- Részletek
-
Készült: 2018. július 07. szombat, 23:05
-
Találatok: 1425
Az ország mai hanyatlásának alapvető oka, az eredendő bűn a rendszerváltáshoz kapcsolódik. Pontosabban a gazdasági erőforrások leépítéséhez. Az ellenzéki kerekasztal a gazdasági kérdésekre nem fordított kellő figyelmet. A piacgazdaság kiépítése a szükségesnél kevesebb figyelem és még kevesebb szakértelem mellett jött létre. A privatizáció látszólag logikus lépései összességükben az iparvállalataink és az agrárüzemeink elkótyavetyéléséhez s egymillió ember utcára kerüléséhez vezettek.
Mivel a piacgazdaság szabályozási rendszerét számos joghézag jellemezte, s a magántulajdon „szentsége” is bizonytalansággal volt terhes, felmerült a vagyonosodás kontrollálásának igénye Horn Gyula akkori miniszterelnök részéről, de az Alkotmánybíróság ezt a személyiségi jogok sérelmére hivatkozva elutasította. Szabad lett az út a privatizáció ügyeskedő nyertesei számára. A szerzett vagyon nem a magyar gazdaság talpra állítását és megújítását szolgálta, végállomása kisebb részben külföldi tulajdonszerzés lett, döntően azonban offshore számlákra került.
Hatalmas összegről van szó! A Tax Justice Network szakértői szerint 2010 előtt 242 milliárd dollár, a 2010-es GDP kétszerese ment offshore számlákra.
A gazdaság összeomlását a Horn-kormány kivédte, de a növekedés a külföldi tőkének volt köszönhető. A „gazdátlan” gazdaság a multik érdekkörébe került. Magyarországon a globalizálódás lett a legerősebb tényező, a világ országai között a tizenegyedikek vagyunk e téren. Így is tizenegy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét elérjük a rendszerváltást megelőző gazdasági teljesítményünket.
Elvben 2010 után indulnia kellett volna a felzárkózásnak, az úgynevezett Jánossy-féle helyreállítási periódusnak. A Jánossy Ferenc által felállított, számos ország példáján nyomon követhető tétel szerint ugyanis ha egy gazdaság teljesítménye bármi okból visszaesik, a válság elmúltával nagyobb növekedési dinamikájú fejlődési szakasz következik, s ez addig tart, amíg a válság előtti növekedés trendjét ismét el nem éri a gazdaság. E szerint a növekedés ugyanis a szakmakultúra minőségétől függ, s ezért az elszenvedett károkat idővel az ország kiheveri.
Hazánkban a tartósan magas növekedési ütem az 1966 és 1977 közötti évekre volt a jellemző. A rendszerváltás után a korábbi növekedési trendet közelíteni sem tudtuk, jóllehet a piacgazdaságtól éppen a válságos periódusból való kilábalást, a gyorsabb fejlődést reméltük. A kapitalista gazdaság a többi, hozzánk hasonló múltú országban magasabb teljesítményt is nyújt, mint a szocialista időkben. A gazdaság helyreállítására, a károk felszámolására a 2010-es országgyűlési választással nyílt lehetőség. Tekintettel arra, hogy 2010 első és második negyedéve is gazdasági növekedést hozott, a Fidesz–KDNP-nek minden feltétele adott is volt, hogy induljon a Jánossy-féle helyreállítási periódus. Nem így történt.
Az új rezsim a kötcsei víziót követve mintha az Acemoglu és Robinson Miért buknak el nemzetek? című könyvében leírtakat másolta volna, „létrehozták azt a formációt a gazdasági és politikai intézmények átalakításával, amely egy szűk csoport hatalmi, anyagi érdekeit szolgálja”. Ezek az intézmények „megfosztják a nagy többséget az erőforrásaiktól, figyelmen kívül hagyják a tulajdonjogokat, nem ösztönzik a gazdasági aktivitást, az innovációt”. A szerzők az ilyen funkciókat ellátó szerveződéseket „kizsákmányoló intézményeknek” nevezik. Hazánkban ma már az állami intézmények többsége ebbe a körbe tartozik.
