Tudom, hogy a tájékozottabb jobboldali szavazók között nagyjából 2 olyan érv járja, amely miatt a Fideszre szavaztok. A nincs más/jobb alternatíva az egyik ezek közül. Ez a nehezebbik téma, ezt később tárgyaljuk.
Elmúlt 8 év. Vagyis fideszes szabad fordításban: mindenről a Gyurcsány tehet. Nem fogom védeni Gyurcsány Ferencet. Nem látok bele olyan mélyen az elmúlt 16 év gazdaságpolitikájába, hogy véleményt tudjak formálni arról, miszerint Gyurcsány vagy az MSZP szakpolitikusai mennyire szúrták el a 2002-2010 közötti időszakot. Az olvasók többsége ugyanebben a helyzetben van, vagyis még ha ért is hozzá, nem elég bennfentes ahhoz, hogy ismerje a miérteket.
Tudod mit?! Nem is fogom bekezdéseken keresztül boncolgatni a témát. Az elmúlt 8 évben a Fidesz volt hatalmon. Minden esélyük megvolt rá, hogy rendbetegyék a dolgokat a 2/3-os „felhatalmazás” birtokában. Aki szerint még mindig a 2002-2010 közötti időszak a felelős – kizárólag – a rossz dolgokért, annak javaslom, hogy menjen vissza még 4 évet az időben. Mert ha visszamehetünk 16 évet, akkor visszamehetünk 20-at is! A 2008-as válság pedig jó eséllyel minden kormányt földhöz vágott volna. Ez a téma ennyi, több szót nem érdemel. Legfeljebb annyit, hogy kíváncsi vagyok, hogyan tolják majd le a torkodon a vizitdíjat, ami többe fog kerülni, mint 300Ft, és persze nem is így fogják hívni. Mindezt azért, hogy valahogy még működjön az egészségügy, néhány napig, hétig.
Nincs más alternatíva?! 1998-ban a Fideszre szavaztam, aztán 2002-ben már azt is tudtam, hogy soha többé, mert addigra megértettem, mit értenek az ún. ’Fiatal Demokraták’ a politizáláson. Talán még emlékszel az Ezüsthajóra, az Orbán-bányákra és a székház eladási ügyre. Igen, ezt értik a politikán: miénk a vár, tiéd a lekvár. Persze, népszerű dolog Simicskát hibáztatni mindezekért. Csak éppen Simicska önállóan nem hozhatott ilyen horderejű döntéseket. Ezekre Orbán adta az utasítást, felhatalmazást.
Mostanra az a helyzet, hogy kormányzás helyett Orbán kizárólag azzal foglalkozik, hogyan igazgassa a maga köré gyűjtött rablóbandát, illetve hogyan illegesse magát külföldi hatalmasságok előtt. Semmi más nem érdekli, de nyugodtan kérd meg rá, hogy tegyen magára egy hazugságvizsgálót, vagy ad hoc végeztessen el egy vérvizsgálatot gyógyszerekre. Tudod, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Még egy nyilvános vitára sem hajlandó. Miért? Az én olvasatomban azért, mert nincs az a gyógyszer-mennyiség, amivel annyira helyre lehetne billenteni, hogy egy ilyen szituációban is megállja a helyét. Félő, hogy levetné a politikusi maszkot (ami már így is mállik az arcáról) és alatta csak a 40 rablót látnánk. Tudom, hogy te magad sem hiszel abban, hogy Mészáros csak egy későn érő aranyember. Tudom, hogy ha belegondolsz, akkor bosszant, hogy csupán attól lett felmérhetetlenül gazdag, mert ismeri Orbánt és elég buta, lojális. Ráadásul nincs egyedül. Ugye, jó helyen tapogatózom?
