- Részletek
-
Készült: 2018. július 13. péntek, 04:06
-
Találatok: 1351
Kicsit „leültem” az utóbbi hetekben. Elolvastam ugyan néhány cikket, de rájöttem mennyire, de mennyire csömöröm van attól, hogy a csapból is a Fidesz kormány gusztustalansága folyik. Az önkéntesen vállalt struccpolitika bebizonyította, amit eddig is tudtam. A tájékozatlanság a létezés egyik megnyugtató formája.
Nem láttam mást, csak azt, hogy mindenki jön-megy, intézi a dolgait. A boltokban vásárolnak az emberek, vasárnap özönlik a piacra a nép, süt a nap, minden szép, és jó. Lassan eljutottam oda, hogy a számtalan elküldött önéletrajzomra azért nem kapok választ, mert tényleg annyira minden rendben van, hogy nincs betöltetlen állás sem a városban, sem a környékén. Arról szó sincs, hogy a munkáltatók negyven felett le sem szarják az embert. Szóval nem olvastam politikai cikkeket, a tévében csak filmet néztem, és az azokat megszakító reklámokat. Ez utóbbiakat – ahogyan sokan mások – felületesen néztem, vagy csak „túléltem”. Aztán az egyiknél belegondoltam, mit is üzennek ezek a filmeket megszakító spot-ok.
Előrebocsátom: sem a reklámok készítőit, sem az azokat megrendelő cégeket nem kívánom bántani. Ők nem tehetnek a jelenlegi helyzetről, javítani nem tudnak rajta, csak felhasználják azt.
Pár hónappal ezelőtt láttam egy reklámot, ami egy olyan hitelkiváltó konstrukciót hivatott bemutatni, melynek segítségével sok csekk helyett csak egyet kell fizetni. Maga a keret pedig egy olyan „történet” volt, miszerint szegény asszony gyermekei, és unokái külföldre költöztek, de a sok csekk befizetése miatt (mázlista, be tudja fizetni) a mama nem tudja meglátogatni őket. Természetesen az „egy csekkes” megoldás után marad pénz egy amerikai útra.
Vagy itt van a nagy „kedvencem”. Ez is hitel. A fiatalember hitelt vesz fel (természetesen hitelképes), hogy Angliába mehessen nyelvet tanulni, hogy aztán azzal felvértezve itthon munkát kapjon, ami már készen várja (!). Mikor ezt először megláttam, könnyesre röhögtem magam. Igen nagy vesztes, aki hitelből Angliába megy, aztán hazajön, hogy itthon szaré’-hugyé’ dolgozzon. Kiváltképp, mikor rájön, hogy kint ugyan nincs kolbászból a kerítés, de ha becsülettel dolgozik, akkor őt is megbecsülik. Nem üvöltözik vele a főnök, nem nézi le a nála egy centivel nagyobb beosztásban lévő, nem csicskásnak használják, mert pályakezdő, stb., stb., vagy ha mégis van ilyen, akkor azt többszörös bérért viselheti el.
Utoljára vegyük az elmúlt hetek népszerű sporteseményét, a futball világbajnokságot. Értem én, hogy viccesnek szánták a reklámot, ha úgy nézzük, vicces is. A szomorú az, hogy a reklámban nem tudják azt mondani, hogy „mikor a magyar csapatnak szurkolsz”. Ok. Ez utóbbi kissé visszás példa, mert van a másik sörgyár reklámja, amiben olyan szinten túltolják a magyarkodást, hogy még a Turul is ledobja a tollait. Nekem meg hánynom kell tőle.
Szörnyű vagyok, ugye? Mondhatnánk: ezek csak reklámok, miért kell ezzel foglalkozni? Lehet, hogy ebben van igazság, de engem mégis foglalkoztat. Számomra ezek a rövid hirdetések a valóság egy szeletkéjét jelentik. Az arcomba nyomják a valódi migráció tényét. Azt, hogy honfitársaink már tízezrével vagy százezrével – statisztika kérdése – emigráltak más országokba, mert itthon csak a nyomor várt volna rájuk. A képembe dörgölik, hogy hitelből menjen az ivadékom külföldre nyelvet tanulni, mert a reklám készpénznek veszi, hogy én ezt úgy sem tudom kifizetni, itthon meg amúgy sem kap piacképes tudást. Igen, foglalkoztat az is, hogy miért egy külföldi ország himnuszát óbégatva, vagy éppen egy Mariachi banda zenéjét hallgatva kell lelkesen tudomásul vennem, hogy igyak (állítólag) magyar sört. Vajh miért?
