- Részletek
-
Készült: 2018. március 21. szerda, 00:25
-
Találatok: 1463
A kormány agybaját egy komplett elmeorvosi konzílium se tudná ügyesebben összefoglalni, mint ők maguk, egy tegnapi sajtóközleményben:
"Az ellenzék a hatalomért és pénzért tényleg bármire képes – Reagálás a mai ellenzéki egyeztetésre, Szél Bernadett és Vona Gábor nyilatkozatára.
A mai Gyurcsány – Szél, és a hétfői Szél – Vona találkozó végképp igazolja, hogy az ellenzéki pártok a hatalomért és a pénzért mindenre képesek, elvtelenül összeborulnak bárkivel.
A mai és a holnapi összejövetel a magyar közélet minimális erkölcsi és politikai tartás nélküli szereplőinek találkozója.
A Soros-birodalomnak épp egy ilyen gyenge, elvtelen ellenzéki kormányra van szüksége ahhoz, hogy lebontassa velük a határzárat és betelepíttesse velük a migránsokat. Az elvtelen ellenzék közreműködésével április 8-án mindenhol meglesz Soros bevándorláspárti jelöltje, és ha ők kerülnek hatalomra, bevándorlóországgá teszik hazánkat.
Kiadó: Fidesz (MTI-OS)"
Nézzük, mit akart mondani a költő. Magyarországon legálisan működő, bejegyzett, támogatói körrel rendelkező pártok vezetői tárgyalnak egymással. Valóban, ez aztán elvtelen, geci dolog, szégyen és köpedelem! Aztán meg miért? Mert esetleg ez az egy módja látszik annak, hogy a diktatórikus hajlamú egypártrendszert elbontsák? Pontosabban lebontsuk, ugyanis a társadalom igen nagy hányada ezt akarja. Az ellenzéki pártok szavazói éppen úgy, mint a párton kívüliek, és a most még bizonytalanok is. Konkrétan többen akarják megszüntetni az egypárti diktatúrát, mint ahány elszánt híve Orbán Viktornak van. Pont.
Innen kezdve az ellenzéki pártoknak nem csupán önkéntes vállalása, hanem kutya kötelessége megfelelni a választók akaratának.
Egyébként én az égvilágon semmi döbbeneteset nem találok abban, ha különféle választói akaratot megjelenítő pártok szövetségre lépnek egymással. Sőt, ez a normális. Már csak azért is, mert a pártok dolga az, hogy az ország érdekében munkálkodjanak. Az ország pedig nem egységes, mivel különféle gondolkodású emberek lakják. És mindenkinek joga van ahhoz, hogy az érdekeit képviselje valaki. Erre találták fel a parlamentáris demokráciát, ha jól gondolom.
Vannak olyan országok, ahol úgy kötnek koalíciós megállapodást a pártok, hogy a legerősebb győztesnek egyáltalán nincs is szüksége a többiekre, mégis tárgyalnak, egyeztetnek és megállapodnak velük is. Mert tudják azt, amire a Fidesz nagy ívben tesz: ha több párt kormányoz közösen, akkor több ember érdekeit képesek beépíteni a munkájukba. És – ez sem mellékes, sőt – ha több párt vesz részt a kormányzásban, nem tud diktatúra kialakulni, mert egymást is sakkban tudják tartani.
Jelen állás szerint az van, hogy amennyiben országunk fénylő csillaga, Európa szellemi vezetője (ezt tegnap olvastam, hogy valamelyik fideszes megélhetési már itt tart, kinevezte a főnökét szellemi vezetőnek) elfelejti bevenni reggel a gyógyszereit és ezért támad valami egészen zseniális ötlete, az délután már törvényerőre is emelkedett. Mindegy, mennyire káros, mennyibe kerül, hány életet tör derékba. Ha több párt kell a remek ötlet elfogadásához, akkor ez már nem fog működni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 20. kedd, 08:38
-
Találatok: 1338
Azt hiszem, hogy megérdemeljük a sorsunkat. Hogy az emberek legtöbbje már eldöntötte magában, hogy el kell zavarni a maffiát, az nagyon úgy tűnik, hogy rendben van. Hanem ott a kérdés, hogy akkor kire adjuk a voksunkat? Na, erre a kérdsre nem talál választ ma a magyar társadalom, bár én is reménykedem, hogy a választó nem hülye, ha már ezt a politikusokról nem is lehet állítani.
