- Részletek
-
Készült: 2019. január 20. vasárnap, 03:42
-
Találatok: 1853
32019. június 5-én egy furcsa formájú repülő tárgy lépett be a Pannon Sivatag légterébe, és lassan leereszkedett, ügyesen manőverezve a fúvókákkal és mindenféle antigravitációs kütyükkel. Se űrhajónak, se repülő csészealjnak nem látszott, inkább olyan luftballon formája volt szarvakkal, amitől úgy nézett ki, mint az ördög feje, már, ahogyan azt a Földön elképzelték az itteni organizmusok, még mielőtt majdnem lakhatatlanná tették az egészet.
Hatalmas volt ez az égből pottyant lufi, óriási, mint egy stadion harmincezer évvel ezelőtt, amikor még Magyarország volt ezen a helyen. A földi Nagy Történésztanács még Kr. u. 3019-ben, a kataklizma előtt, amikor amúgy a hajdani Európa fénykorát élte, az ezer évvel azelőtti magyar korszakot az új barbárság és a magyar alkony jelzőkkel illette, aminek Paks 2 fölrobbanása vetett véget, kipusztítva a magyarok írmagját is hagyományos élőhelyükről, panelekből főként, aztán roskadozó tanyákból, kastélyokból és egy darab várból fehér falakkal.
Diaszpórák még maradtak szerte a világban, de tagjaik nem nagyon keseregtek a kataklizma miatt. Rokonságuk arrafelé már nem volt, emlékeik sem az őshazáról, így, amikorra a Föld flórája és faunája szinte teljesen eltűnt, olyan 6700. körül, egyetlen igazi magyar sem volt a kipusztuló emberiség között, de ha lett volna, tök mindegy lett volna az is. Az élet a tengerekbe húzódott vissza, ázalékállatkák és moszatok uralták a vizeket, meg néhány delfin, akik vegetáriánusok lettek, foszforeszkáltak és egyfolytában hangosan röhögtek.
Mert a bolygó kezdte kiheverni az emberi faj dúlását, olyan állapotban volt most, mint a Perm végi kihaláskor. Újra kellett kezdeni rajta mindent, mert Isten rájött, hogy teljesen elcseszte, viszont most nagy kegyesen hagyta, hadd kezdődjön el megint minden a kályhától. Aztán majd kiderül, hogy a delfinek ügyesebbek lesznek-e, amikor ők uralják az egész golyót. Idő, mint a tenger, annyi volt, hiszen az már kiderült, hogy van még újabb négymilliárd év a végleges sötétség előtt, amikor majd a Nap fölzabálja a környezetét.
Ilyen állapotban volt a Föld, meg a szent, magyar haza, itt tartottunk a képeskönyvben éppen, amikor a bazi nagy lufi megérkezett, és egyáltalán nem véletlenül. A messzi Szíriusztól jöttek az utazók, mert csak most találtak errefelé vezető féreglyukat. Mert lehettek akármilyen fejlettek, azt a közel kilenc fényévet másképp ők sem tudták legyőzni, csakis így. Viszont a földi 2014-es évtől kezdtek rádiójeleket fogni innen, amely hosszú éveken át annyi volt csak: soros, soros, mindig csak soros.
Úgy vélték, értelmes lények küldik ezeket, mert bár örökéletűek voltak egy génhiba miatt, naivak mégis, mint valami kisóvodás Kásler szemei előtt. Így kerültek ide, és most a hajójuk szuszogva földet ért, valami ormány kúszott ki belőle és úgy is szimatolt elefántformán, majd megfelelőnek ítélve a légkört, kinyílt az ajtó is. Ott álltak hát a látogatók, kicsik, zöldek, furcsák, viszont magyarul beszéltek. Sőt, vasi tájszólásban, ha nem figyeltek oda, de ez ritkán fordult elő, mert fegyelmezett népek voltak ezek nagyon.
Bármennyire furcsa is volt, mert, bár eltelt harmincezer év, az antennájuk még mindig fogta a jelet, hogy soros, így felkutatták az adót, kijelölték a helyét a homok alatt, s mivel kíváncsi népek voltak, húztak annak origójából egy öt kilométeres sugarú kört, hogy föltárjanak. Mai emberi szemmel csoda volt, ami történt, az előbbi, levegőt vizslató ormány kinyúlt ismét a lufiból, valami fényféle kúszott elő belőle, vibrálva és csillámolva körbement, pásztázott a csóvájával, és alatta mind a nagy körben feltárult a lelet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 18. péntek, 21:53
-
Találatok: 1440
A Pénzügyminisztériumhoz tartozó Foglalkoztatás-felügyeleti főosztály 2018 első háromnegyed évében több mint 13 ezer céget ellenőrzött, és azt találta, hogy az ott dolgozó összesen majdnem 55 ezer munkavállaló 68 százalékát érintette valamilyen jogsértés. A helyzet egy év alatt nem nagyon javult, hiszen 2017 ugyanezen időszakában is 71 százalékos volt a jogsértett emberek aránya.