Hát az elmúlt években nem sarjadzott egy jó focicsapat. Hiába a fűtött gyep Gyirmóton, Felcsúton, Telkiben, vagy Szolnokon, összességében 13 milliárd forintnyi TAO pénzből. Hiába a mi kis kurtalábú „Mennyei Fényünk” mindent elsöprő futball szeretete. Hiábavaló minden. Nálunk a gyökerek a föld felett nőnek. Ha az égig nem is, de a Parlamentig elérnek, én pedig tudomásul veszem, hogy csak jódlizva iszom (állítólag) magyar sört.
Singing Jungle 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 12. csütörtök, 00:40
-
Találatok: 1265
Egy pusztító válság után a gazdaság már éppen kezdett volna kilábalni a bajból, amikor amerikai populista politikusok büntetővámokkal visszarántották a növekedést világszerte, kirobbantották a kereskedelmi háborút, ami aztán újabb lendületet adott annak, hogy még inkább a tekintélyelvű rezsimek vagy diktatúrák felé csússzon a világ.
Ez a mondat nem a mai helyzetről szól, hanem a múlt század harmincas éveiről. Ez főleg azért lehangoló párhuzam, mert az akkori elnyújtott recesszió a legtöbb történész szerint hozzájárult a nem sokkal később bekövetkező világégéshez. Tanulságos ezért megnézni, mi is történt az USA-ban ebben az időben. Ehhez a téma szakértője, Doug Irwin elmondására hagyatkozunk (ő
remek könyvet is írt a harmincas évek amerikai protekcionizmusáról.)
1928-ban, amikor megválasztották Herbert Hoover elnököt, az amerikai választási kampány fő témája a mezőgazdaság megmentése volt. Ebben az időben ugyanis egy vadiúj technológia terjedése (az úgynevezett feldolgozóipar) miatt a tengerparti területek gyorsan fejlődtek, a belső államok viszont nem annyira. Ezért jött az ötlet, hogy a mezőgazdasági import megvámolásával lehetne segíteni a bajba jutott termelőállamokon.
Csakhogy a kongresszusi képviselők nem voltak hajlandóak támogatni a különböző mezőgazdasági vámokat anélkül, hogy az ő államuk vagy körzetük ne kapott volna valamit. Mindenki talált egy otthoni megmentendő iparágat, aminek importjára vámot követelt, hogy megszavazza a többit.
Valóságos vámőrület tört ki a képviselők körében, olyan termékekre vetettek ki vámokat ötletszerűen, mint az aranyhal.
Végül összesen 800-féle termékre vetettek ki importvámot a Smoot-Hawley (vagy ahogy még emlegetni szokták: Hawley-Smoot) vámtörvényben, ami Reed Smoot szenátorról és Willis C. Hawley képviselőről kapta a nevét.
A politikusok annyira csak a hazai lobbiérdekekre figyeltek, hogy nem gondolkodtak kicsit felelősebben néhány fontos kérdésről. A vámoknak ugyanis többféle kedvezőtlen tovagyűrűző hatása is lehet. Az egyik az, hogy a vám egyfajta adó, ami drágábbá teszi az importált termékeket. Ez az áremelkedés pedig versenyképtelenebbé teszi a hazai cégeket. Ha például drágul az acél az USA-ban, akkor az ottani gépgyártók beépítik ezt az áremelést, és az ő termékeik is drágábbá válnak – ami miatt végső soron az exportőrök helyzete romlik a világpiacon.
Ennél is súlyosabb lehet az a megtorlás-láncreakció, amit a vámok kiválthatnak. Erre az egyik legdurvább példa a Smoot-Hawley törvény idejéből a tojás, amiből ebben az időben az USA többet adott el külföldön, mint amennyit importált, tehát nettó exportőr volt. Ennek ellenére emeltek a vámon (tojásonként 8-ról 10 centre), hiszen hiába sikeres az ágazat, “biztos nem árt a segítség”. Csakhogy ennek hatására Kanada is emelt, de nagyobbat, 3-ról 10 centre. Ez viszont teljesen tönkretette az amerikai tojásexportot: egymillió tucat tojásról 130 ezer tucatra esett az éves export, termelők tízezrei mentek tönkre. Hasonló történt sok más termékkel.