Orbán politikáját arra építette, hogy hazánk nem polgárosodott. Az „eredendő bűn” súlyosabb, nehezebben korrigálható eleme ugyanis a társadalmi fejlődés megtorpanása. Nem tudott az a vállalkozói réteg megerősödni, amelynek a mindenkori polgári társadalom gerincét, tartását kell adnia. Nem alakult ki az a tulajdonosi elit, amely a fejlettebb országokban a kistelepüléseken is jelen van, véleményalkotásában független és szabad, érdekérvényesítő képessége a saját teljesítményéből fakadó önbizalom révén erős. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 07. szombat, 02:28
-
Találatok: 1395
Tudom, hogy senkit nem érdekel a média helyzete Magyarországon. Ott a fészbuk oszt azon olvassa a jóember a híreket, van belőle fosásig. Az úgy van, lesz oda valahogy, tojta a nyuszi, vagy az Úr kegyelméből pottyant oda, francot se érdekel. Vajna Tímea aktuális fogantatási projektje sokkal izgisebb, mint a média nyomora, amúgy is mekkora gáz már magukat sajnáltatni, nem? Dolgozzanak, oszt tolják a cuccot bele a fészbukba, hogy legyen min háborodni.
Szólok annak, aki nem tudja (baromi sokan vannak), nem a fészbukon tetszik olvasni a híreket. Ott legfeljebb a linket lehet elérni, arra kattintva máris egy portálon találja magát az ember lánya-fia. A portáloknak az a jellegzetessége, hogy azok fenntartása pénzbe kerül. Ha ráadásul olyan portálról beszélünk, amelyik nem abból él, hogy összelopkodja máshonnan a cikkeket, akkor az ott dolgozó újságírók és egyéb betűvetők megélhetését is fedezni kell, ugyanis ameddig a kedves olvasó a legnagyobb természetességgel elvárja, hogy neki reggel-délben-este legyen olvasnivalója, mégpedig lehetőleg olyan, amit a szalámis zsömle elfogyasztása közben el is tud olvasni, addig azt a cikket valakinek meg is kell írnia. Olyan ez, mint a főzés. Az ember órákig dolgozik a konyhában, asztalra teszi a húslevest, a kézzel gyúrt túrós csuszát és a piskótát, a család pedig 15 perc alatt befalja. Az öt perc alatt elolvasható cikkekben több óra munka van. Ha tényfeltáró cikk, akár több hét, vagy több hónap munka.
Tudom, ne sírjon a szám, örüljek, hogy írhatok. Mert itt sajtószabadság van. Terjesztik is szorgosan a gyökerek, utoljára valami fideszes, vagy még annál is szélsőségesebb fasztudjamin láttam ezt a trágyát:
Szép, színes hányás. Egyszerűagyú máris höröghet teljes erőből, mert lámni, virágzik a sajtószabadság, Orbán Viktor kegyelmesúr még mindig elnézi ezeknek a hazaárulóknak a működését, még mindig nem tiltotta be őket. Holott közéjük is lövethetne.
Nézzük akkor egyenként:
A Propeller gyűjtőportál. Ha éppen az Origó cikkét küldi be valaki, az meg fog jelenni, ahogy a 888, a PestiSrácok és a többi is.
Az Infostart tulajdonosa Módos Márton, a Fidesz alapító tagja.
A Zoom egy magánember magánvagyonából alapított és fenntartott portál. Ezért nehezebb eltaposni, de fenntartani sem egyszerű. Kérdés, meddig bírják.
A Budapest 1873 nem ellenzéki portál, hanem kamu oldal.
A Népszavát Puch László vásárolta vissza – sajtóértesülések szerint Orbán Viktorral történt személyes egyeztetés után -, azóta rendben megkapja mindenki a fizetését és bőven jut kormányhirdetés is.
A Cink évekkel ezelőtt megszűnt.
A Fideszfigyelő nem portál és nem újság, hanem egy Facebook-csoport, ahol mindenféle cikkeket osztanak meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 06. péntek, 02:32
-
Találatok: 1365
Azt mondja valamelyik háromnevű szakértő, elemző (valamilyen rejtélyes oknál fogva a Fidesz kottáját szóról szóra visszaköhögő, úgynevezett véleményt formáló egyéneket a banánköztársaság alakú narancsültetvények árnyékában így nevezik) ma reggel a Migráns1 csatorna műsorában, hogy békülékeny és konstruktív találkozóra lehet számítani Orbán és Merkel között. A Nézőpont-csoporthoz tartozó Fidesz-csatlós Médianéző Kft. nevű vállalkozás ügyvezetője így folytatta az okoskodást:
… azzal, hogy Orbán Viktor évek óta következetesen kiáll a migrációval kapcsolatos magyar álláspont mellett, megerősödött, míg Angela Merkel nem a maga ura sem saját kormányában, sem Németországban. Orbán Viktor segítő kezet nyújthat a német kancellárnak Európa jövőjét illetően vagy migrációs kérdésekben. Most lehet gálánsnak és elegánsnak lenni Magyarország részéről.