A hatóság (
innen letölthető) jelentéséből kiderül, hogy a munkaügyi szabálytalanságoknak két fő iránya és terepe van: egyrészt az építőiparban és a vendéglátásban továbbra is a (be nem jelentett) feketefoglalkoztatás a legnagyobb probléma, a gépiparban és a feldolgozóiparban viszont a bejelentett munkavállalók túlfoglalkoztatása megy nagyon.
A rabszolgatörvénynek is nevezett, a túlórakeretet újraszabályozó jogszabálymódosítás fényében ez utóbbi most különösen érdekesnek tűnik. A hivatali jelentés konkrét példákon is bemutat néhány olyan trükköt, amelyből kiderül, hogyan lehet a szabályokat kijátszva, ügyeskedve elérni, hogy egy tipikus melós többet dolgozzon a megengedettnél.
Egy tolna megyei esetben például a munkáltató két recepcióst foglalkoztatott kéthavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, de nem határozta meg a munkaidőkeret kezdő-és befejező időpontját. Mint kiderült, a munkavállalók később nem kapták meg két hónapra érvényes műszakpótlékukat és egyikőjüknek a munkaszüneti napra érvényes pótlékot sem fizették ki. A bérjegyzékre ugyanis nem vezették át a túlórákat.
g7.hu
Ötből két ember feketén dolgozik az építkezéseken / 2017.11.30.
Öt nagyobb ágazatban több mint háromszázezer ember dolgozhat feketén Magyarországon. Miközben nő a feketemunka aránya, a felügyelet egyre kevesebb ellenőrzést tart. - Ahol a munkaügyi felügyelet vizsgálódni kezd, ott túlnyomó többségében találni fog szabálytalanságokat a magyar cégeknél, derült ki egy jelentésből, ami kedden jelent meg az NGM honlapján. Az ellenőrzött munkáltatók 71 százalékánál talált valami szabálytalanságot a minisztérium munkaügyi főfelügyelősége.
A munkaidő-beosztás hiánya egyébként a leggyakoribb szabálytalanság, és a hivatal úgy gondolja, hogy ennek hátterében egyrészt a jogszabályok ismeretének hiánya áll, másrészt viszont egyszerűen csak az, hogy a rendkívüli munkavégzést tüntetik el ezzel a módszerrel.
Nagyon sokszor fordul elő, hogy a munkaidőkeretben dolgozóknál (a fenti koknrét példához hasonlóan) a kezdő és a befejező időpontot nem rögzítik írásban. A munkavállaló számára így a gyakorlatban ellenőrizhetetlenné válik, hogy milyen mértékben foglalkoztatják túl, és azt sem tudja már követni, hogy ezért mennyi pénz járna neki. Nem mellesleg ez a gyakorlat az ellenőrzések elől is elbújtatja a ki nem fizetett túlórákat.
A másik tipikusnak mondható ügyeskedés az, amikor a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatás módszerét alkalmazza, de a munkással napi bérben állapodik meg, márpedig a napi bér függetleníthető a napi munkavégzés idejétől, tehát akár sokkal több is lehet, mint 8 óra.
A harmadik megoldás pedig a jól ismert részmunkaidős feketézés, amikor a dolgozót papíron részmunkaidőben foglalkoztatják, a valóságban azonban rendes munkaidőt tölt munkával, a különbözetet pedig zsebbe fizeti a mukaadó.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 17. csütörtök, 22:51
-
Találatok: 1684
Tudom, hogy a kerítésen belül élőket érzékenyen érinti az ő lelkükben, amikor arról olvashatnak, hogy idegenbe szakadt véreink mi mindent kapnak Pártunktól és Kormányunktól. Iskolát, óvodát, jogtalan nyugdíjat, templomot vagy stadiont, esetleg a first-, illetve inkább second hand lady kezei nyomán négy tonna elemózsiát. Míg ők, a kerítésen belüli másodrangú állampolgárok, következésképp le vannak szarva, így nyalogatják a kórházi szepszisüket, majd szép csendben megdöglenek.
Mégis, Isten bizony, és itt haljak meg szívre téve kéz, hogy ez az írás csak egy és kizárólag egyetlenegy dolog miatt született meg, ami nem más, mint a hatalmas és titokzatos, ismeretlen és csodálatos, nagy és egyetlen plüssnyunyó. És most nem viccelek, viszont őszintén kétségbe vagyok esve. Mert már nagyapaként is kinőttem a gügyögős korból, ez pedig azt mutatja, hogy öreg vagyok, de ez a kisebbik baj. Ennél sokkal elkeserítőbb, hogy nem tudom, mi a rosseb az a plüssnyunyó, ami készség babákat hivatott boldoggá tenni.
Nekik való jószág, mint írja az újság. A vizsevébé minálunk száz évig tartott – vagy talán még most is -, a családok éve sem bír véget érni sohasem. Erre hivatkozva állít össze hatezer szeretetcsomagot Pártunk és Kormányunk, vagy személyesen Szili Katalin két baloldalt ekéző megszólalás közt, mint az ilyen ügyek orbánilag felkent felelőse. Babacsomagokat kapnak a kerítésen túliak mintegy százhúszmillió pénz értékben, mert mindjárt uniós választás lesz, tán azért. Meg Trianon, és tán Soros. Jó, még Gyurcsány, ennyit engedek.
