Hírek

Tudjuk ugyan, de mégis, hogy el ne feledjük, elevenítsük fel, hogyan lopta meg Brüsszelt, tehát az osztrák és magyar adófizetőt, így téged is, én nyájasom, Tiborcz István (Orbán veje, etc.). A most beszántás alatt lévő cég Orbán második eljövetele után rendkívül sikeres volt a közbeszerzéseken, sorra nyerték el a közvilágítás felújítására kiírt, főként uniós finanszírozású pályázatokat. Az Elios munkáját több településen is kifogásolták, de a minőségi kifogások mellett az is felmerült, hogy a közbeszerzési eljárások irányítottak voltak, a pályázatok nagy részét pedig úgy írták ki, hogy az Elioson kívül senki, vagy csak nagyon kevés más cég tudott megfelelni a feltételeknek.

Rádöbbennek ugyanis, ezt nem azért nem lehet kihagyni, mert vétek, hanem, mert a molyette oroszlánok, naftalinszagú medvék és a többi attrakció a tudás, világnézet meg a boldogság bőséges emberi tárháza, illetve sőt, mert ott lenni jó. Ha nem jutnának erre a megvilágosodásra, akkor a fejükbe veri reggeltől estig rádióval, tévével és KESMA-val, egy perc nyugtot nem kap senki sem, míg be nem vallja, hogy ez a kiállítás csodálatos, és úgy kellett nemzetünknek mint egy falat kenyér.

Pedig teljesen érdektelen, s nem csak amiatt, mert mint ránk kacsintva annak idején beavatott a titokba, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem, amit csinál, hanem, mert – és ezt elfogulatlanul állapíthatjuk meg érzelemmentesen – oltári baromságokat bír beszélni. Szeretem továbbá azokat a perceket is, amelyekben elibénk tárul a kedves vezető baráti országok baráti lapjainak adott interjúja, mert ezek azok, amelyekben korlátokat nem ismer, ezek felérnek egy pénteki rádiós szózattal.

Kies hazánkról beszélek, és Semjénről meg Szijjártóról, akik szíttak valami lassú mérget tegnap. Az egyik szerint (Szijjártó) Európa legdemokratikusabb vezetője a gazdája, eszerint tehát országunk a demokrácia öblös fazoka, benne minden demokratikus jókkal, és ezen a ponton reméljük, Szijjártónak nem cserepes a szája, mert még fölreped, ha elröhögi magát. A másik opció szerint viszont mindezt komolyan is gondolja, akkor azonban a bajok nagyobbak, mint gondolhattuk volna. Elég csak a dróton rángatott bátor százharminchármakra gondolni, parlamentünk eszement urára és a választások különös történéseire.

Varga Juditnak az volna a feladata, hogy körbevezesse őket a jogállamban, hogy benézzenek annak minden zugába, és örömmel állapítsák meg, az élet szép, a madarak pedig errefelé különösen bájosan csácsognak. Varga Judit azonban ilyet tenni nem tud, mert egyrészt az a delírje, hogy szép hazánk a jogállam tankönyvi példája, másrészt viszont nem tudja, az micsoda. Emlékezhetünk, hogyan veri a habot egyfolytában, hogy kéri a definíciót meg a táblázatot róla, hogy mi is az. No de, ha maga sem tudja, hogyan mondhatja, hogy szép hazánk mégis az, az ilyen következetlenségtől meg kell a szívnek szakadni, illetve cserepes szájjal vigyorogni szélesen.

Ellenben a számos képen, amit a média elibénk tár a nagy eseményről, lézengenek a népek csupán, így, ha hétszázezren voltak, akkor javarészt jól elbújtak, ami viszont onnan érthető, hogy Semjén pár napja azt bírta mondani, hogy kies hazánkban a sorosisták üldözik a vadászokat. A hétszázezer rajongó titokban látogatta tehát a műanyag Jézusra, guruló Szent Istvánra hajazó tárlatot. Vagy pediglen az egereket is beleszámolták a publikumba, akik a kitömött oroszlánok füleit rágicsálják, hálát adva a NER-nek a bőséges eledelért, és indulnak kezet csókolni Semjénnek, hogy ezt tűzön-vízen keresztül létrehozta.

A maga módján bölcs és előrelátó volt a ganyéságban, hiszen volt olyan, hogy az Európai Parlamentben kellett volna megjelennie, amire azt üzente, ő múlhatatlan, halaszthatatlan országos ügyeket intéz buzgón szuszogva, aztán kiderült, hogy valamelyik náci cimborájával vacsorált. Münchenbe sem ment el a nyáron meccsnézőbe, ami az ő horizontjával, mániájával és nívójával maga az áldozatok netovábbja, ha pedig úgy tetszik, beszariságának ékes bizonyítéka. Annak a megvetendő tulajdonságnak, amellyel nem mer szembenézni a valósággal, ha az akármennyire is zavarhatja a békés emésztésben.

Minden lehet, és Orbán mindenre képes is, efelől kétségünk nincsen. Nem árt figyelmeznünk ebben a kontextusban arra, hogy az ilyen helyzetben kiadott rendeletek – kétharmados törvényben meghatározottak szerint – felfüggeszthetik egyes törvények alkalmazását, a törvényi rendelkezésektől eltérhetnek, és a kormány egyéb rendkívüli intézkedéseket is hozhat. A Covid a mi, illetve Orbán Reichstagja, amire mutogatva, illetve amivel indokolva minden galádság megtehető. Úgy is mondhatnánk, Orbánnak úgy kell a negyedik hullám, mint egy falat kenyér, és látszik is. Nem nagyon igyekszik ellene tenni semmit, sőt, noszogatja, ha az egy helyre terelt, korlátok nélkül dzsemborizó eucharisztikusokra gondolunk.

Kinek milyen a gusztusa persze, sőt, madarat tolláról, Orbánt pedig a haverjairól ismerni meg, bár ez csak ront az amúgy is gyászos összképen. Magának a demográfiai csúcsnak pedig épp Orbán maga adta meg az összegzését már Novák miniszter előtt pénteken a Kossuthon. Ez annyi volt, hogy a végén az amúgy is a konyhában kikötő nők szüljenek két rántott hús klopfolás közben, különben jönnek az afrikaiak a kis ágyékkötőikben és lerombolják sokat szenvedett keresztény hazánkat. Novák miniszter meg vasárnap delirált a Kossuthon, ami olyan pártrádió, ahol az elvtársak kifejthetik a direktívákat, és még csak fizetni sem kell érte. Mi tesszük meg azt, holott nem is akarjuk egyáltalán.