A "dögöljön meg a szomszéd tehene" elgondolás tehát így vagy úgy, de a hazai gazdaságnak ártott végső soron.
Az akkori közgazdászok tisztán látták ezt a hatást, Hoover elnök kapott egy
olyan tiltakozó levelet, amit 1028 (!) közgazdász írt alá. Benne olyan kemény mondatokkal, hogy a vámok miatt az amerikai fogyasztóknak kell majd eltartania a versenyképtelen, rosszul működő cégeket, ahelyett, hogy dinamikusan fejlődne a gazdaság. A JP Morgan vezérigazgatója és Henry Ford személyesen győzködték Hoover elnököt, hogy ne írja alá. Az elnök ugyan maga sem rokonszenvezett a törvénnyel, de végül engedett saját pártja nyomásának.
Összességében 29 százalékkal esett vissza az amerikai export a törvények utáni időszakban, amiben persze része volt a világválságnak, de a megtorlásként hozott európai és ázsiai USA-ellenes kereskedelmi megállapodásoknak is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 10. kedd, 22:28
-
Találatok: 1485
„Fontos jogalkotói célkitűzések megvalósítása” érdekében már hetek óta rendkívüli ülésszakot tart az Országgyűlés: már volt három plusz hét és jövő héten folytatják. Noha június közepén általában már véget ér a parlament tavaszi ülésszaka, a Fidesz újabb kétharmados törvényhozási többséget eredményező választási győzelme után idén ekkor indult csak be igazán a munka – talán nem függetlenül attól, hogy ezekben a hetekben ország-világ a foci vb-re figyel.
Berúgták a törvénygyár motorját
Ezzel új lendületet kapott a törvénygyár jelzőt a rohamtempóban erőltetett törvényhozási munkával már a második Orbán-kormány idején kiérdemlő, kormánypárti többségű parlament. Az új ciklusban múlt hét szerdáig
17 ülésnapot tartottak, 129-szer szavaztak, 23 törvényt fogadtak el – köztük az alaptörvény 7. módosítását és a Stop Soros törvénycsomagot.
Az elmúlt szűk két hónap parlamenti mérlegét vizsgálva megállapítható, hogy nem is annyira a mennyiségre, mint inkább a minőségre mentek a kormánypártok: igyekeztek a veszprémi időközi választással 2015-ben technikailag megszűnt kétharmados többség visszaszerzése után „bepótolni” a kiesést.
A fideszes Bánki Erik egy hosszú ülésnapon párttársát, Bíró Márkot masszírozza a Parlamentben / Fotó: Veres Viktor
Ez a két törvény váltotta ki a legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot, de volt más is: amellett, hogy futószalagon fogadtak el tucatnyi, nemzetközi egyezményről és államközi szerződésekről szóló törvényt, a kormánypárti többség módosította az építési törvényt is, így már épülhetnek 90 méternél is magasabb „felhőkarcolók”, ha a kormány úgy akarja – a Budapesten készülő új Mol-székház 120 méteres lenne.
És még csak most jön a java
A feszített tempójú jogalkotás pedig nem áll le, sőt: a várhatóan július közepéig eltartó rendkívüli parlamenti ülésszakba még több, a maga számára fontos törvény elfogadását igyekszik majd beleszorítani a kormány.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 09. hétfő, 22:18
-
Találatok: 1403
Vajúdott sokat a Kásler nevű hegy, bejelentette, hogy bejelent, aztán hatásszünetet tartott, és előbukott belőle az egy igazság, hogy talán mégsem mindent old meg az ima és a tízparancsolat. Illetve lehet, de az ő lelke és szíve a pogányokért is remegve dobban, így kiderült, ha a hitetlen gyaur képtelen imádkozni, s így nem akar kórházban bájosan benyalt fertőzésben elpusztulni, mert amúgy hullunk ettől, mint a legyek, akkor mosson kezet.
Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy anyám is azért halt meg ettől, jegyzőkönyvileg igazolva, ámde még annyit sem mondva kórházilag, hogy bocs, redves volt a főorvos úr körme, amikor benne turkált. Sőt, felidézve, amit ugyan nem ismertek el, de apám is azért lehetett holtában olyan sárga, mint a sütőtök, mert beléje is belegyömték a szepszist. És mindketten élhetnének talán, ha már akkor megjelennek azok a plakátok, amelyek most megoldják az összes bajt és gondot.
Mert a Soros ellen oly jól bevált fegyvert vette elő a kormány, és plakátkampányt indított a kórházi fertőzések visszaszorítása érdekében. Ezek a műalkotások nem kékek, hanem bájosan narancssárgák, és ez áll rajtuk: “A megoldás a te kezedben van: előzzük meg közösen az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzéseket!” – És a plakáton éppen kezet mosnak Semmelweis után kétszáz évvel, ami komoly teljesítmény valamint agybaj.
A többség elalélt itt, hogy na, végre, valami értelmes dolgot plakátoltak ki nagy buzgalmukban, meg, hogy a hirdetős céges havernak is csurranjon. Én meg úgy vélem Gyurcsány után szabadon, hogy lófaszt mama. Annál tényleg felemelőbb, mintha az lenne odasrejbolva, hogy öljünk meg minden rohadékot, de ez itt annyi csupán, mintha egy varázsló állana a papíron és delejezne, hogy múkodj! Értelme annyi csak az egésznek.
Emlékeim szerint ugyanis már az óvodában is tudnak annyit a kiscsávók, hogy szaros kézzel nem turkálunk a saját szájunkban, de vessenek a mókusok elé, ha ez nincs így. Ezen túl, talán – de nem biztosan – az egészségügyben dolgozók is vannak ennyire felvilágosultak, és megsúrolják a mancsukat, feltéve, ha van mivel, ugye. Ilyképp elég lehangoló ez az egész, mert mutatja, mire tartja állampolgárait a hatalom, illetve jelzi, hogy mire véli saját magát is.
A “Cipőt a cipőboltból”, a “Még mindig centrumhétfő” világa ez, illetve, ennek az egészségügyi vonulata idéződik fel megint, hogy “Rágjon sokat, mosson fogat”. És erre hajaz az is, midőn a kórház rothadó falára lehet pöfögő Orbánt pingálni, és itt nem a vezér kisvasutas képe a lényeg, hanem, hogy van penészes kórházi fal, amelyre rákerülhet. Sőt, hogy e falak mögött meg nincs klozettpapír, hogy a beteg kitörölhesse a szaros seggét.
Egyébként, aki kitalálta ezt, a tökeinél ragadta meg a probléma velejét – vagy miket is mond Virág elvtárs -, mert a szaktárca mindettől a plakáttól harminc százalékos csökkenést vár, csak nem tudni, mihez képest.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 07. szombat, 23:05
-
Találatok: 1423
Az ország mai hanyatlásának alapvető oka, az eredendő bűn a rendszerváltáshoz kapcsolódik. Pontosabban a gazdasági erőforrások leépítéséhez. Az ellenzéki kerekasztal a gazdasági kérdésekre nem fordított kellő figyelmet. A piacgazdaság kiépítése a szükségesnél kevesebb figyelem és még kevesebb szakértelem mellett jött létre. A privatizáció látszólag logikus lépései összességükben az iparvállalataink és az agrárüzemeink elkótyavetyéléséhez s egymillió ember utcára kerüléséhez vezettek.
Mivel a piacgazdaság szabályozási rendszerét számos joghézag jellemezte, s a magántulajdon „szentsége” is bizonytalansággal volt terhes, felmerült a vagyonosodás kontrollálásának igénye Horn Gyula akkori miniszterelnök részéről, de az Alkotmánybíróság ezt a személyiségi jogok sérelmére hivatkozva elutasította. Szabad lett az út a privatizáció ügyeskedő nyertesei számára. A szerzett vagyon nem a magyar gazdaság talpra állítását és megújítását szolgálta, végállomása kisebb részben külföldi tulajdonszerzés lett, döntően azonban offshore számlákra került.
Hatalmas összegről van szó! A Tax Justice Network szakértői szerint 2010 előtt 242 milliárd dollár, a 2010-es GDP kétszerese ment offshore számlákra.