Mert hát minek nevezzük azokat az embereket, akik mindig, mindent ugyanúgy csinálnak, mint annak előtte, és valamilyen érthetetlen okból abban reménykednek, hogy az eredmény más lesz - hát én bölcseknek ugyan nem nevezném őket, de persze ez csak az én magánvéleményem.
Ha ezek (kis "e"-vel...) csinálták volna az 1917-es bolsevik forradalmat, akkor Lenin tökönlőtte volna magát az Auróra hajóágyújával, Trockíj és Zinovjev célba lőttek volna egymásra, Sztálinról megírta volna a Pravda, hogy elagyabugyálta az asszonyt, mire is Krupszkaja asszony méltatlankodott volna egy sort és megalakította volna a "#Menyjatózse!" mozgalmat - és az egész csapat diadalmasan masírozhatott volna Szibériába, a cár meg boldogan él, mig meg nem hal...
Szél Bernadett elment egyeztetni a demokratikus pártokkal, de valamiért nem jött össze neki a dolog, merthogy ő majd akkor egyeztet, ha a Jobbik is egyeztet, a Jobbik meg akkor egyeztet, mikor a vulva dalra fakad - szóval eredményes volt az egyeztetés.
Vannak mazochisták, akik helybe mennek a faxért,
mint vadász a medvéhez, aki a végén nem is bírta ki és megkérdezte, miután lebonyolították az orális szexet: Te vadász, most őszintén! - te most medvevadászatra jársz vagy szopni?
Hej, de szép is lenne, ha Semjéntől is megkérdezhetné ezt Mackó alezredes a vizsgálati osztályról, hej, ha őt is úgy szállítanák helikopterrel. mint a rénszarvast vagy jávorszarvast vagy gímszarvast, az lenne a lényeg, hogy a karperece ne legyen szarvasból...
De vissza a politikához!
Az azért mégiscsak vérfagyasztó, hogy a választás előtt néhány nappal még mindig a szikkadt szépség tematizálja a közbeszédet, ez maga a demokratikus ellenzék szegénységi bizonyítványa.
És akkor még Gyurcsány méltatlankodik, hogy Szél Bernadett nem köszönte meg, hogy a DK visszaléptette a közismert választási szakértőt, Tóth Zoltánt az udvariatlan hölgy javára.
Soha nem hittem volna, hogy egyszer még horngábori mélységekbe süllyedek, de most lehetetlen megállni, hogy ne említsem meg, hogy Orbánék nagy valószínűséggel a hasukat fogták a röhögéstől, mikor meghallották Gyurcsány nagy ötletét - csak tudnám, kik a tanácsadói, mert akkor már meg is lenne a névsor, kiket kell világgá küldenie.
Mint tudjuk, a hála nem politikai kategória, ezt ma már minden politikus tudja, kivéve a gyevi bírót.
Ha az úr minden ilyen akciójánál fejbeverné Gyurcsányt pártja zászlajának rúdjával, az se segítene, ez az ember gyárilag jóindulatú, optimista és tisztességes, de akkor mit keres a politikában, amely ma inkább hasonlít varangyok harcára egy vödör takonyban, mint az angol királynő ünnepi fogadására a Buckingham palotában?
Szél Bernadett Orbánnak dolgozik, pártja egy véletlenül életben maradt kamupárt, mely egyetlen célra jött létre: a gazdátlan liberálisok befogására és integrálására a NER rendszerébe.
Ami meg a Jobbikot illeti, nagy marhaság ellenségem ellenségét a döntő csata előtt támadni, meg elvieskedni szép szólamok mentén.
A politika pragmatikus műfaj, ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van és a nyolcszázezer szavazó az éppen nyolcszázezerrel több annál, mintha a Jobbikot belelökdösnénk Orbán ágyába.
Na mindegy - ettől még lehetnek csodák, és lehet olyan dolog is, ami nem csoda, hogy az utca népe lehet okosabb a politikusoknál - majd kiderül.