Most jön a kevésbé tényszerű rész, ami viszont minden magyar állampolgárhoz szól. Tudod milyen a Fidesz? Mint a rosszfiú, aki pofonvágja a másikat a zsebpénzért, aztán ad neki zsepit, hogy letörölje a vért a szája széléről, nehogy nyoma maradjon a pofonnak. És tudod te mit látsz ebből? Azt, ahogy a zsepit adja. Mit gondolsz? Hogy egy szent, aki törődik a másikkal. De ez csak manipuláció. Ha nem érted pontosan hogyan működik, legalább a wikis szócikket olvasd el. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy hogyha én lennék Orbán, te már nem csak templomban, de otthon a házioltárnál is hozzám, nem pedig értem imádkoznál! Külön adót fizetnél azért, hogy én legyek továbbra is a miniszterelnök, minden elsőszülött fiú a testőrségemet gyarapítaná, stb.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 24. szombat, 17:26
-
Találatok: 1380
Időről időre felmerül a kérdés, hogy egyáltalán demokrácia-e az illiberális demokrácia, vagy már autokráciában élünk, amely önálló politikai-kormányzati formának tekinthető. Ezzel párhuzamosan rendre felvetődik az is: jogállam-e még Magyarország, ahol számos olyan törvényt hoztak, amely ellentmond az európai jogfejlődésnek, sőt alapelveikben még egymásnak is. Erről kérdeztük Bárándy Pétert, a Medgyessy-kormány igazságügyi miniszterét.
– Magyarország még jogállam?
– Ha tömören kell felelnem a kérdésre, akkor azt mondanám: már nem. A dolgok azonban nem feketék-fehérek. Például az is egy folyamat, ahogy egyes nyugtalanító tünetek betegséggé állnak össze, épp így a társadalom immunrendszere is fokozatosan pusztul le. Tény, nálunk nagyon súlyos betegségtüneteket mutat a jogállamiság.
– Talán nem véletlen, hogy éppen a beteg demokráciák megnevezést használta az a kelet-közép-európai illiberális rendszerekről szóló tanulmány, amelyet a közelmúltban civil szervezetek jelentettek meg Brüsszelben.
– Alighanem megalapozott ez a szóhasználat. A jogrendszer működésében erről tanúskodik a jogalkotás mikéntje, a megalkotott jogszabályok minősége, de akkor is ide jutunk, ha azt nézzük, hogy az igazságszolgáltatás rendszerét miként próbálja maga alá gyűrni a hatalom. Ugyanannak a szindrómának egyik tünete az is, ahogy az úgynevezett független intézmények működnek, ahogyan vezetőiket befolyásolja a kormányzat, és rajtuk keresztül rövid pórázon tartja ezeket a szervezeteket. A jogállamiság sérelmét jelenti az is, ahogyan a gazdaságot jogszerűnek csak felületes szemlélő által értékelhető módszerekkel manipulálják, például pályázatnak nevezett, de valójában eleve névre szóló megbízásokkal. Tehát a kérdésre az a pontosabb válaszom, hogy bár az ország működése még felmutat egyes, a joguralomra jellemző ismertetőjegyeket – például a bíráskodásban –, de ez már nem jogállam. Jogállamban ugyanis nem fordulhatna elő, hogy a bírósági döntéseket megelőző ügyészségi eljárásokon időnként nyilvánvaló politikai befolyás ismerhető fel.
– Tehát joggal is lehet jogsértést elkövetni?
– Persze, ahogy a bűnügyi tudósításokban gyakran említenek fegyvernek látszó tárgyakat, úgy törvénynek látszó szövegekkel is el lehet követni jogsértéseket, ha azok tartalmukat tekintve nem alkotmányosak, vagy létrejöttük már eleve nem felel meg az alkotmányos előírásoknak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 23. péntek, 21:47
-
Találatok: 1365
A kormány ugyan a szakképzést erősítené a gimnáziumok rovására, a családok épp ellenkező vágányon vannak: 2017-ben először történt meg, hogy gimnáziumba jelentkeztek a legtöbben, a szakiskolákban meg lassan kiürülnek az osztályok. A 16 éves tankötelezettség óta brutálisan sok a lemorzsolódó, alapvetően ma is az határozza meg a sikert, hogy ki milyen családba születik. Friss számok a magyar közoktatás állapotáról.
