Hírek

Megváltoztatta a világot. Rosszabbá tette. A szavak valósággá váltak

Részletek
Készült: 2019. január 17. csütörtök, 03:46
Print 
Találatok: 1684

sorosgArthur J. Finkelstein találta ki a Soros György ellen irányuló kampányt, legközelebbi munkatársa és üzlettársa először mesél a nyilvánosságnak arról, hogyan lett Soros minden idők egyik legaljasabb politikai kampányának áldozata. A több svájci napilap hétvégi mellékleteként szolgáló Das Magazin nevű lapban szombaton jelent meg az erről szóló irgalmatlanul terjedelmes írás, amelynek magyarított változatát (lényegét) – kommentárok és belemagyarázások nélkül – megpróbálom átadni az alábbiakban. Talán nem haszontalan olvasmány, ha már az állami propagandagyár vért izzad azért, hogy ki- és félremagyarázza, mellékvágányra terelje, letagadja, hiteltelenítse a Hannes Grassegger cikke nyomán készült első magyar nyelvű beszámoló állításait, és a megszólaltatott fideszes kampánytanácsadó beismerő vallomása ellenére maximális fordulatszámon pörgeti tovább a leleplezett hazugságokat.

Ő az Antikrisztus. A világ legveszélyesebb embere. Egy idős, gazdag spekuláns, aki előidézte a brit font 1992-es összeomlását, az 1997-es ázsiai válságot, de a 2008-as pénzügyi világválságot is. Először elpuszította a Szovjetuniót, majd Jugoszláviát, hogy szabad utat biztosítson az afrikaiaknak és az araboknak Európa kiárusításához. Ő finanszírozza a baloldali szélsőségeseket, meg akarja buktatni az Egyesült Államok elnökét, kábítószer-kereskedelemből és pénzügyi bűncselekményekből él. Nem mellesleg ő finanszírozza az eutanáziát, a cenzúrát és a terrorizmust is. Gyerekként még a zsidókat is átadta a náciknak, pedig ő maga is zsidó.
 
Minderről a Facebookon, a Youtube-on vagy a Twitteren értesülhet az ember, ha a Soros keresőszót beírja. Soros György zsidó, ez stimmel, minden más hazugság. Ezeket a hazugságokat minden idők legaljasabb és leghatékonyabb politikai kampánya során terjesztették el a világban. Alig pár évvel ezelőtt Soros csupán egy milliárdos volt, akinek mélyreható kapitalizmus-kritikáját még a davosi gazdasági világcsúcstalálkozókon is nagyra értékelték. A világ harminc leggazdagabb embere közé tartozott, aki milliárdjai nagy részét az alapítványainak adományozta. A Nyílt Társadalom Alapítványok a világ harmadik legnagyobb jótékonysági alapítványait képezik, közvetlenül a Gates Alapítványok mögött. Soros azt az ideális eszmét akarta megvalósítani, amit az általa nagyrabecsült filozófus, Karl Popper a totalitarizmus ellentéteként fogalmazott meg: a nyílt társadalmat.
 
Egy New York-i üvegtorony 38. emeleti irodájában Michael Vachon, Soros személyes tanácsadója megrázta a fejét: hogyan történhetett meg az, hogy a főnökéből, a világ egyik köztiszteletben álló filantrópjából a világ egyik leggyűlöltebb embere lett? 2017-ben Vachon elemzésbe kezdett, hogy felmérje, mekkora a baj. A számítógépén egy narancssárga görbe mutatta a probléma mértékét, amellyel igyekezett feltérképezni a Soros névvel kapcsolatos reakciókat: heti több ezer válasz érkezett, közel 100%-a negatív. Ez a grafikon nem volt más, mint a gyűlölet lázgörbéje.
 
