- Részletek
-
Készült: 2018. január 18. csütörtök, 17:31
-
Találatok: 1318
Akkor Románia is elveheti a magyar szervezetek pénzét, ugye?
Lassan elfelejtjük már az emlékét is annak, amikor kijött egy kormányzati intézkedés, és volt rajta mit elemezni, felfedni a másodlagos hatásokat meg a propagandaértékét, a kiskapukat és a salátatörvényekbe bújtatott bizniszeket. Most már eleve nincs az egésznek elsődleges jelentése. A célja meg nem érdemel szót. Bár egyre inkább kirajzolódik az a törekvés a bolondórák mögött, hogy takarodjon a Fidesz környékéről mindenki, aki hetente akár egyszer is gondol valamit, és csak az maradjon, akinek ez nem vérciki. Ez is egy stratégia, végül is a taplógomba velünk van évmilliók óta. Igaz, hogy nem beszélget vele senki, de attól még miért ne lehetne képviselő Csepelen.
Tehát felesleges is belemenni, miért pont az embercsempészetet nem akadályozza meg a civilek szívatása, felidézni, mennyire ártalmatlanként próbálták eladni a regisztrációs kötelezettséget, ahogy azt is, hogyan üti nemhogy az uniós szabályokat, de az alaptörvényt is ez a hülyeség.
Legfeljebb annak van értelme, amit Jézus mondott arról, mit tegyél a felebarátoddal.
Képzeljük el, hogy az amúgy szerencsésen civilizált Romániában hatalomra jut egy a miénkhez hasonló csürhe, és ők se tolerálják, hogy egyes állampolgárok másmilyenek, mint ők. Ezért bejelentik, hogy mostantól a külföldről kapott támogatás felét tessék leadni sarcba.
Na, az milyen lenne? Mekkora igazságtalan szőröstalpú magyarüldözés, ugye? Hát mi lesz így a magyar egyesületekkel, pláne a fiókpártokkal? És Magyarország egy árva szót sem szólhatna, mert mi adtuk a receptet. Az se volna csoda, ha Ukrajna már holnap felfigyelne a magyar példára, aztán lehet sivalkodni, hogy ezek ugyanazt csinálják, mint mi.
Viszont ha kifutottunk esetleg a költségvetésből, és pénzre van szükség, akkor van egy ötletem egyenesbe pofozni ezt az elcseszett ötletet.
Illegális migráció alatt értsük mondjuk azt, amire a világ esze, Orbán Viktor a maga leépült szégyenében
annyit bírt makogni, hogy „boldog karácsonyt”: tehát konkrét terroristák beutaztatását letelepedési kötvénnyel, aztán zsíros üzleteket velük saját láb jeligére. Ha ez nem illegális, akkor semmi se.
Ehhez jelentős külföldi pénzbeáramlás társult. Na annak vissza lehet szerezni legalább a negyedét, ha szűknek néz ki a hó vége. És ehhez nincs szükség nyolc kilométeres szélességű razziákra meg alkotmánysértésre. Elég megfogni Habony Árpádot és Rogán Antalt, aztán addig rázni őket fejjel lefelé, amíg potyogni kezd a zsebükből az illegális migrációból és terroristasimogatásból gyűjtött szajré. Meg lehet állni huszonöt százaléknál, de minek, ha jól esik.
A célba vett civilek egyébként jórészt ezen dolgoznak. Épp ez velük a baj. Meg az, hogy elveik vannak, és nem egyszer használatosak, hanem olyanok, amiket jó szívvel vennénk szomszédainktól is. Amíg hallhatók, addig király nem alhatik. Hanem szája szélét nyalogatva motyogja a párnájába: boldog karácsonyt, boldog karácsonyt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 18. csütörtök, 00:46
-
Találatok: 1284
Dúl a vita, lehet-e aduász a tavaly titokban befogadott 1300 menekült ügye az ellenzék kezében. Az egyik álláspont szerint napjainkban Magyarországon bármit megtehet a kormány, esélye sincs az ellenzéknek. Vannak azonban olyanok, akik szerint – miután a Fideszt ma csak a 2015-ben megkezdett és azóta egyre erősebb menekültellenes kampány tartja hatalmon – ha van eszköz, amely megrendítheti a kormánypártok hatalmát, az a menekültellenes politika hatásosságának és őszinteségének megkérdőjelezése lehet.
A kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálni a Fidesz szavazótáborának átalakulását az előző évtizedben. Amíg a párt a polgári értékeket hirdette és képviselte, addig a középosztály adta szavazói derékhadát. Ám a legprimitívebb populizmus térnyerése, az unióellenes retorika térhódítása, a korrupció államvallássá nyilvánítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása és a folyamatos gyűlöletáradat kiverte a biztosítékot a magukat polgárnak tartók jó részénél. Ezért eszükben sincs a Fideszre szavazni, inkább el sem mennek voksolni. Vannak azonban új szavazói a Fidesznek, akiknek csak a migránskérdésben tetszik a miniszterelnök politikája. Jó példája ennek egy ismerősöm, aki mindig is szocialista szavazó volt, de most azt mondja: egyébként utálom Viktort, de rá kell szavazni, mert nem engedi be a migránsokat.
Ha az ellenzék az 1300 befogadott menekült ügye kapcsán be tudja bizonyítani, hogy hiteltelen a kormány menekültellenes politikája, akkor van esély arra, hogy az új szavazók elbizonytalanodnak, vajon kire is kellene voksolni. Persze nem egyszerű a feladat, hiszen a választásokig folyamatosan a felszínen kell tartani a témát, napról napra új és új muníciót előbányászva, folyamatosan továbbfűzni, hogy miért is hiteltelen a Fidesz uszító retorikája, illetve hogy csupán retorikáról van szó, mert valójában már fejet hajtott Brüsszel előtt a kormány: jöhetnek a migránsok. Persze az ellenzék eddigi produkcióját tekintve kicsi az esély, hogy e feladatot meg tudja oldani.
Pedig érvek akadnak bőven. Hiszen mi ellen is tiltakozik a Fidesz, amikor az uniós betelepítési kvóta ellen kampányol? Az ellen, hogy 1294 menekült esetében lefolytatja a menekültügyi eljárást. Tehát szó sincs arról, amit a kormány sulykol, hogy be kell fogadni 1294 migránst, hanem csak el kell bírálni a kérelmüket. Ennek eredménye az is lehet, hogy egyetlenegyet sem fogadunk be, mert nem felelnek meg a menekültekről szóló előírásoknak.
Egyébként mint most kiderült, nemcsak 1294 menekültügyi eljárás lefolytatásáról döntött a kormány, hanem az utóbbi három évben titokban már be is fogadott 2300 migránst. A magyarázat szerint azonban ők nem olyan migránsok, hanem mások. Politikai menekültek. Miután a Fidesz évekig igyekezett minél jobban összemosni a gazdasági menekültet a politikaival, most azt várja el, hogy az átlagember egy pillanat alatt megértse, mi a különbség köztük. Már csak azért is hiteltelen e magyarázat, mert Orbán Viktor ősszel az őcsényi botrány kapcsán arról beszélt: helyesen teszik az emberek, ha felemelik hangjukat azon politikai menekültek ellen, akiket a magyar állam vett az oltalma alá.
Ám ami most kiderült, nagyon gyanús! Vajon mi lehet emögött? – tehetik fel maguknak a kérdést az emberek, és az ellenzék erre bátran mondhatja, hogy ezek szerint a Fidesz vezette kormány maga is részese a Soros-terv végrehajtásának, és fölöslegesen bolondította az embereket. Ráadásul a nagy „parasztvakítás” részeként több tíz milliárd forintot szórt el a Soros- és Brüsszel-ellenes plakátkampányokra, valamint nemzeti konzultációkra.
Ha sikerül minderre rámutatni, és folyamatosan a felszínen tartani a kérdést, akkor van esély arra, hogy a mesterségesen gerjesztett félelemben tartott százezrek rájönnek, csak kihasználták a tájékozatlanságukat, és csúnyán rászedték őket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 17. szerda, 01:23
-
Találatok: 1303
Rengeteg olyan esemény történt az elmúl hét évben, melyek egy normális társadalomban már régen kiverték volna a biztosítékot, de hát tudjuk, ez nem egy normális társadalom, ez Orbán Magyarországa. Viszont az ellenzéke is olyan, amilyet ez az ország megérdemel, hiszen ha éppen nem egymást püfölik, akkor a propaganda-jelentőséggel bíró ügyeket úgy kerülgetik, mint liba a piros kukoricát, nem használják ki azt, hogy ezeken keresztül rá lehetne mutatni a rendszer jellegére, arra, hogy a szervezett bűnözés átvette a hatalmat az országban.
Az olyan bűnözés szempontjából alacsony színvonalú országokban, mint például az Egyesült Államok, legfeljebb megvesznek egy bírót, megzsarolnak egy képviselőt, de nálunk más a helyzet - itt a szervezett bűnözés ellopta az egész államot, tokkal-vonóval.