A béremelések ellenére továbbra is alulfinanszírozott oktatási rendszer és alulfizetett tanárok, ennek megfelelően egyre kevesebb pályakezdő és elöregedett tanári kar, és a romló összteljesítmény mögött nemzetközileg is kirívó mértékű egyenlőtlenség jellemzi a magyar közoktatást a legfrissebb hivatalos számok szerint. Az adatok a frissen megjelent „A közoktatás indikátorrendszere 2017” kiadványból származnak.
Magolni jól tud a magyar gyerek / 2017.02.23.
A magyar iskolarendszer memorizálásra és gyorsan felejthető formulákra idomít, a tudás felhasználására és kreativitásra nem. A pocsék PISA hátterét nyomozza az MTA. - „Nagyon sok mindent jól be tudunk gyakoroltatni az iskolában, amit aztán sehol máshol nem tudnak használni." A magyar iskolarendszer bajairól szóló tételmondat a Magyar Tudományos Akadémián hangzott el.
A kutatók (az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetét képviselő Hajdu Tamás, Hermann Zoltán, Horn Dániel és Varga Júlia) 2015-ben dolgozták ki ezt az indikátorrendszert, hogy a viták mögött legyen egy olyan egzakt háttér, rendszeresen frissülő adatokkal, amely „alkalmas arra, hogy a szakpolitikai döntéshozók könnyen és pontosan tájékozódjanak a közoktatás aktuális állapotáról, illetve trendjeiről”.
A közoktatás globálisan is egyre inkább a sztenderdizált mérések irányába megy – látható ez például a gyerekek kompetenciáit mérő PISA iránti óriási figyelemből is. A legutóbbi,
minden korábbinál rosszabb magyar PISA-eredményekre
az MTA mellett magyar oktatáspolitikának is reagálnia kellett, de a gyakorlati eredményeket még nem lehet látni. Kommunikációs szinten Palkovics László államtitkársága nagyjából három dolgot tett:
- A PISA katasztrofális eredményeit más adatokra mutogatva relativizálták: olyan tesztekre hívták fel a figyelmet, amelyeken a magyar gyerekek vagy jobban teljesítettek, vagy magukhoz képest nem romlottak (TIMMS, Országos Kompetenciamérés).
- Azt hangsúlyozták, hogy a pocsék PISA-ról nem a 2010 utáni oktatáspolitika tehet, „annak az eredményei lassan érnek be”.
- Ezzel együtt megígérték egy új Nemzeti Alaptanterv kidolgozását, a munka koordinálásával egy miniszteri biztost, Csépe Valériát bízták meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 22. csütörtök, 00:29
-
Találatok: 1490
Jobban dívik a korrupció Magyarországon, mint egy évvel korábban – mutatja a Transparency International legújabb jelentése.
A Transparency International közzétette a friss korrupcióérzékelési listáját, az eredmény magyar szemszögből lesújtó. A legfőbb megállapítások:
- Magyarország az EU második legkorruptabb országa, és a saját korábbi helyzetünkhöz képest is rosszabbul állunk.
- A törvények megsértése mellett sokszor már a törvények átírásakor jelentkezik a korrupció, de még így sem mindig sikerül betartani a saját képre alkotott szabályokat.
- A közbeszerzések közel fele vagy hirdetmény nélküli, vagy egy induló van csak.
- A közbeszerzésekből a kormányközeli oligarchák mesésen gazdagodnak.
- A tao-támogatások jelentik az új hűbéri rendszer egyik igazodási pontját, több tízmilliárd forint közpénz folyt el a politikailag jól fekvő klubokhoz és sportágakhoz.
- Akik kidolgozták a letelepedési államkötvények rendszerét, azokat hűtlen kezelésért felelősségre lehetne vonni.
Magyarország 2017-ben 45 pontot ért el a Transparency International globális korrupcióérzékelési listáján, ez 3 pontos romlás az előző évi, 2016-os adathoz képest. Ez kilenc helyes zuhanást jelent, jelenleg a 66. a rangsorban, ezzel világviszonylatban még mindig a közepesen korrupt országok közé tartozik.
Míg az Európai Unió tagállamai közül 2016-ban még Bulgáriában, Görögországban és Olaszországban is rosszabb volt a helyzet a magyarnál – azaz a lehetséges 100 pontból kevesebbet szereztek, mint Magyarország –, addig a tavalyi adatok szerint már csak Bulgáriát sikerült megelőzni. A jelentés súlyosan fogalmaz: Magyarországon
"a korrupció immár nemcsak a szabályok ellenében valósul meg, hanem a szabályok átírásával is."