Két ember ismeri a választ Vachon kérdésére. Az egyikük halott, a másikuk 2018 júniusának egyik napos reggelén a berlini Westin Grand Hotel büféjében tartózkodott. Egy maratoni futóra hasonlító magas, szikár alak: George Eli Birnbaum. 1970-ben született Los Angelesben. Nagyapját az apja szeme láttára lőtték le a nácik, ezért a holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült. Egészen pontosan Atlantáig, ahol azonban a családot tovább üldözte az antiszemitizmus. George zsidó magániskolájában újra és újra antiszemita szlogenek jelentek meg, az apja minden hétvégén kezébe adta a Jerusalem Post-ot és azt mondta: „előbb a zsidók sorsa miatt aggódj, aztán aggódj a világ többi része iránt”. Birnbaum tehát abban a meggyőződésben nőtt fel, hogy csak egy erős Izrael állam képes megvédeni a zsidókat egy újabb holokauszttól.

George Eli Birnbaum (Fotó: Fox News)

Birnbaum első alkalommal beszélt ezekről a kérdésekről újságírónak. Az a George Birnbaum, aki döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy világszerte erősödnek az új jobboldali eszmék és az antiszemitizmus ismét politikai fegyverré válhatott. És ehhez éppen egy zsidót kellett pellengérre állítani: Soros Györgyöt.
 

Minden 23 évvel ezelőtt kezdődött

a Jichák Rabin, egykori izraeli miniszterelnök elleni merénylettel. 1995. november 4-én Izrael mindenkori legnagyobb reménye a béke megteremtésére szertefoszlott, új választásokat írtak ki. A jelöltek: a szociáldemokrata Simón Peresz, aki a Rabin által elindított békefolyamat konszolidációját tűzte ki célul, illetve a jobboldali újonc, az üzleti tanácsadó Benjámín Netanjáhú, akinek ambícióit sokan nevetségesnek találták. A felmérések szerint 20%-kal volt lemaradva Peresz mögött. Netanjáhú pártja, a Likud azonban hirtelen vészjósló választási üzenetekkel kezdte bombázni a választókat. „Peresz kettéosztja Jeruzsálemet” – hangzott a központi szlogen, ami sok választót elbizonytalanított. A mondat egy egyszerű kijelentés volt, Peresznek semmi ilyen terve nem volt. Ehhez képest a választás napján este 10 órakor az első adatok szoros eredményt mutattak. Netanjáhú telefonon hívta titkos kampányfőnökét, Arthur-t, aki éppen New Yorkban tartózkodott. Finkelstein azonban megnyugtatta: nincs ok aggodalomra, „a szoros választásokat mindig megnyerem”.
"Arthur Finkelstein zseni volt"
– állítja Birnbaum. Ő egy úgynevezett közvélemény-kutató (pollster), aki Izraelben megteremtett egy jelöltet. Az 1996 májusában Peresz ellen bevetett Netanjáhú teljes egészében az ő találmánya volt. „Mindenről, amit Bibi a választási kampány során tett, arról Arthur döntött” – állítják Netenjáhú életrajzírói, Ben Kaspit és Ilan Kfir.

Arthur J. Finkelstein (Forrás: Wikipedia)

Finkelstein diszkrét személy volt. Az interneten mindössze két beszédet találunk tőle. Senki nem kaphatta meg őt teljesen, még az ügyfelei sem. Belépett, tanácsot adott és eltűnt. Soha nem volt jelen a választás napján. Helyben mindenhol az emberei dolgoztak, Arthur gyerekei, ahogy magukat nevezték. Ezért a Finkelsteinről szóló információkat több helyről kell összegyűjteni, utalásokat találunk az izraeli és a magyar sajtóban, különböző dokumentumokban is említést tesznek róla; a hiányosságokat a több tucat bennfentessel folytatott beszélgetések és maga George Birnbaum egészíti ki.
 
Finkelstein a közös szál a republikánusok közelmúltbeli történetében, Ayn Rand-tól Richard Nixonon át Trumpig. A főiskolán találkozott Randdal, a liberális mozgalom anyjával. Később segített a legendás Barry Goldwaternek, aki az 1960-as évek közepén jobbról újra feltalálta a republikánusokat. Finkelstein túlélte a Watergate-botrányt, részt vett Ronald Reagan választási győzelmében 1980-ban, dolgozott idősebb George Bushnak és egy Donald Trump nevű vállalkozónak is.
 