Az ügyészségre eleve csak olyanok mennek dolgozni, akik megfelelnek a Polt jelentette kihívásnak, emellett ezek erős hierarchiában szervezett testületek, nincs helye önkényeskedésnek, és itt a hatalmi piramis csúcsán Pintér vezérezredes üldögél.
Magas sarzsija nem túl gyakori Magyarországon, nála magasabban pozicionált fegyveres csak Farkas Mihály volt, Rákosi idejében.
Így aztán az olyan esetek, mint a felcsúti juhász létraleesésből származó halála, vagy a rendőrautóban öngyilkosságot elkövető Welsz Tamás, a szervezett bűnözés elleni harcot irányító, irodájában öngyilkosságot elkövető megyei alosztályvezető kiderítetlenül maradnak, - de én kivizsgáltatnám Ferenczi Krisztina betegségének körülményeit is, hiszen ölni nem csak pisztollyal lehet, és nem csak azonnali akcióval...
És, hogy ezek az ügyek összeértek a politika legmagasabb köreivel, az sem mai történet, Katona Béla egykori szocialista titkosszolgálati miniszter nyilatkozta 1995 márciusában, a számára kapóra jövő Bokros-csomag miatt bejelentett lemondását követően a Magyar Nemzetnek, hogy „a hidat már leverték a politika és a szervezett bűnözés közé”. Nevek, konkrétumok ezzel kapcsolatban azóta sem kerültek elő...
Most változott kicsit a helyzet, hiszen az OLAF - az Európai Unió Csalás Elleni hivatala - jelentésében nevesítette a miniszterelnök vejét, mondhatnánk, masnival átkötve adott egy konkrét esetet a magyar igazságszolgáltatás kezébe.
A kormánypárti média természetesen kussol, az ellenzék pedig szanaszéjjel kóborol az országban, és a saját ötleteit próbálja átvinni a köztudatba, ahelyett, hogy minden ellenzéki párt minden politikusa ezzel az üggyel foglalkozna, ezt vinné át a közbeszédbe, ezzel támasztaná alá, hogy ez a rendszer maga a szervezett bűnözés.
Persze úgy nehéz ezt megtenni, ha közben magunk is a probléma részei vagyunk, és a homlokunkra van ragasztva az árcédulánk.
A média meg hülyeségeket beszél, mondván: Orbán innen szerezte első milliárdját.
Ugyan... És a székház? A Gripenek? Az azeri baltás gyilkos? Az állampolgársági biznisz? A "ne mi nyerjük a legtöbbet?" - és lehetne folytatni a sort...
Az OLAF-jelentéssel kapcsolatban az a vicc jut eszembe, mikor az árvízben a háztetőn üldögélő hívő imádkozik: ments meg engem Uram!
Arra jön egy csónak, a benne ülők kiabálnak neki, szálljon be, de ő azt mondja: megment majd engem az én Uram - a csónak erre elviszi a kutyáját meg a tehenét, ő meg tovább imádkozik.
Jön egy helikopter, abból is kiabálnak neki, de ő ugyanúgy reagál, mint a csónak esetén, aztán, mikor már a szájáig ér a víz, arra úszik egy leszakadt ajtólap, de ő tovább imádkozik, majd megfullad.
A mennyekben szenrehányást tesz az Istennek: Én hittem benned, de te mégsem segítettél!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 16. kedd, 01:52
-
Találatok: 1260
Nem egyszerű dolog stadiont üzemeltetni Magyarországon: üzletileg eddig kevés elkészült létesítményt sikerült sikerre vinni. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a hamarosan elkészülő újabb stadionokban sem sokan látnak fantáziát – így végső soron több helyen is az államra vagy az önkormányzatokra maradhat a feladat, és természetesen az esetleges veszteség is.
Miskolcon sem mer senki belevágni
Nemrég a debreceni Nagyerdei Stadion és a Groupama Aréna működésével
foglalkoztunk részletesen, most a közeljövőben elkészülő stadionok miatt érdemes elővenni a témát.
Kiderült ugyanis, hogy az új diósgyőri stadion üzemeltetésére kiírt közbeszerzésre sem volt jelentkező, pedig az idő sürget, hiszen a stadiont az eredeti tervek szerint, már februárban átadnák.