Nem vagyok jövőbelátó tenyérjós, nincsen semmilyen nemű fideszes (sem másmilyen) gazdasági érdekeltségem, nem csüggök kiszolgáltatottan felkapaszkodott bugrisok kegyének gyümölcsfáján, ezért nem tudom megmondani fideszes szakértői-elemzői bizonyossággal, hogy milyen jellegű találkozóra lehet számítani Merkel és Orbán között. Azért ránézésre úgy tűnik, hogy a szakértő úrnak kimaradt – apropó konstruktivizmus – a tegnapi előretolt csatakiáltás, iderakom, ne vesszen el a fennforgásban:
Miután napi rendszerességel követem Orbán Viktor egyik következetességből a másik következetességig tántorgó politikai pályafutását – saját meglepetésemre is -, mélyen egyet tudok érteni a háromnevű NER-tégla álláspontjával: van egy kérdés, amiben Orbán Viktor hosszú évek óta következetes. Hogy éppen a migráció hozta felszínre minden korábbinál hangsúlyosabban ezt a nemes tulajdonságát, jelentéktelen részletkérdés. Akkor is az volna, ha Orbán Viktort történetesen lehetséges volna a gáláns és elegáns fogalmakkal azonos gondolati egységben értelmezni.
Tévedés ne essék: egyáltalán nem a toprongyos, igénytelen, hivatalos csoportképekre rászabadított vállalhatatlan külsejére gondolok, hanem a békülékenységgel és a konstruktivizmussal semmiféle köszönő viszonyt nem ápoló, viszkető tenyerű, kicsinyesen bosszúálló, félműveltségéből adódóan állandóan frusztrált, üldözési mániás, beteges kompenzálásra berendezkedett karakterére.
Orbán Viktor egyetlen dologban következetes, gyakorlatilag mióta túlélete sanyarú gyerekkorát: a szüntelen árokásásban és a tömeges háborús pszichózis, a mindent átszövő káosz és bizonytalanság fenntartásában.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 04. szerda, 21:35
-
Találatok: 1418
Nyerges Zsolt csak parkolópálya, a következő lépésben minden megy Mészáros Lőrinchez – így foglalta össze röviden egy ügyet ismerő forrásunk, hogy miért adta el Simicska Lajos tulajdonképpen mindenét Nyerges Zsoltnak. Állítólag azért lett Nyerges a postás, mert ő az, akiben mind a két fél megbízik. Simicska Lajosnak emberemlékezet óta üzlettársa, de a korábbi Fidesz pénztárnok és Orbán Viktor összeveszését követően is volt arra utaló jel, hogy a kibékíthetetlen konfliktus ellenére vele a másik oldal is hajlandó szóba állni. Emlékezetes momentum, hogy két évvel ezelőtt, a Simicska-Orbán háború csúcspontján a miniszterelnök személyesen ment le átadni a szolnoki MÁV-stadiont.
Állítólag közel 60 cégből áll a csomag, amit Nyerges most átvesz, és ez teljes egészében a leköszönő felcsúti polgármesterhez, Orbán Viktor jóbarátjához, Mészáros Lőrinchez kerülhet. Hogy pontosan milyen konstrukcióban (egyben vagy szétszedve), és hogy Mészáros mely cégéhez, az egyelőre nem egyértelmű, ezt állítólag most még Nyerges sem tudja. A tranzakció részleteiről kora őszig valószínűleg nem is fog kiderülni semmi, hiszen a pénzügyek rendezéséhez és a hatósági jóváhagyásokhoz hónapokra van szükség.
Arról eltérnek a vélemények, hogy Simicska Lajos részéről ez most teljes kapituláció vagy egy logikus üzleti döntés (valószínűleg mindkettő), az azonban nem kérdés, hogy lényegében térdre kényszerítették az oligarchát. A nagy összeveszést követően a cégcsoportot teljesen elzárták az állami forrásoktól, de az elmúlt években sok szektorban a jogszabályi környezetet is úgy alakították, hogy a Simicska-cégek többsége piaci alapon fenntarthatatlanná vált, a nem piaci források pedig elzáródtak. A vállalatoknál idővel le kellett volna húzni a rolót, így legalább a munkahelyek egy része megmarad – fogalmazott egy forrásunk.