Ez utóbbinak politikai karriert jósolt. Trump kampánycsapatát Arthur gyerekei is befolyásolták: Larry Weitzner, Tony Fabrizio és régi barátja, Roger Stone. Richard Grenell, az USA berlini és David B. Cornstein, az Egyesült Államok jelenlegi budapesti nagykövete is kapcsolatban állt Finkelsteinnel. Finkelstein és a modern republikánus kommunikáció közötti kapcsolatot azzal a sötét, mélyen reakciós szlogennel lehet összefoglalni, ami már Reagan kampányát is meghatározta: Tegyük újra naggyá Amerikát. (Let’s make America great again.)
 

Az üzemanyag a félelem

Finkelstein egy képletet követett, majd ezt folyamatosan továbbfejlesztette: a negatív kampányt. Ez a kampánytechnika arról szól, hogy az ellenfeled kampányát támadd ahelyett, hogy a saját programodat népszerűsítenéd. Finkelstein kiindulópontja: minden választás a szavazás napja előtt eldől. A legtöbb ember kezdettől fogva tudja, kire vagy ki ellen akar szavazni, ezért hihetetlenül nehéz az ellenkezőjéről meggyőzni. Egyszerűen fogalmazva: sokkal könnyebb demotiválni az embereket, mint motiválni őket. Ezt ma a szavazók elnyomásának (voter suppression) nevezzük. Bras Parscale, Trump digitális kampányának vezetője ezt a 2016-os választási kampány egyik legfontosabb eszközének nevezte. Ez a módszer valójában a modern jobboldali populizmus használati utasítása.
 
Finkelstein – aki eredetileg a pénzügyi szektorban dolgozott programozóként – olyan népességadatokat rögzített, mint például az életkor, a lakóhely, a preferált jelölt, a politikai beállítottság, vagy a templomba járás gyakorisága. A tehetsége ebben rejlett: a minták felismerésében. Például melyek azok a „központi témák”, amelyek a legtöbb embert érdeklik? Melyek fájnak a legjobban a többségnek? Hamar rájött, hogy ezek nagyjából mindig ugyanazok: „kábítószerek, bűncselekmények, bőrszín.” Finkelstein célja az volt, hogy maximálisan polarizálja a választókat, hogy egymás ellen uszítsa őket. Az üzemanyag: a félelem. „Úgy kell tenni, mintha a veszély balról érkezne” – tanácsolta Nixonnak. Meg kell határozni azokat a kérdéseket, amelyektől a lakosság fél.
 
A támadás kötelező. Azokat, akik nem csapnak oda először, általában megverik. Finkelstein megszemélyesítette a támadandó felet. Minden kampányban olyan ellenségre van szükség, akit le kell győzni. A negatív kampányt egy olyan további szintre fejlesztette, amit elutasító szavazásnak (rejectionist voting) nevezett el. Az alapvetés az, hogy nem a saját jelöltünk pozitív tulajdonságairól beszélünk, hanem minden rosszat az ellenfélre vetítünk, annak érdekében, hogy a szavazók bizalmát leromboljuk. Semmilyen érzékenységre nem volt tekintettel. Úgy végezte a munkáját, ahogy egy ügyvéd védi a gyilkost.
 
Az utolsó lépésben, e módszer alapján felállította az ellenfélnek a csapdát: elhelyezett egy állítást a világban, és azzal számolt, hogy az érintett megpróbálja cáfolni. Amint az ellenfél reagál a vádra, egyben azonosul is azzal. Ha nem reagál rá, és nem cáfolja, akkor viszont általánosan elfogadottá teszi. A legjobb esetben is az állítás annyira furcsa és sokkoló, hogy a média felkapja és terjeszti. Finkelstein a „liberális” kifejezés szitokszóvá alakításával vált ismertté. Az ellenfeleket „ultraliberálisnak”, „őrült liberálisnak”, „zavarbaejtően/szégyenletesen liberálisnak” titulálta. Mark Mellmann, a demokraták kampányguruja ezt nevezte Fink-Think-nek: „valakit liberálisnak bélyegezni, szidalmazni, és ezt a végtelenségig ismételni”. A módszer egyszerű volt, de hatékony és feltehetően soha senki nem vitt be az Amerikai Kongresszusba annyi embert, mint Finkelstein.
 