Viszont tényleg feledjük a rosszmájúságot, mert ez a százhúszmillió NER-i léptékkel nézve kutyatöke vagy fülzsír, ennyiért például Mészáros Lőrinc le sem hajol. Nem is nyerte meg a tendert, mert nem jelentkezett. Egy reklámügynöki kft. igen, és el is fogadták az ajánlatát, míg azonban egy kereskedelmi kft.-ét meg nem. És ez is mutatja a kekeckedőnek, milyen felkent célt szolgálnak a nyunyók, hogy valamely elvtárs vagy a nagymamája szomszédjának a barátja gyarapodásáért írták ki a dolgot, mert mért másért.
Ellenben félrevezetem a nyájas olvasót, hiszen plüssnyunyóról szóló kiselőadást ígértem neki, aztán össze-vissza csapong a képzeletem, mert húzom az időt, akárha a készületlen diák. Nyunyóról nem ír a Brehm, nem szól Lázár mese, sőt, ilyet még Csukás István sem álmodott, míg viszont Lesbőltámadó Ruhaszárítőkötelet meg igen, hogy teljesen meg legyek zavarodva. Mégis nyunyót kapnak a trianonos, levélben szavazó kisdedek, akik még fel sem sírtak, még nyakukon a köldökzsinór, de már Wass Albertet szavalnak.
Ez otrombaság volt, és azért, mert egy kicsit – csak egy egészen kicsit csupán – föl vagyok úgymond zaklatódva, hogy mi mindenre ki nem terjed Pártunk és Kormányunk soha el nem múló, lankadatlan figyelme. Hogy például egy kerítésen belüli gimnazista lány sorsa, tanulmányi eredményei és nyelvezetének zamata is mennyire érdekli őket. Igaz, ő nem nyunyót kap a pakkban, hanem selyemzsinórt, mert nem magyar, míg a kerítésen túli kisded viszont igen. Mert ilyen bonyolult a világ.
Ebben a másik csomagban viszont szó szerint és darabszámra a következők lesznek idegenbe szakadt vérkisdedeink számára: anyatej tároló-itató pohárszett, babafésű és hajkefe, rágóka, fogdörzsölő, kis plüssnyunyó kendővel, láblenyomat-levevő szett, babatakaró, orrszívó porszívó és rágható könyv. A nyunyón kívül az én képzeletemet a láblenyomat-levevő szett és a rágható könyv ragadta meg. Tudnék mesélni róla sokat, viszont lehet, nem felelne meg Bayer Zsolt érzékeny, angolkisasszonyos füleinek.
Ilyen megfontolások miatt mindenkinek megengedem, hogy úgy csapongjanak a gondolatai, ahogyan csak akarja, és mind az összes olvasó olyan átkokat szór, amilyet csak óhajt. Hogy felpezsdítsem a szókincseket, ehhez tessék még azon is morfondírozni, hogy Szombathelyen gravírozott ezüstkanalat kapnak az újszülöttek. Én pedig a nagyobbacskáknak aranyozott éjjeli edényt osztogatnék Orbán Viktor Mihály képmásával, hogy nagyobb kedvvel szokjanak rá a konszolidált szarásra. De ez gusztus dolga csupán.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 17. csütörtök, 03:46
-
Találatok: 1688
Arthur J. Finkelstein találta ki a Soros György ellen irányuló kampányt, legközelebbi munkatársa és üzlettársa először mesél a nyilvánosságnak arról, hogyan lett Soros minden idők egyik legaljasabb politikai kampányának áldozata. A több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Das Magazin nevű lapban szombaton jelent meg az erről szóló irgalmatlanul terjedelmes írás, amelynek magyarított változatát (lényegét) – kommentárok és belemagyarázások nélkül – megpróbálom átadni az alábbiakban. Talán nem haszontalan olvasmány, ha már az állami propagandagyár vért izzad azért, hogy ki- és félremagyarázza, mellékvágányra terelje, letagadja, hiteltelenítse a Hannes Grassegger cikke nyomán készült első magyar nyelvű beszámoló állításait, és a megszólaltatott fideszes kampánytanácsadó beismerő vallomása ellenére maximális fordulatszámon pörgeti tovább a leleplezett hazugságokat.
Ő az Antikrisztus. A világ legveszélyesebb embere. Egy idős, gazdag spekuláns, aki előidézte a brit font 1992-es összeomlását, az 1997-es ázsiai válságot, de a 2008-as pénzügyi világválságot is. Először elpuszította a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabad utat biztosítson az afrikaiaknak és az araboknak Európa kiárusításához. Ő finanszírozza a baloldali szélsőségeseket, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, kábítószer-kereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él. Nem mellesleg ő finanszírozza az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is. Gyerekként még a zsidókat is átadta a náciknak, pedig ő maga is zsidó.
