Kálmán Olga: Már ott tartunk, hogy fideszes sem akar fideszessel vitatkozni
- Részletek
- Készült: 2019. január 10. csütörtök, 22:59
- Találatok: 1480
Média, politika és hatalom Putyin Oroszországában és Orbán Magyarországán címmel tartott konferenciát Anna Politkovszkaja Orosz Napló című könyvének apropóján a budapesti Trip Hajón a Republikon Intézet és az Athenaeum Kiadó. A konferencia egyik panelbeszélgetése az újságírók szerepét és lehetőségeit vizsgálta az illiberális rendszerekben.
A vendégek között volt György Zsombor, a megszüntetett Magyar Nemzet utódának számító Magyar Hang főszerkesztője, Lakner Zoltán, a 168 óra főszerkesztő-helyettese, Parászka Boróka, a marosvásárhelyi rádió szerkesztője, Kálmán Olga, aki idén nyárig a HírTV műsorvezetője volt, Pető Péter, a 24 főszerkesztő-helyettese, aki korábban a megszüntetett Népszabadságnál töltötte be ugyanezt a posztot és Stumpf András, a megszüntetett Heti Válasz helyét átvevő Válasz újságírója. A beszélgetést Veiszer Alinda műsorvezető moderálta, akit a legutóbbi hatalomátvételt megelőző tisztogatásig a HírTV-nél dolgozott. A beszélgetésnek sajátos színt adott, hogy a moderátorral együtt a hét résztvevőből öten politikai okokból veszítették el a munkájukat az elmúlt években.
Veiszer Alinda a témát rögtön a legfrissebb aktualitással vezette fel, miszerint Orbán Viktor mai sajtótájékoztatójára nem engedték be a Magyar Hangot (valamint a Mércét, az Átlátszót, a Klubrádiót, az Azonnalit és a Direkt36-ot), amivel kapcsolatban György Zsombor megjegyezte, hogy már ez is óriási előrelépés, hiszen most először történt olyan, hogy a kormány egyáltalán válaszolt nekik bármilyen megkeresésre.
"A Népszava kérdezett rá arra, hogy bizonyos újságokat miért nem engedtek be a sajtóeseményre, mire Kovács Zoltán szóvivő azt reagálta, hogy pártsajtót nem engednek be. Aztán a következő kérdező a 888 vagy az Origo volt."
- mutatott rá a kormány médiapolitikájának képmutatására György Zsombor, amivel kapcsolatban Stumpf András még megjegyezte, hogy az is érdekes helyzet, hogy miközben maga Orbán Viktor definiálta fake newsként az Indexet, mégis ott lehettünk, és kérdezhettünk. Pető Péter szerint az ilyen helyzetben az a lényeg, hogy a fontos kérdéseket legalább feltehesse valaki, bár ehhez Kálmán Olga hozzátette, hogy Orbán megint kikerülte az értelmes válaszadást a számára kényes kérdésekre.
Éppen ezért felmerült, hogy a jelenlegi magyar illiberális rendszerben mennyire szükséges egyáltalán asszisztálni, biodíszletnek menni egy kormányzati sajtótájékoztatóra, ha a politikusok nem tudnak, nem akarnak rendesen válaszolni a kérdésekre. Stumpf szerint azonban a bojkott olyan helyzetbe hozná az újságírókat, hogy a munkájuk helyett ellenzéki szerepvállalásra kényszerülnének.
Lakner szintén arra panaszkodott, hogy a jogszabályi kötelezettség ellenére sem válaszolnak semmilyen sajtómegkeresésre a minisztériumokból és állami intézményekből. Vagyis ha a miniszterelnök végre sajtótájékoztatót ad, akkor az újságírók nem tehetik meg, hogy ne menjenek el és tegyenek fel fontos kérdéseket.
Kicsivel később a Parászka Boróka rátért arra a tényre, hogy tavaly 58 újságírót gyilkoltak meg illiberális országokban, és ezek a sajtómunkások nem háborús övezetekben haltak meg. Szerinte már a szaúdi, a máltai és a szlovák újságírók meggyilkolása is annak a jele, hogy növekszik a nyomás a független médián.
Veiszer ezután felhozta azt a témát, hogy a magyar sajtó sajtóként viselkedő részét egyre gyakrabban támadják azzal, hogy ellenzéki munkát végez. Erre azt hozta fel Veiszer, hogy újságírók sokszor vitaműsorokban olyan véleménynyilvánításba kényszerülnek, ami alapján úgy tűnhet, hogy az ellenzéki politikusok munkáját végzik el helyettük. Erre Stumpf úgy reagált: egy normális demokráciában nem lenne probléma, ha egy újságíró egy műsorban kifejezi a véleményét, Lakner pedig megjegyezte, hogy inkább azt kellene nézni, hogy milyen régóta nincsenek már tévéviták politikusok között, és mivel valamilyen módon meg kell jeleníteni a szemben álló véleményeket, politikusok híján újságírók és elemzők vették át a tévében ezt a szerepet. 