Európa felé 

1996-ban Izraelben Finkelstein minden előzetes számítást áthúzott: minden csatornán tüzelt Pereszre. Rövid, kíméletlen szlogenjei az összes médiában jelen voltak. Az utolsó kampány-talkshow alkalmával Peresz beleesett a csapdájába: világossá akarta tenni, hogy nem tervezi Jeruzsálem megosztását. A választás másnapján arra ébredt, hogy Netanjáhú a miniszterelnök, a végeredmény: 50,5-49,5%.
 
Finkelstein Izraelben jött rá, hogy a képlete máshol is működik. Netanjáhú győzelme után minden párt a negatív kampány mellett döntött, ennek megfelelően megnőtt a kereslet Finkelstein iránt, ő állt például Aríél Shárón 2001-es meglepetéssikere mögött is. Az izraeli diadalok egy új időszak kezdetét jelentették: Finkelstein Európa felé fordult. E célból együttműködik a maratoni futóra hasonlító George Birnbaummal. Ők ketten egy olyan csapatot alkotnak, amely később életre kelti Finkelstein maradandó örökségét – szörnyetegét.
 
Birnbaum egyike Arthur gyerekeinek. Elmondása szerint a repubikánusok titkos csillagát a 90-es évek közepén ismerte meg Washingtonban. „Minden, amit Arthur tett, azt a számokra alapozta, de senki nem tudott úgy olvasni a számokból, ahogyan ő”. Kívülről Finkelstein maga volt a rejtély, a stratéga, aki a jobboldaliaknak dolgozott. Birnbaum azonban hamarosan megismerte Arthurt, a magánembert is. Egy barátságos, szellemes, ragyogó, ám mégis egyszerű embert, aki rengeteg, a hatalom legbelső köreiből származó anekdotát ismert. Egy Queensből származó zsidó család sarját, aki a kóser szabályokkal viccelt. Akinek az ingzsebe mindig tele volt tömködve tollakkal és noteszekkel, hogy minden ösztönös megérzését azonnal feljegyezhesse.
 
A politika merev világában Arthur mindig lazán hagyta a nyakkendőjét és zokniban közlekedett az irodák között. Bármit megengedhetett magának, hisz ő volt a jobboldaliak jobb agyféltekéje. Egy munkatársának azt mesélte, hogy Reagan stábjának vezetője írásban köszönte meg neki, hogy ezúttal a cipőjét többnyire az Ovális Irodában tartotta. Szenvedélye a választási kampány, szerelme a két lánya és a férje volt. Arthur Finkelstein, aki a radikális republikánus meleggyűlölőket hivatalba segítette, maga is homoszexuális volt: Donald volt élete szerelme.
 

Kapitány és kormányzó

Amikor Finkelstein 1998-ban megkérdezte Birnbaumot, hogy szeretne-e a Likudnak dolgozni Izraelben, egy álom vált valóra. Annak ellenére is, hogy Netanjáhú újraválasztása később kudarcott vallott, ők ketten egy csapattá váltak. Finkelstein volt a kapitány, Birnbaum a kormányzó. Miközben Finkelstein New York és Izrael között ingázott, Birnbaum Izraelben élt, ahol Netanjáhú irodavezetőjévé avanzsált. 2006-ban Finkelsteinnal partnerségben megalapítja a GEB International nevű céget, amellyel megcélozták Kelet-Európát. Így segítették hatalomra Romániában Călin Popescu-Tăriceanu-t, Bulgáriában Szergej Sztaniscsevet.
 
2008-ban Magyarországon egy ember vissza akart térni a hatalomba. Orbán Viktornak hívják, akihez Finkelstein régi barátja, Bibi révén jut el. A Haaretz szerint Netanjáhú két kampányemberét Orbánhoz irányította. Az együttműködés 2008-ban kezdődött, emlékszik vissza Birnbaum, és még abban az évben megnyertek egy népszavazást, amellyel Orbán és a Fidesz sikeresen pozicionálta magát a 2010-es választásra.
 