Hogy a DVTK-stadion működtetése éves szinten mennyibe kerülne, arra csak becslések vannak –
vetette fel a múlt héten a boon.hu. A lap szerint ki lehetne indulni a régi, elbontott stadiont korábban üzemeltető társaság adataiból, tehát abból, hogy az ezt végző cég, a Diósgyőri Sportlétesítményeket Működtető Nonprofit Kft. éves szinten 40 millió forintot kapott a feladat ellátására a miskolci önkormányzattól, de nem érdemes: ez a gazdasági társaság ugyanis csupán 4 főt foglalkoztatott, az őrzést, az állagmegóvási feladatok ellátását – a regionális munkaügyi központ közreműködésével – közfoglalkoztatottakkal látták el.
Mivel az új stadion közel kétszer akkora lesz, mint az előző, és az üzemeltetést magasabb műszaki színvonalon végzik majd, mint korábban, illetve aligha lehet megúszni a szakértelemmel rendelkező munkavállalók alkalmazását, óvatos becslések szerint is jóval több mint 100 millióba, de lehet, hogy éves szinten 200 millió forintnál is többe kerül majd a Diósgyőri Stadion üzemeltetése.
A borsodi lap kérdésére egyébként a stadion felépítésére alapított projektcég, a Diósgyőri Stadionrekonstrukciós Kft. ügyvezetője
elmondta: a sikertelen közbeszerzés arra jó volt, hogy kiderüljön: van 2-3 érdeklődő, illetve variáció a jövőbeli üzemeltetésre.
A mostani miskolci helyzet kísértetiesen hasonlít a tavaly őszi szombathelyihez. Akkor a Haladás új stadionját már megnyitották volna, amikor kiderült, hogy senki sem akarja üzemeltetni. Végül némi huzavona után ideiglenesen a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft.-t bízták meg a feladattal – ezt a céget is a stadion felépítésére alapították. Ugyanakkor ebben az esetben is vállalnia kell valakinek a költségeket, és a hírek szerint Szombathely városának is be kellett szállnia 9 millió forinttal.
Jönnek az újabb stadionok, jó lesz felkészülni
A magyar stadionépítési láz még nem ért véget, így arra lehet számítani, hogy a közeljövőben más helyeken is gondot okozhat majd az üzemeltető megtalálása. Idén tavasszal átadnák még a székesfehérvári Sóstói Stadiont, a Vasas új pályáját Angyalföldön, valamint az új kisvárdai ékszerdobozt, amelyeknek még szintén nincs üzemeltetőjük.
Grafika: Tóth Róbert Jónás 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 14. vasárnap, 19:43
-
Találatok: 1438
Mélységesen megértjük a honi sajtó nagy részét, hogy szinte együttérző aggodalommal tudósított V. Tímea ama gyötrelmesen megalázó gondjáról, hogy a Golden Globe gálára is a Cannes-ban egyszer már viselt toalettjét volt kénytelen felvenni. Ah, minő csapás!
Igaz, a ruha újradizájnolásában némi alakítás segített (vajh’ szigszalagos tunningolás volt-e az eszköztárban?), de azért ami szörnyű, az szörnyű. Az emberek többsége természetesen így is zsigerien átérezte a celeblét búját s keservét. Ez a hír talán kicsit háttérbe is szorította V. Tímea intellektuális oeuvre-jének újabb, már-már melankóliába hajló szentenciáját, melyet szöveghűen idézünk: „Belefáradtam, hogy az élet állandó harc, és sokszor azt érzem, hogy több negatív dolog van, mint pozitív.”
Ó, tudjuk persze, hogy a Florida-Cannes-Malibu-Hawai tengely mentén is csupa szenvedés az élet, de azért némi csodálkozással vegyes rosszallással kell megállapítanunk, hogy a fenti megjegyzés nem pusztán a pillanatnyi hangulat kifejezése, hanem egyenesen a megengedhetetlen defetizmus irányába mutat. Ami minden tekintetben ellentétes a legfőbb orákulum és vezér alapvetésével, mely szerint nekünk magyaroknak mindig felkészülten kell állnunk a csatára, mert mi permanens harcban állunk.
Szabadságharcot vívunk a ránk galádul euroszázmiliókkal támadó Brüsszel ellen, harcolunk az IMF, a Világbank, a civilszervezetek, a liberális strigák, a wendigok, a migráns ufók ellen. És mindenekelőtt természetesen Soros ellen, aki a megtévesztés varázslójaként azért áldozott temérdek pénzt Magyarországra, hogy kalifátussá változtassa.