Addig se mérgelődjünk nézzük a történetet bohózathoz illő mérsékelten vidám arckifejezéssel...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 18. vasárnap, 22:54
-
Találatok: 1613
Orbán Viktor saját Facebook oldalán közölte azt a videót, amelyen Kim Dzsongun paródiát ad elő. Megérkezik a Kedves Vezető az Operatív Törzshöz, ahol az egyenruhás jelent neki a várható katasztrófáról: “Hóesés, hófúvás, ónos eső.” Majd megjelenik a vészjósló felirat a hivatalos ember, a Parancsnok ruházatán: “Katasztrófavédelem”.
Kicsit jobban mutatna, ha a várható katasztrófa nem hóesésről és ónos esőről szólna, hanem mondjuk egy meteorbecsapódásról, amelynek hatására nyolc város eltűnhet a föld színéről, esetleg egy idegen bolygóról jött idegenek űrhajójának árnyéka borítaná az Alföld háromnegyed részét. Kicsi, sárga, savanyú a mi katasztrófánk, de a mienk.
A háttérben álldogáló Rogán Antal hibája, hogy még egy hurrikánt sem tudott beszervezni a kampány utolsó heteire, amelyet a Kedves Vezető saját kezével állít meg, esetleg a kerítés terel el a hanyatló Nyugat felé, mint a migránsokat. De azért veszélynek lennie kell, amit a Vezér elhárít és megold. Ezért ő összefoglalja a veszély lényegét, hogy mások is értsék.
“Nagy mennyiségű csapadék jön és hideg jön rá” – foglalja össze a lényeget, s a háttérben szinte látjuk az amerikai filmekben szokásos felvonulást, ahogyan a legmagasabb szintű technika megindul földön, vízen, levegőben a tengerészgyalogosokkal együtt a térség felé. Ezt itt azért nem láthatjuk, mert mindössze két sószóró traktor indult el a volt TSZ udvara felől, és János bácsi beszólt, hogy az egyik bedöglött, “már megint az a kurva porlasztó”.
De a helyzet így is drámai, ez látszik a katasztrófavédelmisek arcán, és Rogán tekintetén, aki elköveti azt a tiszteletlenséget a többiekkel együtt, hogy nem jegyzetel úgy, mint Kim Dzsongun katonái. Pedig a Vezér elmondja a veszély lényegét a szakembereknek, akiknek ez nyilván nem juott eszébe.
Míg Rogán azon töprengett, hogy ha nagy lesz a szél, még az is lehet, hogy Cili nem tud a fodrászhoz elmenni, mert nem tud a helikopter felszállni, és ilyen időben talán még Semjén se tudná házig reptetni a lelőtt rénszarvasokat, Orbán átlátott a szitán, és elmondta, hogy mi lehet a baj: a magyarok nem szakították meg a hosszú hétvégét, az esőben indulnak el.
Ezt onnan tudja, hogy ismeri a magyarok észjárását, a magyarok már csak ilyenek, nekik az sem számít, hogy kampány van, ezért a hóesés megvan szorozva hárommal, képesek ilyen időben is hazaindulni. Ezért nem kárhoztatjuk, hanem megmentjük őket. Orbán nélkül erre a katasztrófavédelem nem jött volna rá, és nem mozgósított volna minden embert és porlasztót a megmentésükre.
Így viszont megmenekültek a gyanútlanul, s a magyarok módjára felelőtlenül hazainduló magyarok. Orbán Viktor megmentette őket. Azért jött el az Operatív Törzshöz látogatóba, otthon hagyva Tiborczot a pálinkás demizsonnal és a közbeszerzési pályázatokkal, hogy meggyőződjön arról, felkészültek-e a várható nehézségekre. Hát nem készültek fel.
