalom erkölcsi mércéjébe, mert azzal a mércével már réges-régen kamu rezsicsökkentést méricskélnek az elmútnyócévhez, bözsiutalványt a terrorizmushoz, CSOK-ot a negyedikről lógó négyéveshez. Nincs mit összemérni a máshol korrupciónak minősített esetekkel, mert ez egy teljesen másik pályán, vagy inkább másik bolygón játszott másik játék, ami Magyarországon folyik.
Néha én is azt gondolom, ennek soha nem lesz vége, ebből nincs kiút. Olyankor marhagyorsan fellapozok egy történelemkönyvet, vagy a saját memóriámat, ami üzemszerűen működik, szemben a kollektív memóriával. Az a helyzet, hogy az összes diktátor hajlamú korrupt geci – és a komplett udvartartásuk – azt hiszi, hogy ő valami különleges természeti csoda, akihez fogható soha nem volt és soha nem is van, pedig olyan egyformák, mint két tyúkszar az udvaron. Mind eltaknyol végül, bármennyire nem hisznek is benne. Van, ahol határ van és nem lehet utazni, mert nem kap az ember útlevelet, vízumot. Akkor a valóság beszivárog a szögesdróton keresztül. A mi kis helyi korrupt gecink nehezebb helyzetben van, de megpróbál legalább rettegésből határzárat építeni. Mehetne ugyan a polgár, de inkább nem megy, mert a másik országban megerőszakolják, megölik, elveszik a vallását és a májkrémes zsömléjét, szóval nem is akar menni. Ameddig nem megy, addig nem is fogja látni, hogy milyen szarul él itthon és nem kérdezi meg, hogy vajon miért kell neki így élnie, amikor máshogy is lehetne.
De ez sem tart örökké. Az ilyen rendszerek kivétel nélkül mindig összeomlanak. A korrupt gecik mindig megbuknak. A hülyére vett polgárok pedig kivétel nélkül tátott szájjal csődülnek be a gecik palotáiba és ott szembesülnek azzal, amit a többiek, a szektán kívüliek eddig is tudtak, mondták is, de a rajongók nem hitték el. Nálunk se lesz ez másként. Nálunk is be fog csődülni a csirkefarhát és a rezsicsökkentés népe a csillogó palotákba és dülledt szemmel fog rácsodálkozni az egykori bálványok arany klotyókeféire. Na, akkor kell majd elővenni a Ki a korruptabb geci az unijóban kispajtások? című társasjátékot és dobni a kockával egy ügyeset.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 12. kedd, 05:00
-
Találatok: 1352
Ahol a kereskedelem végetér, ott kezdődik a háború” ■ Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az „Amerika elsőből” „Amerika egyedül marad” lesz ■ Látványos protekcionista lépésekkel könnyű bebizonyítani, hogy „Amerikai az első” ■ A vége a globalizált láncok megbomlása lehet, majd tetemes áruhiányok alakulnának ki, annak minden politikai, társadalmi és biztonsági következményével együtt ■ Trump javaslata a G7-nek egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására további bizonyítéka, hogy az elnök tökéletesen kiszámíthatatlan ■ A magyar kormány is nemzetbiztonsági kérdésre hivatkozva államosította az energiaszektor és a bankrendszer egy részét
Miért pont most gyújtotta meg Trump a kereskedelmi háború gyutacsát?
Emlékezzünk csak, Donald Trump már a választási kampányában meghirdette az „America First” politikát, ami az élet minden terén dominanciára való törekvést jelentett az Egyesült Államok számára, beleértve a gazdaságot is. És tőle magától (tweetjéből) tudjuk, hogy
„a kereskedelmi háborúk jók, könnyen megnyerhetők, amikor egy ország (az USA) dollármilliárdok veszít gyakorlatilag minden olyan országgal szemben, amellyel kereskedik”. Ő pedig nem tett mást, mint megnézte a számokat, s importvám-emelésekről döntött minden olyan partner esetében, amelynek nagy a kereskedelmi többlete az USA-val.
S nem gondolta sem ő, sem a stábja tovább, hogy ebből mi következhet? Még a nagy protekcionista országok is óvatosabbak ennél napjainkban.
Érdekes, hogy Trump elnöki mandátumának a kezdete idején a Davosi Világgazdasági Fórumon a kínai elnök volt az, aki elsőként szállt síkra a világkereskedelem szabadsága, sőt további liberalizálása mellett. Szavai annál is inkább elgondolkodtatók, mivel Kína – miközben a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmává vált (ha az Európai Uniót nem egy egységként vesszük), továbbra is jelentős protekcionista intézkedésekkel védi saját piacait.
Mondhatni persze hogy könnyű Kínának, amelynek gyakorlatilag minden kereskedelmi partnerével többlete van, s nem is kicsi.
Az EU-nak is jelentős deficitje van ugyan a kínai kereskedelmében, de az USA dupladeficitet kénytelen elszenvedni, mivel nem csak az ázsiai országgal, de az Európai Unióval is passzívumot termel. Másként fogalmazva:
az EU az USA-val folytatott kereskedelmének a többletéből kiegyenlíti a kínai viszonylatban keletkező passzívumát.
Akkor nézzük talán a tágabb képet is…
A világkereskedelem adatai igen impozánsak. Durván: folyó áron 85 ezer milliárd dolláros a világ GDP-je, ebből mintegy 25 ezer milliárd a világkereskedelem részesedése, aminek a 30 százaléka az EU belső és külső kereskedelme. Ez utóbbi kétharmada azonban vám- és akadálymentesen a tagok között bonyolódik, az egyharmad áll össze a harmadik országbeli partnerekkel folytatott kereskedelemből, ám azon belül is jelentős súlyt képviselnek a kölcsönös piacra jutási feltételeket ilyen vagy olyan módon, de könnyítő szabadkereskedelmi megállapodások. S még egy fontos adalék:
Trump a kereskedelmet pécézte ki magának, pedig az USA kereskedelmi deficitje a GDP-jének csupán a 2,9 százalékát teszi ki, miközben az államháztartási hiánya sokkal nagyobb hányadát.
Ez tavaly 3,5 százalék volt, az idén pedig szakértők legalább 1 százalékponttal nagyobbra prognosztizálják. Annak mérséklésével kellene inkább Trumpnak foglalkoznia, még akkor is, ha a hiány nagy részét a világ számos országa, illetve azok vállalatai amerikai kötvényjegyzésekkel fedezik.
Bővebben ...