A gazdaság összeomlását a Horn-kormány kivédte, de a növekedés a külföldi tőkének volt köszönhető. A „gazdátlan” gazdaság a multik érdekkörébe került. Magyarországon a globalizálódás lett a legerősebb tényező, a világ országai között a tizenegyedikek vagyunk e téren. Így is tizenegy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét elérjük a rendszerváltást megelőző gazdasági teljesítményünket.
Elvben 2010 után indulnia kellett volna a felzárkózásnak, az úgynevezett Jánossy-féle helyreállítási periódusnak. A Jánossy Ferenc által felállított, számos ország példáján nyomon követhető tétel szerint ugyanis ha egy gazdaság teljesítménye bármi okból visszaesik, a válság elmúltával nagyobb növekedési dinamikájú fejlődési szakasz következik, s ez addig tart, amíg a válság előtti növekedés trendjét ismét el nem éri a gazdaság. E szerint a növekedés ugyanis a szakmakultúra minőségétől függ, s ezért az elszenvedett károkat idővel az ország kiheveri.
Hazánkban a tartósan magas növekedési ütem az 1966 és 1977 közötti évekre volt a jellemző. A rendszerváltás után a korábbi növekedési trendet közelíteni sem tudtuk, jóllehet a piacgazdaságtól éppen a válságos periódusból való kilábalást, a gyorsabb fejlődést reméltük. A kapitalista gazdaság a többi, hozzánk hasonló múltú országban magasabb teljesítményt is nyújt, mint a szocialista időkben. A gazdaság helyreállítására, a károk felszámolására a 2010-es országgyűlési választással nyílt lehetőség. Tekintettel arra, hogy 2010 első és második negyedéve is gazdasági növekedést hozott, a Fidesz–KDNP-nek minden feltétele adott is volt, hogy induljon a Jánossy-féle helyreállítási periódus. Nem így történt.
Az új rezsim a kötcsei víziót követve mintha az Acemoglu és Robinson Miért buknak el nemzetek? című könyvében leírtakat másolta volna, „létrehozták azt a formációt a gazdasági és politikai intézmények átalakításával, amely egy szűk csoport hatalmi, anyagi érdekeit szolgálja”. Ezek az intézmények „megfosztják a nagy többséget az erőforrásaiktól, figyelmen kívül hagyják a tulajdonjogokat, nem ösztönzik a gazdasági aktivitást, az innovációt”. A szerzők az ilyen funkciókat ellátó szerveződéseket „kizsákmányoló intézményeknek” nevezik. Hazánkban ma már az állami intézmények többsége ebbe a körbe tartozik.
Orbán politikáját arra építette, hogy hazánk nem polgárosodott. Az „eredendő bűn” súlyosabb, nehezebben korrigálható eleme ugyanis a társadalmi fejlődés megtorpanása. Nem tudott az a vállalkozói réteg megerősödni, amelynek a mindenkori polgári társadalom gerincét, tartását kell adnia. Nem alakult ki az a tulajdonosi elit, amely a fejlettebb országokban a kistelepüléseken is jelen van, véleményalkotásában független és szabad, érdekérvényesítő képessége a saját teljesítményéből fakadó önbizalom révén erős. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 07. szombat, 02:28
-
Találatok: 1390
Tudom, hogy senkit nem érdekel a média helyzete Magyarországon. Ott a fészbuk oszt azon olvassa a jóember a híreket, van belőle fosásig. Az úgy van, lesz oda valahogy, tojta a nyuszi, vagy az Úr kegyelméből pottyant oda, francot se érdekel. Vajna Tímea aktuális fogantatási projektje sokkal izgisebb, mint a média nyomora, amúgy is mekkora gáz már magukat sajnáltatni, nem? Dolgozzanak, oszt tolják a cuccot bele a fészbukba, hogy legyen min háborodni.