Ezért utasította a belügyminisztert, aki erre magától nem jött volna rá, hogy mozgísítson minden eszközt és élő erőt, hogy segítsen azokon a magyarokon, akik a figyelmeztetés ellenére nekiindulnak és haza akarnak jutni. Mindenkit megnyugtathatunk, hogy helyzetük megoldódott, a Vezér ott áll az Operatív Törzs kivetítője előtt, és figyeli képeket, még ha nem is tudja, mit jelentenek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 18. vasárnap, 00:26
-
Találatok: 1444
Rövid ünnepi beszédet mondott Orbán Viktor. - Láttam egyik kedvenc szórakoztató képregényemben, a Facebook-oldalán, amikor írta a beszédét, á, persze hogy ő, naná, hogy ő írja, ja, és (hazai) tintahalból kivont tintával, lúdtollal, akár kollégája, Mátyás király… és állva, hú, te, olyan feszített a program mostanában, arra se jutott idő, hogy leüljön szerencsétlen… emberfeletti, amit végez, ezt meg kell adni, tényleg… napi húsz-huszonöt óra, évtizedek óta, elképesztő… és akkor ebben még az utazások nincsenek is benne.
Hát a tét… no, az most nem kicsi, ezt nyugodtan kijelenthetjük, én egy cseppet nem csodálkoztam, hogy ezt március 15-én is muszáj volt alaposan elmondani a lengyeleknek, remélem, nyolcadikán ők is szavazhatnak már… na… most meg mit vagy meglepődve, ugyan miért is ne? Ebben az országban, ahol Matolcsy György barna foltos tengerimalaca (neve: Gida) bármikor alapítványi titkár lehet, elnyerhet egy közbeszerzést egy takarmánykeverőre, és/vagy beköltözhet a Grassalkovich-kastélyba, amit az unokatestvére vett meg és az anyjától bérli vissza, mert mindezekre akkor hoznak „törvényt”, amikor épp akarnak? Sima liba. Senki egy szót nem szólna. Tengerimalac, hát tengerimalac. Nem beszél túl sokat, de tehetséges és szorgalmas, ráadásul a saját négy lábán áll. Ilyen ez.
De hol is tartottam: ja, a beszéd. A fiatalokhoz szólok, fiatalosan, hiszen mindenki nyelvét beszélem: kell egy hely. „Egy hely, ahová visszatérhettek, ahol megérezhetitek, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe.” Szóval most, kedves fiatalok, ha közületek minden második el is húz innen a vérvörös nembiztonságosba, amint betölti a tizennyolcat, tudnotok kell, itt mindig számítunk rátok. Az élet itt nem hiábavaló, amennyiben gázszerelők lesztek és a barátaim, mert ez esetben kereshettek egy év alatt mondjuk 120 milliárdot, avagy másodpercenként nagyjából 3050 forintot. És a végén se hulltok a semmibe, hiszen példának okáért négy óra várakozás után egy sürgősségi osztály mocskos padlójára is hullhattok, ami azért mégsem a semmi, ezt könnyű belátni, nem kell hozzá érettségi. Mondjuk az amúgy se kell semmi másra sem.
Kedves fiatalok, hogy nekem milyen őrült nagyon fontosak vagytok ti, azt el sem tudjátok képzelni. Ha megengedik a számok, majd nektek is küldök valami utalványt, az is nálam ketyeg végül is, de persze nem azért, csak mert a mindeneim vagytok. Mint mindenki itt. Aki rám szavaz, és ezzel megmenti a világot, kalapján az árvalányhajjal, mivelünk, lásd még megjöttek a fehérvári huszárok. Vannak persze, akik nem rám szavaznak, kedves fiatalok, ezzel persze semmi gond. Részemről. Nekik lesz, annál több.
"Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is…"
És akkor itt most egy picit visszavenném a szót. Erkölcsi elégtétel… hogy is mondjam… a szót magát kiejteni azon a pulpituson, abból a szájból – mondjuk a kereszténységnek azon a szintjén, ahol az inspirált jegesmedvevadász az egyik legelszántabban hívő felkent, szóval elhiszem, hogy ezen a Mariana-árok mélységű hitéletbeli nívón senki nem tart különösebben attól, hogy az Úr cikkcakkos villámokkal sújtja hamuvá, de azért mégis… talán… kéne valami határ.