Megpróbáltuk összeszedni, hogy mennyit érhet a cégcsoport, ami a közeljövőben gazdát cserél, ez azonban nem annyira egyszerű dolog. Simicska Lajos ugyanis a cégfantomizálás és tulajdonviszonyok elfedésének Magyarországon korszakalkotó jelentőségű úttörője volt, így nem lehet pontosan megmondani, hogy a birodalmába tartozó vállalatoknak mekkora részben tulajdonosa. (Az például, hogy a Közgép Simicska Lajos kizárólagos tulajdonában van, csak 2012-ben
derült ki egy Népszabadság birtokába jutott dokumentumból.) Sokat elárul, hogy bár a mostani tranzakció állítólag nagyjából 60 vállalatot érint, Simicskának a cégregiszter szerint jelenleg csak hét társaságban és azok néhány leányvállalatában van közvetlen tulajdonrésze. Ráadásul a birodalomban eddig is komoly szerepe volt Nyerges Zsoltnak és a másik állandó üzlettársnak, Fonyó Károlynak, a vállalatok egy része az ő kezükben volt korábban is.
Abból, amit összeszedtünk, az látszik, hogy az érintett birodalom legalábbis a könyvek alapján tízmilliárdokat ér (az együttes nettó eszközérték több mint 50 milliárd forint). Ez is azt a forgatókönyvet valószínűsíti, hogy Nyerges nem magának vásárol, neki ugyanis aligha van ennyi szabad forrása.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 04. szerda, 00:48
-
Találatok: 1395
Az emberek nagy része védtelen a manipuláció nyelvi formáival szemben. A politikusok és a tömegmédiumok ezért hatékonyan tudnak befolyásolni, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
A retorikai fogások, a nyelvi eszközök sokszor rejtett módon képesek befolyásolni a hallgatóságot. A Független Médiaközpont műhelyfoglalkozást szervezett újságíróknak, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők tudatosan, magabiztosan tudják azonosítani a politikai és a média diskurzusokban előforduló hatáskeltő, megtévesztő vagy éppen félrevezető nyelvi eszközöket.
A foglalkozást vezető Szilágyi Anna kommunikációkutató, a Savannah College of Art and Design tanára Hongkongban. Politikai kommunikációval, propagandával, kisebbségek, országok, és civilizációk ábrázolásával, valamint a verbális bántalmazás hétköznapi eseteivel foglalkozik. Magyar és nemzetközi példákon keresztül vizsgálja, hogy miként befolyásolják az emberi gondolkodást és viselkedést a szavak.
A szakértő szerint az emberek jelentős része meglehetősen védtelen a manipuláció nyelvi eszközeivel szemben. Meglátása szerint a politikusok és a tömegmédiumok ezért hatékonyan tudnak bennünket befolyásolni a nyelven keresztül, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
A kutató hangsúlyozta, hogy a kommunikáció egész életünket áthatja. Egy beszélő naponta átlagosan úgy 16 ezer szót használ és ebben még nincsenek benne például a Facebook-posztok. A szavakkal örömet szerezhetünk, fájdalmat okozhatunk, alakíthatjuk mások életét. Mégis kevés a tudatosság abban, ahogy a szavakat használjuk nap mint nap.
A szavak mentális struktúrákat, kereteket hívnak elő. Ez a folyamat gyakorlatilag önműködő, így kevés befolyásunk van rá. A kutató ezt George Lakoff tételével illusztrálta, aki a „keretezést” vizsgálta. Kurzusain Lakoff tanítványait rendre arra kéri, hogy egy percen keresztül ne gondoljanak az elefántra, de a felszólításnak a hallgatóság képtelen eleget tenni: csak az elhangzott kifejezésre tudnak gondolni.
Fotó: Független Médiaközpont/Mark Tremmel
Ahogyan ez a példa is szemlélteti, a keretek automatikusan terelik pályákra a gondolkodást, ezért a politikai szereplők és a média hatásosan tudja befolyásolni a kereteken keresztül az embereket. Gyakori jelenség, hogy a független sajtó — a keretezést figyelmen kívül hagyva —, befolyásos politikai pártok (vagy a kormány) stratégiai okokból bevetett kifejezéseit maga is használni kezdi.
Ilyenkor a média úgy jár el, mintha a szóban forgó szavak semleges, leíró kifejezések lennénk, nem pedig ideológiai töltetű, mozgósító hívószavak, amelyek meghatározott kereteket aktiválnak.