Minderről a Facebookon, a Youtube-on vagy a Twitteren értesülhet az ember, ha a Soros keresőszót beírja. Soros György zsidó, ez stimmel, minden más hazugság. Ezeket a hazugságokat minden idők legaljasabb és leghatékonyabb politikai kampánya során terjesztették el a világban. Alig pár évvel ezelőtt Soros csupán egy milliárdos volt, akinek mélyreható kapitalizmus-kritikáját még a davosi gazdasági világcsúcstalálkozókon is nagyra értékelték. A világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, aki milliárdjai nagy részét az alapítványainak adományozta. A Nyílt Társadalom Alapítványok a világ harmadik legnagyobb jótékonysági alapítványait képezik, közvetlenül a Gates Alapítványok mögött. Soros azt az ideális eszmét akarta megvalósítani, amit az általa nagyrabecsült filozófus, Karl Popper a totalitarizmus ellentéteként fogalmazott meg: a nyílt társadalmat.
Egy New York-i üvegtorony 38. emeleti irodájában Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója megrázta a fejét: hogyan történhetett meg az, hogy a főnökéből, a világ egyik köztiszteletben álló filantrópjából a világ egyik leggyűlöltebb embere lett? 2017-ben Vachon elemzésbe kezdett, hogy felmérje, mekkora a baj. A számítógépén egy narancssárga görbe mutatta a probléma mértékét, amellyel igyekezett feltérképezni a Soros névvel kapcsolatos reakciókat: heti több ezer válasz érkezett, közel 100%-a negatív. Ez a grafikon nem volt más, mint a gyűlölet lázgörbéje.
Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk 2018 júniusának egyik napos reggelén a berlini Westin Grand Hotel büféjében tartózkodott. Egy maratoni futóra hasonlító magas, szikár alak: George Eli Birnbaum. 1970-ben született Los Angelesben. Nagyapját az apja szeme láttára lőtték le a nácik, ezért a holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült. Egészen pontosan Atlantáig, ahol azonban a családot tovább üldözte az antiszemitizmus. George zsidó magániskolájában újra és újra antiszemita szlogenek jelentek meg, az apja minden hétvégén kezébe adta a Jerusalem Post-ot és azt mondta: „előbb a zsidók sorsa miatt aggódj, aztán aggódj a világ többi része iránt”. Birnbaum tehát abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy csak egy erős Izrael állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.
George Eli Birnbaum (Fotó: Fox News) 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 15. kedd, 21:20
-
Találatok: 1634
Amikor Bayer Zsolt veretesen ocsmány nyelvezetű írásműveiért megkapta a maga birodalmi keresztjét, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nem aggódott. Amikor az Orbán seggéből kilógó médiatermékek kitartott firkászai, a mindenféle sajtóklubok és félórák meg más uszító, fröcskölő meg habzó nyálú kurvaanyázásai elárasztották az országot a szeretet jegyében, akkor sem volt különösebb baja a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének.
Zárójelben annyit, aki a homlokára írja, hogy értelmiségi, és még pláne keresztény is, az az én olvasatomban minden aljasságra képes. Az ilyenek szoktak befogott orral belerúgni a koldusba, meg kiírni a templom ajtajára, hogy azokat ne etessék a Krisztusban testvérek. Volt nekem egy cimborám, aki készíttetett egy névjegyet, amin ez állt: Kovács István, segédmunkás. Ez az önmeghatározás már karakán és komilfó, benne van, hogy a gazdája milyen biztonsággal viseli az életet, sőt, még érzéke van a szarkazmushoz is.
Éppen ezért és még továbbá, kérdés, hogy valaki mitől értelmiségi, hogy erről adnak-e papírt, hogy Bibó az volt-e munkásruhában? Vagy, hogyha keresztény, akkor miért marxista terminológiát használ az önmeghatározásra, és azt még végig sem gondoltuk, mitől keresztény. Ha Orbán is az, akkor persze nincsen kérdés, akkor helyben vagyunk, meg akkor is, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége azidőtájt tartotta fontosnak megszólalni a magyar nyelv tisztaságáért, amikor sláger lett az O1G-ből.
Így aggódnak ők:
“A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult. A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált…Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: aki szelet vet, az vihart arat.”
Ez derék dolog, dicséretes szorongás, viszont semmi köze az élethez. Gyermekeink, a keresztény kisdedek feltehetőleg nem politikai nagygyűlésekbe kábulnak bele, sokkal inkább a testnevelésbe ojtott hazafias nevelésbe hittannal fűszerezve, midőn aztán analfabétaként ájulnak ki az iskolapadból. Az oktatás elkáslerítása ellen szava nincs az értelmiségieknek és pláne keresztényeknek.