Politikai elégtétel… ismét csak elő kell hívnom a jegesmedvést, aki ennek az országnak ma a „nemzetpolitikáért felelős” második embere. Ahányszor csak erre gondolok, végigfut a hátamon valami jeges iszony, esküszöm: az országnak, ahol élek, Semjén Zsolt jelöli ki a pályaívét… persze azért túlzok egy picit, hiszen én is tudom, hogy tökéletesen és szó szerint semmit nem csinál, már azon kívül, hogy évente párszor a helyzetbe hozott spannal (ja, bocs, azt „vadászetikai okokból” nem szabad megtudnia senkinek, kivel vadászunk…) kibéreltet magának egy svéd szállodát, mer’ nehogy má’ magyar parasztok bámuljanak az okos arcába, amikor reggel elindul, hogy kőkeményen kilőjön pár háziasított rénszarvast, amit helikopter tesz le óvatosan az erkélyére… És majd Bayert is elviszi, pukkadj, liberálbugris.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 17. szombat, 01:51
-
Találatok: 1710
A Reuters az egyik legnagyobb hírügynökség, ahová az egész világot lefedő tudósítói hálózat szállítja a híreket a nap 24 órájában. De emellett havonta egy-két nagy oknyomozó anyagot is letesznek az asztalra. Hatalmas visszhangja volt például a mianmari népirtásról készített februári anyaguknak, ami után az ENSZ és a nyugati hatalmak is megmozdultak. Azóta írtak a venezuelai menekültválságról, a benzol egészségkárosító hatásáról, az indiai kulturális forradalomról
- most pedig Keszthelyre látogattak el.
Szeretett szülővárosom eddig is kivette a részét a nemzeti együttműködésből: a 2010-es kormányváltás után Simicska Lajos cége újította fel a főteret uniós pénzből, a 2014-es győzelem után pedig Tiborcz István cége cserélte ki a lámpákat uniós pénzből. De most még nagyobb dolgok vannak készülőben - ennek járt utána a Reuters.
A cikk sok fotóval és dekoratív ábrával mutatja be, hogyan foglalja el a Balaton-partot a miniszterelnök belső köre: Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és üzlettársaik.
Először felidézik, hogy Orbán Viktor ígérete szerint a következő években 1,4 milliárd dollárt költenek a Balaton fejlesztésére, aminek 40 százalékát az EU biztosítja. Arról is írnak, hogy mekkora befolyása van Orbán Ráhelnek a turisztikai stratégia kialakításában. Aztán cégadatokra hivatkozva hozzáteszik, hogy mióta a miniszterelnök 2014-ben először felvetette a rendszerváltás óta nem látott fejlesztési program lehetőségét,
a keszthelyi partszakasz 7 legértékesebb ingatlanja/területe mind gazdát cserélt - és ebből hármat Mészáros Lőrinc, hármat pedig Tiborcz István és üzlettársai szereztek meg.
- A jachtkikötőt 2014-ben vásárolta meg a közvetve Tiborcz tulajdonában lévő Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. A miniszterelnök veje az ügy nyilvánosságra kerülése után kiszállt, de most is egy régi barátja viszi a céget.
- A Hotel Viát 2015 és 2017 között, több részletben vásárolta meg Szíjj László cége, aki Mészáros egyik legfontosabb üzleti partnere.
- A Hotel Helikont és Hullám Szállót a Pannon Tessera Hospitalis nevű cég vette meg 2016 decemberében, aminek meghatározó részvényese Tiborcz híres ingatlanos cége, a BDPST.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 15. csütörtök, 22:43
-
Találatok: 1490
Kampánylyukból kampányszél fúj – eredetileg erre terveztem kihegyezni az Orbán Viktor beszédéről szóló elemzést. Ezt a mércét ő maga állította be, hiszen ha a kampányban minden csak duma, még Kósa Lajos és a csengeri háztartásbeli örökösnő hazugsághegyeken átívelő kapcsolata is, akkor a miniszterelnök szavai szintén kampánycélt szolgálnak. És amúgy tényleg így is van.
Az azonban újdonság, hogy Orbán a nemzeti ünnepen fogta magát, és megfenyegette az országot. Legalábbis azt a részét, amelyik nem vele tart: „Mi szelíd és derűs emberek vagyunk. De nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is."
A beszédből nem derült ki pontosan, milyen bűnöket kellene megtorolni, de a lényeg valószínűleg pontosan ez: bármit. És bárhogy. Az orbáni kivételes vagy rendkívüli hatalom eddig is megteremtette a törvényes alapot bármire, amit éppen tenni akart. „A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet” – hangzott el 2014-ben Tusványoson.
