- Részletek
-
Készült: 2018. május 16. szerda, 00:43
-
Találatok: 1351
Nagy ámulattal olvastam a minap a Magyar Időkben Szájer József, a Vasárnapi újságnak adott rádióinterjújának kivonatát, összefoglalóját, nem tudom micsodáját. Olvasás közben arra gondoltam, hogy milyen érzés lehet azzal a (téves) tudattal élni, hogy valaki egy örök meg nem értett zseni, a világ vezetésére elhivatott szupertehetség és a világ ezt nem értékeli, nem becsüli. Sőt, folyamatosan támadja. Mert a világ, Európa, ezen belül Magyarország és a polgárok egy része nem hajlandó igazodni ahhoz az irányvonalhoz, amit Orbán Viktor és baráti köre – közöttük Szájer József – meg szeretne szabni számukra.
Az interjúból igen jól kidomborodik az a speciálisan paranoid irányvonal, amit ez az érdekközösség – a volt kollégisták – rá akarnak erőltetni mindenre és mindenkire. Most éppen a kereszténydemokráciának elnevezett dolgot. Mert azt találták ki, hogy ők kereszténydemokraták és ez az egyetlen helyes út. Aki nem így gondolja, az ellenség, aki nem kér az ő kereszténydemokráciájukból, az egy utolsó geci, Magyarország és Európa elárulója.
Nem újkeletű ez a beteges gondolkodás abban a brancsban, ahová Szájer is tartozik. Már az indulástól kezdve, amikor a kollégiumban kifundálták, hogyan is tudnák megkaparintani az országot és hogyan tudnák a saját céljaik érdekében felhasználni azt, ezekben az elképzelésekben nem szerepeltek olyan pitiségek, mint emberek, elvek, önálló akarat és hasonló, Orbánék számára értékelhetetlen lomok.
Amikor Szájer József a saját ujjával pötyögte be a számítógépébe az alaptákolmányt, mely semmi másról nem szólt, mint az Orbán-klán elképzeléseiről és érdekeiről, akkor sem merült fel egy pillanatig sem a gondolat, hogy az Alaptörvény egy társadalmi szerződés, azt meg kellene vitatni a társadalommal és közösen határozni róla. Fenéket! Orbán nyilván megszabta a kereteket, hogy milyen legyen, Szájer leírta, bevezették. Pont. Az alaptákolmány innentől kezdve nem társadalmi szerződés, hanem diktátum.
Ahogy diktátum volt az illiberális demokrácia és diktátum a legújabb rögeszme, a kereszténydemokrácia. A világon egyetlen olyan kormány, sem kormányfő nincs, aki parancsba adhatja egy országnak, annak lakóinak, hogy ők mától kezdve márpedig kereszténydemokraták lesznek, mert őfényessége ezt akarja, társai a meggazdagodásban pedig ezt hirdetik teli pofával.
Ki kérte, pláne ki hatalmazta fel Orbánt, Szájert, vagy bármelyik szabadon választott disznópásztort, hogy mindannyiunk nevében kijelentsék: márpedig ez az ország kereszténydemokrata, imádkozzunk testvéreim? Én például a büdös életben nem voltam, nem is leszek kereszténydemokrata, sem keresztény, sem illiberális. Ezzel szemben végtelenül dühít, hogy az én adómból élő illetők, akiknek a feladata az lenne, hogy az én érdekeimet képviseljék oly módon, hogy keretet szabnak az ország működésének és azon belül a létező legnagyobb szabadságot biztosítják ahhoz, hogy én a saját meggyőződésem és akaratom szerint éljek, rátelepszenek mindenre, beleugatnak a legbenső magánügyeimbe, a szemem láttára szétlopják az országot és engem merészelnek minősíteni és pocskondiázni, amennyiben nem bégetek a nyájjal.
Mi van, ha az ország lakóinak egy része nem óhajt kereszténydemokrata lenni, nem akarja számolatlanul önteni a pénzt az egyház feneketlen zsebébe, nem akar ragaszkodni az ezeréves hagyományokhoz, amikről azt sem tudni, mi a francot akarnak jelenteni? Mi van akkor, ha élünk itt néhányan, akik egy haladó, modern, huszonegyedik századi országot akarunk, megfelelő színvonalú – és még véletlenül sem a kormány politikai érdekeit szolgáló – oktatással, jó egészségügyet akarunk, működő gazdaságot, ahol nem egy jól körülhatárolható bűnbanda gazdagodik napról napra, hanem az átlag magyar ember valósíthatja meg a céljait tehetsége és képességei szerint? Mi van, ha jó minőségű utakat akarunk, fejlett infrastruktúrát, hazai ipart, társadalmi szolidaritást, jogbiztonságot, megfelelő béreket, politikamentes magánéletet?