Szólok annak, aki nem tudja (baromi sokan vannak), nem a fészbukon tetszik olvasni a híreket. Ott legfeljebb a linket lehet elérni, arra kattintva máris egy portálon találja magát az ember lánya-fia. A portáloknak az a jellegzetessége, hogy azok fenntartása pénzbe kerül. Ha ráadásul olyan portálról beszélünk, amelyik nem abból él, hogy összelopkodja máshonnan a cikkeket, akkor az ott dolgozó újságírók és egyéb betűvetők megélhetését is fedezni kell, ugyanis ameddig a kedves olvasó a legnagyobb természetességgel elvárja, hogy neki reggel-délben-este legyen olvasnivalója, mégpedig lehetőleg olyan, amit a szalámis zsömle elfogyasztása közben el is tud olvasni, addig azt a cikket valakinek meg is kell írnia. Olyan ez, mint a főzés. Az ember órákig dolgozik a konyhában, asztalra teszi a húslevest, a kézzel gyúrt túrós csuszát és a piskótát, a család pedig 15 perc alatt befalja. Az öt perc alatt elolvasható cikkekben több óra munka van. Ha tényfeltáró cikk, akár több hét, vagy több hónap munka.
Tudom, ne sírjon a szám, örüljek, hogy írhatok. Mert itt sajtószabadság van. Terjesztik is szorgosan a gyökerek, utoljára valami fideszes, vagy még annál is szélsőségesebb fasztudjamin láttam ezt a trágyát:
Szép, színes hányás. Egyszerűagyú máris höröghet teljes erőből, mert lámni, virágzik a sajtószabadság, Orbán Viktor kegyelmesúr még mindig elnézi ezeknek a hazaárulóknak a működését, még mindig nem tiltotta be őket. Holott közéjük is lövethetne.
Nézzük akkor egyenként:
A Propeller gyűjtőportál. Ha éppen az Origó cikkét küldi be valaki, az meg fog jelenni, ahogy a 888, a PestiSrácok és a többi is.
Az Infostart tulajdonosa Módos Márton, a Fidesz alapító tagja.
A Zoom egy magánember magánvagyonából alapított és fenntartott portál. Ezért nehezebb eltaposni, de fenntartani sem egyszerű. Kérdés, meddig bírják.
A Budapest 1873 nem ellenzéki portál, hanem kamu oldal.
A Népszavát Puch László vásárolta vissza – sajtóértesülések szerint Orbán Viktorral történt személyes egyeztetés után -, azóta rendben megkapja mindenki a fizetését és bőven jut kormányhirdetés is.
A Cink évekkel ezelőtt megszűnt.
A Fideszfigyelő nem portál és nem újság, hanem egy Facebook-csoport, ahol mindenféle cikkeket osztanak meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 06. péntek, 02:32
-
Találatok: 1362
Azt mondja valamelyik háromnevű szakértő, elemző (valamilyen rejtélyes oknál fogva a Fidesz kottáját szóról szóra visszaköhögő, úgynevezett véleményt formáló egyéneket a banánköztársaság alakú narancsültetvények árnyékában így nevezik) ma reggel a Migráns1 csatorna műsorában, hogy békülékeny és konstruktív találkozóra lehet számítani Orbán és Merkel között. A Nézőpont-csoporthoz tartozó Fidesz-csatlós Médianéző Kft. nevű vállalkozás ügyvezetője így folytatta az okoskodást:
… azzal, hogy Orbán Viktor évek óta következetesen kiáll a migrációval kapcsolatos magyar álláspont mellett, megerősödött, míg Angela Merkel nem a maga ura sem saját kormányában, sem Németországban. Orbán Viktor segítő kezet nyújthat a német kancellárnak Európa jövőjét illetően vagy migrációs kérdésekben. Most lehet gálánsnak és elegánsnak lenni Magyarország részéről.
Nem vagyok jövőbelátó tenyérjós, nincsen semmilyen nemű fideszes (sem másmilyen) gazdasági érdekeltségem, nem csüggök kiszolgáltatottan felkapaszkodott bugrisok kegyének gyümölcsfáján, ezért nem tudom megmondani fideszes szakértői-elemzői bizonyossággal, hogy milyen jellegű találkozóra lehet számítani Merkel és Orbán között. Azért ránézésre úgy tűnik, hogy a szakértő úrnak kimaradt – apropó konstruktivizmus – a tegnapi előretolt csatakiáltás, iderakom, ne vesszen el a fennforgásban:
Miután napi rendszerességel követem Orbán Viktor egyik következetességből a másik következetességig tántorgó politikai pályafutását – saját meglepetésemre is -, mélyen egyet tudok érteni a háromnevű NER-tégla álláspontjával: van egy kérdés, amiben Orbán Viktor hosszú évek óta következetes. Hogy éppen a migráció hozta felszínre minden korábbinál hangsúlyosabban ezt a nemes tulajdonságát, jelentéktelen részletkérdés. Akkor is az volna, ha Orbán Viktort történetesen lehetséges volna a gáláns és elegáns fogalmakkal azonos gondolati egységben értelmezni.
