- Részletek
-
Készült: 2018. május 06. vasárnap, 17:02
-
Találatok: 1192
A kormány idén és a rákövetkező négy évben is négyessel kezdődő GDP-növekedést vár, derült ki a tegnap közzétett konvergenciaprogramból (pdf). Ez nagyon sok, az utóbbi évtizedben csak 2014-ben és 2017-ben sikerült elérni vagy meghaladni a 4 százalékos szintet. Ha hihetünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, 2022-re már ötvenezermilliárd forintnál is több lesz folyó értéken az országban megtermelt hozzáadott érték.
De mennyire reális ez? Az biztos, hogy a kormány hirtelen sokkal optimistább lett, 2017 végén még ők is lényegesen gyengébb növekedéssel számoltak. Pedig az NGM már a korábbi prognózisával is kirívóan derűlátó volt, a többi mértékadó intézmény (IMF, Európai Bizottság, OECD, sőt, a kormánnyal szorosan együttműködő Magyar Nemzeti Bank is) egyértelmű lassulást várnak a legfrissebb előrejelzéseik szerint.
Az IMF becslése szól a leghosszabb időhorizontra, és ahogy telik az idő, annál gyengébb növekedést jósol Magyarországnak a valutaalap. 2022-re például már majdnem kétszer akkora bővülést vár az NGM, mint az IMF.
Ez nem független attól, hogy az IMF április végén megjelent
világgazdasági kitekintése szerint most lehet a világgazdaság a ciklus csúcspontján, mivel rengeteg fejlett ország a potenciális növekedési üteme felett bővül, és az ilyen időszakok általában nem tartanak a végtelenségig. Közben rengeteg kockázat leselkedik a globális gazdaságra, a populista protekcionizmustól kezdve az óriásira nőtt hitelállományon át a várható kamatemelésekig. Az ilyen fajta kockázatok és a várható lassulás különösen érzékenyen érinti a világgazdaságnak nagyon erősen kitett országokat, mint amilyen Magyarország. Az NGM ezzel szemben arról ír a konvergenciajelentésben – többek között az IMF fél évvel korábbi jelentésére hivatkozva -, hogy a világgazdaság “érett szakaszában” van a növekedés szempontjából, és ugyan vannak kockázatok, de a külső folyamatok alapvetően “támogató környezetet” teremtenek a magyar növekedésnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 05. szombat, 21:13
-
Találatok: 1286
Mi a különbség, netán épp a hasonlóság Orbán, Kaczynski vagy Erdogan populizmusa között? Kik és miért szavaznak rájuk? A jobboldali populizmusról beszélgettünk Jan-Werner Müllerrel, a Princetoni Egyetem politológiaprofesszorával, aki könyvet is írt a témáról, és több fejezetet szánt a magyar miniszterelnöknek. A Mi a populizmus nemrég megjelent magyarul is.
– A könyvéből vett hasonlattal élve: a populisták olyanok, mint a részeg vendégek az étteremben. Feldúlják a helyet, esetleg az üzletvezető feleségével is flörtölnek. Csakhogy míg ezeket a vendégeket rövid úton kidobják az étteremből, a populista politikusok népszerűsége világszerte töretlennek látszik. A közéleti szereplők eltérő viselkedése miért lehet sokaknak ennyire vonzó?
– Ezt mástól idéztem, és nem is osztom maradéktalanul. Sok elemző szereti leegyszerűsíteni a populizmus kérdését a részeg vendég szintjére, mondván, ezek demagóg, hazug politikai vezetők, akiknek egyetlen szavuk sem említésre méltó. De a valóság sokkal árnyaltabb és összetettebb. Ezek a toposzok csak felerősítik a populisták önmagukról alkotott szintén torz képét, miszerint náluk van a bölcsek köve, csak ők értik az emberek valós problémáit, ezért kizárólag ők tudnak megfelelően reagálni is ezekre. Miközben egyértelmű: a liberális politikai erők is válaszolnak a társadalmat leginkább foglalkoztató problémákra, hiszen hozzájuk is elérnek a meghatározó vélemények, a legfőbb aggályok. Csakhogy a populisták gyakran felerősítik az egyes ügyek jelentőségét, vagy akár saját ügyeket kreálnak. És ebből születnek az olyan fals következtetések, hogy a Fideszre azért szavaztak sokan, mert a magyarok nem akarnak menekülteket.