Nekünk pedig hősleg fel kell venni a küzdelmet a szüntelenül acsargó és fondorkodó ellenséggel, mint erre a bölcs vezető minduntalan figyelmezteti népét, akár legutóbb október 23-án, amikor emígyen szólt: „Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, arról nyíltan kell beszélnünk, és harcolnunk kell.”
Nincs itt helye csüggetegségnek, belenyugvásnak, mert a magyar szuverenitást kell megvédeni a bennünket rabigába döntő Unió ellen, ekként ha a legfőbb orákulum útja Brüsszel felé vezet, ő nem tárgyalni megy, hanem azért, hogy „hadállásokat tudjon megőrizni, támadásokat verjen vissza, rohamokat hárítson el”. Egy Napóleonba ojtott Vorosilov.
Na, de meg is van a foganatja ennek a harci kedvcsiholó mozgósításnak! Szép példája az éberségnek a minapi akció, mikor is a Megyei Jogú Városok Szövetségének (MJVSZ) polgármesterei rántottak össze egyfajta Soros-űző szeánszot. Különösen dicsérendő performansz volt ez annak fényében, hogy a legtöbb résztvevő akkor látott migránst, mikor a tizenhétszeres túlárazással épült helyi stadionban megtekintette csapata elefántcsontparti balbekkjét, a nicaraguai fedezetet valamint a zambiai középcsatárt (úgyis mint a magyar akadémiai utánpótlás ígéretes példáit).
De hát az ellenség nem alszik, sőt újabbak és újabbak támadnak (a munkaköri paranoián kívül éppen ezért van szükség a szakadatlan éberségre!).
Itt van például az USA szenátusa külügyi bizottságának – demokrata párti képviselők által összeállított – jelentése, ami nem más, mint rágalomáriával keresztezett hazugságcunami, hogy képletesen szóljunk. A
jelentés lényegében úgy jellemzi Orbán Viktort, mint Putyin legfőbb szövetségesét, sőt trójai falovát az EU-ban és a NATO-ban. Ami megfelel a valóságnak, az viszont már ordas hazugság hogy ez egyfajta kettős játék lenne részünkről. Hát nem világos mindenki számára, hogy az uniónak a markunkat tartjuk, csodálni viszont Putyint csodáljuk?
Az pedig merő hazugság, hogy mi teret engednénk az orosz propagandaeszközöknek. Minek tennénk? A média és tömegkommunikáció döntő többségét elfoglaltuk, megvásároltuk, így hát van saját arzenálunk, amelyik hihetetlen hatékonysággal terjeszt hazugságot, álhíreket és propagandát. Nem vagyunk rászorulva az orosz importra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 12. péntek, 22:18
-
Találatok: 1323
Április nyolcadika: választásra készülődik Magyarország. A demokrácia ünnepére, ahogy mondják. A küzdelem egyenlőtlennek tűnik, és az is. Az egyik oldalon a politikai élet minden fórumát – az intézményeket, a sajtót, a parlamentet – uraló, állammal egybenőtt monolit tömb, a másik oldalon – valójában nem egy oldal ez, persze – az egymással marakodó, a hatalom által minden lehetséges módon gáncsolt ellenzék.
Április nyolcadika: 1990-ben. És 2018-ban. Huszonnyolc évvel az első szabad választás második fordulója után ismét urnákhoz járul a magyar, a választás tétje pedig ugyanúgy történelmi, de éppenséggel fordított: a kérdés ugyanis az, hogy végleg visszatérünk-e a rendszerváltás előtti állapotokhoz, konfirmálva az elmúlt nyolc év (igen, ismét elmúlt nyolc) ámokfutását.
Akkor voltak már ellenzéki hangok, és voltak már független médiumok: most még vannak ellenzéki hangok és még vannak független médiumok. Most még mindenki, akinek kedve van hozzá, szabadon utánanézhet, hogy mi is a Fidesz nyolcéves országlásának mérlege. Belenézhet mindenki a saját pénztárcájába, aztán nagyjából azzal kapcsolatban is képbe kerülhet, ha utánanéz, hogy a Fidesz közelében lévő embereknek mi vándorolt a pénztárcájába. A nagy része le lett írva, el lett mondva, fel lett rajzolva, el lett mesélve. Mindenki elmehet körülnézni Felcsútra is, kisvonatozni a családdal, megcsodálni az impozáns stadiont a miniszterelnök úr hátsó kertjében, amelyről épp a minap közölt hosszú anyagot a brit The Guardian. Még onnan is a csodájára járnak! Mármint nem a stadionnak, hanem annak, hogy a kormányzat a kormányfő személyes passzióját kielégítve mennyi közpénzt öntött bele a magyar futballba – látványos eredmény nélkül.