Bartus László: Fasizmus ez, nem populizmus
- Részletek
- Készült: 2019. január 09. szerda, 21:03
- Találatok: 1791
Döbbenetes az igyekezet látványa, ahogy liberális értelmiségiek próbálják csökkenteni a világ fasizálódásának veszélyeit, leplezni a demokráciának álcázott diktatúrák igazi arcát. Kikapcsolják az emberek veszélyérzetét. Előbb a “hibrid-rendszerekről” szóló hazugságokkal próbálták bagatellizálni a fasiszta veszélyt, most azzal igyekeznek elkerülni, hogy nevén nevezzék a világban zajló folyamatokat, hogy “populizmusnak” nevezik azt.
Márpedig szerintük a populizmus nem veszélyes. Bizonyos szempontból még hasznos is. Egyformán jellemzi a jobboldalt és a baloldalt. Ezzel máris kiegyenlítettek mindent, nincs különbség agresszor és áldozat, demokrata és fasiszta között. A populizmusról hazudozó értelmiségiek elfelejtik, hogy korunk fasisztái nemcsak demagógok, hanem felszámolják a jogállamot, megszüntetik a valódi parlamentarizmust, véget vetnek a szabad választásoknak. Felszámolják a fékek és ellensúlyok rendszerét, a hatalmi ágak szétválasztását, és önkényuralmat vezetnek be, amely az erőszakot leszámítva megszólalásig a fasiszta diktatúrák lényegét hordozza.
A fasizmus lényege a jogfosztás, az erőszak csak a külső formája. A 21. századi fasizmus abban különbözik az elődeitől, hogy nem fizikai erőszakkal, hanem államcsínnyel, demokratikus köntösben számolják fel a jogegyenlőséget. Aki a külső formára figyel, és nem törődik a belső lényeggel, az védtelenné válik ugyanazzal a fasizmussal szemben, amely csak azért és csak addig nem alkalmaz erőszakot, míg nem szorul rá. Amint felébrednek az emberek, hogy csendben jogfosztott alattvalók lettek, és egy diktátor dönt el mindent, és megpróbálják visszaszerezni a jogaikat, azonnal megismerhetik a fasizmust a külső formájáról is, mert erőszakkal fogja az akaratát és az elnyomó rendszerét rákényszeríteni a polgárokra. Csak akkor már késő lesz. Menetközben demokráciának, törvényes uralomnak legitimálták a fasiszta diktatúrát, amely akkor már a saját uralmát mint “törvényes hatalmat” védi meg. Ebben élen járnak azok az ostoba értelmiségiek, akik mindent kitalálnak, hogy ne kelljen szembenézni sem a tényekkel, sem a valósággal.
Belopták a köztudatba azt az ostoba hazugságot, hogy az Orbán-féle illiberalizmus “hibrid-rendszer”, amelyben egyformán jelen vannak demokratikus és antidemokratikus elemek. S mint ilyen, az illiberális rendszer nem veszélyes: “Istenem, hát vannak benne nem demokratikus elemek is, de attól még demokratikus.” Csakhogy ez hazugság, mert a demokratikusnak látszó elemek sem demokratikusak, hanem a diktátor kontrollja, hatalma alatt vannak. Mindössze azt szolgálják, hogy leplezzék a diktatúrát. Ezek az elemek akkor lennének demokratikusak, ha függetlenek lennének a diktátortól, valóságos hatalom lenne a kezükben, amellyel bármilyen kontrollt gyakorolhatnak a zsarnok fölött. Ha bármiben megakadályozhatják az ő akaratát a törvények alapján. Erről azonban szó nincs. Ezek kiüresített és Orbán által fenntartott díszletek, amelyeknek semmiféle valódi hatalmuk és kontrollszerepük nincs. Ezért ezek a rendszerek nem “hibridek”, hanem nagyon is “fajtiszták” és egyszínűek.
A fasizmus leplezésére szolgáló legújabb divatos elmélet, hogy ezek a rendszerek nem fasiszták, hanem populisták. Méghozzá a szó pozitív értelmében, amennyiben az uralkodó elittel szemben a nép képviselői új színt, új energiákat és új vérkeringést hoznak a néptől elszakadt elit helyett az országok életébe. Csakhogy ezek a fasiszták nem a népuralmat, hanem egy még rosszabb új “elit” uralmát valósítják meg. Nem az “élősködő elit” (ez antiszemita retorika) uralma helyett hoznak valódi “nemzeti” demokráciát, hanem a népet védelmező liberális szabadságjogokat számolják fel. Az “elitek” bűne az, ha formálissá teszik a jogokat és magukat a törvények fölé helyezik a jogállam kijátszásával. Velük szemben az ellenállás a jogállamiság, a törvényuralom megerősítése lenne. Korunk illiberális fasisztái azonban ezeket a jogállami korlátokat intézményesen is ledöntik, felszámolják, és totális önkényuralmat állítanak a helyükre. Ezek már nem bíbelődnek a törvények kijátszásával, trükközéssel, kockáztatva a börtönt, hanem az egész jogállamot állítják félre, és intézményesen helyezik törvényen kívülállóvá magukat. Ez rosszabb, mint az “elit” uralma. 
Várjátékok Neriában
- Részletek
- Készült: 2019. január 09. szerda, 00:27
- Találatok: 1671
Tegnap kiderült, hogy kormányunk nem lát sem okot, sem indokot, sem lehetőséget az Európában kirívóan magas ÁFA csökkentésére, amely adónem a legrászorultabbakat sújtja leginkább a fogyasztást sarcolva, úgymint parizer és tyúkláb. Ugyanakkor a Gundel látja majd el kaviárral a miniszterelnökséget a várban, ahol várkapitányságot is alapítottak, hogy ez egy kisebb ország GDP-jét kitévő pénzelkúrásokat koordinálja. Tovább alakítgatják és építgetik a panoptikumot, amely nem egyéb, mint a parasztgyerek-neodzsentri hermetikusan lezárt vidámpark-birodalma, kilátással a Dunára, viszont megszentelve.