Tudom, mi van akkor, legalábbis Orbán bűntársai szerint. Akkor hazaárulók, aljas liberális szemetek, az ország ellenségei, hitetlen kutyák vagyunk.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 14. hétfő, 20:20
-
Találatok: 1405
Rétvári et. valahogyan, mint a KDNP-nek dobott konc hozadéka, ott maradt a spiccen már megint. Ez persze nem azt jelenti, hogy megjött volna az esze, sőt, de ettől nekünk nem lesz jobb, illetve egészen rossz lesz, ha még lehet ilyen, mert belengi a levegőeget a tömjénszagú imbecillis vigyorgás. Tőle szokatlanul most nem termelési-győzelmi jelentést tett közzé, hanem búsult az egyszerű lélek.
Hiszen egy I. világháborús megemlékezés kapcsán mi más juthatott volna eszébe a szentfazéknak, mint az ukrán nyelvtörvény, mert ez úgy adja magát ebben a témakörben és kontextusban. A vezírnek meg kell felelni azonban. Momentán a Cinege utcán át a Kremlig kúsznak a szálak, s ha Ukrajnát köll basztatni, akkor ezt egy váci ünnepen is abszolváljuk töketlenül ugyan, de strammul.
Így gondolkozik a degenerált csinovnyik, és tetézi a baromságait azzal, hogy azt mondja bele a friss tavaszi szélbe, Ukrajna másodrendűnek tekinti egyes állampolgárait, ami kijelentést Rétvári szájából Kijevben le sem szarnak, engemet azonban például szíven ütött, mert kiderült, rám is gondolt – ha nem akart is -, meg tereád is én nyájasom.
Már ezzel a gesztussal is, hogy ez a bagázs szíve minden melegével, ha van olyan neki, határon túli véreink felé fordul, ami nemzeti színekbe bújtatott szavazatvásárlás csupán, és nem egyéb. Mint hírlik, az ukránok, akik Szabolcsba járnak szavazni, annyira lesznek másodrendű állampolgárok, hogyha a z’Orbán még sokáig veri a farkukkal a csalánt, akkor már egyáltalán állampolgárok sem lesznek, mert Kijevben is van kurázsi, viszont a Cinege utcában ilyen csak belső használatra akad.
Mindezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére odáig jutottunk, hogy törődésben, gondoskodásban a mi helyi kormányzó erőink elsőrendű állampolgárai a még mindig Trianontól sújtott külhoni népek, amit ők nem éreznek annyira, mint a határainkon belül rekedt mélymagyarok, akik részegen a Székely Himnuszt ordítják, és tele van nagymagyar matricával az összes BMW-jük. Ha ebbe őrültek bele, hát ebbe.
Belső használatra azonban elsőrendű még a NER számára az elkábított szavazógép, a kézcsókra járuló bambák, a savazó, rikító, esernyővel kardozó hadsereg, hétmillió magyar meg nincsen is. Ez a hétszer egymillió, ez másodrendű állampolgár, hogy Rétvári et. definíciójával éljünk, olyannyira, hogy például az ötös számú tagkönyv ezt az elkorcsosult tömeget vasvellával űzné ki Szűz Mária országából.
Pedig szerzett joguk, mint az ukránoknak az anyanyelvi oktatás, nekik, következésképp, mert a két halmaz ugyanaz, nekünk is van. Elsőrendűen az, hogy normális országban éljünk, ezt azonban nagyon régen elvették, sőt, ha J. A. fájó tömörítését használjuk zsinórmértékként, hogy ehess, ihass, ölelhess, alhass, nos, azt is, összefoglalva tehát mindent.
Így ülünk itt a soha nem is volt kereszténydemokrácia álcája mögé bújtatott illiberalizmus – leánykori nevén diktatúra – kellős közepén, körülöttünk az igazmagyarokkal határon belül és kívül, és nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Mi magunk vagyunk a belgák, akikről a történelem vérzivatarában szándékosan feledkeztek meg, mert minden tele van flamandokkal meg vallonokkal.
Azt nem gondolta volna a ‘zember, hogy a kommunizmus ellen folytatott harminc évnyi kitartó küzdelem ide torkollik, hogy a többség, aki belga, sorosista-kommunista lesz a saját hazájában, üldözendő csökevény, sőt, intellektuális és morális csőd, hogy Kövér et. szavait idézzük. Nem az ukránmagyarok a másodrendűek a saját hazájukban, nekik ott több joguk van, mint a nemfideszesnek idebent, ha már ehhez ragaszkodunk.
