Hírek

Nem hozzáértő emberek mondják ugyan, de nem is kell mondaniuk, mert ez a tapasztalat, hogy győzedelmes és nem fajkevert országunkban egyes vállalatok, vállalkozók euróban kérik a szolgáltatásuk árát, a lakosság élelmesebb része szintén a közös valutában hirdeti meg a házát, lakását, lévén a forint annyira szar és kiszámíthatatlan, hogy csak így érzik biztonságosnak. Kezd kialakulni a másodlagos pénzpiac, amire a kormány is vallomásszerűen ráerősített, Varga pénzügyes adókönnyítésként kiböfögve jelentette be ugyanis, hogy dollárban, euróban is fogadnak el adóbefizetéseket.

És éppen ez az a hatalmas teher, hogy innentől és mindezek után mind az ő népei nem vethetik a szemére neki, hogy miként vezetne egy országot, ha saját pénzügyeit se tudja vinni, ha megtakarítása sosincs, ellenben vagyona sem gyarapszik soha, hogy látszatja nála semminek nem mutatkozik. Olyan, mint egy kezdő háziasszony, vagy mint egy részeges téeszelnök, egykutya, seckojedno, mondhatni pénzt az ember ilyen kezébe nem ad, inkább kiszedi belőle, mielőtt ismeretlen helyekre tűnne el. Szóval mostantól nem látunk bele miniszteres urunk zsebibe, se a haverjaiéba, se az ellenzék sorainak brifkójába.

Meleg volt már reggel is, de az anyu melegittőt adott rám, hogy az erdőbe meg ne sérüjjek, meg, hogy kullancs ne jöjjön belém, bár nem tudom, mi az a kullancs, és hogyan tudna belém jönni, hogyha nem is akarom. De nem is mentünk messzire, erdőbe se, csak az ovi mellé a rétre, igaz sok a fa ott, gyűjteni is lehet, ha találunk. Sorban kellett menni katonássan a rétig, a Kisböske az nyafogott, hogy éhes, a Pityu meg bohóckodott, ahogyan szok mindig. A dadus nem jött el velünk, ezér az Ibojnéni ideges volt, hogy el ne vesszünk, szaladgált előre meg hátra, mint amikor a képviselő bácsi vitt minket a határra migráncsnézőbe.

Az Alapjogokért Központ biztosan, amely Supporting Sponsor néven és címen kénytelen volt huszonnyolcezer dollárt perkálni, a többiről, ami jóval nagyobb tétel, nem tudunk, és nem is fogunk tudni soha a titkosítások országában. Nem olyan időket élünk, amikor ilyenre kellene költeni, de egy kis önfényezés Orbánnak minden pénzt megér, mert míg azzal indítottunk, hogy messzire ment ember azt mond, amit akar, és ezt mindjárt el is meséljük, ha a szólást visszafordítjuk az eredeti színére, akkor a messziről jött is ugyanezt teszi. Mindkét állítás hatványozottan igaz Orbánra, akinek ez a szereplése már nem a szekunder, hanem a primer szégyen kategóriájába tartozik, de nem neki ég a képe, hanem nekünk.

Ha úgy vesszük, egy évvel ezelőtt a maihoz képest boldog békeidők voltak, és Orbán népe nem nézte nyálcsorgatva azt a nemzeti kenyeret, amit egy naptárfordultával valószínűleg nem tud már megvenni. Hozzáértő népek mondják nekünk, hogy pár napon belül ezer forint lesz a kenyér kilója. És most ne a mindenféle faksznisra – ilyen bogyó, olyan mag – tessenek gondolni, hanem olyan mezeire, amely Kádár apánk alatt háromhatvanat kóstált. Na, azok voltak az igazi békeidők, és sokak számára olyannyira, hogy épp a nemzet atyja utáni nem is látens vágyakozás az mások mellett, ami Orbánt sokak szemében annyira vonzóvá teszi.

Ezt Putyin sem mondhatta volna szebben, és innen nyer értelmet az is, amit Orbán Tusványoson a fajok keveredésén kívül még előadott, miszerint, ha Trump (és Merkel) lenne még mindig hatalmon, a háború ki sem tört volna. A merkeli utalást nem értjük, csak érezzük, Trump viszont világos, mert Orbán szájával beszél, ugyanazt gondolják ezek ketten a világról, és elég rosszul gondolják. A találkozó, amiről Orbán most posztolgat, ilyen szemszögből lehetett volna a gelendzsiki Putyin-palotában is, amiről viszont Navalnij készített ugyanolyan drónvideót, mint amilyet Hadházy szokott Hatvanpusztáról. Navalnij sorsát ismerjük, Hadházyt pedig innentől fogva féltjük, de ez csak intyeresznij mellékszál.

Margit néni, a felesége észre sem vette az ura lázadását, hogy megtagadta a házi teendőket, csak akkor eszmélt a langyos malátába áztatott száraz zsömle majszolásából, amikor a tehén különösen bőgött, a disznó szünet nélkül sivalkodott, a tyúkok pedig ki akarták dönteni a katroc ajtaját, sőt, a Morzsi is különösen húzta a lábát, ahogyan közlekedett a kiégett füvű udvaron. Margit néni szólongatta az urát kedvesen, hogy merre vagy te istenátka, vén barom, így kajtatott utána bájosan, amikor meglátta őt a felhajtó közepén ücsörögni, mint egy Buddha. De erre nem gondolt, mert Buddhát ő nem ismert. Krisztustól kérte tehát, hogy essen bele a nyavalya a vén bolondba, de ő sem tett érte semmit.

Szijjártó Péternek egyáltalán nem kellene külügyminiszternek lennie, mert az, amire képes – leégetni az általa képviselt országot -, nem szerepel úgy általában a külügyminiszteri feladatok között. Összegezve, amit Szijjártó csinál és tesz, azt egyetlen más külügyminiszter nem teszi és csinálja, így őt inkább nevezzük hungarikumnak, mielőtt másképp definiálnánk. Nem volt véletlen egyébként a mi drágaságunk ebbéli és ilyen megnyilvánulása, hiszen előadást tartott, és egy héttel ezelőtt Orbánnál láttuk, mire képesek ezek, ha az övéik előtt kell beszélni, és meg akarják mutatni, ki a faszagyerek, amiből viszont csak lelkük éjsötét tartalma türemkedik ki, előbugyog mintegy a mélyből.

Megfontolandó lehetne tán idén a több Balaton, kevesebb Adria egyszer már bebukott szlogenjét betartani, mert mi van, ha fölismerik az ember képit a horvát vendéglősök, és hazazavarják az anyukájába. Meg az út. Hogy mivel lesz a menet. Ahogyan harminc éve mindig egyfolytában, nem is kormánygéppel, vagy a fekete, páncélozott, géperejű járművel, az se mindegy ilyen benzinárak mellett. Sőt, mi van, ha a nem is kormánygép is köteles extraprofitadót fizetni, mint a többi társaságok, és tovább terheli az utasra, ami miatt a nem is kormánygép ellen fogyasztóvédelmi vizsgálatot rendel el a Varga Jucus.