– De ez tényleg hatásos eleme volt a választási kampánynak, nem? Világszinten is az látszik: főként érzelmi manipulációval tudnak sikeressé válni ezek a pártok.
– Egyszerűsítő általánosítás, hogy a populisták szavazói érzelmi mélyponton vannak, és ezért hihetnek abban, hogy végre igazi népképviseletet nyernek a választott politikusok által. Emlékezzünk Hillary Clinton elhíresült, becsmérlő mondására Donald Trump szavazóiról: szerinte egy részük „a szánnivalók kosarába” tartozik. Miközben, ha megnézzük például a franciaországi Nemzeti Frontot, látható: jól megalapozott, stabil szavazóbázissal rendelkező pártról van szó. Túl egyszerű lenne annyival elintézni, hogy ők tömörítik a dühös, frusztrált szavazókat, akiket érzelmileg manipuláltak. Sokféle okból szavaztak a Fideszre is: akár azért is, mert úgy tűnhetett, ők képviselik Magyarországon a kereszténydemokrata értékeket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 04. péntek, 21:35
-
Találatok: 1381
Brüsszel megállíthatja Budapestet, csak nem tudja, hogy kéne. Megszorítással nem fog menni.
Beröffent az uniós hadigépezet, Brüsszel nekilát megállítani Budapestet. A haditervet ismertük:
megvágják a támogatásunkat, ha nem lesz itt jogállam.
Mélyen tisztelt Európa, akkor elmesélem, hol téved Ön.
Szinte bármelyik Budapestre akkreditált nagykövet megmondaná, mi lesz ebből, de az a szerencsétlen helyzet állt elő valahogyan, hogy Magyarországon a finn vagy a holland diplomácia nemcsak aktívabban tájékozódik, de láthatóbban is nyilvánul meg, mint az Európai Unió.
Minden uniós kezdeményezés Orbán Viktor értelmezésében kerül majd a magyarok asztalára. Ugye megmondta, hogy Brüsszel ellenünk van! Büntetik a magyarokat, mégpedig csakis azért, mert nem akarnak ide egymillió migránst. Valamint légből kapott vádakkal dobálóznak, miközben Polt Péter a garancia arra, hogy itt senki semmit nem lop, az Orbán-család meg pláne nem. Lesz ebből plakátkampány, nemzeti konzultáció, esetleg népszavazás is. Végre itt egy igazi ellenség.
Ja és az a pénz nekünk jár a Boci csokiért cserébe, örökkön örökké.
Ebből újabb parázs vitákat lehet majd rendezni Strasbourgban, a magyarok többsége pedig annyit fog látni, hogy az a randa Verhofstadt már megint köpködi a hazánkat. Biztos migráns. És ez az egész nem más, mint a Soros-terv.
Mélyen tisztelt Európa, elmondanám azt is, mit tenne bármelyik ország, szövetség, birodalom vagy akár civil szervezet ebben a helyzetben, amennyiben nem töketlen idióták irányítják.
Get up stand up
Kinyitná a száját, és szembeszállna a magyar kormány narratívájával. Nem elsősorban az Európai Parlamentben, hanem Magyarországon. Megtenne mindent, hogy az ő álláspontját is megismerje a közönség, amely előtt teljes erővel gyalázzák, szavait kiforgatják, földszintes hazugságokkal rágalmazzák.
Amikor Norvégia volt a soros, a norvég nagykövet elment a tévéstúdiókba, nyilatkozott, állást foglalt, és ettől mindjárt kiderült egy csomó Emőkének, hogy Norvégia tényleg létezik, ha Ausztrália nem is.
Európa adós még a létezése bizonyításával.
A kohéziós támogatás százmilliárdos tétel; a kifogásolt magyar korrupció szintén. Ha Európa nem képes sikeresen szembeszállni azokkal, akik az asztalra köpnek, lenyúlják az étkészletet, és aztán távozóban még be is intenek, akkor lesz ez a probléma még súlyosabb is. Kelet- és Nyugat-Európában is ugrásra készen állnak azok, akik szívesen csinálnák ugyanezt, csak eddig úgy tudták, hogy nem szabad.