Sőt, hogy teljes és Rétvárinak tetsző legyen a diagnózis, az itteni hétmilliónak is elvették a nyelvét. Mert bármily furcsa is lehet a bájgúnárnak, a vezény-, és jelszavak böfögése nem Arany nyelve egyáltalán, de ilyen szemiotikai nyalánkságokat hiába is mondanánk a flamandoknak és a vallonoknak, mert ők csupán saját kínaiul tudnak, és azt is rosszul.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 13. vasárnap, 19:09
-
Találatok: 1344
Egyszerűen nem lehet többé kérdés, hogy Mészáros Lőrincet hungarikummá kell nyilvánítanunk. Mit hungarikummá? Egyenesen globalikummá! Mert ha valaki a történelemben még soha nem tapasztalt ütemben gazdagodik, olyan szuperszonikus sebességgel növeli vagyonát, hogy IT-mogulok, élsportolók, popsztárok meg kokainbárók együtt a nyomába se érnek, az világraszóló teljesítmény. Nem, egyáltalán nem a levegőbe beszélünk, hiszen ismeretes az a milliárdosok vagyongyarapodási ütemét összehasonlító táblázat, amelyik jól mutatja, hogy
Mészáros Lőrinc Mark Zuckerbergnél háromszor gyorsabb ütemben gazdagodik.
Naná, hiszen maga a felcsúti fenomén jelentette ki – úgyis mint a feledhetetlen bon mot-k mestere –, hogy okosabb, mint a Facebook-vezér. Jeff Bezos mellett úgy négy és félszeres sebességgel húz el, Bill Gates vagy Warren Buffett meg a fasorban sincs a nemzet gázszerelőjéhez képest. Soros pedig… hát ő tényleg nem nevet a végén a negatív gazdagodási mutatójával.
Fotó: Kovalovszky Dániel
Valójában nincsenek is szavak e párját ritkító teljesítményre.
No de, hogy ne pusztán a gyökerét vesztett, dekadens nyugattal példálózzunk, hanem hogy a deli magyar virtus is megmutatkozzék, utalnunk kell arra a szimulációra, amelyik a felcsúti fenomén gazdagságát hasonlítja össze a Horthy-éra elitjének vagyonával, mely korszakot a mai státuszférfiak amúgy is idolnak tekintik, mint dicső aranykort. A Rubicon folyóirat készített pár éve egy 1935-ös fiktív gazdag listát, amelyen igazi nobilitások álltak az élen: Károlyi László gróf 15,2 millió pengő, Festetics Sándor gróf 13,5 millió pengő, Habsburg József főherceg 10,5 millió pengő vagyonnal. Különböző módszertanra esküvő, innovatív közgazdászok „valorizálták” e vagyont, s összevetették a felcsúti üzleti géniusz mai vagyonával. Kiderült hogy minden – egymástól amúgy különböző – számítási mód szerint
a felcsúti lángész zsebre vágja a Horthy-kor teljes elitjét.
Csak az ámulat s az elismerés hangján tudunk szólni e magyar csodáról, arról, hogy a biznisz Beethovenje 160 milliárd forinttal lett gazdagabb egy év alatt. Hú, mi lesz itt, ha ez a tendencia így folytatódik exponenciálisan! Sokan úgy saccolják: 2024-re már Mészáros Lőrinc lesz a világ leggazdagabb embere. Ráadásul Orbán Viktor 2030-ig tervez, addig a felcsúti mágus felvásárolja egész Európát, beleharap Amerikába, és falatozik Kínából is. S a világ gondjai ekként meg lesznek oldva.
Szóval hungarikum. Ja, és közgazdasági Nobel-díj. Minimum.
***
Én, aki az alhelyettes funkcionárius helyettességig vittem, jól tudom, hogy a példaértékű sikerembereket mindig eléri a rosszindulatú gáncsoskodás fullánkja. Amilyet itten az ellenzék tanúsít. Ahelyett, hogy büszkék lennének a mi nagy közös eredményünkre, a Lőrinc barátunkra. Irigykedve megkérdőjelezik a sikerének gyümölcsét, mert szerintük ez csak ordas nagy korrupció. Ez kérem, puszta rágalom, s ezzel ugye meg is cáfoltuk a rágalmat.
Vagy azt állítják, hogy ez a világraszóló gazdagodási diadal csak azért jöhetett létre, mert Felcsút ékköve a miniszterelnök úr barátja. De hát ezt maga Lőrinc barát is mondta, mármint, hogy ez a nagy eredmény „Isten, a szerencse és Orbán Viktor segítségének" köszönhető. (Bár az nem érthető, hogy Istent meg Orbán Viktort miért kell megkülönböztetni.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 12. szombat, 18:10
-
Találatok: 1476
Kétszer építette föl önmagát. Magyarországon az Akadémia elnöke, a kultúrpolitika vezető embere, a rendszerváltás egyik előkészítője, az ’56-os forradalmat rehabilitáló úgynevezett történelmi albizottság elnöke volt. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1990-ben Los Angelesbe költözött, és a UCLA professzora lett. Kapcsolatai az óhazával szórványosak, de mivel kutatási területe Kelet-Európa, folyamatosan követi a hazai eseményeket. Ezt vártuk-e az átalakulástól? Hittünk-e abban, hogy ott fogunk tartani, ahol ma tartunk? Közös sínen halad-e Magyarország és a megtalált Európa? – kérdeztük Berend T. Ivántól.