Másrészt pedig, midőn a nyelvért aggódunk, nem ártana utána nézni, hogyan működik az, mint valami élő organizmus. Hogy egyrészt a való világból fakad, azt ábrázolja, s ha az a világ mocsokkal terhes, akkor a nyelv is elaljasul. Ekképp abban igaza van a keresztény értelmiségieknek, hogy “aki szelet vet, vihart arat”, ugyanis Orbán Viktor és nertársai bűnei óhatatlanul hozzák ki az emberből a kurvaannyázást. Ezen túl forradalmakban sem szoktak illemórákat tartani, hogy aszondja, szíveskedjék a bitó alá fáradni kedves vezető, hanem fölrántják a lámpavasra.
Orbán Viktor Mihály szokta volt mondani, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten, és most sincs ez másként. Kilenc éve gyűlik a népekben az elfojtott indulat, ami nem kukckómackós versikékben szokott utat törni magának. Ezt mutatja nekünk Hasek is:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 15. kedd, 02:47
-
Találatok: 2325
Bezárták a fővárosban a Merényi Kórház pszichiátriáját. Érdekes fejlemény, különösen, ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere éppen az ilyen páciensekre lett optimalizálva, akik akár saját érdekeik ellen is képesek támogatni a Vár Fura Urát.
A pszichiátriai részleg egyébként éppen ideális méretű volt, méretét tekintve alkalmas akár a kormány és az összes államtitkár egyidejű kezelésére, akár a Magyar Országgyűlés összes képviselőjének befogadására.
Nemrég újították fel - a zárt osztály új zárakat kapott, a kényszerzubbonyok hátára már felvarrták a TEK feliratot, a raktárakban hegyekben állt a focilabda, volt egy elkülönítő hálós ággyal a Nemzet Esze számára, és zártláncú televízió, mint a Parlamentben.
A páciensek választhattak, vagy ezt nézhették, vagy a mikrohullámú sütőt, igaz, utóbbinak kisebb a képernyője.
A műsort a közszolgálati televízió biztosította, semmi izgalom, semmi enerváltság, töretlen optimizmus, folyamatos győzelem, full boldogság, elégedett nyuggerek, jólképzett fiatalok, a nyuszikat legyőző anyák, háttérben a meggyőző alom csángó kesergőket énekel.
A horrort Soros képviselte, aki a filmen egy láncfűrésszel kergette Wittner Mariskát, egyenesen a migránsok karmai közé - producer Andy Vajna.
Az ételt a Costes biztosította, a négyfogásos menü a bolondnak is megérte volna, de már nincs rá szükség.
A pszichiátriát bezárták, a zárt osztályból így zárt-zárt osztály lett, a betegek meg mehettek világgá.
Végül is Cegléd itt van a szomszédban, aki beteg, az pedig ne panaszkodjon, nyögjön.
A bezárás oka a szakemberek hiánya.
Ebből is látszik, hogy nem mindenki bolond, aki leharapja a bögre fülét, merthogy az a legfinomabb, - a vízválasztó itt az, hogy külföldön dolgozik, vagy itthon.
Aki itthon, az mehet is ízibe elektrosokkra, 2030-ig még van, utána se áram, se sokk.
Majd küld nekünk Cassandra-levelet Viktor Tongáról, mint Kossuth Deáknak, mi meg talán kölcsönadhatnánk neki L.L. politológust, mint jövendölési szakembert - valami hasznunk nekünk is legyen...
Komolyra fordítva a szót, már megint a legelesettebbekkel szórakoznak, példa erre a nyugdíjak elmaradt kézbesítése is.
Ma ez - hála az uniós pénzeknek - még csak technikai ügyetlenkedés, de mi lesz, ha holnap leül az autóipar, vagy szétesik az Unió, mely projekten oly szorgalmasan dolgozik Nagyurunk?
Egy országot, melyet egyébként is elhagytak már legéletrevalóbb polgárai, nem fognak eltartani közmunkások, műkörmösök és a nyugdíjasok...
Annyira lenézik utóbbi generációt, hogy még magyarázkodni sem tartották fontosnak, a nyuggerek meg ostobák, hiszen igen jelentős választói csoportot képviselnek, vásárlóerejük sem kicsi, idejük is van és a politizálást is szeretik, vesztenivalójuk is korlátozott.
Emellett egy végtelenül elhanyagolt társadalmi réteg, és a Bolondok Királya előszeretettel éli ki rajtuk despotikus hajlamait.
Ők azok, akik öt forintért elhúzzák a banyatankot a falu másik végére krumplit venni, ők kuporgatják a pénzecskéjüket, ők kotorásznak a pénztárnál a pénztárcájukban, ők fűtenek a gáztűzhellyel egy negyed órácskát a konyhában, ők próbálnak fát aprítani az udvaron a mínuszokban - már ha van fa.
És ők hűlnek ki csendesen.
Majd mikor egy hét múlva rájuk találnak, ők teszik meg azt az utolsó szívességet, hogy végelgyengülés diagnózissal a hónuk alatt baktatnak át a túlvilágra, hogy ne rontsák a statisztikát, mint megfagyott emberek...
Milyen ország lett ez?
Milyen ország az, melyben a miniszterelnök volt harcostársa egy Geiger-Müller számlálóval a zsebében közlekedik, hogy tudja, mikor kapja meg a végzetes sugáradagot?