Tévedés ne essék: egyáltalán nem a toprongyos, igénytelen, hivatalos csoportképekre rászabadított vállalhatatlan külsejére gondolok, hanem a békülékenységgel és a konstruktivizmussal semmiféle köszönő viszonyt nem ápoló, viszkető tenyerű, kicsinyesen bosszúálló, félműveltségéből adódóan állandóan frusztrált, üldözési mániás, beteges kompenzálásra berendezkedett karakterére.
Orbán Viktor egyetlen dologban következetes, gyakorlatilag mióta túlélete sanyarú gyerekkorát: a szüntelen árokásásban és a tömeges háborús pszichózis, a mindent átszövő káosz és bizonytalanság fenntartásában.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 04. szerda, 21:35
-
Találatok: 1412
Nyerges Zsolt csak parkolópálya, a következő lépésben minden megy Mészáros Lőrinchez – így foglalta össze röviden egy ügyet ismerő forrásunk, hogy miért adta el Simicska Lajos tulajdonképpen mindenét Nyerges Zsoltnak. Állítólag azért lett Nyerges a postás, mert ő az, akiben mind a két fél megbízik. Simicska Lajosnak emberemlékezet óta üzlettársa, de a korábbi Fidesz pénztárnok és Orbán Viktor összeveszését követően is volt arra utaló jel, hogy a kibékíthetetlen konfliktus ellenére vele a másik oldal is hajlandó szóba állni. Emlékezetes momentum, hogy két évvel ezelőtt, a Simicska-Orbán háború csúcspontján a miniszterelnök személyesen ment le átadni a szolnoki MÁV-stadiont.
Állítólag közel 60 cégből áll a csomag, amit Nyerges most átvesz, és ez teljes egészében a leköszönő felcsúti polgármesterhez, Orbán Viktor jóbarátjához, Mészáros Lőrinchez kerülhet. Hogy pontosan milyen konstrukcióban (egyben vagy szétszedve), és hogy Mészáros mely cégéhez, az egyelőre nem egyértelmű, ezt állítólag most még Nyerges sem tudja. A tranzakció részleteiről kora őszig valószínűleg nem is fog kiderülni semmi, hiszen a pénzügyek rendezéséhez és a hatósági jóváhagyásokhoz hónapokra van szükség.
Arról eltérnek a vélemények, hogy Simicska Lajos részéről ez most teljes kapituláció vagy egy logikus üzleti döntés (valószínűleg mindkettő), az azonban nem kérdés, hogy lényegében térdre kényszerítették az oligarchát. A nagy összeveszést követően a cégcsoportot teljesen elzárták az állami forrásoktól, de az elmúlt években sok szektorban a jogszabályi környezetet is úgy alakították, hogy a Simicska-cégek többsége piaci alapon fenntarthatatlanná vált, a nem piaci források pedig elzáródtak. A vállalatoknál idővel le kellett volna húzni a rolót, így legalább a munkahelyek egy része megmarad – fogalmazott egy forrásunk.
Megpróbáltuk összeszedni, hogy mennyit érhet a cégcsoport, ami a közeljövőben gazdát cserél, ez azonban nem annyira egyszerű dolog. Simicska Lajos ugyanis a cégfantomizálás és tulajdonviszonyok elfedésének Magyarországon korszakalkotó jelentőségű úttörője volt, így nem lehet pontosan megmondani, hogy a birodalmába tartozó vállalatoknak mekkora részben tulajdonosa. (Az például, hogy a Közgép Simicska Lajos kizárólagos tulajdonában van, csak 2012-ben
derült ki egy Népszabadság birtokába jutott dokumentumból.) Sokat elárul, hogy bár a mostani tranzakció állítólag nagyjából 60 vállalatot érint, Simicskának a cégregiszter szerint jelenleg csak hét társaságban és azok néhány leányvállalatában van közvetlen tulajdonrésze. Ráadásul a birodalomban eddig is komoly szerepe volt Nyerges Zsoltnak és a másik állandó üzlettársnak, Fonyó Károlynak, a vállalatok egy része az ő kezükben volt korábban is.