Orbánra tekintenek vezérlő csillagként. Most folyik a próbája annak, hogy nyugodtan meg lehet gazdagodni az Unió fosztogatásával, hatalmon maradni gátlástalan manipulációval és full rasszista gyűlöletkampánnyal, és le lehet verni mindenkit az országban, aki ellenáll vagy akár szót emel.
A pénzek csökkentése önmagában a lehető legbutább lépés. A büntetést azok érzik meg legkevésbé, akiknek szánják; és legjobban azok, akik szintén szenvednek a rossz kormányzástól. Pár százalékos vágás nem változtat azon, mennyit fog ellopni a miniszterelnök, családja és barátai. Nem fognak borúsan merengeni az olcsó sör fölött, hogy jaj, nem kellett volna illiberáliskodni, most aztán megnézhetjük magunkat. Legfeljebb eladják az országot akciósan Kínának. Vagy még azt se kell. Hiszen számít bármit is, hány iskolát újítanak fel, ha egyébként minden körülmények között nyerik a választást? Ha ez az ára ennek az országos metacsalásnak, akkor azt röhögve kifizettetik a magyarokkal. És annak a kampánynak az árát is, amelyben elmagyarázzák, hogy az Uniónak a kurva anyját.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 03. csütörtök, 21:42
-
Találatok: 1477
A pszichológus ötven éve foglalkozik pszichoterápiával, valamint a versenyszférában dolgozó felsővezetőknek ad tanácsokat. Írásaiban gyakran foglalkozott a hatalom személyiségre, illetve közösségekre gyakorolt hatásaival. Politikai vezetők, köztük Orbán Viktor pszichológiai karakterét is elemezte már. A terapeuta arról is beszélt, hogy a miniszterelnök fél, mint minden diktátor, mert érzi, hogy túlméretezett hatalma előbb-utóbb rá fog omlani.
– Április 8. után sokan zuhantak mély apátiába. Új népbetegség lett a választási depresszió?
– Azokban a körökben, amelyekben én mozgok, inkább sokkot és nagy lehangoltságot tapasztaltam. Én inkább csak meglepődtem. A magas választási részvételt látva egy pillanatra magam is elhittem: itt még történhet valami. De ez csak egy ködös pszichés állapot következménye lehetett. Naivan azt hittem, a csapból is folyó sorosozás már nem folytatható tovább, és az emberek nem dőlnek be annak az eszement propagandának, hogy a történelem menetét egy Amerikában élő öreg magyar tőzsdés irányítja. Tévedtem.
– Elhittük, hogy ilyen választási törvénnyel, ilyen ellenzékkel is lehet győzni. Hiú remények csapdájába estünk?
– Talán kevésbé lepődtünk volna meg, ha szembenézünk a realitással. Ebben az országban hosszú ideje a tébolyda légköre uralkodik. Egészen abszurd dolgok váltak mindennapossá. Én még emlékszem arra, amikor a rendszerváltás után egy fiatalember azt kiabálta a parlamentben: „A kormány hazudik!” Ő volt Orbán Viktor, aki most a kormányzását hazudozásra, gyűlölet szítására és félelemkeltésre alapozza. A gyűlölködés az egész társadalomban ragályosan terjed. Mégis a legabszurdabbnak azt tartom, hogy Orbán, amikor 2010-ben először nyert kétharmaddal, történelmi lehetőséget kapott, de ezzel semmit sem tudott kezdeni.
Fotó: Bazánth Ivola
– Dehogynem! A saját hatalmát építi nyolc éve sikeresen. Harmadjára is kétharmaddal győzött.
– Ha a politika a közügyek normális, racionális intézését jelenti, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Európában a politikusoknak az a dolguk, hogy egészségüggyel, oktatással, gazdasággal, külpolitikával foglalkozzanak. Ezeken a területeken Orbán semmit nem ért el. Az ország pénzügyileg csak azért nem roppant össze, mert az unió fenntartja. A hazai egészségügy, az oktatás romokban, a külpolitikai megítélésünk katasztrofális. Az Európai Parlamentben a legsúlyosabb szankció, a 7-es cikkely Magyarország elleni bevezetését kezdeményezték. A napokban száz nemzetközi hírű akadémikus és író nyílt levélben követelte Merkeltől, hogy lépjen fel Orbán ellen, és indítsa el a Fidesz Európai Néppártból való kizárását.