– Legszívesebben azzal kezdeném, hogy mondjon valami biztatót. Ránk férne néhány külföldről érkező jó szó. A folyamatok, amelyek Magyarországon lejátszódnak, mennyiben illeszkednek a kelet-európai és az általános európai trendbe?
– Természetesen átérzem az otthoni hangulatot, jó is lenne valami biztatót mondani, de nem könnyű. Legfeljebb annyit mondhatok, hogy a folyamat, amelynek ezekben az években tanúi vagyunk, nem csupán hazai jelenség. Az európai populista áttörés, ami többnyire csak feltörés, a 2008-as válság nyomán vált erőteljessé. Habár időben távolinak tűnik, a válság hatalmas sokk volt. Akkor látszott csak igazán, hogy az unió szerkezete közel sem tökéletes. Milyen kockázatos volt, hogy a monetáris integráció, a közös valuta bevezetése fiskális integráció nélkül ment végbe. Ilyen a világtörténelemben még nem volt. A válság persze megrendítette a közös valutát, amely az integrációnak nemcsak szimbóluma, de döntő eleme is volt. A válság nyomán tovább növekedtek a jövedelmi és szociális különbségek. Közép- és Kelet-Európában, ahol az államszocialista múlt korábban erősen kiegyenlítette a jövedelmeket, az olló szétnyílása és egyes rétegek elszegényedése megrázó élmény volt. Ez adott talajt a populista mozgalmaknak. Mivel a periféria országaiban a financiális egyensúly rossz volt, egyszerre hat-nyolc országot kellett a csődből az IMF és az unió közreműködésével kimenteni. Ezeket az országokat erős megszorításokra kötelezték, ami bizonyos országokban a fizetések és a nyugdíjak csökkentésével, az egészségügyi szolgáltatások romlásával járt. A tanulság egyértelmű: pénzügyi egyensúly nélkül az unió sem működhet. Ezt a tagállamok választóközönsége számos helyen úgy értelmezte, mint „a német központ”, a nyugati régió elnyomó, vagy, ahogy Magyarországon mondták, „gyarmatosító” törekvéseit.
– Vagyis tévedtek mindazok, akik a belépéskor az uniót jótékonysági intézménynek hitték?
– Így van. A megszorítások kemények voltak. A görög példa a legvilágosabb. Ott olyan iszonyú túlköltekezések, korrupt adócsalások történtek, amelyek nemzetközi szinten is páratlanok voltak. Természetes, hogy a pénzügyi rendet helyre kellett állítani. Ez lázadást, kiábrándultságot szított. Ugyanakkor ma már nyilvánvaló, hogy az EU helyesen cselekedett. A megszorítások eredményre vezettek Spanyolországban, Portugáliában, Írországban, sőt Görögországban is. Megszűnt, csökkent a kóros deficit, a vészes eladósodás. A pénzügyi háztartás helyreállt, a közös valuta visszanyerte erejét és értékét. A tradicionális európai pártokat azonban mindez megviselte.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 11. péntek, 22:36
-
Találatok: 1346
Az Orbán-kormány egy éve tartó gyűlöletpropagandájának a célkeresztjében egy olyan ember áll, aki több pénzt adott jótékony célra, mint amennyi száz leggazdagabb magyar vagyona összesen – derül ki portálunk számításaiból. Ennek azután néztünk utána, hogy a napi.hu csütörtökön előállt a száz leggazdagabb magyar listájával, nekik pedig együttvéve 4267,4 milliárd forintjuk van, 471 millióval kevesebb annál a 18 milliárd dollárnál, átszámítva 4738 milliárd forintnál, amennyit Soros György tavaly novemberben az alapítványi hálózatának, a Nyílt Társadalom Alapítványoknak (OSF) adott.
Tavaly októberben a Wall Street Journal szellőztette meg először, hogy az amerikai magyar milliárdos az elmúlt néhány év alatt 18 milliárd dollárt utalt át az OSF-nek. Gesztusának az értékéből semmit nem von le, amit később a Bloomberg pendített meg, vagyis hogy részben azért dönthetett így, hogy csökkentse az adóalapját, amely után befektetéskezelő társasága, a Soros Fund Management vezetőjeként 2017-ben adóznia kellett volna. Becslések szerint amerikai befektetők 100 milliárd dollárnyi vagyont tartanak offshore számlákon, a kongresszus ezt 2008-ban unta meg, és döntött úgy, hogy 2017. december 31-ig haladékot ad a vagyonuk visszahozatalára és a vagyonukra kivetett 39,6 százalékos adó befizetésére. Ezt sok amerikai befektető hasonló húzással kerülte el. Az OSF-nél – amely több mint 30 regionális alapítvány munkáját fogja össze, és az 1984-es alapítása óta 14 milliárd dollárral támogatta a társadalmi igazságosságért és az egyenlőségért folytatott harcot szerte a világon – most csak a Microsoft alapítója, Bill Gates fémjelezte alapítvány, a Bill & Melinda Gates Foundation kezel több pénzt az Egyesült Államokban.