Ha a kormány számoltatná el az ellenzéket, az nem ugyanaz, mint az ellenzék a törvényesített korrupcióért beígért elszámoltatás. Ha kormány akar elégtételt venni az ellenzéken, a médián, a civileken, az leszámolás.
Ami még ezen kívül újdonság volt Orbán beszédében, hogy tizenhat évvel a kokárda kampányeszközzé változtatását követően kampányszlogent csinált a Himnuszból is. Elvégre, ha csak az ő politikája nemzeti, csak az ő hívei részei a nemzetnek, akkor a Himnusz is csak az övék.
Persze, a Himnuszt minden ünnepségen, pártállásra való tekintet nélkül eléneklik, ami helyes. Ám ennek a beszédnek a végén Orbán a választási harcba vonuló seregeire kért isteni áldást a Himnusz soraival. A téren állókkal közös szavalat persze fricska, vagy inkább orrba vágás is volt a Nemzeti dalt – szintén össznemzeti érték – kampánybeszédeibe szövő Karácsony Gergelynek címezve. Orbán így mutatta meg: vele együtt nem százak, nem is ezrek, hanem tízezrek hangja szól.
Merthogy, persze, a békemenetelők sokan voltak. Ami nem becsülhető le, de nem is újdonság. A kormánypropaganda egyik fő célja jó ideje az ellenzék és a kormányellenes szavazók demoralizálása. A plakáttengerben úszó közterek, az uniformizált megyei lapok, az országos propagandaportálok álhírkörforgása mind azt szolgálják, hogy aki találkozik is más információkkal, nyomasztó kisebbségben, kiszolgáltatottságban, reménytelenségben érezze magát. A március 15-i Békemenet a kormányoldal önbizalomfröccse volt a hódmezővásárhelyi vereség után, megmutatta saját magát saját magának.
Csakhogy nem az a kérdés, Orbán hívei milliónyian vannak-e. Még az ellenzéki kampányok célja sem lehet az, hogy a Fidesz-táborból hozzanak el támogatókat. A tét az, hogy a kormánnyal nagyrészt elégedetlen bizonytalanok minek az alapján szavaznak április 8-án. A korrupció miatti megvetés és harag, vagy a bevándorlók „inváziója” miatti rettegés vezeti majd kezüket a választáson? Ha ugyan elmennek szavazni.
A lehetőségek nagyjából a következők.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 15. csütörtök, 02:14
-
Találatok: 1393
A Fidesz csak az erőt tiszteli, azt nem, akivel felmossák a padlót – mondja az Új Kezdet elnöke, Gödöllő polgármestere. Gémesi György szerint ahogyan Tiborcz István ügyével, úgy azzal is el kell majd számolni, ami a fejlesztési forrásokkal történt, így a hatalom kijáróemberei, azaz az egyéni országgyűlési képviselők mellett „a vazallusként aláíró polgármesterek” is felelősséggel tartoznak majd.
– Mi lenne az új kezdet az önkormányzatiság számára?
– Tiszta viszonyok. Egészséges forrás- és feladatmegosztás az állam és az önkormányzatok között. Egyrészt azért, mert a demokratikus berendezkedésnek ez az alapja 1990 óta, másrészt mert a feladatok helyben sokkal jobban lebonyolíthatók, így az ország hatékonyabban működhet. De ma nem az a cél, hogy átláthatók legyenek a folyamatok és hogy a közjó szolgálatában legyenek elköltve azok a források, amelyek helyben felhasználhatók fejlesztésre. Ebből fakadnak az önkormányzatiság ellen irányuló törekvések. A polgármesterek vagy zavaró tényezők, vagy beállnak vazallusnak azért, hogy a településük előrébb jusson.
– Választaniuk kell a konfrontáció és a fejlesztési pénzek között?
– Így van. Ma csaknem ezerhatszáz olyan település van, ahol kevesebb a bevétele az önkormányzatnak, mint amennyit a kötelező feladatokra el kell költenie. Itt nem bérekről, hanem a szolgáltatások költségeiről van szó: közlekedés, út, járda, vízelvezetés, hulladékgazdálkodás, bölcsőde, óvoda vagy szociális szolgáltatások, ellátások.