Ez így egyben nem komilfó, igaz, külön-külön sem igazán. Viszont megmagyarázható, ha a csillagokra nézünk. A mi várunk, amely immár az ő vára, pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve épült fel, hogy a köpcös még életében beköltözhessen, egészen egyszerű szakrális okokból, mint ezer évekkel ezelőtt a piramisok. Ezeket a közhiedelemmel ellentétben nem önös érdekből, hanem azért ácsolták nagy lelkesedéssel, hogy fennmaradjon az ország. Piramis híján ugyanis a nagy fáraó – aki esetünkben Bödöcs után a felcsúti Ramszesz – nem tudta volna óvni az ő népét a túlvilágról, és vége lett volna mindennek.
Magyarország népe is menten elpusztulna mind, ha a fellegek közül nem vigyázná őt OVM háromszögletű szeme, amely beteljesíti a mesét, a suttyó parasztgyerek útját az avas szagú parasztudvartól a bíborig meg bársonyig. Azzal a megszorítással, hogy tüzet okádó sárkányt legyőznie nem kellett, elég volt csak ezt hazudnia. Az egész mostani cirkusz tehát bűnben, mocsokban fogant, így szükségszerű lesz, hogy főszereplője bekerüljön a történelemkönyvekbe és emlékét megőrizze az utókor. Ámde nem valami fényes lapokon, hanem hátul, a sufniban, hasmenéses varjak által összeszarva, szügyig guanóban.
Bármily hihetetlennek is tűnik, énnálam a biztosítékot végleg ez a Várkapitányság Nonprofit Zrt. verte ki, amely arra hivatott, hogy a tengernyi pénzelkúrásokat koordinálja. Mert még az ÁSZ szerint is eddig teljesen átláthatatlanul és ellenőrizhetetlen módon loptak a várra szánt lóvéból, aminek nem az a megoldása, hogy a bűnösök tökeire lépnek, hanem új nevet adnak a lónak, hogy olajozottabban működhessen a harácsoló gyárüzem. Viszont nem ez tette be a kaput, hanem a név, ez a várkapitányság, mert semmi sincs ok nélkül, és ez is azt bizonyítja, hogy a fiúk a fáraót – felcsúti Ramszesz – óvva kiemelik mintegy az időből ezt a teret, s benne őt, hogy ne rohadjon annyira, azért.
Beláthatjuk egyébként, nem pusztán arról van szó immár, hogy OVM király óhajtana lenni. Sokkal inkább – amely persze egylényegű ezzel – Isten fia vagy unokája, hatalmát tőle eredeztetve, mert az játszódik le a szemünk előtt, hogy OVM elemelkedett az anyaföldtől, és nekilátott levitálni, úgy, mint Nicanor atya Macondóban. Igaz, ő ezzel Isten létét akarta bizonyítani, míg mi e jelenség okán a sátán létezését látjuk bizonyítottnak, de ez sem baj, lesz kit legyőzni a várostrom során. Mert ha kapitányság van, annak is kell lennie, hogy hűek maradjunk a színházhoz, ami az egész világ, igazi megdögöléssel fűszerszámozva.
Különben is csak ez következhet, hiszen a halandók elől le lesz zárva a szent terület, pláne a tüntetési szándékkal közelítők elől, a hajléktalanokról nem is beszélve, bár ők a rossz lábukkal nem is indulnának oda. Mindegy. Ha már várasat játszunk, akkor az ostromlók odahagyhatnák az atomkori módszereket, úgymint megafon és jelzőfüstök, és eleik jól bevált módiját követve alááshatnák a falakat, elővehetnék faltörő kosaikat és kampós létráikat, amellyel OVM bazi nagy erkélye megmászható, míg ő a Gundel nyolcszáz forintos babgulyásával locsolgathatná őket, ilyenek. Hogy most teljesen elmentem az abszurd világába, annak is jó oka van.
Az mégpedig, hogy a falakon kívül rekedteknek már tök mindegy. Mert, amíg ezekkel a történelmi játékokkal szórakozunk itten, az is kiderült, hogy a várkapitányság megalapításával egy időben a társadalom resztlije halálra lett ítélve, és a kivégzés módját a CÖF kezébe adta az istenkirály. 
Soha nem volt még ekkora lehetőség a NER lerombolására
- Részletek
- Készült: 2019. január 07. hétfő, 22:43
- Találatok: 1341
A történelem váratlan esélyt kínált: az Orbán-kormány most megroppantható, talán meg is törhető. A megoldás amennyire kézenfekvő, annyira képtelen – de csak első pillantásra: ha az egész ellenzék közös EP-listát állít, az olyan tökéletes csapda a Fidesznek, amelyből lehetetlen kimenekülni.
Azóta egyértelmű, amióta az Orbán-kormány átírta a választási törvényt és maga alá gyűrte a sajtót: ezt a hatalmat, ha egyáltalán legyőzhető, kizárólag olyan választáson lehet leváltani, ahol egyetlen erő áll szembe vele (vagyis akkor, ha a választáson arról, és csak arról kell dönteni, hogy mennie kell-e Orbán Viktornak).