Április nyolcadikáig nem egészen három hónap van hátra. Ennyi idő alatt mindenki megfontolhatja, hogy melyek az ország valódi problémái. Hogy valóban a migráció és Soros György, illetve az országot sok millió forintnyi fejlesztési támogatással elnyomó Brüsszel-e a legfontosabb problémánk, vagy valami más. Például a kórházak siralmas állapota, az országra rátelepedő – és a vidéket különösképpen megfojtó – hűbéri rendszer. Az, hogy minden fontos pozícióban, minden megmaradt demokratikus intézményben egy akaratot, egy célt kiszolgáló emberek ülnek. Nincs függetlenség. Nincs különvélemény.
Hogy mi ez a cél? Nem az, hogy mindenki lépjen egyet előre, minden keményen dolgozó kisember – ez lett volna a 2015-ös év szlogenje a Fidesznél, ha nem jöttek volna erre a Közel-Keletről menekülök. A cél az, hogy egy érdekkör meggazdagodjon. Ez minden korábbi „elmúlt nyolc évnél” tisztábban rajzolódott ki az elmúlt nyolc évben. Nincs mögötte egyéb magasztos gondolat, ideológia vagy összefüggő eszmerendszer. Persze, hivatkoznak rá. A Kádár-rendszer is hivatkozott ilyenekre, és elég sokan voltak tisztában ennek a teljes hazugságával, hogy aztán végül leváltsák a rendszert.
De akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt, április nyolcadikán és előtte egészen más volt a helyzet. Nemcsak hazánk, de egész Európa egy hosszú történelmi pillanatot élt meg. A világtörténelem mozgott, és mozogtunk vele mi is. A politikai viták nem elhalkultak, hanem felerősödtek; a hatalom nem központosult, hanem szétosztódott; a sajtóélet nem szétesett, hanem felpezsdült, vidéki lapok tucatjai indultak, hogy a szintén felpezsdülő politikai élet tucatnyi pártjáról, az ő sokszínű jelöltjeikről tudósítsanak. Ez a választás nem ilyen lesz. Mocskos kampány lesz, amelyben az elmúlt években felhúzott fideszes bulvármédia teljes arzenálját bevetik majd. Miniszterelnök-jelölti viták nem lesznek, mert a Brüsszelben mindig oly bátor Orbán Viktor nem vállalkozik ilyesmire. A kormánypárt nem fog az ország jövőjéről szóló programot ismertetni.
Három hónap van hátra. Addig még mindenki magába nézhet, és végiggondolhatja, hogy mit akar tenni április nyolcadikán. A demokrácia ünnepén.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 11. csütörtök, 23:10
-
Találatok: 1387
Rétvári Bencét igazán nem kell félteni, ha frappáns válaszokat akar az ember kapni, elég az államtitkártól kérdezni, máris ontja a meglepetéseket.
Most két szocialista képviselő, Heringes Anita és Gúr Nándor volt arra kíváncsi, hogy megyénként mekkora az egészségügyi szakdolgozók hiánya az ellátórendszerben.
Rétvári a válaszát azzal kezdte, hogy emlékeztette a szocialistákat arra, hogy fizetős egészségügyet vezettek be, vizitdíjat és kórházi napidíjat tettek volna kötelezővé, és egyéb galádságokat is a fejükre olvasott.
Az immár láthatóan kötelező vagdalkozás után Rétvári ráfordult a kérdés érdemi megválaszolására, hogy aztán
ne mondjon semmit érdemben.
Némi maszatolás után azonban azt azért közölte, hogy “a Kormány minden lehető eszközzel támogatja az egészségügyi szakemberek utánpótlását, ennek érdekében kimagasló képzési keretszámokat határozott meg az iskolarendszerű szakképzésben tanulók számára”.
És mivel ennyi bőven elég is, Rétvári Bence szerint 2018-ban Magyarországon
“az egészségügyi szakdolgozók helyzete rendezett, az egészségügyi ellátás zavartalanul működik, az ellátáshoz való hozzáférés biztosított.”
Az egészségügyi szakdolgozók helyzete ugyanis marhára nincs rendezve (talán jelzésértékű lehet, hogy még Lázár János is 5-6-szoros béremelést javasolna az egészségügyben, ha a miniszterelnök megkérdezné a témáról), a Magyar Idők(!!) nem is olyan rég az ágazatot sújtó munkaerőhiányról értekezett, az ápolók pedig már a sztrájkra készülnek.