– Ha ön szerint Orbán nem politikus, akkor micsoda?
– Elszabadult neveletlen fiatalemberként került a hatalomba, és a feladathoz nem tudott felnőni. Amihez csak nyúlt, mindent tönkretett, a keze nyomát legfeljebb az országot elárasztó Stop, Soros!-plakátokon hagyta ott. Ha megszólal, rettenetes lappáliák ömlenek a szájából. És közben egyre inkább elszakadt a valóságtól.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 03. csütörtök, 04:50
-
Találatok: 1529
Szerdán bemutatta az Európai Bizottság, hogy milyen költségvetést javasol 2021-2027 közöttre az EU-nak.
Magyar szempontból az volt a legizgalmasabb kérdés, hogy tényleg benne lesz-e egy konkrét terv arról, hogy a korrupt tagállamoktól elvehetik a támogatásokat.
Tényleg benne van.
A javaslat szerint ha egy tagállam kormánya
- rosszul működteti a pályáztatással foglalkozó hivatalait,
- ügyészsége és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyeiben,
- nem garantálja a bíróságok függetlenségét,
- nem előzi meg, illetve nem bünteti a csalásokat és a korrupciót az EU-s pénzek gyanús elköltéseinél,
- vagy nem működik együtt az OLAF-fal és az EU ügyészségével,
akkor jöhet a pénzcsap elzárása, meghatározatlan időre, egészen a korrupt és csaló rendszerek kijavításáig.
Nem a büntetéshez, hanem a büntetés elmaradásához kellene minősített többség az országok között
A pénz elvétele úgy nézne ki, hogy az Európa Bizottság jelez, ha valahol gondot lát, aztán legalább egy hónapot ad a problémás tagállamnak, hogy tegyen valamit, ám ha ez elmarad, vagy ezzel elégedetlen a Bizottság, akkor elveszi a pénzt.
A pénz elvételéhez ráadásul nem kellene a tagállamok kormányait tömörítő tanács kifejezett egyetértése. A pénz elvonását a tanács csak akkor tudná megakadályozni, ha minősített többséggel vétózzák meg a bizottsági büntetést. Ez azt jelentené, hogy a tagállamok legalább 55 százalékának kellene a büntetés ellen szavaznia, de úgy, hogy a vétózok területén éljen az EU lakosságának legalább 65 százaléka.
Ez azt jelentené, hogy Lengyelország és Magyarország nem tudná tovább megvédeni egymást, amikor a többiek a jogállamiság leépítése miatt fellépnének ellenük.
Az állami beruházásoktól vennék el a pénzt
A pénzt csak olyan pályázatoktól vennék el, amelyek állami intézményeket, infrastrukturális beruházásokat érintenének, vagyis például az erasmusos diákoknak nem kellene hazamenniük, és a pályázatokon győztes vállalkozók is megkapnák a pénzüket, ha nem állami építkezésekre nyerték azokat.
A bizottsági javaslatban az is benne van, hogy külön pályázati alapokat nyitnának meg a civileknek, a demokratikus értékek terjesztőinek, a jogállamiságért küzdelmet vívóknak, a kulturális és nyelvi hagyományok ápolóinak. Vagyis csupa olyanra is menne EU-s pénz, ami magyar kormányt a legjobban idegesítette például a norvég alapok körül.
Magyarországot már az összes olyan kifogással megvádolták az utóbbi években, amelyek mind büntetéseket vonhatnak maguk után a mostani javaslat szerint.
Nem általános, de nagyon erős felhatalmazás lenne ez
Fontos ugyanakkor, hogy a javaslat alapján nem általában vizsgálnák a jogállamiság helyzetét, hanem kifejezetten az EU-s pénzek elköltése körüli csalásokat szankcionálnák csak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 02. szerda, 05:13
-
Találatok: 1356
Az a gyanúm, hogy a május elsejei lufi-virsli-sör után közvetlenül beindul a fideszes jajveszékelés. Az Európai Unió egy részének – ha a többségének, akkor van igen nagy baj – alaposan megtelt a szamócamintás napozója az illiberális idiótákkal. Többek között, vagy talán elsősorban Magyarországgal.