Ő pedig már csak ismeri a módszereiket, hiszen jelentős részüket ő találta ki.
Ebből a nézőpontból pedig érdemes lenne megvizsgálni Ferenczy Krisztina halálának körülményeit is, aki rengeteg bűncselekményt tárt fel Orbán környezetében, és akinek a munkássága sajnos abbamaradt, mert nem volt újságíró, akiben lett volna annyi bátorság, mint ebben a nőben, aki maga volt a két lábon járó veszély erre az ócska bandára. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 13. vasárnap, 19:37
-
Találatok: 1502
Legtöbbjük fiatal és diplomás – ezt tudjuk biztosan arról a több százezer magyarról, akik külföldön keresik a boldogulás útját. Az „agyelszívásnak” Magyarország egyértelműen vesztese, a diplomásokat az értelmiségellenes politikai intézkedések is kifelé taszítják az országból.
Az idei karácsony előtti vásárlási szezonban született reklámok tűpontosan mutatták meg, hogy mi foglalkoztatja mostanság leginkább a magyar családokat. Nem egy tévéreklám ajánlgatott újabb és újabb megoldásokat, amivel az itthon ragadt nagyszülők és más családtagok tarthatják a kapcsolatot a külföldre távozott unokákkal az ünnepek alatt. A Skype-nagymamák kora már nem utópia, hanem mindennapi valóság.
A kelet-közép-európai és balti államok uniós csatlakozása ajtót nyitott a munkaerő szabad áramlása számára. A demokratizálódó országok közül Magyarországról nem indult el hirtelen és gyors elvándorlás, szemben például a balti országokkal és Lengyelországgal, csak 2011 után „zárkóztunk fel” a mérsékeltebb kivándorló országokhoz.
A folyamat intenzitását azonban mutatja, hogy 2012–2017 között az említett országok (Lengyelország, Észtország, Szlovákia) összevetésében az elvándorlás arányának éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerőteljesebb – állapítja meg a Kopint-Tárki 2018-as Társadalmi riportjában Hárs Ágnes vezető kutató közgazdász.
Valójában nem lehet pontosan megmondani, hogy mennyien hagyják vagy hagyták el évente az elmúlt időszakban az országot, hogy máshol vállaljanak munkát – árnyalja a képet Golovics József, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, aki kutatóként az EU-n belüli vándorlási folyamatokat vizsgálja. „Háromszázezertől 500-600 ezerig sokféle szám látott napvilágot az utóbbi időszakban, de ezek valójában csak becslések, mivel senki nem regisztrálja a távozókat. Éppen ezért én sem tudok pontos számokat mondani, de az biztos, hogy az uniós csatlakozás után a környező országokból azonnal megindult egy nagyobb kivándorlási hullám.
Magyarországon viszont jóval később indult be ez a folyamat igazán intenzíven” – mondja Golovics József, aki szerint hiába van bejelentési kötelezettsége azoknak, akik külföldön települnek le, ezt a legtöbb esetben elmulasztják. Ebből következően azt sem tudhatjuk pontosan, hogy milyen végzettséggel rendelkeznek. A kutatók jobb híján a célországok bevándorlási statisztikáiból próbálnak adatokat kinyerni, de ezt nehezíti, hogy ahány ország, annyiféle nyilvántartás létezik. Ráadásul a kivándorló definíciója is képlékeny – vajon annak számít-e a külföldön tanuló egyetemista, vagy azok, akik naponta Ausztriába ingáznak dolgozni Győr-Moson-Sopron megyéből? Mindennek függvényében nagyon különböző számokat kaphatunk arról, hogy mennyi magyar él külföldön.
A diplomások mennek
A Társadalmi riportban megjelent tanulmány aggasztó megállapításai szerint Magyarország az egyetlen ország, ahonnan a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának az aránya bizonyult a legmagasabbnak, meghaladva az átlagos arányt és az alacsonyabb iskolázottságú csoportok elvándorlási arányát is. 2012–2017 között a diplomások elvándorlása növekedett évente átlagosan 0,7 százalékponttal, az intenzív kivándorlású országok közül Lettországban és Bulgáriában volt csaknem ekkora növekedés, és egyedül Romániában magasabb. „A vészharang kongatása nem indokolt, amennyiben a kivándorlás a többi országban is jelentős, de az aggasztó tény, hogy a magasan kvalifikált magyarok elvándorlásának az aránya jelentősebben nőtt a többi országhoz képest. Ebben valószínűsíthetően benne van a 2010 után közmunkába kényszerítettek nagy száma és az elmúlt nyolc év nyomott bérszínvonala is” – magyarázza az eredményeket Hárs Ágnes, aki több évtizede követi nyomon a munkaerő-migrációs folyamatokat.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a diplomások a világon mindenhol hajlamosabbak az elvándorlásra, mivel a tudásuk jobban hasznosítható más országokban is, nagyobb eséllyel találnak munkát,
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 13. vasárnap, 06:16
-
Találatok: 1542
De hogy ne csak a felszínt lássuk. A vendéglátói körökben hónapok óta nyilt titok, hogy a Gellért szállót, a fürdővel, s az anyacéggel, a Danubiussal együtt megveszi Mészáros Lőrinc. A Danubiushoz tartozik a Hilton-Gundel páros is. Van még kérdés?