Az is előfordulhat, hogy a politikai szereplők, propagandisztikus megfontolásokból „átkereteznek” egy-egy szót. Egy kifejezés jelentése megváltozhat, ha következetesen negatív kereteket hívnak elő kontextusában. Példa erre a magyar propaganda által használt „migráns” szó, amely korábban semleges, leíró szakkifejezés volt, ám a kormányzat szóhasználatának hatására széles körben használt megbélyegző megnevezés, stigma lett belőle.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 02. hétfő, 21:50
-
Találatok: 1345
Újabb 2,3 milliárd forintot költ el a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda az „állampolgárok életét kiemelten érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatos feladatok ellátására”. A kommunikációs közbeszerzéseken ez a kódneve a kék plakátokkal fémjelzett kampányoknak, amelyek eddig leginkább a kormány aktuális ellenségeiről szóltak, mint Soros György, Brüsszel vagy a migránsok. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) számozása szerint ez már a nyolcadik ilyen lesz (bár mi csak hétről tudunk).
A tendert ráadásul alig három nappal az ehhez szükséges keretszerződés aláírását követően írták ki. Újabb hat nappal később pedig már a győztes is megvolt: ezt a munkát is a korábbi hatból öt ilyen megbízást behúzó Balásy Gyula ügynökségei végezhetik el.
Persze nem meglepő, hogy Balásy cégei nyertek, hiszen most már csak ők (New Land Media, illetve Lounge Design) vannak benne az NKOH-s keretszerződésben. Bár azon a közbeszerzésen első körben Balásy cégei mellett két másik kormányközeli vállalkozó, Kuna Tibor és Csetényi Csaba cégeit is nyertesként hirdették ki, ám velük egy nappal a szerződés aláírása után szerződést bontottak.
A (korábban?) több miniszterrel is jó kapcsolatban lévő Kuna, illetve a Rogán Antal szomszédjaként elhíresült Csetényi cégeit ugyanis elmarasztalta a Közbeszerzési Hatóság, így velük nem lehetett szerződni. Mivel a rendszer úgy működik, hogy a keretmegállapodás után csak az kaphat állami kommunikációs megbízásokat, akivel ezt a szerződést aláírták, így most évekre monopolizálódhatott a piac, minden ilyen állami kiadás az egyébként legdrágább ajánlatot beadó Balásy Gyulánál landolhat. Természetesen ez a mostani is.
Az új keretszerződésre egyébként azért volt szükség, mert az előzőt kimerítette az NKOH: lényegében másfél év alatt elverték az eredetileg 3 évre szánt 75 milliárd forintot. Az elmúlt hónapokban emiatt látványosan vissza is esett az állami kommunikációs költés: miközben tavaly csak decemberben 11 milliárd forint értékben kötöttek szerződéseket, és idén január, illetve április között is 3 milliárd körül volt az átlag, májusra, illetve júniusra már csak fél-félmilliárd forintnyi megrendelés jutott. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 01. vasárnap, 14:37
-
Találatok: 1371
Szép nap köszönt hamarosan a Fidesz-es legendáriumban, s lassan már a történelemben is a csak “Kossuth térieknek” nevezett igazmagyarok közül egészen pontosan százhúszra, akik, mint az ismeretes, 2006-ban, aztán még sokáig széthugyozták és szarták a placcot, máma azonban a “gyurcsányi erőszak áldozatai”, s mint ilyeneknek, az Igazságügyi Minisztérium fejenként kétszázhetvenezer forintot fizet nekik Mari néni konyhapénzéből az akkor elszenvedett sérelmeik miatt.
Nemzeti kormányunk gondoskodik nemzeti gyermekeiről, mondhatni, nem hagyja őket az út szélén. Ugyan nem az elesett, tolószékes, éhező, fázó, homlessz és mindenfajta élhetetlen alakokról, akik annyit is érnek a központi vezérlő filozófia szerint, á, dehogy. Hanem a harcosokról, akik, amikor szólít a haza, tűzhelyet és családot tökösen odahagyva indulnak védeni a hont, így hát, helyben is vagyunk egyből, már megéri fasisztának lenni is. Illetve botorság, csak annak éri meg lenni már ebben az országban.