– Pedig a kormány büszke az új önkormányzati törvényre, miként az adósságrendezésre is.
– Az Alaptörvényből már világosan látszott, hogy a stratégiai célok közé tartozik az önkormányzatiság leépítése. Kikerült az alkotmányos jogok közül a települések önkormányzáshoz való joga, ami már önmagában azt okozhatja, hogy ha valaki majd épp úgy gondolja, a kisebb településeknek nem lesz joguk önkormányzatot alapítani. Aztán a törvény átrendezte a feladatköröket, és megszűnt a kétezer lakosúnál kisebb települések önálló hivatali lehetősége. Elvitték az egészségügyi intézményeket, a kórházakat, amivel talán egyet is lehet érteni, hiszen a fekvőbeteg-ellátásnak komoly szakmai irányításra van szüksége. De elvették az önkormányzatoktól az oktatási intézmények fenntartói jogosultságát, a háromezer főnél kevesebb lakosú települések esetében pedig az iskolaüzemeltetési jogot is. Ezzel az iskolákat és az önkormányzatokat is rövid pórázra fogták, hiszen úgy vették el az intézményeiket, hogy közben alapítvány vagy egyház fenntarthat iskolákat. Ez a kérdés ma is az Alkotmánybíróság előtt van. Mindezzel párhuzamosan több pénzt vontak ki az önkormányzatok költségvetéséből, mint amennyit a települések e feladataikra költöttek. Ezt annak idején az akkoriban önkormányzati államtitkár Tállai András is elismerte, noha ő érthető okokból 50-60 milliárdot emlegetett, mi viszont 110 milliárd forintos különbségről beszéltünk. Ám a lényeg az: már 2010 és 2014 között világos volt, hogy az önálló önkormányzatiság nem tetszik a kormánynak. Minden, ami történt, az önkormányzatok és a választott tisztviselők, illetve a közszolgaként ott alkalmazott emberek hatalomtól való függését erősítette.
– A három körben történt adósságkonszolidációban 1200 milliárd forint átvállalásról volt szó. Ez az önkormányzatok feladataihoz mérten nem nagy összeg, főként, ha azt vesszük, hogy az állam ezeket jobb konstrukcióban és kedvezőbb banki feltételekkel tudja törleszteni, mint a helyhatóságok. A probléma az, hogy miközben nem történt meg a hitelek átvilágítása, azóta a feladatátrendezéssel az átvállalt hitelállomány összege lényegében elolvadt, hiszen az önkormányzatok jelentős többletterhet kaptak a nyakukba az államtól kapott új feladataik finanszírozásával.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 14. szerda, 01:52
-
Találatok: 1419
„A világot nem érdeklik sem a hagyományok, sem a múltban kivívott hírnév, a gyenge teljesítményre nincs mentség, a szokások vagy a kialakult gyakorlat pedig senkit nem érdekel. A sikert azok az egyének és országok fogják kivívni, akik és amelyek gyorsan tudnak alkalmazkodni, akiknek nem szokásuk a siránkozás és nyitottak a változásra” – írták a McKinsey & Company 25 országot vizsgáló globális oktatási tanulmányában több mint tíz éve.
Annak az országnak, amely azt szeretné, hogy állampolgárait jól fizetett munkásokként alkalmazzák, nem elég, ha megközelíti a legjobb oktatási rendszerrel rendelkező országok teljesítményét, hanem túl is kell szárnyalnia – mondták ki a tanulmány összefoglalójában.
Ha lehet, azóta a fenti sorok csak igazabbá váltak, a munkaerőpiac dinamikusan változik, ami az oktatásban is paradigmaváltást kell, hogy előidézzen. Hogy a jövőbeli magyar munkaerő helytáll-e a globális tudásgazdaságban, ma még inkább függ attól, hogy az oktatási rendszer ki tudja-e elégíteni a magas szintű képzettség és a speciális készségek iránti fokozódó igényt.