Orbán Viktor és népi, valamint nemzeti zenekara ugyan eddig vigyorogva dörzsölgette a markát, hiszen a hetes cikkely bevezetéséhez egyetértés kell, a fővezér azonban megállapodott Lengyelország hasonlóan illiberális vezetésével, hogy jól megvédik egymást, vétóznak és akkor nem lehet megindítani az eljárást.
A pofáraesés azonban csak késett, nem maradt el. Az Unió jogászai – lám, nem csak a magyar kormányban vannak ilyenek – ugyanis nem a hetes cikkelyre, hanem az alapszerződés 322. cikkére óhajtanak hivatkozni. Ennek alapján az uniós támogatások kifizetésének feltétele az alapjogok betartása és a bírói függetlenség. Ezek hiányában a tagállamok lakosságának 65 százalékát képviselő többség szavazatával korlátozni lehet, vagy akár be is lehet fagyasztani a támogatások folyósítását. Így már kevés lesz, ha lengyel-magyar két jóbarát.
Én nem tudom, mi lesz ennek a vége, azt meg pláne nem tudhatom, mik lesznek a következményei annak, ha valóban visszatartja az Unió a kifizetéseket, de elképzelni remekül el tudom, jó a fantáziám. Az agrártámogatásokat ugyan nem érintené a befagyasztás, tehát az új földesurak továbbra is hozzájutnának a pénzhez, de félő, hogy a fejlesztési források elapadásával a magyar építőipar igen sebesen fejre állna. Ugyanis majdnem teljes egészében uniós pénzekből épül, ami egyáltalán épül. A hangzatos melldöngetésekkel átadott kórházfelújítások, iskolaépítések és felújítások, útépítések, minden franc ebből valósult meg, csak a Fidesz ügyesen úgy kommunikálta, mintha a kormány dobta volna össze rá a pénzt. Közben meg nem.
Ha belegondolunk, hogy szinte minden beruházásban benne van valamelyik (vagy inkább több) oligarcha, stróman, rokon, barát mancsa, ahonnan bőven hasíthatnak és ezek a beruházások megszűnnek, azt a dúskáláshoz szokott pereputty zokon fogja venni.
Miután a kormány ügyesen átalakította a pénzmozgásokat – a belső források jó része az egyházhoz és határon túli mindenféle szervezetekhez vándorolt, az uniós pénzekből zajlanak a belföldi beruházások – érdekes helyzet alakulhat ki. Ha a kormány nem változtat a pénzszivattyúk beállításán, akkor kitör határokon belül a gyalázat. Ha változtat, akkor meg a határokon túl tör ki, ugyanis már szépen berendezkedtek rá, hogy dől a lé. Megoldásként marad a hitelfelvétel, de akkor a költségvetés száll el látványosan.
Miután az nem fordulhat elő, hogy Orbán valaha is elismerje a kormánya bűneit, nem marad más hátra, mint a magasabb fokozatra kapcsolt óbégatás, a háborús retorika tovább spilázása. Ezt a hívek be is fogják nyelni minden kételkedés nélkül, a többieket pedig nem igazán fogja meglepni a dolog, mert eddig is tisztában voltak a valósággal. A kérdés csak az, hogy mikor jön el az a pont, amikor a hívek gyanút fognak. Mert egy ideig lehet azt mondani, hogy nekünk most azért szar, mert a rohadék Unió és Soros György, a liberálisok, a mocskos Brüsszel, egy darabig meg is fogják húzni a nadrágszíjat a hívek boldogan, de sehol nincs akkora tartalék, hogy erre tartósan számítani lehessen.
Márpedig amikor a saját bőrükön valóban érezni fogják Tündérország valódi szépségét, nem biztos, hogy hajlandóak lesznek éhezni is imádott kormányuk és főleg imádott kormányfőjük kedvéért.
Ez még a jövő zenéje, nem tudni, végül hogyan dönt az Unió, mit és mikor szavaznak meg, vezetnek be, de az irány bizony errefelé mutat. Tehát ideje a figyelemelterelő ordibálásnak, vádaskodásnak, hazudozásnak, mert olyan nincs, hogy ne illiberáliséknak lenne igazuk, ne ők csinálnak mindent jól. Kutya világ jön hamarosan, de hát ezt akartuk, ezt szakítottuk, ezt fogjuk szagolni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 30. hétfő, 22:02
-
Találatok: 1319
Csak bátran, elvtársaim! - „Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.” (A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesületnek és a Professzorok Batthyány Körének közös közleménye)
Mélyen tisztelt Igazgató úr!