Ezzel természetesen maga a társadalmat illetve a magyar államot foglyul ejtő Orbán Viktor is tisztában van: az elmúlt nyolc évben számtalan szabálymódosítás szolgálta azt az egyedüli célt, hogy az ellenzéki pártoknak eszükbe se juthasson közösen indulni. Ők pedig értettek is a szóból, és arra tettek fel minden tétet, hogy egyszer majd egyikük kiemelkedik a többiek közül, és egyedül is képes lesz megverni a Fideszt. Hogy ez mennyire naiv ábránd volt, azt legutóbb a Jobbikkal demonstrálta a kormánypárt: ha valamelyik ellenzéki erő túlságosan megerősödik, akkor Orbán ráküldi a Számvevőszéket, a NAV-ot, elveszi a médiáját, az állami támogatását – addig üti minden törvényes és törvénytelen eszközzel, amíg vissza nem gyengül oda, ahol a centrális erőtérben az eleve elrendelt helye van.
Ördögi kör: amíg az összes hatalmi adu a Fideszé, soha nem lesz képes egyetlen párt sem megszorongatni a kormányon lévőket.
Most azonban mégis megnyílt egy esély: kicsi ugyan de reális és komolyan vehető. Az EP-választásoknak ritkán van valódi, rövid távú politikai tétjük. Ennek a mostaninak viszont van, méghozzá a Fidesz hibájából.
Úgy alakult, hogy a magyar kormánypártnak a saját európai pártcsaládját, a Néppártot is sikerült foglyul ejtenie. Az EP-képviselők száma alapján a Fidesz az egyik legerősebb párt a Néppártban, és rendelkezik azzal a zsarolási potenciállal, hogy a képviselőit bármikor átültetheti a populista euroszkeptikusokhoz, meggyengítve a Néppártot. Emiatt nem érvényesített semmilyen valódi szankciót az EU az Orbán-kormánnyal szemben, annak ellenére, hogy még a Néppártban is mindenki tisztában van vele: az EU-támogatások körüli, Brüsszelig látszó korrupció az Orbán-család személyes gazdagodását szolgálja. (Idézet a Sargentini-jelentés EP-vitájából Frank Engel néppárti képviselőtől: „Nagyon unom, hogy évente 5 milliárd eurót arra költünk, hogy néhány ember az ön környékén gazdagabb legyen”.)
Ez a zsarolási potenciál annál erősebb, minél jobban szerepel itthon az EP-választáson az Orbán-párt, azaz minél nagyobb képviselőcsoport elmozdításával tudja fenyegetni a Néppártot. Ahhoz, hogy ez a helyzet – és vele az Orbán-rezsim túlélési perspektívája – jelentősen megváltozzon, most csupán annyit kell tenni, hogy le kell értékelni a Fideszt a Néppárt szemében. Ahhoz pedig, hogy a Fidesz leértékelődjön, arra van szükség, hogy jelentősen csökkenjen a fideszes EP-képviselők száma az öt évvel ezelőttihez képest.
Nézzük akkor a számokat. Magyarországon az EP-választás egyfordulós, arányos listás szavazás, amelyen csak pártok indulhatnak. A szavazás 21 mandátum sorsáról dönt. 2014-ben az EP-választáson összesen 2. 319. 493 szavazatot adtak le. Ennek alig a felét (1. 193. 991) kapta a Fidesz listája, mégis elvitte a parlamenti helyek közel 60 százalékát. Egy mandátumhoz ugyanis körülbelül 5 százaléknyi szavazatmennyiségre van szükség, a mandátumot nem eredményező szavazatok pedig egyszerűen elvesznek.
A 2014-es EP-választásra májusban, mindössze másfél hónappal az ellenzéki szavazókat demoralizáló, a Fidesz számára ismét parlamenti kétharmadot hozó országgyűlési választás után került sor, egy olyan pillanatban, amikor az összefogás gondolatához a kudarc és a reménytelenség képzete társult. Most másképp van: a rabszolgatörvény botrányos megszavazása után a parlamenti ellenzék egységesen lépett fel, amit az ellenzéki szavazók nem egyszerűen tudomásul vettek, de a karácsonyi-újévi időszak tüntetéseinek tapasztalatai szerint lelkesen üdvözöltek, reményt adó politikai fejleményként fogadtak. 
A lázadás esztétikája
- Részletek
- Készült: 2019. január 06. vasárnap, 14:52
- Találatok: 1544
Tegnap kikerült az éterbe az a felvétel, amelyen Varju László képviselő színjátékot folytat, és félrevezetésül vereti meg cibáltatja magát, sőt külön kérésre a lábát is csavargattatja, mint valami mosott ruhát a patak partján. Az előadás oly jól sikerült, hogy le sem adták közszolgálatilag, mert megzavarta volna a rózsaszínű vattacukros kurvavilágot. Viszont, mint ahogyan minden napvilágra jut előbb-utóbb, a szépségkirálynő pornófelvétele, az őszödi beszéd és Kósa kupakjai, ez a színjáték is közkincs lett, hogy elgondolkoztassa az olyan panelprolit, mint amilyennek magam is születtem.