Soros György és a felesége, Tamiko az Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet megalapításának alkalmából rendezett berlini ünnepségen 2017. június 8-án / Fotó: (MTI/EPA/Clemens Bilan
Ez azért megejtő, mert a száz leggazdagabb magyar a NER több milliárdosát is a társaságában tudja, és miközben
az Orbán-kormány nemzeti konzultációban hazudik Soros Györgyről és a bevándorlásról vallott nézeteiről, néhány NER-milliárdos egyszerűen szitokszóként használja a nevét. Egyikük, Mészáros Lőrinc nemrég Soros György bérenceként aposztrofálta azokat az újságírókat, akik a vagyonáról kérdezték, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója pedig egy messzire visszhangzó tavaly áprilisi blogbejegyzésben támadta, úgy, hogy éveken át
Soros György pénzén, az alapítványa által nyújtott ösztöndíjból élt. Nem mellesleg az amerikai magyar milliárdos pénzén tanult a fél fideszes vezérkar, Orbán Viktor, Deutsch Tamás és Kövér László is, sőt, nélküle valószínűleg nem is létezne a Fidesz, ahogyan ma ismerjük. Tavaly áprilisban
a Magyar Narancs nézett utána és derítette ki, hogy a Soros Alapítvány 1986-ban a Rajk Szakkollégiumot hatmillió, a Bibó Szakkollégiumot pedig 5,8 millió forinttal támogatta. Ez volt az a két intézmény, amelyből a Fidesz kinőtt, de Soros György később, a párttá alakulás alatt bőkezű volt Orbán Viktor alakulatával, amelynek négymillió forint értékű eszközadományt és 4,2 millió forint készpénzt adott. Mostani értéken ez hozzávetőlegesen 125 millió forint körüli összegnek felel meg. A jelenlegi kormánypárt ráadásul egyedüliként élvezhette Soros György támogatását a magyarországi politikai alakulatok közül. Egy 1991-es interjúban az amerikai magyar milliárdos ki is mondta: „Eszmeileg a Fidesszel szimpatizálok. Tény, hogy a Soros Alapítványnak is szerepe van e tehetséges, fiatal politikusgárda kinevelődésében. Én őket tartom a jövő ígéretének.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 11. péntek, 01:55
-
Találatok: 1313
„A kormányzattól sokak által várt konszolidációt Gulyás úgy értelmezi, hogy az elmúlt évben jelentősen nőttek a bérek, illetve a keresztény kultúra megőrzését, az államhatárok védelmét és a stabil, kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát és a családpolitikai intézkedéseket fontosnak tartja a kormány, tehát «mindez együttvéve jelentette és jelenti a konszolidációt».” (Két nagy döntést jelentett be az Orbán-kormány új minisztere)
A konszolidáció szó jelentése megerősítés, megszilárdítás. Az ördögbe! Ha Németh Szilárdot valóban kinevezik honvédelmi államtitkárnak, esetleg eme izgalmas, fontos, tisztség mellett MQ–1 Predator többfeladatú pilóta nélküli repülőgépnek, ennél pompásabb megszilárdításról álmodni sem lehet.
Vannak jó és rossz szóviccek. Ez utóbbi kimondottan pocsék, csapnivaló. Németh Szilárdnál kíméletlenebb szóviccet nagyon nehéz lenne kitalálni, ráadásul ő nem is az. Nem elvont fogalom, idétlen, bugyuta tréfa, hanem konkrétan létező matéria, aki hatással van arra az országra, amely nemtörődömségével kitermelte magából és szó nélkül hajlandó elviselni őt. Közben szépen, fokozatosan mi is megszilárdulunk, amelynek izgalmas, valóban beláthatatlan következményeit kénytelenek leszünk elviselni. Most, majd, valameddig. Konszolidáltan.
Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája. Egy valaha csúfreményű, képesítés nélküli napközis tanító megindul, aztán elképesztő röppályára áll. Valóban ez jelentené a keresztény kultúra értékeit, amelyeket meg kell őriznünk? Kölnben a katedrális, nálunk pedig Németh Szilárd exponenciálisan felfelé ívelő karrierje? Irigylésre méltó? Igen, de ő nem igazán méltó arra, hogy irigyeljük. Ez amolyan Szilárd-féle paradoxon. A konszolidáció aljas, gonosz tréfája.