Ha valaki művészként akarja megérteni Finkelsteint, akkor látnia kell, hogy Birnbaummal együtt Magyarországon egy igazi mesterművet hozott létre. Birnbaum állítása szerint hivatalosan a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány kötött velük egyéves szerződést. A 2010-es választáson Finkelstein receptjének titka az volt, hogy az ellenfél gyengeségeire összpontosított, miközben a saját jelölteket kivonta a rivaldafényből. Az ellenfelet, a kormányzó szociáldemokratákat különféle támadásokkal rohanták le. Birnbaum mai napig csodálkozik azon, hogy ez mennyire könnyen ment: „2010-ben a szociáldemokratákat már a választás előtt lesöpörtük az asztalról.”
 
(Szerk. megjegyzése: 2010-es választások előtti parlamenti ciklusban valójában szocialista – szabaddemokrata koalició volt,amit Birnbaum tévesen szociáldemokratának nevez az interjúban. A koalíció 2009-ben felbomlott és szakértői kormány működött a 2010-es választásokig.)
 
Az újabb ellenfeleket gyorsan megtalálták: Magyarország a pénzügyi válság áldozata volt, és csupán hitelfelvétellel volt megmenthető. Ez viszont a hitelezők – a Világbank, az EU és a Nemzetközi Valutaalap – megszorító intézkedéseihez vezet. Ezért az amerikaiak azt javasolták Orbánnak, hogy „a bürokratákat” és a külföldi „nagytőkét” jelölje meg ellenségként. Orbán kétharmaddal nyeri a választást. Ám miközben a választás elégedett győztese nekilátott az alkotmány átírásának, az Orbán belső köréhez tartozó két kampányguru gondban volt: hiányzott az ellenség.
"Nem volt többé ellenzék"
– meséli Birnbaum. A Jobbikot és a szociáldemokratákat megverték, a szétforgácsolódott csoportocskákkal nem volt mit kezdeni. „A hivatal betöltőjének történelmi többsége volt, ami Magyarországon eddig még nem fordult elő.” Ennek megtartásához „magas energiaszintre” volt szükség. A választói bázist nyomás alatt kell tartani. Okot kell adnod neki arra, hogy a következő választási napon is aktivizálja magát. Szükség volt valami erősre, valami olyasmire, mint ma a Trump-féle Építsd a falat! (Build the Wall!) szlogen.
 

A tökéletes ellenség

Finkelstein módszerének alapvetése, hogy minden sikeres kampányban szükség van egy ellenségre. „Arthur mindig azt mondta, hogy a szövetségesek annak idején nem a nácik ellen, hanem Hitler ellen, az amerikaiak pedig nem az Al-Kaida, hanem Oszáma bin Láden ellen harcoltak”. Csakhogy: ki lehetett ez az ellenség Magyarországon? Ki lehetett a tűzokádó sárkány, akit a nép segítségével Orbánnak le kellett győznie? Nos, Orbán egy alternatív, drámaibb történelmi narratívát akart felmutatni Magyarországnak. Ennek a kereteit Schmidt Mária történész, Orbán barátja teremtette meg, egy harcos nő, aki sok pénzt örökölt. Ő folyamatosan ártatlan áldozatként hivatkozik a Hitlerrel lepaktáló Magyarországra, amelyet ellenségek vesznek körül, de amely mindig kitartóan és bátran őrizte saját identitását. Számára Magyarország egy örök ostrom alatt álló nemzet, amelyet először az oszmánok, aztán a nácik, aztán a kommunisták próbáltak elveszejteni. Magyarország küldetése: a külső hatások kiküszöbölése és a kereszténység védelme.
 