Ezt nem én mondom. Juszt László állítja a közösségi oldalán. A baj ezzel az, hogy akár igaz, akár nem igaz, simán hihető. A tragédia pedig az, hogy megteheti. Ezek mindent megtehetnek, meg is tettek eddig is és nem fognak lassítani.
Az emberek többségének már a szeme sem rebben. Elveszítettük a mércénket. Az erkölcsit. Márpedig ha az nincs meg, nincs mihez viszonyítani, nincs többé jó és rossz, nincs becsülendő és nincs tűrhetetlen. Lényegében nincsenek elvárások. A nem létező erkölcsi mérce helyett a bűnbanda legyártott nekünk egy másikat. A lebontott jogállam helyére saját világot épített. Lopni nem bűn, ha a tolvaj kormánypárti. De tüntetni, elégedetlenkedni, véleményt mondani, kritizálni is bűn, ha az ember nem kormánypárti. Hazudni, gyalázkodni, valakit lejáratni nem bűn, ha a párt mocsármédiája teszi, a valóságot megírni bűn, ha ellenzéki lap teszi.
Ideje lenne előkeresni azt a kurva mércét, ameddig még képesek vagyunk ismét megtanulni használni. Ki kell mondani, le kell írni, hogyan is működik az a mérce. Be kellene fejezni az elfogadás, a beletörődés taktikáját, mert sehová nem vezet. Ebben a zsákutcában nincs tovább. Meg kell fordulni, ki kell jönni és be kell robbantani a bejáratot, nehogy még egyszer beletévedjünk.
Szembe kell nézni azzal, hogy a miniszterek elnöke és egész udvartartása korrupt gecik gyülekezete. Olyan nincs, hogy egy tanulatlan, az üzleti élethez mit sem értő falusi (lehetne városi is, tök mindegy) szaki, aki az élete negyven évét úgy élte le, hogy egy elfogadható szinten eltartotta a családját, de azon túl nem produkált semmi kiemelkedőt, néhány év alatt milliárdos lesz. Ki kell mondani, hogy Mészáros Lőrinc csak, kizárólag csak azért lett milliárdos, mert Orbán Viktor őt használja a saját vagyonának gyarapítására. Azért nyeri sorra a pályázatokat, azért gyarapszik naponta a vagyona, azért van számolatlanul pénze, azért lett vállalkozásbirodalma, mert így tudja a főgeci kiszippantani az ország vagyonát.
Tudom, most jön az, hogy Orbán adóbevallása nyilvános, nincs itt semmi látnivaló, nincs törvénytelenség, aki ilyesmiről tud, az tegyen feljelentést. Ahogyan én, úgy mindenki más is rohadtul pontosan tudja, hogy Orbán és bandája hazudik, a törvényeket ők írták át saját érdekeik szerint és mára nincs olyan nyomozóhatóság és nincs olyan ügyészség, amelyik vizsgálatot indítana ezekben a nyíltszíni rablásokban. Nincs, mert Polt Péter éppen olyan sáros, mint a gazdája és a saját seggét is védi akkor, amikor megakadályoz minden olyan vizsgálatot, ami normális országban természetes lenne.
Márpedig egyszer vége lesz ennek a szarnak. Akkor is vége lesz, ha sokan már nem is reménykednek benne. Első körben el kell takarítani Poltot, bíróság előtt a helye. És bíróság előtt a helye mindenkinek, aki részt vesz ennek a rendszernek a működtetésében. Akár nagyot markol belőle, akár kicsit, akár strómanként működik közre, akár a szaros fizetésért írja le nap mint nap a hazugságokat, uszítja az embereket egymás ellen, tapossa földbe a potenciális ellenfeleket, olvassa bele a kamerába a hazugságokat.