Abból, amit összeszedtünk, az látszik, hogy az érintett birodalom legalábbis a könyvek alapján tízmilliárdokat ér (az együttes nettó eszközérték több mint 50 milliárd forint). Ez is azt a forgatókönyvet valószínűsíti, hogy Nyerges nem magának vásárol, neki ugyanis aligha van ennyi szabad forrása.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 04. szerda, 00:48
-
Találatok: 1391
Az emberek nagy része védtelen a manipuláció nyelvi formáival szemben. A politikusok és a tömegmédiumok ezért hatékonyan tudnak befolyásolni, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
A retorikai fogások, a nyelvi eszközök sokszor rejtett módon képesek befolyásolni a hallgatóságot. A Független Médiaközpont műhelyfoglalkozást szervezett újságíróknak, amelynek célja az volt, hogy a résztvevők tudatosan, magabiztosan tudják azonosítani a politikai és a média diskurzusokban előforduló hatáskeltő, megtévesztő vagy éppen félrevezető nyelvi eszközöket.
A foglalkozást vezető Szilágyi Anna kommunikációkutató, a Savannah College of Art and Design tanára Hongkongban. Politikai kommunikációval, propagandával, kisebbségek, országok, és civilizációk ábrázolásával, valamint a verbális bántalmazás hétköznapi eseteivel foglalkozik. Magyar és nemzetközi példákon keresztül vizsgálja, hogy miként befolyásolják az emberi gondolkodást és viselkedést a szavak.
A szakértő szerint az emberek jelentős része meglehetősen védtelen a manipuláció nyelvi eszközeivel szemben. Meglátása szerint a politikusok és a tömegmédiumok ezért hatékonyan tudnak bennünket befolyásolni a nyelven keresztül, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk.
A kutató hangsúlyozta, hogy a kommunikáció egész életünket áthatja. Egy beszélő naponta átlagosan úgy 16 ezer szót használ és ebben még nincsenek benne például a Facebook-posztok. A szavakkal örömet szerezhetünk, fájdalmat okozhatunk, alakíthatjuk mások életét. Mégis kevés a tudatosság abban, ahogy a szavakat használjuk nap mint nap.
A szavak mentális struktúrákat, kereteket hívnak elő. Ez a folyamat gyakorlatilag önműködő, így kevés befolyásunk van rá. A kutató ezt George Lakoff tételével illusztrálta, aki a „keretezést” vizsgálta. Kurzusain Lakoff tanítványait rendre arra kéri, hogy egy percen keresztül ne gondoljanak az elefántra, de a felszólításnak a hallgatóság képtelen eleget tenni: csak az elhangzott kifejezésre tudnak gondolni.
Fotó: Független Médiaközpont/Mark Tremmel
Ahogyan ez a példa is szemlélteti, a keretek automatikusan terelik pályákra a gondolkodást, ezért a politikai szereplők és a média hatásosan tudja befolyásolni a kereteken keresztül az embereket. Gyakori jelenség, hogy a független sajtó — a keretezést figyelmen kívül hagyva —, befolyásos politikai pártok (vagy a kormány) stratégiai okokból bevetett kifejezéseit maga is használni kezdi.
Ilyenkor a média úgy jár el, mintha a szóban forgó szavak semleges, leíró kifejezések lennénk, nem pedig ideológiai töltetű, mozgósító hívószavak, amelyek meghatározott kereteket aktiválnak.
Az is előfordulhat, hogy a politikai szereplők, propagandisztikus megfontolásokból „átkereteznek” egy-egy szót. Egy kifejezés jelentése megváltozhat, ha következetesen negatív kereteket hívnak elő kontextusában. Példa erre a magyar propaganda által használt „migráns” szó, amely korábban semleges, leíró szakkifejezés volt, ám a kormányzat szóhasználatának hatására széles körben használt megbélyegző megnevezés, stigma lett belőle.
Bővebben ...
Fotó: Független Médiaközpont/Mark Tremmel