Azt mutatja nekünk ez a kis színes, hogy négy fogdmeg kezelgeti a képviselőt nagy elszánással és emellett szenvtelenül, mint gyakorlott bérgyilkos, tapasztalt verőhuszár vagy keretlegény, ez még felugrik jeligére. Olyan hűvös, érzelemmentes a dolog. Nincs szó indulatról, ez is egy szakma, amit aljanépek végeznek mocsadékok megbízásából, mert így ránézésre ilyesmit igazi férfiember nem tesz, csak és maximum vak komondor tulajdonosok meg bandában nagypofájú beszariak. Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy képviselőt klopfoltak – bár az is döfi -, nézegessük csak a közösen ütlegelés tényállását és az ebből való fakadásokat.
Varju Lászlóból hős lett, mártír, népmesei alak és szenvedő Krisztus, pedig nem is akarta igazán. Ő csak olvasgatni akart, erre nekiestek, s abban a pillanatban másra nem is gondolt, mint, hogy szorult helyzetéből szabaduljon, egy perc múlva pedig már szimbólummá vált. Így születnek a legendák, és így rúgja tökön magát a rendszer. A tüntetők közül kiemelt füstgránátos lány, a hajnalban elvitt újságíró mind egycsapásra és szinte akarata ellenére válik mitikus alakká, amely azt mutatja a tüntetőnek és arra biztatja, hogy lehetne ő is kamikázé. Így szoktak kitörni a forradalmak és parasztlázadások.
A néplélek könnyen azonosul a szenvedővel és elnyomottal, főleg, ha szembe állítják a legkisebb fiú hősiességét a zsarnok királlyal. Esetünkben míg Varju képviselőt négyen teperik le, a mi királyunk kizárólag négy napszemüveges fogdmeggel körbevéve jelenik meg a nagyvilágban, plusz még a kevlár a nagy gyomrán, ami különösen előnytelen, viszont undorító is. Ő utcai harcosnak nevezi magát, aki rendíthetetlenül áll az ágyútűzben, csak néha szalad a függöny mögé. Míg Varju képviselő, a lépcsőházi harcos entestével vesz részt a küzdelemben, s főleg túlerő ellen, azonban rendíthetetlenül, holott csak a szabadulás esélye nélkül földre teperve és megbéklyózva.
Ha Orbán járna színházba, végezne némi esztétikai erőfeszítést magában és tisztában lenne néhány fogalommal, úgymint komédia vagy tragédia, esetleg katarzis, akkor nem követne el alapvető hibákat, amellyel önmagát nevetségessé, ellenfelét pedig hőssé teszi. A NER viszont tapló az urával együtt, és – többek között – ez is okozza majd a vesztét.
Lopológia
- Részletek
- Készült: 2019. január 05. szombat, 17:07
- Találatok: 1870
Üdvözlöm önöket elvtársak. Elvtársak! Ne hangoskodjanak, elvtársak! Így. Tehát, üdvözlöm önöket elvtársak az Orbánizmus Viktorizmus Esti Egyetem vadonatúj kurzusán, a lopológia előadáson. Az élet rohamléptekkel halad, elvtársak, mi pedig loholunk utána. Két napja sincs, hogy kedves vezetőnk felháborodott, mert a közpénzből nagyon sok tűnik el ismeretlen és illetéktelen kezeken, ami tarthatatlan. És lám, máris itt van nekünk ez a stúdium, amely arra oktat, hogyan dolgozzunk azon, hogy a pénz a kijelöltek számláján landoljon minden bizonyossággal és kellő mennyiségben.
Ha most sorosista lennék, azt mondanám, ezek még lopni sem tudnak, ami nem lenne igaz. Mert tudunk. Másrészt pedig a pénz szokásostól eltérő útja éppen nem lopás, se nem korrupció, hanem irányított tulajdonosváltás, művészileg szerkesztett közbeszerzés vagy nemzeti feltőkésítés, esetleg Isten kifürkészhetetlen útja. Lopásnak csak azok nevezik, akik nem érnek fel a mi nagy és nemes eszméinkhez, nem érzik a NER erőtereit és szívcsakráit, mert soha nem jártak a Pilisben és nem néztek Szűz Mária barnáskék szemeibe szenvedése közben, amikor a kisfiát bántották a római migránsok.
Kérdezhetnék akkor, hogy tantárgyunk mért viseli a lopológia nevet. Ne tegyék, akkor követik el a legnagyobb hibát. Mi nem kérdezünk, nem gondolkodunk – ebben rejlik az erőnk -, mi teszünk. Csináljuk, amit Pártunk előír, mert a Párt tévedhetetlen, s aki ebben nem hisz, annak nincs helye miközöttünk. Viszont most egymás közt vagyunk, ezért néhány érdekességet, műhelytitkot elmesélek a mi észjárásunkról. A közembereknek bátran mondják, hogy lopológiát tanulnak, és meséljék el nekik, hogy ez a nagy spanyol futballedző, Julen Lopetegui eszméit tartalmazza, és magyarázzanak tolódásról meg pressingről, úgysem fogják érteni.