Ez az összesen harminckétmillió egyre romló forint egy elvetélt puccs utóvédharcának ára és jutalma. Megérdemlik, benne voltak a fősodorban. Mint tudjuk, Orbán Viktor Mihály, aki már akkor is igen-nagyon óhajtotta a hatalmat, velük együtt puccsolt, illetve az is tudvalévő, hogy ő állt az egész hátterében. Ultimátumot is adott az akkori kormánynak, hogy monnyonle, és a Fidesz is ott tutult a téren más hősökkel együtt. Ezek a hősök aztán életvitelszerűen maradtak a téren, és megülte azt a nemzeti húgyszag.
A Kossuth tér szétpisálása lett a nemzetépítő erő a Fidesz-es legendáriumban, s kis idő múlva, amikor már teljesen átírják a történelmet, a kicsi kis orbánjugendek hős forradalmárként tanulnak róluk két lövészet, három hittan és négy testnevelés óra között. Még később, a Pesti Srácok mintájára elnyerik a Parlamenti Jampecek hősi nevet, és honlap indul a nevükkel, rovásírással. Az ilyen hülyeségeket csak a mélységes undor íratja velem, bocsássatok meg, de még az is lehet, hogy vátesz vagyok, és bár ne lennék.
Mindemellett a zsebpénz kifizetése után kitüntetés is járhatna igazán. Abban az országban, ahol egy Németh Szilárd a maga szellemi képességeivel és prosztóságával “Prokop Péter díj”-at kap azzal az indoklással, hogy az ő lehengerlő személyisége “közízlést formáló erő”, a tér forradalmi széthugyozása minimum egy Jászai-díj, de mindenféle bayeri kereszt meg az elképzelhető minimum. Most csak kicsit zokogok, nem is érdemes rá különösebben figyelni.
Ámde arra már inkább, hogy, mint az ismeretes, a “Kossuth tériek” szellemiségének köszönhetően immár harmadszor riszálhatja a torkunkat egy csorba, de azért rozsdás késsel Orbán Viktor Mihály, s most értünk el odáig, hogy sem gyülekezni, sem homlesszkedni nem lehet már. Ergo, ha volna is késztetés a mai időben a népekben, hogy a térre költözzenek puccsista szándékkal, az már nem megy. Ez a hatalom fél ugyanis, és bárcsak az akkori is ezt tette volna, s O. V. M.-et, mint ahogyan az történt valójában, az államhatalom megdöntésének kísérlete okán vitték volna zacskót ragasztgatni. Ilyet azonban ők nem tettek, csak nézték szótlanul, ahogyan permanensen pofánköpi őket.
Ilyen töketlen ez a liberális hatalom, képtelen megvédeni magát. A német bajuszost is a “Sörpuccs” után szanatóriumba küldték, ahol a hülye Hessnek lediktálta a Mein Kampfot, majd kis idő múlva annak szellemében vágta el azok torkát, akik elnézőek voltak vele. Nálunk is, ma már nem lehetne a téren táborozni. Egyrészt, egy szerelmespár is forradalmi csoportosulásnak számít, másrészt meg hetekig sem lehetne ott tutulni, mert életvitelszerű nem otthon levés volna. Így válik homlessz a tiltakozóból.
Hogy még jobban elmenjen a kedvünk az élettől, emlékezzünk arra, hogy amikor volt még Alkotmánybíróság, tehát a gyurcsányi terror alatt, a talárosok alkotmányellenesnek nyilvánították a Fővárosi Önkormányzat 2006. október 26-i rendeletmódosítását, amely közterület-használati engedélyhez kötötte volna az építmények, berendezések, valamint járművek elhelyezését politikai rendezvényeken; illetve önkormányzati engedélytől tette volna függővé, hogy fővárosi közterületen többek közt színpadi és hangosító berendezéseket állíthassanak fel. Döntöttek a bírák, mehetett a buli és haligali. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 30. szombat, 14:23
-
Találatok: 2655
Tegnap Orbán Viktor Mihály, akárcsak Nicanor atya Macondóban, kihörbölte a forró csokoládéját, és egy csöppnyit ugyan, de jól láthatóan elemelkedett az anyaföldtől. Így látott neki megváltói tevékenységének kéretlenül és gyalázatosan, mert azért van abban valami báj, hogy demokráciára oktatja Európát – szerintem. Pedig ezt tette, egészen szó szerint azt közölve a hallgatósággal, hogy “a demokrácia helyreállítása a következő hónapok feladata, amelynek a végére a jövő év elején esedékes európai parlamenti választásoknak kell pontot tennie”.