Szomorúan olvastam azokat a felháborító megjegyzéseket, amelyek a „Keresztény elvek egy vállalat vezetésében” című kör email-emmel kapcsolatban árasztották el a vállalatunk üzenőfalát. Mélységesen felháborít, hogy gátlástalan, betegesen hazudozó személyek eme őszinte, jó szándékkal írt írásomból önkényesen kiragadott részletekkel azt bizonygatják, vállalatunk feddhetetlen vezetősége szélhámosokból, erkölcsi hullákból, hétpróbás gazemberekből, valamint idióta dilettánsokból áll.
Ha valaki figyelmesen, kellő jóindulattal és egészében olvassa el azokat az állításokat, melyeket a rám oly jellemző szerénységgel, visszafogottsággal bátorkodtam leírni, azonnal rájöhet arra, én mindezekkel a valótlan rágalmakkal ellentétben pont ezek ellenkezőjét állítottam.
Az igazgató úrnak mindenképpen tudnia kell arról a felháborító tényről, miszerint hitvány ellenségeim, akiket semmiféle erkölcsi gátlás nem korlátoz, aljas támadást indítottak ellenem. Vállalatunk vezetőségére tett ocsmány megjegyzéseiket jómagam mélységesen elítélem, és az igazgató úrhoz hasonlóan, amint módom adódik rá, erkölcsi, jogi és nem utolsó sorban anyagi elégtételt kívánok venni ezen gátlástalan semmirekellőkön.
A mélyen tisztelt Igazgató úr valószínűleg tisztában van szerény személyemmel kapcsolatban azzal, miszerint én minden körülmények között kiálltam az igazságért, bátran felemeltem hangomat az elesettekért, különösen a keresztény árvákért és özvegyekért, bőszen ostoroztam az anyagai javak esztelen hajszolását, ráadásul elítéltem a paráználkodás mindenféle formáját, elsősorban a szodómiát, mely már vállalatunk meghitt, keresztény közösségében is felütötte fejét.
Én, mint jámbor, istenfélő családatya mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy két megtévedt munkatársunk, név szerint Marek Gábor és Simonek Zsolt közös háztartásban élnek, feltehetően bujálkodás céljából.
Az igazgató úrral tökéletes egyetértésben magam is büszkén vallom azt, egy sikeres vállalat működésének alapja dolgozóinak erkölcsi tisztasága, feltétlen hűsége, nemzeti és keresztény értékeink tisztelete, védelme, valamint más, nálunk kicsit nagyobb, de már évtizedek óta hanyatló vállalatok ártalmas befolyásának megakadályozása. A szakértelem ebből a szempontból lényegtelen, úgy is fogalmazhatnék elhanyagolható, valójában csupán megtévesztésül szolgál.
Az általam említett, szigorúan keresztény alapokon nyugvó kör email-emmel kapcsolatban bátran és őszintén szeretném kijelenteni az alábbiakat. Akik ismernek, azok jól tudják, jómagam mindig egyenes, őszinte ember voltam, akit cseppet sem motiváltak egyéni ambíciói. Soha nem kerteltem. Minden cselekedetem, megnyilatkozásom kizárólag azt a célt szolgálta, hogy vállalatunk sikeres és legfőképpen keresztény legyen. Isten segedelmével hatalmas piaci részesedére tehetünk szert és ehhez mindössze buzgó imádság, hozzá szilárd, rendíthetetlen hit szükségeltetik. Valamint az, hogy minél előbb megszabaduljunk ezektől a Marek-, Simonek-féle eltorzult lelkű alkalmazottaktól.
Az említett email-emben található megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi konkrét kiigazításokat szeretném az igazgató úr elé tárni, melyeket, ismervén az igazgató úr végtelen bölcsességét, pártatlanságát, valamint kimagaslóan magas, keresztényi erkölcsét, remélem méltányolni fog.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 30. hétfő, 03:47
-
Találatok: 1293
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek – míg az öntudatra ébredés a szégyen pillanata az Ószövetségben, a tudomány által felvázolt tudatosság-karrier nem a csupaszságot takargató magunkra ébredésről szól, inkább arról, hogy a biológiailag adott lehetőség egy fejleszthető készséget takar, ami törődés nélkül elcsökevényesedik – az alma szavatossága lejár.