Így néz ki egy rendezett helyzet?
Vagy megint csak arról van szó, hogy az államtitkár a kérdés megkerülésével igyekezett elterelni a problémáról a figyelmet? Nem ez lenne az első eset, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma ehhez a módszerhez folyamodik…
Az viszont tény, hogy ennek a nagy terelésnek – mint mindig – most is a betegek láthatják a kárát. Mert az egészségügyben igenis van szakemberhiány, várólisták is vannak (csak hogy a “zavartalan hozzáférésről” is essék szó), és óriási a területi egyenlőtlenség, vagyis az sem mindegy, hogy az ország mely pontján lesz beteg az ember. Attól, hogy az államtitkár nem hajlandó erről érdemben tájékoztatni a választópolgárokat, a probléma még létezik: az egészségügy épp összeomlóban van.
Mondjuk tény, hogy ehhez nem kell kikérni az államtitkár válaszát, könnyedén megtapasztalhatja bárki, aki igénybe venné az állami egészségügy egyes szolgáltatásait.
Igazából a kérdés, amire az államtitkárnak -illetve az egészségügyért is felelős minisztériumnak – válaszolnia kéne:
Miért nem teszik rendbe? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 10. szerda, 20:19
-
Találatok: 1390
A Závecz Research kutatása szerint a baloldali választók többsége közös listát és közös miniszterelnökjelöltet szeretne, jelentős részük bevonná a Jobbikot is az együttműködésbe. Nem az első eset, hogy a választó okosabb, mint a pártkorifeusok.
Feledhetetlen látvány volt a 2014-es választásokon Mesterházy Attila értetlen és bambán döbbent ábrázata a Műegyetem előtti nagygyűlésen, melyen a választók - MSZP és DK szimpatizánsok együtt követelték az összefogást.
Sokan el sem hitték, hogy ez spontán megmozdulás volt, de aki ott volt, az tudja: senkit nem érdekelt a pártvezetők szánalmas vergődése, a választók ott és akkor választási győzelmet szerettek volna, és senki nem azért vett részt ezen a rendezvényen, hogy négy évre biztosítsa szeretett vezérkéinek helyét a parlamenti padsorokban.
Most is közel a perc, amikor a tömegek megértik, hogy a győzelemhez először saját vezetőiket kell világgá kergetni.
Ők ma még megengedhetik maguknak, hogy fennsőbbséges pofával doktrinerkedjenek, vagy a gyermekkorban hiányzó villanyvasút helyett a politikai játszótéren játsszanak, de a nép egyszerű gyermeke ezt nem engedhetné meg nekik - csak még nem jutott el ennek felismeréséig.
Igen, győzni akarunk, és elkergetni ezt a velejéig rohadt tolvaj bandát, akik páratlan lehetőséget kaptak a történelemtől, amit páratlan pofátlansággal háláltak meg.
Magyarországnak sokféle kormánya volt már, volt bolsevik, nyilas, de olyan, mint most, még soha.
Magyarországon első ízben jutott kormányra a szervezett bűnözés, ami csak annyiban nem meglepő, hogy a fasizmust is Olaszországból importáltuk és importáljuk a mai napig, hát akkor a szervezett bűnözést miért importálnánk máshonnan?
Az idősebbek még emlékezhetnek Andreotti olasz politikus nevére, akit a maffia emberének tartottak, de emlékezhetnek , Aldo Moro, a meggyilkolt miniszterelnök nevére is, akinek halálában Andreottit is bűnrészességgel gyanúsították.
Morot agyonlőtték, így jár, akinek nincs létrája...
A nép pedig csak nézegeti, mi is folyik itt?
Egy ideig hajlamos voltam a baloldali kommunikáció szimpla ügyetlenségének tulajdonítani a kialakult helyzetet, de mára már más a véleményem - ennyire ostobának ingyen nem lehet lenni, ez az emberi agy ismeretében elképzelhetetlen.
Egyszer már megszívta a demokratikus oldal a miniszterelnöki castingot, mikor Gyurcsány lemondott, de nem tanult belőle senki semmit.
Ma éppen a még meg sem szerzett képviselői helyekről folyik az osztozkodás, a lehető legócskább módon.
Már maga a helyeken való osztozkodás is kontraproduktív, az emberek nem szeretik a mutyit, márpedig az ilyen osztozkodásoknak kimondottan mutyiszaga van, akárhogy is tálalják a résztvevők.
