- Részletek
-
Készült: 2018. július 18. szerda, 05:09
-
Találatok: 1515
Ezer hiba kellene ahhoz, hogy felmondják a 4,8 milliárdos külső tanácsadói szerződést. Nem elég hozzá az Európai Bizottság javaslata a több mint 100 milliárdos támogatásmegvonásról.
Sosem költött még ennyi pénzt a Miniszterelnökség a közbeszerzések szabályosságát segítő tanácsadókra, az Európai Bizottság mégis arra jutott, hogy minden eddiginél nagyobb rések tátonganak az ellenőrzés rendszerén, és az uniós támogatásokból minden tizedik eurót indokolt megvonni Magyarországtól.
24.hu
Szégyenprojektek miatt bünteti Brüsszel Magyarországot több mint 100 milliárd forintra / 2018.06.25.
Mészáros-projektek miatt több mint 20 milliárd forint büntetés néz ki, de az uniós pénzosztó csúcsszervezet, a Miniszterelnökség is durván 3 milliárd forint támogatást bukik el.
Mint korábban megírtuk, a kancellária 4,8 milliárd forintot fizet külső tanácsadóknak azért, hogy az uniós támogatások felhasználása szabályos legyen, a brüsszeli auditorok ehhez képest a 29 projektből álló mintában 24 súlyos hibát találtak. Az egyik kifogásolt szerződés éppen a szóban forgó 4,8 milliárdos keretmegállapodás, amelyet maga az uniós támogatásokat menedzselő csúcsszervezet, a Miniszterelnökség kötött.
Felmondja-e, esetleg már fel is mondta a Miniszterelnökség a tanácsadói megaszerződést, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság a több milliárdos külső segítség bevetése ellenére alsó hangon 103 milliárd forintos támogatásmegvonást javasolt? Ezt firtattuk a kancellárián, amely a vizsgált, 2015. november és 2017. közötti időszakban a közbeszerzési ellenőrzések zömét, a közbeszerzési felügyeleti főosztály ellenőrzési feladatainak 78-91 százalékát kiszervezte, vagyis az auditorok által kifogásolt szabálytalanságok nagyobb részét a külső tanácsadóknak kellett volna kiszűrniük. De nem tették.
Azt is megkérdeztük, mi a következménye annak, hogy ilyen nagy hibaarányt talált az Európai Bizottság, milyen garanciákat építettek a külső tanácsadókkal kötött szerződésbe, mekkora felelősségbiztosítást, illetve kötbért írtak elő és mekkora kártérítést érvényesíthetnek?
Szerződésbontás nincs, gyökeres szervezeti átalakítás várható
„Idő előtti” – ezzel hárította el a Miniszterelnökség a 24.hu kérdéseit, de a válaszból egyértelmű volt, hogy nem került sor kenyértörésre. A kancellária értelmezése szerint az auditjelentés egy tervezet, nem az Európai Bizottság végleges álláspontját tükrözi. Ezt a 24.hu által megkérdezett szakértők azzal finomították, hogy ha Magyarország a megadott két hónapos határidőn belül nem tesz észrevételeket, és nem áll elő meggyőző érvekkel, akkor az Európai Bizottság néhány hete megküldött támogatásmegvonási javaslatait kell végrehajtani.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 16. hétfő, 21:24
-
Találatok: 1407
A Fidesz úgy hiszi, ha minimálisra szűkíti az ellátásokat, rá tudja kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak - mondta Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. A nyugdíjrendszer most még fenntartható, de azon az áron, hogy eltávolították belőle „problémás” elemeket.
– A jövő évi költségvetés, vagy a konvergencia program is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány nem tér el a 2010 óta folytatott gyakorlattól, koherens szociálpolitikát folytat. Ez akár dicséret is lehetne, de a Magyar Tudomány júniusi számában megjelent "Távolodás ez európai szociális modelltől – a szegénység társadalompolitikája" című tanulmánya vagy a Kiss Dianával a nyugdíjrendszerünkről írt bővebb angol nyelvű cikke messze nem elismerő. Minek szól a kritika?
– Tavaly jelent meg Ferge Zsuzsa kötete a rendszerváltás óta működő kormányok szociálpolitikájáról és ennek is az az egyik következtetése, hogy a szocialista-liberális kormányoknak nem volt egységes szociálpolitikájuk. Többnyire szociáldemokrata programokkal kezdtek, amit azután neoliberális megszorítások követtek. Ezzel szemben a Fidesz társadalompolitikája következetes maradt a nyolc év alatt, csak éppen szembe megy azzal, amit a jóléti rendszerek eddigi logikájáról tudunk. Egy másik fontos sajátossága az Orbán-kormányoknak, hogy szemben elődeikkel, durva megszorítással kezdtek, aztán valamelyest lazítottak a ciklusok vége felé.