Ehhez a háttérhez tette hozzá Finkelstein a maga ihletét. A kampányötlete annyira hatalmas és mefisztói, hogy egészen biztosan túléli önmagát. Ez lényegében arról szólt, hogy folytatni kellene a külföldi „nagytőke” történetet, amelyik összeesküdött a kis Magyarországgal szemben. Kellett azonban még egy drámai csavar: mi van, ha a nagytőke összeesküvésének függönye hirtelen felgördül és kilép egy figura, aki mindezt a kezében tartja? Valaki, aki nem csak ellenőrzi, hanem meg is testesíti a „nagytőkét”? Egy valóságos személy. Aki ráadásul Magyarországon született. Idegen, de mégis ismert. Ez az ember Soros György, mondja Finkelstein. És Birnbaum azonnal felismerte az ötlet zsenialitását:

"Soros volt a tökéletes ellenség."

Ebben a pillanatban született meg Soros György, a szörnyeteg. Aki akkora hatalmas, a világ hálózatába bekötött multimilliárdos, hogy az egész nemzetnek Orbán háta mögött fel kell sorakoznia ahhoz, hogy le tudja győzni. Itt Magyarországon alkotják meg a gyűlölt figurát, akit hamarosan a világ minden táján felkapnak a politikusok.
 
Finkelstein javaslata ekkor még absztrakció. Politikai választási kampány egy nem politikus ellen. Egy ember ellen, aki még csak nem is Magyarországon él. Egy idős ember ellen, akit az egész országban mecénásként és segítőként ismernek. Aki támogatta a kommunistákkal szembeni ellenállást, aki később gyerekek iskolai étkeztetését finanszírozta, majd Budapesten megalapította Kelet-Európa egyik legjobb egyetemét. Nem beszélve arról, hogy Orbán is kapott pénzt Sorostól. Ellenzékben a Soros által vásárolt fénymásológépen sokszorosították a Századvég kritikus lapjait, Orbán egyike volt a Nyílt Társadalom Alapítványok 15000 ösztöndíjasának, és kizárólag Sorosnak köszönhető, hogy Oxfordban filozófiát hallgathatott. Tényleg semmi ok nem volt arra, hogy ellene forduljanak ... ( Folytatás ITT.)
 
... Arthur Finkelstein 2017 augusztusában halt meg. Magyarország volt az utolsó projektje. 2011-ben, az egyik utolsó nyilvános beszédében azt mondta:
"Meg akartam változtatni a világot. Ezt tettem. Rosszabbá tettem."
 
 
 

www.atv.hu / videó
György Péter és Radnóti Zoltán / 2019.01.17.
A műsorvezető Rónai Egon.

George Birnbaum: Sorost javasoltuk ellenségnek - 2019.01.16. - Kampánytanácsadó cég alkotta meg a Fidesz számára az ellenségképet Soros Györgyből - ezt állítja egy svájci lapnak adott interjúban George Birnbaum. A kampánystratéga az azóta elhunyt Arthur Finkelstein üzlettársaként dolgozott, és úgy fogalmazott: a Soros György elleni kampányuk volt a legegyszerűbb az összes munkájuk közül. Hogyan lesz rosszakarónk egy olyan emberből, akivel még csak nem is találkoztunk? Ezzel a témával foglalkozott a XXI. Század című műsorunk korábban. A videót megnézheti ITT. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/george-birnbaum-sorost-javasoltuk-ellensegnek-arthur-finkelstein-ellensegkep

www.youtube.com / Fidesz / videó
A Fidesznél Nacsa Lőrinc volt a SOROS  / Közzététel: 2019. jan. 15.

24.hu
Kitálalt a Fidesz kampánytanácsadója: így csináltak Sorosból tökéletes ellenséget / 2019.01.14.
George Birnbaum, Arthur Finkelstein üzlettársa először beszél arról, hogyan dolgozták ki a Soros Györgyöt támadó kampányt a Fidesz számára és hogyan lett a magyar származású milliárdosból a világ bármely országában felhasználható bűnbak. - Egy, már korábban elindult propagandahadjárat kicsúcsosodásának lehettünk szemtanúi 2017 júliusában, amikor országszerte megjelentek a hirdetőtáblákon az Orbán-kormány legújabb nemzeti konzultációját reklámozó óriásplakátok. A plakáton Soros György feje volt látható, mellette pedig a szöveg: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”, amellyel arra utaltak, hogy az üzletember éppen Magyarországot készül megtámadni.