Globális összehasonlításban Magyarország korrupciós fertőzöttsége Szenegállal van azonos szinten, teljesítménye valamivel rosszabb, mint Malajziáé és Montenegróé, és valamivel jobb, mint Ománé, Jamaicáé vagy Fehéroroszországé.
Az élbolyban nincs nagy változás, a világ legkevésbé korrupt országa Új-Zéland, Európáé pedig Dánia, Finnország, Norvégia és Svájc.
A jelentés azt is kiemeli: a régiónkban az elmúlt hat évben Magyarország korrupció elleni teljesítményének a megítélése zuhant a legnagyobbat. Ez pedig azért is különösen nagy baj, mert az EU-ban erős az összefüggés az egy főre jutó GDP és a korrupciós kitettség között. Ami a magyar példát illeti: a Transparency International a Világbank felmérésével hasonlította össze a sajátját, és arra jutott: a jogálamiság eeróziója összefügg a beruházások csökkenésével.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 20. kedd, 23:18
-
Találatok: 1404
Kevesebb mint két hónap múlva parlamenti választások lesznek Magyarországon. Az eredményt előre lehet tudni: a Fidesz kapja majd a legtöbb szavazatot. De nagyon nem mindegy, hogy mennyivel és hogyan. Ezért minden rossz előjel ellenére is el kell menni szavazni – április 8-ának van tétje.
Ebben a cikkben amellett fogok érvelni, hogy akinek egy kicsit is számít, hogy merre megy az ország, annak részt kell vennie az előttünk álló országgyűlési választáson. Mert a leadott szavazatoknak – minden látszat ellenére – igenis lesz tétje. Nem a hagyományos formában és mértékben: a kormányváltásról nagy valószínűséggel nem dönthetünk – ez most nem adatik meg nekünk. Ehhez képest csak korlátozott sikereket és hatásokat remélhetünk egy jó választási kimeneteltől – viszont ezek sem elhanyagolható jelentőségűek, főleg a legutóbbi közvélemény-kutatások fényében.
Közpolitikai tétek
A Fidesz 2010 óta tartó rendszerépítése két ciklust követően végéhez közeledik – szinte nem maradt olyan intézmény, amely valódi veszélyt jelenthet az Orbán vezette “család” vagyonrablást szolgáló hatalmi bebetonozására.
A gépezet szépen lassan mindent elfoglalt vagy ledarált: a Parlament mára csak díszlet, a közmédia bezsebelve, “kemény” munkával mellé jött a hagyományos és digitális sajtó 80%-a is (vidéki körzetek esetében 100%). Ügyészség, Számvevőszék, Médiahatóság, állami apparátus, rendőrség, ombudsmanok, választási hatóságok mind fideszes ellenőrzés alatt.
Ezek együtt készséges díszletként szolgálják azt a mindenre kiterjedő gazdasági rablássorozatot, aminek révén egy szűk, pár ezres kör ellopja közös jövőnk erőforrásait. Mert minden más csak showelem és bűvésztrükk – ez a lényege a rendszernek.
Mégis van még két terület, ami időről-időre, bátortalanul és esetlenül, de gátat vagy legalábbis akadályt tud képezni az ország teljes lenyúlásának során. Olyan intézmények ezek, amelyek – minden hibájuk mellett – még nyomokban tartalmaznak demokráciát, erkölcsöt, jogállamiságot, sőt szakértelmet is. Ezek az önkormányzati rendszer és a bíróságok.
És ha Orbánnak ismét kétharmada lesz, akkor az ellenállásnak ezeket az utolsó bástyáit fogja lerombolni – hatalma teljes, gyakorlatilag kikezdhetetlen lesz.
Az önkormányzatoknál már az elmúlt évek is arról szóltak, hogy fokozatosan egyre több hatáskört és így pénzt vettek el tőlük. Minden valódi, téttel bíró döntési jogkör a központosított rendszerekbe került. Így meggyengülve, anyagilag kivéreztetve várják az utolsó csapást.
