Zűrzavar és borzalom
- Részletek
- Készült: 2022. január 19. szerda, 09:50
- Találatok: 2538
Kályhánk ma az a megható fotó, amelyen Varga Judit dekázgat egy labdával azt sugallva a bávatag fideszistáknak, nemcsak okos és szép, de ügyes is. Ha akarna, futballista is lehetne, vonósnégyes tagja vagy vadakat terelő juhász. Mindenki fideszista bávatag a földön fetrengett a gyönyöröktől, hogy – akkor még – friss minisztere a futballban is otthonos. Ezt meg kellett mutatnia mindenképp, hiszen a gazdája előtte jelentette ki, hogy a futballt – magyarán láblabda – a művészet kategóriájába sorolja, illetve kultúraalkotó tényezőként határozta meg, ami így egyben maga az élet.
Ez a kedves vezető ontológiája (úgy is, mint lételmélet), ebből virágzik ki minden a disznósajttól a pálinkáig. Mindebből következően futballozni (dekázni, lásd Varga J.) a fideszfilozófia fundamentuma, nem véletlenül akarták megtiltani az ellenzéknek a meccsre járást. Futballozni, meccsre járni, szotyolázni és kurva anyázni vagy huhogni a színesbőrűeknek az együvé tartozás és az akolmeleg maga. Aki futballozik, még nem a maffiacsalád tagja, de a fentiekből fakadóan ez a belépő egy szelete. És itt futballozáson a VIP páholyok tagságára is gondolunk. 
Mint arra tegnapról emlékezhetünk – mikor is láttuk Orbánt, a malacgyőzőt –, épp, amikor a röfit állítása szerint egy ipponnal földre vitte, pont akkor hívta ki őt Márki-Zay vitatkozni. Igaz, nem úgy, ahogyan Orbán szívének kedves volna, akárha a kocsmában, hogy gyere ki, oszt lerendezzük, hanem csak úgy üzent, hogy beszélgetne vele kamerák előtt. Nyilvánosan és élőben. Az ilyesmi a kedves vezetőnek maga a veszedelem. Ahogyan másoknak rémálmaikban mondjuk egy matematika érettségi jelenik meg visszatérően és rend szerint, a mi hősünk arra riad éjjelente csatakosan, hogy Gyurcsány mossa föl vele a padlót, és éppen csavarja ki a szennyes levet belőle.
Azon a hétvégén, amely előtt hatósági árassá tettük a csirkefarhátat az alattvalók számára, megkoronázva mintegy tizenkét éves kormányzásunkat, disznóölésről posztolgatni nem komilfó. Például Gyurcsány ráérzett erre, ő azon kesergett, a farhát önmagában milyen semmi étel, legalább annyira semmi, mint „ezek”, utalt Ferenc politikai ellenfeleire. Az üzenet szép volt, a kivitelezésbe hiba csúszott, mert és ugyanis Orbán nemezise csillivilli konyhában, élire vasalt ingben borongott a farhát (és egyben Orbán) mihasznasága fölött, és akkora fazoka volt, amit, ha telefőz, egy falut jóllakathat belőle.
Orbán tamburmajor azzal, hogy sugallata szerint a homoszexualitás átfordul mintegy pedofíliába, átlépett egy vörös vonalat az uszításban, amit egy módon lehetne megállítani, ha tiszta vizet öntenénk a pohárba. Mert mindeközben, amikor melegezik, pedofilozik és LMBTQ-zik, látjuk Szájer csupasz seggét lefelé csúszni az ereszen, és nézzük Kaleta nyálcsorgatását is, amikor tiszta keresztényi hittel gyerekek meztelen képeit nézegeti a számítógépén, és még ki tudja, mit nem tesz mindeközben. Mindeddig az az európai álláspont volt a mérvadó, hogy a nemi irányultság, vallás, és más benső dolgok az ember legmélyebb magánügyei, ahhoz a másiknak köze nincs.
Orbán nagyvezír azt mondta a rádiójában (Kossuth), hogy „a felnőttek szabadon élhetik meg szexualitásukat Magyarországon, ez jól van így, ezért harcoltunk a kommunizmus idején.” Nem tudjuk, mire gondolt a költő, hacsaknem arra, hogy kies hazánkban 1961. december 15-én fogadta el az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvényt, amely megszüntette a férfiak közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat büntethetőségét. Derekas harc előzhette meg, főleg Orbán részéről.
Elvtársak, elvtársak, de hol marad a csirkefarhát, a farhát kimaradt, nyüszíthetett föl valaki a propaganda-minisztériumban csütörtökön reggel, amikor állították össze a sorvezetőt Gulyás miniszternek a kormányinfóra. Ez az az aktus és alkalom, mint tudvalévő, amelyen Gulyás miniszter előadja azon ötletek halmazát, amelyeket szavazatmaximalizálási szempontból a legjobbnak tartanak, aztán később majd rendeletbe foglalnak. Ezt nevezik kormányzásnak, voltaképp az orrunk előtt kormányoznak a fiúk, toldozgatják a rendszerüket, hogy szét ne essen egészen, de már meglehetősen inog.
Tíz évre titkosították az operatív törzs „minden döntését és dokumentumait”, ami – a gonoszság kísértése nélkül – azt az érzést, illetve már bizonyságot erősíti az emberben, hogy valami ezekkel nem stimmel. Ha az operatív törzs „döntése és dokumentumai” megfelelnének teljesen annak a célnak, amire a törzs létrejött, a járvány megfelelő kezelésének és az emberi élet maradéktalan védelmének, ha olykor hibák is belecsúsztak volna, nem lenne mit titkolni rajta. A titkosítás sandaság, a titkosítás az igazság elrejtése.
Milyen szép is volt az, amikor az év sportolója díjátadóján Szöllősi György, Orbán kedvenc lapja, a Nemzeti Sport főszerkesztője a „
Örömmel vegyes megelégedéssel olvastuk tegnap, hogy a kedves vezető harmadik gyermeke is a saját lábára állt, amikor céget alapított, hogy üzletviteli és egyéb vezetési tanácsokat osztogasson. Ez a tevékenységi kör szerepel a cégkivonatban, illetve még az, hogy a saját lábat a nagybetűs és zord életben még máshova nem sorolható egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenység, valamint használtcikk bolti kiskereskedelem jelenti majd Sára kisasszonynak. A kezdeti nehézségek áthidalására a cég központja a sógor (Tiborcz István) székhelyén telepedett meg, a család ahol tud, segít, illetve a kisdobos is ilyen.