– Miben?
– Vegyük a munkanélküli ellátórendszer reformját. Míg a Gyurcsány-érában minimálbért kaptak a közmunkások, addig a Fidesz bevezette a közmunkás minimálbért, ami a korábbinak mindössze a 60 százaléka lett. Ráadásul, hogy sok embert pörgessen bele a rendszerbe, jelentős részüket részállású közmunkásként „foglalkoztatta” 2010-2011-ben. Mindez elképesztő jövedelem-zuhanást jelentett sok százezer embernél a válság idején, ami a szegénység drasztikus növekedéséhez vezetett 2012-re. Ehhez képest 2013-14-re a Fidesz-kormány már hosszabb távra és teljes munkaidőben foglalkoztatta az embereket közmunkában és a létszámot is megemelte. Ez a 2011-es állapothoz képest mindenképpen javított a munkanélküliek helyzetén.
– Mindeközben nem teljesítette a szociálpolitikának azt az alapvető funkcióját, hogy segítse a társadalmi különbségek kiegyenlítését.
– A szociálpolitika minden területén egységes elveket követett a második és a harmadik Orbán-kormány: munka alapú társadalomról beszélnek. Azt erősítik tovább, akinek bejelentett, stabil munkaviszonya van, akinek sikerült megkapaszkodni a társadalmi hierarchiában. Aki gyengébb és ezt nem tudta elérni, azt szisztematikusan tovább gyengítik. Mindez tökéletesen szembemegy a piacon keletkezett különbségek kiegyenlítésének általánosan elfogadott szociálpolitikai elvével, amit az unió lelkének is nevezett Európai Szociális Modell is megkövetel. Fontos látni, hogy az EU azért is támogatja a leszakadók munkaerőpiaci integrációját, mert ez vezet a fenntartható gazdasági növekedéshez.
– Miért megy ezzel szembe a Fidesz?
– A neoliberálisnak nevezhető társadalomfilozófia azt hirdeti: ha minimálisra szűkítjük az ellátásokat, akkor az embereket rá tudjuk kényszeríteni, hogy dolgozzanak, s ha nem teszik, az egyéni hiba. A munkanélküli ellátások, a támogató szolgáltatások leépítése ezt a logikát követi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 15. vasárnap, 23:23
-
Találatok: 1494
Előrebocsátom, hogy szerintem az országgyűlési képviselők munkája nehéz és felelősségteljes. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik egy fillért sem adnának nekik, mondván: veszekedjenek a saját kontójukra, ne közpénzből. Ez csak tekintélyes vagyoni cenzus esetén működne, de Gyurcsányt akkor sem úsznánk meg.
Az üresen tátongó padsorok sem feltétlenül közveszélyes munkakerülők után sóvárognak, a képviselőknek ugyanis nem csak a Parlament épülete a munkahelyük. Szóval maradjunk annyiban, hogy jár nekik fizetés. Még akkor is, ha egyikük-másikuk teljesítményét figyelve inkább vele fizettetnénk meg az idegrendszerünkben okozott kárt.
Most, hogy sikerült elrángatni az ország szekerét a szakadék széléről, ahová a már említett balliberálisok taszították, sőt növekedési pályára állt a gazdaság, kiegyensúlyozottá vált a költségvetés, alapvető szükségletté vált a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, az egyenruhások, a tisztviselők, vagyis minden közszolga jövedelmének emelése. Beleértve a képviselőket is, akik szó szerint az utolsók a sorban. Hiszen amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki a tervek szerint.
Próbáljunk beletörődni, hogy bármilyen
bumfordiak, bármilyen tehetetlenek, bármennyiszer teszik magukat nevetségessé, mégiscsak mi, magyarok választottuk meg őket is. Nyilatkozgassanak, döntsenek bármennyire is összevissza, még nekik is jár az a 18,5 százalék. (
Gajdics Ottó, Magyar Idők)
Időnként naiv módon rácsodálkozik az ember – velem is előfordul -, hogy micsoda remek élete lehet egy jól tartott, első vonalbeli luxuspropagandistának. Mekkora móka lehet azon izzadni hétről hétre, hogy az állampárt nagyobb dicsőségére megnyugtatóan szájbarágja: amit látunk, az nem is úgy van. Az ilyen típusú pártutasított elsikáló-kimagyarázó-felvilágosító irományok sorában is kiemelkedő az, amit a fent említett művész összekínlódott ma reggelre a képviselői béremelés védelmében.