Hiszen egy újabb kétharmad esetén, az eddig kiszivárgott tervek alapján már szimplán meg is szüntetik a jelenlegi rendszert, eltörlik a helyi önkormányzatokat. Azaz nem lesz helyben választott, a helyieknek felelős vezetése az egyes kerületeknek, városoknak, falvaknak. Ehelyett minden fontos ügyben egy központilag (értsd a kormány és így Orbán Viktor által) kinevezett “prefektus” fog dönteni.
Lehet persze nem szeretni, kritizálni a jelenlegi önkormányzati rendszert, bagatellizálni jelentőségét, de a helyi közösségek autonómiájának ilyen jellegű teljes eltörlése mégis kulcsfontosságú lépés. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 19. hétfő, 20:56
-
Találatok: 1683
Maffiagyanús, szervezett bűncselekmény-sorozat, az elmúlt 27 év legsúlyosabb, a legmagasabb szintet is elérő korrupciós ügye – így jellemzik az ellenzéki pártok az Orbán Viktor miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt érintő Elios- botrányt. Az ügyet az amerikai The Wall Street Journal robbantotta ki még januárban, amikor megírták: súlyos szabálytalanságokat tárt fel az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF) az Elios Innovatív Zrt. által 2009 és 2015 között elnyert, uniós forrásból fizetett közbeszerzésekkel kapcsolatban.
Két évig nyomoztak, 35 önkormányzati közvilágítási közbeszerzést vizsgáltak meg, és végül azt javasolták az Európai Bizottságnak: a teljes, mintegy 13 milliárd forintnyi uniós támogatási összeget vonják vissza. A The Wall Street Journal szerint a szabálytalanságok lényege: Hamar Endrének, az Elios egykori közvetett tulajdonosának cége, a Sistrade részt vett egyes pályázatok előkészítésében az önkormányzatok oldalán, miközben az üzletembernek még az Eliosban is volt érdekeltsége. Az Elios nyert ezeken a pályázatokon, így lett a munkák kivitelezője. Hamar Endre az Eliosban szintén befolyással bíró Tiborcz István iskolai barátja. Orbán Viktor veje az Eliosban meglévő üzletrészét 2015-ben adta el – a G7 portál számításai szerint – mintegy 3 milliárd forintért.
A kormány nem hozta nyilvánosságra a miniszterelnöki rokon érintettségére vonatkozó OLAF-jelentést, bár korábban már volt arra példa, hogy a csalás elleni hivatal jelentését megismerhetővé tette a kormány. A Fidesznek ugyanis ez akkor politikai érdeke volt, mivel a 4-es metró ügyében a baloldalhoz köthető politikusok és üzleti körök voltak érintettek. Most várhatóan aktatologatás veszi majd kezdetét az Elios-ügyben, a Legfőbb Ügyészség már jelezte, hogy évekig tartó nyomozás várható a Pest Megyei Főügyészség felügyelete alatt és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóiroda bevonásával. Házkutatásról, lefoglalásról, tanúkihallgatásról azóta sem hallani.
A 24.hu azonban megszerezte az OLAF-jelentést, amit azóta cikksorozatban dolgoz fel. Úgy fogalmaztak, hogy a szervezett bűnözés feltételeinek is megfelelhet az a szisztéma, amit az uniós hivatal feltárt az Elios-ügyben. A 35 önkormányzati projekt mindegyikénél találtak szabálytalanságot, de 17 esetben arra jutottak, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. A 2012-es csomagba tartozó pályázatokat például eleve úgy írták ki, hogy a feltételeknek csak az Elios feleljen meg, vagy az a konzorcium, amelynek tagja a cég. Az Elios volt például az egyetlen vállalkozás, amelynek 2012-ben volt már komolyabb LED-lámpás referenciája az első, 2009–2010-es hódmezővásárhelyi projektből. Ennek kapcsán Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter elismerte, hogy Tiborcz Istvánnal tárgyalt a város közvilágításának megújítása kapcsán, és ők ketten találták ki az egész beruházást.