Magára a konszolidáció kifejezésre az elmúlt idők folyamán egy csomó jelentés rátapadt. Olyan mint egy távoli rokon. Valahol van, valamit csinál, de nevét nem tudja senki sem pontosan. Gizus azt mondta, az illető elvált, de amúgy jól van, és rengeteget keres. Manka néni szerint régebben öntöző berendezéseket árult, a neve talán András, vagy valami hasonló, az is lehet, hogy inkább Endre. Később áttért használt locsolókocsik forgalmazására, meg van hozzá egy új nője, aki szült neki két gyereket. Esetleg Andor?
Ragaszkodjunk inkább a megszilárdítás jelentéshez, mivel manapság tényleg ilyen időket élünk. Ne keverjünk hozzá olyan fogalmakat, mint megbékélés, nyugalom, kiszámíthatóság, pláne kiegyezés.
Orbán Viktor hatalmának megszilárdulása nem 2018. április 8-án kezdődött, hanem ekkor fejeződött be. Ennyi volt a konszolidáció, tessék ezzel kezdeni valamit.
Most felbukkannak mindenféle új miniszterek, furcsa szerzetek, államtitkárok, bármikor lecserélhető, beszélő fejek. Létrejönnek új, reményteljes intézmények, mások megszűnnek. Van új parlament. Olyan szabályos, „tökre” működőképes, amelyben még az ellenzék számára is szorítottak helyet. Konszolidált.
A gazdaság kiválasztott szereplői konszolidáltan gyarapodnak. Mészáros Lőrinc védett, érinthetetlen személlyé vált. A sajtó nem zargathatja mindenféle szemérmetlen kérdéssel. Ő már magánjellegű stróman, állami pénzekkel kitömve.
Az eddig halódó Rogán Antal az árnyékból és a zombilétből kilépve pimaszul mosolyog, majd kiköp egyet balra. Az ő pozíciója tökéletesen szilárd. A rossz végre elnyerte méltatlan jutalmát.
A Fidesz hívei boldogok. Nem övék ugyan az ország és a hatalom, de az övéieéké’. Azoké akikben annyira hisznek. Van is bennük káröröm dögivel. Teljesen jogosan. Ennyi bőven elegendő megingathatatlan szilárdságukhoz. A hülyeségig konszolidáltak.
Az Uniótól és az állampolgároktól bezsebelt pénzek nagy része magánzsebekbe vándorolt, ott szilárdulnak át.
Sokan megunták ezt a furcsa, pökhendi, hazai jólétet, az állandó, megszilárdult háborúskodást, ezért inkább külföldön próbálnak konszolidálódni. Azt is mondhatnánk, nem szeretnének itthon megszilárdulni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 09. szerda, 21:49
-
Találatok: 1260
Egy ilyen méretű vereség és az elmúlt egy hónapban megmutatkozott zűrzavar közepette számtalan használható, még több naiv és rengeteg ötletszerű, pillanatnyi érvényű elképzelés látott napvilágot.
Úgy vélem, hogy ezeknek a nagy része leegyszerűsíthető két aktuális és EGY STRATÉGIAI jellegű feladatra, de ezeket érdemes, és úgy is kell megfogalmazni, hogy EGYÉRTELMŰEK LEGYENEK. És később ne lehessen azzal védekezni, hogy a feladat nem volt világos.
A két sürgős feladat
egyikét
értelemszerűen a közelgő fővárosi önkormányzati megmérettetések jelölik ki. Mind a kerületi versengésben, mind pedig a jövő évi - a fővárosért - folyó küzdelem során egy, azaz 1 olyan jelölttel kell elindulniuk, akiről csak annyit érdemes közhírré tenni, hogy: ő a Fidesszel szembeni jelölt. Az összes többi részletkérdés - a pártok, mozgalmak, s egyéb szervezetek olyan belügye, amellyel fölösleges a leendő választókat szórakoztatni, mert nem lesznek kíváncsiak rá. (Eddig sem voltak, csak ezt a pártok képtelenek voltak belátni. Hátha a mostani vereség alkalmat teremt az ebbéli tanulásra is.) Április 8. egyik alapvető tanulsága éppen az lehetett, hogy a fővárosban él és lakik a jelen kormányt leginkább elutasító többség.
A másikat
pedig annak a belátása jelöli ki, hogy ebben a választási rendszerben a Fideszt csak az egyéni választókerületekben aratott – nagyarányú - győzelemmel lehetséges legyőzni. Ez ugyan eddig is így volt és ezerszer elmondtuk, leírtuk az elmúlt években, de úgy tűnik, van olyan lecke is, amit a végtelenségig kell ismételgetni. E belátásból fakadna annak megértése és megoldása, hogy mind a 106 választókörzetben -egy éven belül, lehetőleg még az idei évben - létre kell hozni az E-központokat. (E - mint ellenzék…mert április 8-án az is kiderült, hogy ők is vannak annyian, mint a kormányzat hívei.)