Az elvárás egyszerű: bele kell rágni a kéményen csodálkozó kisember szájába, hogy amit a Fidesz megcselekedett a maga felé hajló, ragacsos kezével (és a tetszőlegesen hajlítgatott valósággal), az a világ legtermészetesebb dolga. Akit ez felháborít, az nem tudja, mit beszél. És/vagy pláne balliberális. Lássuk be, nemes kihívás egy gondolati egységben védeni az állampártot és ostorozni az ellenséget úgy, hogy a béremelés közben párthovatartozástól függetlenül mindenkit érint.
A művész úr viszont kiválóan teljesítette a feladatot: felsorolta az összes NER-lózungot (a szakadék szélétől a
bezzegelmúltnyolcévelőttielmúltnyolcéven át a növekedési pályára állított gazdaságig), megtalálta a felmentést az igen gyakran arcpirítóan üresen tátongó parlamenti padsorokra (nehéz, felelősségteljes munka), és az el nem hajlított valóság valamennyi szálának kibontása nélkül –
a Fidesz tegnapi cinikusan undorító közleményének szellemében – világossá tette, hogy a 200 ezer forintos parlamenti fejpénzemelkedés nem pazarlás, nem disznóság, hanem valami, ami jár. Nekik. Sajnos még a szánalmas, idegesítő, tehetetlen, nevetséges balliberálisoknak is (külön Gyurcsány), akiket egy vérbeli Fidesz-szócsőnek sosem lehet eleget rugdosni.
Külön szeretném felhívni a figyelmet az egy mondatba préselt szolgaság monumentális kifejeződésére, miszerint nem elég, hogy a drága honanyák és honatyák szó szerint utolsónak hagyták magukat a minden szinten jobban teljesítés gyümölcseinek leszüretelésében, de ráadásul még szűkmarkúan is bántak magukkal:
"… amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki…"
Igen, változatlanul képtelen vagyok felfogni, hogy ezek az emberek vajon miféle elkorcsosult, beteg, erkölcsöt nyomokban sem tartalmazó mérce szerint szívják a levegőt ebben a földi paradicsomban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 14. szombat, 23:27
-
Találatok: 1465
A választás után a jelek szerint egyre kevésbé fontosak az idősek a kormánynak. Jövőre 2,7 százalék lehet a nyugdíjemelés, miközben az infláció már most 3 százalék fölött van. Mivel pedig a bérkiáramlás gyors maradhat, a nyugdíjak vásárlóértéke egyre inkább leszakad. Az idősek számára kedvezőbb nyugdíjemelési módszerre nem hajlandó áttérni a kormány. A Vasárnapi Hírek cikkét olvashatja.
Jövőre folytatódhat a nyugdíjak értékének leszakadása, hiszen – a mostani számok alapján – nemhogy az átlagos bérkiáramlást, hanem még az inflációt sem fogja elérni az időskori ellátások év eleji növekedése, írja a Vasárnapi Hírek. Jövőre ugyanis alig 3500 forinttal, azaz 2,7 százalékkal kapnak majd több pénzt az átlagnyugdíjasok (az átlagos nyugdíj jelenleg 130.500 forint), legalábbis ez derült ki a napokban Rétvári Bence válaszából, amit egy ellenzéki képviselő kérdésére adott.
Az erőforrás tárca államtitkára azzal érvelt, hogy 2010-hez képest, az idei emelést is figyelembe véve, már 29,8 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. – A kormány már háromszor osztogatott 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt a nyugdíjasoknak, összesen 81 milliárd forintért, továbbá 2016. novembere és 2018. márciusa között 129 milliárd forint összegű nyugdíj-kiegészítést, nyugdíjprémiumot és egyéb juttatást küldött a nyugdíjasoknak – érvelt.
Csakhogy például nyugdíj-kiegészítést épp azért kellett fizetni az év végén, mert magasabb lett az infláció, mint azt eredetileg tervezték, az Erzsébet-utalvánnyal pedig a választások előtt a csaknem 2,7 milliós csoport szavazatait próbálták megszerezni.