A végén mindenki magára fog maradni. Amikor széthullik a rendszer, nem lesz védelem. Mindenki a saját szaros egzisztenciáját igyekszik majd megvédeni. Az átírt törvények, a megfelelő helyen serénykedő pártkatonák, a korlátlan és kontrollálhatatlan hatalom mindenhatósága nélkül ezek a figurák senkik és semmik lesznek újra, ahogy mindig is azok voltak. A bíróság előtt nem egy érinthetetlen milliárdos fog állni, csak egy rémülettől makogó kisember, aki nem is érti, hogyan történhetett ez meg vele. Márpedig meg fog történni. De végig kell vinni. Nem szabad legyinteni, nem szabad félrenézni. Ki kell mindenhonnan takarítani a bűnözőket. A kicsiket is, a nagyokat is. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az átmeneti megkönnyebbülést hamar felváltja majd a csodálkozás, hogy hiszen ezek megint előmásztak a kövek alól, megint itt vannak és megint pusztítanak. Mert ami igaz volt annyiszor a történelem során, az most is igaz és igaz lesz holnap is. Ezek ugyanazok.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. január 12. szombat, 00:40
-
Találatok: 1396
Beszélgetés Csaba Lászlóval - Több ezermilliárdnyi euró öml1546950256-dene Magyarországra, ha a kormány nem a „migránsozással” foglalkozna, hanem az európai pénzpiac hazai hálózatának kiépítésén fáradozna. Érdekeinket ugyanis nem a Brüsszel ellen folytatott háborúskodás szolgálja, hanem az, ha részesei lennénk az európai tőkepiac és bankunió létrehozásának, ami végre komoly esélyt teremtene a gyors felzárkózásra – állítja Csaba László, a CEU és a Corvinus Egyetem professzora. A közgazdász legújabb könyvében (Gazdaság – válság – világ) arra keresi a választ, hogy az elmúlt években a rendszerváltoztató országok közül egyesek miért tudtak, mások viszont – köztük Magyarország – miért képtelenek felzárkózni a Nyugathoz, s miért maradunk el a szomszédos országoktól is. Csaba László, az Orbán-kormány egykori tanácsadója először lapunknak nyilatkozik korábbi szerepéről. Mint mondja: „hinni akartuk, hogy csak jobb lehet, miközben már rosszabb volt.”
– A Törpéknek ajánlja megjelent könyvét, de kik a Törpék, professzor úr?
– A következő nemzedék, benne a két unokám, akik ma három- és négyévesek. Az ő bőrükre megy az a sok kihagyott lehetőség, a képtelen politikai játék, a sok irracionális gazdasági fordulat, amelyet a rendszerváltás óta hatalomra került politikai elit elkövetett az ország ellen.
– Tehát nem azoknak a Törpéknek íródott a tanulmány, akik mára teljhatalmat szereztek, s hadat üzennek a fél világnak?
– Nem, de a könyvet ettől bárki elolvashatja. Az tudható, hogy rövid ideig gazdasági szakértője lehettem az Orbán-kormánynak, amit fontosnak tartottam, akkor személyesen mondtam el. Ma már inkább a következő generációnak segítek felismerni a hibákat. Feltéve, ha őket érdekli majd.
– A könyv ajánlójában elég baljósan jelzi, hogy azt fogja elemezni, miként jutottunk ide. Ön szerint hol tart az ország?
– A fejlett országokat nem értük utol, de előrébb tartunk, mint Ukrajna vagy Azerbajdzsán, Örményország vagy Grúzia, és fejlettebbek vagyunk, mint Montenegró, Macedónia, valamint Szíria. Tehát élnek emberek nálunk sokkal rosszabb körülmények között is. De leginkább Ukrajna példája intő, mert röviddel utánunk vált függetlenné, és másfél évtized jutott volna a felzárkózás megkezdésére. De a politikai osztály alapvető kérdésekben sem jutott egyezségre, elszabotálták az európai intézményrendszer kiépítését, s mára szinte kilátástalan helyzetbe lavírozták magukat. Vagyis, aki kimarad az európai fejlődési folyamatból, az könnyen véglegesen lemarad. Ezt nekünk is tudni kell!
Viszont van példa a felzárkózásra, hisz a felbomló szovjet birodalom perifériájáról indult észtek nemcsak az eurót vezették be idejében, hanem valódi nemzeti konszenzusra törekedve megalapozták a korszerű, informatikai rendszerre épülő társadalmat is. De jóval előbbre jutott nálunk Lengyelország is, pedig az idősebbek még emlékeznek a ’80-as években a Keleti pályaudvaron törülközővel vagy piperecikkel seftelőkre, sőt, magam is láttam a kígyózó sorokat az üres varsói üzletek előtt. Ma viszont már egyértelmű, hogy előttünk vannak. Az egy főre eső jövedelem egy évtizede magasabb. De említhetném a szlovákok lendületes fejlődését is, akik bebizonyították, hogy prágai gyámkodás nélkül is boldogulnak. A gazdasági teljesítményük legtöbb mutatója előrébb tart, beleértve az euró bevezetését is, az egy főre jutó jövedelemben is jobbak. Folytathatnám a sort a románokkal, akik rövidesen szintén megelőzhetik a magyar gazdaság tempóját. Mi fejlődünk ugyan, de előre csak lassan jutunk, mások viszont megragadták az uniós csatlakozás adta lehetőségeket.
– Mi is ezt akartuk, a rendszerváltás idején elsősorban Ausztriát szerettük volna utolérni. Az uniós támogatások révén a magyar gazdaság a Marshall-segély sokszorosát költhette el, eközben az osztrákok a háború után a töredékéből jól működő gazdaságot s jólétet teremtettek. Miért nem tudtuk megragadni a történelmi lehetőséget?
– Sajnos nálunk nem alakult ki az értékrend, ami kedvezne a távlatos gondolkodásnak. Holott régi igazság, hogy nyersanyag híján csak a tudás, a kreativitás lehetne a tartós felzárkózás alapja.
Bővebben ...