Elnyomott készségek
Az "alma" (hogy pontosabbak legyünk: a gyümölcs) az agy elülső részén, a homlok mögött elterülő frontális lebeny. Itt található majdnem minden, ami klasszikus értelemben emberi. Öntudat, tervezés, érvelés, szabályok felismerése és rugalmas változtatása, az ösztönök megvétózásának készsége – minden, amit végrehajtó funkcióként ismer a kognitív tudomány – innen ered. Ezen készségek sorsa hasonló elnyomottságot mutat, mint egyes társadalmi osztályoké; a történelem során a tudatosság által nyújtott képességekre főként az irányító elit tartott igényt, a többieknek jellemzően annyit akartak engedélyezni, amennyi a munka hatékony megszervezéséhez, a szolgálathoz kellett. A tudatosság kivirágoztatása – a mezítelenségre való ráébredés – a társadalomszervezők érdekeivel mindig is ellentétes volt. Isaiah Berlin írja erről: "Hogy manipuláljuk az embereket, hogy olyan célok felé hajtsuk őket, amiket te – a társadalmi reformer – látsz, de ők nem, annyit tesz, mint az emberek lényegét letagadni, akarat nélküli tárgyakként kezelni, és végső soron lealacsonyítani őket."
A tudat árapályos korszaka
Képernyőkben fürdőző embereket, az óceánokat szeméttel megtöltő fogyasztókat és a komikus frizurájú populista vezetők felemelkedését szemlélve arra a következtetésre juthatunk, hogy a tudatosság árapályos korszakát éljük. A tudat elnyomásának színhelyei és módszerei változásokon mennek keresztül. A módszerekről elmondható, hogy profibbá váltak. Három színteret azonosíthatunk, ahol a tudatosság apadásáról beszélhetünk: a politika, a kommunikáció és a fogyasztás. Három színtér, ahol Ádám és Éva köszönik szépen, inkább visszaadnák az almát (gyümölcsöt).
Legelőször a populizmus feltámadásáról kell szót ejteni. A populizmus a politika agytörzse. Zsigeri reakciók és reflexek, a populizmus személyiségünk legundokabb része, mi magunk egy kócos és korai, sikertelenségtől felhős hétfő reggelen, mikor mindenért mást hibáztatunk. A populista vezetők felemelkedése mögött elemzők ezrei azonosították már a liberális demokrácia végét, azonban a populista vezetők nagy részét kvázi-demokratikus úton emelték a hatalomba. Azok piedesztálra emelése, akik agyunk legprimitívebb részeivel kommunikálnak, valójában rólunk árul el sokat. Trump, Wilders, Maduro, Berlusconi, Orbán és a többiek – valójában mind mi vagyunk, a lehető legrosszabb formánkban. Az elnök, aki a nukleáris fegyverzetről szóló tanácskozás felénél feláll a tárgyalóasztaltól, mert unatkozik – mi vagyunk. A miniszterelnök, aki részletes jelentések elolvasása helyett inkább tévézik – mi vagyunk. A kampányszóvivő, aki egy szót se pazarol egészségügyi vagy szociális problémákra, mert nem érdekli – mi vagyunk. A miniszter, aki gonosz, sötét bőrű emberek inváziójával riogat – mi vagyunk. A lenéző cinizmus, ami kijelenti, hogy aki keveset keres az annyit is ér – mi vagyunk. Az elégedetlenül hullámzó tömeg, ami egy önmaga nagyságát és mások alsóbbrendűségét visszhangzó figurát lök ki magából a pódiumra – mi vagyunk. Van is bennünk valami morbid mód izgalmas. A világ sivár lenne az újságíróknak Donald Trump nélkül – titokban mind imádják őt. A vezetők és követők egymásra találása egy összeillésen múlik, ami a személyiségük, a történeti helyzetből adódó konfliktusaik és szükségleteik analóg megegyezése között található – írta erről Erikson 1964-ben.
Kontroll nélküli hatalom
A második a kommunikációs tudatosság változása. Az emberi társadalmakat történetek uralják, és az ezek feletti kontroll hatalmat jelent.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 28. szombat, 20:36
-
Találatok: 1309
Nem voltak illúziói a választás eredményével kapcsolatban Spiró Györgynek, aki szerint ma nagyon hasonló folyamatok zajlanak a kelet-európai régióban, mint a török korban.