Svájci csavar
Miközben az utóbbi években jelentős, átlagosan 10 százalék körüli volt a bérkiáramlás, a nyugdíjak bővülése ennek alig a negyedét érte el. Azaz hiába érvel a kormány azzal, hogy tavaly – a kedvező gazdasági eredmények miatt – prémiumot fizettek az időseknek, ez alig javít az összképen – fogalmazott lapunknak egy nyugdíjszakértő. Példát is hozott erre: egy 100 ezer forintos nyugdíj esetében az inflációkövető emelés nagyjából 3 ezer forint, vagyis 36 ezer egy évre. Ha viszont a svájci indexálásként emlegetett rendszer lenne, amiről a kormány nem akar tárgyalni, akkor a 10 százalékos átlagos nettó kereset-növekedés felét (5 százalék) és infláció felét (1,5 százalék) kellene adni az időseknek. Ez 6,5 százalék, ami a példánál maradva azt jelenti, hogy havi 6500 forintot kellett volna emelni, ez évente 78 ezer forint.
Ezzel szemben a 36 ezres emelés, a tavaly év végi 10 ezres Erzsébet-utalvány és – a 9 év alatt tavaly először fizetett – nyugdíjprémium (amelynek maximuma 12 ezer forint volt) együtt sem haladja meg az 58 ezret.
Csúcson a drágulás
Aligha marad látható a boltban a nyugdíjemelés, ha a jelenlegi inflációs folyamatok folytatódnak. A KSH adatai szerint 2018. júniusban a fogyasztói árak átlagosan 3,1 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál, az infláció utoljára öt és fél éve volt ilyen magas, mint most. Nemcsak az üzemanyagok ára nőtt jelentősen, hanem például az élelmiszerek ára 3,4 százalékkal emelkedett, ezen belül a vaj, vajkrém 12,2, a száraztészta 11,2, a tojás 10,1, a tejtermékek 9, a liszt 5,1, a baromfihús 4,6 százalékkal drágult.
Lemaradásban
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2017 januárjában 2,639 millió embernek, a népesség 27 százalékának folyósított nyugdíjat, járulékot vagy valamilyen egyéb ellátást – áll a KSH napokban megjelent, Magyarország 2017 című kiadványában. Az is kiderül, hogy a magyar nyugdíjak vásárlóereje az uniós átlag alatt van, a tagállami rangsor utolsó harmadának elején. Az osztrákoktól óriási a leszakadás, de például a cseh vagy a szlovák nyugdíjak vásárlóereje is nagyobb a magyarénál.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 13. péntek, 22:08
-
Találatok: 1479
Csak nem bír leszállni Orbán országa a hajléktalanokról, és tovább nyekteti őket, most épp a féltő gondoskodás meg az enyhítés álcájába bújtatva a gyalázatot. A vadászok, tolvajok és ingyenélők sáskahada, amely szarkupacot gyűjtőnéven országgyűlésnek nevezünk, most azt találta ki, hogy módszeresebben és precízebben kell vegzálni a szerencsétleneket, nem csak úgy hasra ütve cipelni őket egyből el a világ szende szeme elől a tömlöcbe, mert hová vezet ez.
Eddig nagy kegyesen az volt az écca, ha valaki nagy boldogságában az utcán éldegél, mert arra van késztetése, s nem azért, mert az orbáni pribékek kirakták a karon ülő kisdeddel együtt, emberbaráti módon nem tervezték elszedni azt a pénzt tőle, ami nincs is neki, mert akkor nem a csillagos ég lenne a kalapja, és szép, rogyasztott szárú naciban járna, mint a fényes tekintetű, szóval, csupán közmunka járt a kéretlen és végtelen szabadságért cserébe, illetve jóindulatú börtön fűtött szobával és teljes ellátással. Viszont ezek a kiváltságok és jótétemények náci precizitással módosulnak a fényes jövőben.
Eztán csak harmadjára viszik el a túlkényeztetett delikvenst, addig is azonban gondosan nyilvántartásba szedik, aktába írják. (Sorszámot a bőrére tűvel majd aztán kap, ha már teljes lesz a gyönyör.) A rend éber őre ezután majd felszólítja a szerencsétlent, hogy húzzon a francba a templom oldalától, és kap egy fekete pontot az ellenőrzőjébe. Kis idő múlva az összes nyüves homlessz minden adata ott hever majd az állam orra előtt, s ha harmadjára bukik le, hogy még mindig nem vett magának fűtött medencés villát az apja pénzéből, akárha Szijjártó, akkor betuszkolják őtet a rabomobilba, és huss, már nincsen is ott a zavaró tényező a bámészkodó elsőáldozók orra előtt.