A 24.hu cikke szerint a 17 pályázatban nagyon hasonló módon játszották ki a feltételeket, például trükköztek az úgynevezett megtérülési rátával: az Elios nem felelt volna meg az elvárt megtérülésnek, amit 50 ezer világított órával, 15 évre kellett volna kiszámolni, mert ennyi lett volna a lámpák élettartama. A pályázat beadása előtti utolsó pillanatban viszont a képletben használt 50 ezer órát minden pályázatban átírták százezerre. Bár a valóságban a lámpák élettartama csak körülbelül 60 ezer óra, a megtérülési mutató így megfelelt az elvártnak. Az OLAF szerint az egyik komoly probléma az volt, hogy az Elios ajánlatainál a második és harmadik legjobb ajánlat minden esetben 5 és 7 százalékkal volt magasabbra árazva, függetlenül a költségektől és a lámpák árától. Ezek azonban nem igazi ajánlatok voltak, hanem ugyanaz a személy ugyanazon a számítógépen írta őket.
Az egyik legkomolyabb vád pedig, hogy „egyeztetett az önkormányzatokkal és a közbeszerzéseket előkészítő cégekkel az Elios Innovatív Zrt. egyik vezetője, és minderre az OLAF jelentésében olyan bizonyítékok vannak, amelyeket a magyar rendőrség valamiért nem talált” – írta a 24.hu.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 19. hétfő, 04:59
-
Találatok: 1569
A kampánynyitó alkalmából narancssárga nyakkendőt öltő miniszterelnök elkerülte az oktatás, az egészségügy és a korrupciós botrányok említését, hallgatásával jelölve meg gyenge pontjait. Huszadik évértékelője biztatás volt a híveknek, az eredmények katalógusa, ám egyúttal arról is szólt: Orbánnal ilyen marad az ország, akinek most nem jó, annak az ő uralma alatt nem is lesz jobb.
A választási harc küszöbén a kormány és az ellenzék nem csak másképp ítéli meg a helyzetet, de teljesen eltérő az is, amiről beszélnek.
Rég túl vagyunk azon, hogy az ellenzék szerint a kormány rosszul végzi a munkáját, a kormány viszont elégedett önmagával. Ehelyett az ellenzék a rendszerváltás szükségességéről, az alkotmányosság helyreállításáról, a korrupt rezsim működtetőinek elszámoltatásról, az Orbán-rezsim kárvallottjainak kárpótlásáról, a súlyos társadalmi igazságtalanságok mielőbbi enyhítéséről beszél. A kormányfő viszont egy másik dimenzióban egyrészt saját működését méltatja átfogóan, leszólva az ellenzéket, főként pedig történelmi veszélyekről, küzdelmekről, felismerésekről szónokol, a magyar önazonosságról és a világméretű küzdelemről elmélkedik.
Világképek csatája zajlik, amit nem lehet azzal elintézni, hogy Orbán hazudik. Ha úgy vesszük, a miniszterelnök féligazságokból állít elő politikai tényeket, miközben az ellenfelei nem tudnak tőkét kovácsolni a valóságból.
Fotó: Merész Márton
Holott Orbán legnagyobb ellenfele saját elégedettsége. Mi egyebet tehetne egy nyolc éve hatalom lévő kormányfő, aki sorozatban a harmadik ciklusáért küzd, dicséri a portékáját: a több mint 700 ezer új munkahelyet (nem taglalva, hogy ezek egy része közmunka, egy másik szelete külföldi munkavállalás), a letört inflációt, a robogó beruházásokat (az uniós pénzekről szó se esett), a most először fizetendő nyugdíjprémiumot, a devizahitelesek megmentését (amiről párszázezer embernek más benyomása van), valamint az életvitel változását, mert, kérem szépen, több a turistaház és többen járnak még moziba is.
Ez a nyolc év bizony jól sikerült, jobban is, mint vártuk – összegzett Orbán, aki ezúttal is hozzátette, ez még nem az út vége, vagy, ahogy a minap fogalmazott, kezdünk jól kinézni, de még nem nézünk ki jól. Mégis, aki odafigyel a szavaira, kihallhatta belőle, hogy akkor eszerint ennél nem lesz jobb. Ami most van, azt nyújtja az Orbán-rendszer. Aki egyetért vele, aki nyertesnek érzi magát, annak fontos az eredmények lajstroma, hogy kedve támadjon megint Orbánra szavazni. Aki viszont elégedetlen, az így járt, ne számítson másra.
