ÉLETMINŐSÉG
- Részletek
- Készült: 2013. április 29. hétfő, 19:04
- Találatok: 1443
Nincs ma kedvem a politikához. Tulajdonképpen lassan semmihez sincs. Amerre nézek, csak mocsokkal, bűnnel, iszonyú gondokkal találkozom, egyre kevesebb a nevetés, a jókedv, egyszerűen ebben az országban nincs már lassan minek örülni. A környezetem is vergődik, jóllehet nem nyomorog senki sem a családból, de mindenkit nyomaszt a létbizonytalanság, az örökös megfelelési kényszer, a holnaptól való félelem. Nem azért, mert bármelyikük is lusta, vagy ostoba lenne, hanem azért, mert az élet végletesen kiszámíthatatlanná vált. - Ma még van munkád, holnap megjelenik a német vagy holland tulajdonos, vagy a magyar állam, aki leépít, összevon, átszervez, megszünteti a számára gazdaságtalan tevékenységet, törvényt módosít, rendeletet hoz - az pedig, aki hétfőn még munkaterülete elismert specialistája volt, holnaptól munkanélküli páriává válik. / pupublogja
A mély gazdasági válságból való kilábalás, a növekedés újraindítása, munkahelyek teremtése, a versenyképesség erősítése ma Magyarországon nem(csak), sőt alapvetően nem gazdasági kérdés. Meghívhatjuk a világ legjobb közgazdászait, természetesen a hazaiakkal együtt, hogy dolgozzanak ki rövid- és középtávú gazdasági stratégiát. Ha a legjobbat is találják ki, a program minden valószínűség szerint megbukik a magyar társadalom jelenlegi állapotán. A társadalomnak az elmúlt több mint egy évtizedet jellemző tudatos és legalább annyira felelőtlen megosztása, továbbá a hasonló időszakra visszavezethető kártékony és felelőtlen tudatmételyezés a legnagyobb akadálya a gazdasági motor újraindításának. Ebben az írásban nem kívánok foglalkozni azzal, hogy e helyzet kialakításában kit milyen felelősség terhel. Azt azonban le kell szögezni, hogy a társadalom megosztásában és tudatfertőzésében okozott kár a társadalommal szemben elkövethető legnagyobb bűnnek számít, aminek következményeit – sajnálatos módon – nem a bűnelkövetők, hanem a magyar társadalom lesz kénytelen magára vállalni és elszenvedni.
A mindenek előtt és felett összefogás hívei hátradőlhetnek: megvan, kimondták. Mennyire kell ennek örülni? Háááát, én a nulladik napon egyelőre úgy fogalmaznék, van egy kis öröm is az ürömben. Jah, kiccsávók, most lehet izzítani azt az emlegetett forródrótot, ha már megvan, mert nyilván beszólás következik. Az összefogásra kétségtelenül régen és tömegesen meglévő társadalmi igény végre ki van elégítve, ez valószínűleg jó hatással lesz a szövetkezők támogatására. De a nulladik pillanatban így elb@szni ahogy sikerült, nem hétköznapi teljesítmény. Ha direkt volt azért, ha meg nem, akkor azért. Tudom, tudom, lehet legyinteni, hogy ha van sapka, ha nincs, kurvaannyát a nyúlnak. De az a kismiújság azért ennyire nem egyszerű. Mármint akkor nem, ha tényleg kormányváltást akartok a szövetkezéssel, és nem egy tagság nélküli ultiklubot a szabadidő hasznos eltöltésére. /
Egyszerűen nem tudok hová lenni a csodálkozástól! Hogy ennek a Magyarországot kigebinelő Orbán & Tsa. Kft.-nek, illetve annak tagjainak micsoda baromi szerencséjük van szinte mindíg! S még akkor is, amikor látszólag nincs. - Bevallom őszintén, bennem sem az 1989-es (Nagy Imre és társai újratemetésén elmondott) Orbán-beszéd, sem pedig az 1990-es, országgyűlési választások kampánya során követett fideszes taktika nem szóllaltatta meg a vészcsengőt. Még ma is állítom: akkor erre nem volt semmi okom. Osztán egy esztendővel később volt szerencsém látni, hogy városunk önkormányzatán belül az ifjonc fideszesek többsége miket (és főleg kikkel) kezdtek művelni. Számos, velem egykorú (vagy fiatalabb) fideszes képviselőtársam alig másfél esztendei mandátumbirtoklás után elébb drága öltönyt húzott a korábban pucér seggére, majd azt bele tette egy ugyancsak áros, csilivili autóba. És ami “idelent” folyt “kicsiben“, ugyanaz ment “odafönt” és “nagyban“.