A NER azonban gondoskodik magatehetetlenné tett alattvalóiról, mert, ha rabláncra veri, még enni is ad neki, és nem hagyja a tömlöc mélyin éhen dögölni. Azt írják, hogy: “A szankcióról bíróság dönt. Mivel az eljáráshoz az érintettet előállítják, a rendőrség ez idő alatt köteles gondoskodni a hajléktalan tisztálkodásáról és tiszta ruhájáról, de az érintett ingóságáról és vele élő állatáról is.” – Megindító ez az atyai szeretet és törődés, amellyel a rezsim viseltet az általa megalázott és megnyomorított organizmusok iránt, s ha már békén nem bírja hagyni, úgy tesz, mintha törődne vele, pedig csupán a lelkét is elveszi a gatyája után.
Akinek nincsen semmije, annyit is ér, akinek az emberi kapcsolatokból egy kutya maradt csupán a keresztényi akolmelegben, vele alszik, ő melegíti, és vele diskurál, elveszik azt is. Akárha J. A. zokogna, hogy “…a kis kanász sírva öleli át kővé varázsolt tarka malacát…”, mert mit tenne a homlessz barátjával a fakabát, ha nem a zord lelkű sintérnek adná át, hogy a bőréből aztán csizma készüljön a haditengerészet számára, mert erre utal ez is: “Az ingóságokat hat hónapig őrzik majd, ennek letelte után az arra kijelölt szerv megsemmisíti azokat.”
Hogy lefordítsuk ősmagyarra, mi készül itt, a következők miheztartás végett: a homlessz bácsit aktákba írják, onnan nézik, eltakarodott-e már a hívek kényes orra elől, sa ha harmadjára sem, bezsuppolják akkor őtet a dutyiba. A koszos és szakadt takaróját, a hálózsákját meg a redves párnáját, a bicskáját meg a dugóhúzóját megsemmisítik. Ha kutyával, macskával vagy tengeri malaccal beszélgetett magányában, velük dobta fel kies napjait, és ilyeneket szeretett, mert ennyi maradt neki, elveszik azt is. Megszüntetik a maradék emberi létét, és hatjegyű számmá változtatják, ahogyan azt megkívánja a náci állam törzsfejlődése, s amely kitaposott úton édes hazánk töretlenül halad. Meg a pokolba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 13. péntek, 04:06
-
Találatok: 1356
Kicsit „leültem” az utóbbi hetekben. Elolvastam ugyan néhány cikket, de rájöttem mennyire, de mennyire csömöröm van attól, hogy a csapból is a Fidesz kormány gusztustalansága folyik. Az önkéntesen vállalt struccpolitika bebizonyította, amit eddig is tudtam. A tájékozatlanság a létezés egyik megnyugtató formája.
Nem láttam mást, csak azt, hogy mindenki jön-megy, intézi a dolgait. A boltokban vásárolnak az emberek, vasárnap özönlik a piacra a nép, süt a nap, minden szép, és jó. Lassan eljutottam oda, hogy a számtalan elküldött önéletrajzomra azért nem kapok választ, mert tényleg annyira minden rendben van, hogy nincs betöltetlen állás sem a városban, sem a környékén. Arról szó sincs, hogy a munkáltatók negyven felett le sem szarják az embert. Szóval nem olvastam politikai cikkeket, a tévében csak filmet néztem, és az azokat megszakító reklámokat. Ez utóbbiakat – ahogyan sokan mások – felületesen néztem, vagy csak „túléltem”. Aztán az egyiknél belegondoltam, mit is üzennek ezek a filmeket megszakító spot-ok.
Előrebocsátom: sem a reklámok készítőit, sem az azokat megrendelő cégeket nem kívánom bántani. Ők nem tehetnek a jelenlegi helyzetről, javítani nem tudnak rajta, csak felhasználják azt.
Pár hónappal ezelőtt láttam egy reklámot, ami egy olyan hitelkiváltó konstrukciót hivatott bemutatni, melynek segítségével sok csekk helyett csak egyet kell fizetni. Maga a keret pedig egy olyan „történet” volt, miszerint szegény asszony gyermekei, és unokái külföldre költöztek, de a sok csekk befizetése miatt (mázlista, be tudja fizetni) a mama nem tudja meglátogatni őket. Természetesen az „egy csekkes” megoldás után marad pénz egy amerikai útra.