Ha ez nem ösztönzés Orbánnal szemben, akkor nem tudom, mi lehetne az.
Nem véletlen, hogy a miniszterelnöki évértékelés fele nem is erről szólt. A migráció tarolt, hiszen „a demográfia alakítja a történelmet”, s bár az iszlám ellen délről meg tudjuk magunkat védeni, lásd kerítés és köszönet Pintér Sándornak, a veszély most nyugatról jön, mert a nyugatiak bevándorlóországokká lettek. Milyen igaz, például tőlünk is nyugatra mennek az emberek, de ezt Orbán természetesen nem fűzte hozzá. A migráció terjed, mint az influenzajárvány, mondta az európai uniós miniszterelnök, aki saját szavai szerint lubickol az inkorrektség luxusában.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 17. szombat, 23:43
-
Találatok: 1570
Miközben a közvélemény-kutatási adatok szerint a Fidesz népszerűbb, mint valaha, Balázs Péter egykori uniós biztos és külügyminiszter a rendszer külső és belső repedéseiről, s már a Fidesz utáni idők forgatókönyvéről beszél.
HVG: Mennyire látja reálisnak, hogy minden nyerhető választókerületben egyetlen ellenzéki jelölt álljon szembe a Fidesszel a választásokon?
Balázs Péter: Érik a pártokban a felismerés, hogy ez az egyetlen járható út, és vannak látható jelei is. Lehet bírálni a pártokat, de azért azt mindig el kell mondani, hogy nehezített pályán játszanak. Hiszen a ma is folyvást alakuló pártstruktúrában nagy szükség lenne az első fordulóra. Ezen a pártok begyűjthetnék a listás szavazatokat, az egyezkedést pedig – már a pontos eredmények ismeretében – a második fordulóra lehetne hagyni. Most azonban szinte a sötétben tapogatóznak.
Mit gondol, Karácsony Gergely képes lesz összefogni az ellenzék nagy részét?
Nagyon örülök, hogy vannak olyan fiatal politikusai az ellenzéknek, mint Karácsony. Jó párost alkot Kunhalmi Ágnessel. Személyük garancia arra, hogy nem ismételjük meg a múlt hibáit. Hasonlóan hiteles politikusokat látok az LMP élén is. Kár, hogy be vannak szorítva a választási törvény adta szűk mozgástérbe, és kénytelenek egymással konkurálni, ahelyett hogy minden erejüket a közös célra, a kormány leváltására összpontosítanák.
Orbán trükkjei nem hosszú életűek / © Fazekas István
Ön is szóba került ellenzéki miniszterelnök-jelöltként. Mit gondol, hárul még önre feladat a magyar belpolitikában?
Én most a minél nagyobb választói aktivitásért küzdő V18-ban látok a magam számára feladatot. Meg kell őriznünk azt a sikerünket, hogy a legkülönbözőbb politikai nézetű, egykor kormányzati felelősséget viselt embereknek sikerült egy asztalhoz ülni és közösen gondolkodni az ország jövőjéről.
Netán közös kormányzásra is készülnek?
Kormányra pártok készülhetnek, a V18 mögött nincs párt. De a Fidesz bukása utáni átmeneti időben a jövőbe mutató fiatal erőknek szükségük lehet a tapasztalatunkra.
Van önök közül valaki, méghozzá az egykori szocialista miniszter, Lévai Katalin, aki nem az összefogásban gondolkodik. Mit szól ahhoz, hogy új pártja minden körzetben indítana jelöltet?
Minden ilyen csak ront a helyzeten. Lévai Katalin lépése szembemegy azzal, amit a V18 célul tűzött ki, ezért közös megegyezéssel kivált a körünkből.
© Fazekas István
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 16. péntek, 23:29
-
Találatok: 2776
A jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik a magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik - ezt Inotai András közgazdász mondta a Klubrádiónak adott interjújában. Az MTA Világgazdasági Intézetének professzora szerint az uniós források történelmi esélyt adtak a felzárkózásra, ezt az esélyt azonban eljátszottuk.