És ekkor nem szakadt le az a nyüves mennybolt, sőt, a böszme európai csinovnyikok sem röhögték el magukat, s mondták neki, hogy eredjen a francba, hanem udvariasan meghallgatták, s csak a bajszuk alatt dörmögték, hogy hát, hülye ez, és ebbe a jólneveltségbe dögölnek aztán bele velünk együtt. Ilyen komilfósak voltak ezek Münchenben is ’38-ban, és tudjuk, mi lett a vége, mint majd most is, hogy megüli a gonosz Európát, benne a magyarföldet, s így minket is, tehát elmennek ezek a susnyásba, annak is a retkes mélyire. Oda való az összes.
Politikus mind, lehet akár jól szabott öltönye rogyasztott gatya nélkül, akkor is, s játsszák itt nagykomolyan már évek óta, hogy kibasszák ezt a gnómot, akár a macskát szarni, aztán meg á, dehogy. Mert kell nekik az ő, meg a hordája szavazata a Dájcstomival az élen, Szájerig bezárólag, mert elkurvult a világ, csakszólok, dejszen úgyis tudod. Azt is mesélte még ez a mi tenyészpéldányunk, hogy ez az Európa nem hallja meg az emberek szavát, ettől pedig megbicsaklott, de baj, az nincsen, mert neki viszont van füle, hogy értse a ‘zembereket.
És ekkor sem mondták neki, hogy eriggyen má’ a picsába. Ilyet nem mondtak neki, sőt, gondolom, udvariasan tapsikoltak a rózsaszínű, puha tenyerecskéjükkel. Sőt, az sem ugrott be a csökött agyukba, hogy az ilyenek, akik megállás nélkül hivatkoznak a ‘zemberek szavára, végül vegzálják, aztán elzárják azokat, mint történik ez a mi civiljeinkkel és méla homlesszeinkel, hiába rázom én itt a ketrecem, és téped te is, nyájas tanulmányozó lélek. Nem maradt más, mint a soha nem volt Isten, és az elázott puskapor. És ennek a kettőnek a kombinációja nem egy nyerő páros, ezért ülünk a szar közepén reménytelenül.
Arról nem világosította fel ez a Cipolla a megdermedt ajrópaiakat, hogyan kell meghallani a ‘zemberek szavát. Tán kontinens-konzultációt képzel, levelet intéz az ötszáz millió emberekhez szerte a Gibraltártól a havas csúcsú Urálig, belakva mintegy a nem neki rendelt, de óhajtott világot. És a tehénpásztorok, valamint a beállt amszterdami hetérák bávatagon néznek, hogy mi van itt, s a friss, gőzüzemű megváltó levonja a tanulságot, hogy mit is akarnak, pedig még ők sem tudják. “Az emberek két dolgot akarnak: az egyik, hogy ne engedjünk be több migránst, egy nagyon erős határőrizetet akarnak. Valamint azt, hogy akik már bejöttek, azokat vigyük vissza.”
Pedig a Sancho Panzának és a Rózsa Sándornak egyáltalán nem ez jár a fejében. Az jár neki abban, hogy odavannak a vetések, meg, hogy nem borjadzik a Riska, bedöglött az autó, és megcsalta a felesége. Ilyen bajai vannak a ‘zembereknek, és ott tartunk, hogy ez a diabóló beléjük dumálná a migráncsot, mint tette azt a magyar lelkekkel is, hogy mindent megül már a téboly. S mindeközben a Szijjártóval meg az összes kakaduval együtt verik a mellüket, és mimagyarokoznak, amit nagyon nem kéne, mert fölbüfög az odaégett rántás. Nem mindenki trottyos gatyájú dagadt óvodás, és nem is rikácsoló kőbunkó. Viszont mimagyarok és a mi, sok emberek Európában megbabonázva nézzük/zik a cirkuszt, aminek nagyon rossz vége lesz. Ez ziher.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 29. péntek, 21:00
-
Találatok: 1324
Csaknem hat évvel ezelőtt, 2012 novemberében - a néhai Népszabadság hasábjain „Finita la commedia?” című írásomban - már firtattam: „A kérdés az, hogy meddig komédiázik a magyar gazdasági kormányzat a több évtizedes múltra visszatekintő, méltán népszerű hazai cafeteria szisztémával? Tényleg megszületett már a „bölcs” döntés a béren kívüli juttatások megsemmisítéséről, vagy miután nyíltan eltörölni nem merik, a konstrukció lassú, sok szenvedéssel járó kivéreztetését választják?”
