Lófej a dunna alatt
- Részletek
- Készült: 2021. május 14. péntek, 10:01
- Találatok: 2097
A maffia most épp a bérlakásaitól akarja megfosztani az önkormányzatokat törvényi erővel, mégpedig úgy, hogy töredékárért adatná el velük. Aki ért ehhez – és aki nem – azt mondja, a cél az, hogy az ilyen ötös számú tagkönyvek fillérekért vehessék meg a bérleményt, illetve, hogy a ner-lovagok, oligarchák, csókosok és fekete napszemüvegesek fölvásárolhassák azokat. A haszon a maffia szempontjából kettős, újabb tökönrúgás az önkormányzatoknak, illetve a hiénák kielégítése. Az viszont, hogy ez az akció szintén a hozzáértők – és otusiderek szerint is – a hajléktalanok számát növeli, a Fidesznek édesmindegy, hiszen mint tudjuk, maga a fogalom hiányzik a szótárukból.
S ha mégis akad utcán élő polgártárs, márpedig akad, az kizárólag rendészeti probléma vagy esztétikai kérdés. Az én városomban is annyira zavarta a belváros fideszista önkormányzati képviselőjét a hajléktalanok padon ücsörgése, hogy inkább leszedette azokat – mármint a padokat –, így az ügyet meg is oldotta. Ennyit jelent a Fidesznek egy ember élete, vagy ennyit sem. Míg a járványban a halottakat azért úgy ahogy megszámolják, a homelessek még csak egy számot sem érnek, mert nincsenek is. Minderről már sokat diskuráltunk, és semmi sem változott, ideje volna tehát a kezünkbe venni a sorsunkat, nem csak a Fidesz által irányítottan elszenvedni azt. 
Most képzeljük el, midőn Semjén Zsolt tiltakozásul az ellen, hogy Hadházy táblát emel a kedves vezető ábrázata elé, miszerint „Muszáj hazudnia, mert túl sokat lopott”, fogná magát, kipattanna az ülésterem közepére, és valami észveszejtő népi táncba kezdene, hogy még Kövér pedellusnak is tátva maradna a szája. Ott csűrdöngölne Semjén Zsolt, járna a lába, haja repkedne a légben, annyira tiltakozna ő, de szép is lenne… Nem ment el az eszem, csak olvastam egy hírt messzi vidékről.
Nyunyó néni tegnap az operációsok aktuális beszámolóján melankóliába került. Megszólította immár az óvodásoknál idősebb korosztályt is gratulálva nekik, hogy mennyire ügyesen aktívak az oltakozási buzgalomban, s egyidejűleg fölhívta a nagyközönség figyelmét a „felemelő élményekkel” való töltekezésre. Ezek a „felemelő élmények”, s főleg az azokkal való „testi-lelki töltekezés” mutatják ki az utat a pandémiából. Ez már maga a szakralitás, spirituális hókuszpók, midőn a felemelő élmény materializálódik, anyagi formát ölt az eszme, amivel aztán testileg töltekezni lehet.
„Védjük a létformákat, mint emberi méltóság, szabadság, család, nemzeti közösség. Vannak olyan politikai irányzatok, melyek ezeket támadják, ezeket szét akarják szedni, ennek ellen kell állni.” – Ezt Magyarország kormánya mondta Orbán képével reklámozva, tehát Orbán mondta. Ez állítólag magyarul van, de ötödikben a tanár néni megdolgoztatná a piros ceruzáját olvasva a fogalmazást, és ezen túl ez a betűhalmaz liberálisbuzizik. Ennyi a szándéka. Ezen túlmutatva azonban, és legyintve amiatt, hogy az ősi mélymagyarok nem tudnak magyarul, még értelme sincsen semmi sem. Tényleg, valaki elmesélhetné, mert hülye vagyok, mi az a „nemzeti közösség”, mert ugyan tudom, mit akar mondani a költő, ámde mégsem azt mondja egyáltalán.