Fenntarthatatlan pálya
„Magyarország a 2014 és 2020 közöttit időszakban 23 milliárd eurót kap kizárólag a kohéziós alapból, nagyjából 1 milliárddal járulunk hozzá az unió költségvetéséhez, de kaptunk évente 1 milliárd eurót a mezőgazdaságra, amiről nem tudjuk, hogy hova lett, mert automatikusan jár, nem kell konkrét projektre igényelni. Ez a földalapú támogatás, a földeket pedig nagyrészt már 1998-ban megszerezték azok a bárók, akik most is a fő haszonélvezői ennek a pénznek. Azt, hogy ebből mennyi pénz ment modernizálásra és mennyi ment zsebbe, magáncélokra, azt nem lehet tudni” – ezzel kezdte a Klubrádiónak adott interjúját Inotai András.
A közgazdász szerint minden ország törekszik arra, hogy a lehető legtöbbet lehívja a rendelkezésre álló forrásokból, és hatékonyan használja fel, arra azonban nem törekszik, amire a magyar kormány, hogy kampányszerűen ki legyen adva a jelszó, 2018-ig le kell rabolni a pénztárat, nálunk nem a hatékonysági kritériumok jelennek meg.
Inotai számításai szerint csak a beáramló uniós pénzekből átlagosan évi 3 százalékos gazdasági növekedésnek kellene kijönnie, ezt az elmúlt hét évben nem sikerült elérni. A 2017-es 4 százalékos növekedés mögött is a GDP kb. 5 százalékát elérő uniós forrás és a külföldön élő magyar közösség által hazautalt, a GDP kb. 3.5 százalékát kitevő összeg van.
„A magyar gazdaság egy fenntarthatatlan, álnövekedési, patyomkin faluval jellemezhető pályán van, csak az uniós források tartják a felszínen.”
Elpocsékolt esély
Inotai András azt mondta, 2007 és 2020 között nagyjából 45 milliárd euró támogatást kap Magyarország az uniótól, ami egy páratlan, történelmi modernizációs esély volt, mégis sikerült teljesen eljátszani. Szerinte ha a pénzt a gazdasági fejlődésre, a versenyképesség növelésére költötték volna, többek között az oktatásra is, akkor lenne egy fenntartható gazdasági növekedés, amit nemcsak az uniós források, hanem a Magyarországon működő, a kohéziós forrásokból profitáló, saját hozzáadott értéket teremtő vállalkozások is gerjesztenének, ez azonban nem következett be. A pénzt döntően egyszeri beruházásokra költötték, nehezen fenntartható stadionokra, vagy odaadták a haveroknak.
„A pénzek túlnyomó többsége nem a fenntartható növekedésre, hanem néhány család meggazdagodására, a politikai maffia gazdasági hátterének megteremtésére ment”
- fogalmazott Inotai András, aki szerint észre kell venni, hogy a kormánynak egy fillér saját pénze nincs, az az adófizetőké, a mi pénzünket költik számolatlanul olyan célokra, amelyekkel egy nyolc elemit végzett kisnyugdíjas sem tudna azonosulni.
A közgazdász úgy látja, az egyéni vagyonok felhalmozódása monopol pozíciókat eredményezett, amik lebontották azokat a normál piaci mechanizmusokat, amik feltételei lennének annak, hogy a vagyonokból gazdasági növekedés legyen. Szerinte a jövedelem polarizáció, a milliókat érintő szegénység következményeként olyan társadalmi és belpolitikai feszültségek jöhetnek létre, amik magyar és a külföldi tőkét egyaránt távozásra kényszeríthetik.
Bővebben ...
A Fideszre szavazókhoz szeretnék szólni. Aki most nem lapozott rögtön tovább, attól azt kérem, a továbbiakban is tartson ki! Ígérem, amennyire habitusom és a szituáció engedi, pártatlan leszek a véleményformálásban.
Kijöttek a PISA-eredmények: rosszabb, mint valaha / 2016.12.06.