Mert, elvtársak, ahogyan a Párt új irányvonalát Schmidt Mária asszonyelvtárs oly frappánsan kifejezte, ellenfelünk, mondhatni ellenségünk ostoba és bunkó, tudatlan állat mind az összes. Mi, übermenschek annyira fölöttük állunk, hogy nem is beszélünk egy nyelvet, más a ruhánk, más az ételünk meg a házunk. Azok ott mind örülhetnek, hogy luk van a seggükön, és etetjük őket krumplival, szánkóval, tűzifával. Összefoglalva tehát: nyugodtan mondhatják a helótáknak, lopológiát tanulnak, mi tudjuk magunk közt, ez mi, ők meg csak bámulják a stadionjaikat, és ennyi elég is ebből.
Mi hát a vezérlő eszme a lopológiában, hogy a tárgyra térjek végre. Elvtársak, egy alapszabály van, amit mindenkinek be kell tartania, különben színházba kell mennie. Szóval elvtársak, nem mindenki lophat. Ismételjük el hangosan háromszor: nem mindenki lophat. Helyes, köszönöm. Ki lophat akkor? Tehetik fel a kérdést nagyon helyesen. Nos, a kiválasztottak elvtársak, a még nálunk is egyenlőbbek. Ezek köre szűk, mindig központilag és meghatározott. Gondoljanak csak Simicskára, bár félve ejtem ki a nevét, de remélem tudják, miről beszélek. Mindenkiből lehet Simicska, ezt soha ne feledjék.
Második kérdésként vizsgáljuk meg, mit lophat a kiválasztott? Egyszerű, bármit, ami megtetszik neki, földet, kastélyt, tévét, újságot. Bárkitől elveszünk bármit, amit csak akarunk. Visszafogjuk a reklámot, így visszük csődbe, meglátogatja a NAV, a Számvevőszék, vagy le is csukhatjuk a tulajdonost, mert Virág elvtárstól megtanultuk a dolgok működését, tudják: “Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, öt perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!” Ebből is látható, fékek és gátak nem léteznek, azt csinálunk, amit csak akarunk.
Maguk viszont nem. Nem azért tanulnak, hanem, hogy a központi direktívákat feltétel, kérdés és kételkedés nélkül végrehajtsák, és a rendszerben mindenki megkapja, ami neki jár.
New Age
- Részletek
- Készült: 2019. január 04. péntek, 21:39
- Találatok: 1485
Mintha kezdenének összeérni a szálak, kies hazánkban úgy hömbölögnek az események meg a dolgok, ahogyan a cica pofozgatja a gombolyagot. Az történt tegnap ugyanis, hogy egészen érthető módon, az évek óta semmibe vett képviselőknek végleg tele lett a töke, és kivonultak a parlamenti lépcsőre, ahol már nem Kövér az úr, majd meghirdették az összellenzéki tüntetést nem a rabszolgatörvény, hanem a rendszer ellen.
Ez már döfi, már habosodik a torta, és végre talán a fideszcsürhe is kezdi megérteni a játékszabályokat, amikor felháborodva sajtótájékozzák, hogy jé, ezeknek meg a hatalom megszerzése a fontos, hallatlan. Mondják. Hát mi a kendermagos kutyafaszát akarnának a megalázottak és megszomorítottak, amikor voltaképp már az is hazaárulás, hogy eddig asszisztáltak a cirkuszhoz, amitől úgy tűnt, európai módon mennek a dolgok itt, és hát, nem.
Azt ugyanis, amikor az ellenzék javaslatait meg nem hallgatják, szavazata semmit nem ér, csak töltelék Orbán vacsorájában, ahol törvény csak abból lehet, amit a Fidesz, következésképp Orbán Viktor Mihály akar, és lesz is, hiszen ezek a legképtelenebb ökörségeket is megszavazzák, szóval az ilyesmit őszintébb helyeken rendeleti kormányzásnak hívják. (Azt csinálok, amit csak akarok.) Voltaképp ez folyik itt 2010-óta, csak még nem mesélte el senki sem.
S hogy még mennyire aljasul van ez itt minálunk. Legutóbb Adolf bácsi dolgozott így, de annál még ő is gerincesebb volt, hogy miközben Londont bombázta, nem volt pofája pénzt kunyerálni tőlük puskaporra. S ha már idáig jutottunk, ezek az ellenzékiek még szinte ki sem álltak a lépcsőre, még csak gondolat volt a fejükben, hogy mind együtt, balról jobbra és jobbról balra közösen akarják elűzni a zsarnokot, és már megy a fintorgás meg a szájak huzigálása.
Ezzel hogy, azzal mért nem, vagy csak egy kicsit, zajlik a farkak méregetése, amihöz egyetlen apróságot teszek hozzá szintén az Adolf-féle vészterhes időkből, amikor Churchill bácsi magyarázván különös együttműködéseit, ilyen frappáns dolgot mondott: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.” Vajon mit akart mondani a bácsi a vélhetően már akkor is viruló ostobáknak? Elmélkedjünk el ezen.
A Fidesz szerint egyébként ez az egész színészkedés, pillanatnyi politikai balhé csupán, és ez az ostobaság zene az ember fülének, hogy ezek ennyire hülyék. Hogy nem látják a ház égését, hogy az oldat telítődött, és egy gramm mocskot nem bír már befogadni. A szakszervezetek is meghirdetik holnap az országos sztrájkot, és ez is frappáns dolog, de majd kiderül mire elég. Viszont egy biztos: ez egy új kor, amely már a két héttel ezelőttivel sem összevethető.