Vagy itt van a nagy „kedvencem”. Ez is hitel. A fiatalember hitelt vesz fel (természetesen hitelképes), hogy Angliába mehessen nyelvet tanulni, hogy aztán azzal felvértezve itthon munkát kapjon, ami már készen várja (!). Mikor ezt először megláttam, könnyesre röhögtem magam. Igen nagy vesztes, aki hitelből Angliába megy, aztán hazajön, hogy itthon szaré’-hugyé’ dolgozzon. Kiváltképp, mikor rájön, hogy kint ugyan nincs kolbászból a kerítés, de ha becsülettel dolgozik, akkor őt is megbecsülik. Nem üvöltözik vele a főnök, nem nézi le a nála egy centivel nagyobb beosztásban lévő, nem csicskásnak használják, mert pályakezdő, stb., stb., vagy ha mégis van ilyen, akkor azt többszörös bérért viselheti el.
Utoljára vegyük az elmúlt hetek népszerű sporteseményét, a futball világbajnokságot. Értem én, hogy viccesnek szánták a reklámot, ha úgy nézzük, vicces is. A szomorú az, hogy a reklámban nem tudják azt mondani, hogy „mikor a magyar csapatnak szurkolsz”. Ok. Ez utóbbi kissé visszás példa, mert van a másik sörgyár reklámja, amiben olyan szinten túltolják a magyarkodást, hogy még a Turul is ledobja a tollait. Nekem meg hánynom kell tőle.
Szörnyű vagyok, ugye? Mondhatnánk: ezek csak reklámok, miért kell ezzel foglalkozni? Lehet, hogy ebben van igazság, de engem mégis foglalkoztat. Számomra ezek a rövid hirdetések a valóság egy szeletkéjét jelentik. Az arcomba nyomják a valódi migráció tényét. Azt, hogy honfitársaink már tízezrével vagy százezrével – statisztika kérdése – emigráltak más országokba, mert itthon csak a nyomor várt volna rájuk. A képembe dörgölik, hogy hitelből menjen az ivadékom külföldre nyelvet tanulni, mert a reklám készpénznek veszi, hogy én ezt úgy sem tudom kifizetni, itthon meg amúgy sem kap piacképes tudást. Igen, foglalkoztat az is, hogy miért egy külföldi ország himnuszát óbégatva, vagy éppen egy Mariachi banda zenéjét hallgatva kell lelkesen tudomásul vennem, hogy igyak (állítólag) magyar sört. Vajh miért?
Hát az elmúlt években nem sarjadzott egy jó focicsapat. Hiába a fűtött gyep Gyirmóton, Felcsúton, Telkiben, vagy Szolnokon, összességében 13 milliárd forintnyi TAO pénzből. Hiába a mi kis kurtalábú „Mennyei Fényünk” mindent elsöprő futball szeretete. Hiábavaló minden. Nálunk a gyökerek a föld felett nőnek. Ha az égig nem is, de a Parlamentig elérnek, én pedig tudomásul veszem, hogy csak jódlizva iszom (állítólag) magyar sört.
Singing Jungle
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 12. csütörtök, 00:40
-
Találatok: 1269
Egy pusztító válság után a gazdaság már éppen kezdett volna kilábalni a bajból, amikor amerikai populista politikusok büntetővámokkal visszarántották a növekedést világszerte, kirobbantották a kereskedelmi háborút, ami aztán újabb lendületet adott annak, hogy még inkább a tekintélyelvű rezsimek vagy diktatúrák felé csússzon a világ.
Ez a mondat nem a mai helyzetről szól, hanem a múlt század harmincas éveiről. Ez főleg azért lehangoló párhuzam, mert az akkori elnyújtott recesszió a legtöbb történész szerint hozzájárult a nem sokkal később bekövetkező világégéshez. Tanulságos ezért megnézni, mi is történt az USA-ban ebben az időben. Ehhez a téma szakértője, Doug Irwin elmondására hagyatkozunk (ő
remek könyvet is írt a harmincas évek amerikai protekcionizmusáról.)
1928-ban, amikor megválasztották Herbert Hoover elnököt, az amerikai választási kampány fő témája a mezőgazdaság megmentése volt. Ebben az időben ugyanis egy vadiúj technológia terjedése (az úgynevezett feldolgozóipar) miatt a tengerparti területek gyorsan fejlődtek, a belső államok viszont nem annyira. Ezért jött az ötlet, hogy a mezőgazdasági import megvámolásával lehetne segíteni a bajba jutott termelőállamokon.