Példátlan és megalázó, hogy az Európa Tanács monitoring bizottsága szerdán megszavazta a Magyarország elleni megfigyelési eljárás megindítására vonatkozó javaslatot. Nem a magyar emberekkel van bajuk, hanem az országot vezető kormánnyal. Ez a döntés az ET fennállása óta példátlan, hiszen korábban sohasem fordult elő, hogy egy EU-tagország esetében a demokráciával és a jogállamisággal kapcsolatban olyan súlyos aggályok merüljenek fel, amelyek a monitoring bizottság szerint indokolttá teszik az eljárás beindítását. A döntés üzenete egyértelmű: Európa nem tekinti Orbán Viktor Magyarországát teljes értékű demokráciának.
A rezsicsökkentés megvédése érdekében nemzetközi támogatókat is próbál szerezni a Fidesz. Elsőként Phenjan jelezte, hogy csatlakoznak a kezdeményezéshez. "Így már Magyarország lakosságának több mint kétszerese, 23 millió ember állt az ügy mellé, reméljük ebből a szolgáltatók levonják a megfelelő tanulságot" - nyilatkozta Hoppál Péter, a nagyobbik kormánypárt szóvivője, majd újabb 4%-kal csökkentette a saját rezsijét.
A Tárki idén a tavalyihoz képest enyhén csökkenő migrációs potenciált mért a magyar lakosság körében. Ennek ellenére az elmúlt két évtizedhez képest ez még mindig kiemelkedően magas értéknek számít. Azonban feltehetjük a kérdést, hogy ez egyfajta trendfordulót jelenthet majd kivándorlásban? A hazai rossz munkaerő-piaci helyzet, a hagyományosnak mondható célországok (Ausztria, Németország) munkaerőpiacának megnyitása a 2004-ben csatlakozott országok állampolgárai előtt növekvő migrációs szándékban és rekordszámú kivándorlóban kulminálódtak. A migrációs potenciál legvonzóbb országai között még mindig a szomszédos Ausztriát, Németországot és az Egyesült Királyságot találjuk.
A közmunka csak a statisztikát javítja - Évtizedes mélypontra zuhant ez év elejére az alkalmazottak száma hazánkban, és a most közzétett felmérések szerint egyelőre esély sincs a helyzet javulására. Ehhez a gazdaság élénkülésére, a növekedés beindulására lenne szükség, aminek azonban a derűlátó kormányzati prognózisok ellenére nincsenek meg az alapvető feltételei. Sajátos jelentést hozott nyilvánosságra a napokban a KSH a februári munkaerőpiaci mutatókról. Először fordult elő, hogy a sajtónak megküldött összefoglalójában egy szót sem vesztegetett a leglényegesebb adatra, az alkalmazottak számának alakulására, ehelyett hosszan méltatta a reálbérek növekedését. Ez utóbbi valóban kiemelésre kívánkozott, hiszen két éve jószerivel először – a vártnál alacsonyabb inflációnak köszönhetően – valóban reálértékben is kissé növekedtek a lakossági jövedelmek. Legalább ilyen fontos információ lett volna azonban, hogy az alkalmazottak száma tíz éve nem látott mélypontra zuhant, ez viszont a sajtóanyagból egyszerűen kimaradt, a részletes jelentésszövegben lehetett csak megtalálni.