New Age, s nem az usákos, ötven évvel ezelőtti, amely igyekezett egy új szakralitást teremteni, hanem a J. A.-féle amelyet a mi drága költőnk így öntött szavakba: “Uj nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj.” Ennél frappánsabban nem lehet elmesélni, hogy itt nem két érdek, hanem már két világ áll egymással szemben, amely alapvetően különbözik nyelvében, erkölcsében és esztétikájában a másiktól.
Mondhatnánk azt is, az egyiknek vannak ilyen készségei, míg a másik hiányt szenved belőlük. Ám akkor azt mondanánk, hogy a fideszcsürhe nemcsak gonosz, hanem bunkó is, de ilyet nem teszünk, mindenki ítélje meg maga a viszonyokat. A lenini forradalmi helyzet viszont momentán az Neriában, hogy az uralkodó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, az elnyomottak pedig nem akarnak a régi módon élni. Ebből bármi kisülhet, még fogpiszkáló is, ha el nem csesszük.
A mókát és a kacagást feledve azonban az is igaz, hogy az erőszakszervezetek azért kapisgálnak már valamit. Erre utal, hogy a fővárosban fokozott ellenőrzést rendeltek el, ami azzal jár, hogy minden indok nélkül bárki segge lukát is átvizsgálhatják. Szörnyülködik mindenki, azonban csendesen utaljunk rá, októbertől ugyanez él már nyolc megyében – Zala, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg –, csak nem dobolták ki hangosan.
Sőt, ha ehhez hozzátesszük, hogy a migrációs válsághelyzet is éles, ami más cuki kurvaságokra is feljogosítja a hatalmat, akkor beláthatjuk, még akármi is lehet ebből, voltaképp nyakunkon a potenciális vérontás.
Hülye vagy
- Részletek
- Készült: 2019. január 03. csütörtök, 21:06
- Találatok: 1605
Ahogyan Mária Teréziát annak idején jó okkal nevezték Európa anyósának, mert számolatlan gyermekeit tökéletes ritmusérzékkel helyezte el a legkülönfélébb uralkodóházakhoz dinasztikus megfontolásokból, erre a sormintára rímelve mi pedig bízvást hívhatjuk Novák Katalin államtitkár asszonyelvtársat nemzetünk dadusának vagy védőnőjének. Tőle olyan büfi, kakás pelenka és popsikenőcs szagú lesz a haza. Nem áll jól neki, de nem érdekli, szintén, akárha Mária Terézia, hatalmi megfontolások miatt játssza ezt a szerepet, viszont szarul.
Fölöklendezte őt a kontraszelekció, és most itt pancsol, hangoskodik. Ez megy most, beérett a Fidesz harmadik vonala, virágzik a selejt és ordibál. Németh Szilárdnak is ettől ilyen hangos a szája, ő azonban tankokban és tarackokban utazik, kiegészítve a velős pacal receptjével. Ellenben most arra jutottak – mert azt mondták nekik, jussanak erre -, hogy az ellenzék és a tüntetők méltatlanok, primitívek, összefoglalva: nem érdemlik meg az életet. Új a helyzet nagyon, az eddig papírmasénak tartott alakok önálló életre keltek, arcuk lett és akartuk, amivel a Fidesz nem tud mit kezdeni, tehát bunkónak nevezi a fuldoklót. Ez is egy nívó.
Róbert Gida mondhatja szeretettel Micimackóról, hogy csökkent értelmű, én is Novákról és Némethről, mert költő vagyok. Ők ketten – meg a többi – azonban nem az ellenérdekelt oldalról ugyanezt, mert a paraszt még komolyan veszi. És pláne nem hülyézheti le Novák államtitkár asszonyelvtárs a háromnegyed országot, azt a lakossághalmazt, amelynek herótja van tőlük és föláll a szőr a hátán az ájtatos alávalóságtól. Pedig ezt tette. Rád is, én nyájasom, aki most bűnös módon engemet olvasol, még rád is azt mondta, hogy degenerált vagy.
Mert énnálam azt mutatja ez a kijelentése, hogyaszongya:
“Nehéz lehet azoknak, akik valamiért nem tudják támogatni a kormánypártokat, mert úgy látom, egyik ellenzéki párt sem kínál számukra valós alternatívát. Gondoljon bele, hogy ez azt jelentené, hogy azok közül kellene valakiknek vezetni ezt az országot, akik most valóságshow-t játszanak az utcán, színészkednek és provokálnak, és méltatlan módon viselkednek.”
– tehát az ellenzék az hülye, és aki szimpatizál velük az úgyszintén. Jobb kocsmákban ekkor megkérdik, mi van kisanyám, és puff, egy pofon már csattan is.
Én ilyenre nem buzdítok egyáltalán, csak a bicska nyiladozik a zsebemben, amikor a pofámba vágja ez a dadus, hogy rossz lehet nekem. Tévedni teccik, én ilyen liberális takony módján kurva jól érzem magam, és egészen jól szórakozok államtitkár asszonyelvtárs görcsölésén és a rezsis hadvédőén úgyszintén. Őtőle tényleg nem várta volna az ember, hogy mások szellemi képességeit firtassa, és mégis megtette. Lám, mire nem jó a marhanagy önbizalom. Mégis azt mondom például Menyhárt Jenővel, hogy jó lesz nekünk, a súlytalanságban szeretkezünk. Hogy akkor ezzel mit kezd államtitkár asszonyelvtárs, az viszont érdekelne.