Ezek a központok mind a 106 kerületben különbözni fognak egymástól, mert ahányan vannak, annyiféle adottságokkal rendelkeznek. Van, ahol ez egy kocsma, étterem lesz, és LESZ, ahol egy művelődési ház, s olyan is, ahol az önkormányzat is képes intézményes hátteret biztosítani. A lényeg, hogy legyen ilyen hely, ahol az ellenzéki pártok, a különféle mozgalmak, a jogvédelemre vágyók, a kormányzati médiumoktól nem függők megtalálhatják a maguk híreit, eseményeit, partnereiket. Nem kell ezt feltétlenül formalizálni, az is lehet, hogy 106-féle formáció jön létre. A legfontosabb, az, hogy mind a 106 körzetben legyen egy ilyen hely. (Minden egyéb- amúgy fontos – részeltkérdést ezúttal zárójelek között hagyunk.) S a legközelebbi -tegyük fel: lesz még ilyen alkalom…- 2022-ben ezek lehetnek a majdani kampány alapvető bázisai.
A hosszabb távú - alapvető feladatról
egy éven belül létre kellene hozni azt az intézményt, amit 1988-ban már-egyszer ELLENZÉKI KEREKASZTALNAK hívtak. Ennek most is meg kell tartani az egyeztető, legfőbb fórumát, de sokkal fontosabb lenne a nyolc, szakosított és állandóan tárgyaló bizottság létrehozatala:
Ez a nyolc a következő legyen:
- az Euro-övezethez való csatlakozás kérdései és szükséges lépései…
(Ebben nagyjából fel lehetne dolgozni a leendő kormányzati gazdaságpolitika valamennyi fontos kérdését.) - Mi legyen a leszakadó 40%-kal (Ez a szakbizottság már nem a jól ismert sirámok állandó megismétlésére lenne való, hanem a hosszabb távon követendő szociális, család, foglalkoztatási és egyéb ágazati politikák összehangolt víziójának a kidolgozására.)
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 08. kedd, 22:30
-
Találatok: 1406
Ezt is megértük. Áder János környezetvédő, horgász és hobbi-köztársasági elnök felkérte Orbán Viktor amatőr focistát és befejezetlen ügyvédet – akit onnan ismerhet a köznép, hogy ő az ország leggazdagabb emberének a szomszédja -, hogy legyen kedves és alakítson kormányt. Miután régi ismerősök ők ketten, Orbán Viktor hajlik a kérésre és alakít. Azt mondta – nyilván könnyek között, de én sajnos nem voltam rajta az eseményre meghívottak listáján, így csak a fantáziámat hívhatom segítségül -, hogy a kétharmados felhatalmazást a háromharmad érdekében fogja felhasználni. Na, itt a baj!
Mármint ott, hogy hanyatlik az oktatás színvonala. Orbán Győző bányatulajdonos és vállalkozófenomén kicsi fia nem tegnap koptatta az iskolapadot, mégis úgy tudja, hogy a kevesebb, mint fele valaminek azonos ugyanannak a valaminek a kétharmadával. Hogy a kevesebb mint fél az a többség. Pedig nem, de a matektanár alighanem elhanyagolta a feladatát. És az vagy 45 évvel ezelőtt történt, mára már sokkal drámaibb a helyzet. Mutatom azoknak, akiknek szintén gondjai vannak a számokkal, de a vizuális információkat képesek valamennyire befogadni. Olyanokat, mint például azok a szép nagy plakátok, amiken drótvágóval felszerelt rosszarcú illetők ácsorognak. Az is bejött, mert sokan megértették belőle, hogy támad az ellenség és meg kell védeni Mészáros Lőrinc vagyonát. Na, ilyen színes képeket mutatok én is.
Olvasni is tudóknak elmagyarázom, jó? A rendszerváltás előtt más volt az oktatási rendszer. Érettségit csak gimnáziumban lehetett szerezni, viszont gimnáziumba bejutni igen nehéz volt. A grafikon felső harmada ezt mutatja. Majd változott az oktatás rendszere, dinamikusan növekedni kezdett az érettségizők száma. Itt jegyzem meg, hogy a középiskolák jellemzően négy évesek, tehát aki mondjuk 2010-ban érettségizett, az 2006-ban kezdte az iskolát. Ez a középső harmadban figyelhető meg. Az utolsó, harmadik harmadban pedig az látható, hogy bár már szinte minden iskolatípusban lehet érettségit szerezni, az érettségizők száma folyamatosan csökken. Mégpedig az Orbán-kormány második, 2010-es eljövetele óta. Nézzük, mi a helyzet a felsőoktatással.