- A választások előtt azt nyilatkozta a Newsweek lengyel kiadásának, hogy az ellenzék Budapesten jó eredményt ér majd el, de Budapest nem az egész ország. A felmérések ellenére pedig nincs azzal kapcsolatban illúziója, hogy lesz változás. Önt miért nem kapta el a sokakra jellemző reményteljes hangulat?
- Nem szoktak hangulatok elkapni. Igyekszem reálisan nézni a dolgokat úgy, hogy a vágyaim ne homályosítsák el a látásomat. Egy írónak illik ismernie azt a társadalmat, amelyben él. Magyarországot soha nem önmagában létezőnek tekintettem, hanem nagyobb összefüggésrendszer részeként. Ilyen szempontból vannak bizonyos külső, meghatározó tényezők, amelyek erősebben hatnak, mint az emberek vágyai.
- Az interjúban a kelet-európai régió feudális mentalitásáról is beszél. Milyen visszhangja van ennek egy lengyel nyelvű cikkben? Kapott valamilyen visszajelzést?
- Nem. Azok a lengyel újságírók, akiknek néha nyilatkozom, tudják, miről beszélek. A két társadalom fejlettségét, struktúráját és történelmét tekintve nincs annyira távol egymástól.
- Budapest és a vidék ellentéte a választás utáni hetekben gyakori téma volt a médiában. Kőbéka című regényének főhőse, Kálmánka is egy olyan faluból indul, ahol szegények és kiszolgáltatottak az emberek.
- A vidék-város ellentét azóta létezik, hogy a nagyvárosok kialakultak, több ezer éve. A nyugat- és kelet-európai történelmet többek között a városiasodás folyamata is megkülönbözteti egymástól. Mátyás király idején Nyugat-Európában már erős gyökerei voltak a városiasodásnak, ami Magyarországon is megindult, de Mátyás uralkodásának a közepe táján valamiért visszafordult. A városokba verődött népesség a világon mindenhol újszerűbben volt kénytelen megszervezni az életét, mint a röghöz kötött vagy kötődő vidéki lakosság. A vidék-város ellentét mindenhol létezik a világon, és a tömegpolitika fel is használja, a manipulálás hasonló lehetőségeivel éltek és éltek vissza egykor Babilonban, Athénban, Rómában és Alexandriában.
- A Kőbéka a János vitéz átiratának is tekinthető. Míg Jancsi saját döntéseket hoz, ezáltal fejlődik a személyisége, és befolyással van az életére, Kálmánkának nincs esélye, hogy saját döntései vezéreljék az életét, külső erők befolyására sodródik.
- Nem írtam újra, hanem ironikusan utalok rá, ahogy Voltaire Candide-jára is. Kálmánkának a történet során éppenséggel igen sok lehetősége van, hogy kitörjön, csak nem tud velük élni, nem is sejti, mi történik vele és körülötte. Ingerszegény környezetbe születik, ahol nem történik semmi, nem dolgoznak, nem tanulnak, szocializálódni nincs mihez, normális személyiség így nem fejlődhet ki. Áldozati pozíció. Meggyőződésem, hogy ami az utolsó évtizedekben történt, nem sokban különbözik a török kortól. Tanuljuk, hogy miután 1541-ben a török elfoglalta Budát, három részre szakadt Magyarország, és 150 évig totálisan ki volt szolgáltatva a tőle független erőknek. De a lényeget nem tanítják. Az egyik fontos tényező a végvárak működése, amit a romantika óta heroizálnak. A valóságban a végvári vitézek nem kaptak sem fizetést, sem ellátmányt, abból éltek, amit a környező falvakból elraboltak. A Nyugat mindig így használt minket, piac és olcsó munkaerő forrásaként: kívülről biztosítják a katonai eszközöket, belülről pedig megengedik a szabadrablást. A másik tényező a kettős adóztatás rendszere, ami a falvak végzetes elnéptelenedését okozta. Nagyhatalmi megállapodás alapján a törökök által megszállt területeken nemcsak a török szedte a harácsot, hanem a császár és az egyház is szedte az adót, ebbe pusztult bele a magyar népesség, és nem a harcokba.
Bővebben ...