Itt három politikai iskola vetélkedőjét nézegethetjük, az elsőt a Fidesz képviseli, ők az elitiskola, kitömve pénzzel és korlátlan lehetőségekkel, úgy vehetik meg a számukra szükséges embereket, mint Mari néni a libát a piacon, az igazgató pedig élet-halál ura.A másik politikai iskola a szoci-dk kamarillapolitikai iskola, ahol a döntések homályosan körvonalazott elvek mentén, sötét párthelyiségek mellékhelyiségeiben jönnek létre, száz vezér kétszáz ötletéből.
A harmadik iskola a Jobbiké, ők a terepen ügyködnek és az emberek érzelmeire építenek, - utóbbi tekintetben hasonlítanak a Fideszre, mely gyűlöli is ezért őket.
Itt a Vezér szava szent, csak az a baj, hogy hátát a falnak vetve kell élnie életét, előtte a fal vastagságáról pedig nem hátrányos meggyőződnie.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 10. szerda, 00:51
-
Találatok: 1340
Vége van az átmenet nehézségeinek, megszűntek a működési problémák, bejáratott rendszerben folyik a tanítás, a köznevelés átalakításával jelentős terhet vettek le az önkormányzatok válláról – büszkélkedett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Két eset lehetséges:
- A miniszter egy másik filmet néz.
- A miniszter tényleg elégedett azzal, hogy sikerült lezülleszteni az oktatás színvonalát.
Hogy mennyire elszakadt a kormány a valóságtól, azt talán azzal a legkönnyebb példázni, hogy Balog még egy olyan eredményt is sikeresnek könyvel el, ami valójában sírnivaló.
“A miniszter szerint ennél is fontosabb az oktatás színvonala, példaként említette, hogy a PIRLS-felmérés szerint a magyar gyerekek szövegértése a 13. legjobb volt, ezzel az utóbbi 15 év legjobb eredményét érték el” – áll a kormányzati beszámolóban. Csakhogy a PIRLS-felmérés eredményei az oktatás színvonaláról legfeljebb annyit mondanak el, hogy az újratermeli az egyenlőtlenségeket, ezáltal pedig nem esélyteremtő, hanem inkább a leszakadást elősegítő szerepet tölt be.
Sajátos adalék a sikerpropagandához, hogy a Népszava információi szerint a szakképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium belső használatra készített jelentése szerint a szakképzésben is őrületesen nagy problémák vannak. Na, nem mintha ez a szakmát meglepné, hiszen hosszú ideje sorolják ezeket a problémákat, csak eddig süket fülekkel és kormányzati gőggel szembesültek.
Balog egyébként nem tesz mást, mint amit az egész oktatási kormányzat szisztematikusan művel: homokba dugják a fejüket, és onnan harsogják, hogy az oktatásban minden rendben van, miközben az egész rendszer kezd a fejünkre dőlni.
Vége lenne az átmeneti nehézségeknek?
Nézzük csak át, mit hozott csak a 2017-es év az oktatásban:
- Az év elején a szakma és a diákok tiltakozása ellenére is átverték a szakmai érettségit, amiről még az ombudsman is kijelentette, hogy bevezetése jogsértő volt. Meg is lett az eredménye.
- Áprilisban benyújtották a Tajgetosz-törvényt (véleményezése épp a húsvéti időszakra esett), majd el is fogadták, ezzel végképp kényszerpályára ítélve a beilleszkedési, tanulási, magatartászavarral diagnosztizált gyerekeket. A szakma és a szülők, érintettek több alkalommal tiltakoztak, a törvényt júniusban Áder János mégis aláírta, azzal az indoklással, hogy széleskörű szakmai támogatás áll mögötte.
- Az írásbeli érettségi idején kiderült az is, hogy az amúgy jogsértő szakérettségi ráadásul a hibáktól is hemzseg, a gépészeti tételek készítője el is ismerte, hogy hibázott, és lemondott. De az elért eredmények mégis érvényesek maradtak!
- Júliusban kormányhatározat jelent meg a hazafias testnevelés oktatásáról, bekerültek a köztudatba a lőterek is, amikre később milliárdokat különítettek el.
- A nyár közepén újabb igazgatóváltási hullám érte el az iskolákat, érdekes (botrányos) módon több olyan intézményvezetőt is kineveztek, akiket nem támogatott a tantestület, miközben évtizedek óta megbecsült kollégáknak kellett távozniuk.
Bővebben ...