A 2007-2008-as visszaesés magyarázható a súlyos gazdasági válsággal és azzal, hogy Magyarország a 2006-2007-es tanévben tért át a bolognai rendszerre. A 2012-től kezdődő visszaesés egyáltalán semmivel nem magyarázható, ha csak azzal nem, hogy bár lelkesen mentek a népek a Fidesz vezetésével tüntetni a tandíj ellen, valahogy sikerült bevezetni azt, csak más néven és tízszer olyan mértékben, mint amit a második Gyurcsány-kormány be akart vezetni. Van ugyan bizonyos számban és bizonyos szakokon államilag finanszírozott képzés, de aki olyan szakmát választ, ahol nincs ilyen, vagy már nem fér bele a kormány által meghatározott keretszámokba, az súlyos áldozatok árán tud csak diplomához jutni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 08. kedd, 03:07
-
Találatok: 1262
Orbán Viktor hisztizett egy méretesen egészségeset, akárha dagadt, kantáros óvodás volna. De nem a friss húsok ősi ösztönétől vezérelve, amely akkor tör elő, ha elveszik nekik a játékukat vagy a málnás nyalókájukat, hanem messzire ható és igen aljas indokokból. Hogy legyen oka a bírókat és bíróságokat kicsinálni mintegy, mert ők azok, akik a nemzet elalélt boldogságának útjában állanak. Azaz hazaárulók.
A fentebbi cinikus nagyvonalúság, amellyel a fennforgást nekiálltam lefösteni, álca csupán. Valójában visong és hörög a lelkem, amint arrafelé andalodik, micsoda okádás egy hely ez az ország, s legfőképp, hogy még milyen lesz. Mert lesz, efelől kétségünk ne legyen szemernyi sem. Nyolcadikán indul útjára a gyönyör, de nem átmeneti módon, hanem négy évre vagy évszázadra, hogy beleremeg az édes magyar anyaföld és vért verítékezik, hogy vörösmartys fogalmazási eszközökkel éljek.
„Egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba a Kúria, miután elvett egy mandátumot a kormánypártoktól.”
– Ezt hisztizte a prostisrácoknak Orbán Viktor, miután ő és a bandája mindenféle monyákokkal és ráolvasásokkal, amelyet közkeletűleg csalásnak neveznek, szarrá nyerte magát. És még neki áll feljebb, hogy Jolán néni módján mutassuk be a sunyi helyzet fonákságát. Viszont semmi sincs véletlenül a NER-ben, mint az tudvalévő.
Orbán Viktor ezzel a kijelentésével bemérte a bíróságokat, amelyek már ott vannak a célkeresztben, csak a tűzparancsot kell kiadni, amely aktusnak egyelőre az Unió útját állja, de Isten és a Párt segedelmével megoldják ezt is. Muszáj lesz a diktatúra evolúciója miatt. Amit most tapasztalhatunk, az a korlátlan hatalmat helyenként zavaró, idegesítő bíróságok megregulázását előkészítő cinikus és felelőtlen médiaakampány aktuális epizódja.
Lesz még néhány.
A Kúria ugyanis több mint négyezer határon túli szavazatot érvénytelenített arra hivatkozva, hogy azokat saját címzésű és nem előre gyártott borítékban adták postára, vagy, mert sérült volt a boríték. Ez szerintem is ölég nagy baj, annak ellenére, hogy állítólag a választási eljárási törvényben egyetlen szó sem esik a borítékok elvárt formájáról és kinézetéről. De, mint tudjuk, mindenféle törvényben kizárólag arról esik szó, amit a Fidesz csak akar.
Ha úgy akarja, legközelebb söralátéten is lehet szavazni annak, akit ő erre kijelöl – ez a söralátét kedvenc ügyintézési módja úgyis NER-ünknek -, mások viszont, akiknek nem tetszik a pofája, egyáltalán nem szavazhatnak majd. Ehhez képest akár boldogok is lehetünk, de valahogyan mégsem vagyunk azok. Egy bizonyos Szánthó Miklós ugyanis, aki az Alapjogokért Központ igazgatója vagy mi a rosseb, már kiadta a sorvezetőt, mondván, ezt „bírói államnak” hívják.
Itt a kulcsfogalom, hogy az eljövendő időben milyen indokkal lehet nekimenni a bíróságoknak, az itt maradók utolsó reményeit is felszámolva, Törökországgá vagy Harmadik Birodalommá válni. Mindebben az az elborzasztó, hogy a kába berlini polgárok is bambán mosolyogtak mindaddig, amíg hullni nem kezdtek a fejükre a bombák. Ezek után képzeljük el, amint Németh Szilárd rákattan erre a „
bírói állam” szókapcsolatra, és elkezdi terjeszteni két recept között. Üde egy dolog lesz, nagyon.
Bővebben ...
Fotó: Kovalovszky Dániel
Soros György és a felesége, Tamiko az Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet megalapításának alkalmából rendezett berlini ünnepségen 2017. június 8-án / Fotó: (MTI/EPA/Clemens Bilan