Az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat szerint a béren kívüli juttatások döntő többségének jövőre növekedni fog az adóterhe. Bérként fog adózni több, eddig kedvezményes adókulccsal adható elem. A pénzben fizethető béren kívüli juttatás 2019. január 1. napjával megszűnik. Azok a juttatások pedig, melyeknek kedvezményes volt az adóterhe, például az iskolakezdési-támogatás, az ajándékutalvány, a pénztári hozzájárulások, a helyi bérletek közterhe ugyancsak emelkedni fog. Ez a sors vár az eddig adómentesen adható juttatásokra is: nevezetesen az otthonteremtéssel, a munkavállalói mobilitással és a diákhitel-törlesztéssel kapcsolatos elemekre. A Széchenyi Pihenőkártyán adható juttatások keretösszegei és a felhasználási területei (vendéglátás, szálláshely, szabadidős elfoglaltság) megmaradnak, az ehhez tartozó vállalkozói terhek mérséklődnek. A SZÉP-kártyán kívül még „menedékjogot kaphatnak” a bölcsődei és óvodai ellátás után járó juttatások. Fontos kiemelni, hogy a béren kívüli juttatást eddig a munkavállaló nettó értéken kapta (sem SZJA, sem munkavállalói egészségügyi és nyugdíjbiztosítási befizetési kötelezettség nem sújtotta), de ebből egyáltalán nem következik, hogy a munkáltatónak – viszonylag magas közteherrel – megéri a rendszert működtetni.
Ezért az is lehetséges, hogy visszahúzódó munkáltatói reakciókat fogunk tapasztalni a jövőben, aminek még a méltán kedvelt SZÉP-kártya program is áldozatul eshet, elsősorban a versenyszektor vállalkozásai esetében.
Az évente módosuló és közben folyamatosan romló cafeteria környezetben ugyanis racionálisan gondolkodó vállalkozó nem fog új, béren kívüli juttatást bevezetni. 2019-ben a bérhez tapadó és a vállalkozást terhelő szociális hozzájárulási adó 17,5 százalék, de a SZÉP-kártyán kívüli juttatások esetében a cafeteria kulcs és a munkavállalók által fizetett adó-és járulékok együttes összege ennél jóval magasabb lesz.
Vajon a cég valamennyi dolgozójának kedvező-e az a merev szabályozás, hogy esetleges béren kívüli juttatását csakis étteremben, vendégházban, fürdőben vagy szállodában költheti el? Szerintem a munkavállalóknak lehetnek más – földhözragadtabb - céljai és vágyai is, például az, hogy az így kapott juttatást élelmiszerre vagy tanszerre költhessék el a bolti kiskereskedelemben.
A verseny- és működőképesség határán működő kis- és középvállalkozás tulajdonosa – aki eddig biztosított béren kívüli juttatást munkavállalóinak – vélhetően törölni fogja ezt a jövedelem elemet. Megteszi, mert már a bérversenyt is alig bírja, hiszen minden energiáját és forrását felemésztette a munkaerő-hiánnyal folytatott küzdelem és az erőltetett kötelező bértarifa-emelésekből (minimális bér, garantált bérminimum) eredő feszített tempó. A juttatások megszüntetése minden bizonnyal rontani fogja a munkahelyi közérzetet, és negatív irányba befolyásolhatja a jövőbeni munkáltatói-munkavállalói kapcsolatokat.
Félmegoldásként felbukkanhat az a technika is, hogy a munkáltató a munkavállaló bruttó béréhez egyszerűen majd hozzáadja a nettó értékű cafeteria elemet. Ezzel a dolgozó tiszta jövedelme csökken. Kérdés, hogy ezt a hamis bérbruttósítást az éves vállalati szintű tervezett béremelési keret terhére, vagy azon felül végzik-e el.
Régi kérdésemre tehát most kaptam meg a választ: az üzleti szférában a cafeteria szisztémát csaknem végérvényesen likvidálják, mondván, hogy a munkavállalónak munkabér jár, nem pedig holmi béren kívüli juttatás. Emlékszem, nem is olyan régen központi forrásból nyugdíj helyett Erzsébet utalványt osztottak 27 milliárd forint értékben, de akkor kormányzati részről nem merült fel az a szándék, hogy utalvány helyett nyugdíj-kiegészítést adjanak. 
Bővebben ...
Fotó: Független Médiaközpont/Mark Tremmel