Mint azt nagyon jól tudjuk, hiszen velük együtt utaztunk, Svejk és kedves barátai – az egyéves önkéntes, valamint Jurajda, az okkultista szakács – módszeresen bántották szóval a rájuk felügyelő katonát, mert mindannyian tudták, mint ahogyan mi is, hogy a monolit hatalom legnagyobb ellenfele a humor, az, hogy nevetségessé válik. A fogdavagon mikroklímájában a felügyelő katona volt egy személyben minden hatalmak szobra, akit először külsejében kezdtek ki a romlott hármak, és ő elkövette azt a hibát, hogy felvette a kesztyűt eljutva végül vereségében oda, szótlanul kellett tűrnie, hogy Svejk a képébe dörgöli, akkor sem szólhatna egy szót sem, ha pézsmapocoknak nevezné. Mert mi kivetni valót találhatni egy pézsmapocokban, ugye.
Angela Merkel tegnap kiadott egy közleményt, mivelhogy május 8-a volt. Hetvenhat évvel ezelőtt ezen a napon ért véget Európában a háború, ami egyet jelentett a nácik, ha nem is a nácizmus legyőzésével, és a német nép azóta is néz szembe önmagával, mit is tett. Ebben a viszonylatban az én, mi, ők sajátságosan keveredik, a kollektív bűnösség és felelősség az egyénével, egy azóta is kibogozhatatlan gombolyag vagy halmaz, mert mindenki egy fogaskerék, ha a legkisebb is. Ez elől menekvés nincsen, ha a lelkiismeret szikrája él az emberben. Mára lassan viszont történelemmé szelídülve annyi maradt, hogy ilyen napokon emlékezve hívjuk fel a figyelmet a megismételhetetlenségre, ami bármikor előfordulhat.
Mint azt az utolsó csecsszopó is tudja a Kárpátok alatt, Orbán Viktor nőügyekkel nem foglalkozik. Csak olykor kókadt virágokkal a kezében bóklászik alagsori konyhákban, női kezekre bukik rá, nyálazza azokat össze úriemberségét bizonyítandó, vagy idős hölgyek malacaival diskurál kisfiús zavarában. Nincsenek meg a készségei nőkkel viselkedni, nem tanult ilyet klottgatyás korában a tyúkszaros udvaron, sem az iskolában. Nekünk gimnáziumban osztályfőnök úr a fejünkbe verte az alapigazságot, miszerint „kedves fiúk, a nő nem élvezeti cikk”. Ő más kontextusban használta életre szóló bölcsességét, így nem tudhatta, milyen igazat is mondott. Mert ez az elindulni való kályha, ahonnan megérkezhetünk a zavarok nélküli viszonyokhoz rögös utakon keresztül.
Mivelhogy megvolt a kellő mennyiségű ojtás, kinyitott a sarki ivó, és annak teraszán, akárha maga a kedves vezető, ott szlopálták nem Heineken söreiket a magyari jómunkásemberek, megküldve, rásegítve mintegy egy kis alapvető élelmiszerrel, amit a kocsmai köznyelv gyorsítónak nevez. A pálesz fénysebességgel vitte a magyari jómunkásembereket a Nirvana felé, ahol is a külvilág megszűnvén még a szavak is cafatokra szakadnak, szótövek, ragok és ősi gyökök szállonganak a delikvens tudatában, miközben összehugyozva ennen magát ül arcán bávatag, mindent feledő mosollyal, de azzal az ellentmondással is, hogy a világ ekkor áll össze egységes egésszé, ahol minden a helyére kerül.
Hűvös ez a tavasz. Az április különben is szeszélyes, az idei pedig módfelett. Mindemellett megértjük, hogy Becsó képviselő a szabadba vágyik, kirándulgat, mint arról beszámolt, amikor kiderült, hogy koronavírusosan, pláne tünetekkel terhesen ment be a parlamentbe, mert szólította őt a kötelesség. Erről majd később, most a járvány és a józan ész kapcsolatát vizsgálva annyit, hogy úgy egy éve verik az emberek fejébe, milyen tünetekkel jár, ha ezek a kis tüskés bigyók belefészkalódnak a romlandó testébe. Becsó képviselő nem nézi eleget az operatív törzset, tán még a nyunyókájától sem vált meg az eltelt egy évben, lehet, még azzal is kirándulgatott, és a tojásait sem hypózta ki.