Tanárok, tanárok és egyenlőség (és pénz)
Meglepő módon a fent idézett tanulmány a legjobb teljesítményű oktatási rendszerek közös jellemzőit keresve arra jutott, hogy az alrendszer hatékonyságát nem elsősorban az oda csoportosított pénz összege határozza meg, hanem három másik „kimagasló fontosságú” tényező, amiből kettő a tanárokra vonatkozik: 1. a megfelelő emberek váljanak tanárrá, 2. képezzék őket hatékony oktatóvá, 3. garantálják, hogy a rendszer a lehető legjobb oktatást biztosítsa minden gyermeknek.
Vannak arra utaló jelek, hogy a magyar rendszer ezt távolról sem képes nyújtani, de ha nem az előbbiek, hanem csak az anyagi ráfordítás számítana, Magyarországnak akkor sem lenne oka az elbizakodottságra. Boldogok, akik 2006 előtt letudták a közoktatást, utána indult ugyanis eróziónak az egy diákra jutó költségvetési ráfordítás minden szinten, ahogy az MTA A közoktatás indikátorrendszere című friss kiadványából kiderül. Az adatok szerint a középfokú oktatásban ez a negatív trend azóta is töretlen, az alapfokú oktatásban valamiféle stagnálás látszik az utolsó évben, amiről rendelkezésre álltak adatok, csak az óvodásokra jutott támogatás indult meredek növekedésnek, vélhetően nem függetlenül a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetésétől és az ahhoz szükséges beruházásoktól.
Európai összehasonlításban és GDP-arányosan a 2014-es adatok szerint az ország ugyancsak a lista végén kullog. A magyar döntéshozóknál jobban csak a szlovák, litván és cseh politikusok hisznek – a jelek szerint – abban, hogy az oktatás az, amibe nem érdemes túl sok pénzt fektetni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. március 12. hétfő, 18:39
-
Találatok: 1300
Az OECD napokban kiadott elemzése részletesebben is foglalkozott azzal finn kísérlettel, melynek keretében feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével cserélnék le a jelenlegi szofisztikált tb-rendszerüket. Az elemzés sokak számára talán meglepő eredményt hozott: az OECD inkább más módszert ajánlana az északi országnak.
Finnországban a foglalkoztatási ráta elmarad más északi országétól: az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)
legfrissebb jelentése szerint kissé 70 százalék alatt jár a mutató, míg Dániában, Svédországban és Norvégiában 74-77 százalék körül van. A finnek közül sokan azt gondolják, hogy a jóléti rendszerüket át kellene alakítani, de abban nincs egyetértés, hogy e reformnak milyen formát is kellene öltenie.
Az elmúlt években e vitából nőtt ki az a kísérlet is, amelyet a finn kormány 2017 januárjában
indított el. E kétéves pilot program keretében 2000, véletlenszerűen kiválasztott egyén bruttó 560 eurót (feltétel nélküli alapjövedelmet - FNA) kap havonta mindenféle kötelezettség, kötöttség nélkül, miközben ezzel párhuzamosan a jövedelemadó és más juttatások rendszerét változatlanul hagyták.
Az ilyen típusú reformok alapdilemmáira utalva az OECD emlékeztet: Finnországban - csakúgy mint máshol - a jövedelem adóztatása és az ellátások visszavonása ugyan csökkenti azon egyéneknek adott juttatásokat, akik a járadékfizetéses rendszerből áttérnek a munka világába, ám a sok juttatás komplex módon hat, sokszor a munkanélküliség, az alulfoglalkoztatottság vagy az inaktivitás csapdájába "ejtve" őket. Ez a "bürokratikus csapda" akkor áll elő, amikor az emberek alkalmi vagy részmunkaidős, esetleg bizonytalan állást vállalnak, ekkor ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy elvesztik a juttatást, vagy a kérelem ismételt elbírálása miatt késve kapják meg a járandóságukat. Mindez tovább mérsékli a kockázatkerülő, gyakran pénzszűkével küszködő munkakeresők számára a munkaerőpiacra való kilépést.
A jelenlegi finn rendszernek pedig még van egy olyan gyengesége is, hogy a hagyományos munkáltató-munkavállaló kapcsolatra épül, ami nem felel meg a jövő munka világának, amelyek több karrierváltást, részmunkaidős foglalkoztatást, önfoglalkoztatást vagy úgynevezett "platform" állásokat is jelenthetnek.
Két lehetséges megoldás 
Bővebben ...