Épp azért is, mert például egész Európát ilyen friss szarszagú pelenkázóasztallá alakítaná államtitkár asszonyelvtárs, mert abban is reménykedik, hogy a választások után átrajzolódik a kontinens politikai térképe, és a családbarát vonal kerül hatalomra. Ebben pedig az van benne, hogy eddig mondjuk Macron újszülötteket vacsorált, míg ellenben a mi rendőrségünk tele szeretettel és emberséggel szakította el az anyjától azt a kisdedet, akiről úgy látták, a kilakoltatás után a szülőnek nincs hová vinnie. A nagyok mehettek a híd alá majd a börtönbe, a kicsik az árvaházba.
Igen, nem
- Részletek
- Készült: 2019. január 03. csütörtök, 00:18
- Találatok: 1561
Azt mondta újévi intelmeiben Áder álamelnök elvtárs: “Csak rajtunk múlik, hogy mire mondunk nemet és mire mondunk igent.” – És ezzel magára szabadította a poklot, mert ezen én elgondolkozok, és tudományos alapossággal bebizonyítom, hogy szaralak, meg a cimborái is, tehát elűzhetők, sőt, muszáj is lesz.
Mondhatnád, nyájas olvasó, hogy ne szórakozzak, te ezt már magadtól is tudod. Ez igaz lehet, ámde mennyire örömteli meg hasznos, ha nem csak az érzéseinkre és ösztöneinkre hagyatkozva jelentjük ki, hanem filozófusok és egyházatyák gondolataival támasztjuk meg állításunkat, ugye.
Elsőként a szóhasználatról, hogy álemelnök elvtárs mért egy l-es elnök, és mért nem kettő, mint más, normális országokban. Ezért, mert országunk nem normális, hanem ilyen különleges hely a Föld nevű bolygón, ilyen félfeudális, egészen fasiszta, malomalja, fokos hely. Csak itt érthetik meg az alattvalók az alaptörvény asztalának iszonyatát, s csak mimagyarok tudjuk, mi az a nemzeti konzultáció, ilyen a végtelen Univerzumban máshol nincs. Így, midőn a NER hajnalán az előző államelnök önmagát egy l-el írta be a történelembe, azóta ez így maradt, és így is lesz, míg a NER és még két nap.
Áder álamelnök elvtárs tehát csak egy kicsit nem a snecikre gondolt, meg a pontyokra, és máris belekeverte magát – pedig nem is óhajtotta – a szabad akarat, a liberum arbiturum igazából megoldhatatlan problémakörébe. Ez voltaképp azt vizsgálja, hogy Isten is gonosz-e, vagy ez a félresikerült teremtménye, az ember önszántából az, és nem eleve elrendelve. Nem mindegy ugyanis. A természettudományok és Sheldon felől közelítve azt tudjuk mondani a lökött fizikussal, hogy determinisztikus világban élünk ugyan, mégis van szabad akaratunk. Szükséges – mint ő mondta – táplálék bevitele az organizmusba, levegő meg víz ezek feldolgozásához, és a salakanyag ürítése, minden más választható.
Szellemi síkon nem ilyen egyértelmű a dolog, mert az okosok mindig mindent túlbonyolítanak. Ám meg kell hagyni, némelyik elképzelés feloldozást ad a hülyeségre, a gonoszságra viszont egyik sem. Arisztotelész szerint például a tudatlanságból elkövetett cselekvést nem az akarat irányítja, mert ebben az esetben az értelem nem figyelmeztet arra, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen a delikvens. Ez esetünkben a fideszes választók szemszögéből mérvadó, mert már Jézus is bocsánatot kért azok számára, akik nem tudják, mit cselekszenek. Áderilag előre nem jutottunk a görög segítségével azonban, nézzünk hát máshol körül.
Itt van nekünk mindjárt Hippói Szent Ágoston, aki szerint az emberi akarat szabad, innen ered a világban levő rossz is: az embernek szabadságában áll, hogy ne a jót cselekedje. Tanítása szerint a bűnbeesés után az emberi lélek önállósult, vak akarások színtere lett, így, ha az emberben nem volna meg a választás képessége, akkor nem létezne számára különbség a jó és a rossz között. A jóra való szabadság azonban nem minden embernek jutott osztályrészül. – Mondja Ágoston, és elborzadva látjuk, hogy kies hazánkat kizárólag olyanok irányítják, akik nem részesültek ebben a kegyelemben.
Ezzel szemben David Hume arra tanít, hogy az én létezése mellett nem tudunk meghatározó érveket felhozni, tehát nem beszélhetünk szabad akaratról. Az ész sem előidézni sem megakadályozni nem képes semmiféle cselekedetet; erre csak a személyek képesek. S mivel az ész a szenvedélyek fölött nem gyakorol befolyást, így a cselekvés erkölcsi szabályozása nem származhat az észből. Ilyesmit hadovál Schopenhauer is, amikor azt állítja, az ember, akárcsak a természet dolgai, a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvéseink nem szabadok, az ember először megismer és azután akar, nem először akar és azután megismer.
Mivel azonban mi keresztény, magyar középosztálybeli úriemberek vagyunk, nézzük, mit mond erről az egész kuplerájról a katolicizmus.