Csakhogy a kongresszusi képviselők nem voltak hajlandóak támogatni a különböző mezőgazdasági vámokat anélkül, hogy az ő államuk vagy körzetük ne kapott volna valamit. Mindenki talált egy otthoni megmentendő iparágat, aminek importjára vámot követelt, hogy megszavazza a többit.
Valóságos vámőrület tört ki a képviselők körében, olyan termékekre vetettek ki vámokat ötletszerűen, mint az aranyhal.
Végül összesen 800-féle termékre vetettek ki importvámot a Smoot-Hawley (vagy ahogy még emlegetni szokták: Hawley-Smoot) vámtörvényben, ami Reed Smoot szenátorról és Willis C. Hawley képviselőről kapta a nevét.
A politikusok annyira csak a hazai lobbiérdekekre figyeltek, hogy nem gondolkodtak kicsit felelősebben néhány fontos kérdésről. A vámoknak ugyanis többféle kedvezőtlen tovagyűrűző hatása is lehet. Az egyik az, hogy a vám egyfajta adó, ami drágábbá teszi az importált termékeket. Ez az áremelkedés pedig versenyképtelenebbé teszi a hazai cégeket. Ha például drágul az acél az USA-ban, akkor az ottani gépgyártók beépítik ezt az áremelést, és az ő termékeik is drágábbá válnak – ami miatt végső soron az exportőrök helyzete romlik a világpiacon.
Ennél is súlyosabb lehet az a megtorlás-láncreakció, amit a vámok kiválthatnak. Erre az egyik legdurvább példa a Smoot-Hawley törvény idejéből a tojás, amiből ebben az időben az USA többet adott el külföldön, mint amennyit importált, tehát nettó exportőr volt. Ennek ellenére emeltek a vámon (tojásonként 8-ról 10 centre), hiszen hiába sikeres az ágazat, “biztos nem árt a segítség”. Csakhogy ennek hatására Kanada is emelt, de nagyobbat, 3-ról 10 centre. Ez viszont teljesen tönkretette az amerikai tojásexportot: egymillió tucat tojásról 130 ezer tucatra esett az éves export, termelők tízezrei mentek tönkre. Hasonló történt sok más termékkel.
A "dögöljön meg a szomszéd tehene" elgondolás tehát így vagy úgy, de a hazai gazdaságnak ártott végső soron.
Az akkori közgazdászok tisztán látták ezt a hatást, Hoover elnök kapott egy
olyan tiltakozó levelet, amit 1028 (!) közgazdász írt alá. Benne olyan kemény mondatokkal, hogy a vámok miatt az amerikai fogyasztóknak kell majd eltartania a versenyképtelen, rosszul működő cégeket, ahelyett, hogy dinamikusan fejlődne a gazdaság. A JP Morgan vezérigazgatója és Henry Ford személyesen győzködték Hoover elnököt, hogy ne írja alá. Az elnök ugyan maga sem rokonszenvezett a törvénnyel, de végül engedett saját pártja nyomásának.
Összességében 29 százalékkal esett vissza az amerikai export a törvények utáni időszakban, amiben persze része volt a világválságnak, de a megtorlásként hozott európai és ázsiai USA-ellenes kereskedelmi megállapodásoknak is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 10. kedd, 22:28
-
Találatok: 1490
„Fontos jogalkotói célkitűzések megvalósítása” érdekében már hetek óta rendkívüli ülésszakot tart az Országgyűlés: már volt három plusz hét és jövő héten folytatják. Noha június közepén általában már véget ér a parlament tavaszi ülésszaka, a Fidesz újabb kétharmados törvényhozási többséget eredményező választási győzelme után idén ekkor indult csak be igazán a munka – talán nem függetlenül attól, hogy ezekben a hetekben ország-világ a foci vb-re figyel.
Berúgták a törvénygyár motorját
Ezzel új lendületet kapott a törvénygyár jelzőt a rohamtempóban erőltetett törvényhozási munkával már a második Orbán-kormány idején kiérdemlő, kormánypárti többségű parlament. Az új ciklusban múlt hét szerdáig
17 ülésnapot tartottak, 129-szer szavaztak, 23 törvényt fogadtak el – köztük az alaptörvény 7. módosítását és a Stop Soros törvénycsomagot.
Az elmúlt szűk két hónap parlamenti mérlegét vizsgálva megállapítható, hogy nem is annyira a mennyiségre, mint inkább a minőségre mentek a kormánypártok: igyekeztek a veszprémi időközi választással 2015-ben technikailag megszűnt kétharmados többség visszaszerzése után „bepótolni” a kiesést.
A fideszes Bánki Erik egy hosszú ülésnapon párttársát, Bíró Márkot masszírozza a Parlamentben / Fotó: Veres Viktor
Ez a két törvény váltotta ki a legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot, de volt más is: amellett, hogy futószalagon fogadtak el tucatnyi, nemzetközi egyezményről és államközi szerződésekről szóló törvényt, a kormánypárti többség módosította az építési törvényt is, így már épülhetnek 90 méternél is magasabb „felhőkarcolók”, ha a kormány úgy akarja – a Budapesten készülő új Mol-székház 120 méteres lenne.
És még csak most jön a java
A feszített tempójú jogalkotás pedig nem áll le, sőt: a várhatóan július közepéig eltartó rendkívüli parlamenti ülésszakba még több, a maga számára fontos törvény elfogadását igyekszik majd beleszorítani a kormány.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 09. hétfő, 22:18
-
Találatok: 1413
Vajúdott sokat a Kásler nevű hegy, bejelentette, hogy bejelent, aztán hatásszünetet tartott, és előbukott belőle az egy igazság, hogy talán mégsem mindent old meg az ima és a tízparancsolat. Illetve lehet, de az ő lelke és szíve a pogányokért is remegve dobban, így kiderült, ha a hitetlen gyaur képtelen imádkozni, s így nem akar kórházban bájosan benyalt fertőzésben elpusztulni, mert amúgy hullunk ettől, mint a legyek, akkor mosson kezet.
Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy anyám is azért halt meg ettől, jegyzőkönyvileg igazolva, ámde még annyit sem mondva kórházilag, hogy bocs, redves volt a főorvos úr körme, amikor benne turkált. Sőt, felidézve, amit ugyan nem ismertek el, de apám is azért lehetett holtában olyan sárga, mint a sütőtök, mert beléje is belegyömték a szepszist. És mindketten élhetnének talán, ha már akkor megjelennek azok a plakátok, amelyek most megoldják az összes bajt és gondot.
Mert a Soros ellen oly jól bevált fegyvert vette elő a kormány, és plakátkampányt indított a kórházi fertőzések visszaszorítása érdekében. Ezek a műalkotások nem kékek, hanem bájosan narancssárgák, és ez áll rajtuk: “A megoldás a te kezedben van: előzzük meg közösen az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzéseket!” – És a plakáton éppen kezet mosnak Semmelweis után kétszáz évvel, ami komoly teljesítmény valamint agybaj.
A többség elalélt itt, hogy na, végre, valami értelmes dolgot plakátoltak ki nagy buzgalmukban, meg, hogy a hirdetős céges havernak is csurranjon. Én meg úgy vélem Gyurcsány után szabadon, hogy lófaszt mama. Annál tényleg felemelőbb, mintha az lenne odasrejbolva, hogy öljünk meg minden rohadékot, de ez itt annyi csupán, mintha egy varázsló állana a papíron és delejezne, hogy múkodj! Értelme annyi csak az egésznek.
Emlékeim szerint ugyanis már az óvodában is tudnak annyit a kiscsávók, hogy szaros kézzel nem turkálunk a saját szájunkban, de vessenek a mókusok elé, ha ez nincs így. Ezen túl, talán – de nem biztosan – az egészségügyben dolgozók is vannak ennyire felvilágosultak, és megsúrolják a mancsukat, feltéve, ha van mivel, ugye. Ilyképp elég lehangoló ez az egész, mert mutatja, mire tartja állampolgárait a hatalom, illetve jelzi, hogy mire véli saját magát is.
A “Cipőt a cipőboltból”, a “Még mindig centrumhétfő” világa ez, illetve, ennek az egészségügyi vonulata idéződik fel megint, hogy “Rágjon sokat, mosson fogat”. És erre hajaz az is, midőn a kórház rothadó falára lehet pöfögő Orbánt pingálni, és itt nem a vezér kisvasutas képe a lényeg, hanem, hogy van penészes kórházi fal, amelyre rákerülhet. Sőt, hogy e falak mögött meg nincs klozettpapír, hogy a beteg kitörölhesse a szaros seggét.
Egyébként, aki kitalálta ezt, a tökeinél ragadta meg a probléma velejét – vagy miket is mond Virág elvtárs -, mert a szaktárca mindettől a plakáttól harminc százalékos csökkenést vár, csak nem tudni, mihez képest.
Bővebben ...
